Budapesti Hírlap, 1900. november (20. évfolyam, 300-329. szám)
1900-11-06 / 305. szám
12 BUDAPESTI HÍRLAP. (305. sz.) 1900. november 6. Börze-üzlet téglával. — Építőiparosok értekezlete. — Azelőtt, a mikor még jó idők jártak épitőmestereinkre, ha valamelyikük mégis tönkre ment, azt mondották reá: bizonyára játszott a börzén! Ezzel megszűnt a sajnálkozás s méltán. Az iparoshoz nem illik a munka nélkül való nyerészkedés. Ha mostanában vagy a közeljövőben hallunk tönkrement építővállalkozókról, bátran rámondhatjuk, hogy sok volt a tégla-slussza! Ennek a felemás magyar szónak egészében idegen a jelentése. Börzeszaga van, amelytől a magyar építőioarosok nagy tömege áltlában mindez ideig ment volt. És mégis óriási rombolást vitt véghez soraikban. Addig, amíg a téglakötés csak oly szerződés volt, amely az építőmesternek teljes bizonysággal előrelátható téglaszükségletét biztosította, más szóval, amíg a téglakötés reális volt, addig nem okozott főfájást a vállalkozó iparosoknak. De a téglagyárosok rábeszélésének, de még félig-meddig kényszerítésének is, ezelőtt vagy öt esztendővel lábrakapott a raktárban való slusszolás. A gyárak ártatlan kis papírnak mondották a kötés-levelet, amely hiszen nem váltó, amelyet a végtelenségig prolongálni lehet, amely egyesegyedül csak a kötést csináló építőmesternek érdekét óvja. Kell, hogy a jövő esztendőre jóeleve biztosítson a maga számára minél nagyobb mennyiségű olcsó téglát, mert a következő évben drágább lesz és sikerrel csak az fog nagy építővállalatokra konkurálhatni, akinek olcsó téglakötése van. Mikor aztán letelt az év és az építőmester nem használta föl az összes slusszolt téglamennyiséget, a kötés érvényeseségét átvitték a következő évre, úgy azonban, hogy megszaporították a kötéslevélbeli téglák mennyiségét. Az építkezések mindinkább fogytak, a fedezet nélkül való téglakötések pedig óriás mértékben szaporodtak, úgyhogy ma, amikor mondhatni, teljesen szünetel az építkezés, csaknem minden építővállalkozónak van ilyen papiros téglája, mégpedig egyikének, másikának nyomasztóan sok. A kötések ez év végével lejárnak, de a gyárak az idén nem fogják oly simán prolongálni, mint eddig tették. Az összes téglagyárak ugyanis összeállottak és egy, Tömör Fai Tégla Iészvénytársaság alapításának köpönyege alatt kartelt kötöttek, amelyen a tégla ezrének árát a kötésbeli áraknál 8—10 koronával olcsóbban állapították meg. Az egyes gyárak javára kötött tégla felerészben a kartell, mint olyant érdekelt. Már most a téglagyárosok csak úgy hajlandók a kötéseket prolongálni, ha az építőmester, illetve a szerződött vállalkozó azt a 8—10 koronát ezrenkint leteszi kaució gyanánt, amely elvész, ha a következő 1901-ik évben tényleg át nem veszi a téglát. Ha pedig nem hajlandó, vagy nem képes a differenciákat megfizetni, elárverezik a téglát, amelyet rendszerint potom áron vesz meg maga a gyár és az ekként megnövekedett differenciát irgalmatlanul megveszik a szegény áldozaton. Tegnap, vasárnap délelőtt nagy számmal gyűltek egybe építőmestereink, hogy a védekezés módját megbeszéljék. A meghívó harci riadó volt a téglagyárak ellen, de az ülés bizony csak szomorú vergődés benyomását tette. Érzik az építőmesterek, hogy meg vannak fogva, hogy köti őket a szerződés betűje s hogy helyzetükön nem segíthet sem miniszter, sem hatóság, hanem egyedül a téglagyárosok méltányossága. Kauser Gyula elnök kifejezést is adott véleményének, hogy magánszerződésekbe nem avatkozható bele a kereskedelmi miniszter, akihez némelyek appelálni akartak. P. Tóth Sándor úgy az építőmestereket, mint a gyárosokat hibáztatja a túlspekulációba történt beugrásért és beugratásért. Mann József különösen a kényszerárverést mondja sérelmesnek s az ellen kíván orvoslást., Kéer Zoltán úr a további prolongálást céltalannak deklarálja. Csak elodázzuk a bajt, de az árfolyam és a kötés árai közötti differenciák tovább is súlyos teher gyanánt nehezednek az építőmesterekre. Egyetlen radikális segítség van: a terhes kötések megsemmisítése s szóló szerint a téglagyárosok hajlandók is a méltányos szomnírozásra. Bizottság kiküldését javasolja, amely érintkezésbe lép a téglagyárosokkal és amely az egyezkedés méltányos alapját megbeszéli. Meg fogják adni a módot minden építőmesternek arra, hogy kötéseitől lehetőleg kevés áldozattal szabaduljon. Kunfalvy, Székely, Dávid János és többek hozzászólása után Kéter Zoltán dr. indítványát egyhangúlag elfogadta az értekezlet és kiküldötte Kauser Gyula, Pucher István, Kunfalvy Nándor, Jakabffy Ferenc, Szabó János építőmestereket és Kéter Zoltán dr. egyesületi ügyészt azzal a megbízással, hogy a kartel vezérembereivel tárgyaljanak. E tárgyalás eredményén fordul meg a bajban levő építőmesterek egzisztenciája s csak a téglagyárosok jóindulatán múlik, hogy ez teljesen meg ne semmisüljön. Akármi lesz is az eredmény, fölötte kívánatos, hogy ezentúl csakis a tényleg szükséges téglamennyiséget kössék le építőmestereink és ne spekuláljanak az árfolyamokkal, amely, mint láthatják, a gyárosok kezében van. Ne spekuláljanak a papiros téglákkal, mert tönkreteszik az építőipart és önönmagukat. — A gabona-határidőüzleti ankét. A bécsi gabonahatáridőüzleti ankét legutóbbi ülése tizenkét óra hosszáig tartott. Jax szakértő úgy találja, hogy a mezőgazdaság minden tekintetben háttérbe szorult. A határidő üzlet megszüntetendő, a mezőgazdaság és a mezőgazdasági ipar képviseltessék a börzén. Adler dr csernovics tanár a többi között a játékkifogásról beszélt, szerinte a differenciák visszakövetelése is lehetővé teendő. Óhajtja a börze és a sajtó viszonyának rendezését. A határidő-lajstrom fölösleges. Recht sajnálja, hogy a hadügyi kormány, mely a határidőüzlet legkiválóbb támogatója nincsen képviselve az ankéton. A típusok alapjául a cs. kir. magvizsgáló állomások típusait jelöli ki. A határidőüzlet egyoldalú megszüntetését, Magyarország nélkül, hátrányosnak tartja. A kérdés Magyarországgal kapcsolatosan intézendő el. Fölhozza a malmok munkaszünetének esetét. Magyarország nem követte a munkaszünet dolgában Ausztriát s ezért az osztrák malomipar 8—10 százalékkal drágábban dolgozik. Schwitzer a határidőüzletet reformokra képesnek találja. Ha az ilyen reformokat azonban állami presszióval akarják végrehajtani és az úgyis redukált határidőüzletet még jobban határok közé szorítani, akkor hagyjanak föl inkább teljesen a határidőüzlettel. Landesberger dr. a tőzsdei becsületbíróság és szakkérdésekben az állandó szaktanács fölállítását javasolja. — A budapesti kereskedelmi és iparkamara jubileuma. November 11-én lesz a budapesti kereskedelmi és iparkamara megalapításának ötvenedik évfordulója. Ezt a nevezetes dátumot a kamara új székházának fölavatásával, díszes közgyűléssel és a Royal-szállóban este 9 órakor tartandó bankettel fogja megülni, melyen a kormány tagjai s a főbb hatóságoknak és számos előkelő testületnek képviselői is jelen lesznek. Lánczy Leó országgyűlési képviselő, a kamara elnöke személyesen kérte fel megjelenésre Széll Kálmán kormányelnököt és a kabinet összes tagjait, akik megjelenésüket biztos kilátásba helyezték. A kamara elnöke ez alkalommal Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter előtt hangoztatta, hogy a miniszternek az ünnepségen való megjelenése minden egyébnél hathatósabban dokumentálná annak a híresztelésnek alaptalan voltát, mely mesterségesen bizonyos ellentétet akar létrehozni a földművelésügyi kormány és a kereskedelmi kamarában képviselt érdekkörök között. A kamara tagjai a maguk részéről az eféle híresztelésnek soha sem tulajdonítottak komoly jelentőséget és azért különösen örvendenének, ha a földmivelégyi minisztert a kereskedelmi kamara új székházában üdvözölhetnék. Darányi miniszter válaszában kijelentette, hogy örömmel fogadja a meghívást és szíves készséggel fog a kereskedelmi és ipari világ körében megjelenni. — Takarékbetétek. Múltkor érintettük, hogy a budapesti hitelintézeteknél legutóbb a betétek milliókkal apadtak. Most módunkban van az egész országra vonatkozólag körülbelül hasonló apadásról adni hírt. Ugyanis a kereskedelmi miniszter adatai szerint a múlt év végén hitelintézeteink 1772 millió korona betétet és tőkésített kamatot mutattak ki. Igaz ugyan, hogy ez a szám 1898-hoz képest emelkedést mutat, ez azonban nagyon kevés, mert régebben tett számításaink szerint a 70-es években a nemzetnek az a megtakarítása, melyet a hitelintézeteknél helyezett el, körülbelül tizenöt millió forint, tehát harminc millió korona volt. A múlt évi ennek is alatta maradt, ami igazán aggodalmat keltő jelenség. A takarékbetétek üzletét, mint tudjuk, a takarékpénztárak karolják föl leginkább. Ezeknél 1300 millió korona volt az álladék, a többi betét főleg a bankokra esik. A szövetkezeteknél nyolcvan millió korona takarékbetét volt, az arány az összes forgalomhoz képest itt is csökkent. Mindezekből tehát az egész országra vonatkozólag konstatálhatjuk azt, hogy a félretett tőkék nem emelkednek a kellő arányban, ami ugyan megfejthető, de kétségkívül egy csöppet sem örvendetes állapot. — Gabonaüzlet. Budapesten a határidőpiacon az árfolyamok eladások s lebonyolítások hatása alatt csökkentek. Az áprilisi búza szombati zárlataihoz viszonyítva 4 fillért, áprilisi rozs 2 fillért, áprilisi zab 2 fillért vesztett; májusi tengeri, bár ugyancsak lanyha, de változatlan maradt. Új , októberi búzát 7,79 filléren kínáltak, míg aj magyar októberi búzáért 10 fillérrel többet követelnek. Üzlet azonban egyikben sem fordult elő. Fölmondás ma nem volt. Az utolsó 48 óra búzahozatala gyöngébb volt, mert hajóáru csak gyöngébb mértékben érkezett s összesen 24.925 métermázsát tett,amelyből 300 métermázsát vittek tovább. A készárupiacon búza iránt ma is csak gyenge volt az érdeklődés. A malmok teljesen tartózkodóak s korlátolt, alig 10.000 métermázsát tevő forgalom mellett az árak 5 fillérrel csökkentek. Rozs korlátolt forgalom mellett szintén csöndes és az árak változatlanok. Helyben és helybeli paritásra 6.65—6.85 koronáig jegyzünk prompt szállítással. Takarmányárpában állandóan gyönge a kínálat, a kedv nyugodt. Helyben 5.80—5.95 koronáig, Kőbányán jobb áruért 6 koronáig jegyzünk. Zabban az irányzat mérsékelt forgalom mellett nyugodt. Minőség szerint helyben 5.30—5.60 koronáig jegyzünk. Tengeri (uj) prompt áruban 4.55 K.; novemberre 4.55 koronáig, november— decemberre 4.60 koronáig, decemberre 4.65 koronáig, januárra 4.70 koronáig fizetnek budapesti paritásra. Bécsben nagyok az eladások s az irány lanyha. Berlinben helyi vásárlások szilárdították a piacot. Párisban alig volt változás. Londonban az irány nyugodt volt. Liverpoolban a búza ára 8/8, a tengeri ára 1/8 pennivel emelkedett. A benzinnel kevert petróleum. A pénzügyminisztérium régebb idő óta tapasztalta, hogy különösen az ország Galíciával határos vidékein a kincstár érdekeinek kijátszásával s a fogyasztóközönség károsításával benzinnel kevert, igen rossz minőségű petróleum van forgalomban, melyet tiltott keverés révén elvonnak a fogyasztási adók alól, kárára egyúttal a tisztességes gyáriparnak is. E végből a pénzügyminisztérium átiratot intézett a kereskedelemügyi minisztériumhoz, hogy az úgynevezett gyúlékony petróleum — mert ez a szóban forgó petróleum is, — tiltassék ki a forgalomból. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter a kérdés eldöntése végett szaktanácskozást hívott egybe, mely ma délelőtt volt a kereskedelmi minisztériumban. Jelen voltak a pénzügyminisztérium részéről Pózsa József osztálytanácsos és Teleszky János dr. min. titkár, a gyárosok közül: az orsovai és budapesti petróleumgyár r.-t. képviseletében Berg Adolf, az oravicai petróleumgyár részéről Polnai Sándor, a bihar-szilágyi olajipar r.-t. igazgatója Mayer Mór, a magyar kőolajfinomítógyár r.-t. igazgatója Feledi Dezső, a fiumei és brassói petróleumfinomítógyári r.-t.-ok részéről Szirmásy Oszkár és Pieblinger Károly igazgatók, az Apollo-kőolajfinomítógyár r.-t. képviseletében Geiger R. Zsigmond kir. tanácsos igazgatósági tag és Neumann S. György vezérigazgató, a magyar petróleumipar r.-t. igazgatója Freund Adolf, Otrobán Nándor dr. és Joanides C. G. brassói, végül Richtzelt Pinkász marosvásárhelyi petróleumgyárosok. A kereskedelemügyi minisztérium részéről jelen voltak Szterényi József min. tanácsos, aki a miniszter megbízásából az értekezleten elnökölt, Magyaríts Ágost ipari felügyelő, Gerster Miklós kir. iparfelügyelő, mint előadó és Lessner Rikárd dr. mint segédfogalmazó, mint jegyző. A napirendre tűzött kérdésről élénk vita fejlődöttki. Abban mindannyian megegyeztek, hogy az úgynevezett vegyített petróleum a forgalomból legnagyobb szigorral kitiltassék. Ellenben megoszlottak a vélemények arra nézve, hogy e kitiltás miképpen hajtassák végre. Az erdélyrészi gyárak képviselőinek kivételével valamennyi jelen volt a mellett nyilatkozott, hogy föltétlenül eltiltandó a 21° C. aluli petróleum gyártása. Csupán az erdélyrészi gyárak képviselői foglaltak el más álláspontot, utalva arra, hogy a romániai nyersolaj nem nyújt oly jó minőségű anyagot, mint a galíciai, ők tehát sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vannak, sőt egyenesen utalva vannak gyengébb minőségű petróleum gyártására is. Ha a 21° C.-on aluli petróleum gyártását eltiltanák, ez az erdélyrészi gyárakat igen nehéz helyzetbe juttatná. Minthogy a két ellentétes álláspont nem volt kiegyenlíthető és az értekezletnek amúgy is csak informatív jellege volt, az elnök több mint három órai tárgyalás után az értekezletet berekesztette. — Viteldij-emelés. Fiumei tudósítónk táviratozza, hogy a magyar-horvát hajóstársaság a kőszén drágulása miatt tíz százalékkal fölemelte a viteldijat. Hegedűs miniszter a díjemelést csak a kőszéndrágulás teremtette kivételes helyzet tartamára és csak a Dalmáciával való viszonylatban engedte meg. — A Védőegyesület közgyűlése. Az Országos Iparegyesület helyiségében tegnap délelőtt volt a Védőegyesület közgyűlése, amelyen a vidéki gyár- és bányatelepek küldöttei nagy számban jelentek meg. Elnökké egyhangú lelkesedéssel Vörös László nyugalmazott államtitkárt és országgyűlési képviselőt választották, az eddigi elnököt, K. Jónás Ödön műegyetemi tanárt és Förster Nándor miniszteri tanácsost tiszteletbeli tagul választották. Az új elnököt, aki Barthos Andor dr. kíséretében érkezett a gyűlésre, éljenzés és tüntető taps fogadta, mely után Vörös László szép beszéddel üdvözölte a köz-