Budapesti Hírlap, 1901. február (21. évfolyam, 32-59. szám)

1901-02-27 / 58. szám

Budapest, 1901 XXI. évfolyam 58. sz. Szerda, február 27. Budapesti Hírlap Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Sürges szám­ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadók. 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Kipu­xelás- és hirdetés-fölvétel: Ugyant Imi Jin­saf-körút 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó , ill., vastagabb betűvel 8 ill. Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint. Igazságügyi tárca, Budapest, febr. 26. Az igazságszolgáltatás még mindig nem tartozik a magyar államnak rossz üzletei közé. Az igazságügyi minisz­térium összes kiadása, ideértve a bíró­ságok, ügyészségek és büntetési inté­zetek minden kiadását, nem egészen harminchat millió korona. Bélyegből és jogilletékből pedig hetvennyolc millió koronánál többet vesz be az állam. Az egyszeri örmény nem tudta megmon­dani, hány percentre dolgozik, csak azt tudta, hogy ha a portékának rétjét húsz krajcáron veszi és negyven kraj­cáron adja el, nem károsodik mellette. Legyen nyugodt a magyar állam : az igazságszolgáltatáson nem károsodik. Sokat lehetne arról írni, hogy a mostani illetékeknek mértéke mily aránytalanul nagy, szemben az állam ellenszolgáltatásával és mily nagy mér­tékben bénítja az egészséges közfor­galmat és az önkéntes vagyoncserét. De ez a­ fejezet már a kormány pénz­ügyi politikájának körébe tartozik. Az igazságügyi kormánynak kötelessége azonban, hogy az állampolgároknak oly nagy mértékben való megsarcolása után legalább azokat a méltányos igényeket teljesítse, a­melyeket a jogkereső kö­zönség és a tiszteletreméltó munkát végző bírói kar méltán megkövetel. Az elsőbíróságok túlterheléséről, a kezelő személyzet elégtelenségéről s arról a hajszáról, a­melynek az első­­bíróságok tagjai kitéve vannak, hogy a mindenféle munkanaplóban és tevékeny­ségi kimutatásban minél kevesebb restancia legyen, már újat mondani valóban nem lehet. A helyzetet körül­belül úgy kell híven jellemezni, hogy a mily mértékben hódit tért az anyagi jogban és a törvénykezés szabályaiban a tárgyias igazság lehető megközelí­tésének és a bírói szabad kogníciónak elve, éppen oly mértékben akadályoz­zák meg a folyton nehézkesebbé váló adminisztratív szabályok azt, hogy a bírónak megfontolt ítéletmondásra ideje és nyugalma legyen s az önműveléshez módja és kedve. Hovatovább rubri­­kázó, jelentéseken dolgozó beamter lesz, a­kinek fő gondja és gyönyörű­sége, hogy a restancia után kutató felsőbbségen kifogjon. Magyarországon a törvénykezési épü­letek — egy pár kirakatpalotát kivéve, — bírálaton alul állanak. Főleg a járás­­bíróságok tárgyaló termei megbotrán­koztatók. Ezekben, a­hol a nagy­kö­zönség közvetetlenül érintkezik a bíró­sággal, kellene arra törekedni, hogy az igazság szentébe már külsőségeiben is meghassa, tiszteletre és magábaszál­­lásra buzdítsa a jogkereső feleket. E helyett a szűk, rossz levegőjű tárgyaló termekben ötven-száz ember szorong egymáson, kávéházi zsibvásár, betóduló pipafüst, ajtónyitás, ajtócsapás a miliője a magyar bíró és a magyar ügyvéd tárgyalásának s a király nevében való ítéletmondásnak. A magyar igazságszolgáltatásnak a szóbeliség behozása folytán éppen az elsőfokú bíróságok számára volna szüksége megfelelő épületekre, a­me­lyeket létesíteni kellene most, a­mikor az építőipar valóban koldus módjára könyörög munkáért, még akkor is, ha ez építkezés nem volna pénzügyi szem­pontokból is ajánlatos,­­ minthogy az. A bírói közegek és a jogát kereső nagy­közönség bőrére folytatott krajcá­­ros gazdálkodást a kötetnyi kezelési szabályból lehet kiböngészni. Bámulatos ötletek vannak itt. A törvényszék el­nöke még egy napidíjas javadalmáról, vagy egy fogás papírról sem rendel­kezik. Minden ki van mérve és min­dent a központ állapít meg. Egyik bírónak jár tű, cérna, a másik saját­jára van utalva. Ez kap spanyolviaszt, az spanyolviaszkolni menjen az iroda­­igazgatóhoz. Világosság — a szabály­zat értelmében — háromféle van. Olyan, a­melyet a folyosókon gyújta­nak, csakhogy éppen ne üsse magá­­t az ember a falba; azután a kisebb rangú hivatalnokoknak való és végül az előkelőbb hivatalnokok számára való világosság. Meg van szabva a gyújtás ideje is. A rendkívüli időben előálló borulat szabálytalan és nem jön tekintetbe. A takarékosságnak ez a rendszere nyilvánul meg a személyi ügyekben is. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A Hunyadiak. —­ A Budapesti Hi­rlap eredeti tárcája. — Ötven esztendeje, hogy Teleki József gróf az Akadémiában Hunyadi János eredetét fölvetette. A Hunyadiak K­ord-nak szerzője ku­tatásaiban oda lyukadt ki, hogy Hunyadi János fia az, elszegényedett, Havas-Alföldre szakadt, onnan ismét visszatért Hunyadi Oláh Vojknak és Morzsinai Erzsébetnek. Teleki előtt azok a legendák voltak forgalomban a Hunyadi család eredetéről, a­melyeket a régi krónikák és genealógiák terjesztettek el. Ezek a legen­dák két fővariánsban domborodnak össze: királyi, bár törvénytelen származást adnak Hunyadi Jánosnak, vagy régi római családból származtatják. A szerb hősdalok úgy énekelik, hogy Lazarevics István szerb fejedelem (meg­halt 1427-ben) és egy ismeretlen szebeni oláh asszony szerelmi viszonyából született Hunyadi, a dalokban Szebeni János. Ennek magyar vál­tozata az a monda, a­mely Zsigmond király és Morzsinai Erzsébet szerelméből származtatja. A legendák már a h­ős életében támadtak, Hunyadi János katona és keresztény erényei, páratlanul fényes karri­erje megküvd­ték a nép­fantáziát s az ontotta a mítoszt. Kortársai csak azt tudták róla, hogy Vojknak, Zteigmond­ király udvari katonájának a­ fia, a népnek pedig hihetetlennek tetszett, hogy­­Európa, pajzsa, Krisztus legyőzhetetlen atlétája, a k­eresz­ténység reménye szűkös házban, egyszerű katona-apától származzék. Kitalálták tehát Zsigmond király és a gyönyörűséges oláh leány bájos idilljét. Ezt a költeményt aztán Heltai Gáspár krónikába foglalta. A krónika már nem olyan bájos, mint a költemény; a krónika szerint Morzsinai Erzsébet, az előkelő bojár leány, csak akkor adta meg magát Zsigmondnak, a­mikor az megígérte, hogy róla s születendő gyermekéről gondos­kodik. Erre az alkura azért volt szükség, hogy magyarázatát adják a Hunyadi-címerben levő gyűrűs hollónak. Zsigmond király egy gyűrűt adott Morzsinai Erzsébetnek azzal az utasítás­sal, hogy a gyermek születése után őt Budán keresse föl. Morzsinai Erzsébet fiút szült, azt Jánosnak kereszteltette, aztán, a­mikor már nagyocska volt, vele és bátyjával, Morzsinai Gáspárral, Budára indult. Útközben, egy patak mellett, míg ruhájukat kimosta, a gyűrűt a gyermeknek adta, hogy játszék vele. Jött egy holló és a gyermek kezéből elragadta a gyűrűt. Ez nagy baj volt, a gyűrűvel kellett igazolnia magát, de bátyja szerencsésen lelőtte a madarat és visszaszerezte a gyűrűt. Zsig­mond a gyermeket magához vette, nevelőbe adta Ferenc bánhoz, neki ajándékozta Vajda-Hunyadot és a gyűrűs hollót adta címerül. A tudós Bonfiniusz és Stanzano, a­kik Mátyás király udvarában éltek, holott tudhat­ták, hogy „Mátyás király, a­kinek dicsősége az eget veri, a Hunyadi János fia; Hunyadi J­lá­nosnak az apja pedig oláh volt és Erdélyben ..született,v­a­gyilas holló alapján a Hunyadia­kat a római Valéria-nemzetség Corvina ágából származtatták. Cornides Dániel a Hunyadiakat összeköti a lengyel Korwin-családdal. A miti­kus apasághoz Zsigmond király mellett jogot formál magának egy Scaliger, vagy della Scala nevű olasz kalandor is, a­kinek Hagy Lajos királyunk büszke és szép hitvesével, a bosnya Erzsébettel, lett volna viszonya és Hunyadi Oláh János ebből a házasságtörésből született. A monda nem akar tudni róla, hogy Erzsébet meghalt már (1887-ben a horvátok fojtották meg), a­mikor Hunyadi János szüle­tett. Egy más monda pedig a hős édesanyját teszi meg bizánci császár­ sarjnak, Paleologosz­­leánynak. A származás e variánsai abban meg­egyeznek, hogy mindenik eldobja az egyszerű, de törvényes születést és hatalmas apától szár­mazott bastard­ot csinál Hunyadi Jánosból. A XV. században dicsőség volt az, a­mit a mai ízlés és morál foltnak dekretál. Olaszország apró fejedelmi székein csupa törvénytelen sarjok ülnek, a­kik mindnyájan kiváló em­berek és mintha az olaszok csak a bastard­okat tartották volna uralkodásra termetteknek, Urbino fejedelme, Frigyes, kénytelen volt tör­vényes származását eltagadni és az uralkodás kedvéér­t édesanyja emlékezetét bemocskolni. Hunyadi János azonban nem született sem házasságtörésből, sem koronás fő exotikus sze­retkezéséből , de vérszerinti fia Vojk vitéznek, Zsigmond király udvari katonájának és Morsinai Erzsébetnek; unokája Serbánnak,­ az oláh ke­néznek. Teleki még azt vitatta, hogy Vojk el­szegényedett magyar nemes volt, a­ki járt H­aivas-Alföldön, jól házasodott, elvévén az Mai számunk 20 oldal.

Next