Budapesti Hírlap, 1901. szeptember (21. évfolyam, 240-269. szám)
1901-09-14 / 253. szám
IS BUDAPESTI HÍRLAP. (253. sz.) 1901. szeptember 14. Tramway Litt B) 224.—. 4-2°/0 ezüstjáradék 98.35. Osztrák koronajáradék 95.50. 1864. sorsjegy 210.50. Osztrák hitel 621.—. Unionbank 522.—. Osztrák Länderbank 398.—. Osztrák-magyar államvasut 620.—. Elbavölgyi vasút 460.—. Alpesi részvény 338.50. 20 frankos 19.02. Londoni váltóár 239.25. Bécsi Tramway Litt A 229.—. Lipótkohó 337.—. Az irányzat javult. Külföldi börzék. Berlin, szept. 13. (Tőzsdei tudósítás.) A Mac Kinley állapotáról szóló kedvezőtlen hírek és hogy az egyesült boroszlói hajósoknál sikkasztások történtek, bágyadtságot okozott. Bankértékeknél és járadékoknál az árfolyamveszteség fél százaléknál több volt, Kanada-Pacific-részvények 3 százalékot veszítettek. A spekuláció nagyon tartózkodó volt és az üzlet korlátolt maradt. Magánleszámítolási kamatláb 21/2°/0. Berlin, szept. 13. Gabonatőzsde. Zárlat. Búza tartott: szeptemberre 159.75 (—.—), októberre 160.75 (változatlan), decemberre 165.75 (-- 0.25), májusra 170.— (-f- 0.25) márka. — Rozs tartott: szeptemberre 135.60 (—.—), októberre 137.25 (-f- 0.25), decemberre 140.25 (-f- 0.25), májusra 143.25 (-4- 0.25) márka. — Zab szilárd: szeptemberre 136.75 (4-0.25), októberre 138.— (változatlan), decemberre 139.75 (-f- 0.25), májusra 142.75 (-f- 0.25) márka. — Tengeri szilárd: szeptemberre 120.50 (+ 0.75), októberre 121.75 (-f 0.50), decemberre 123.50 (+ 1.25) márka. — Repceolaj tartott: szeptemberre 56.30 (— 0.20), októberre 54.50 (— 0.30), decemberre 53.70 (— 0.20) márka. — Szesz nyugodt; fokos.— (—.—). Időjárás: Eső, Berlin, szept. 13. Értéktőzsde. Zárlat: 42 százalékos papírjáradék 98.80. 4 százalékos osztrák aranyjáradék 101.40. Magyar koronajáradék 93.25. Osztrák-magyar államvasut —... Bécsi váltóár 85.25. Magyar vasúti beruházási kölcsön 102.90. Disconto Commandit 172.10. Általános villamos Edison 175.60. Gelsenkirchens 170.90. Laurakohó 179.75. 4.2 százalékos ezüst-járadék 98.60. 4 százalékos magyar arany-járadék 99.90. Osztrák hitelrészvény 195.60. Déli vasút 21.25. Orosz bankjegyek 216.35. 4 százalékos új orosz kölcsön —... Olasz járadék 98.80. Dynamit Trust 150.30. Harpens 150.50. Az irányzat gyenge. Pars, szept. 13. Gabonatőzsde. Megnyitás. Busa szilárd: szeptemberre 21.10 (— 0.05), októberre 21.35 (változatlan), november—februárra 22.10 (-1- 0.10), január—áprilisra 22.55 (-1- 0.15) frank. — Liszt szilárd: szeptemberre 27.40 (-1- 0.20), októberre 27.50 (-1- 0.10), november—februárra 28.15 (-f- 0.15), január—áprilisra 28.60 (-f- 0.10) frank. — Rozs nyugodt : szeptemberre 15.35 (változatlan), októberre 15.50 (változatlan), nov.—februárra 15.75 (változatlan), jan.— áprilisra 16.— (változatlan) frank. — Zab tartott; szeptemberre 20.75 (változatlan), októberre 20.60 (változatlan), nov.—februárra 20.80 (változatlan), januáráprilisra 21.05 (változatlan) frank. — Repceolaj nyugodtszeptemberre 62.50 (20.50), októberre 63.— (változatlan), november—decemberre 63.— (változatlan), január—áprilisra 63.50 (—0.25) frank. — ^ Szesz tartott: szeptemberre 28.50 (változatlan), októberre 28.75 (változatlan), nov.—decemberre 29.25 (változatlan), január—áprilisra 29.75 (változatlan) frank. Időjárás: Részben borús. Paks, szept. 13. Értéktőzsde. Zárlat. Osztrák-magyar államvasut —.—. 4 százalékos osztrák aranyjáradék 103.00. Osztrák Länderbank —.—. 3 százalékos francia járadék 101.75. Ottomanbank 526.—. 31/3 kamatos francia járadék 101.87. 4 százalékos magyar aranyjáradék —.—. Párisi bankrészvény 1045. Olasz járadék 98.85. Francia törleszth. járadék —. Osztrák földhitelintézet részvény 1200. Törökdohány részvény 310. Alpesi bányarészvény 375.—. Az irányzat javult. Frankfurt, szept. 13 Értéktőzsde. Zárlat: 42 százalékos papirjáradék 98.70. 4 százalékos osztrák aranyjáradék 101.40. Magyar koronajáradék 93.75. Osztrák-magyar bank 110.25. Déli vasút 21.10. Elbevölgyi vasút —. Londoni váltóár 204.22. Bécsi Bankverein 110.—. Villamos-részvény 121.50. 3 százalékos magyar arany kölcsön 84.—. 42 százalékos ezüstjáradék 98.55. 4 százalékos magyar aranyjáradék 99.90. Osztrák hitelintézeti, részvény 196.70. Osztrák-magyar államvasut 133.50. Északnyugati vasút —.—. Bécsi váltóár 853.16. Párisi váltóár 81.—. Alpesi bányarészvény 185.—. Az irányzat bágyadt. Frankfurt, szept. 13. Esti tőzsde. Osztrák hitelrészvény 195 90. Disconto Commandit 172.20. Német bank 192.40. Az irányzat csöndes. Hamburg 1, szept. 13. Zárlat. 4200-os ezüstjáradék 98.30. 1860. sorsjegy 140.—. Déli vasút 21.—. 4 százalékos osztrák aranyjáradék 101.—. Osztrák hitelrészvény 195.90. Osztrák-magyar államvasut —. Olasz járadék 98.60. 4°/0-os magyar aranyjáradék 99.60. Az irányzat nyugodt. London, szept. 13. Értéktőzsde. Zárlat. Angol consolok 9314/1p. Spanyol járadék 691/18. 4 százalékos magyar aranyjáradék 991/,. 4°/0-os rúpia 64*/s. Leszámítolási kamatláb 24/ia. Bécsi váltóár —.—. Déli vasút 41/,. Olasz járadék 975/g. 4°/„ osztrák aranyjáradék —.—. Canada Pacific vasút llls/4. Ezüst járadék 27.—. Az irányzat renyhe. EGET ANYA MÚLTJA. Regény. Irta: Henry Gréville. 22 ------Aztán az árnyas verandára ültek, hola lombok hűvös volta a meleg órákra nyugalmat biztosított. Ott beszéltette el magának az ,ifju apja nehéz betegségét, melynek komoly szobát eltitkolták előtte, még akkor is, midőn végre szólottak róla. — Látod, — monda befejezésül a báró,-— majdnem egyszerre Bujtattunk le — és ime,mindketten együtt nyerjük vissza életkedvünket. — Én boldogabb voltam önnél, — mondá Pál, — én önt egészségesnek hivém ... és ön veszélyben tudott engem . . . Szegény apám, — mennyit szenvedhetett! — Ha anyád nincs mellettem, meghaltam Volna bizonyára! — monda egyszerűen a báró. Az ifjú nem felelt. *— Piám, — kezdé ismét Grandpré úr. '•*— Ha engem szeretsz, úgy fogsz irányában érezni, ahogy megérdemli: nem lehetséges, hogy ezentúl is szigorúan ítélj fölötte. — Tudom, apám. Csak engedjen nekem egy kis időt, idegeim próbára voltak téve s még nem nyugodtak meg teljesen . . . Tígy lesz, amint kívánja, de engedjen nekem néhány hetet, — higgye el, jobb lesz így. — Ahogy akarod, — szólt a báró fél sóhajjal. Pál fölállt és némán ment párszor végig a verandán és aztán ul, derült kifejezéssel arcán, melyet ott először látott apja, fordult feléje. — Apám, — mondá kedves mosolylyal ajkán és szemében, — ön igen fog csodálkozni, talán meg is botránkozik . . . Én megszegem föltevéseimet, esküimet; nem találja ki ? . . . Szeretnék megházasodni. — Ah'! — kiáltott föl a báró elragadtatással, — nem okozhattál nekem nagyobb örömet ! Szólj hamar . . . választottál ? — Választottam, — szólt Pál ama szerény, de biztos magatartással, melylyel először szól valaki arról, kit szeret. — Hogy hívják? — De Cérences Hermina. — Cérences ? hát vannak még tagjai e családnak ? Azt hittem, már kihalt. — Cérences úr igen öreg, azt hiszem, nyolcvanas. Pia elhalt, — Hermina kisasszony egyetlen unokája. — Jó család, — régi, jó összeköttetések. Hogy vagyon, ha jól tudom, de te is gazdag vagy fiam és lehetnek igényeid. És . . . szereted ? — Igen, — felese Pál, elhallgatván, hogy imádja. — És . . . ő ? Pál elpirult, akár Hermina sem pirult volna jobban. — Azt hiszem, tetszem neki, — szólt kissé zavarba jőve. — Milyen idős ?— Nem tudom. Tizennyolc évesnek látszik, — lehet, hogy két-három évvel több. — És el vagy fogadva ? — Apám, soha sem merészkedtem volna ily lépést tenni az ön tudtán kívül,— mondá Pál komoly hangon. — Ama kellemetlenkedések után, melyeket nővérem okozott, legalább is teljes mértékben akarom önt a megillető tiszteletben részesíteni. Ez ugyan nem lehet vigasz, de némileg talán elégtétel. Grandpré úr bólintott fejével. E szavak és e viselkedés tetszésére voltak, — annyira tartott fia tiszteletére. — És most mit fogsz tenni? — Mivel ön megengedi, fölkeresem ferences urat októberben, midőn visszatér Párisba — és megkérem tőle unokája kezét. — És addig nem fogod látni Hermina kisasszonyt ? Pál elgondolkozott. — Nem tudom, hol keressem föl,— szólt.— Ha ez az ostoba história nincs, bucsulátogatást tettem volna náluk. Ferences úr és neje későn hagyják el Parist és korán térnek vissza, de most júliusban vagyunk, már elutaztak, úgy hiszem . .. — Megtudakozhatnád, — okoskodék a báró. — Megvallom, fiam, hogy szeretnélek boldognak tudni . . . Egészségem jelenleg elég jó, de — bár nem akarlak rémíteni,— megvallom, egészben véve gyönge, és mentől tovább szeretném élvezni a te boldogságodat! — Igaza van, apám, és köszönöm, — mondá Pál, — néhány nap múlva elmehetek Párisba és megtudhatom, elhagyták-e a fővárost. — Eredj holnap! — szólt Grandpré úr félig gyöngéd, félig kötődő mosolylyal, — hát én tanítsalak kötelességedre? Rég nem voltál a háznál? — Nem voltam ott nővérem eljegyzése óta. •— Az öt hetet tesz ki! és ez alatt megsebesültél ! Csak meg ne tudta legyen Hermina kisasszony! — vagy ellenkezőleg — mily előnyös neked, ha megtudta! Annál drágább leszel neki. A báró kedvesen tréfált, gyöngédséggel és apai büszkeséggel — és ez oly jól állt neki, hogy fia el volt ragadtatva; ez a boldog apa nem hasonlított régi komor, gond teljes apjához! KÜLÖNFÉ L E X Kínai történetírás. Az európai katonák hazajöttek, Vilmos császár megbocsátott a kínaiaknak, meg is vendégelte Csun herceget, szóval a kínai bonyodalom megoldódott. Hogy a jó kinézetek miként vélekednek és főként miként vélekednek a rájuk nézve oly viharos esztendő dolgairól a kínai hivatalos körök, nagyon érdekes volna megtudni. De bizony az szinte lehetetlen. Kínában szigorú törvény tiltja ugyanis, hogy az uralkodó dinasztiáról bármi is nyilvánosságra kerüljön. Minden okmányt, amelyet az udvari főtörténetíró fogalmaz, és a melyek később annalesekül szolgálhatnak, egy keskeny nyilásu vasládába dobnak és onnan ez írások ki nem kerülnek egésze addig, amig egy másik, dinasztia nem kerül a trónra. Az udvari történetíró roppant tekintély, mert erre az állásra csak szeplőtlen karakterű, kiválóan érdemes embert neveznek ki. Amit 5 ír, azt rajta kívül semmi más emberfia nem látja, mert amint elkészült a munkájával, tüstént bedobja a vasládába. Teljes szabadsággal nyilatkozik tehát mindenkiről és mindenről. Ezt a maga nemében páratlan állást most Vang-Vengshas 6 kegyelmessége tölti be, a ki hír szerint nemrég fejezte be a kínai bonyodalom történetének megírását. Szörnyű kár, hogy senki sem olvashatja el, amit a derék úr megirt, aki igazán csak a jövőnek dolgozik. Az igaz, hogy baja nem is lehet az írásai miatt, pedig úgy lehet, amit irt, nem csupa bók a megyei birodalom urának. Mindenesetre kellemesebb, ha a művet zárják, mint ha az íróját teszik lakat alá, ami a civilizált és civilizáló Európában bizony elég sűrűn megesik. Poroszországban még azt is megbüntetik, aki az uralkodó engedelme nélkül a Hohenzollern család valamelyik tagját színpadra viszi. Egy megelégedett alattvaló. Keresztély dán királylyal nemrégiben kedves kis történet esett meg. A király megjelent a jütlandi vasút megnyitásán. Egyszerre az ünnepi közönség soraiból előlép egy deresfejű, jóképű, tömzsi kis parasztember és egyenesen az uralkodó felé tart. Emberségesen kalapot emel előtte és megszólítja: — Maga a király, ugye ? — Igen, én vagyok, válaszol az uralkodó. Kíván talán valamit? — Nem én, uram, feleli az atyafi. Én csak azt kívánom, hogy sokáig éltesse az Úristen, mert azt mondhatom, hogy jól uralkodik. Iyen jó királyunk még talán soha sem volt. A király elmosolyodott. Nevetve mondta: — Gusztus dolga. Én nem nyilatkozhatom magamról. Az atyafi helyeslőleg bólintgatott fejével. — Persze, persze, a maga dolgában senki sem lehet elég okos. De én mondhatom, hogy jól csinálja a dolgát, már pedig nekem elhiheti. És barátságosan kezet nyújtott a királynak. Régibb merényletek. A fejedelmi személyek, államfők és államférfiak ellen annak előtte is sűrűn követtek el merényletet, de, úgy tetszik, 1878 előtt vagy a merénylők voltak ügyetlenebbek, vagy a fegyverek tökéletlenebbek, vagy végre a véletlen kegyelmesebb, mert az áldozat sokkal kevesebb volt. 1848-tól 1878-ig 28 merénylet volt és ebből halálos csak három. 1856-ban egy katona agyonlőtte Ferdinánd nápolyi királyt, 1865-ben meggyilkolták Lincoln Abrahámot, az Egyesült Államok elnökét és 1877-ben ollóval megölték Abdul Aziz szultánt. III. Napóleon ellen több ízben követtek el merényletet, a legborzalmasabbat 1858-ban Orsini gróf, de mégis ágyban, párnák közt halt meg. A negyvenes években Viktória angol királynő is kiszemelt áldozata volt a merénylőknek, mert ez évtizedben négy merényletet követtek el ellene: 1840-ben Edward Oxfordban, 1842 májusában Francis és júliusában Bean, 1849-ben Hamilton. IV. Frigyes Vilmos porosz királyra 1851-ben két