Budapesti Hírlap, 1900. augusztus (20. évfolyam, 209-238. szám)

1900-08-01 / 209. szám

1900. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (209. sz.) Umberto király halála. Monza, jul. 31. (Saját tudósítónktól.) Umberto király holt­testének megvizsgálása kiderítette, hogy az egyik seb szélesebb, mint a többi kettő és ezért a három seb nem származhatok egyetlen revolver golyóitól. Dazio orvos ebből határozottan azt következteti, hogy a golyókat két revolverből lőtték a király testébe. Tehát Dazio véleménye szerint két ember követte el a gyilkosságot két különböző revolverrel. Ezt a hitet támogatja az a körülmény, hogy a gyilkosság színhelyétől nem messze egy eldobott, gazdátlan revolvert találtak. A fegyver, a­mely Bressi kezében volt, amerikai gyártmány, húsz centiméter hosszú s a kalibere kilenc miliméter. Az egyik lövés a király mellén befúródva, áthatolt a negyedik bordán s egyenes vonalban a szivet érte. Az orvosok konstatálták a holttesten, hogy mind a három golyó feltétlenül halálos volt. A sebek szélén a vér már erősen meg­aludt. A merénylet megbízható szemtanuk állítása szerint ekképpen történt. A Sporti liberi torinói torna­egyesület meghí­vására szombaton és vasárnap nagy tornaünnep volt Monzában, a­melyre az összes nagyobb olasz vá­rosok torna-egyesületei résztvevőket küldtek. Monza nagy ünnepi díszt öltött. Minden házat zászlóval díszítettek. A tornahelyiséghez szolgáló utcákat pedig virággirlanddal ékesítették. A király, hogy az ünnep fényét fokozza, megígérte, hogy el fog jönni. A királyné hiába intette, hogy ne menjen el, figyelmeztette a nagy hőségre, az óriás tömeg to­longására s azt mondta neki, hogy jobb volna, ha kímélné magát. De a király erre azt felelte, hogy jól fog neki esni, ha a friss, erős, fiatal tornászok között lehet. A király kívánságára az este nyolc órára kitűzött díjkiosztást kilenc órára halasztották, mert a király be akarta várni, a­m­íg kissé hűvö­sebb lesz. Az egész ünnep gyönyörűen folyt le. A díj­kiosztáshoz óriás tömeg jelent meg. Valamennnyi polgári és katonai hatóság teljes számmal jött el. A király kíséretében Ponzio Vaglia tábornok, házi miniszter és Avogadro főhadsegéd volt. Margit királyné nem vett részt az ünnepen. Mikor a király kétfogatú kocsija megérkezett, hatalmas erviva fogadta. Az ováció nagyon jól esett a királynak, a­ki jobbra-balra köszönt. A díjkiosztásnak esti tiz órakor lett vége s Umberto a király­ induló hangjai­nál távozott az ünnepi teremből. A király kocsiját nagy néptömeg vette körül s a csendőrök csak nagy nehezen tudtak a királynak utat nyitni. Az impozáns, hogy látni Róma minden emelkedet­­tebb pontjáról­ , Umberto uralkodásának vége felé, mint a föntebbiekből is látszik, mind békülékenyebb lett a hangulat, a­mire nézve még egy jellem­zőbb esetet hozhatok föl. A júniusi képviselőválasztáskor történt, hogy Bonomelli, cremonai püspök (különben szintén kedveltje a királynak) egyik papja, Boldori esperes, résztvett a választásban s ezzel vétett a pápa tilalma ellen. Rómában fölfüg­gesztették állásától s megidézték. Az esperes kifejtette, hogy a népe körében folyó lelketlen állambontó szocialista izgatás vitte ama lépé­sére. A pápa erre, néhány nappal Umberto halála előtt, visszahelyezte Boldorit állásába s csak ennyit mondott: „Lehet, hogy az esperes föllépése az a kis kő, melyet a gondviselés lavina megindítására használt föl arra nézve, hogy a választási tilalom megszűnjék. Ezt a tilalmat én halálomig föntartom, utódom cse­lekedjék belátása szerint.“ Mindebből meglátszik, hogy a pápa és az olasz kormány küzdelme elvi, alkalmilag kér­lelhetetlen : főleg Róma, az örökváros birtoka körül forog. Mindig enyhített rajta a XIII. Leó pápa bölcsesége és Umberto király viselkedése. Ezért a szintén — valahányszor spontán volt -!- bölcs és mérsékelt viselkedéséért a Vatikán elismerése és hálája az, hogy XIII. Leó pápa, a­ki soha a Kri­inállal összeköttetésben nem volt, a megrendítő eset alkalmából első­nek küldi hivatalos részvéttáviratát s első mond halotti misét a szerencsétlen, buzgó katolikus király lelki üdvéért. Vetési­ elinduláskor a kocsiban a királytól balra a házi miniszter, vele szemben pedig a főhadsegéd ült. A hátulsó bakon két szolga állott. A kocsi körül lovas csendőrök voltak egy karabélyos hadnagy vezetése alatt. A­mint a kocsi elindult, az összes tornázók hatalmas cuivá­ban törtek ki, a király előrehajolt és cilinderét kezében tartva, barátságosan moso­lyogva köszönt jobbra-balra. De a lovak még alig tettek egy lépést, mikor a nép örömrivalgása közben egyszerre gyorsan egymásután négy lövés dördült el. A­mint a király karját köszönésre fölemelte, az első golyó hónaljába fúródott. Úgy látszik, hogy a király abban a pilla­natban nem érezte, hogy megsebesült, mert gyors mozdulattal a közönséghez fordult, hogy lássa, mi történt. Erre eldördült a második lövés, a­mely a király szivét találta. Umberto elhalványodott és visszahanyatlott, azután azt mondta a kocsisnak: — Avanti, avanti ! A főhadsegéd rémülve kérdezte, hogy mi történt s a király igy szólt hozzá: — Nincs semmi baj! Most dördült el a harmadik lövés s a golyó a király bal vállát érte. Ez a golyó is mélyen hatolt a király testébe. A közelebb állók látták, a­mint a király jobb karját fölemelte, mintha a további támadást el akarná hárítani, azután egyszerre meg­rándult egész teste és halálsápadt lett az arca. Csak most dördült el a negyedik lövés, de ez a golyó már eltévesztette célját. A király kísérőit leírhatatlan rémület fogta el. Ponzio Vaglia ijedten megragadta a király fejét és karjába fektette s rákiáltott a kocsisra, hogy gyor­san hajtson a nyaralóba, azután igy szólt a királyhoz : — Megsebesült felséged ? A király ezt felelte neki: — Nem tudom, lövést hallottam. Azután nyomban megkezdődött a halálküzde­lem. A király néhányszor fájdalmasan nyöszörgött s a mikor a fogat a villa kapujához érkezett, Umberto miniszterének vállára hanyatlott és meghalt. Alig egy-két perccel a holttest megérkezése után két orvos jött, a­ki azonnal konstatálta, hogy az egyik golyó a király szívét éppen közepén fúrta keresztül és halálát okozta. Néhány pillanat múlva megérkezett Erba udvari orvos is, a­ki szin­tén már csak a halált konstatálhatta. A holttestet a vizsgálat után udvari tisztviselők újra felöltöz­tették és pamlagra fektették. Ebben a pillanatban berohant a terembe Margit királyné. Színéből ki volt kelve s alig tudott a lábán állni. A királyné kivágott esti öltözetet viselt, m­ert udvarhölgyeivel éppen cerclet tartott, a­mikor hitül hozták neki, hogy a király visszatért, mert nem érzi jól magát. Rögtön fölkelt és ki­rohant a teremből. A­mint férjéhez sietett, hallotta a kert előtt álló nép tombolását. Margit halálra rémült és szinte repült, hogy mielőbb férjénél lehes­sen. Az előszobában az orvosok fogadták és nem engedték, hogy a terembe belépjen. — Mi történt? Mondják meg, mi történt? rivalt az orvosokra. Az orvosok habozva néztek egymásra. Ekkor a királyné berohant a szobába s tekintete ráesett férjének halovány arcára. Fölsikoltott s mindjárt megértette, mily borzasztó dolog történt. — Mentsék meg férjemet! Mentsék meg az Istenért! könyörgött az orvosoknak. Az orvosok kérték, hogy hagyja el a szobát. — Nem, nem megyek el! Itt maradok! felelte a királyné zokogva. Végre Erba rászánta magát, hogy teljesíteni fogja szomorú kötelességét és kíméletesen elmondta a királynénak,­ mi történt. A szegény asszony siró­­görcsöt kapott és összerogyott, aztán az udvarhöl­gyektől támogatva, fölemelkedett s elrendelte, hogy teljének holttestét hálószobájában tegyék ra­vatalra. — — Nála akarom az éjszakát tölteni, imádkozni akarok érte. Csak most tűrte a királyné, hogy a teremből kivezessék. Rövid vizsgálat után a holttestet a háló­szobába vitték s ott egy pamlagra fektették. A pam­­lag mindkét oldalán gyertyát gyújtottak, a szoba falát gyászfátyollal vonták be s a padlóra virágot hintettek. A király arca nem mutat fájdalmat, békés, szelid kifejezést öltött, a­mikor elszenderült. Néhány perc múlva újra megjelent a királyné. Letérdepelt férje holttesténél és forró könyeket ontva imádkozott. Nemsokára megérkezett Beleni plébános, a­ki a holttestet beszentelte. Monza, jul. 31. Az orvosok lemondtak a király holttesté­nek bebalzsamozásáról. A holttestet injek­ciókkal fogják konzerválni. Monza, jul. 31. Umberto király haláláról délután egy órakor a király hálószobájában vették föl a jegyzőkönyvet. Közreműködtek az aktusnál Bndini és Ratazzi, a királyi ház volt minisz­tere, mint tanuk; Finali, a szenátus alelnöke, mint a polgári hatóság képviselője és Saracco belügyminiszter, mint a korona jegyzője. Umberto király vonásai nem változtak. A turini gróf és egy parancsőrtiszt állanak díszőrséget a holttestnél. Saracco délután Rómába tér vissza. Chiasso, jul. 31. (Saját tudósitónktól.) Borzalmas éjjel ért véget, a mikor ma reggel Monzát elhagytam. Egész Monza mély gyászba borult. Valamennyi üzlet zárva van és ajtaján ez olvasható: A nemzeti gyász miatt zárva van. A monzai községtanács proklamációt adott ki, a­melyben a merényleten való mély felháborodását fejezi ki és tudatja, hogy a vá­ros küldöttsége ma elmegy a királynéhoz, hogy a város részvétét tudassa. Milánóból ma egy szakasz lovasság érkezett ide, a­mely már megszállotta az összes fontosabb helyeket. Margit királyné, Róma, jul. 31. (Saját tudósítónktól.) Margit királyné álla­pota aggasztó, folytonosan panaszkodik és kese­reg és minden vigasztalást visszautasít. Mind­untalan a király holttestéhez siet és szivet tépő hangon beszél a halott királyhoz. A holttestet még eddig nem tudták bebalzsamozni. Monza, jul. 31. A királyné az egész éjszakát a halottas­­teremben imádkozva töltötte és csak reggel vonult vissza szobáiba. A holttest feketébe öltözve a király rendes ágyán fekszik, a­melyet a királyné virággal diszített. A holttestnél Bignami udvari káplán virraszt. Monza, jul. 31. Mikor Saracco miniszterelnök a királyi nyaralóba érkezett, rögtön bevezették a király­néhoz. A találkozás nagyon megható volt. A királyné fél óránál tovább beszélgetett Sarac­­cóval. A királyi család összes hercegei tegnap és ma délelőtt ideérkeztek. Mária Pia portugál királyné az oportói herceggel ma reggel ide­érkezett. A halálesetről ma veszik föl a jegyző­könyvet. Monza, jul. 31. A milánói bíboros-érsek a királyi nyári­lakba ment és 20 percig volt Margit királyné­nál, a­ki aztán a halottasterembe vezette. A bíboros, a királyné és a hercegek imádkoztak a ravatalnál, azután a bíboros beszentelte a holttestet. Monza, jul. 31. (Saját tudósítónktól.) A monzai király-villá­ban levő halottas szoba gazdag virágdíszszel ékeskedik. Margit királyné tegnap maga díszí­tette a ravatalt és azóta majdnem minden ide­jét a holttest mellett tölti. A boldogtalan asz­­szonyt minduntalan zokogás fogja el és egyre azt hajtogatja: — Jó Isten, miért kellett ennek megtör­ténni ! Ez a legsúlyosabb bűntett, a­melyet valaha elkövettek! Hogyan tudták megölni ezt az embert, a­ki soha sem vétett senkinek, a­ki mindig csak jót és üdvöset tett! A szolgaszemélyzet éjjel fölváltva virrasz­­tott a holttestnél. A főudvarmesteri hivatal szigorúan meghagyta, hogy egyetlen idegent se bocsássanak be a király-villába. A­­villa kapuja előtt karabélyosok vigyáznak, hogy senki se mehessen be. Vasárnap este, midőn a főkamarás azt jelentette a királynénak, hogy a király a tornaünnepre készül menni, a királyné azonnal fölkereste a férjét és esdekelve kérte, hogy ne menjen el. 3

Next