Budapesti Hírlap, 1901. szeptember (21. évfolyam, 240-269. szám)
1901-09-01 / 240. szám
, mindenesetre alaposabban lehet a dolgot meggondolni. De ha csak pár hét folyik le e két nagyon fontos időpont közt, akkor jóformán alig van meg a kellő idő meggondolni, hogy belemenjenek-e a kockázatba, vagy ne menjenek. Ez, véleményünk szerint, magyarázata annak, hogy némileg kis rémüldözést okoztak a föloszlatásról és a röviddel utána következő új választásról nyilvánosságra került hírek. Azt hiszszük, hogy a bizonytalanság az inkompatibilitási törvénynek a végrehajtásáról csak az illető kételkedőknek a képzeletében van, nem pedig a valóságban. A régi törvény alatt lehetett hallgatag elnézni kölcsönösen az egymás inkompatibilitását. Mert ezzel a kölcsönös elnézéssel a törvény szellemének vétettek csupán, de a törvény betűjének nem. A régi törvény homályosan volt szövegezve, úgy hogy a bizottság tagjai, mint akár csak a régi római augurok, kik mindig mosolyogtak, ha egymással szemközt jöttek, szíves egyetértéssel és kölcsönös jóakarattal átsikolhattak a törvény szellemén. Az új törvény világos, tisztán átlátszó szelleme meg betűje egyaránt. A bizottsági tagok többé nem mint augurok, hanem mint bírósági tisztviselők fognak egymásra tekinteni és nem mosolyogni, mert komoly dolgot fognak végezni. Az új törvény végrehajtható, tehát végre is fogják hajtatni, erről biztos lehet mindenki. Minél inkább eloszlik ez iránt a kétség, annál kevesebb súlyt kell vetni arra, hogy a házfeloszlatás és az új választás közt hány nap, vagy hány hét folyik le. Széll Kálmán eleve tisztelte a népakarat szabad nyilvánulásának az elvét, rövidre szabta a választási mozgalmat, mert bármelyik választókerületnek a többsége egy-két hét alatt tisztába jöhet arra nézve, hogy kibe helyezze bizalmát, kit válaszszon a parlamentbe. Hogy a különböző jelöltek sokasága heteken és hónapokon át — ötszáz forint arányban. — Ember? — Az van nekem, a mennyi csak kell, különben is kevesedmagammal megyek. — Rendben van. Mikor indul ? — Reggel. Hajnalban egy négy főből álló karaván indult el, tiz egymás végibe kötözött lóval, melyek sót szállitottak. A karaván állt Cz. kapitányból, egy nagyerejéről ismeretes pandur-szerdárból, Vujevics Gligorból s két megbízható bennszülött csendőrből. Mind a négyen durva bosnyák nemzeti ruhát viseltek, s a tüszőben jól eldugva két-két revolverük volt, kellő számú patronnal. Egyenesen nekivágtak a Dobriduk gyanús és félelmes vidékeinek. Öt nap múlva ugyanez a karaván megállt a szerajevói katonai kormányzó palotája előtt, azzal a különbséggel, hogy a lovakon nem annyira jó, mint inkább ember volt. Két sebesült ember: az egyik Kovacsevics Sztoján, a híres rablóvezér, a másik a csendőrök egyike. A silbak nem akarta beereszteni őket, olyan tépettek, rongyosak voltak. Az őrség tisztje a kapu alól ásítozva nézett ki az utcára. Cz. rákiáltott s a tiszt csudálkozva jött ki. Ki lehet ez az elzüllött alak, aki olyan jól tudja a nevét. Odakint még nagyobb lett a csodálkozása, mikor a viharvert alakban a fess kapitányt pillantotta meg. — Kit hoztál ? — Kovacsevics Sztojánt. — Igazán ? — Persze, nézd meg, oda van kötözve az ■ első lóra. — De hisz ez az ember halott, ostromot vezessen a nép nyakára, az ellenkezik a nép szuverenitásával is, meg a kormánynak abbeli intézkedéseivel is, amelyekkel igyekezett a tiszta választást előkészíteni és biztosítani. Mint minden újítás az életben, a tiszta választás nagy reformja se mehet végbe egy karikacsapásra. A megrögzött ósdi szokásokról az emberek nem tesznek le egyhamar, a változott viszonyok közt sem. A választási harcok ádázata is a nemzedékek hosszú sorából öröklődött át ránk. A mostani jelölt harcok nem egyebek, mint a visszaesés a régi szokásba. Ezek a mostani harcok, ez a visszaesés azonban senkit se ejtsen tévedésbe a helyzet igazi voltáról. Az igazi helyzet pedig az, hogy a jövő választásnak tisztának kell lennie, és a tiszta választásnak nincsen szüksége sem nagy előkészületekre, sem hosszadalmas vagy izgalmas választási mozgalomra. A miniszterelnök a királynál, Bécsből táviratozzák. Széll Kálmán miniszterelnök ma délelőtt tíz órakor a Burgban több mint egy órai kihallgatáson volt a királynál. Az audiencia után Széll Kálmán Körber dr. osztrák miniszterelnökkel tanácskozott, majd Reichenauba utazott, ahol Széchényi Gyula grófot, a király személye körüli minisztert látogatta meg. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter, aki szintén audiencián volt a királynál, maga is oda utazott. A két miniszterelnök arról tanácskozott, hogy az autonóm vámtarifa megállapítására újra fölvegyék a tárgyalásokat. Széll miniszterelnök ma délután már elutazott Bécsből Rátótra, ahová este érkezett. A képviselőház ülése. A képviselőház háznagyi hivatala ma szétküldte a kedden délelőtt tartandó ülésre a fölhívást. Ez ülésnek tárgya: tömérdek elnöki bejelentés, Molnár Józsiás interpellációja és napirend megállapítása. A napirendre nézve Széll Kálmán tesz indítványt, amihez minden ellenzéki párt részéről hozzászólanak s tudomásunk szerint fölvilágosítást kérnek a kormányelnöktől az országgyűlés feloszlatásáról. A szerdai ülésnek első tárgyául a kvótára vonatkozó kormánytellem az. Csak ellélt a nagy vérveszteségtől. Ha az orvos egy kicsit kezeli, elélhet a főbelövésig. Fölment jelentést tenni a parancsnokló tábornoknak, aztán katonai eszkorttal a kórházba kisérte a két sebesültet. Még volt ideje intézkedni, hogy Kovacsevics ágya mellé két szuronyos bakát állítsanak, aztán ruhástól rögtön lefeküdt egy kórházi ágyra és két napig ott mozdulatlanul aludt. (Most újra a tábornoknak adom át a szót. Egy kicsit pihenek.)* Ennek a kis vállalkozásomnak és hasonló fajtájú kalandoknak köszönhetem, hogy mikor 1882-ben a rablók ellen a portyázó hadtestet (streif-corps) fölállították, a vezetésnél elsősorban reám gondoltak. Ez a streif-corps katonákból és csendőrökből volt összeállítva, közös hadseregbeli tisztek vezetése alatt. Ezzel sikerült aztán a rablókat teljesen kiirtani. Az igaz, hogy vasszigorral jártunk el. Olcsó volt az emberélet s a portyázásra kiszemelt területeken élet-halál ura voltam. — Mit tett mégis ? Cz. tábornok szerényen mosolygott. — Oh, semmi különöset. De mégis egy dolgot: behoztam a rendes, hivatalos akasztást Boszniában. Mert a rablók az agyonlövést dicső halálnak tekintették. Egyik se engedte bekötni a szemét, büszkén a mellére ütött s igy kiáltott oda a katonáknak: „Ide jöjj, disznó svába!“ Kern egy bűnös a kihallgatáskor így szólt hozzám: „Mindent bevallok, parancsnok, ha megígéred, hogy főbelövetsz és nem akasztatsz föl“. A főbelövést még a börtönnél is jobban szerették. Mert a börtönnek a török időkből rettentő híre volt. Ott ver BUDAPESTI HÍRLAP. (240. sz.) 1901. szeptember 1. tentést tűzik ki. Ennél vita lesz, lehet, hogy heves, de nem terjedelmes, mert az ellenzéki honatyáknak igen sürgős dolguk van a kerületben s csatarendbe állítani őket a legnagyobb pártelnöki energiával sem lehet. Interpellációkra is készül minden ellenzéki párt, legérdekesebbnek ígérkezik az Ugron Gáboré, aki a balkán-események fejlődéséről s hadi berendezésünkről fog interpellálni. Aranyidő. Hosszú, hosszú idő óta a Habsburgok monarkiájának nem volt nemzetközi forgalomban járó s idehaza kész fizetésül használt aranypénze. Utalványokkal dolgozott. Ez a pénzügyi rendezetlenség sok kárt okozott minden irányban, különösen azzal, hogy a nemzetközi hitel korláttalan fölhasználását meggátolta. Odaát, a Lajtán túl, a császárok pénzügyminiszterei többször kísérleteztek a ziláltságból való kiszabadulással, de mindig sikertelenül. Sokszor korlátoltság, nem ritkán rosszakarat s általában a tervszerű és kitartó munka hiánya volt az oka a sikertelenségnek. Magyar államférfi, szekerle Sándor genialitása és munkássága végre meghozta az aranyidőt. Bécsben, mint értesülünk, a közös minisztériumok és más közös intézmények tisztviselőit és tisztjeit az állampénztár ma már aranyban fizette. A fizetések egyharmad részét aranyban folyósították. A pénzforgalomnak, financiális nyelven szólva, aranynyal való telítését holnap megkezdik Budapesten is. Kétségkívül sokan fognak gratulálni Wekerle Sándornak, aki erre érdemes is. Az országgyűlés föloszlatása. Pozsonyból telegrafálja tudósítónk: Autentikus forrásból megbízható helyre ide érkezett hír szerint az országgyűlésnek korai föloszlatása, amely szeptember első felére okvetetlenül várható, egyenesen a felség akaratára történik. A királynak ugyanis az az alkotmányos óhaja, hogy az orosz konfliktusból netán eredhető bonyodalmak parlament nélkül ne érjék az országot. — Bécsből jelentik nekünk. Itt bizonyosra veszik, hogy a magyar országgyűlést szeptember 9-ikén föloszlatják. Választási mozgalom. Károlyi Sándor gróf szeptember 10-én mondja el Göncön programbeszédét." A szepes-szombati kerületben a szabadelvű párt három táborra szakadt. A három jelölt: Kálmán János, az eddigi képviselő, Nesz Gyula dr., volt iglói polgármester és Krompacher Bertalan, felkai bankhivatalnok. Gyöngyösön több iparos és földesgazda közügyi párt címen külön csoportosult. Célja a városi ügyek ellenőrzése, de kijelenti, hogy a politikai téren a mellé az országgyűlési képviselőjelölt mellé fog állani, a kitől a városnak legtöbb téri, koplaltatták az embereket, a mit ellensúlyozott az, hogy igen könnyű volt megszökni. — És ki akasztott ? — Willenbacher, a bécsi hóhér. Dupla honoráriumot kapott idelent és még azt is kikötötte, hogy szegzárdi bora legyen. Úgy bántunk vele, mint a hímes tojással. De úgy félt, hogy legkevesebb egy századnak kellett őt kisérni, mikor akasztani ment. (Itt átveszem az elbeszélést.)" * Estére vonatunk Jablonicára ért. Ez a Marenta-völgy elején van. Kernek szép vidék. Este a zugó viz mellett tüzet raktunk és heverésztünk. Egyszerre csak guzlárok jöttek és pengetve hangszerüket, elkezdtek énekelni a régi hős időkről, a mikor a törökök ellen védték a szabadságot. A kegyetlen jajcei basáról, a ki mindig két szerecsen hóhérral járt s akinek a pofája nem tetszett neki, annak leüttette a fejét. Elkezdtem mosolyogni. — Tábornok úr, hallja, mit énekelnek ezek a fickók? — Hallom. — Nos, én tisztában vagyok az ön jövőjével. — Hogyan ? — Kétszáz év múlva önről fognak így énekelni, ön lesz a kegyetlen jajcei basa, ezek az utonállók pedig nemzeti hősök. Az ő közönséges rablásaik az évszázadokon átszűrődve, lovagias hadjáratokká válnak. — Igaza lehet. De mi azt, fájdalom, már nem fogjuk hallani.