Budapesti Hírlap, 1901. szeptember (21. évfolyam, 240-269. szám)

1901-09-14 / 253. szám

IS BUDAPESTI HÍRLAP. (253. sz.) 1901. szeptember 14. Tramway Litt B) 224.—. 4-2°/0 ezüstjáradék 98.35. Osztrák koronaj­árad­ék 95.50. 1864. sorsjegy 210.50. Osztrák hitel 621.—. Unionbank 522.—. Osztrák Länderbank 398.—. Osztrák-magyar államvasut 620.—. Elbavölgyi vasút 460.—. Alpesi részvény 338.50. 20 frankos 19.02. Londoni váltóár 239.25. Bécsi Tramway Litt A­ 229.—. Lipótkohó 337.—. Az irányzat javult. Külföldi börzék. Berlin, szept. 13. (Tőzsdei tudósítás.) A Mac Kinley állapotáról szóló kedvezőtlen hírek és hogy az egyesült boroszlói hajósoknál sikkasztások történtek, bágyadtságot okozott. Bankértékeknél és járadékok­nál az árfolyamveszteség fél százaléknál több volt, Kanada-Pacific-részvények 3 százalékot veszítettek. A spekuláció nagyon tartózkodó volt és az üzlet korlá­tolt maradt. Magánleszámítolási kamatláb 21/2°/0. Berlin, szept. 13. Gabonatőzsde. Zárlat. Búza tartott: szeptemberre 159.75 (—.—), októberre 160.75 (változatlan), decemberre 165.75 (-­- 0.25), má­jusra 170.— (-f- 0.25) márka. — Rozs tartott: szep­temberre 135.60 (—.—), októberre 137.25 (-f- 0.25), decemberre 140.25 (-f- 0.25), májusra 143.25 (-4- 0.25) márka. — Zab szilárd: szeptemberre 136.75 (4-0.25), októberre 138.— (változatlan), decemberre 139.75 (-f- 0.25), májusra 142.75 (-f- 0.25) márka. — Tengeri szilárd: szeptemberre 120.50 (+ 0.75), októberre 121.75 (-f­ 0.50), decemberre 123.50 (+ 1.25) márka. — Repceolaj tartott: szeptemberre 56.30 (— 0.20), októberre 54.50 (— 0.30), decemberre 53.70 (— 0.20) márka. — Szesz nyugodt; foko­s.— (—.—). Idő­járás: Eső, Berlin, szept. 13. Értéktőzsde. Zárlat: 4­2 szá­zalékos papírjáradék 98.80. 4 százalékos osztrák aranyjáradék 101.40. Magyar koronajáradék 93.25. Osztrák-magyar államvasut —... Bécsi váltóár 85.25. Magyar vasúti beruházási kölcsön 102.90. Disconto Commandit 172.10. Általános villamos Edison 175.60. Gelsenkirchens 170.90. Laurakohó 179.75. 4.2 szá­zalékos ezüst-járadék 98.60. 4 százalékos magyar arany-járadék 99.90. Osztrák hitelrészvény 195.60. Déli vasút 21.25. Orosz bankjegyek 216.35. 4 száza­lékos új orosz kölcsön —... Olasz járadék 98.80. Dynamit Trust 150.30. Harpens 150.50. Az irányzat gyenge. Par­s, szept. 13. Gabonatőzsde. Megnyitás. Busa szilárd: szeptemberre 21.10 (— 0.05), októberre 21.35 (változatlan), november—februárra 22.10 (-1- 0.10), január—áprilisra 22.55 (-1- 0.15) frank. — Liszt szilárd: szeptemberre 27.40 (-1- 0.20), októberre 27.50 (-1- 0.10), november—februárra 28.15 (-f- 0.15), ja­nuár—áprilisra 28.60 (-f- 0.10) frank. — Rozs nyu­godt : szeptemberre 15.35 (változatlan), októberre 15.50 (változatlan), nov.—februárra 15.75 (változatlan), jan.— áprilisra 16.— (változatlan) frank. — Zab tartott; szeptemberre 20.75 (változatlan), októberre 20.60 (válto­zatlan), nov.—februárra 20.80 (változatlan), január­­áprilisra 21.05 (változatlan) frank. — Repceolaj nyugodt­­­szeptemberre 62.50 (2­0.50), októberre 63.— (válto­zatlan), november—decemberre 63.— (változatlan), január—áprilisra 63.50 (—­0.25) frank. — ^ Szesz tartott: szeptemberre 28.50 (változatlan), októberre 28.75 (változatlan), nov.—decemberre 29.25 (válto­zatlan), január—áprilisra 29.75 (változatlan) frank. Időjárás: Részben borús. Pak­s, szept. 13. Értéktőzsde. Zárlat. Osz­trák-magyar államvasut —.—. 4 százalékos osz­trák aranyjáradék 103.00. Osztrák Länderbank —.—. 3 százalékos francia járadék 101.75. Ottoman­bank 526.—. 31/3 kamatos francia járadék 101.87. 4 százalékos magyar aranyjáradék —.—. Párisi bank­­részvény 1045. Olasz járadék 98.85. Francia tör­­leszth. járadék —. Osztrák földhitelintézet részvény 1200. Törökdohány részvény 310. Alpesi bányarészvény 375.—. Az irányzat javult. Frankfurt, szept. 13 Értéktőzsde. Zárlat: 4­2 százalékos papirjáradék 98.70. 4 százalékos osztrák arany­járadék 101.40. Magyar koronajáradék 93.75. Osztrák-magyar bank 110.25. Déli vasút 21.10. Elbe­­völgyi vasút —. Londoni váltóár 204.22. Bécsi Bankverein 110.—. Villamos-részvény 121.50. 3 száza­lékos magyar arany kölcsön 84.—. 4­2 százalékos ezüst­járadék 98.55. 4 százalékos magyar arany­járadék 99.90. Osztrák hitelintézeti, részvény 196.70. Osztrák-magyar államvasut 133.50. Északnyugati vasút —.—. Bécsi váltóár 853.16. Párisi váltóár 81.—. Alpesi bányarészvény 185.—. Az irányzat bágyadt. Frankfurt, szept. 13. Esti tőzsde. Osztrák hitel­részvény 195 90. Disconto Commandit 172.20. Német bank 192.40. Az irányzat csöndes. Hamburg 1, szept. 13. Zárlat. 4­20­0-os ezüstjáradék 98.30. 1860. sorsjegy 140.—. Déli vasút 21.—. 4 száza­lékos osztrák arany­járadék 101.—. Osztrák hitelrész­­vény 195.90. Osztrák-magyar államvasut —. Olasz járadék 98.60. 4°/0-os magyar aranyjáradék 99.60. Az irányzat nyugodt. London, szept. 13. Értéktőzsde. Zárlat. Angol consolok 9314/1p. Spanyol járadék 691/18. 4 százalékos magyar aranyj­áradék 991/,. 4°/0-os rúpia 64*/s. Leszámí­tolási kamatláb 24/ia. Bécsi váltóár —.—. Déli vasút 41/,. Olasz járadék 975/g. 4°/„ osztrák aranyjáradék —.—. Canada Pacific vasút llls/4. Ezüst járadék 27.—. Az irányzat renyhe. EGET ANYA MÚLTJA. Regény. Irta: Henry Gréville. 22 ------­Aztán az árnyas verandára ültek, hol­­a lombok hűvös volta a meleg órákra nyugal­mat biztosított. Ott beszéltette el magának az ,ifju apja nehéz betegségét, melynek komoly szob­át eltitkolták előtte, még akkor is, midőn végre szólottak róla. — Látod, — monda befejezésül a báró,­­-— majdnem egyszerre Bujtattunk le — és ime,­­mindketten együtt nyerjük vissza életked­­vü­nket. —­ Én boldogabb voltam önnél, — m­ondá Pál, — én önt egészségesnek hi­­­vém ... és ön veszélyben tudott engem . . . Szegény apám, — mennyit szenvedhetett! — Ha anyád nincs mellettem, meghaltam Volna bizonyára! — monda egyszerűen a báró.­­ Az ifjú nem felelt. *— Piám, — kezdé ismét Grandpré úr. '•*— Ha engem szeretsz, úgy fogsz irányában érezni, a­hogy megérdemli: nem lehetséges, hogy ezentúl is szigorúan ítélj fölötte. — Tudom, apám. Csak engedjen nekem egy kis időt, idegeim próbára voltak téve s még nem nyugodtak meg teljesen . . . Tígy lesz, a­mint kívánja, de engedjen nekem néhány he­tet, — higgye el, jobb lesz így. — Ahogy akarod, — szólt a báró fél sóhajjal. Pál fölállt és némán ment párszor vé­gig a verandán és aztán ul, derült kifejezés­sel arcán, melyet ott először látott apja, fordult feléje. — Apám, — mondá kedves mosolylyal ajkán és szemében, — ön igen fog csodál­kozni, talán meg is botránkozik . . . Én meg­szegem föltevéseimet, esküimet; nem találja ki ? . . . Szeretnék megházasodni. — Ah'! — kiáltott föl a báró elragadta­tással, — nem okozhattál nekem nagyobb örö­met ! Szólj hamar . . . választottál ? — Választottam, — szólt Pál ama sze­rény, de biztos magatartással, melylyel elő­ször szól valaki arról, kit szeret. — Hogy hívják? — De Cérences Hermina. — Cérences ? hát vannak még tagj­ai e csa­ládnak ? Azt hittem, már kihalt. — Cérences úr igen öreg, azt hiszem, nyolcvanas. Pia elhalt, — Hermina kisasszony egyetlen unokája. — Jó család, — régi, jó összeköttetések. Hogy vagyon, ha jól tudom, de te is gazdag vagy fiam és lehetnek igényeid. És . . . sze­reted ? — Igen, — felese Pál, elhallgatván, hogy imádja. — És . . . ő ? Pál elpirult, akár Hermina sem pirult volna jobban. — Azt hiszem, tetszem neki, — szólt kissé zavarba jőve. — Milyen idős ?­­— Nem tudom. Tizennyolc évesnek lát­szik, — lehet, hogy két-három évvel több. — És el vagy fogadva ? — Apám, soha sem merészkedtem volna ily lépést tenni az ön tudtán kívül,­­— mondá Pál komoly hangon. — Ama kellemetlenkedé­sek után, melyeket nővérem okozott, legalább is teljes mértékben akarom önt a megillető tisz­teletben részesíteni. Ez ugyan nem lehet vigasz, de némileg talán elégtétel. Grandpré úr bólintott fejével. E szavak és e viselkedés tetszésére voltak, — annyira tartott fia tiszteletére. — És most mit fogsz tenni? — Mivel ön megengedi, fölkeresem fe­rences urat októberben, midőn visszatér Párisba — és megkérem tőle unokáj­a kezét. — És addig nem fogod látni Hermina kis­asszonyt ? Pál elgondolkozott. — Nem tudom, hol keressem föl,— szólt.— Ha ez az ostoba história nincs, bucsulátogatást tettem volna náluk. Ferences úr és neje ké­sőn hagyják el Parist és korán térnek vissza, de most júliusban vagyunk, már elutaztak, úgy hiszem . .. — Megtudakozhatnád, — okoskodék a báró. — Megvallom, fiam, hogy szeretnélek boldognak tudni . . . Egészségem jelenleg elég jó, de — bár nem akarlak rémíteni,— megvallom, egész­ben véve gyönge, és mentől tovább szeretném él­vezni a te boldogságodat! —­ Igaza van, apám, és köszönöm, — mondá Pál, — néhány nap múlva elmehetek Pá­risba és megtudhatom, elhagyták-e a fővárost. — Eredj holnap! — szólt Grandpré úr fé­lig gyöngéd, félig kötődő mosolylyal, — hát én tanítsalak kötelességedre? Rég nem voltál a háznál? — Nem voltam ott nővérem eljegyzése óta. •— Az öt hetet tesz ki! és ez alatt megse­besültél ! Csak meg ne tudta legyen Hermina kisasszony! — vagy ellenkezőleg — mily előnyös neked, ha megtudta! Annál drágább leszel neki. A báró kedvesen tréfált, gyöngédséggel és apai büszkeséggel — és ez oly jól állt neki, hogy fia el volt ragadtatva; ez a boldog apa nem hasonlított régi komor, gond teljes apjához! K­Ü­­L­Ö­N­F­É L E­ X Kínai történetírás. Az európai katonák hazajöttek, Vilmos császár megbocsátott a kínaiaknak, meg is vendégelte Csun herceget, szóval a kínai bo­nyodalom megoldódott. Hogy a jó kinézetek miként vélekednek és főként miként vélekednek a rájuk nézve oly viharos esztendő dolgairól a kínai hivatalos körök, nagyon érdekes volna megtudni. De bizony az szinte lehetetlen. Kínában szigorú törvény tiltja ugyanis, hogy az uralkodó dinasztiáról bármi is nyilvánosságra kerüljön. Minden okmányt, a­melyet az udvari főtör­­ténetíró fogalmaz, és a melyek később annalesekül szolgálhatnak, egy keskeny nyilásu vasládába dobnak és onnan ez írások ki nem kerülnek egésze addig, a­mig egy másik, dinasztia nem kerül a trónra. Az ud­vari történetíró roppant tekintély, mert erre az ál­lásra csak szeplőtlen karakterű, kiválóan érdemes em­bert neveznek ki. A­mit 5 ír, azt rajta kívül semmi más emberfia nem látja, mert a­mint elkészült a mun­kájával, tüstént bedobja a vasládába. Teljes szabad­sággal nyilatkozik tehát mindenkiről és mindenről. Ezt a maga nemében páratlan állást most Vang-Vengs­­has 6 kegyelmessége tölti be, a ki hír szerint nemrég fejezte be a kínai bonyodalom történetének megírá­sát. Szörnyű kár, hogy senki sem olvashatja el, a­mit a derék úr megirt, a­ki igazán csak a jövőnek dolgozik. Az igaz, hogy baja nem is lehet az írásai miatt, pedig úgy lehet, a­mit irt, nem csupa bók a megyei biroda­lom urának. Mindenesetre kellemesebb, ha a művet zárják, mint ha az íróját teszik lakat alá, a­mi a civi­lizált és civilizáló Európában bizony elég sűrűn meg­esik. Poroszországban még azt is megbüntetik, a­ki az uralkodó engedelme nélkül a Hohenzollern család valamelyik tagját színpadra viszi.­­ Egy megelégedett alattvaló. Keresztély dán királylyal nemrégiben kedves kis történet esett meg. A király megjelent a jütlandi vasút megnyitásán. Egyszerre az ünnepi közönség soraiból előlép egy de­­resfejű, jóképű, tömzsi kis parasztember és egyenesen az uralkodó felé tart. Emberségesen kalapot emel előtte és megszólítja: — Maga a király, ugy­e ? — Igen, én vagyok, válaszol az uralkodó. Kíván talán valamit? — Nem én, uram, feleli az atyafi. Én csak azt kívánom, hogy sokáig éltesse az Úristen, mert azt mondhatom, hogy jól uralkodik. Iyen jó királyunk még talán soha sem volt. A király elmosolyodott. Nevetve mondta: — Gusztus dolga. Én nem nyilatkozhatom ma­gamról. Az atyafi helyeslőleg bólintgatott fejével. — Persze, persze, a maga dolgában senki sem le­het elég okos. De én mondhatom, hogy jól csinálja a dolgát, már pedig nekem elhiheti. És barátságosan kezet nyújtott a királynak.­­ Régibb merényletek. A fejedelmi sze­mélyek, államfők és államférfiak ellen annak előtte is sűrűn követtek el merényletet, de, úgy tetszik, 1878 előtt vagy a merénylők voltak ügyetlenebbek, vagy a fegyverek tökéletlenebbek, vagy végre a véletlen ke­gyelmesebb, mert az áldozat sokkal kevesebb volt. 1848-tól 1878-ig 28 merénylet volt és ebből ha­lálos csak három. 1856-ban egy katona agyonlőtte Ferdinánd nápolyi királyt, 1865-ben meggyilkolták Lincoln Abrahámot, az Egyesült­ Államok elnökét és 1877-ben ollóval megölték Abdul Aziz szultánt. III. Napóleon ellen több ízben követtek el merényletet, a legborzalmasabbat 1858-ban Orsini gróf, de mégis ágyban, párnák közt halt meg. A negyvenes években Viktória angol királynő is kiszemelt áldozata volt a merénylőknek, mert ez évtizedben négy me­rényletet követtek el ellene: 1840-ben Ed­ward Oxfordban, 1842 májusában Francis és júliusában Bean, 1849-ben Hamilton. IV. Fri­gyes Vilmos porosz királyra 1851-ben két­

Next