Budapesti Hírlap, 1900. augusztus (20. évfolyam, 209-238. szám)
1900-08-01 / 209. szám
1900. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (209. sz.) Umberto király halála. Monza, jul. 31. (Saját tudósítónktól.) Umberto király holttestének megvizsgálása kiderítette, hogy az egyik seb szélesebb, mint a többi kettő és ezért a három seb nem származhatok egyetlen revolver golyóitól. Dazio orvos ebből határozottan azt következteti, hogy a golyókat két revolverből lőtték a király testébe. Tehát Dazio véleménye szerint két ember követte el a gyilkosságot két különböző revolverrel. Ezt a hitet támogatja az a körülmény, hogy a gyilkosság színhelyétől nem messze egy eldobott, gazdátlan revolvert találtak. A fegyver, amely Bressi kezében volt, amerikai gyártmány, húsz centiméter hosszú s a kalibere kilenc miliméter. Az egyik lövés a király mellén befúródva, áthatolt a negyedik bordán s egyenes vonalban a szivet érte. Az orvosok konstatálták a holttesten, hogy mind a három golyó feltétlenül halálos volt. A sebek szélén a vér már erősen megaludt. A merénylet megbízható szemtanuk állítása szerint ekképpen történt. A Sporti liberi torinói tornaegyesület meghívására szombaton és vasárnap nagy tornaünnep volt Monzában, amelyre az összes nagyobb olasz városok torna-egyesületei résztvevőket küldtek. Monza nagy ünnepi díszt öltött. Minden házat zászlóval díszítettek. A tornahelyiséghez szolgáló utcákat pedig virággirlanddal ékesítették. A király, hogy az ünnep fényét fokozza, megígérte, hogy el fog jönni. A királyné hiába intette, hogy ne menjen el, figyelmeztette a nagy hőségre, az óriás tömeg tolongására s azt mondta neki, hogy jobb volna, ha kímélné magát. De a király erre azt felelte, hogy jól fog neki esni, ha a friss, erős, fiatal tornászok között lehet. A király kívánságára az este nyolc órára kitűzött díjkiosztást kilenc órára halasztották, mert a király be akarta várni, amíg kissé hűvösebb lesz. Az egész ünnep gyönyörűen folyt le. A díjkiosztáshoz óriás tömeg jelent meg. Valamennnyi polgári és katonai hatóság teljes számmal jött el. A király kíséretében Ponzio Vaglia tábornok, házi miniszter és Avogadro főhadsegéd volt. Margit királyné nem vett részt az ünnepen. Mikor a király kétfogatú kocsija megérkezett, hatalmas erviva fogadta. Az ováció nagyon jól esett a királynak, aki jobbra-balra köszönt. A díjkiosztásnak esti tiz órakor lett vége s Umberto a király induló hangjainál távozott az ünnepi teremből. A király kocsiját nagy néptömeg vette körül s a csendőrök csak nagy nehezen tudtak a királynak utat nyitni. Az impozáns, hogy látni Róma minden emelkedettebb pontjáról , Umberto uralkodásának vége felé, mint a föntebbiekből is látszik, mind békülékenyebb lett a hangulat, amire nézve még egy jellemzőbb esetet hozhatok föl. A júniusi képviselőválasztáskor történt, hogy Bonomelli, cremonai püspök (különben szintén kedveltje a királynak) egyik papja, Boldori esperes, résztvett a választásban s ezzel vétett a pápa tilalma ellen. Rómában fölfüggesztették állásától s megidézték. Az esperes kifejtette, hogy a népe körében folyó lelketlen állambontó szocialista izgatás vitte ama lépésére. A pápa erre, néhány nappal Umberto halála előtt, visszahelyezte Boldorit állásába s csak ennyit mondott: „Lehet, hogy az esperes föllépése az a kis kő, melyet a gondviselés lavina megindítására használt föl arra nézve, hogy a választási tilalom megszűnjék. Ezt a tilalmat én halálomig föntartom, utódom cselekedjék belátása szerint.“ Mindebből meglátszik, hogy a pápa és az olasz kormány küzdelme elvi, alkalmilag kérlelhetetlen : főleg Róma, az örökváros birtoka körül forog. Mindig enyhített rajta a XIII. Leó pápa bölcsesége és Umberto király viselkedése. Ezért a szintén — valahányszor spontán volt -!- bölcs és mérsékelt viselkedéséért a Vatikán elismerése és hálája az, hogy XIII. Leó pápa, aki soha a Kriinállal összeköttetésben nem volt, a megrendítő eset alkalmából elsőnek küldi hivatalos részvéttáviratát s első mond halotti misét a szerencsétlen, buzgó katolikus király lelki üdvéért. Vetési elinduláskor a kocsiban a királytól balra a házi miniszter, vele szemben pedig a főhadsegéd ült. A hátulsó bakon két szolga állott. A kocsi körül lovas csendőrök voltak egy karabélyos hadnagy vezetése alatt. Amint a kocsi elindult, az összes tornázók hatalmas cuivában törtek ki, a király előrehajolt és cilinderét kezében tartva, barátságosan mosolyogva köszönt jobbra-balra. De a lovak még alig tettek egy lépést, mikor a nép örömrivalgása közben egyszerre gyorsan egymásután négy lövés dördült el. Amint a király karját köszönésre fölemelte, az első golyó hónaljába fúródott. Úgy látszik, hogy a király abban a pillanatban nem érezte, hogy megsebesült, mert gyors mozdulattal a közönséghez fordult, hogy lássa, mi történt. Erre eldördült a második lövés, amely a király szivét találta. Umberto elhalványodott és visszahanyatlott, azután azt mondta a kocsisnak: — Avanti, avanti ! A főhadsegéd rémülve kérdezte, hogy mi történt s a király igy szólt hozzá: — Nincs semmi baj! Most dördült el a harmadik lövés s a golyó a király bal vállát érte. Ez a golyó is mélyen hatolt a király testébe. A közelebb állók látták, amint a király jobb karját fölemelte, mintha a további támadást el akarná hárítani, azután egyszerre megrándult egész teste és halálsápadt lett az arca. Csak most dördült el a negyedik lövés, de ez a golyó már eltévesztette célját. A király kísérőit leírhatatlan rémület fogta el. Ponzio Vaglia ijedten megragadta a király fejét és karjába fektette s rákiáltott a kocsisra, hogy gyorsan hajtson a nyaralóba, azután igy szólt a királyhoz : — Megsebesült felséged ? A király ezt felelte neki: — Nem tudom, lövést hallottam. Azután nyomban megkezdődött a halálküzdelem. A király néhányszor fájdalmasan nyöszörgött s a mikor a fogat a villa kapujához érkezett, Umberto miniszterének vállára hanyatlott és meghalt. Alig egy-két perccel a holttest megérkezése után két orvos jött, aki azonnal konstatálta, hogy az egyik golyó a király szívét éppen közepén fúrta keresztül és halálát okozta. Néhány pillanat múlva megérkezett Erba udvari orvos is, aki szintén már csak a halált konstatálhatta. A holttestet a vizsgálat után udvari tisztviselők újra felöltöztették és pamlagra fektették. Ebben a pillanatban berohant a terembe Margit királyné. Színéből ki volt kelve s alig tudott a lábán állni. A királyné kivágott esti öltözetet viselt, mert udvarhölgyeivel éppen cerclet tartott, amikor hitül hozták neki, hogy a király visszatért, mert nem érzi jól magát. Rögtön fölkelt és kirohant a teremből. Amint férjéhez sietett, hallotta a kert előtt álló nép tombolását. Margit halálra rémült és szinte repült, hogy mielőbb férjénél lehessen. Az előszobában az orvosok fogadták és nem engedték, hogy a terembe belépjen. — Mi történt? Mondják meg, mi történt? rivalt az orvosokra. Az orvosok habozva néztek egymásra. Ekkor a királyné berohant a szobába s tekintete ráesett férjének halovány arcára. Fölsikoltott s mindjárt megértette, mily borzasztó dolog történt. — Mentsék meg férjemet! Mentsék meg az Istenért! könyörgött az orvosoknak. Az orvosok kérték, hogy hagyja el a szobát. — Nem, nem megyek el! Itt maradok! felelte a királyné zokogva. Végre Erba rászánta magát, hogy teljesíteni fogja szomorú kötelességét és kíméletesen elmondta a királynénak, mi történt. A szegény asszony sirógörcsöt kapott és összerogyott, aztán az udvarhölgyektől támogatva, fölemelkedett s elrendelte, hogy teljének holttestét hálószobájában tegyék ravatalra. — — Nála akarom az éjszakát tölteni, imádkozni akarok érte. Csak most tűrte a királyné, hogy a teremből kivezessék. Rövid vizsgálat után a holttestet a hálószobába vitték s ott egy pamlagra fektették. A pamlag mindkét oldalán gyertyát gyújtottak, a szoba falát gyászfátyollal vonták be s a padlóra virágot hintettek. A király arca nem mutat fájdalmat, békés, szelid kifejezést öltött, amikor elszenderült. Néhány perc múlva újra megjelent a királyné. Letérdepelt férje holttesténél és forró könyeket ontva imádkozott. Nemsokára megérkezett Beleni plébános, aki a holttestet beszentelte. Monza, jul. 31. Az orvosok lemondtak a király holttestének bebalzsamozásáról. A holttestet injekciókkal fogják konzerválni. Monza, jul. 31. Umberto király haláláról délután egy órakor a király hálószobájában vették föl a jegyzőkönyvet. Közreműködtek az aktusnál Bndini és Ratazzi, a királyi ház volt minisztere, mint tanuk; Finali, a szenátus alelnöke, mint a polgári hatóság képviselője és Saracco belügyminiszter, mint a korona jegyzője. Umberto király vonásai nem változtak. A turini gróf és egy parancsőrtiszt állanak díszőrséget a holttestnél. Saracco délután Rómába tér vissza. Chiasso, jul. 31. (Saját tudósitónktól.) Borzalmas éjjel ért véget, a mikor ma reggel Monzát elhagytam. Egész Monza mély gyászba borult. Valamennyi üzlet zárva van és ajtaján ez olvasható: A nemzeti gyász miatt zárva van. A monzai községtanács proklamációt adott ki, amelyben a merényleten való mély felháborodását fejezi ki és tudatja, hogy a város küldöttsége ma elmegy a királynéhoz, hogy a város részvétét tudassa. Milánóból ma egy szakasz lovasság érkezett ide, amely már megszállotta az összes fontosabb helyeket. Margit királyné, Róma, jul. 31. (Saját tudósítónktól.) Margit királyné állapota aggasztó, folytonosan panaszkodik és kesereg és minden vigasztalást visszautasít. Minduntalan a király holttestéhez siet és szivet tépő hangon beszél a halott királyhoz. A holttestet még eddig nem tudták bebalzsamozni. Monza, jul. 31. A királyné az egész éjszakát a halottasteremben imádkozva töltötte és csak reggel vonult vissza szobáiba. A holttest feketébe öltözve a király rendes ágyán fekszik, amelyet a királyné virággal diszített. A holttestnél Bignami udvari káplán virraszt. Monza, jul. 31. Mikor Saracco miniszterelnök a királyi nyaralóba érkezett, rögtön bevezették a királynéhoz. A találkozás nagyon megható volt. A királyné fél óránál tovább beszélgetett Saraccóval. A királyi család összes hercegei tegnap és ma délelőtt ideérkeztek. Mária Pia portugál királyné az oportói herceggel ma reggel ideérkezett. A halálesetről ma veszik föl a jegyzőkönyvet. Monza, jul. 31. A milánói bíboros-érsek a királyi nyárilakba ment és 20 percig volt Margit királynénál, aki aztán a halottasterembe vezette. A bíboros, a királyné és a hercegek imádkoztak a ravatalnál, azután a bíboros beszentelte a holttestet. Monza, jul. 31. (Saját tudósítónktól.) A monzai király-villában levő halottas szoba gazdag virágdíszszel ékeskedik. Margit királyné tegnap maga díszítette a ravatalt és azóta majdnem minden idejét a holttest mellett tölti. A boldogtalan aszszonyt minduntalan zokogás fogja el és egyre azt hajtogatja: — Jó Isten, miért kellett ennek megtörténni ! Ez a legsúlyosabb bűntett, amelyet valaha elkövettek! Hogyan tudták megölni ezt az embert, aki soha sem vétett senkinek, aki mindig csak jót és üdvöset tett! A szolgaszemélyzet éjjel fölváltva virrasztott a holttestnél. A főudvarmesteri hivatal szigorúan meghagyta, hogy egyetlen idegent se bocsássanak be a király-villába. Avilla kapuja előtt karabélyosok vigyáznak, hogy senki se mehessen be. Vasárnap este, midőn a főkamarás azt jelentette a királynénak, hogy a király a tornaünnepre készül menni, a királyné azonnal fölkereste a férjét és esdekelve kérte, hogy ne menjen el. 3