Budapesti Hírlap, 1900. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1900-04-28 / 116. szám

6 százra menő meghívott vendég a pavillonhoz érke­zett, megkezdték a körsétát. A történelmi pavilon­ban minden egyes terem megtekintésekor az el­ragadtatás hangján ismerték el a vendégek régibb keletű kultúránk előkelőségét. Nagyon tetszett a Hermann Ottó által kiállított ősfoglalkozási csoport, mely a szaktudósok előtt valósággal szenzációt keltett. Jeles tudósunkat magyarázataiban neje támo­gatta. Mikor a vendégek a huszárterembe értek, nem találtak elég méltó szavakat elismerésük kifejezésére. Nemcsak a pavilion belső tartalma, hanem arhitektú­­rája is nagy sikert aratott. A kormánybiztos bemu­tatta a vendégeknek Fittler Kamill műszaki igaz­gatót és a pavilion építőit, Bálint és Jámbor mű­építészeket. Az összes francia lapok a legszimpa­­tikusabban nyilatkoznak kiállításunkról, a­melyet mind terjedelmes cikkekben ismertetnek. Este a kormánybiztos nagy diner­t adott, melyen a nagy­követ, a párisi bizottsági tagok, a kiállítás ren­dezői és az előkelőbb kiállítók vettek részt.­­ (Gyássrovat.) Bihari Sándor technikust, ki Berlinben rejtelmes módon vetett véget életének, tegnap temették. Temetését a berlini magyar egyesület rendezte. Forgách Károly gróf, titkos tanácsos, főrendi­házi tag holttestét holnap délután három órakor szentelik be Bécsben. Az elhunyt gróf életrajzába tévedésből csúszott bele az adat, hogy elnöke volt a nyitrai Vöröskereszt-egyesületnek. Az a Forgách Károly gróf, a ki a nyitrai Vöröskereszt-egyesület­nek elnöke, most Ghymesen van jó egészségben. Özvegy Rottman Józsefné, szül. Csánk Mária ötvenhat éves korában április 25-én meghalt Bereg­szászon. Az elhunytban Rottman Elemér dr. fővárosi orvos édes­anyját gyászolja.­­ (Az esküdtek szíve.) Olyan mindennapos történet, hogy az elcsábított leány elemészti kis gyermekét, a­kit nem tud eltartani, mégis mélyen meghatja az embert. Az apátion csecsemők sorsáról még mindig nem gondoskodik eléggé a társadalom. Hány száz meg száz apróság pusztul el a falusi dajkaságban, az angyalcsinálók bűnös keze között és a kétségbeesett fiatal anyák pilla­natnyi sötét elhatározásától . Példa volt erre a mai esküdtszéki tárgyaláson a szerencsétlen Ábrahám Eugénia esete, a­ki vízbe fojtotta gyer­mekét, mert kedvese eltaszította s botlásáért annyira kiközösítették a társadalomból, hogy még kenyéradó állást sem tudott kapni. Az esküdtek elitélték a gyilkos anyát, de hogy őket is meg­indította a senki gyermekeinek a sorsa, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tárgyalás ötletéből gyűjtést rendeztek maguk között s huszonkilenc ko­ronát raktak össze az országos lelencház alapja javára. Ez a jótékony intézmény van hivatva arra, hogy az ágrólszakadt, elhagyott, kitaszított és a halálra szánt törvénytelen szülötteket gondozza és fölnevelje. Ha a társadalom oly erőssé teszi ezt az intézményt, hogy minden törvénytelen gyermeket keblére fogadhat, az Abrakául Eugéniák sem ke­rülnek a vádlottak padjára. Az esküdtek a Buda­pesti Hírlap­nak adták át a gyűjtést, a­melyhez hozzájárult: Burányi József 4 korona, Hartl László 4 korona, Bakh János 1 korona, Nedeczky Tibor 2 korona, Krazsói János 1 korona, Szentes Aurél 1 korona, Beer Lajos 1 korona, ifj. Nagy Károly 1 korona, Biermann Izrael 1 korona, Burger Albert 2 korona, Butterschmidt Károly 1 korona, Hecht Bernát 1 korona, Köncs Géza 1 korona, Weber József 1 korona, Szana Tamás 1 korona, Csalánfyi Károly 1 korona, Nadel Samu dr. 2 korona, Berinkey Gyula 1 korona, Moórecz Ferenc 2 korona. Összesen: 29 korom. Az adományt rendeltetése helyére fogjuk juttatni.­­ (A hazai ipar az iskolában.) Az V. ker. polgári leányiskola tanári kara üdvös dolgot csele­kedett a hazai ipar érdekében. Gyulay Béla dr. igazgató ugyanis a tanári értekezleten azt indítvá­nyozta, hogy a hazai ipar előmozdításába be kell vonni az iskolát is. Minden egyes tárgy alkalmat ad arra, hogy a tanító az iskolában az iparos pályát megkedveltesse és főleg a hazai ipar párto­lását növendékeinek szívére kösse. Azonkívül a tanulókat figyelmeztetni kell, hogy csakis hazai gyártmányú iskolaszert vegyenek és használjanak. Végül kívánatosnak tartja az igazgató, hogy a ta­nító ne gúnyolja az iparost — mint némelyek szok­ták — sőt a szorgalmas, józan, ügyes és takarékos iparosokat példaképpen kell fölemlíteni. E tárgy­ban a tanári kar részletes memorandumot intéz a tanácshoz, hogy hasonló eljárásra buzdítsa a többi iskolát is.­­ (Egy munkás érdemkeresztje.) Plattner György ó­budai hajógyári ácsot ötven éves hű szolgálatáért a király az ezüst érdemkereszttel tün­tette ki. Ebből az alkalomból társai április 30-án a Magyar koronához címzett vendéglőben társas vacso­rával egybekötött jubileumi ünnepet rendeznek a kitüntetett munkás tiszteletére.­­ (Elhunyt szerb államférfin.) A múlt hét­főn meghalt Belgrádban Szerbia egyik kitűnő fia, Gyorgyevics János volt közoktatásügyi miniszter. Az elhunyt 1826 november 26-án született Zentán. Iskoláit szülővárosában, Újvidéken és Sze­geden végezte. A bölcsészetet Temesvárott és Pesten hallgatta, majd 1845-ben beiratkozott Pesten orvostanhallgatónak. A magyar szabadságharc ki­törése Pesten találta a nagy tehetségű ifjút, a­ki akkor a zöldfa-utcai Tökölyi-intézet növendéke volt. Bár atyja jómódú zentai kereskedő volt, nem folya­modott hozzá segítségért s a Tökölyi-intézettől kapott évi 60 forint kevés volt, hogy tanulmányait folytathassa. E helyzet közepette érkezett hozzá Nikolics Izidor akkori bácsmegyei főispán levele, melyben Gyorgyevicset fölhívja, hogy jöjjön Zom­­borba, a­hol a fő­ispáni hivatalban alkalmazást talált. Nyugtalan természete nem volt azonban megelégedve a hivatallal és sok bolyongás után az újvidéki szerb gimnázium tanárává nevezték ki. Később, 1857-ben megint Pestre ment a­hol a szerb Matica tudós társaságnak, mely­nek akkor Pesten volt a székhelye, titkára lett s egyszersmind átvette a Szrpszki Letopisz szer­kesztését. A magyarországi szerb színészetet, új­vidéki gimnáziumi igazgató korában szervezte 1861-ben, melynek egyszersmind igazgatója lett. Gyorgyevics az első szerb szinésztársulattal Bel­­grádba ment vendégszereplésre s oly nagy sikert ért el a szerb fővárosban, hogy Mihály fejedelem 1867-ben megbízta őt a Belgrádban létesítendő szerb Nemzeti Színház létesítésével. Gyorgyevics sikerrel felelt meg feladatának s már 1868-ban készen volt a belgrádi szerb színház, melyben azon­ban Mihály fejedelem már nem gyönyörködhetett, minthogy időközben, 1868 jún. 8-án meggyilkolták. Gyorgyevics János azután Szerbiában maradt, a­hol tanár volt a sabáci, majd a belgrádi gimná­ziumban és felső leányiskolában, később az egyete­men és katonai iskolában tanította a szerb törté­nelmet. A szerb irodalmat körülbelül ötven kötettel gyarapította s a szerb nemzeti kultúra történetében maradandó emléket állított magának. Gyorgyevics a liberális párthoz tartozott s az Avakumovics­­kabinet megalakulásakor, 1891-ben a közoktatás­­ügyi tárcát vállalta el. 1896-ban nyugalomba vonult.­­ (Budapest legszebb fája.) Az Esti u­jság mai első cikkelyében ezt írja: Egy platánfának kér ma kegyelmet a Buda­pesti Hirlap-hm az ismert kitűnő művész: Vágó Pál. Az Andrássy-uti körtéren áll Budapest legszebb platánusza, magyarul boglárfája, mely hatalmas, terebélyes koronájával gyönyörűségére szolgál min­den, a természet szépségei iránt fogékony embernek. Ezt a szép boglárfát félti Vágó Pál attól a szobor­tól, a melyet a király adta tiz közül odaállítani szán­dékoznak. De még­sem a szobortól félti Vágó a fát, mert hiszen maga mondja, hogy irigylendő az a szobrász, a­ki munkája számára ilyen hátteret talál. A szobor szépségének és kellő hatásának érdeké­ben áll, hogy a platán ott maradjon a helyén. Tehát mitől és kitől félti a művész a körönd szépségét ? Erre a kérdésre további részében megfelel a cikk : attól a barbárságtól, a melylyel a fővárosban a fákkal elbánnak, s a legkisebb okból is könyörtelenül kivagdalják. Hol vannak azok az emberek, —így folytatja a cikkíró — a­kik egy-egy fácskát úgy dédelgetnek, mintha édes gyermekük volna? Falu­helyen, kis városban vannak azok a jó emberek, a­kik megbecsülik a természet kegyes adományát. A nagy­városban alig találni egyet-egyet. A nagyváros lármás tülekedésében, az élet gyors és izzó súrlódásai közt kiszárad a lélekbő­l a természet gyöngéd poézise. Régi panasz már, hogy nem fordítanak elég gondot a város természeti kincseinek gyarapítására és csak a kőnek van becsülete. Pedig: „Egy palo­tát vagy szobrot, avagy egy egész házcsoportot emelni csak pénzkérdés, megvan egy év alatt, de egy szép fa nálunk csodaszámba megy,“ — írja fölszólalásában Vágó Pál. A cikk azután fölemlíti, hogy sok a betegség és kevés a levegő a város­ban. Utcák, terek szűkek; ha egy téren van is park, árnyat adó terebélyes fa nincs benne. Ennek pedig első­sorban a gyermekek vallják kárát. Azért tehát: Kegyelmet minden fának, a­mely meg­becsülhetetlen változat és ü­deség e szűkmellü város köves útja és sikátorai között.­­ (Az újságírók kongresszusa.) Az Otthon irók és hirlapirók körének választmánya ma délután három órakor tartott ülésén határozott a párisi kongresszus dolgában. Az Otthon számára 18 hely van, melyekre 35 tag jelentkezett. A helyek betöl­tése után delegátusokul a választmány a következőket jelölte ki: Bélai Izor, Hevesi József, Kovács­ Dénes, Lendvay Sándor, Rákosi Viktor, Salamon Ödön és Szokolay Kornél.­­ (Vallástanárok országos értekezlete.) A magyarországi ág. hitv. evang. egyház közép­iskolai vallástanárai július hónap 2-án Budapesten, a Deák­ téri ev. gimnázium tanácstermében értekez­letet tartanak, melynek legfőbb tárgya: a közép­iskolai vallástanári tanítási terv végleges megálla­pítása lesz.­­ (Várfogságra ítélt honvéd­főhadnagy.) Zombor városának a múlt évi december végén véres szenzációja volt, a­melynek híre bejárta akkor az egész országot. A zombori Korzó-kávéházban éjnek idején Kanyó Jenő megyei alszámvevő együtt mula­tott Hetessy Viktor honvédfőhadnagygyal. Iddogálás közben összekaptak, a­minek verekedés lett a vége. Az alszámvevő székkel támadt neki a főhadnagy­nak, a­ki erre kardot rántott és alaposan össze­vagdalta az alszámvevőt, levágta a fülét is. A véres eset tragikusabb része még csak ezután követke­zett. Kanyó alszámvevő, a­mikor a nagy tükörbe pillantva meglátta, hogy arca mennyire el van torzulva, kirántotta revolverét és ott a tükör előtt főbe lőtte magát. Az eset a szegedi hadbíróság elé került, a­mely — mint tudósítónk jelenti — negyed­­fél hónapi vizsgálat után rangvesztésre és három hónapi várfogságra ítélte a főhadnagyot. — (Orbán főhadnagy balesete.) Megírtuk a minap, hogy az utolsó football-mérkőzés alkalmával Orbán főhadnagy a lábát törte. Orbán most hoz­zánk intézett levelében megírja szerencsétlensége okát. E szerint nem rúgás következtében történt a lábtörése, hanem a berlini csapat egyik fél­védője, Patilke, persze nem szándékosan, egész testsúlyával éppen sarokkal ugrott a főhadnagy lábára, mikor ez a labdát visszarúgta. — Egyébként a főhadnagy már teljesen a javulás útján van, a­mit bizonyára őszinte örömmel fog tudomásul venni minden tisztelője és barátja. —­­A debreceni diák-kongresszus.) Magyar­­ország összes főiskoláinak, egyetemeinek és akadé­miáinak képviselői találkoznak holnap este a kálvi­nista Rómában, Debrecenben, mely ezúttal másodszor látja szívesen az országos diák-kongresszus tagjait. A kongresszusra 145 kiküldöttet várnak. A négy napra tervezett tanácskozások 28-án reggel istentisztelettel kezdődnek. A budapesti Egyetemi Kör és a többi pesti diákegyesület képviselői ma délután utaztak el Debrecenbe.­­ (A Vénusz forgása.) A pulkovói orosz csillagvizsgáló intézetben, mint Lussinpiccolo- ból táviratozzák. Bielopolszkij odavaló csillagásznak si­került spektrografikus után meghatároznia a Vénusz bolygó rövid tengelyforgási idejét, a­mivel ez a vitás kérdés Brennernek a Manora-csillagvizsgáló­­ban (Lussinpiccolo) tett megfigyelése javára dőlt el. A Vénusz tengelyforgási idejét, vagyis napjá­nak hosszúságát már évszázadok óta próbálják meg­határozni. Cassini szerint közel huszonnégy óráig tart, a­míg a Vénusz egyszer megfordul a tengelye körül. Ellenben Schiaparelli szerint 225-ször huszonnégy óra a tengelyforgási ideje, vagyis összeesik a Vénusz évének tartamával. A Vénusz felületén elmosódó foltok vannak s ezekből újabban Brenner­ a rövid ideig tartó tengelyforgás mellett döntött, a­mit most megerősít az orosz csil­­lagász fölfedezése is.­­ (Áprilisi hó.) Az ország több vidékén nagyon kimutatta a foga fehérét a szeszélyes április. Több helyről téli idő híre jön. Rózsahegy­ről jelenti levelezőnk, hogy több napi meleg idő után hirtelen leszállt a hőmérő kénesője, tegnap pedig sűrűn havazott. Zágrábból jelentik, hogy ott tegnap bámulatos hirtelenséggel változott meg az idő. A város lakói gyönyörű nyári reggelre virradtak. Délelőtt tíz óra tájban aztán elkezdett esni, miköz­ben hatalmas szél söpörte végig az utcákat. Egy­szerre csak nagyot dördült s a villám beleütött a főpostahivatal telefon központjába, de oly különös módon, hogy másodpercekig lehetett valami lobbanó kékes lángot látni. Bár a villámot fölfogta a villám­hárító, a villamosság mégis eloszlott és a város összes telefonkészülékeiből kékes szikrák pattantak ki. Délután havazni kezdett Zágrábban.­­ (A kis szökevények.) A Barcsay­ utcai gimnázium három tanulója, Leipnik Frigyes, Kuko­­relly György és Kövi Pál nem jelent meg ma az iskolában, hanem nyakába vette a világot s eltűnt a fővárosból. A kétségbeesett szülők bejelentették az esetet a rendőrségnek. Szerintük a három diák Fiuméba ment, hogy onnan Amerikába jusson. Szökésüket már régóta tervezgették, de szüleik nem BUDAPESTI HÍRLAP. (116. sz.) 1900. április 28.

Next