Budapesti Hírlap, 1901. augusztus (21. évfolyam, 209-239. szám)
1901-08-01 / 209. szám
1901. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (209. sz.) ebédel s nem mozdul el hazulról másnapig, a mikor Tátrafüredre utazik. A szolga csirkepecsenyét, kompótot és egy félliter bort vitt be az urának, a ki el is fogyasztotta az ebédet. Hat órakor átadta Szilágyi Dezsőnek az esti lapokat. Hetedfél órakor még többen látták Szilágyi Dezsőt, aki egy percre megjelent a folyosón, aztán bezárkózott hálószobájába. A szolga este kilencedfél órakor kopogtatott a hálószoba ajtaján, hogy megkérdezze az urát, várjon nem parancsol-e vacsorát. Nem kapott választ. Rövid idő múlva erősebben kopogtatott, de megint eredménytelenül. Azt gondolta, hogy a gazdája az utazásban nagyon kimerült s mélyen alszik. Nem is háborgatta tovább, mert már máskor is megesett, hogy vacsora nélkül feküdt le. Éjjeli tizenegy óráig várakozott, hogy majd csönget az ura, de aztán nyugalomra tért. Ma kora reggel, öt órakor fölkelt s első gondja volt, hogy megnézze, mit csinál az ura. Aggódott is, mert az este hiába zörgetett az ajtaján. Megint kopogtatott a hálószobán. Amikor nem kapott választ, bement a dolgozószobába, amelyből szintén be lehet menni a hálószobába. Az az ajtó is zárva volt. A szolga most már rosszat sejtett. Hat órakor kocsira ült s elhajtatott Szilágyi Dezső egyik legbizalmasabb barátjához, Neuhoffer János dr. ügyvédhez, aki a Margit-rakodópart 15. száma alatt lakik. Otthon találta az ügyvédet s együtt tértek vissza. Útközben egy lakatost is magukkal szólitottak. Miután a kopogtatás megint hiábavalónak bizonyult, a lakatos föltörte a hálószoba ajtaját. Neuhoffer dr. és a szolga bement a szobába s rátalált Szilágyi Dezsőre, aki holtan feküdt a padlón. A halott egészen mezítelen, csak cipő és harisnya van rajta, ami bizonyítja, hogy a szerencsétlen ember a hőség ellen védekezett. A kétablakos nagy szobában, amely az Erzsébet térre néz, vetetlen az ágy. A két ablak között van a fekete márvány-mosdó s ettől balra, fejjel a fal felé az ágy. Szilágyi Dezső az ágy és a mosdó közt feküdt a hasára fordulva. Helyzetéből azt lehet következtetni, hogy éppen mosdani akart, a mikor rosszul lett s összeesett. Neuhoffer dr. abban a halavány reményben, hogy Szilágyi Dezső talán csak elájult, értesítette a mentő egyesületet, amelynek részéről csakhamar megjelent Irányi Ernő dr. ügyeletes orvos és Dóczy Imre mentő. Rövid vizsgálat után kiderítették, hogy Szilágyi Dezső meghalt s már hullafoltok is mutatkoznak a testén. A rendőrség kiküldöttei is konstatálták a halált. A haláleset hirét rögtön tudatták a király kabinetirodájával, a kormánynyal, a képviselőházzal, Szilágyi Dezső Nagyváradon élő sógorával, Pognár Dénes táblai bíróval, aki Szilágyi elhunyt egyetlen húgának, Piroskának a férje. Értesítették a szomorú esetről az elhunyt budapesti rokonait: Csathó Ferenc kúriai tanácselnököt és Lukács Sándor pénzügyi tanácsost, akik csakhamar megjelentek a házban. Kevéssel utánuk megérkezett Hegedűs Sándor kereskedelmi és Plósz Sándor igazságügyi miniszter, Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, Csávossy Béla képviselőházi háznagy és számos képviselő. A rendőrség kiküldöttei lepecsételték a lakást s a halottasszoba elé rendőröket állítottak. A főkapitányság ezt a jelentést adta ki Szilágyi Dezső haláláról: Szilágyi Dezső volt m. kir. igazságügyminiszter, v. b. t. t., országgyűlési képviselő stb. mára hajló éjjel hirtelen meghalt V. Harmincad utca 6. szám alatti lakásán. Tegnap érkezett meg Bécsből s az utazás és a hőségtől megtörve, bezárkózott szobájába. Darvasy Sándor inasnak föltűnt, hogy sem vacsorára nem ment el, sem többszörös kopogtatására választ nem kapott, rosszat sejtve, urának barátjához, Neuhoffer János dr. ügyvédhez sietett, ki föltörte a lakást. A kihívott mentők a beállott halált konstatálhatták csak. A holttest a lakáson hagyatott. Hagyatéki eljárás és halotti vizsgálat. Az V. kerületi elüljáróság, a mikor a halálesetről értesítették, rögtön megjelent Szilágyi Dezső lakásán s megtartotta a hagyatéki eljárásra vonatkozó szemlét. Erről a következő jegyzőkönyv számol be: Jegyzőkönyv. Fölvétetett Budapesten, 1901. évi julius hónap 31. napján az V. kerületi elüljáróság részéről. Jelen voltak az alulírottak. • Alulírott elüljáróság, értesülvén Szilágyi Dezső országos képviselő hirtelen haláláról, ma reggel fél kilenc órakor megjelent a halottasháznál, hogy a hagyaték biztosítása iránt esetleg szükséges intézkedéseket megtegye. Egyidejűleg érkezett Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter úr és pár perccel később Csávossy Béla, a képviselőház háznagya. A lakás bejárásánál egy rendőr állott őrt. Miután a halott még megvizsgálatlanul feküdt a földön, a biztosítás iránt ideiglenesen következőleg intézkedtünk: Csávossy Béla háznagy úr elvállalta a hagyaték ideiglenes őrizetéért való felelősséget és magához vette a lakás egyik ajtajának kulcsát s az előszobában levő könyvszekrények öt darab kulcsát. A másik ajtó gyöngén záródván, az elüljáróság pecsétjével lepecsételtetett. A halottkémlés ideje délelőtt tizenegy órára megállapittatott. A mikor is az elüljáróság és Csávossy háznagy újból meg fog jelenni. Raisz Rezső dr. h. elüljáró, Herényi Béla kezelőtiszt. Folytatólag fölvétetett ugyanaz napon déli 12 órakor. Az elüljáróság 11 órakor megjelent a halottasháznál. A tisztiorvos a halottkémlést megejtvén, Csávossy háznagy úr a további intézkedést elhalasztani kérte, mert még nem történt megállapodás a kormány részéről, hogy mi történjék a halottal. Ez a megállapodás délutánra várható. Addig érvényben marad az első jegyzőkönyv rendelkezése. Csávossy háznagy úr értesíteni fogja az elöljáróságot, ha a halott elszállíttatik. Addig a hagyatékért felelősséget vállal. Raisz Rezső helyettes elüljáró, Herényi Béla kezelőtiszt. Az elhunyt rokona, Csathó Ferenc kúriai tanácselnök a rokonság megbízásából az elüljárósági kiküldöttek jelenlétében átkutatta a lakást, hogy ráakadjon az esetleges végrendeletre. A kutatásnak nem volt eredménye. Délután, amikor a halottat már elszállították, Csathó Ferenc kúriai tanácselnök a rendőrség jelenlétében lepecsételte az elhunyt lakását, mert a rokonságban kiskorúak is vannak s a halálesetről az árvaszéket is értesíteni kell. Szilágyi Dezső kitüntetéseit és érdemrendjeit a rendőrség vette őrizetbe. A lakáson kevés készpénzen kívül néhány ezer korona értékű értékpapirost találtak, amit a kereskedelmi bankban deponáltak. Az V. kerületi elüljáróság délelőtt tizenegy órakor tartotta meg a halotti vizsgálatot. Ebben az aktusban résztvett Raisz Rezső dr., V. kerületi elüljáró-helyettes és Ladányi Mátyás dr. kerületi orvos, Lévai Antal rendőrfogalmazó és Gönczi Zsót dr. orvos. Mint tanuk szerepeltek: Gromon Dezső és Zsilinszky Mihály államtitkárok, Blaskovich, Vermes és Pichler országos képviselők és Farkas László dr. orvos. A bizottság a dolgozószobában gyűlt össze s kihallgatta a szolgát, aki mindent elmondott, amit az uráról tudott. A bizottság aztán bement a hálószobába, ahol a halott még érintetlenül hevert a földön. Ladányi Mátyás dr. kerületi orvos alaposan megvizsgálta a halottat s megállapította, hogy Szilágyi Dezsőt agyguta ölte meg. Halála valószínűleg még tegnap este hét óra tájban következhetett be. A halott arcának jobboldalán két centiméter hossszú zúzott seb van, amit esés közben kapott. Jobb karján és térdekalácsán le van horzsolva a bőr. A halottkémlésről ezt a jegyzőkönyvet állították ki: Tekintetes elüljáróság! Jelentem, hogy Szilágyi Dezső dr. országgyűlési képviselő, 61 éves, helybeli lakos hulláját V. kér. Harmincad utca 6. sz. a. házban mai napon megvizsgálván, rajta rögtöni halál esetét konstatáltam. A hulla helyzetére és állapotára vonatkozólag a következőket adom elő: A hulla hasonfekve találtatott, a hasi oldalon előrehaladott hullafoltokkal, a jobb pofacsont tájékán egy két centiméter hosszú zúzott szélű folytonossághiány, a jobb felkar külső oldalán, valamint a jobb alkar belső felületén és a jobb térdkalács tájékán 1—1 mandolányi felületű hámfosztott hely. Miután az elhalt gyógykezelésben nem részesült, kérem, hogy a hullának orvosrendőri boncolása iránt intézkedni szíveskedjék. Budapest, 1901 julius 31. Ladányi Mátyás dr., V. ker. tiszti orvos. A halottat egyelőre lakásán hagyták s a kormány a további intézkedések végzésével Csávossy Béla háznagyot bízta meg. A rendőrség elrendelte a halott fölboncolását. Délután négy órakor elszállították Szilágyi Dezső holttestét a Rókus-kórház halottas házába. számba. Elannyira, hogy amit a maga és nemzete igazának tartott , ahhoz még az édes, a férfiszivnek gyönyörűséget, a férfierőnek kielégítést nyújtó hatalom időleges birtokának az árán is ragaszkodott. A hatalmat, ha kicsúszott egyik helyen a kezéből, megragadta a másik helyen. Képes volt azt bármely helyen szolgájává tenni s alkalmazni; ha nem bírhatta egészen, hát egy részét markolta meg, de mindig az egész hatalom megszerzésének vágyával. Az igazságot azonban egészen akarta s erőszakot kellett magán tennie a féligazságok miatt. A féligazság, aminek akceptálásába belement, fizikai fájdalmat okozott neki s ezen a fájdalmán könnyített, a mikor az embereket csipkedte, gúnyolta, zaklatta, gyötörte s összemarkolászta. Ilyenkor félelmet gerjesztett s minden közeledést lehetetlenné tett. A hatalomról, példa rá a pozsonyi eset, azt tartotta, hogy az értékesebb az ő kezében, mint a máséban s több dísz is illeti meg. Kern ment a király elé a Mária Terézia-szobor leleplezésénél a képviselőház küldöttsége élén, mert a megfelelően díszes helyet nem biztosították a nemzet e hatalmi tényezőjének. Az igazságnak többet kívánt: nemcsak díszt és elismerést, de kódolást is. Úgy látta, hogy az igazságot mennél inkább elosztják, annál inkább megnős a lelkeken kívül, az intézményekben tartja fönn magát. A jog és igazság az intézményekben túlélhet, amikor a lelkekből már elszállott. Az intézmények a jog és az igazság fegyvertára. Az asszonyokban alkalmasint a hatalomra éhes teremtéseket látta, akik apró ravaszsággal, ingerlő bűbájjal megnyergelik a férfiakaratot, holott alsóbbrendűek, mert könnyen megalkusznak az igazsággal. Kern kereste az asszonytársaságot, de ha ki nem kerülhette, úgy nézte, mint a virágot, amely szép, tehát gyönyörűséget okoz és gyöngédséget követel, amelyre aztán ráömlesztette játékos szellemének gazdag sugárzását. A charmettr, az elbűvölő ember volt ilyenkor. Lakásán nem volt semmi, ami aszszonyra emlékeztetett volna. Egy arckép, egy csipke, egy szalag, valami csinos kis asszonymunka, mindez hiányzott az ő három szobájából. Mintha félt volna az ilyen édes kis haszontalanságtól. Olyan volt az otthona, hogy abban asszony egyáltalán nem találhatta volna magát. Amikor egyszer figyelmeztettem a rendetlenségre, az ablakpárnára, a melyből kikandikált a töltelék, rámnézett: — Ilát ehhez már mi köze? Magamnak lakom én itt, nem másnak. És még sem volt az rideg legénylakás. Kedvesség volt benne és poézis. Négy ablaka az Erzsébet-tér’ lombos kertjére nézett. Gyermek-kacaj és madárdal hangzott be s virágillat terjengett föl az ablakokhoz. Hányszor mondta: — Nem férek már meg itt, de ezt a kertet nem bírom itthagyni. A három szoba tele szőnyeggel, drága és szép, antik keleti szőnyeggel, mindenféle fajtából. A falakon régi képek. Köztük számos értékes kép. Modern talán csak kettő. Szerette ezeket a képeket, büszke volt rájuk, de a szőnyegeire mégis rátartóbb volt. Bármily morózus volt, bármennyire félelmes volt is hozzája közeledni: egy szép szőnyeg előtt mindig megnyílt az ajtaja, s ha rosszul volt is, akkor is leguggolt a földre s úgy nézte-tapogatta végig a kínált szőnyegek Abban a ritka kitüntetésben részesültem, hogy bizalmára méltatott, a lakásán sokszor fogadott. Mesterkedtem, hogy hozzájussak és nem sikerült. Egyszer nagyon megbosszankodott egy cikkem miatt, amely a monarkia állam jogi berendezésére vonatkozott. Akkor ő hívott. Az ostrom olyan förgetegét zúdította reám, hogy végre is kifakadtam. Kegyelmes úr, én nem vagyok se miniszter, se képviselő, gorombáskodni tehát . . . Ránéztem. Tüzes trónon ülő haragvó Jupitert láttam magam előtt. Lehajoltam és fölemeltem és néztem az egyik valóban szép kazakszönyegét. Gyönyörű ez a szőnyeg, — vélekedtem. A haragja elmúlt, mellém kuporodott s aztán megmutatta az összes szőnyegeit. — Hanem azért máskor megfogom a fülét’. Ahányszor aztán uj szőnyeget vett, — az üzérek egészen rákaptak, — mindig megmutogatta, de csak a Fadrusz János szakértelmében bízott. • A szőnyegek, szobrok, képek, ezek voltak az ő magános életének virágai és a könyvek. Nem csupán a tudományosak. Shakesueret szenvedelnesen szerette, Madáchot és Katonát is. Az újabb írókról akként gondolkozott, mint az újabb festőkről, akiknek hangulatkáit agyonnyomják a klasszikusok tömérdek és szabatos alkotásai. Nem tudta megbocsátani nekik a nagy koncepció hiányát. A nagy koncepció gondolata, ez töltötte el lelke világát. Szerelmesen csüggött valami nagy magyar alkotáson, és nem tudott hozzáfogni. Magyarországot nagy nemzetközi formában látta, számottevő tényezőnek. Nem csinált titkot abból a fölfogásából, hogy Magyarország erejét mostani házi élete nem .