Budapesti Hírlap, 1900. november (20. évfolyam, 300-329. szám)

1900-11-20 / 319. szám

4 BUDAPESTI HÍRLAP. (319. sz.) 1900. november 20. enybe menekült. Az idegen követek most megint a kínai hercegek és hivatalnokok meg­büntetéséről tanácskoznak. A követek most a halálbüntetés helyett a legszigorúbb büntetést követelik, a­melyet a kínai törvény ismer, a mellett feledik, hogy a hercegek nem tartoz­nak a közönséges jog rendelkezése alá. Berlin, nov. 19. (Saját tudósítónktól.) A kormány intézke­dett, hogy az újságok jövőben ne közölhessék a Kínában levő német katonák leveleit s el­rendelte, hogy az expedíció postahivatalai csak nyílt levelezőlapokon továbbítsanak. Paris, nov. 19. A Savas-ügynökség jelenti Pekingből 17-iki kelettel. A Pekingből e hónap 6-án el­indult francia hadoszlop Tanlingba érkezett és megszállotta a császári sírokat. A hadoszlop harcba keveredett a boxerekkel, a­kik közül háromszázat megöltek vagy harcképtelenné tettek. A franciáknak nem volt veszteségük. Kínai vita a francia kamarában. Paris, nov. 19. A kamara ma a külügyminiszter költség­­vetését tárgyalta s ennek sorában szóba jött a kinai expedíció. Destournelles azt mondja, hogy a kinai dráma költségvetési következményeit csak akkor lehet kellően megítélni, ha ismerjük a dráma végét. Azt kérdezi a minisztertől, meddig tarthat az expedíció és mennyibe kerülhet. A kormány költségekbe verte magát abban a reményben, hogy a kínaiak majd kártérítést fizetnek, de még nem tudják, tud-e majd Kína fizetni. Németország 200 millió márkára irányozta elő első kiadásait. Ha minden hatalmas­ság ennyit költene, föl kellene emelni a vámokat, a­mi megakasztaná az európai kereskedelmet. Némely nemzet talán természetben való kártérítést fog kö­vetelni, a­mi világháborúra vezethet. Franciaország­nak nem szabad túlságosan szigorúnak lennie a kárté­rítés követelésében. Csak a bűnösök fejet kell kérnie, nem pedig pénzüket. (Helyeslés.) Sembat (szocialista) rosszalja, hogy a kormány a parlament fölhatalmazása nélkül visel háborút és sajnálja, hogy Franciaország nem fogadta el Orosz­országnak azt az indítványát, hogy Pekinget ürítsék ki. A szónok azután a hittérítőket támadja és azt mondja, hogy ők a háború fő okai. Provokációik és Európa bizonyos túlkapásai idézték elő a mostani zavarokat. A szónok azután fölvilágosítást kér azok­ról a barbárságokról, a­melyeket az európai csapa­tok, német katonák és hírlaptudósítók jelentései sosan megsebesítette társát; a haldokló így szólt társához : „Nem haragszom rád. Csak arra kérlek, ha valaha haza kerülsz, mondass értem egy misét otthon.“ Az éj folyamán dü­hösen tüzeltek ránk, egy francia tengerész el­esett, egy osztrák megsebesült. Agyüdörgést hallunk Pestang felől. Augusztus 12. Puskáznak ránk egész nap. King és a többi találkozni óhajtanak velünk, hogy „megvitassuk az ellenségeskedés beszün­tetését.“ Fölmentő csapatjaink, e szerint, nem lehetnek messzire már. Estefelé dühösebben tüzelnek az ostromlók. Labrousse kapitány el­esik. Agyukkal dolgoznak az angol követség ellen, soha még ilyen lövöldözést nem követ­tek el. Jönnek ! bizonyosan jönnek már meg­­mentőink ! Augusztus 13. Tizenegyre adtunk talál­kozót Kingéknek. Nem jöttek, levelet küldtek. Panaszkodnak, hogy huszonhat katonájukat s egy tisztjüket lőttük le az éjjel, kérnek, ne folytassuk a támadást s a kínai katonák sem mozdulnak akkor őrhelyükről! Mac­Donald válaszol: konstatálja a tényállást, hogy nem mi, ők támadtak s felelőssé teszi őket a tör­téntekért. Alig küldtük el ezt a levelet, jött a válasz nyomban. Kingák soha kedvesebben, udvariasabban nem írtak! ígérik, hogy ők nem engednek tüzelni, csak mi ne lőjjünk. Ígérik, hogy két-három nap múlva, mihelyt békesség lesz, gondoskodnak számunkra eleségről . . . Alig alkonyodott, támadtak : a hány puska, a hány ágyú, mind ontotta ránk a golyót, éjjel kettőig, midőn megdördült a távolban egy ágyú, azután egy második, harmadik . .. Utána sortűz, jönnek a mieink... A kínaiak tüze el­hallgatott s most tisztán hallottuk a távolból az európai ágyuk dörgését. . . Micsoda érzés volt! ... Ez leírhatatlan. Senki se hunyta le a szemét, hanem kint a szabadban hallgatód­­zott . . . Néha egy-egy sortüz tompa recscse­­nése is hallatszott... A kinai katonák gyor­san kászálódnak a szomszédos házakból. Augusztus 14. Délután három óra tájban szalad valaki a hírrel az angol követségre, kiáltozván: „Pekingben vannak a csapatok!“ ... Hogy milyen lázban voltunk mindnyájan! Fu­tottunk, össze-vissza, szabadítóink elé, harso­gott a hurrá!­sirtunk, ölelkeztünk ... Az angol hadtest indiai katonái nyomultak a vá­rosba, tömött sorokban. A zászlótartó, ki első­nek érkezik hozzánk, térdre omlik s kezében a zászlóval, imádkozik, — és a többi, a mint érkeznek, mindnyájan letérdelnek melléje. Mi is. Egypár katonánk eldobja puskáját s cigány­kereket hány örömében. Sírunk és kacagunk egyszerre .. . . Az indiaiak után jönnek az amerikai katonák, jó Gaselee és Chaifee tábor­nok, száz meg száz kéz nyúl feléjük . . . Zeng a győzelmi ének, eget renget a sok brávó! A kínai katonák még lőnek egyet-kettőt, azután lélekszakadva menekülnek. A francia követség romjai közül is meg­szaladtak a kintiak. Busán járjuk be az el­hagyott romokat , az ellenség sátrai még ott állanak, ott hagyták teafőző edényeiket és patronjaikat is. Látjuk a faoszlopokkal meg­támasztott mély aknákat, a pompásan épített torlaszokat, a jól védett ágyú-erkélyeket. Augusztus 16. Hajnalban költenek: jön­nek a francia csapatok! Hallom a francia kür­tök hangját! . . . Sietek Frey tábornok foga­dására. A csoda, melyben hinni sem mertünk már, megtörtént. Mentve vagyunk. (Md.) szerint, állítólag elkövettek és végül sajnálja, hogy Waldersee grófot nevezték ki a szövetséges csapatok fővezérévé. A vita folytatását azután holnapra halasz­tották és az ülést berekesztették. A pejtangi erődök ostroma. Bécs, nov. 19. A Wiener Abendpost kivonatot közöl Monte­­cuccoli hajórajparancsnoknak a pejtangi erődök bevé­teléről szóló szeptember 26-iki jelentéséből. Stackel­­berg orosz tábornok felszólítására Sustersics sor­hajóhadnagy 27 főnyi legénységgel és egy tenge­­részhadapróddal részt vett abban a támadásban, a­melyet egy vegyes hadoszlop szeptember 20-án a pejtangi erődök ellen intézett, míg két, ösz­­szesen 17 főnyi különítmény Pro­szka és Trapp tengerészhadapródok vezetésével Ton­­kuból gyors menetben követte őket. Suster­sics különítménye mocsaras területen, gyakran övig gázolva a vizen, nem törődve a föl-fölrobbanó aknákkal, a német csapat mellett egyenest az erőd felé nyomult előre. Odaérve, Sustersics sorhajóhad­nagy és két embere fölhágott a bástyára és 10 óra 15 perckor, néhány másodperccel a német lobogó kitűzése után, kitűzte az osztrák-magyar lobogót. Az osztrák-magyar különítmény két ágyút, egy mozsarat és több zászlót ejtett zsákmányul. Később még hat ágyút zsákmányolt. Az előbb említett kü­lönítmények nemsokára a zászló kitűzése után értek az erődbe. Az első erőd elfoglalása után Suster­sics sorhajóhadnagy portyázásra indult a máso­dik erődbe és a szomszéd faluba. A második erűd­ben elfoglalta az aknaállomást, azután visszatért az első erődbe, a­hol azt a hírt kapta, hogy egy aknarobbanás nagy kárt tett egy osztrák-magyar különítményben, a­melyet a Mária Terézia hadi­hajóról küldtek utána. Sustersics néhány emberrel rögtön a szerencsétlenség színhelyére ment, ivóvizet és hordágyakat vivén magával. Ott a Mária Terézia legénységéből másfél századot talált, a­mely Deme­ter sorhajózászlós és Papp és Lukács tengerész­hadapródok parancsnokságával szeptember 20-án délben indult el Takuból Sustersics különítményé­nek segítségére. Mikor Pejtang felé mentek, út­közben délután 2 óra 40 perckor rövid időközökben négy akna robbant föl alattuk . Papp Lajos ten­­gerészhadapródot rögtön megölte a robbanás, 16 ember pedig súlyosan megsebesült. Demeter sor­hajózászlós és Lukács tengerészhadapród is meg­sebesültek, de csak könnyen. Ideiglenes kö­tés alkalmazása után a veszedelmesen sebesül­teket, valamint Papp tengerészhadapród holt­testét Tongkuba szállították. A különítmény az ostromnál, nem tekintve az aknarobbanást, nem szenvedett veszteséget. Az aknarobbanásnál megse­besült matrózok, k­lámig matróz kivételével, a­ki az átszállítás alatt meghalt, a tongkui orosz tábori kór­házban orvosi kezelés alatt és a javulás útján vannak. Vörösmarty-szobor, Budapest, nov. 19. Holnap, kedden délelőtt 10 órakor vezeti a szobor­bizottság küldöttségét Perczel Dezső képviselőházi elnök ő fel­sége elé a budai várkastélyba. Ő fel­sége a király az első adakozó a szoborra, ezt megy a küldöttség megköszönni a trón elé. Gyűjtésünk mai listáján az első magyar biztosító társaság vezet, itt is élén az elnökével, Ormódy Vilmossal, a­ki küldeményét e sorokkal kíséri. A fenkölt szellemű, minden izében magyar költő, legjelesebbjeink egyike, megérdemli, hogy a nemzet hálája és elismerése adóját a megörökítés leghathatósabb eszközével, érc­szoborral rójja le. Isten áldása legyen a művön. Az eddigi eredmény máris biztosítékot nyújt arra, hogy a jók törekvése meddő nem marad. Ezt mi is reméljük s nekünk úgy tetszik, hogy Szentgyörgyi Ferenc r. k. főtanító Magyar­ Soókról, midőn a maga és tanítványai szerény adományát a nagy célra beküldötte, a lelkes szív elmésségével írta oda mindössze ezt (Vörösmarty Vén cigányának híres sorát): Lesz még egyszer ünnep a világon! Majd a leleplezéskor! Mai gyűjtésünk eredménye a kö­vetkező : Ormódy Vilmos, az első magyar általános biztosító társaság vezér­igazgatója ..................................100 kor. — ákl. Első magyar általános biztosító társaság....................... 600 „ — „ Dárday Sándor, az állami számve­vőszék alelnöke..............................20 „ — „ Özvegy Kovács Pálné, Budapest 30 „ — „ Ádám Iván plébános, Pápa-Kovácsi 30 „ — „ A kassai „Kazinczy-kor“ választ­mánya által megszavazott ado­mány Kovács Zsigmond utján , 20 „ — „ Bekk Jakab nyugalmazott királyi aljárásbiró utján Zsombolyáról a Ferch Ödön dr. kir. közjegyző névünnepén összegyűlt társaság gyűjtése......... 21­­­­­3 A pozsonyi királyi jogakadémiának tanárai : Fésűs György dr. igaz­­gató-jogtanár, Rentmeister An­tal dr., Katona Mór dr., ifj. Vut­­kovich Sándor dr., Mandelló Gyula dr., Falcsik Dezső dr., Oberschall Pál dr. jogtanárok, id. Vutkovich­ Sándor dr., Ortvay Tivadar dr., Wertheimer Ede, a bölcsészeti tanfolyam tanárai 5—5 koronát, összesen ... 60 v — „ A máslaki társaskör gyűjtése . . 16 „ — „ A „Versec-Fehértemplomi Kör“ gyűjtése .......................................15 „ — „ Péter J­ános tanár útjánGyula-Fehér­­várról az alsófehérmegyei római katolikus tanító-egyesület gyűj­tése ............................................. 12 „ 20 „ Sprinczer József királyi fogház­­felügyelő gyűjtése Nagy-Kikin­dán....................................... 8 „ — „ A zalamegyei ált. tanítótestület nagy-kanizsai járáskörének ado­mánya Kaán Irma állami tanítónő útján................................. 10 „ — „ Dobos István plébános, Domoszló 10 „ — „ Ivánka István, Palást (Hont megye) 6 „ — „ Thuránszky Rezső, nyug. h. szá­zados, Nagyszombat............... 5 „ — „ A magyarsoók-szelőci római ka­tolikus iskola tanulói és ta­nítója ........................................... 5 ., — „ Szathmáry József megyei köz­gyám, Miskolc ...... 5 „ — „ Simon Mihály, Nagykikinda . . 4 „ — „ Téglássy Gyula, Laskód.... 2 „ — „ Halm­ Antal,Zsombolya............... 1 „ — „ Radó Gyula, Bécs ...... 1 „ — „ Mai gyűjtésünk összege: 971 kor. 20 ill. Hozzáadva az eddig gyűjtött összeget: 17.636 „ 38 „ Egész gyűjtésünk a mai napig: 18.607 kor. 58 fill. A máslaki társaskör gyűjtése: Kiss Elemér 2 kor., Kőrössy Ferenc, Lozanszky János, Klein Ferenc, Debulay Antal, Bosselmann Vilmos, Kuti

Next