Budapesti Hírlap, 1901. október(21. évfolyam, 270-300. szám)
1901-10-01 / 270. szám
any a mikor nvasunk avagy területeket fazánk földéből, ziik: megvan-e a mai fák is az az ereje, hogy nyékből olyan magyarokat ,, mint a Wenckheimokból, Henfeldekből az Oszterhuberekből és sokakból másokból teremtett? — És aggodalom száll meg bennünket. A régi Magyarország már alig van meg a maiban. Ma a tudomány lett az a politikában, a tudomány, mely régen csak tanácsadó volt. Ma jogállamokról fantáziálúak, ami csak papiroson lehetséges, épp úgy, mint Plátó ideális állama. Mert a valóságban hegyek és völgyek vannak, fajok és nemzetiségek, tudósok és tudatlanok, rosszak és jók, hivek és árulók, urak és parasztok, szegények és gazdagok, erősek és gyengék, éhesek és jóllakottak. A tudomány és jogállam pedig csak embert és polgárt ismer, a politikának pedig mindezt a kétségbeni féleségeknek és csupán az embert és hermokat átalakította ideális típusává, az ab ben az ur szabad volt. (Voltak rossz apák is, jók s ettől lett tarthalapot.) Mert a műveit és szellemi javakat issikül nem tud élni, azért adsága tudatlan ember Met él, a többit pótolja azért holta napjáig szeszorult. Ez a gyakorlati porgen érvényesült, az újabb kor árülménynyel intézményeiben nőtt. Innen vannak a bajai és van az az aggodalmam, hogy az uja elvesztette talán átalakító varázserejét az idegenekre nézve, akik földünk birtokát szívesen szerzik meg. Tehát márványba, de márványnál maradandóbb matériába , az egész műveit magyarság szívébe kell vésni, mint Darányi miniszter ma mondotta, a szókat, melyeket Wenckheim Béla ajakáról idézett : Mutassuk meg, hogy bennünk tisztviselőkben nem ellenségeit, hanem védőit és törvényes támaszát találandja mindenki, hogy a legszegényebb sorsú ember panasza kihallgatást, vigasztaló orvoslást találand. — Immár néptelen ismét a kisbéri gyönyörű park. De szivünk megnépesedett, elménk meggazdagodott a mai nap lelkes és kedves benyomásaitól. Az autonóm vámtarifa. Bénálják. A magyar és az osztrák kormány között az autonóm vámtarifa dolgában törgyalások, mint a Neue Freie Presse jelen, alatt egyelőre véget érnek. Magától értető tárgyalások célja ezúttal az volt, hogy az az egész idevágó anyagról információkat srt s hogy sok oly kérdés merült föl, melyben egyesleges döntés még nem történt. Az anyag más a való megvitatása alkalmával természetesen kisorg történni az iránt, hogy a kormányok a még meg nem oldott kérdéseket illetőleg is megállapodásra jussanak. Szerb követ Montenegróban. A szerb hivatalos lap, mint Belgrádból táviratoztak, külügyminiszteri kommünikét közöl, amely szerint Antonies Bazil vezérkari alezredes, Sándor, király hadsegéde, azt az utasítást kapta, hogy mint a király rendkívüli követe Cetinjében újítsa föl a dplomáciai viszonyt Montenectróval és tartsa fen a barátságos érintkezésta két ország között. Újabb diadala a szerb királynak ez az elhatározása a radikálisoknak, akik küzködő családi politikájával, úgy látszik, egészen hálójukba kerítették Sándor királyt. Nikita fejedelemnek most már csak fölhasználnia kell a kedvező alkalmat, hogy belgrádi radikális barátainak segítségével előmozdítsa nem is egészen titkolt törekvéseit Szerbiára, az arab sivatagokra, ahonnan nincsen visszatérés. A császári palota a városban fekszik, de mindnyájunknak messzebb van, mint Európa bármelyik uralkodójának székes kastélya. Hiszen mindegyükbe jobban belátunk, mint a Jildizkioszkba, amelyből az európai újságokba csak az üdvözlő táviratok híre kerül bele, amelyeket a szultán európai fejedelmekkel vált, de azt, amikor az orvosát sajátkezűig főbe lövi, mert azt merte mondani, hogy a padisah fejében egy abszcesszus nő, amelyet idejében ki kellene vágni, azt csak úgy rebesgetik és senki sem meri urát adni, ha tovább is adja a hírt. Pedig a szultán az utóbbi időben beteg, nagyon beteg. A szultán, akivel a diplomaták egyetértenek abban, hogy a Boszporus partján nincs különb diplomáta nálánál, s hogy az intellektuális ereje meghaladja a jóval normálison felül lévő elméket is, teljesen elmerült az üldözési mániában. Egyáltalában az utóbbi időben egészen meg van törve. Amióta az olasz királyt megölték, nincs maradása a félelemtől, s minden élőlényre gyanakszik. Az utóbbi hetekben negyven-ötven új törököt küldtek Arábiába száműzetésbe, ahol elpusztítják őket. A palotából napról-napra szöknek az emberek, s a hivatalos újságok mindennap közölnek in contumaciam halálra ítéléseket. Hazahívott diplomaták megtagadják a hazajövetelt, s csatlakoznak az új-török mozgalomhoz, amely Angliában, Egyiptomban és Ciprus szigetén komitékat és újságokat tart fönn. Mindez nagyon bántja a szultánt, aki már most a leghívebb ''v 'hereiben sem bízik. E nyár folyamán egy júniusi éjjelen a szultán hálószobája mellett tűz támadt. A tűz okvetetlenül gyújtogatásból keletkezett. A palotában megindult a nyomozás. Hány ártatlan ember bűnhődött érte, azt nem tudom, az azonban bizonyos, hogy a szultánnak az ő leghívebb, dédelgetett albán katonáiba vetett bizalma is megingott, s több albán zászlóaljat hazaküldött. A spionszolgálatot, amely a palota rengeteg kiadásainak oroszlánrészét veszi igénybe, újra kiterjesztették. Tudnivaló, hogy a palota szükséglete egy évben több mint százhatvan millió frank. Ennek az összegnek a felét se hordja a civillista, a többi pedig jogtalanul lefoglalt állami jövedelmekből kerül ki. Ebben a harácsolásban kezére jár a palotának Bosszán basa, a tengerészeti miniszter, aki például az Aranyszarv úgynevezett új hídjának a jövedelmét, amely az admiralitást illette volna meg, szívességből a palotára cedálta. Ez a híd a világ legjövedelmezőbb hídja, s naponta háromnégyezer frankot hajt. Amikor a palotának még több pénz kellett, a jó Hasszán basa eladta a hadihajók gőzgépeit és minden mobiliáréját. E mellett például a vámjövedelmekre is jogtalanul ráteszi a kezét a palota. Minden nap ezer török fontot visznek a vámházból a szultánnak, anélkül, hogy szabályosan elszámolnák vagy kiutalványoznák a pénzt. S mindez nem lévén elég, olykor sikerül az Ottomán-bankot is megütni néhány ezer font erejéig. De a bank az utóbbi időben már egyáltalán vonakodik még olyan kis kölcsönt gusztul a palotának. S mindezt a pénzt a sirílár iszik meg, s a császári ház belső hivatalnokserege, amely a hozzátartozókkal és a szultán konyháján élő egyéb cselédséggel együtt mintegy tízezer főre rúg. Ehhez azonban tudni kell, hogy a palota hivatalnokserege konkurrál az államgépezet bürokráciájával. Amit a kormány elrendel, azt a palota elveti, s ha a miniszter táviratban rendeletet küld az egyik vilajet kormányzójának, az előbb visszatáviratoz a palotába, hogy megtegye-e. Maga a szultán megtanult táviratozni s minden telegram, aminek valami vonatkozása vagy titokzatos hangzása van, keresztül megy a kezén. Azért számokat vagy titkos jelentésű szókat táviratozni nem is szabad. A szultán a palotán kívül álló emberekkel egyáltalán nem érintkezik, nem számítva a nagyköveteket, akiket szükség esetén a pénteki szelamlik után fogad. Uralkodói tisztében csak a palota első titkárjával van összeköttetésben. Ez közvetíti érintkezését a portával, így a minisztereket sohasem látja, s az audienciák, vagy ha úgy tetszik minisztertanácsok úgy folynak le, hogy a miniszterek, maga a nagyvezér is, fölmennek a palotába s a szultán szobájától öt-hat szoba távolságra ülnek és csibakoznak. A szultán üzen nekik a kamarásától, ők megfelelnek. Ismerek egy török basát, aki a mi katonai rangsorozatunk szerint táborszernagyi rangban van és negyed század óta teszi a szolgálatot Konstantinápolyban, legtöbbnyire magában a palotában. Qjjiaga mondta nekem, hogy a szuMeni J'TdjSdpden egyszer állt szemtöl/■-teiíital. KA szultán akloraxit szólt neki: * — Megk&«gft13- Pléd elégedve. A táborszernagy pedig szó nélkül meghajolt, a hasán összetett kézzel. Ez volt a párbeszéd. Az anarkisták pusztításairól csak a palotába és a követségekre érkezik hir. Az újságok annak idején Umberto haláláról csak annyit hoz- IRLAP.270. sz.) 1901. október . Érvénytelen választások. Budapest, szept. 30. Október 2-án az ország majdnem minden választókerületében megtörténik a választás. Az előkészület izgalmainak, a korteskedésnek vége szakad, és most már különösen arra kell ügyelnie minden érdekeltnek, hogy maga a választás törvényszerű legyen, s hogy különösen olyasmi ne történjék, ami a kúriai bíráskodásról szóló törvény 3. §-a szerint a választás érvénytelenségét vonhatja maga után. E §. 12—27. pontjai határozzák meg azokat a tiltott cselekményeket, amelyek a választás alatt előfordulhatnak. E tiltott cselekmények egy része olyan, amely föltétlenül érvénytelenné teszi a választást, míg más részük csak bizonyos föltételek bekövetkezése esetén idézi elő e hatást. A kérdéses érvénytelenségi okokat tehát, könnyebb áttekintés végett, két csoportba osztjuk, — az elsőbe a föltétlen, a másodikba a föltételés (viszonylagos) érvénytelenségi okokat sorozván. Föltétlen érvénytelenségi okok. a) Érvénytelen a választás, ha a szavazás alapjául nem a választási törvény szerint érvényes névjegyzék szolgált (3. §, 15. pont). A választók névjegyzékének összeállítását és kiigazítását a választási törvény 29—54.§-ai határozzák meg, az 55. §. pedigmondja, hogy a kiigazított névjegyzék „a kiigazást közvetlen követő naptári évre érvényes.“ Erre §-ra hivatkozik az érvénytelenségi okot meghatározó 15. pont. b) Érvénytelenné teszi a választást az elnök részrehajlása is. Részrehajló a választási elnök, ha a választás szabadsága és a rend fenntartása érdekében rá rótt kötelességeket (154. §.) azzal a célzattal szegte meg, hogy a választás eredményét a képviselő javára meghiúsítsa, ha a választók bevo