Budapesti Hírlap, 1900. szeptember (20. évfolyam, 239-268. szám)
1900-09-01 / 239. szám
A Boszniában három, egyazon nyelvet beszélő, de külön öntudatot valló vallásfelekezet van: a mohamedán, a görög-keleti szerb s a katolikus. A Habsburgok kormánya nem tett s nem is tehetett egyebet, mint hogy mind a hármat egyaránt pártfogásába vette. Nem követte sem a török, sem a muszka, sem a spanyol államvallásrendszert, hanem a vallásegyenlőség alapjára helyezkedett. Nincs okunk kétkedni a számokban, azért elhiszszük, hogy a bosnyák kormány nagyon sokat költött mohamedán egyházi és iskolai célokra. Értjük a mohamedánt is, aki ezt kötelességnek tartja s többet kíván. Feltétlenül igazat kell azonban Kállaynak adni, hogy a mohamedán egyházi alapokat, a vakufokat éppen a mohamedánok érdekében mentette meg a bosnyák kormányzat. Mert, ha azt akarja, hogy pusztuljon az iszlám, nem is kellett volna törődnie a vakufokkal. S az a kilenc millió koronára menő nagy alap ma már rég eltűnt volna. Az iszlám követői, akár csak Krétából, vagy a Dobrudzsából, rohamosan hagyták volna el hazájukat, mert ennek a vagyonnak nem a vallás látja vala hasznát. Majdnem azt mondhatnók, hogy a mohamedán birtokos s az iszlám érdekeit túlságosan is pártolta a kormány. Ott, ahol az erő imponált volna, lágyan bántak velük s ahol ennek következtében beállott a visszahatás, az erélyes föllépés üldöztetésnek tűnt föl. A bosnyák kormányzat vezetője nyilatkozatában nem tagadja, hogy az európai kormányzati elvek — noha tekintetbe vette az ország állapotát — visszahatást idéztek elő : Travnikban, a bosnyák feudálisok központjában s Hercegovinában, ahol legélénkebben él a régi fejetlenség, tehát szerintök függetlenség emléke. Nincs miért széipíteni a kormány eljárását. A dolgok élen darabka kenyeret kapni (a kínaiak nem esznek kenyeret), sem egy pohárka tejet. Marhahúst is csak a legritkábban kaptunk, minthogy a szántásra és teherhordásra használt drága marhát, túlnyomóan bivalyt, csak a legvégső esetben vágják le s mindenütt csak disznóhússal élnek. Ennek a húsa pedig oly kövér, hogy nyers állapotban is csöpög a zsírtól s nekünk élvezhetetlen volt már azért is, mert a sertést itt rothadt hallal táplálják s ezért a hús is rothadt hal szagu és izü. Vizünk ihatatlan volt. A Jangce-Kiang, a Min-Ho, vagy a Pej-Ho vizét inni abszolúte lehetetlen. Először, mert íze undorító, másodszor pedig, mert egyetlen korty belőle elég súlyos jellegű malária, vagy diszenteria (vérhas) előidézésére. A benszülöttek azonban meg sem szűrik, hanem amint merik úgy iszszák és főznek vele. Csak fürdésre nem használják soha. Mi kizárólag desztillált vizzel éltünk és ezt oly nagy mértékben ittuk, hogy jóformán ideje sem volt a teljes lehűlésre s a kipusztíthatatlan iszapszag miatt egyszerűen utálatos volt. Naplementével megjelent a moszkitóknak, sáskáknak, éjjeli lepkéknek, rovaroknak milliónyi légiója. Hogy megvédjük magunkat tőlük, az összes világító lángjaink el voltak oltva, még a föltétlenül szükséges helyzetmutató fényeket is eltakartuk. Mégsem volt menekülésünk. Minthogy a kabinok temperatúráját és fülledt levegőjét elbirni emberi erőt fölülmúló dolog volt, a hajófegyelem fenekestül való fölforgatásával meg volt engedve kivételesen, hogy éjjel a fedélzeten alhassunk. Az engedelem azonban semmit sem ért, mert alvásról szó sem lehetett. A rémséges forróság — egy-két nagyon is hűvös éj kivételével — természetes fejlődésének eredménye, hogy a mohamedán birtokos elemek nagy része, miután apáik korlátlanul uralkodtak, most a féket békétlenülviseli. Elégedetlen volt az akkor is, mikor maguk uralkodtak. A mohamedán nép azonban nyugodt volt. Ezt kellett megmozgatni. S kiadták a jelszót: katolizálnak s nálunk is visszhangot keltett a horvátositás réme. A hivatalos adatok szerint 1879 óta 144 ember változtatta meg a hitét 1.570.000 lakos közt s ime kiderül, hogy katolikussá lett 46 ember, a katolikus egyházból kilépett 79 ember, tehát Stadler érsek s a horvátoknak megtett jezsuiták vallási deficittel dolgoztak. De megtörtént, hogy 29 ember keresztényből mohamedánná lett s 32 mohamedánból lett keresztény. Nem tekintve a 3 embernyi veszteséget, tényleg konstatálnunk kell, hogy keresztény államban megtörtént, hogy az iszlámra térhettek szabadon, akik akartak. Erre egyebütt példa nincs. Mohamedán-üldözésről szó tehát nem SSé, lehet. Jelszóra azonban szükség volt s amikor tavaly egy szerelmes török leányzó megszökött szüleitől, a mosztári mufti, Dzsábics uram (effendi) igen ügyesen megszervezte pártját. Elnyomják az iszlámot. Kivándorlásra biztatták a népet. A kormánynál panaszkodtak, hogy a nép kivándorlását meg kell akadályozni, a magyar sajtóban pedig szerb és ellenzéki horvát révén elhiresztelték, hogy a kormány kivándorlásra kényszeríti a népet. A cél pedig az, hogy a vakuf alapítványokat kézhez kapják ellenőrzés nélkül. E célból tavaly őszszel kidolgoztattak egy autonóm szabálytervezetet a hercegovinai alapokat illetőleg s benyújtották a királyhoz. A király ezt a szabályrendeletet nem fogadhatta el. A kivándorlás azonban eleddig nem nagy mértéket öltött. Tizenhét év alatt éjjel sem enyhült egyetlen fokkal sem, a mérgesen csípő moszkitók pedig elviselhetetlenné tették az életet. Egy kis enyhülést keresve, órákon át ültünk a kádakban, melyekkel napközben az ágyuk csöveit szokták kimosni, de amely percben kiléptünk a vízből, megütött bennünket a hőség és elleptek a mérges moszkitók rajai. Mellékesen megjegyzem, hogy a fölsorolt állapot nem a Jangce kizárólagos tulajdona. A viszonyok egy parányival sem jobbak a Min-Han és a jelenleg oly sokat emlegetett Pej-Hón sem. Képzelhető tehát, mily leírhatatlan küzdelmes lehet most — éppen nyár derekán, — a Pej-Ho mentén, Taku és Tiencin között, a hajókról kiszállított csapatok helyzete. Nekünk is szinte elviselhetetlen volt az a néhány hónapra terjedő expedíció, de megvolt legalább az a jó, hogy a tulajdon otthonunkban voltunk, amely sok tekintetben némi kényelmet nyújtott. De egynéhány ezer ember, idegen, ellenséges katona, akiknek mindent, ami az életfentartásra szükséges, a benszülöttektől kell kapni, azoknak hasonlíthatatlanul még nehezebb az élete. És elképzelhető az az állapot is, amelybe egy 80—100.000 emberből álló hadsereg fog jutni, mely nem fokozatosan jut ez eltűrhetetlen klimatikus és higiénikus viszonyok közé, hanem hirtelen találja magát e huzamosabb időre tényleg elviselhetetlen nehézségek között. A klimatikus és higiénikus viszonyoknál talán még nehezebb az emberekkel, a benszülöttekkel való érintkezés. Még béke idején is valóságos heroizmusnak tekintettem minden európainak vagy amerikainak azt a vakmerő s elszánt bátorságát, hogy e hihetetlenül vad és BUDAPESTI HÍRLAP. (239. sz.) 1900. szeptember 1. kivándorolt 17.300 ember, köztük 16.700 mohamedán, egy esztendőre esik átlag 1019 lélek. Az agitáció azonban folyik. Mozgalom van Boszniában. A többség ellenzékben van, csak a kisebbség tart a kormánynyal. Mindezt a tanulmányból tudjuk meg. Mi a magunk álláspontjából kifolyólag elismerjük, hogy a mohamedánok követeléseit ebben a formában nem teljesítheti szó nélkül a kormány. A magyar szempont rendet és békét követel Boszniában. Megkívánjuk, hogy a mohamedánság társadalmi súlyegyenét meg ne billentsék s ezért csak azt kell s lehet nekik megadni, a mi érdekükben van. A mozgalomból kinek van haszna? Mindenesetre a mohamedánok ellenségeinek. Azért nem is hiszszük s hihetjük, hogy a szultán bölcsesége föl ne érné, hogy a kivándorló mohamedán bosnyákok a török állameszmének nem használnak. S ezért is bízunk benne, hogy a mozgalom békés egyességgel fog végződni, javára az iszlámnak, de nem kárára a keresztény felekezeteknek. Megvárjuk Kállaytól, a magyar embertől, aki ily nyíltan szólott ez állapotokról, hogy ezt a problémát megoldja. Budapest, aug. 1I. A költségvetés. Széll Kálmán kormányelnök szerdán Báspótról Budapestre érkezik s ekkor lesz a nyári szünet után az első minisztertanács. A Magyar Nemzet szerint a resszortminisztériumokban már teljesen elkészültek a tárcák költségvetéseinek megállapításával s a budget-tervezet immár megérett a minisztertanácsban való végleges megállapításra. Az előző években, amikor a képviselőház őszszel összeült, a pénzügyminiszter expozéja kíséretében beterjesztette a költségvetés előirányzatát, mire a Ház tevékenységében újabb szünet állott be. Ezúttal a Ház ökonómiájának célszerűbb beosztása szempontjából a költségvetés már kinyomatva lesz a Ház elé terjeszthető s azon a napon, amikor a pénzügyminiszter előterjeszti, az előirányzat a Ház tagjai közt szét is lesz osztható. A pénzügyi barbár népek közé merészelt letelepedni. Hát még most, mikor a barbárságában határt nem ismerő vérszomjas, lelketlen és példátlanul gyáva tömegek milliója között a magányosan élő idegen szabad prédára van bocsátva! Abban az időben, amidőn a mi expedíciónk járt a kínai városokban, úgynevezett legjobb egyetértés volt a benszülöttek és idegenek között, amennyiben csak itt-ott, szórványosan gyilkolt le valamely kínai horda egyegy misszionáriust, vagy a férj távollétében egyedül maradt nőt és gyermeket. De mindeme legjobb egyetértés mellett és bár mint egy távoli nagyhatalom képviselői és nagyrabecsült vendégek, többnyire katonai fedezet alatt tettük látogatásainkat, azért a nép, a tömeg ritkán kímért meg bennünket durva bántalmazásaitól. A katonai sorfalat áttörve, odatolakodtak a mi udvari palankinjainkhoz és úgy üvöltötték be hozzánk a szokásos jan-lvai-cét (idegen ördög) és eri-gu-lai-t (ocsmány disznó). Apró gyermekek sárral dobáltak bennünket és óriási gaudium tört ki a tömegben, ha valamelyikünknek a hófehér öltözetén vagy sisakján sáros folt esett. Nagyon téves az a hiedelem, hogy a jelenlegi mozgalmat a boxerek, a Sze-hocs-ván, a Ta-tao-haj, a görbe kés stb. szektái csinálták és hogy az egész véres kavarodásban csak ezek a szekták vesznek részt. Csinálta és résztvesz benne az egész kínai nemzet, kezdve az előkelő tao-tajon és fu-tajon végig a legutolsó kuliig, aki csak onnan ismeri az idegent, hogy neki egy pár nyomorult kasért órák hosszáig kell a megszakadásig lihegve szaladni a közt a két rúd közt, amelynek kis