Budapesti Hírlap, 1901. november (21. évfolyam, 301-330. szám)
1901-11-17 / 317. szám
10 BUDAPESTI HÍRLAP. (317. sz.) 1901. november 17. — Tigorkatej, egyedüli csod ahatásu,valódi angol szépitőszer. Ara 2kon Postai szétküldés Balassa gyógysz. Temesvár, Budapesten , Török gyógytárában. — A ki egészségét és kényelmét szereti, viselje a Frisch Ignác (Kerepesi-ut 50.) készítette cs. és kir. szab. férfi-alsónadrágot. FŐVÁROSI ÜGYEK. A polgármester expozéja. — Saját tudósítónktól. — A pénzügyi bizottság ma folytatta a jövő évi költségvetés tárgyalását. A mai ülésen a polgármester nagyszabású büdzserbeszédet mondott. Minden sallang nélkül, őszintén és nyíltan ismertette a főváros háztartását, amely éppen nem kedvező. A polgármester a leghatározottabban kijelentette s meggyőző érvekkel be is bizonyította, hogy még egy átmeneti büdzsétet csinálni nem lehet s ha a jövő esztendőben nem rendezik a háztartást, elkerülhetetlen a válság. Megmondta a polgármester, hogy mi az igazi oka a mai állapotnak. Budapestből harminc év alatt akartak olyan metropolist csinálni, hogy egyenrangú legyen a külföldi fővárosokkal, amelyek századokon át fejlődtek. Harminc év alatt kellett elvégezni több évszázadnak a munkáját s ez a nagy munka kimerítette a fővárosnak is, a közönségnek is az erejét. Nagyon helyesen jelentette ki a polgármester, hogy nem lehet mindent a kormánytól követelni, de a polgárság sem tudja maga orvosolni a bajokat. A kettőnek egyesült erővel kell dolgoznia, ha Budapestet meg akarják menteni a válságtól. A bizottság nagy megelégedéssel fogadta a polgármester nyilatkozatát. A mai ülés lefolyása ez volt: Halmos János polgármester nagy figyelemmel hallgatta a felszólalásokat s örömmel konstatálja, hogy már a bizottság is belátta, hogy nem lehet tovább úgy élni, mint eddig. Haladásnak tekinti, hogy az összes fölszólalók elismerték, hogy a fővárosnak jövedelmét szaporítani kell. Csak az eszközökben tértek el egymástól. Amikor négy év előtt először említette meg, hogy a főváros pénzügyi helyzete aggodalomra ad okot, pesszimistának mondták. Most már mindenki kénytelen elismerni, hogy jól ítélte meg a helyzetet. Mindig arról álmodoztunk, szinte szállóigévé lett, hogy Budapestet világvárossá kell tenni. S csak a rossz akarat mondhatja, hogy az utolsó harminc év alatt nem történt semmi. Lázas tevékenységgel dolgozott valamennyi faktor, hogy Budapestet olyan metropolissá fejleszszük, mint a százados múlttal bíró külföldi városok. Harminc év alatt évszázadok hibáit, mulasztásait kellett pótolni. S mindent a magunk erejéből. Nem segítette, nem támogatta a fővárost ebben a nagy munkában senki sem. Az idegenek elismerik, hogy nincsen a kontinensen város, amely olyan arányokban fejlődött volna, mint Budapest. Talán ottkövettük el azt a sokat fölemlített rossz gazdálkodást, hogy egyszerre akartuk megcsinálni, amit talán lassúbb tempóban is elérhettünk volna. A rohamos fejlődés arányában emelkedtek a kiadások is. Még tavaly is azt hirdették, hogy takarékoskodással a főváros háztartását rendbe hozhatják. Azért küldték ki a jóléti bizottságot. A bizottság serényen dolgozott s igazán szép jelentéseket tett. De számbavehető megtakarítás nincsen, sőt olyan előterjesztéseket tettek, amelyeknek végrehajtása új milliókba kerülne , jövedelmek szaporítása nélkül nem is lehet gondolni a háztartás rendbehozására. A tanács elő is terjesztette a kövezési, vízvezetéki és városrendező szabályrendeleteket. Mindegyikben úgy akart intézkedni ho, a közvetetlenül érdekelteket kismértékben terhe,négis ,némi jövedelmet biztosított volna. A közgyűlés azonban úgy módosította a szabályzatokat, hogy azokból a városnak semmi jövedelme nem lesz Az egyenes adókat, illetőleg a községi pótadót és hazberkrajcarokat a mai viszonyok mellett fölemelni nem lehet De nem is segítene már, ha csak néhány százalékkal emelnék. Az önálló községi adóra van szükség, amelyet azonban az állami adó reformja előtt megvalósítani nem lehet. Ha a reform rövid idő alatt még nem lesz, a városnak föltétlenül gondoskodnia kell, hogy olyan jövedelmi forrásokat keressen, amelyek igazságosak, egyenletesen osztható meg s a polgárság el tudja viselni. A jövő évi büdzsétet még össze lehet állítani átmeneti jellegben, de az 1903. évit már nem. Ha addig nem tesznek valamit, a válság elkerülhetetlen lesz. Nem a kiadások emelkedése teremti meg a válságot, hanem a bevételek csökkenése. Attól fél, hogy már a jövő évben sem fogják megkapni az előirányzott bevételt, noha nem emelték. Ez pedig nagy veszedelem lenne. A fölszólalók azt vitatták, hogy mit várhatnak az államtól. Már tavaly megmondotta, hogy kevés a remény arra, hogy az áthárított munkákért a kormány fizessen valamit, mert az törvényes kötelessége, amelyet minden kisközségnek viselnie kell. De azért meg van győződve, hogy a kormány országos érdekből sem fogja megengedni, hogy a főváros válságba jusson s utat fog találni a segítésre és támogatásra. A város maga nem segíthet. A kormánynak s a polgárságnak együttes erővel kell közreműködnie a válság megoldásán. Ezután a tegnapi fölszólalásokra válaszolt. A felsőbb iskolák megszüntetését nem helyesli, különben a kultuszminiszter megígérte, hogy a jövő évre már ad szubvenciót. A múltak hibáiért felelősséget a tanácsnak és közgyűlésnek együttesen kell állania. . , A bizottság nagy helyesléssel fogadta a polgármester expozéját s azután megkezdték a költségvetés részletes tárgyalását. , A személyzeti kiadásoknál Rózsavölgyi Manó fölhívta a polgármester figyelmét, hogy a főváros tisztviselői nagyon el vannak adósodva. Kéri, hogy ez ellen tegyenek valamit. A polgármester meg is ígérte, hogy meg fogja vizsgálni a dolgot. Tizenháromezer koronát irányoztak elő az adóban lefoglalt ingóságok transzferálására. Feleki Béla nagyon helyesen bebizonyította, hogy a transzferálásból sem a kincstárnak, sem a fővárosnak nincsen haszna, de számos egzisztenciát tönkre tesz. Azt indítványozta, írjanak föl a pénzügyminiszterhez, hogy a transzferálást szüntesse meg. A bizottság azonban 13 szóval 15 ellen az indítványt nem fogadta el. A nyugdíjak tételénél Sigray Pál és Ludvigh János kifogást tettek az ellen, hogy a közgyűlés olyanoknak szavaz meg kegydíjat, akiket anyugdíj nem illet meg, más esetekben a szabályszerű nyugdíjnál többet szavaz meg. Heltai Ferenc és Halmos János polgármester felvilágosításai után azonban a bizottság egyhangúlag elfogadta a tételt. A tárgyalást hétfőn folytatják. .. A pénztári tisztviselők. A Kecskeméthysikkasztás után most kezdenek törődni a pénztári tisztviselők sorsával és a pénzkezelésre vonatkozó szabályzattal. Maguk a pénztári tisztviselők is foglalkoznak a sorsukkal s ma hosszabb nyilatkozatot küldtek be hozzánk. Nyilatkozatukban azt mondják, hogy mindenütt a pénzt kezelő tisztviselőket fizetik a legjobban, csak a fővárosban van megfordítva. A főváros legmostohábban a pénztárosait fizeti, sokkalrosszabbul, mint az állam. A III. osztályú pénztári tiszt fizetése hétszáz forint s a pénztári tiszt helyettesíti a pénztárost vagy ellenőrt. A pénztári tisztviselők legnagyobb fizetése 1400 forint, mit azonban 2026 évi szolgálat után érhetnek el. Nincsen olyan ügyes kezű pénztáros, aki ne tévedne. A most felfüggesztett pénztárosnak egy napon 800 forintot kellett pótolnia. Kisebb ráfizetések azonban mindennap előfordulnak. Miből fizesse ezeket a pénztáros és azután miből éljen meg. Ha nincsen magánvagyona, kénytelen adósságcsinálással megtoldani a fizetését. Nem akarják menteni a sikkasztó eljárását, de helytelenítik, hogy a sikkasztó hiányában most bűnbakot keresnek. Több gyakornok volt már számadó s Kecskeméthy csak azért nem volt az, mert nem tette le a 700 forint kauciót. A szabályutasítás pedig kivihetetlen. Ha pontosan s betű szerint meg akarnák tartani, akkor a pénztárosnak ugyanabban az időben egyszerre két helyen kellene lennie. Ha előléptetésről van szó, csak a protekció dönt. Annak idején is az adófőpénztáros más tisztviselőnek a megválasztását javasolta, de a tanács mellőzte az érdemes tisztviselőt s megválasztotta Kecskeméthy Győzőt, mert annak volt protekciója. — A fővárosi tanítók ipari kurzusa. A fővárosi mesterinasiskolák tanítóinak kurzust szervezett a főváros, hogy az iskolák a fejlődő ipar fokozottabb követeléseinek is megfelelhessenek. A kurzust ma délután a fővárosi iparrajziskolában Bárczy István tanácsos nyitotta meg. A tanítóság nevében Ágotai Lajos, az iparrajziskola igazgatója üdvözölte a tanácsost. Elmondta, hogy minden ország fokozottabb mértékben hoz áldozatot iparának emeléséért. A főváros is ezért állított iskolát tízezer mesterinasa számára. Ebből az okból állították föl a tanítók kurzusát, amelyen kilencven tanítót képeznek ki szaktanítóvá. Bárczy István tanácsos azért nyitja meg személyesen a kurzust, hogy ezzel is dokumentálja az intézet fontosságát. Örömmel látja, hogy a tanítók szívesen vesznek részt a rajzoktatás fejlesztésében. IRODALOM és MŰVÉSZET. * (Paderevszky hangversenye.) A híres amerikai milliomos és zongoratitán ma este rendezte a Vigadó nagytermében budapesti hangversenyét. A teremnek a dobogó felé eső részében misztikus sötétség uralkodott, a két nagy csillár helyett csak a kis terem mellett levő ontotta fényét a közönségre. Úgy halljuk, hogy ez a szokatlan fényhatás Paderevszky művészetének kiegészítője és egyik fontos tényezője. A művész bizonyára nem tudta, hogy a budapesti Vigadó csillárai egyszersmind a terem fűtésére hivatvák, s a publikumnak a rembrandti félhomályt farkasordító hideggel kellett megfizetnie. Talán innen van, hogy nem tudtak az emberek Paderevszky művészete iránt sem fölmelegedni: jó másfél óráig játszott már a zongora dollárkirálya s még mindig nem hangzott föl valamirevaló tapsvihar. Bach fugája, Beethoven és Schumann egy-egy szonátája szürke egyformaságban pergett le. Paderevszky föl nem kelt a zongora mellől, s kísérteties nyugalommal játszott tovább, egyik darabot a másik után, fönnakadás, pauza nélkül, alakját alig vettük ki a sötétben, csak a végtelen zongorázást hallottuk. Mikor a Chopin-darabokat kezdte játszani, kis mozgolódás futott végig a tömegen. Az ismertebb noktürnöket, etűdöket és keringőket zajosan megtapsolták. Az egyik etűdöt Paderevszky megismételte. A taps sem keltett benne semmiféle emóciót. Ez a borzalmasan flegmatikus úr nagyon megszokhatta az ovációt. Egyre csak zongorázott tovább, sietve, szakadatlanul, mintha tartott volna attól, hogy lekésik az expressz vonatról. Hűen lehet a virtuozitás a pacifik vasút mentén . . . Sok ezer kilométeres distanciák . . . Ma Filadelfia, holnap Csikágó ... A műsort a Great northern flying menetrendjéhez kell alkalmazni . . . Európában kicsit furcsának tűnik az ilyen gépművészet. Itt-ott igen érdekes, néha megint úgy tűnik, mintha némi humbug hallatszanék ki belőle, hangos, keresett hatásokkal teli, sőt helyenként még a poétikus is, elvégre a poézis sem utolsó effektus. Örültünk, hogy Paderevszkyt megismertük, de igazán sajnálnék a művészt, ha újabb budapesti koncertek kedvéért le kellene mondania egy időre londoni vagy newyorki palotáinak mesés kényelméről (h. n.) * (Hírek a Nemzeti Színházból.) A jövő hét folyamán, a hétfőre fenntartott klasszikus előadások során Stuart Mária kerül színre a címszerepben Jászai Marival. A hét többi napjait a Vörös talár, A bor, a Becsület és Hannele előadásai foglalják le. A vörös talár kedden, Hannele szerdán, A bor most vasárnap és pénteken van a műsoron. Csütörtökön Herczeg Ferenc rég nem adott színműve, A dolovai nábob lánya kerül színre, a délutáni előadások pedig holnap III. Rikárd, jövő vasárnap pedig Essex gróf. Mindkét előadásban a fő női szerepet Jászai Mari fogja játszani. Sudermann Hermann legértékesebb és legigazibb színműve, A becsület lesz a Nemzeti Színház legközelebbi újdonsága. A bemutató előadást szombaton, november 23-ára tűzte ki az igazgatóság. * (A Tarka Színpad megnyitása.) Ma este megszületett az első valódi és magyar varieté. Egyelőre csak vendég gyanánt jelent meg a Fővárosi Orfeum színpadán, de a bemutató biztató sikere máris reményt ad, hogy egykor a háziúr szerepét is átveszi. A Tarka Színpad vidám világa éjjeli tizenegy órakor, az orfeumi mutatványok után ütötte föl sátrát a bohóságok deszkáin. Erre a bemutatóra, melynek színlapja egész csapat talentumos író és zeneszerző művét ígérte, óriás közönség jelent meg, a fővárosi író- és művészvilág sok elsőrangú tagjával. Heltai Jenő elmés prológusa után Gyárfás Dezső az úri szalonná átalakított színpadon, melyben zsarozó társaság hallgatja a poémákat, előadta A trafikos leány című apróságot, melynek szövegét Nagy Endre írta, zenéjét pedig Kern Aurél szerzette. A Kern Aurél finom, bájos zenéje szinte félénken lopódzott azokra a deszkákra, melyeken eddig a nagy dob, réztányér és a banális muzsika uralkodott, hogy csakhamar otthonosan és győztesen csengjen föl. A fülbemászó zene nagyon tetszett a közönségnek. Másodikul egy temperamentumos fiatal színésznő, Komár Berta adta elő Pásztor Árpád meglehetősen pikáns, de az Ízlést nem bántó tréfáját, Van-e tehetségem címen, melynek zenéjét Máder Rezső szerzette. Kornai Berta éneke is, játéka is kellemesen érintette a nézőket. Szemérmesen rejtőzködő pikantéria Heltai Jenő Tűzoltótörténete is, mely Faragó Ödönben ügyes előadóra talált, míg a Róka és a holló című jelenetben, melyet Molnár Ferenc írt, zenéjét Konti József szerzette, a kedves emlékű Csatai Zsófi leányával, Csatai Jankával ismerkedtünk meg. A karcsú, mozgékony alakban édesanyjának sok vonását fedeztük föl: temperamentumában, szilaj, mégis graciózus táncában, ügyes beszédeiben; ehhez csinos ének is járul. Iványi Antal jó partnere volt. Viharos taps jutalmazta A vén kocsis dalá-t, Heltai Jenő elmés költeményét, melyhez Tárnai Alajos megkapó zenét szerzett. Szentmiklósy Béla művészettel énekelte a vén kocsisnak és kedves Madár lovának elégikus történetét, melyet a dörgő tapsra meg kellett ismételnie. Befejezte az estét Herczeg Ferenc Előadási főpróba című tréfája, mely a főpróba jeleneteivel, az ideges direktorral, a kétségbeesett rendezővel, a szenvedő primadonnával és egyéb figurájával mulattatta a közönséget. Az előadók: Faragó Ödön, Baumann Károly (akit az orfeumtól hódított el a Tarka Színpad a magyar nyelvnek), Iványi Antal, Vásárhelyi Vilma.