Budapesti Hírlap, 1901. február (21. évfolyam, 32-59. szám)

1901-02-01 / 32. szám

1901. február 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (32. sz.) cialisták tizen kimennek a teremből, hogy ne hallják az iljeneket s ne vegyenek részt a hódolatban, melyet fölállással fejeztek ki a többiek. Ez a pángermán osztrákok lázadása az osztrák császárság és ősz fejedelmük sze­mélye ellen. A másik botrány ehhez hasonló s ezt nemcsak Schönererék, hanem a német nép­párt is velük csinálta, sőt a szocialisták is részt vettek benne. Monarcikus szokás, részt­­venni a gyászban elhunyt idegen fejedelmek­ért. Viktória angol királynőt holnap temetik. Királyunkat a trónörökös képviseli a szertar­táson, az összes államfők és valamennyi par­lamenti testületek kifejezték részvétüket elnöki szónoklatban, melyet állva hallgattak a nem­zetgyűlések tagjai. Ez a tisztességadás min­denütt méltósággal folyt le, csak a bécsi Reichsrathban botránynyal. Nem is lehetett hallani az elnök beszédét, melyet a külügymi­niszterrel ál­lapítottak meg, annyira böm­böltek a német néppártiak, gyalázva az angolokat a legsértőbb szavakkal s értetve a búrokat. Maga Krüger is kifejezte volt a hágai angol követségnél illendő részvétét az agg királynő halálán, de a bécsi kafferek nagy vitézül az egész világon tisztes­ségéért dicsőített asszony és királynő koporsója körül csaptak riadó harci üvöltözést. Ez a jelenet az osztrák Reichsrathot a legdurvább testületnek jellemzi. A harmadik tüntetést a cseh szocialisták csinálták a németek, a lengyelek és Körber ellen. Nem az új­ cseh párt, mely elhatározta a legélesebb oppoziciót obstrukció nélkül s az első ülésen csöndesen viselkedett , hanem a cseh nemzeti munkáspárt, mely a legtúlzóbb nacionalista. A­mint fölkelt Körber, hogy az ülést megnyissa, rögtön összeszidták csehül, hogy ne beszéljen németül s­zamba! és abcug!­kiáltásokkal kís­érték a szerencsét­lent. Éppen úgy szidták Weigelt, a len­gyel korelnököt, hogy nem szégyenli ma­gát németül beszélni. Míg a csehek csehül lármáztak, annyira, hogy egy szavát sem lehe­tett hallani az elnöknek, a németek vissza­kiabáltak s bolondoknak nevezték a cseheket. Ilyen a szabadság és testvériség Ausztriában, degle kertjébe. Hanna elhatározta, hogy haza­indul. Végtére is tisztába jött vele, hogy nincs ott neki semmi keresni valója. A tornácon állott Lind­er, mindig ugyan­azon hölgyek körében hűtőzve. — Már megy? kérdezte Hanna láttára. — Mennem kell, hiszen már itt az ideje. — Vagy úgy ! Ha nem találkoznánk többé, kellemes nyarat kívánok! — Hasonlóképpen ! És ő útra kelt, s indulatosan, majdnem bősz dühvel törtetett tova. Rajta sérelem esett, vele igazságtalanul bántak. Őt rutul megcsal­ták ! Miért is kellett annak így történnie ? Mivel szolgált ő rá erre ? Hát ez volt élete önfeláldozásainak a jutalma ? Ilyen kérdések szántották keresztül-kasul lázas agyát, de nem tudott felelni rájuk, csak mikor a leggonoszabb kín elmúlt és háborgó lelke lassan-lassan megnyugodott. Hiszen senki sem sértette meg, senki sem bánt vele igazságtalanul, s nem csalta meg senki más, mint önnöm maga. Ugyan miért is törődött volna az vele ? Hiszen semmit sem ígért, semmire sem kötelezte magát. Hát miért haragudott úgy és kire? Sírva fakadt és a könnyek a földre csurogtak, mint a vércsöppek a megsebesült, menekülő vad szügyéből. Azon vette magát észre, hogy egy szikla tete­jén ült, a­honnan a nyári éjszaka fényében eléje tűnt a város, és mögötte felcsillant a tenger. Fejét kezébe temetve sirt, a­míg a könnyei el nem apadtak és sirt egy kicsikét azután is, hogy nem omlottak többé. Nem siratta már többé csak a saját csalódását, a saját boldogsága zátony raj utasát, a saját re­ményei kábaságát: az utolsó, szivetfacsaró Hogy ebből mi lesz, elválik márciusig. Ha ugyan a Körber-minisztérium addig kiállja és a korona ezt az alkotmányosságot megtűri ? Budapest, jan. 31. Miniszteri tanácskozás. Ma délután miniszteri tanácskozás volt, a­melyen folyó ügyeket intéztek el. Pártértekezlet. Az országgyűlési szabadelvű párt Podmaniczky Frigyes báró elnöklésével tartott mai értekezletén kijelölte : a horvát pénzügyi egyez­mény tárgyában kiküldött regnikoloris bizottság tagjának Andrássy Gyula grófot, a kérvényi bizott­ságba Manassy Györgyöt, a közlekedési bizottságba K­áth Pétert és az összeférhetetlenségi törvény re­víziója tárgyában kiküldött bizottságban megüre­sedett tagsági helyre Szivák Imrét. Azután tárgya­lás alá vette és elfogadta az értekezlet a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetését. *­­A maros­vásárhelyi II. kerület mandátuma. Marosvásárhelyről jelentik . A Bernády György le­mondásával megüresedett II. kerület szabadelvű­­párti jelöltje, Tauszik Hugó, ma délután mondotta el programbeszédét. Magasztalta a Széll-kormányt, a­mely békét teremtett, majd közgazdasági kérdé­sekkel foglalkozott. Azután Deésy alispán szólalt föl, üdvözölve Tauszik jelöltségét. Kijelentette, hogy föltétlen híve az igazán liberális, törvénytisztelő Széll-kormánynak. A képviselőház összeférhetetlenségi bizott­sága Apáthy Péter elnöklésével ma ülést tartott a Ház elnökéhez legújabban érkezett s a bizottság­hoz utasított úgynevezett összeférhetetlenségi be­jelentések tárgyalása időpontjának kitűzése tárgyá­ban. A bizottság elhatározta, hogy február 26-án délelőtt 10 órakor tartandó ülésében tárgyalás alá fogja venni a Tisza Kálmán, Apponyi Albert gróf, Gulner Gyula, Horánszky Nándor, Hodossy Imre, Ugrón Gábor, Győry Elek és Zámory Kálmán kép­viselőkre vonatkozó bejelentéseket. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 31. Véget é­rt ma a kereskedelmi költség­­vetés tárgyalása, a Tisza-ügy szenzációja kö­vetkeztében nagyobb arányú érdeklődés nem mutatkozott a tárgyalás iránt, csupán a Hegedűs miniszter kijelentéseit hallgatták nagyobb figye­lemmel. Nevezetesebb dolgokkal a fölszólalók, Molnár Jenő, Molnár Antal, Radócza János, Endrey Gyula, Major Ferenc, Kubik Béla és Szalay Károly nem is hozakodtak elő. A kereske­delmi miniszter nyilatkozatai közt fontosabbak a vasúti forgalom lebonyolítására, a vasúti alkal­zokogása mindazoknak szólt, a­kik egyszer életükben úgy sírtak, a­hogy ő most sírt. Sokan voltak ők, ott állottak, mint valami sudár, komor nyírfák körülötte, ismerősei, társnői, tán még a saját édes testvérei is, a­kik az imént léptek ki a reményeiktől csillogó életbe, a mely tán egyszer belőlük is olyan szivettépő könnyeket facsar ki, mint ő belőle mostan. És attól aztán elapadt a könnyek forrása, s szánalom és részvét lopódzott szivébe ön­maga s az egész világ iránt. A reggeli szellő megsimogatta, felüditette lázban égő arcát s olyan kellemesnek és hős­nek tetszett szemhéja alatt. A kelő nap első sugarai a Miklós-templom keresztjére estek s onnan messze elragyogtak, mintha magukhoz integetnék, mintha valami mondanivalójuk volna számára. Fölkelt, hogy elinduljon. Az Alpilla magas­latáról férfi és női hangokat hozott le a szellő szárnyán, dallal vegyest, melyből kihallatszott egy erős férfibasszus. Hanna útnak eredt s a szírt lejtőjén átcsapott egy másik útra, mely egy tavacska körül a városba vitt és hébe­­korba föl-fölcsillant előtte a templom keresztje a hajnalok­nak egyre ragyogóbb fényében. Nem akar ő már senkit okolni, nem akar ő már keserű lenni senki iránt. Haza kell érnie, mielőtt édesanyja fölébredne. Rendbe kell szednie a testvérkéi holmiját, hogy holnap indulhassanak. Igyekeznie kell, hogy édes­anyját nyárára valahol a szigettengeren elhe­lyezze. Úgy bizony és aztán a Turista­ Egyesü­let újdonsült titkára tettére meg kell tanulnia ama bizonyos folyó ügyek kezelését. Aho János után finnből, Popini Albert drá­ mazottak viszonyainak rendezésére, a nyugati pályaudvar áthelyezésére s főként a liszt­tarifára vonatkozó kijelentései, mely utóbbiak közt jól esik följegyeznünk, hogy lisztkivitelünk gyarapodott és a vidéki malmok export­képes­sége növekedik. Végezetül a Ház Hegedűs minisztert zajosan és tüntetően megéljenezte. A­mint ez megvolt, hozzáfogott a kép­viselőház a Darányi Ignác költségvetésének tárgyalásához. Az első fölszólaló Bauer Antal volt, a­ki bátran vallotta, kormánypárti létére, hogy az önálló vámterület híve s hogy a szocia­listák mozgalmainál nagyobb baj Magyar­­országon a kivándorlás. A képviselőház ülése. Elnök: Tallián Béla. A múlt ülés jegyzőkönyvének h­itelesítése után következik a kereskedelmi költségvetés részletes tárgyalása. Hejnáli Jenő fölhívja a miniszter figyelmét az ondova-völgyi vasútra, a­melyet jó volna, ha állami költségen építenének meg. Molnár Antal kéri a minisztert, hogy adja meg a rendezett ta­nácsú városok tisztviselőinek a vasúti kedvezményt, a­melyet eddig egy minisztertanácsi határozat alap­ján tagadtak meg. Hozzanak új határozatot. Endrey Gyula tiltakozik Mezei Mórnak az ellen a föl­fogása ellen, a­melyet tegnapi beszédében ki­fejtett, hogy tudniillik helytelen a vidéki mal­mok protegálása a fővárosi malmokkal szem­ben. Vicinálisokat kér az Alföldre, első­sorban Hódmező-Vásárhely és Makó között. Major Ferenc a vasúti altisztek fizetésének javítását sürgeti. Kadocza János Endreyvel szemben azt vitatja, hogy a fővárosi malmok érdekeinek védelme orszá­gos érdek, mert a közepes esztendő búza­termésé­­nek felét őrlik lisztté. Kéri a minisztert, hogy men­nél hamarább helyezzék ki a nyugati pályaudvar műhelyeit és széntárait. Kubik Béla azt követeli, hogy vessenek véget az államvasutakon a menet­díjak kedvezményének. Szalay Károly hibáztatja, hogy az államvasutak alkalmazottai túl vannak hal­mozva munkával s ez az oka jórészt a vasúti sze­rencsétlenségeknek. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, Lázár Menyhértnek kijelenti, hogy sürgős köteles­ségének tartja a székely vasutak megépítését. Ezt a munkát nem lehet darabonkint elvégezni, azon­­felü­l egyes vonalai is millióba kerülnek. Pénz pedig sok kell, a­mit az állam nem adhat, sőt a törvény szerint emisszióból kell fedezni a költségeket, a­mire a mostani viszonyok nem alkalmasak. Pedig a vasút kiépítésére már csak a nemzetközi forgalom érdekében is szükség van. Boda Vilmos kéréseit közigazgatási úton fogja elintézni. Az ondova­­völgyi vasút kiépítését nem vállalhatja el államköltségen. Az érdekeltség járuljon hozzá. Szükségesnek tartja Makó és Hódmezővásár­hely közt a vasutat, de úgy, hogy Nagy-Szent- Miklósnak is kiépítsék. Major Ferenc apróságai . . . (Derültség.) Förster Ottó : Hány van ? (Nevetés.) Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter: Azokat az apró dolgokat érti, a­miket megemlített beszé­dében. Hát azokon segíteni fog. A balesetek a ma­gyar államvasutaknál aránylag nem sűrűn fordulnak elő, de semmiesetre sem az alkalmazottak túlterhelt­sége az oka. A fizetés dolga is jobban áll ma már. A legalacsonyabb fokozat megszűnt, az előléptetés javult. A nyugati pályaudvar műhelyeinek kihelye­zéséhez már hozzáfogott. Magának a pályaudvar­nak kihelyezésére dolgoznak terveken, de nem sieti el ezt a fontos dolgot s egyedül a szerint fog cse­lekedni, mi a legjobb. A liszt tarifájának megítélésé­nél sem a fővárost, sem a vidéket figyelmen kívül hagyni nem szabad, ezért egyedül a kivitel érdekei szerint állapítja meg a tarifákat s nem a szerint, honnan viszik ki a lisztet. Az őrlési forgalom megszüntetése a kivitelre káros ha­tással volt és tarifális kedvezménynyel nem lehet mindazt pótolni, a­mi haszon elveszett, bár a kivitel mennyisége kissé emelkedett. Most azonban huszonhárom százalékot a vidéki malmok szállítanak. A vidéki városok tarifái különben is csak húsz­­harminc, legföljebb negyven-ötven fillérrel kedve­zőbbek Budapest tarifáinál. Ezzel nem hozott vesze­delmet a fővárosi piacra. Mindazonáltal, ha baj támadna, kész mérsékelni a tarifális kedvezménye­ket. De mindig csak az adatok részrehajlatlan alapján fog dönteni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A Ház ezt a tételt, valamint az utána követ­kezőket is megszavazza, az elnök az ülést öt percre fölfüggeszti. A szünet után következik a földmivelési költségvetés általános tárgyalása. Előadó: Fapp Géza. Bauer Antal: A földmivelés sanyarú helyze­téről szól, a­melyet ma már nem annyira a helyes gazdálkodás hiánya okoz, mint inkább a gabona árának folytonos esése, a súlyos földadó és a nagy munka­bér. A segítést azon kell kezdeni, hogy olcsó hitelhez juttassák a gazdát. Aztán fejleszteni .

Next