Budapesti Hírlap, 1901. november (21. évfolyam, 301-330. szám)
1901-11-01 / 301. szám
Budapest 1901. XXI. évfolyam 301. sz. Péntek, november 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapig 12 kor. 40 ül. Egyes szám ára helyben 8 ÜL, vidéken 10 fl. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 65—95, igazg. 55—63. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. kbeszolés- éihirdetés-föltétel: aslatli bál Jénef-lóint int oldalán. Apró hirdetések árai Egy szó 4 ill., vastagabb betűvel 8 ill. Hirdetések conparellle számítással, díjszabás szerint. Apponyi elnök, Budapest, okt. 31. Régen volt, hogy a Deák-párt, soraiban a huszonhat éves Apponyi föltűnt. Mert közel harminc esztendeje múlt el annak, 1872-től mostanáig. Mennyi küzdés, mennyi változás és mennyi tapasztalás e három évtized alatt. A nemzet újjászületésének reggelén dús reményekkel szállott munkára az ifjú. Fényes tehetsége és nagy készültsége biztatták, hogy a politikai pályán nagy sikerekkel gazdag érdemeket és múlhatatlan dicsőséget szerezhet magának. Rajongó ihlettel kezdett szónokolni. Csodáltuk, kik első beszédét hallottuk és csodáljuk, kik utolsó szónoklatának ma tanúi voltunk. De mekkora fáradság, mily keserves csalódások érték Apponyi Albertet politikai pályafutásán az indulástól a célig. A megpróbáltatások egész a kétségbeesésig megviselték, a kísértések és az üldözések törtek vesztére. Egekig magasztalták ma, az utca saráig legyalázták holnap barátok és ellenségek. Csak egyet nem támadhatott meg soha senki: becsületét. Megrágalmazták mindenütt mindenfélével, csak hazafiságát nem tagadhatták. Gúnyt űztek belőle, idealizmusából, de erkölcsét el nem rabolhatták. Az élet megedzette, sokat okult, elvei meggyőződésekké értek. Lelkében Apponyi mégis ugyanaz ma, ki volt azelőtt. A hatvanas évek eszményképei nevelték. Az igazságot tisztelni, az alkotmányhoz ragaszkodni Deáktól tanult, önzetlenséget és mérsékletet Sennyeytől, a szabadságot szeretni a néptől, hinni nemzetünk jövőjében Istentől. Lelkiismerete csakhamar az ellenzékre utalta. Nem volt képes Tiszában bízni, kormányát támogatni egy percig sem. Huszonöt esztendeig volt az aktív politikából kizárva, kitaszítva, hogy részt ne vehessen a kormányzásban sehogy sem. Az oppozícióban is et elmimni volt a kormányférfiak legfőbb törekvése, mert leginkább féltek ő tőle. Elvtagadás árán, hitehagyással, pártjának, választóinak, a nemzetnek elárulásával miniszter lehetett volna többször, de ily módon kínálva sem fogadta el a hatalmat. Mandátum se kellett neki, ha nem volt tiszta minden folttól, mint a halászberényiek megbízólevele. Míg mások számtalanok a korrupció korszakának csábításaitól elszédülve, az uralkodó áramlat karjaiba vetették magukat s az ellenzéket megunva, politikai csereberét űztek elveikkel, hogy boldoguljanak, nemesebbet is megalkudtak, hogy cselekvő raszt nllessenek a nemzet sorsának intézetében. Apponyi Albert tűrt, szenvedett, erősen küzdött és kitartott mindvégig, a Tisza-rendszer bukásáig — szeplőtlenül. Férfikorának detét vesztette el igy s vigasztalása volt csupán lelkiösmeretének nyugalma és az a tudat, hogy az ő erkölcse és a pártjáé tartják ébren a leigázott és megrontott nemzet lelkiösmeretét. Politikai jogainak, alkotmányos szabadságainak, anyagi érdekeinek és nemzeti eszméinek védelmében Apponyi Albert harcolt legelői, hősi kis csapatával mögötte. Sokszor, legtöbbször, de nem mindig, hiába. Önfeláldozásban utolérhetetlen parlamenti közéletének enye hosszú korszaka. Számtalanszor fordult a nép képviselőihez, hogy meggyőzze őket érvekkel, gyakran hívta föl a népet, hogy a nemzet maga segítsen magán. Fölirati javaslatokkal és személyesen iparkodott a királyt fölvilágosítani, hogy nem jól kormányozzák miniszterei Magyarországot. Célt se így, se amúgy nem érhetett, rágalom és szidalom útját állották. Míg végre bűneiben a század is letelt, a rendszer is összeroskadt. Ideje elérkezett, mikor az uj században az uj parlament megnyilt. Hogyan érkezett el? Egyéniségéhez méltón. „A kő, melyet az építőmesterek eldobtak, sarkkővé lett.“ A népképviselet elnökévé választották a férfiút, ki soha hivatalt nem viselt, királyi kitüntetésben nem részesült, minisztereknek nem hizelgett, udvari politikával nem szolgált s a korona kegyeit kerülő utakon nem kereste. Az uj parlament bizalmának köszönheti választásból született nagy méltóságát. A kinél érdemesebbet nem találtak és a ki hivatását a legmagasztosabban érti s Két asszony. Irta: Gárdonyi Géza. És szól vala Jézus más példabeszédben, mondván: Két asszony lakott egymás mellett: az egyik kastélyban, a másik, a sárból rakott házban. Az aki a kastélyban lakott, egész nap hevert, és rózsák illatozták körül. Az aki a földházban lakott, napestig dolgozott, és ínség vala bére. És mind akettőt megáldotta az ég gyermekekkel. Lön pedig, hogy a szegény asszony meghalni látá a legkisebb gyermekét, aztán kis idő múlva a másikat, harmadikat is, s végül a férjét. Az asszony szive pedig aléldoz vala a fájdalomtól, és keserves jajszóval kiálta az Éghez: — Szegénységnek háza volt az én hajlékom. Nem volt egyebem mint férjem és gyermekeim. És ez is elvétetett tőlem! Az Ég pedig nem felelt az ő panaszára. Lön pedig, hogy egy napon egyszerre halt meg mind a két asszony, s amint kibonták lelküknek szárnyait, találkozónak a magasság országutján. És láták egymást, hogy lelki köntösükben egyformák volnának. De a szegény asszony arca örömtől sugárzó, a gazdag asszony arca búval felhősödött. S hogy együtt ménének, kiálta a gazdag: — Mért sietsz? Amaz pedig felelé: — Mert tudom, hogy vártnak énreám. Aztán meg ő szóla a gazdagnak: — Mért maradozol el, és mért nézel mindig vissza, holott tudhatod immár, hogy neked semmi közöd többé a földiekben! Amaz pedig felesé: — Az én gyermekeim odalenn maradtak, és az én férjem sírva néz utánam. Ekkor, hogy a csillagok határába értek, megjelenik a magasság útján egy kis szárnyas lélek és sietten szállva, repeső örömmel kiáltja vala: — Anyám! Édes anyám! S borula a szegény asszonynak ölébe. És jövének rendre az ő többi gyermekei is, és az ő férje, és örvendeznek vala sok öleléssel egymásnak látásán. Az út pedig hintve vala tövistelen rózsával, hintve vala mindig sűrűbben, migyen elérek a mennyei hajlékot, amely nékiek adatott a fényességben. És szólt a szegény asszony: — Oh milyen szép itt minden! ' Csak azt nem gondoltam, hogy' rózsa is terem itten. Amazok pedig felelék: — Itt rózsa nem terem, de azért föl«» van, mint a földön. És az asszony kérdezé: — Honnan vagyon tehát? Amazok pedig felelék:— Ezek a rózsák a te könnyeid, amiket értünk hullatál. És ismét egymás mellett lakott a két asszony. Az egyik rózsák között, az ő szeretteivel. A másik pusztaságban, az ő szomorúságával. Mai számunk 24 oldal. Forgács. Irta: Aho János. Finnből fordította: Fopini Albert dr. Aho Jánosnak, a finn költőnek kitűnő magyar fordítója: Fopini Albert dr. legújabban Aho Jánosnak három kisebb művét küldte be hozzánk, a következő sorokkal: A szegény finn nép szomorú napokat él, a mint ottani jó embereim fájó szívvel írják. Amig ott lenn délen a burok kétségbeesett hősiességgel küzdenek létükért karddal a kezükben, addig ott fönn északon egy éppen olyan kicsiny s éppen olyan derék nemzet még nehezebb halálharcot viv, nehezebbet, mert hiszen még kardot sem ragadhat a kezébe, mint amazok — ha ragadna, jól tudja, hogy menten összemorzsolnák. Az Aho forgácsa mind a nemzeti küzdelem körül forog; ide mellékelek egy párt közülök. Merész a hangjuk egy ilyen kis nemzet fiától — emlékeztethetnek a mi szomorú napjainkra 1848 után. Kettő közülök a finnek híres tüntetésére vonatkozik H. Sándor cár szobra lábánál. A finnek tüntetése 1899-ben volt, II. Sándor halálának évfordulóján (s attól kezdve mindennap) és abban állott, hogy megkoszorúzták a szobrot s hazafias dalokat énekeltek mellette. A tüntetés előzménye az 1899 február 15-én kiadott manifesztum volt, melyben a mostani cár, ugyanakkor, amikor a béke-akciót kezdte, a finn had- s seregnek erősítése végett (a létszámot megháromszorozta) a finn alkotmányt elkobozta. Aha gyönyörű, művei a következők: A cár szobránál. A cár szobra tövében azon a nagy virágnapon . . . A szobor lába teles-tele virággal. Ezernyi