Budapesti Hírlap, 1900. június(20. évfolyam, 149-177. szám)

1900-06-01 / 149. szám

1900. junius 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (149. sz.) augusztus 10-én kelt legfelsőbb reszkriptum 13-dik paragrafusa ezt mondja: „A választás jogából ki­záratnak mindazok, a kik valamilyen bűntett miatt el vannak ítélve, vagy ha az illető vád alatt áll, illetőleg ellene a vizsgálat el van rendelve.“ Ha már ez az egyházi választásra is áll, hogyan lehet egy pátriárkát, a­ki szerb egyházi pénze­ket sikkasztott el és e miatt vizsgálatot vezetnek ellene, a legmagasabb parlamenti ki­tüntetésben részesíteni ? ! A bejelentés végül intézkedést kér, hogy a magyar delegáció szólítsa föl a pátriárkát, hogy végleges tisztázásáig mondjon le a magyar delegációban viselt tisztségé­ről. E bejelentésre Szilágyi Dezső május 21-én azt felelte, hogy a bejelentést nem terjesztheti az or­szágos bizottság elé, mert ide csak olyan kérvény terjeszthető, a­melyet a bizottság valamely tagja indítvány kíséretében nyújt be. S erre jön a harma­dik rész, a­melyben Gruics sajnálkozik azon, hogy a delegáció közül senkit sem ismer, senkit a be­jelentés megtételére föl nem kérhet és így a nagy nyilvánosság útján kéri őket, oszlassák el azt az általánosan elterjedt hitet, hogy „a nagy tolvajokat elszalasztják és csak a kis tolvajokat fogják el.“ A király és Pacák. A delegációnak adott tegnapi udvari ebéden a király hosszasabban beszél­getett Pacák dr. cseh delegátussal, a­kinek heves és élénk beszédje a felséges úrral szemben általános föltünést keltett. Mint most hitelesen értesülünk, a beszélgetés eszmemenete a következő volt: — Ön innen egyenesen Prágába utazik? kérdezte az uralkodó. — Innen Bécsbe utazom felség, válaszolt Pacák dr., csak aztán megyek Prágába. — Nehéz időket élünk, jegyezte meg aztán a király. — Igen felség, de nem mi vagyunk az oka. Felséged tudja, hogy minket belekényszerítettek ebbe a helyzetbe. De mi megjelöltük a kormánynak azt az utat, a­melyen ki lehet jutni ebből az álla­potból. Nekünk nincs szándékunkban megsérteni más jogát, kérjük felségedet, terjesztesse maga elé javaslatainkat, mérlegelje azokat s teljesítse igazság szerint kívánságainkat. — Igen, válaszolt erre a király, de önök igen ellenséges álláspontot foglaltak el a delegáció kül­ügyi vitájában. Az a mód, a­hogy önök ott beszél­tek, megrovandó. — Kérem, felség, a külügyminiszter nyilat­kozatainak hangja sem volt olyan, a­hogy máskor szokott beszélni a delegációban. Hazudnám, felség, ha tagadnám, hogy ellenséges állást foglaltunk el, de nemcsak külügyi okokból, hanem inkább a belső politikából kifolyólag. Nincs a földön nép, a­melyen olyan nagy igazságtalanságot követtek volna el, mint a cseh népen. Az uralkodó elutasító mozdulatot tett a kezé­urak és az abszolutizmus örök átka, hogy az embereket csak rosszabbá teszi, illetőleg a rossz emberek, ha abszolút, hatalmuk van, mily rosszak mernek lenni ! Az ember ilyen látványra megutálhatná az emberi nemet. A másik bizonyságom ez: Mindenesetre a vizsgálati rendszer megváltoztatásával kell kez­denünk a reformot, mert az tőlünk függ, egy­szerre eszközölhető, míg a tanítás javítása lassú munka, melyhez generációk fáradozása szükséges. Mernék bízni az ifjúságban, mernék bízni a tanárokban, mert a mostani bizalmat­lanság rendszere egy fabatkát sem ér. A hol és a mennyire lehet, kevesbíteném a vizsgála­tokat, módot adnék az ifjúságnak, hogy tanuljon meg tanulni. Az ember, ha soká törte a fejét iskolai dolgokon, mindig ama egy ponthoz ér, bár­­honnét indult is : jobb tanárokat kell képezni és jobban kell megbecsülni a tanárok mun­káját. Valamely protestáns gyülekezeten egyik nagy tekintélyű ember szemükre hányta a tanároknak, hogy mindig fizetésükről beszélnek és jobb ellátást kérnek. Mily szűk látásköre van ennek az urnak ! Még a rossz tanárok ellenére is meg kell becsülni a tanárokat, mert csak így lesznek jobbak. Jobban is kell fizetni őket, mert ez is a megbecsülésnek egyik módja, még­pedig a legszembeszökőbb. A jólelkű ember meg­becsüli apját, még akkor is, ha esze kifogásokat emel ellene. A jó tanár csinálja a jó iskolát, a jó iskolában nincs vizsgálatiszony. Axióma : a vizsgálatiszony a rossz iskolának legkiáltóbb jele, kivéve, ha kívülről jött vizsgáló basás­­kodni akar. Második axióma : a vizsgálatiszony az igazi tanulás legnagyobb akadálya. A­ki ezt a két axiómát elgondolja és elfogadja, nem juthat más végső eredményhez, mint a minő­höz mi jutottunk. Alfa­­ ver, mire a cseh delegátus még egyszer erősítette a cseh népen elkövetett igazságtalanságot. A király erre a kormány nyelvtörvényjavas­­latáról szólt, a­melyet, úgymond, el kellene fogadni. — Felsék, mondotta erre Pacák dr., ez a javaslat bennünket ki nem elégíti s ha felséged úgy intézkednék, hogy a törvényt a 14. §. útján valósítsák meg, akkor, attól tartok, olyan oppozíció támadna az országban, a­milyen még soha sem volt. Azzal a kérelemmel járulok felséged elé, ne tessék megengedni, hogy ez a törvény a 14. §-sal vites­sék keresztül. A felsége itt önkéntelen fölkiáltással erősen visszautasító mozdulatot tett. — Kérem felségedet, folytatta Pacák, engedje meg nekem, mint a cseh viszonyok ismerőjének kifejezni abbeli nézetemet, hogy ez nem áll érde­kében sem a birodalomnak, sem a cseh népnek. Ezt úgy mondom, mint őszinte híve a birodalomnak és a dinasztiának. Végül ismételte Pacák, hogy a cseh népet belesodorták ebbe a szituációba. S kérte őfelségét, teremtse meg a lehetőséget arra, hogy a jog hely­reállításával a cseh nép ismét elfoglalhassa helyes állását a birodalomban. Beszámoló: Barabás Béla, a gyomai kerület képviselője, vasárnap Vésztő községben beszámolót mondott. Beszédében a munkáskérdéssel is foglal­kozott és azt mondta, hogy megoldása legelsőrendű kérdés. A megoldást csak törvényes úton kell keresni. A beszámoló után meglátogatta a föld­­mivelő munkásegyesületet. — Justh Gyula, Makó város függetlenségi és 48-as (Kossuth) párti kép­viselője pünkösd másodnapján délelőtt 11 órakor mond beszámoló beszédet Makón. A delegációk: Budapest, máj. 31. Mind a két delegáció megtartotta ma záró ülését, a­melyen annyi történt, hogy a magyar és az osztrák határozatok egyező vol­tát konstatálták s végezetül az előkelő urak, miután mindent megszavaztak, a­mit csak megszavazhattak, nagy megelégedéssel halmo­zott dicséretet és köszönetet mondtak egymás­nak. Történt azonban az osztrák bizottságban valami, a­mit szó nélkül nem hagyhatunk. Golubovszki gróf közös külügyminiszter úr a közös kormány nevében mondott köszönetet a delegátus uraknak. Az 1867. XII. t.-c. közös kormányt nem ismer, csak közös minisztereket. A közös kor­mány birodalmi kormányt jelent. Ilyen kor­­­­mányt pedig­ sem a hatvanhetes államférfiak­­ nem akartak ismerni, sem ma nem ismerhet el­­ Magyarország. Ha egyes lapok eléggé könnyel­­l­eűek, hogy a közös minisztereket együtt kö­zös kormánynak nevezik, az sajnálatos, de a­­ külügyminiszter úrnak kötelessége ismerni a­­ törvényt s köteles is azt a maga tisztaságában alkalmazni. Részletes tudósításunk a záró ülé­sekről itt következik. A magyar delegáció. Elnök : Szilágyi Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Az elnök: kijelenti, hogy a magyar és az osztrák határozatok egyezők s azok a felség elé terjeszthetők. Tállay Béni közös pénzügyminiszter : Kedves kötelességet teljesítek, a mikor ő felsége parancsára, valamint a magam közös minisztertár­saim nevében köszönetet mondok a bizottságnak odaadó munkásságáért. Az elnök: A felség elis­merését kódoló tisztelettel veszszük tudomásul, egyszersmind jegyzőkönyvbe iktatjuk küszö­netünket a közös minisztereknek azért az elő­zékenységükért, a­melylyel az alkotmányos tárgyaláshoz szükséges fölvilágosításokat megadták. Berseviczy Albert köszönetet mond Szilágyi Dezső elnöknek és Szapáry Gyula gróf alelnöknek. Szilágyi Dezső viszonzó köszönetében rámutat arra a nagy és magasztos példára, melyet nekünk, az alkotmá­nyos nemzetnek a törvényhozás másik faktora, a koronás király nyújt, a­ki súlyos megpróbáltatások közepett nem lankadó buzgósággal szakadatlanul népei boldogságára törekszik. Tanácskozásainkat nem végezhetjük méltóbban, mint azzal az egyértelmű szívből fakadó óhajjal: Isten éltesse királyunkat! (Általános éljenzés.) Ezzel a delegáció ülésszakát bezárom. Az osztrák delegáció. Elnök: Jávorszky lovag. Bacquehhem márki indítványára a vámbevé­telek fölhasználására és a kvótára nézve a magyar határozatokkal egyező határozatot hoznak. Golu­­hovszki gróf közös külügyminiszter: Tisztelt országos bizottság! Munkánkat befejezvén, rám hárul ama feladat, hogy a magyar delegáció hatá­­ ­­ rozataival megegyező határozatokat szentesítés vé­gett ő­felsége elé terjeszszem. Most azonban a legmagasabb parancsnak teszek eleget, midőn az országos bizottság odaadásáért és hazafias áldozat­­készségéért ő felsége köszönetét és elismerését ki­fejezem. Végül engedjék meg, hogy a közös kormány nevében is köszönetet mondjak a delegátus urak­nak amaz előzékenységért, a­melyben az idei tárgya­lások alkalmával is bennünket szerencséltettek. Já­­vorszky lovag elnök: Megelégedéssel konstatálja, hogy az urak a közös miniszterek által előterjesz­tett költségvetést megszavazták. De — úgymond — rendkívül örvendetes tény az, hogy azon fialálthozó méreg, mely az alkotmány és a parlament műkö­dését megbénítja, eme magas testületbe még be nem hatolt. Ez örvendetes bizonyítéka annak, hogy mégis lehetséges ki-kinek saját nézeteit a kellő nyomatékkal és melegséggel megvédelmezni, a­nélkül, hogy az által a parlamentarizmus vagy az alkotmányos élet csorbát szenvedjen. Vajha e szép példa a kellő hatást gyakorolná parlamentünk ama részére, mely éppen most azon a ponton van, hogy munkáját folytassa. Háromszorosan élteti a császárt és királyt. Trauttmannsdorff herceg az elnöknek, az elnök Trauttmannsdorff hercegnek mond köszönetet s az ülést bezárja. A háború, Budapest, máj. 31. Roberts lord tegnap, a­hogyan meg­ígérte, elfoglalta Johannisburgot, de a városba való bevonulását a polgárság kérésére huszon­négy órával elhalasztotta, mert állítólag még sok fegyveres volt a városban . Roberts nem akarta zavarni a város nyugalmát és mert a várostól északkeletre levő dombokat még meg­szállva tartották a burok. Ezért csak ma jött meg a hir, hogy Roberts bevonult Johannis­­burgba. A város átadása a Daily Mail egy híre szerint, már tegnap ünnepiesen meg­történt. Krause parancsnok elébe ment Robertsnek s átadta neki a meghódolás jeléül a város kulcsait. Roberts lord, mondja egy másik távirat, erre elküldötte tisztjeit Johannisburgba, hogy a megadás feltételeit részletesen meg­­állapitsák. Az angol sereg erre a várostól északkeletre levő dombok felé fordult, hogy elűzze onnan az ellenséget. Botha bur főve­zér állt Witwatersrand mellett azzal a néhány ezer emberével, a­ki mindvégig hű maradt hozzá. Elkeseredett csata fejlődött ki, a­mely déltől késő estig tartott. Egy tegnapi távira­tunk szerint a búrok vissza is verték az ango­lokat, míg Roberts mai jelentésében azt mondja, hogy elűzte a búrokat állásaikból s az angol sereg tovább ment. Londonban feszült érdeklődéssel várták a további híreket, mert már tegnap este híre jött, hogy Roberts előcsapatai Pretoria közelé­ben vannak. Nagy örömet okozott az angol fővárosban a Daily Mail-nek egy pretoriai je­lentése, mely azt hozta hírül, hogy az angolok a lehető legrövidebb idő alatt Pretoriában lesznek s hogy Krüger már Transzvál északi hegyei közé, Waterwalborenbe menekült, tehát a portugál határ felé. Ez a jelentés a követ­kező volt: A Daily Mail tudósítója jelenti Pretoriából ma délelőtt 11 óra 45 perckor, hogy az angolok két óra múlva ellenállás nélkül megszállják Pretoriát. Krüger elnök Waterwaldorenbe ment. A polgár­­mester felhatalmazást kapott az angolok fogadá­sára. Befolyásos polgárokból bizottság alakult, hogy a lakosság életét és vagyonát az interreg­num alatt megvédje. Minden nyugodt. Nagy nép­csoportok várják az angolok megérkezését. A tícíífér-ügynökség egy távirata is meg­­erősítette a hírt, hogy Pretoria kapitulálni készül­ő bizottság alakult a városban Roberts fogadására. Csakhamar jött azután egy harma­dik távirat, mely azt jelentette, hogy Pretoriát is elfoglalták már az angolok. Ez a távirat így szólt: Az angolok tegnap délután két órakor minden ellenállás nélkül megszállották Pretoriát s az volt a legelső dolguk, hogy az angol hadi­foglyokat ki­szabadították. Az ideiglenes kormány Gregorovszki biró vezetésével meghódolt az angoloknak. Hivatalos jelentés ezekről a dolgokról nem jött s éppen e miatt az utóbbi­air igaz voltában sokan kételkedtek, de azért miként a legtöbb lap, az angol közönség is meg van róla győződve, hogy Pretoria elfoglalása már csak órák kérdése lehet. Más táviratok hírül hozták, hogy Pretoriá­ból tömegesen menekült a nép. A Daily Man-

Next