Budapesti Hírlap, 1900. október (20. évfolyam, 269-298. szám)

1900-10-24 / 292. szám

1900. október 24. BUDAPEST­ HÍRLAP. (292. sz.) * ........ ■ ....— ■ ..........­­ ..... ...... használja is. A rövidre fogott (100 oldal) 8 annál tartalmasabb könyv Kassán jelent meg, a­hol 1 koronáért megrendelhető. * (A bűnvádi perrendtartás zsebkönyve) Írták E. Illés Károly és Vargha Ferenc. 483 ol­dal. Budapest: Grill. Annak a nagy négykötetes kommentárnak, melyet a társszerzők Balogh Jenő­vel egyetemünk nagytudásu tanárával együtt írtak a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896 évi XXXIII. t.-c.-hez, gyakorlati célokra készült kivonatát nyújtja e munka, melyről felesleges kritikát írni annak, a­ki a magyar büntetőjog e két oszlopos tagjának eddigi munkásságát ismeri. Illés Károlynak már két hason­­célú műve forog közkézen: az egyik az anyagi bün­tetőjog, a másik a büntetőjárásbíróságok zsebkönyve és nagyobb elismerésben a most megjelent művet sem részesíthetjük, mintha azt mondjuk, hogy méltó társa az eddigieknek, melyek minden jogász kipróbált kí­sérői a gyakorlatban. Hogy Vargha Ferenc, kinek éles ítélőtehetségét és rengeteg tudását, minden kri­­minalista méltányolja, a munka felét magára vál­lalta, az csak emeli a könyv értékét. De a szerzők e műben többet végeztek, mint a nagy kommentár egy­szerű kivonatolását, mert elsimították mindazokat az egyenetlenségeket, melyek egy háromszerzőjű munkában elkerülhet­lenek, arányosabbakká és átte­kinthetőbbekké tették a törvény szövegéhez fűzött, most már igazán minden izében gyakorlati magyará­zatokat. A bűnvádi perrendtartás magyarázatának e miniatűr képében mégis minden vonás élesen dom­borodik ki s ha nem is célja a kommentár helyettesí­tése, mégis alig akad vitás kérdés, melyre e munka gyors és biztos tájékozást ne nyújtson. A munka, mely az esküdtbíróságról és a bűnvádi perrendtartás élet­belépéséről szóló törvényeket is felöleli, felerészében a törvény szövegéből, felerészében magyarázatokból áll, melyek körében mindenütt megtaláljuk a szükséges hivatkozásokat a büntető ügyviteli szabályokra, az ügyészségi, rendőri és csendőri utasításra. Csakis szerzők csodálatosan összevont tárgyalási módja tette lehetővé, hogy ez óriási anyag harminc évnyi terje­delemben megférjen, mert hisz a törvény a szövegki­adásokban is 2—300 oldal terjedelmű. A könyv ki­állítása is csinos és kifogástalan s alakja kelle­mesen elüt a szokásos zsebkiadásoktól, me­lyek rendszerint foliánsnyi formában és 8—10 centi­­méternyi vastagságban a leglehetetlenebb zsebeket feltételezik. A­mily kétségtelen, hogy a büntetőtör­vénykönyv Illés-féle kiadása, a kis Illés, mint nevezni szokás, úgyszólván minden egyéb törvény­kiadást kiszorított a gyakorlati jogászok forgalmá­ból, és oly valószínű, hogy a kis Illé­s-V­a­r­g­a is csakhamar elfoglalja az őt megillető díszhelyet a bűnvádi perrendtartásra vonatkozó munkálatok" közt (V.) * (Ifjúságom.) E címmel egy kötet vers je­lent meg Nikolszky Gézától Pécsett. Megrendelhető a szerzőnél potom három koronáért a Zsolnay-féle gyárban. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, okt. 23. — A népszámlálás. A népszámlálási bizott­ság ma délután Halmos János polgármester elnök­lésével ülést tartott. A polgármester jelentette, hogy a miniszter a népszámlálásra megszabott időt nem hajlandó meg­­hosszabítani, mert az idevonatkozó törvény meg­szabja az időpontot s ettől nem lehet eltérni. A népszámlálás anyagának földolgozására kitűzött határidő meghosszabbítása ellen azonban nem tesz kifogást a miniszter. Ezt az időt a miniszter­­ 1901. március 1-ig terjesztette ki. A polgármester azt az aggodalmát fejezte ki ma, hogy az anyag földolgo­zására kitűzött idő kevés, mivel azonban a dolgon változtatni nem lehet, intézkedni kell, hogy a munkát gyorsan és pontosan hajtsák végre. Első­sorban törekedni kell a számláló kerületek megalko­tásával. Számlálóbiztosokul igen alkalmasoknak találja a tanítókat. Körösi József ezer embert tart szük­ségesnek a munkálatok elvégzésére. Szerinte az egyetemi tanulókat nem lehet alkalmazni. A tanítók közreműködését nagyon kívánatosnak tartja. Halmos János polgármester ajánlja, hogy a közigazgatási tanfolyam hallgatóit is alkalmazzák, így tehát a munkálatokat a tanítók, a közigazgatási tisztviselők s a közigazgatási tanfolyam hallgatói fogják vé­gezni. Fölterjesztést fognak intézni a közoktatás­­ügyi miniszterhez a téli szünetek meghosszabbítása végett, hogy a tanítók szabadabban dolgozhassanak. A kerületi beosztást a mérnöki hivatal fogja elő­készíteni; ez 10—15 napba kerül. Körösi József kéri — s ehhez a bizottság hozzájárult — hogy a kerületi biztosokat katonai szigorúsággal szervezzék, mert csak így lehet gyors és pontos munkára számítani. Az alkalmazottak egy napra 6—8 koronát kapnak. — Az Uránia szubvenciója. Az Uránia tudományos színház folyamodott a fővároshoz, hogy adjon neki évenként ötezer korona szubvenciót, tekintettel arra, hogy ez az intézet kulturális célt szolgál. A közoktatásügyi bizottság ma elhatározta, hogy előterjesztést tesz a közgyűlésnek, hogy szavazzon meg az Urániának 1901-től kezdve három esztendőre évi háromezer korona szubvenciót. — A községi választások. Az igazoló vá­lasztmány a községi választások körül való eljárás megállapítása dolgában november másodikán dél­előtt tíz órakor ülést tart. — A magyar állampolgárság megszerzése. A székesfőváros IV. ügyosztálya szabályrendeletet dolgozott ki a magyar állampolgároknak Budapest székesfőváros községi kötelékébe való fölvételéről, a budapesti illetőség megszerzéséről, az illetőségi bizo­nyítványok kiállításáról, a külföldiek által kért tele­­pedési engedelmekről és a községi kötelékbe való föl­vétel kilátásba helyezéséről s az ezekért fizetendő dijakról. A szabályrendelet szerint az a magyar állampolgár, a­kit az 1886. évi XXII. tc. 14. §-a alap­ján Budapest székesfőváros kötelékébe fölvesznek, 100 korona dijat tartozik fizetni. Ezt a dijat tekintet nél­kül a családtagok számára, a nagykorú családtagok kivételével, a családfőre vetik ki. Az a magyar állam­polgár, a­ki a budapesti illetőséget az 1886. évi XXII. tc. 10. §-a alapján szerzi meg, közigazgatási végrehaj­tás útján beszedhető 20 korona díjat tartozik lefizetni. Illetőségi bizonyítványok kiállításáért 4 korona, útlevél elnyeréséhez szükséges igazolványok kiadá­sáért pedig egy korona díj fizetendő. Cseléd és munka könyv kiállításához szükséges egyszerű illetőségi iga­zolványok azonban díjmentesek. A külföldiek által kért telepítési engedelemért abban az esetben, ha a folyamodó még nem lakik két év óta Budapesten, 200 korona, ha pedig már több mint két éve lakik Buda­pesten, 100 korona fizetendő. Az a külföldi,a­ki a tele­pülési engedelemért járó díjat lefizette és települési engedelmet nyert, a díjnak visszafizetését még abban az esetben sem igényelheti, ha Budapestről végleg eltávozik. Az a külföldi, a­ki magyar állampolgársá­ga elnyerésének reményében Budapest székes­főváros községi kötelékébe óhajtja magát fölvétetni, 400 korona dijat tartozik fizetni, melybe a település alkalmával fizetett dijat be nem számítják. A tanács a IV. ügyosztály emez előterjesztéséhez némi módosí­tások után hozzájárult s további tárgyalás végett ki­adta a pénzügyi és gaz­dasági bizottságnak. Ez a tanács által letárgyalt szabályrendelethez hozzájárult. Fölhívta azonban a tanács figyelmét arra a viszás hely­zetre, hogy nálunk bármely külföldi egyén minjden előleges bejelentés és hatósági engedelem nélkül letele­pedhetik. Innen van aztán, hogy az idegen illetősé­­gűeknek és külföldieknek vagyontalan nagy tömege özönli el fővárosunkat, a­kiket aztán a hatóság és tár­sadalom kénytelen vagy teljesen ellátni, vagy pedig pénzzel és jótékony intézményeiben való részesítéssel, sok esetben talán a helybeli szegények rovására támo­gatni. Ez okból arra kéri a bizottság a tanácsot, tegyen mihamarább javaslatot a közgyűlés elé arról, hogy ide­gen a főváros területén engedelem nélkül le ne tele­pedhessék s hogy az itt tartózkodó idegeneket nyil­vántartsák.­­ A tanítónők otthonának a közoktatás­­ügyi bizottság ma délután Fayer Ferenc taná­csos elnöklésével tartott ülésén 1200 korona évi segítséget szavazott meg, kikötötte azonban, hogy a Mária Dorothea-egyesület két tanítónőt tartozik ellátni.­­ A főváros könyvtára. A könyvtári albi­zottság tegnap délután ülést tartott, a­melyben a könyvek beszerzésének módját állapították meg olyanformán, hogy a könyvtár fejlesztésére a fővá­ros részéről nyújtott évi hatezer koronát, nagyobb kiadások esetén a főváros pénztárából külön össze­get és a könyvtár javára hagyományozott pénzeket és ajándékokat jelölték ki. A bizottság kimondotta továbbá, hogy kicserélni, vagy eladni csak kettős példányokat és olyan műveket szabad, a­melyeknek kiegészítését a főváros könyvtárának az érdeke nem kívánja. Azokat a könyveket, a­melyekbe az ada­kozó beleírta a nevét, nem szabad eladni vagy el­cserélni. A bizottság köteles működéséről a tanács­nak jelentést tenni, a befolyt pénzt pedig a könyv­tár gyarapítására fordítani. A tanács a könyvtár számára a központi városháza épületének azt a ré­szét engedte át, a­hol azelőtt a tiszti kaszinó volt.­­ A koprophor pormentes szemétgyűjtő és szállító rendszer. Budapesten múlt év augusz­tus hónapjában a városi tanács megengedte, hogy a koprophor-vállalat 1899. szeptember­ elejétől fogva 30 napon át a II. ker. Lánchíd­ utcából az utcai és az utca mindkét házsorából, valamint az uj Szent János-közkórházból a háziszemetet a koprophor rend­szer szerint összegyűjthesse és elszállíthassa, hogy így a rendszer gyakorlati alkalmazhatósága bebizo­nyítható legyen és e kipróbálás megfigyelése céljá­ból egy vegyes bizottságot küldött ki. A székes­­főváros közgyűlése holnap fog dönteni egy bizott­­mányi és tanácsi előterjesztés folytán a fölött, hogy a budapest-jobbparti szemetet a koprophor-rendszer szerint fuvaroztassa-e. — A Trombitás-út rendezése. A főváros közgyűlése elhatározta, hogy a Trombitás-út rende­zésére az útba eső Laumann-féle ingatlant 26.667 koronáért kisajátítja. A belügyminiszter a határo­zatot jóváhagyta. — A bombatéri vásárcsarnok. A Bombatéren építendő detail-vásárcsarnok építésére felügyelő bizottság október 24-én (szerdán), délelőtt 10 óra­kor a tanácsi Vili. ügyosztályban (TV. ker. Borz­utca 7. szám I. em. 3. a.) ülést tart, melyen a vasszerkezeti munkálatokra megtartott nyilvános versenytárgyalás eredményét fogják kihirdetni. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Budapest, okt. 23. — Az igazságügyi orvosi tanács elnöke. A király az igazságügyminiszt­er előterjesztésére Korányi Frigyes egyetemi tanárt, a főrendiház tag­ját, az igazságügyi orvosi tanács elnökévé újabb három évre kinevezte. A kinevezést a hivatalos lap mai száma közli. — Fölmentő verdikt. Szabadkai tudósítónk táviratozza. Az idevaló esküdtszék tegnap és ma tárgyalta Gere Miklós zentai földbirtokos bűnügyét. Gerét­ azzal vádolták, hogy május hónapban agyon­lőtte a feleségét, mert mást akart elvenni. Az esküdtszék fölmentő verdiktje után a törvényszék fölmentette Gerét. A verdiktet a közönség meg­éljenezte. — Börtönre itélt ügyvéd, Kalmár Antal dr. bács-topolyai ügyvéd a múlt évben egy bács-petro­­voszellói földművestől ezerötszáz forintos váltót kapott leszámítolásra s az érte fölvett pénzt elsik­kasztotta. A földműves, a­mikor látta, hogy a pénzét nem kapja vissza, följelentette az ügyvédet, a­kit a szabadkai törvényszék félévi börtönre ítélt. A szegedi tábla, tekintve, hogy a megkárosított földműves, tizenegy gyermek atyja, pótolhatatlan veszteséget szenvedett az összeg elvesztésével, a büntetést egy évre emelte föl. A kúria ma tárgyalta az ügyvéd semmiségi panaszát s azt a korona­­ügyész-helyettes indítványára elutasította. — Ibrahim és társa. Abban az időben, mikor Inger Szolimán a szomáli expedícióját szer­vezte, élt Budapesten egy szent életű muzulmán, Mohamed ben Redsib, a­ki a Károly-körúton, egy kalitkaszerű boltban, hímes perzsa szőnyeget s egyéb keleti iparcikket árait. Ben Redsibnek pompásan ment a dolga, s pár esztendő alatt szép kis vagyont takarított meg magának. Egy napon beállít hozzá Inger Szolimán titkára, Kifiotisz, s biztatta, hogy vegyen részt a szomáli expedícióban. Egy olyan tüneményes üzleti talentum, a­milyen ő, mondotta a ravasz görög, kincseket gyűjthet abban az afrikai birodalomban, a­mely ősi jogon Inger Szolimánt illeti. Ben Redsib szabadkozott, hogy már öreg ahhoz, hogy új vállalatba kezd­jen, de mikor Kifiotisz másnap tudatta vele, hogy a hódító Szolimán a kereskedelmi miniszteri tárcát szánta neki, nem tudott ezentállni a csábí­tásnak s fölesküdött az expedíció zászlajára. A portékáját hamarosan elvesztegette s a pénzt Ingernek, az üres boltot pedig Ibrahim bin Ibrahim Mardilli bitsorsosának adta át. Aztán miniszter­társaival, a­kik szintúgy, mint ő, drága pénzen jutottak a fényes álláshoz, útra kelt az Inger biro­dalma felé, honnan hónapok múlva kifosztva s el­csigázva tért vissza. Ibrahim bin Ibrahim Mardilli nem volt méltó utódja a becsületes Redsibnek. Alig hogy beleült az üzletbe, Braun Ármin segédjével együtt két nagy csalással kompromittálta a régi céget. Fölutaztak Bécsbe s Nissin Behár szőnyeg­­kereskedőtől 2030, Russo J.-től pedig hatezer korona ára szőny­eget csaltak ki hitelbe a Redsib cége alatt. A szőnyeget nyomban eladták s a kár­vallott kereskedők csak későn tudták meg, hogy az üzlet már nem a becsületes Redsibé, hanem a ravasz Mardilfié, a­kinek sem pénze, sem hitele. A két kereskedő panaszára Mardilfit és Braun Ármint csalásért vád alá helyezték s ma ültek fölöttük törvényt. Az itélőtanácsban Eördögh András elnö­költ, a vádhatóságot Gaál dr. alügyész képviselte, védő Válsz Sándor dr. volt. Mardillit és Mohamed Redsibet, a címzetes szomáli minisztert, a­kit tanú­nak idéztek meg, török tolmács útján hallgatták ki. Az előbbi tagadott, Redsib pedig nem tudott eléggé kitérni a gyászos végű expedícióra, mely­nek vagyoni romlását köszönheti. A bíróság Mardillit fölmentette, Braun-nal szemben pedig az ügyész elejtette a vádat. — Megsemmisített verdikt. A szabadkai esküdtbiróság nemrég tizenegy esztendei fegyházra ítélte idősb Baka János földmivest, a­ki fiát, Jánost huszonnyolc baltaütéssel megölte. Baka Ferenc, a­ki a testvéröcscsét lefogta, mialatt a kegyetlen apa ütötte, szintén tizenegy esztendőt kapott. A kurta ma megsemmisítette az ítéletet, mert Weiss Jenő dr. ügyvéd is tagja volt az esküdt­­bíróságnak, jóllehet elvesztette erre, az állásra a 8T

Next