Budapesti Hírlap, 1901. február (21. évfolyam, 32-59. szám)
1901-02-27 / 58. szám
Budapest, 1901 XXI. évfolyam 58. sz. Szerda, február 27. Budapesti Hírlap Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Sürges számára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadók. 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Kipuxelás- és hirdetés-fölvétel: Ugyant Imi Jinsaf-körút 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó , ill., vastagabb betűvel 8 ill. Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint. Igazságügyi tárca, Budapest, febr. 26. Az igazságszolgáltatás még mindig nem tartozik a magyar államnak rossz üzletei közé. Az igazságügyi minisztérium összes kiadása, ideértve a bíróságok, ügyészségek és büntetési intézetek minden kiadását, nem egészen harminchat millió korona. Bélyegből és jogilletékből pedig hetvennyolc millió koronánál többet vesz be az állam. Az egyszeri örmény nem tudta megmondani, hány percentre dolgozik, csak azt tudta, hogy ha a portékának rétjét húsz krajcáron veszi és negyven krajcáron adja el, nem károsodik mellette. Legyen nyugodt a magyar állam : az igazságszolgáltatáson nem károsodik. Sokat lehetne arról írni, hogy a mostani illetékeknek mértéke mily aránytalanul nagy, szemben az állam ellenszolgáltatásával és mily nagy mértékben bénítja az egészséges közforgalmat és az önkéntes vagyoncserét. De ez a fejezet már a kormány pénzügyi politikájának körébe tartozik. Az igazságügyi kormánynak kötelessége azonban, hogy az állampolgároknak oly nagy mértékben való megsarcolása után legalább azokat a méltányos igényeket teljesítse, amelyeket a jogkereső közönség és a tiszteletreméltó munkát végző bírói kar méltán megkövetel. Az elsőbíróságok túlterheléséről, a kezelő személyzet elégtelenségéről s arról a hajszáról, amelynek az elsőbíróságok tagjai kitéve vannak, hogy a mindenféle munkanaplóban és tevékenységi kimutatásban minél kevesebb restancia legyen, már újat mondani valóban nem lehet. A helyzetet körülbelül úgy kell híven jellemezni, hogy a mily mértékben hódit tért az anyagi jogban és a törvénykezés szabályaiban a tárgyias igazság lehető megközelítésének és a bírói szabad kogníciónak elve, éppen oly mértékben akadályozzák meg a folyton nehézkesebbé váló adminisztratív szabályok azt, hogy a bírónak megfontolt ítéletmondásra ideje és nyugalma legyen s az önműveléshez módja és kedve. Hovatovább rubrikázó, jelentéseken dolgozó beamter lesz, akinek fő gondja és gyönyörűsége, hogy a restancia után kutató felsőbbségen kifogjon. Magyarországon a törvénykezési épületek — egy pár kirakatpalotát kivéve, — bírálaton alul állanak. Főleg a járásbíróságok tárgyaló termei megbotránkoztatók. Ezekben, ahol a nagyközönség közvetetlenül érintkezik a bírósággal, kellene arra törekedni, hogy az igazság szentébe már külsőségeiben is meghassa, tiszteletre és magábaszállásra buzdítsa a jogkereső feleket. E helyett a szűk, rossz levegőjű tárgyaló termekben ötven-száz ember szorong egymáson, kávéházi zsibvásár, betóduló pipafüst, ajtónyitás, ajtócsapás a miliője a magyar bíró és a magyar ügyvéd tárgyalásának s a király nevében való ítéletmondásnak. A magyar igazságszolgáltatásnak a szóbeliség behozása folytán éppen az elsőfokú bíróságok számára volna szüksége megfelelő épületekre, amelyeket létesíteni kellene most, amikor az építőipar valóban koldus módjára könyörög munkáért, még akkor is, ha ez építkezés nem volna pénzügyi szempontokból is ajánlatos, minthogy az. A bírói közegek és a jogát kereső nagyközönség bőrére folytatott krajcáros gazdálkodást a kötetnyi kezelési szabályból lehet kiböngészni. Bámulatos ötletek vannak itt. A törvényszék elnöke még egy napidíjas javadalmáról, vagy egy fogás papírról sem rendelkezik. Minden ki van mérve és mindent a központ állapít meg. Egyik bírónak jár tű, cérna, a másik sajátjára van utalva. Ez kap spanyolviaszt, az spanyolviaszkolni menjen az irodaigazgatóhoz. Világosság — a szabályzat értelmében — háromféle van. Olyan, amelyet a folyosókon gyújtanak, csakhogy éppen ne üsse magát az ember a falba; azután a kisebb rangú hivatalnokoknak való és végül az előkelőbb hivatalnokok számára való világosság. Meg van szabva a gyújtás ideje is. A rendkívüli időben előálló borulat szabálytalan és nem jön tekintetbe. A takarékosságnak ez a rendszere nyilvánul meg a személyi ügyekben is. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A Hunyadiak. — A Budapesti Hirlap eredeti tárcája. — Ötven esztendeje, hogy Teleki József gróf az Akadémiában Hunyadi János eredetét fölvetette. A Hunyadiak Kord-nak szerzője kutatásaiban oda lyukadt ki, hogy Hunyadi János fia az, elszegényedett, Havas-Alföldre szakadt, onnan ismét visszatért Hunyadi Oláh Vojknak és Morzsinai Erzsébetnek. Teleki előtt azok a legendák voltak forgalomban a Hunyadi család eredetéről, amelyeket a régi krónikák és genealógiák terjesztettek el. Ezek a legendák két fővariánsban domborodnak össze: királyi, bár törvénytelen származást adnak Hunyadi Jánosnak, vagy régi római családból származtatják. A szerb hősdalok úgy énekelik, hogy Lazarevics István szerb fejedelem (meghalt 1427-ben) és egy ismeretlen szebeni oláh asszony szerelmi viszonyából született Hunyadi, a dalokban Szebeni János. Ennek magyar változata az a monda, amely Zsigmond király és Morzsinai Erzsébet szerelméből származtatja. A legendák már a hős életében támadtak, Hunyadi János katona és keresztény erényei, páratlanul fényes karrierje megküvdték a népfantáziát s az ontotta a mítoszt. Kortársai csak azt tudták róla, hogy Vojknak, Zteigmond király udvari katonájának a fia, a népnek pedig hihetetlennek tetszett, hogyEurópa, pajzsa, Krisztus legyőzhetetlen atlétája, a kereszténység reménye szűkös házban, egyszerű katona-apától származzék. Kitalálták tehát Zsigmond király és a gyönyörűséges oláh leány bájos idilljét. Ezt a költeményt aztán Heltai Gáspár krónikába foglalta. A krónika már nem olyan bájos, mint a költemény; a krónika szerint Morzsinai Erzsébet, az előkelő bojár leány, csak akkor adta meg magát Zsigmondnak, amikor az megígérte, hogy róla s születendő gyermekéről gondoskodik. Erre az alkura azért volt szükség, hogy magyarázatát adják a Hunyadi-címerben levő gyűrűs hollónak. Zsigmond király egy gyűrűt adott Morzsinai Erzsébetnek azzal az utasítással, hogy a gyermek születése után őt Budán keresse föl. Morzsinai Erzsébet fiút szült, azt Jánosnak kereszteltette, aztán, amikor már nagyocska volt, vele és bátyjával, Morzsinai Gáspárral, Budára indult. Útközben, egy patak mellett, míg ruhájukat kimosta, a gyűrűt a gyermeknek adta, hogy játszék vele. Jött egy holló és a gyermek kezéből elragadta a gyűrűt. Ez nagy baj volt, a gyűrűvel kellett igazolnia magát, de bátyja szerencsésen lelőtte a madarat és visszaszerezte a gyűrűt. Zsigmond a gyermeket magához vette, nevelőbe adta Ferenc bánhoz, neki ajándékozta Vajda-Hunyadot és a gyűrűs hollót adta címerül. A tudós Bonfiniusz és Stanzano, akik Mátyás király udvarában éltek, holott tudhatták, hogy „Mátyás király, akinek dicsősége az eget veri, a Hunyadi János fia; Hunyadi Jlánosnak az apja pedig oláh volt és Erdélyben ..született,vagyilas holló alapján a Hunyadiakat a római Valéria-nemzetség Corvina ágából származtatták. Cornides Dániel a Hunyadiakat összeköti a lengyel Korwin-családdal. A mitikus apasághoz Zsigmond király mellett jogot formál magának egy Scaliger, vagy della Scala nevű olasz kalandor is, akinek Hagy Lajos királyunk büszke és szép hitvesével, a bosnya Erzsébettel, lett volna viszonya és Hunyadi Oláh János ebből a házasságtörésből született. A monda nem akar tudni róla, hogy Erzsébet meghalt már (1887-ben a horvátok fojtották meg), amikor Hunyadi János született. Egy más monda pedig a hős édesanyját teszi meg bizánci császár sarjnak, Paleologoszleánynak. A származás e variánsai abban megegyeznek, hogy mindenik eldobja az egyszerű, de törvényes születést és hatalmas apától származott bastardot csinál Hunyadi Jánosból. A XV. században dicsőség volt az, amit a mai ízlés és morál foltnak dekretál. Olaszország apró fejedelmi székein csupa törvénytelen sarjok ülnek, akik mindnyájan kiváló emberek és mintha az olaszok csak a bastardokat tartották volna uralkodásra termetteknek, Urbino fejedelme, Frigyes, kénytelen volt törvényes származását eltagadni és az uralkodás kedvéért édesanyja emlékezetét bemocskolni. Hunyadi János azonban nem született sem házasságtörésből, sem koronás fő exotikus szeretkezéséből , de vérszerinti fia Vojk vitéznek, Zsigmond király udvari katonájának és Morsinai Erzsébetnek; unokája Serbánnak, az oláh kenéznek. Teleki még azt vitatta, hogy Vojk elszegényedett magyar nemes volt, aki járt Haivas-Alföldön, jól házasodott, elvévén az Mai számunk 20 oldal.