Budapesti Hírlap, 1901. szeptember (21. évfolyam, 240-269. szám)

1901-09-14 / 253. szám

1901. szeptember 14. BUDAPESTI HÍRLAP. (253. sz.) , indirekte a jövő nemzedéket részesítette. Régóta hangoztatom, hogy a magyar társadalom, valamint közgazdaságunk egyik alaphibája intelligenciánk hely­telen irányú nevelésében rejlik, a­mely még ma is a táblabirói idők normativumát követi, a­helyett, hogy a modern kor igényeinek megfelelő „startot“, indító lökést adna az ifjúnak, a­mely őt egy bizonyos küz­delem után biztos, önálló kereseti pályára vinné. E helytelen iránynak oka elég nagy részben a szülők tájékozatlanságában keresendő. E tekintetben pedig nagy segítségükre lehet ez a munka, a melynek egy család segédkönyvei közül sem szabadna hiányozni. Tisztelettel Széchényi Imre gróf. * (A győri katolikus főgimnázium.) Acsay Ferenc, a hazai bencés rend egyik érdemes tagja abból az alkalomból, hogy Szent Benedek kitűnő rendje kilencszáz éves múltját ünnepli, megírta a győri kato­likus főgimnázium történetét, melyben a bencések tanítanak a múlt század elejétől. Alapították az inté­zetet a tizenhetedik század elején a jezsuiták s mikor I. József a szerzetesrendeket eltörölte, egy ideig világi kezekben volt, de a bencés rend visszaállítása után ez a hazafias és kultúránk terén folyton érdeme­ket szerző rend vette át. Mind a három korszakot fö­lötte érdekesen és alapos részletességgel írta meg a szerző, a­ki a főgimnázium jelenlegi igazgatója. Az új adatok oly tömegét és a jellemző vonások oly gaz­dagságát találjuk a könyvben, hogy kiemelkedik egy iskola történetének szokott jelentőségéből és becses forrásművé válik. Az adatok összehordásában és föl­dolgozásában az igazgatónak az egész tanári kar segí­tett s igy keletkezett a maga nemében nevezetes munka. Az adatok gazdagsága már a jezsuita­ korszak­ban is meglepő. Nemcsak a tanítás, a látogatottság, az intézet nyilvános életének adatait kapjuk meg, ha­nem a belső élet is elénk tárul az ő misztikus voltá­ban. Egyik érdekes kép űzi a másikat! Valóságos kin­csesbányája ez a mű a régi magyar városi élet és diák­világa rajzolóinak. Természetesen minél jobban köze­ledünk az újabb századokhoz, az adatok annál jellem­­zetesebbek és biztosabbak. De valamint érdekes a jezsuita­ kor megírása, épp oly lekötő az átmeneti és a bencés korszak rajza. A József-rendszer, a szent szö­vetség kora, az 1848 előtt való idő, a Bach-korszak, a Schmerling-korszak mind nagyon érdekesen tükrö­ződnek ebben a történetben. A testes könyv, melyet több kép diszit, Győrött jelent meg.­­(Népies előadások a Városligeti Színkörben.) Életrevaló eszmét valósít meg a közeli napokban a Városligeti Színkör igazgatósága. A végére hajló sze­zonban sorra előadja a műsora legjobb darabjait fél­helyárakkal, népies előadás formájában. A népies elő­adások ciklusa elsőrendű szereposztással fog lefolyni. Holnap, szombaton és holnapután, vasárnap este ren­des helyárakkal A zsidó honvéd kerül színre. Vasárnap délután fél helyárakkal a Svihákok operettet adják Sziklai Kornél vendégfellépésével. * (A Nemzeti Szalon sorsjátéka.) A pénz­ügyminiszter megengedte, hogy a Nemzeti Szalon négyezer sorsjegygyel tárgy sors­játékot rendezzen. A sorsjegy egy koronáért kapható a Szalon helyiségében. A befolyó összegből csekély levonással nyereménytár­gyakat vásárolnak. A húzás december 1-én lesz, s benne csak az eladott sorsjegyek számai vesznek részt. * (Vidéki színészet.) A kassai nemzeti szín­házban, mint tudósítónk írja, Szendrey Mihály igaz­gató már elkészítette a szezon műsorát, a­mely a fő­városi színházak legérdekesebb darabjait foglalja ma­gában. A társulat most a Cyrano de Bergerac előadá­sára készül, azután színre kerülnek: Modell, Koldus és királyfi­, Napfogyatkozás operettek, s egész sereg más újdonság. Most Iványi Antal, a Magyar Színház volt tagja vendégszerepel érdeklődés mellett. Az igazgató virágvasárnaptól fogva új társulatot szervez. Eddig szerződtette: Kaposi Józsát, Hunyadi Józsefet, An­­dort, Pétert, Bácsot, Bácsnét, Mezey Pétert, Györy Honát, Kápolnay Juliskát, Baróthy Irmát, Kesztler Edét, Ferenczy Károlyt, Bónis Lajost és Gáthy Kál­mánt. •­ A pécsi színház szept. 28-án az Ocskay bri­­gadéros­sal nyílik meg. Első eredeti újdonsága a Test­vérek, Latzkó Andor színműve lesz, azután következik Gárdonyi Géza bájos falusi története írá­bor, majd a Trubadúr­ral az operaelőadások kezdődnek. A társu­lat java erői: Márkus Aranka, T. Csige Böske, Ti­­szayné, a­ki igazgató is egyúttal, Nádassy József, a társulat kipróbált művezetője, Atzél Szidi, Csige Hana, Miklóssy Hana, Thúry Elemér. A zenét az 52. gyalogezred zenekara szolgáltatja. * (A parnói oltárképek.) A parnói kastély égésekor elégtek a kápolna remek oltárképei is. 1877- ben Pulszky Ferenc Andrássy Manó grófnak, a kastély tulajdonosának meghívására megnézte ezeket a képe­ket és megállapította, hogy a két oltárkép Wohlgemuth Mihály művész munkája, s hogy ez a művész 1440— 1482 között Rómában élt. A képek párja a római Szent Péter-templomban van. A gróf, bár kora igen nagy, ezeket a képeket sajnálta legjobban. A mentés munkájánál megtörtént, hogy az aratók az értéktelen fapadokat kihordták, a nagy műkincseket pedig ott hagyták, s így mindenki megfeledkezett azokról . (Tudományos élet.) A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság szeptember 19-én és 20-án tartja közgyűlését Miskolcon. A közgyűlésen Hegedűs Sán­dor kereskedelmi miniszter fog elnökölni s leutazik Zsilinszky Mihály kultuszminiszteri államtitkár is. A városnak ez alkalomból vagy háromszáz vendége lesz. A miniszter huszadikán délután tér vissza Budapestre. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A pénzügyi bizottság. Egy egészen je­lentéktelen fedezeti ügygyel kapcsolatban heves vita volt ma a pénzügyi bizottságban, a bizottsági jog- és hatáskörről. Nem volt semmi komoly ok, hogy ezt az elvi kérdést fölvessék. Csak úgy véletlenül került szóba­­ a bizottság tagjai, a­kiket kifárasztott már a sok fe­dezet-kimutatás, szívesen belekapaszkodtak. Arról volt szó, hogy a pénzügyi bizottságnak csak a fedezetek ki­mutatására van-e joga, vagy pedig érdemben is tár­gyalhatja a dolgokat. A kérdés kétségkívül fontos, mert néhány év óta a pénzügyi bizottság úgy tárgyalja a dolgokat, mint ha más szakbizottsága a városnak nem volna, s a pénzügyi bizottság arra lenne hivatva, hogy minden irányban ő készítse elő a hozzá utalt dol­gokat. Több ízben volt már e miatt konfliktusa is a pénzügyi bizottságnak, s nem mindig a közügy hasz­nára. Kétségtelen, hogy a pénzügyi bizottságnak joga van a hozzá utalt dolgokat érdemben is tárgyalni, de csak abból a szempontból, hogy elhalaszthatatlan-e az a kiadás, a­melyre fedezetet kérnek, s hogy nem kér­nek-e nagyobb összegre fedezetet, mint a­mennyire föltétlenül szükség van. Addig azonban nem mehet a pénzügyi bizottság, hogy például építkezéseknél a ter­veket fölülbírálja. Ma pedig ezt akarta. A tervek fö­­lülbírálására a fővárosnak megvan a maga szakbizott­sága, ahhoz a pénzügyi bizottság hozzá nem szólhat, mert nem ért hozzá. A pénzügyi bizottságnak az a törekvése, hogy általános, mindenható bizottsággá le­gyen, a legnagyobb mértékben veszedelmes az admi­nisztrációra, mert a legfontosabb szakdolgokat elvonja az illetékes szakbizottságok bírálata alól. A főváros pénzügyi viszonyai olyan rendezetlenek, hogy azoknak rendbehozása eléggé szép feladat. Ez elől azonban a pénzügyi bizottság állandóan kitér, s még soha egy in­­dítványnyal sem járult a város pénzügyeinek rende­zéséhez. Ha a pénzügyi bizottság komolyan gyakorolja feladatát, nincsen szüksége arra, hogy más bizottságok munkakörét sajátítsa ki a maga számára. — A középítési bizottság. A középítési bizottság Kun Gyula tanácsos elnöklésével ma tartott ülésén Mihalovits Antal indítványára előterjesztést tett a tanácsnak, hogy a Korvin-teret rendezze. El­határozta a bizottság a Bomba-tér rendezését is. Sem­­melveisz szobrának nem jelöltek ki helyet, mert a bi­zottság várni akar még néhány évig, a­míg annyi pénz összejön, hogy abból Semmelweiszhez méltó szobrot állíthatnak. Zsigmondy Béla indítványára s a mér­nöki hivatal javaslatára elhatározták, hogy más köve­­zési rendszerrel tesznek kísérletet. — A szerdai közgyűlés. A főpolgármester megrövidítette a városatyák vakációját s már szep­tember negyedikén megtartották az első közgyűlést. Az első közgyűlés napirendjére hetven tárgyat vettek föl. Apró-cseprő dolgok. Mindenki azt hitte, hogy az első közgyűlés napirendjére azért vették föl azt a sok apró dolgot, hogy azután hozzáfoghassanak a komoly dolgokhoz. A szerdai közgyűlés napirendje mást bizo­nyít. Egy csomó patika-kérdésen s néhány magán­természetű fölebbezésen kívül csupa apró fedezet-ki­­mutatás van a napirenden. Ez a napirend azt bizo­nyítja, hogy az általános gazdasági pangás a nem dol­gozás formájában mutatkozott a városházán. A napi­rend kétségtelen bizonyítéka, hogy semmi komoly munkát a közelmúltban a városházán nem végeztek , hogy lassan kint fölöslegessé lesz, hogy a törvényható­ság minden második szerdán közgyűlést tartson. A leg­különösebb a dologban, hogy noha semmi munka nin­csen, a városházán semmit nem produkálnak, a sze­mélyzet számát még sem lehet csökkenteni. — Templomépítés. A pénzügyi bizottság mai ülésén a kőbányai református templom építésére 40.000 korona, a gráci lazarista-rend budapesti templo­mának építésére százezer korona segítséget szava­zott meg. — Exhumálás a kerepesi temetőben. A tanács tudvalevőleg még tavaly kihirdette, hogy a ke­­repesi temető több parcellájában azokat a hullákat, a­melyek harminc évnél régebben vannak a temetőben, exhumálják. Közel négyezer halott van azokban a par­cellákban, de csak száznyolcvanat helyeztek át a ha­lott családtagjai új sírba. A többit közös sírba fogják temetni. Az exhumálás után közel kétezer sírkövet fog a város elárverezni. — Halottszállítás külföldre. Halottnak kül­földre való szállítására eddig csak a belügyminiszter adhatott engedelmet. A miniszter ma rendeletet adott ki, a­melyben az engedelem megadásának a jogát a polgármesterre ruházza át. Ausztriába és Németor­szágba föltétlenül megadhatja a polgármester az enge­delmet. Ha a halottat más országba szállítják, a pol­gármester csak az ország határáig adhat a szállításra engedelmet, de csak akkor, ha a határtól való tovább­­szállításra a fél az engedelmet az illető ország buda­pesti konzulétól előzetesen megszerezte. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — Az erdő halottja. A gödöllői korona­uradalomhoz tartozó erdőben halva találták a télen Benkovics János mezőőrt. A szerencsétlen ember éjnek idején bejárta a kerületét, s a mártonberki után két faorzóra bukkant, a­kik a mezőőr láttára futásnak eredtek. Benkovics üldözőbe vette őket. Már csak három-négy lépés választotta el a tolvajoktól, mikor az egyik hirtelen visszafordult, s rásütötte a fegyve­rét. A golyó homlokon találta a mezőőrt, a­ki ott halt meg az erdőben. Megfagyott holttestét csak har­madnap találta meg a felesége s értesítette a gaztett­ről a csendőrséget, mely Isaszegen ráakadt a gyilko­sokra, Varga Sándor pékmesterre és Haszil József kertészre. Január huszonötödikén, így beszélték el az esetet a vizsgálóbírónak, abban állapodtak meg, hogy fát lopnak maguknak az erdőből. Éjféltájban elindul­tak Puszta-Szentgyörgy irányában s fűrészt és baltát valamint egy régi karabélyt vittek magukkal. A fegy­ver Haszilé volt. Esztendők óta rejtegette a lakásán, s mindig magával vitte, valahányszor kirándult az erdőbe. Mielőtt útnak indultak volna, Haszil megtöl­tötte ólomdarabokkal, zsinórra fűzte, s úgy akasztotta a nyakába. A fűrészt meg a baltát Varga vitte. A már­tonberki után hozzáfogtak a munkához. A kivágott fákról, melyek ott hevertek, lefürészelték a gályát, s éppen csomóba akarták kötni a zsákmányt, a­mikor észrevették, hogy a mezőőr tetten érte őket. Rögtön futásnak eredtek, a mezőőr utánuk. Még a bundáját is ledobta magáról, hogy elérhesse őket. Már a nyo­mukban volt, a mikor Haszil odaadta Vargának a karabélyt s biztatta, hogy lőj­jön. Varga jóformán meg sem fordult, hanem csak a kezével nyúlt hátra s úgy sütötte el a rozsdás fegyvert. A golyó megölte a sze­rencsétlen mezőőrt. A két vádlott fölött ma ült törvényt a pestvi­déki esküdtszék Verebély Ignác kir. táblai bíró ügy­nöklésével. A vádhatóságot Halász Lajos királyi ügyész képviselte, védők Mózes László dr. és Kisfalvi A. Rezső dr. voltak . Varga Sándort hallgatták ki először, a­ki az elnök ama kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, ezt felelte: — Nem érzem magamat bűnösnek, a­mennyiben nem tudtam, hogy mivel volt megtöltve a fegyver s nem is céloztam. Csak úgy találomra sütöttem el, hogy elijeszszem a mezőőrt. Elmondta ezután, hogy a Haszil ötlete volt, hogy fát kéne lopni az uradalmi erdőben. — Sok biztatás nem kellett nekem, mondja őszintén a vádlott, szegény ember vagyok, a­kinek nem telik még tüzelőfára sem. Pedig a mesterségem­hez is kell a fa. Aztán a feleségem nagy beteg volt s Hitetlen szobában feküdt. Gondoltam, hogy annak is jól fog esni a meleg szoba. Haszil József, a másik vádlott csak azt vállalja el, hogy rá akart ijeszteni a mezőőrre. Azért adta át a fegyvert Vargának, a­kinek német nyelven azt mondta: Zünden Ste­an! Nem tehet róla, úgymond, ha Varga ráhibázott a mezőőrre. Kihallgatták ezután a meggyilkolt mezőőr fiatal özvegyét, a­ki sírva beszélte el, hogy a férje a végze­tes éjszakán milyen érzékeny búcsút vett négy apró gyermekétől, mintha csak sejtette volna, hogy többé nem fogja őket látni. Majd a tanúk kerülnek sorra, számszerint tizen­öten. A bizonyító eljárás befejezése s a kérdések szövet t­kezése után a perbeszédek következtek, mire az esküd­­­­tek verdikthozatalra vonultak vissza. Rövid tanács­kozás után az esküdtek bűnösnek mondották ki Varga Sándort a szándékos emberölés bűntettében mint tet­test, Haszil Józsefet pedig ugyancsak a szándékos em­berölés bűntettében mint bűnsegédet. E marasztaló ver­dikt alapján a törvényt alkalmazó bíróság Varga Sán­dort nyolc évi fegyházra, Haszil Józsefet pedig öt évi fegyházra ítélte. Mindegyik elítélt büntetéséből négy hónapot kitöltöttnek vett a bíróság az elszenvedett vizsgálati fogság által. Az ügyész Varga büntetése ellen semmiségi panaszt jelentett be, mert a törvény­szék vele szemben a 92. §-t alkalmazta. Haszil bünte­tésében megnyugodott. A védők szintén semmiségi pa­naszt jelentettek be­ .

Next