Budapesti Hírlap, 1901. február (21. évfolyam, 32-59. szám)
1901-02-01 / 32. szám
1901. február 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (32. sz.) cialisták tizen kimennek a teremből, hogy ne hallják az iljeneket s ne vegyenek részt a hódolatban, melyet fölállással fejeztek ki a többiek. Ez a pángermán osztrákok lázadása az osztrák császárság és ősz fejedelmük személye ellen. A másik botrány ehhez hasonló s ezt nemcsak Schönererék, hanem a német néppárt is velük csinálta, sőt a szocialisták is részt vettek benne. Monarcikus szokás, résztvenni a gyászban elhunyt idegen fejedelmekért. Viktória angol királynőt holnap temetik. Királyunkat a trónörökös képviseli a szertartáson, az összes államfők és valamennyi parlamenti testületek kifejezték részvétüket elnöki szónoklatban, melyet állva hallgattak a nemzetgyűlések tagjai. Ez a tisztességadás mindenütt méltósággal folyt le, csak a bécsi Reichsrathban botránynyal. Nem is lehetett hallani az elnök beszédét, melyet a külügyminiszterrel állapítottak meg, annyira bömböltek a német néppártiak, gyalázva az angolokat a legsértőbb szavakkal s értetve a búrokat. Maga Krüger is kifejezte volt a hágai angol követségnél illendő részvétét az agg királynő halálán, de a bécsi kafferek nagy vitézül az egész világon tisztességéért dicsőített asszony és királynő koporsója körül csaptak riadó harci üvöltözést. Ez a jelenet az osztrák Reichsrathot a legdurvább testületnek jellemzi. A harmadik tüntetést a cseh szocialisták csinálták a németek, a lengyelek és Körber ellen. Nem az új cseh párt, mely elhatározta a legélesebb oppoziciót obstrukció nélkül s az első ülésen csöndesen viselkedett , hanem a cseh nemzeti munkáspárt, mely a legtúlzóbb nacionalista. Amint fölkelt Körber, hogy az ülést megnyissa, rögtön összeszidták csehül, hogy ne beszéljen németül szamba! és abcug!kiáltásokkal kísérték a szerencsétlent. Éppen úgy szidták Weigelt, a lengyel korelnököt, hogy nem szégyenli magát németül beszélni. Míg a csehek csehül lármáztak, annyira, hogy egy szavát sem lehetett hallani az elnöknek, a németek visszakiabáltak s bolondoknak nevezték a cseheket. Ilyen a szabadság és testvériség Ausztriában, degle kertjébe. Hanna elhatározta, hogy hazaindul. Végtére is tisztába jött vele, hogy nincs ott neki semmi keresni valója. A tornácon állott Linder, mindig ugyanazon hölgyek körében hűtőzve. — Már megy? kérdezte Hanna láttára. — Mennem kell, hiszen már itt az ideje. — Vagy úgy ! Ha nem találkoznánk többé, kellemes nyarat kívánok! — Hasonlóképpen ! És ő útra kelt, s indulatosan, majdnem bősz dühvel törtetett tova. Rajta sérelem esett, vele igazságtalanul bántak. Őt rutul megcsalták ! Miért is kellett annak így történnie ? Mivel szolgált ő rá erre ? Hát ez volt élete önfeláldozásainak a jutalma ? Ilyen kérdések szántották keresztül-kasul lázas agyát, de nem tudott felelni rájuk, csak mikor a leggonoszabb kín elmúlt és háborgó lelke lassan-lassan megnyugodott. Hiszen senki sem sértette meg, senki sem bánt vele igazságtalanul, s nem csalta meg senki más, mint önnöm maga. Ugyan miért is törődött volna az vele ? Hiszen semmit sem ígért, semmire sem kötelezte magát. Hát miért haragudott úgy és kire? Sírva fakadt és a könnyek a földre csurogtak, mint a vércsöppek a megsebesült, menekülő vad szügyéből. Azon vette magát észre, hogy egy szikla tetején ült, ahonnan a nyári éjszaka fényében eléje tűnt a város, és mögötte felcsillant a tenger. Fejét kezébe temetve sirt, amíg a könnyei el nem apadtak és sirt egy kicsikét azután is, hogy nem omlottak többé. Nem siratta már többé csak a saját csalódását, a saját boldogsága zátony raj utasát, a saját reményei kábaságát: az utolsó, szivetfacsaró Hogy ebből mi lesz, elválik márciusig. Ha ugyan a Körber-minisztérium addig kiállja és a korona ezt az alkotmányosságot megtűri ? Budapest, jan. 31. Miniszteri tanácskozás. Ma délután miniszteri tanácskozás volt, amelyen folyó ügyeket intéztek el. Pártértekezlet. Az országgyűlési szabadelvű párt Podmaniczky Frigyes báró elnöklésével tartott mai értekezletén kijelölte : a horvát pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött regnikoloris bizottság tagjának Andrássy Gyula grófot, a kérvényi bizottságba Manassy Györgyöt, a közlekedési bizottságba Káth Pétert és az összeférhetetlenségi törvény revíziója tárgyában kiküldött bizottságban megüresedett tagsági helyre Szivák Imrét. Azután tárgyalás alá vette és elfogadta az értekezlet a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetését. *A marosvásárhelyi II. kerület mandátuma. Marosvásárhelyről jelentik . A Bernády György lemondásával megüresedett II. kerület szabadelvűpárti jelöltje, Tauszik Hugó, ma délután mondotta el programbeszédét. Magasztalta a Széll-kormányt, amely békét teremtett, majd közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Azután Deésy alispán szólalt föl, üdvözölve Tauszik jelöltségét. Kijelentette, hogy föltétlen híve az igazán liberális, törvénytisztelő Széll-kormánynak. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága Apáthy Péter elnöklésével ma ülést tartott a Ház elnökéhez legújabban érkezett s a bizottsághoz utasított úgynevezett összeférhetetlenségi bejelentések tárgyalása időpontjának kitűzése tárgyában. A bizottság elhatározta, hogy február 26-án délelőtt 10 órakor tartandó ülésében tárgyalás alá fogja venni a Tisza Kálmán, Apponyi Albert gróf, Gulner Gyula, Horánszky Nándor, Hodossy Imre, Ugrón Gábor, Győry Elek és Zámory Kálmán képviselőkre vonatkozó bejelentéseket. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 31. Véget ért ma a kereskedelmi költségvetés tárgyalása, a Tisza-ügy szenzációja következtében nagyobb arányú érdeklődés nem mutatkozott a tárgyalás iránt, csupán a Hegedűs miniszter kijelentéseit hallgatták nagyobb figyelemmel. Nevezetesebb dolgokkal a fölszólalók, Molnár Jenő, Molnár Antal, Radócza János, Endrey Gyula, Major Ferenc, Kubik Béla és Szalay Károly nem is hozakodtak elő. A kereskedelmi miniszter nyilatkozatai közt fontosabbak a vasúti forgalom lebonyolítására, a vasúti alkalzokogása mindazoknak szólt, akik egyszer életükben úgy sírtak, ahogy ő most sírt. Sokan voltak ők, ott állottak, mint valami sudár, komor nyírfák körülötte, ismerősei, társnői, tán még a saját édes testvérei is, akik az imént léptek ki a reményeiktől csillogó életbe, a mely tán egyszer belőlük is olyan szivettépő könnyeket facsar ki, mint ő belőle mostan. És attól aztán elapadt a könnyek forrása, s szánalom és részvét lopódzott szivébe önmaga s az egész világ iránt. A reggeli szellő megsimogatta, felüditette lázban égő arcát s olyan kellemesnek és hősnek tetszett szemhéja alatt. A kelő nap első sugarai a Miklós-templom keresztjére estek s onnan messze elragyogtak, mintha magukhoz integetnék, mintha valami mondanivalójuk volna számára. Fölkelt, hogy elinduljon. Az Alpilla magaslatáról férfi és női hangokat hozott le a szellő szárnyán, dallal vegyest, melyből kihallatszott egy erős férfibasszus. Hanna útnak eredt s a szírt lejtőjén átcsapott egy másik útra, mely egy tavacska körül a városba vitt és hébekorba föl-fölcsillant előtte a templom keresztje a hajnaloknak egyre ragyogóbb fényében. Nem akar ő már senkit okolni, nem akar ő már keserű lenni senki iránt. Haza kell érnie, mielőtt édesanyja fölébredne. Rendbe kell szednie a testvérkéi holmiját, hogy holnap indulhassanak. Igyekeznie kell, hogy édesanyját nyárára valahol a szigettengeren elhelyezze. Úgy bizony és aztán a Turista Egyesület újdonsült titkára tettére meg kell tanulnia ama bizonyos folyó ügyek kezelését. Aho János után finnből, Popini Albert drá mazottak viszonyainak rendezésére, a nyugati pályaudvar áthelyezésére s főként a liszttarifára vonatkozó kijelentései, mely utóbbiak közt jól esik följegyeznünk, hogy lisztkivitelünk gyarapodott és a vidéki malmok exportképessége növekedik. Végezetül a Ház Hegedűs minisztert zajosan és tüntetően megéljenezte. Amint ez megvolt, hozzáfogott a képviselőház a Darányi Ignác költségvetésének tárgyalásához. Az első fölszólaló Bauer Antal volt, aki bátran vallotta, kormánypárti létére, hogy az önálló vámterület híve s hogy a szocialisták mozgalmainál nagyobb baj Magyarországon a kivándorlás. A képviselőház ülése. Elnök: Tallián Béla. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után következik a kereskedelmi költségvetés részletes tárgyalása. Hejnáli Jenő fölhívja a miniszter figyelmét az ondova-völgyi vasútra, amelyet jó volna, ha állami költségen építenének meg. Molnár Antal kéri a minisztert, hogy adja meg a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek a vasúti kedvezményt, amelyet eddig egy minisztertanácsi határozat alapján tagadtak meg. Hozzanak új határozatot. Endrey Gyula tiltakozik Mezei Mórnak az ellen a fölfogása ellen, amelyet tegnapi beszédében kifejtett, hogy tudniillik helytelen a vidéki malmok protegálása a fővárosi malmokkal szemben. Vicinálisokat kér az Alföldre, elsősorban Hódmező-Vásárhely és Makó között. Major Ferenc a vasúti altisztek fizetésének javítását sürgeti. Kadocza János Endreyvel szemben azt vitatja, hogy a fővárosi malmok érdekeinek védelme országos érdek, mert a közepes esztendő búzatermésének felét őrlik lisztté. Kéri a minisztert, hogy mennél hamarább helyezzék ki a nyugati pályaudvar műhelyeit és széntárait. Kubik Béla azt követeli, hogy vessenek véget az államvasutakon a menetdíjak kedvezményének. Szalay Károly hibáztatja, hogy az államvasutak alkalmazottai túl vannak halmozva munkával s ez az oka jórészt a vasúti szerencsétlenségeknek. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, Lázár Menyhértnek kijelenti, hogy sürgős kötelességének tartja a székely vasutak megépítését. Ezt a munkát nem lehet darabonkint elvégezni, azonfelül egyes vonalai is millióba kerülnek. Pénz pedig sok kell, amit az állam nem adhat, sőt a törvény szerint emisszióból kell fedezni a költségeket, amire a mostani viszonyok nem alkalmasak. Pedig a vasút kiépítésére már csak a nemzetközi forgalom érdekében is szükség van. Boda Vilmos kéréseit közigazgatási úton fogja elintézni. Az ondovavölgyi vasút kiépítését nem vállalhatja el államköltségen. Az érdekeltség járuljon hozzá. Szükségesnek tartja Makó és Hódmezővásárhely közt a vasutat, de úgy, hogy Nagy-Szent- Miklósnak is kiépítsék. Major Ferenc apróságai . . . (Derültség.) Förster Ottó : Hány van ? (Nevetés.) Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter: Azokat az apró dolgokat érti, amiket megemlített beszédében. Hát azokon segíteni fog. A balesetek a magyar államvasutaknál aránylag nem sűrűn fordulnak elő, de semmiesetre sem az alkalmazottak túlterheltsége az oka. A fizetés dolga is jobban áll ma már. A legalacsonyabb fokozat megszűnt, az előléptetés javult. A nyugati pályaudvar műhelyeinek kihelyezéséhez már hozzáfogott. Magának a pályaudvarnak kihelyezésére dolgoznak terveken, de nem sieti el ezt a fontos dolgot s egyedül a szerint fog cselekedni, mi a legjobb. A liszt tarifájának megítélésénél sem a fővárost, sem a vidéket figyelmen kívül hagyni nem szabad, ezért egyedül a kivitel érdekei szerint állapítja meg a tarifákat s nem a szerint, honnan viszik ki a lisztet. Az őrlési forgalom megszüntetése a kivitelre káros hatással volt és tarifális kedvezménynyel nem lehet mindazt pótolni, ami haszon elveszett, bár a kivitel mennyisége kissé emelkedett. Most azonban huszonhárom százalékot a vidéki malmok szállítanak. A vidéki városok tarifái különben is csak húszharminc, legföljebb negyven-ötven fillérrel kedvezőbbek Budapest tarifáinál. Ezzel nem hozott veszedelmet a fővárosi piacra. Mindazonáltal, ha baj támadna, kész mérsékelni a tarifális kedvezményeket. De mindig csak az adatok részrehajlatlan alapján fog dönteni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A Ház ezt a tételt, valamint az utána következőket is megszavazza, az elnök az ülést öt percre fölfüggeszti. A szünet után következik a földmivelési költségvetés általános tárgyalása. Előadó: Fapp Géza. Bauer Antal: A földmivelés sanyarú helyzetéről szól, amelyet ma már nem annyira a helyes gazdálkodás hiánya okoz, mint inkább a gabona árának folytonos esése, a súlyos földadó és a nagy munkabér. A segítést azon kell kezdeni, hogy olcsó hitelhez juttassák a gazdát. Aztán fejleszteni .