Budapesti Hírlap, 1900. június(20. évfolyam, 149-177. szám)
1900-06-01 / 149. szám
1900. junius 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (149. sz.) augusztus 10-én kelt legfelsőbb reszkriptum 13-dik paragrafusa ezt mondja: „A választás jogából kizáratnak mindazok, a kik valamilyen bűntett miatt el vannak ítélve, vagy ha az illető vád alatt áll, illetőleg ellene a vizsgálat el van rendelve.“ Ha már ez az egyházi választásra is áll, hogyan lehet egy pátriárkát, aki szerb egyházi pénzeket sikkasztott el és e miatt vizsgálatot vezetnek ellene, a legmagasabb parlamenti kitüntetésben részesíteni ? ! A bejelentés végül intézkedést kér, hogy a magyar delegáció szólítsa föl a pátriárkát, hogy végleges tisztázásáig mondjon le a magyar delegációban viselt tisztségéről. E bejelentésre Szilágyi Dezső május 21-én azt felelte, hogy a bejelentést nem terjesztheti az országos bizottság elé, mert ide csak olyan kérvény terjeszthető, amelyet a bizottság valamely tagja indítvány kíséretében nyújt be. S erre jön a harmadik rész, amelyben Gruics sajnálkozik azon, hogy a delegáció közül senkit sem ismer, senkit a bejelentés megtételére föl nem kérhet és így a nagy nyilvánosság útján kéri őket, oszlassák el azt az általánosan elterjedt hitet, hogy „a nagy tolvajokat elszalasztják és csak a kis tolvajokat fogják el.“ A király és Pacák. A delegációnak adott tegnapi udvari ebéden a király hosszasabban beszélgetett Pacák dr. cseh delegátussal, akinek heves és élénk beszédje a felséges úrral szemben általános föltünést keltett. Mint most hitelesen értesülünk, a beszélgetés eszmemenete a következő volt: — Ön innen egyenesen Prágába utazik? kérdezte az uralkodó. — Innen Bécsbe utazom felség, válaszolt Pacák dr., csak aztán megyek Prágába. — Nehéz időket élünk, jegyezte meg aztán a király. — Igen felség, de nem mi vagyunk az oka. Felséged tudja, hogy minket belekényszerítettek ebbe a helyzetbe. De mi megjelöltük a kormánynak azt az utat, amelyen ki lehet jutni ebből az állapotból. Nekünk nincs szándékunkban megsérteni más jogát, kérjük felségedet, terjesztesse maga elé javaslatainkat, mérlegelje azokat s teljesítse igazság szerint kívánságainkat. — Igen, válaszolt erre a király, de önök igen ellenséges álláspontot foglaltak el a delegáció külügyi vitájában. Az a mód, ahogy önök ott beszéltek, megrovandó. — Kérem, felség, a külügyminiszter nyilatkozatainak hangja sem volt olyan, ahogy máskor szokott beszélni a delegációban. Hazudnám, felség, ha tagadnám, hogy ellenséges állást foglaltunk el, de nemcsak külügyi okokból, hanem inkább a belső politikából kifolyólag. Nincs a földön nép, amelyen olyan nagy igazságtalanságot követtek volna el, mint a cseh népen. Az uralkodó elutasító mozdulatot tett a kezéurak és az abszolutizmus örök átka, hogy az embereket csak rosszabbá teszi, illetőleg a rossz emberek, ha abszolút, hatalmuk van, mily rosszak mernek lenni ! Az ember ilyen látványra megutálhatná az emberi nemet. A másik bizonyságom ez: Mindenesetre a vizsgálati rendszer megváltoztatásával kell kezdenünk a reformot, mert az tőlünk függ, egyszerre eszközölhető, míg a tanítás javítása lassú munka, melyhez generációk fáradozása szükséges. Mernék bízni az ifjúságban, mernék bízni a tanárokban, mert a mostani bizalmatlanság rendszere egy fabatkát sem ér. A hol és a mennyire lehet, kevesbíteném a vizsgálatokat, módot adnék az ifjúságnak, hogy tanuljon meg tanulni. Az ember, ha soká törte a fejét iskolai dolgokon, mindig ama egy ponthoz ér, bárhonnét indult is : jobb tanárokat kell képezni és jobban kell megbecsülni a tanárok munkáját. Valamely protestáns gyülekezeten egyik nagy tekintélyű ember szemükre hányta a tanároknak, hogy mindig fizetésükről beszélnek és jobb ellátást kérnek. Mily szűk látásköre van ennek az urnak ! Még a rossz tanárok ellenére is meg kell becsülni a tanárokat, mert csak így lesznek jobbak. Jobban is kell fizetni őket, mert ez is a megbecsülésnek egyik módja, mégpedig a legszembeszökőbb. A jólelkű ember megbecsüli apját, még akkor is, ha esze kifogásokat emel ellene. A jó tanár csinálja a jó iskolát, a jó iskolában nincs vizsgálatiszony. Axióma : a vizsgálatiszony a rossz iskolának legkiáltóbb jele, kivéve, ha kívülről jött vizsgáló basáskodni akar. Második axióma : a vizsgálatiszony az igazi tanulás legnagyobb akadálya. Aki ezt a két axiómát elgondolja és elfogadja, nem juthat más végső eredményhez, mint a minőhöz mi jutottunk. Alfa ver, mire a cseh delegátus még egyszer erősítette a cseh népen elkövetett igazságtalanságot. A király erre a kormány nyelvtörvényjavaslatáról szólt, amelyet, úgymond, el kellene fogadni. — Felsék, mondotta erre Pacák dr., ez a javaslat bennünket ki nem elégíti s ha felséged úgy intézkednék, hogy a törvényt a 14. §. útján valósítsák meg, akkor, attól tartok, olyan oppozíció támadna az országban, amilyen még soha sem volt. Azzal a kérelemmel járulok felséged elé, ne tessék megengedni, hogy ez a törvény a 14. §-sal vitessék keresztül. A felsége itt önkéntelen fölkiáltással erősen visszautasító mozdulatot tett. — Kérem felségedet, folytatta Pacák, engedje meg nekem, mint a cseh viszonyok ismerőjének kifejezni abbeli nézetemet, hogy ez nem áll érdekében sem a birodalomnak, sem a cseh népnek. Ezt úgy mondom, mint őszinte híve a birodalomnak és a dinasztiának. Végül ismételte Pacák, hogy a cseh népet belesodorták ebbe a szituációba. S kérte őfelségét, teremtse meg a lehetőséget arra, hogy a jog helyreállításával a cseh nép ismét elfoglalhassa helyes állását a birodalomban. Beszámoló: Barabás Béla, a gyomai kerület képviselője, vasárnap Vésztő községben beszámolót mondott. Beszédében a munkáskérdéssel is foglalkozott és azt mondta, hogy megoldása legelsőrendű kérdés. A megoldást csak törvényes úton kell keresni. A beszámoló után meglátogatta a földmivelő munkásegyesületet. — Justh Gyula, Makó város függetlenségi és 48-as (Kossuth) párti képviselője pünkösd másodnapján délelőtt 11 órakor mond beszámoló beszédet Makón. A delegációk: Budapest, máj. 31. Mind a két delegáció megtartotta ma záró ülését, amelyen annyi történt, hogy a magyar és az osztrák határozatok egyező voltát konstatálták s végezetül az előkelő urak, miután mindent megszavaztak, amit csak megszavazhattak, nagy megelégedéssel halmozott dicséretet és köszönetet mondtak egymásnak. Történt azonban az osztrák bizottságban valami, amit szó nélkül nem hagyhatunk. Golubovszki gróf közös külügyminiszter úr a közös kormány nevében mondott köszönetet a delegátus uraknak. Az 1867. XII. t.-c. közös kormányt nem ismer, csak közös minisztereket. A közös kormány birodalmi kormányt jelent. Ilyen kormányt pedig sem a hatvanhetes államférfiak nem akartak ismerni, sem ma nem ismerhet el Magyarország. Ha egyes lapok eléggé könnyelleűek, hogy a közös minisztereket együtt közös kormánynak nevezik, az sajnálatos, de a külügyminiszter úrnak kötelessége ismerni a törvényt s köteles is azt a maga tisztaságában alkalmazni. Részletes tudósításunk a záró ülésekről itt következik. A magyar delegáció. Elnök : Szilágyi Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Az elnök: kijelenti, hogy a magyar és az osztrák határozatok egyezők s azok a felség elé terjeszthetők. Tállay Béni közös pénzügyminiszter : Kedves kötelességet teljesítek, a mikor ő felsége parancsára, valamint a magam közös minisztertársaim nevében köszönetet mondok a bizottságnak odaadó munkásságáért. Az elnök: A felség elismerését kódoló tisztelettel veszszük tudomásul, egyszersmind jegyzőkönyvbe iktatjuk küszönetünket a közös minisztereknek azért az előzékenységükért, amelylyel az alkotmányos tárgyaláshoz szükséges fölvilágosításokat megadták. Berseviczy Albert köszönetet mond Szilágyi Dezső elnöknek és Szapáry Gyula gróf alelnöknek. Szilágyi Dezső viszonzó köszönetében rámutat arra a nagy és magasztos példára, melyet nekünk, az alkotmányos nemzetnek a törvényhozás másik faktora, a koronás király nyújt, aki súlyos megpróbáltatások közepett nem lankadó buzgósággal szakadatlanul népei boldogságára törekszik. Tanácskozásainkat nem végezhetjük méltóbban, mint azzal az egyértelmű szívből fakadó óhajjal: Isten éltesse királyunkat! (Általános éljenzés.) Ezzel a delegáció ülésszakát bezárom. Az osztrák delegáció. Elnök: Jávorszky lovag. Bacquehhem márki indítványára a vámbevételek fölhasználására és a kvótára nézve a magyar határozatokkal egyező határozatot hoznak. Goluhovszki gróf közös külügyminiszter: Tisztelt országos bizottság! Munkánkat befejezvén, rám hárul ama feladat, hogy a magyar delegáció hatá rozataival megegyező határozatokat szentesítés végett őfelsége elé terjeszszem. Most azonban a legmagasabb parancsnak teszek eleget, midőn az országos bizottság odaadásáért és hazafias áldozatkészségéért ő felsége köszönetét és elismerését kifejezem. Végül engedjék meg, hogy a közös kormány nevében is köszönetet mondjak a delegátus uraknak amaz előzékenységért, amelyben az idei tárgyalások alkalmával is bennünket szerencséltettek. Jávorszky lovag elnök: Megelégedéssel konstatálja, hogy az urak a közös miniszterek által előterjesztett költségvetést megszavazták. De — úgymond — rendkívül örvendetes tény az, hogy azon fialálthozó méreg, mely az alkotmány és a parlament működését megbénítja, eme magas testületbe még be nem hatolt. Ez örvendetes bizonyítéka annak, hogy mégis lehetséges ki-kinek saját nézeteit a kellő nyomatékkal és melegséggel megvédelmezni, anélkül, hogy az által a parlamentarizmus vagy az alkotmányos élet csorbát szenvedjen. Vajha e szép példa a kellő hatást gyakorolná parlamentünk ama részére, mely éppen most azon a ponton van, hogy munkáját folytassa. Háromszorosan élteti a császárt és királyt. Trauttmannsdorff herceg az elnöknek, az elnök Trauttmannsdorff hercegnek mond köszönetet s az ülést bezárja. A háború, Budapest, máj. 31. Roberts lord tegnap, ahogyan megígérte, elfoglalta Johannisburgot, de a városba való bevonulását a polgárság kérésére huszonnégy órával elhalasztotta, mert állítólag még sok fegyveres volt a városban . Roberts nem akarta zavarni a város nyugalmát és mert a várostól északkeletre levő dombokat még megszállva tartották a burok. Ezért csak ma jött meg a hir, hogy Roberts bevonult Johannisburgba. A város átadása a Daily Mail egy híre szerint, már tegnap ünnepiesen megtörtént. Krause parancsnok elébe ment Robertsnek s átadta neki a meghódolás jeléül a város kulcsait. Roberts lord, mondja egy másik távirat, erre elküldötte tisztjeit Johannisburgba, hogy a megadás feltételeit részletesen megállapitsák. Az angol sereg erre a várostól északkeletre levő dombok felé fordult, hogy elűzze onnan az ellenséget. Botha bur fővezér állt Witwatersrand mellett azzal a néhány ezer emberével, aki mindvégig hű maradt hozzá. Elkeseredett csata fejlődött ki, amely déltől késő estig tartott. Egy tegnapi táviratunk szerint a búrok vissza is verték az angolokat, míg Roberts mai jelentésében azt mondja, hogy elűzte a búrokat állásaikból s az angol sereg tovább ment. Londonban feszült érdeklődéssel várták a további híreket, mert már tegnap este híre jött, hogy Roberts előcsapatai Pretoria közelében vannak. Nagy örömet okozott az angol fővárosban a Daily Mail-nek egy pretoriai jelentése, mely azt hozta hírül, hogy az angolok a lehető legrövidebb idő alatt Pretoriában lesznek s hogy Krüger már Transzvál északi hegyei közé, Waterwalborenbe menekült, tehát a portugál határ felé. Ez a jelentés a következő volt: A Daily Mail tudósítója jelenti Pretoriából ma délelőtt 11 óra 45 perckor, hogy az angolok két óra múlva ellenállás nélkül megszállják Pretoriát. Krüger elnök Waterwaldorenbe ment. A polgármester felhatalmazást kapott az angolok fogadására. Befolyásos polgárokból bizottság alakult, hogy a lakosság életét és vagyonát az interregnum alatt megvédje. Minden nyugodt. Nagy népcsoportok várják az angolok megérkezését. A tícíífér-ügynökség egy távirata is megerősítette a hírt, hogy Pretoria kapitulálni készülő bizottság alakult a városban Roberts fogadására. Csakhamar jött azután egy harmadik távirat, mely azt jelentette, hogy Pretoriát is elfoglalták már az angolok. Ez a távirat így szólt: Az angolok tegnap délután két órakor minden ellenállás nélkül megszállották Pretoriát s az volt a legelső dolguk, hogy az angol hadifoglyokat kiszabadították. Az ideiglenes kormány Gregorovszki biró vezetésével meghódolt az angoloknak. Hivatalos jelentés ezekről a dolgokról nem jött s éppen e miatt az utóbbiair igaz voltában sokan kételkedtek, de azért miként a legtöbb lap, az angol közönség is meg van róla győződve, hogy Pretoria elfoglalása már csak órák kérdése lehet. Más táviratok hírül hozták, hogy Pretoriából tömegesen menekült a nép. A Daily Man-