Budapesti Hírlap, 1901. augusztus (21. évfolyam, 209-239. szám)

1901-08-01 / 209. szám

1901. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (209. sz.) ebédel s nem mozdul el hazulról másnapig, a mikor Tátrafüredre utazik. A szolga csirkepecsenyét, kompó­­tot és egy félliter bort vitt be az urának, a ki el is fogyasztotta az ebédet. Hat órakor átadta Szilágyi De­zsőnek az esti lapokat. Hetedfél órakor még többen lát­ták Szilágyi Dezsőt, a­ki egy percre megjelent a folyo­són, aztán bezárkózott hálószobájába. A szolga este ki­lencedfél órakor kopogtatott a hálószoba ajtaján, hogy megkérdezze az urát, várjon nem parancsol-e vacsorát. Nem kapott választ. Rövid idő múlva erősebben ko­pogtatott, de megint eredménytelenül. Azt gondolta, hogy a gazdája az utazásban nagyon kimerült s mé­lyen alszik. Nem is háborgatta tovább, mert már más­kor is megesett, hogy vacsora nélkül feküdt le. Éjjeli tizenegy óráig várakozott, hogy majd csönget az ura, de aztán nyugalomra tért. Ma kora reggel, öt órakor fölkelt s első gondja volt, hogy megnézze, mit csinál az ura. Aggódott is, mert az este hiába zörgetett az ajtaján. Megint kopogtatott a hálószobán. A­mikor nem kapott választ, bement a dolgozószobába, a­mely­ből szintén be lehet menni a hálószobába. Az az ajtó is zárva volt. A szolga most már rosszat sejtett. Hat órakor kocsira ült s elhajtatott Szilágyi Dezső egyik legbizalmasabb barátjához, Neuhoff­er János dr. ügy­védhez, a­ki a Margit-rakodópart 15. száma alatt la­kik. Otthon találta az ügyvédet s együtt tértek vissza. Útközben egy lakatost is magukkal szólitottak. Miután a kopogtatás megint hiábavalónak bizo­nyult, a lakatos föltörte a hálószoba ajtaját. Neu­­ho­ffer dr. és a szolga bement a szobába s rátalált Szi­lágyi Dezsőre, a­ki holtan feküdt a padlón. A halott egészen mezítelen, csak cipő és harisnya van rajta, a­mi bizonyítja, hogy a szerencsétlen ember a hőség ellen védekezett. A kétablakos nagy szobában, a­mely az Erzsébet­ térre néz, vetetlen az ágy. A két ablak kö­zött van a fekete márvány-mosdó s ettől balra, fejjel a fal felé az ágy. Szilágyi Dezső az ágy és a mosdó közt feküdt a hasára fordulva. Helyzetéből azt lehet következtetni, hogy éppen mosdani akart, a mikor rosszul lett s összeesett. Neuhoff­er dr. abban a hala­­vány reményben, hogy Szilágyi Dezső talán csak el­ájult, értesítette a mentő­ egyesületet, a­melynek ré­széről csakhamar megjelent Irányi Ernő dr. ügyeletes orvos és Dóczy Imre mentő. Rövid vizsgálat után ki­derítették, hogy Szilágyi Dezső meghalt s már hulla­foltok is mutatkoznak a testén. A rendőrség kikül­döttei is konstatálták a halált. A haláleset hirét rögtön tudatták a király kabi­netirodájával, a kormánynyal, a képviselőházzal, Szilágyi Dezső Nagyváradon élő sógorával, Pognár Dénes táblai bíróval, a­ki Szilágyi elhunyt egyetlen húgának, Piroskának a férje. Értesítették a szomorú esetről az elhunyt budapesti rokonait: Csathó Ferenc kúriai tanácselnököt és Lukács Sán­dor pénzügyi tanácsost, a­kik csakhamar meg­jelentek a házban. Kevéssel utánuk megérkezett Hegedűs Sándor kereskedelmi és Plósz Sándor igaz­ságügyi miniszter, Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, Csávossy Béla képviselőházi háznagy és számos képviselő. A rendőrség kiküldöttei lepecsé­telték a lakást s a halottas­szoba elé rendőröket állí­tottak. A főkapitányság ezt a jelentést adta ki Szi­lágyi Dezső haláláról: Szilágyi Dezső volt m. kir. igazságügyminiszter, v. b. t. t., országgyűlési képviselő stb. mára hajló éjjel hirtelen meghalt V. Harmincad­ utca 6. szám alatti lakásán. Tegnap érkezett meg Bécsből s az utazás és a hőségtől megtörve, bezárkózott szobájába. Darvasy Sándor inasnak föltűnt, hogy sem vacsorára nem ment el, sem többszörös kopogtatására választ nem kapott, rosszat sejtve, urának barátjához, Neuhoffer János dr. ügyvédhez sietett, ki föltö­rte a lakást. A ki­hívott mentők a beállott halált konstatálhatták csak. A holttest a lakáson hagyatott. Hagyatéki eljárás és halotti vizsgálat. Az V. kerületi elüljáróság, a mikor a haláleset­ről értesítették, rögtön megjelent Szilágyi Dezső la­kásán s megtartotta a hagyatéki eljárásra vonatkozó szemlét. Erről a következő jegyzőkönyv számol be: Jegyzőkönyv. Fölvétetett Budapesten, 1901. évi julius hónap 31. napján az V. kerületi elüljáróság ré­széről. Jelen voltak az alulírottak. • Alulírott elüljáróság, értesülvén Szilágyi Dezső országos képviselő hirtelen haláláról, ma reggel fél kilenc órakor megjelent a halottas­háznál, hogy a hagyaték biztosítása iránt esetleg szükséges intézke­déseket megtegye. Egyidejűleg érkezett Hegedűs Sán­dor kereskedelmi miniszter úr és pár perccel később Csávossy Béla, a képviselőház háznagya. A lakás bejá­rásánál egy rendőr állott őrt. Miután a halott még megvizsgálatlanul feküdt a földön, a biztosítás iránt ideiglenesen következőleg intézkedtünk: Csávossy Béla háznagy úr elvállalta a hagyaték ideiglenes őri­zetéért való felelősséget és magához vette a lakás egyik ajtajának kulcsát s az előszobában levő könyv­­szekrények öt darab kulcsát. A másik ajtó gyöngén záródván, az elüljáróság pecsétjével lepecsételtetett. A halottkémlés ideje délelőtt tizenegy órára megállapit­­tatott. A mikor is az elüljáróság és Csávossy háznagy újból meg fog jelenni. Raisz Rezső dr. h. elüljáró, Herényi Béla kezelőtiszt. Folytatólag fölvétetett ugyanaz napon déli 12 órakor. Az elüljáróság 11 órakor megjelent a halottas­­háznál. A tisztiorvos a halottkémlést megejtvén, Csá­vossy háznagy úr a további intézkedést elhalasztani kérte, mert még nem történt megállapodás a kormány részéről, hogy mi történjék a halottal. Ez a megálla­podás délutánra várható. Addig érvényben marad az első jegyzőkönyv rendelkezése. Csávossy háznagy úr értesíteni fogja az elöljáróságot, ha a halott elszállít­­tatik. Addig a hagyatékért felelősséget vállal. Raisz Rezső helyettes elüljáró, Herényi Béla kezelőtiszt. Az elhunyt rokona, Csathó Ferenc kúriai ta­nácselnök a rokonság megbízásából az elüljárósági kiküldöttek jelenlétében átkutatta a lakást, hogy ráakadjon az esetleges végrendeletre. A kutatásnak nem volt eredménye. Délután, a­mikor a halottat már elszállították, Csathó Ferenc kúriai tanácselnök a rendőrség jelenlétében lepecsételte az elhunyt la­kását, mert a rokonságban kiskorúak is vannak s a halálesetről az árvaszéket is értesíteni kell. Szilágyi Dezső kitüntetéseit és érdemrendjeit a rendőrség vette őrizetbe. A lakáson kevés készpénzen kívül né­hány ezer korona értékű értékpapirost találtak, a­mit a kereskedelmi bankban deponáltak. Az V. kerületi elüljáróság délelőtt tizen­egy órakor tartotta meg a halotti vizsgálatot. Ebben az aktusban résztvett Raisz Rezső dr., V. kerületi elüljáró-helyettes és Ladányi Mátyás dr. ke­rületi orvos, Lévai Antal rendőrfogalmazó és Gönczi Zsót dr. orvos. Mint tanuk szerepeltek: Gromon Dezső és Zsilinszky Mihály államtitkárok, Blasko­­vich, Vermes és Pichler országos képviselők és Far­kas­ László dr. orvos. A bizottság a dolgozószobában gyűlt össze s kihallgatta a szolgát, a­ki mindent el­mondott, a­mit az uráról tudott. A bizottság aztán be­ment a hálószobába, a­hol a halott még érintetlenül hevert a földön. Ladányi Mátyás dr. kerületi orvos alaposan megvizsgálta a halottat s megállapította, hogy Szilágyi Dezsőt agyguta ölte meg. Halála való­színűleg még tegnap este hét óra tájban következhe­tett be. A halott arcának jobboldalán két centiméter hossszú zúzott seb van, a­mit esés közben kapott. Jobb karján és térdekalácsán le van horzsolva a bőr. A halottkémlésről ezt a jegyzőkönyvet állították ki: Tekintetes elüljáróság! Jelentem, hogy Szi­lágyi Dezső dr. országgyűlési képviselő, 61 éves, hely­beli lakos hulláját V. kér. Harmincad­ utca 6. sz. a. házban mai napon megvizsgálván, rajta rögtöni ha­lál esetét konstatáltam. A hulla helyzetére és állapo­tára vonatkozólag a következőket adom elő: A hulla hasonfekve találtatott, a hasi oldalon előrehaladott hullafoltokkal, a jobb pofacsont tájékán egy két cen­timéter hosszú zúzott szélű folytonossághiány, a jobb felkar külső oldalán, valamint a jobb alkar belső felületén és a jobb térdkalács tájékán 1—1 mandolányi felületű hámfosztott hely. Miután az el­halt gyógykezelésben nem részesült, kérem, hogy a hullának orvosrendőri boncolása iránt intézkedni szíveskedjék. Budapest, 1901 julius 31. Ladányi Mátyás dr., V. ker. tiszti orvos. A halottat egyelőre lakásán hagyták s a kor­mány a további intézkedések végzésével Csávossy Béla háznagyot bízta meg. A rendőrség elrendelte a halott fölboncolását. Délután négy órakor elszállí­tották Szilágyi Dezső holttestét a Rókus-kórház ha­lottas házába. szám­ba. Elannyira, hogy a­mit a maga és nemzete igazának tartott , ahhoz még az édes, a férfiszivnek gyönyörűséget, a férfierőnek kielégítést nyújtó hatalom időleges birtoká­nak az árán is ragaszkodott. A hatalmat, ha kicsúszott egyik helyen a kezéből, megra­gadta a másik helyen. Képes volt azt bármely helyen szolgájává tenni s alkalmazni; ha nem bírhatta egészen, hát egy részét markolta meg, de mindig az egész hatalom megszerzé­sének vágyával. Az igazságot azonban egé­szen akarta s erőszakot kellett magán tennie a féligazságok miatt. A féligazság, a­minek akceptálásába belement, fizikai fájdalmat oko­zott neki s ezen a fájdalmán könnyített, a mikor az embereket csipkedte, gúnyolta, zak­latta, gyötörte s összemarkolászta. Ilyenkor félelmet gerjesztett s minden közeledést lehe­tetlenné tett. A hatalomról, példa rá a po­zsonyi eset, azt tartotta, hogy az értékesebb az ő kezében, mint a máséban s több dísz is illeti meg. Kern ment a király elé a Mária Terézia-szobor leleplezésénél a képviselőház küldöttsége élén, mert a megfelelően díszes helyet nem biztosították a nemzet e hatalmi tényezőjének. Az igazságnak többet kívánt: nemcsak díszt és elismerést, de kódolást is. Úgy látta, hogy az igazságot mennél inkább elosztják, annál inkább megnő­s a lelkeken kívül, az intézményekben tartja fönn magát. A jog és igazság az intézményekben túlélhet, a­mikor a lelkekből már elszállott. Az intéz­mények a jog és az igazság fegyvertára. Az asszonyokban alkalmasint a hata­lomra éhes teremtéseket látta, a­kik apró ra­vaszsággal, ingerlő bűbájjal megnyergelik a férfiakaratot, holott alsóbbrendűek, mert könnyen megalkusznak az igazsággal. Kern kereste az asszony­társaságot, de ha ki nem kerülhette, úgy nézte, mint a virágot, a­mely szép, tehát gyönyörűséget okoz és gyöngédsé­get követel, a­melyre aztán ráömlesztette játé­kos szellemének gazdag sugárzását. A char­­mettr, az elbűvölő ember volt ilyenkor. Lakásán nem volt semmi, a­mi asz­­szonyra emlékeztetett volna. Egy arckép, egy csipke, egy szalag, valami csinos kis asszony­munka, mindez hiányzott az ő három szobá­jából. Mintha félt volna az ilyen édes kis haszontalanságtól. Olyan volt az otthona, hogy abban asszony egyáltalán nem találhatta volna magát. A­mikor egyszer figyelmeztet­tem a rendetlenségre, az ablak­párnára, a melyből kikandikált a töltelék, rámnézett: — Ilát ehhez már mi köze? Magamnak lakom én itt, nem másnak. És még sem volt az rideg legénylakás. Kedvesség volt benne és poézis. Négy ablaka az Erzsébet-tér’ lombos kertjére nézett. Gyer­mek-kacaj és madárdal hangzott be s virág­illat terjengett föl az ablakokhoz. Hányszor mondta: — Nem férek már meg itt, de ezt a ker­tet nem bírom itthagyni. A három szoba tele szőnyeggel, drága és szép, antik keleti szőnyeggel, mindenféle fajtából. A falakon régi képek. Köztük számos értékes kép. Modern talán csak kettő. Szerette ezeket a képeket, büszke volt rájuk, de a szőnyegeire mégis rátartóbb volt. Bármily morózus volt, bármennyire félelmes volt is hoz­zája közeledni: egy szép szőnyeg előtt min­dig megnyílt az ajtaja, s ha rosszul volt is, akkor is leguggolt a földre s úgy nézte-tapo­­gatta végig a kínált szőnyegek Abban a ritka kitüntetésben részesül­tem, hogy bizalmára méltatott, a lakásán sokszor fogadott. Mesterkedtem, hogy hozzá­jussak és nem sikerült. Egyszer nagyon meg­bosszankodott egy cikkem miatt, a­mely a mon­­arkia állam jogi berendezésére vonatkozott. Akkor ő hívott. Az ostrom olyan förgetegét zúdította reám, hogy végre is kifakadtam. Kegyelmes úr, én nem vagyok se miniszter, se képviselő, gorombáskodni tehát . . . Rá­néztem. Tüzes trónon ülő haragvó Jupitert láttam magam előtt. Lehajoltam és fölemel­tem és néztem az egyik valóban szép kazak­­szön­yegét. Gyönyörű ez a szőnyeg, — véle­kedtem. A haragja elmúlt, mellém kuporodott s aztán megmutatta az összes szőnyegeit. — Hanem azért máskor megfogom a fülét’. Ahányszor aztán uj szőnyeget vett, — az üzérek egészen rákaptak, — mindig meg­mutogatta, de csak a Fadrusz János szakértel­mében bízott. • A szőnyegek, szobrok, képek, ezek voltak az ő magános életének virágai és a könyvek. Nem csupán a tudományosak. Shakesueret szenvedelnesen szerette, Madáchot­ és Katonát is. Az újabb írókról akként gondolkozott, mint az újabb festőkről, a­kiknek hangulat­­káit agyonnyomják a klasszikusok tömérdek és szabatos alkotásai. Nem tudta megbocsá­tani nekik­­ a nagy koncepció hiányát. A nagy koncepció gondolata, ez töl­tötte el lelke világát. Szerelmesen cs­ü­ggött va­lami nagy magyar alkotáson, és nem tudott hozzáfogni. Magyarországot nagy nemzetközi formában látta, számottevő tényezőnek. Nem csinált titkot abból a fölfogásából, hogy Magyarország erejét mostani házi élete nem .

Next