Budapesti Hírlap, 1901. november (21. évfolyam, 301-330. szám)

1901-11-17 / 317. szám

10 BUDAPESTI HÍRLAP. (317. sz.) 1901. november 17. — Tigorkatej, egyedüli csod ahatásu,valódi angol szé­­pitőszer. Ara 2­kon Postai szétküldés Balassa gyógysz. Temesvár, Budapesten , Török gyógytárában. — A ki egészségét és kényelmét szereti, viselje a Frisch Ignác (Kerepesi-ut 50.) készítette cs. és kir. szab. férfi-alsónadrágot. FŐVÁROSI ÜGYEK. A polgármester expozéja. — Saját tudósítónktól. — A pénzügyi bizottság­ ma folytatta a jövő évi költségvetés tárgyalását. A mai ülésen a polgármes­ter nagyszabású büdzserbeszédet mondott. Minden sallang nélkül, őszintén és nyíltan ismertette a fővár­­os háztartását, a­mely éppen nem kedvező. A polgár­­mester a leghatározottabban kijelentette s meggyőző érvekkel be is bizonyította, hogy még egy átmeneti büdzsétet csinálni nem lehet s ha a jövő esztendőben nem rendezik a háztartást, elkerülhetetlen a válság. Megmondta a polgármester, hogy mi az igazi oka a mai állapotnak. Budapestből harminc év alatt akartak olyan metropolist csinálni, hogy egyenrangú legyen a külföldi fővárosokkal, a­melyek századokon át fej­lődtek. Harminc év alatt kellett elvégezni több év­századnak a munkáját s ez a nagy munka kimerí­tette a fővárosnak is, a közönségnek is az erejét. Nagyon helyesen jelentette ki a polgármester, hogy nem lehet mindent a kormánytól követelni, de a polgárság sem tudja maga orvosolni a bajokat. A kettőnek egyesült erővel kell dolgoznia, ha Budapestet meg akarják men­teni a válságtól. A bizottság nagy megelégedéssel fo­gadta a polgármester nyilatkozatát. A mai ülés lefolyása ez volt: Halmos János polgármester nagy figyelemmel hallgatta a felszólalásokat s örömmel konstatálja, hogy már a bizottság is belátta, hogy nem lehet to­vább úgy élni, mint eddig. Haladásnak tekinti, hogy az összes fölszólalók elismerték, hogy a fővárosnak jövedelmét szaporítani kell. Csak az eszközökben tértek el egymástól. A­mikor négy év előtt először említette meg, hogy a főváros pénzügyi helyzete ag­godalomra ad okot, pesszimistának mondták. Most már mindenki kénytelen elismerni, hogy jól ítélte meg a helyzetet. Mindig arról álmodoztunk, szinte szálló­igévé lett, hogy Budapestet világvárossá kell tenni. S csak a rossz akarat mondhatja, hogy az utolsó harminc év alatt nem történt semmi. Lázas tevékenységgel dolgozott valamennyi faktor, hogy Budapestet olyan metropolissá fejleszszük, mint a százados múlttal bíró külföldi városok. Harminc év alatt évszázadok hibáit, mulasztásait kellett pó­tolni. S mindent a magunk erejéből. Nem segítette, nem­­ támogatta a fővárost ebben a nagy munkában senki sem. Az­ idegenek elismerik, hogy nincsen a kontinensen város, a­mely olyan arányokban fejlő­dött volna, mint Budapest. Talán ott­­követtük el azt a sokat fölemlített rossz gazdálkodást, hogy egyszerre akartuk megcsinálni, a­mit talán lassúbb tempóban is elérhettünk volna. A rohamos fejlődés arányában emelkedtek a kiadások is. Még tavaly is azt hirdették, hogy takarékoskodással a főváros ház­tartását rendbe hozhatják. Azért küldték ki a jóléti bizottságot. A bizottság serényen dolgozott s igazán szép jelentéseket tett. De számbavehető megtakarí­­tás nincsen, sőt olyan előterjesztéseket tettek, a­melyeknek végrehajtása új milliókba kerülne , jövedelmek szaporítása nélkül nem is lehet gondolni a háztartás rendbehozására. A tanács elő is terjesz­­tette a kövezési, vízvezetéki és városrendező szabály­rendeleteket. Mindegyikben úgy akart intézkedni ho, a köz­vetetlenül érdekelteket kismértékben ter­­he­,­négis ,némi jövedelmet biztosított volna. A közgyűlés azonban úgy módosította a szabályzato­kat, hogy azokból a városnak semmi jövedelme nem lesz Az egyenes adókat, illetőleg a községi pótadót és hazberkrajcarokat a mai viszonyok mellett föl­emelni nem lehet De nem is segítene már, ha csak néhány százalékkal emelnék. Az önálló községi adóra van szükség, a­melyet azonban az állami adó re­formja előtt megvalósítani nem lehet. Ha a reform rövid idő alatt még nem lesz, a városnak föltétlenül gondoskodnia kell, hogy olyan jövedelmi forrásokat keressen, a­melyek igazságosak, egyenletesen oszt­ható meg s a polgárság el tudja viselni. A jövő évi büdzsétet még össze lehet állítani átmeneti jellegben, de az 1903. évit már nem. Ha addig nem tesznek va­lamit, a válság elkerülhetetlen lesz. Nem a kiadások emelkedése teremti meg a válságot, hanem a bevé­telek csökkenése. Attól fél, hogy már a jövő évben sem fogják megkapni az előirányzott bevételt, noha nem emelték. Ez pedig nagy veszedelem lenne. A fölszólalók azt vitatták, hogy mit várhatnak az ál­lamtól. Már tavaly megmondotta, hogy kevés a re­mény arra, hogy az áthárított munkákért a kormány fizessen valamit, mert az törvényes kötelessége, a­melyet minden kisközségnek viselnie kell. De azért meg van győződve, hogy a kormány országos érdek­ből sem fogja megengedni, hogy a főváros válságba jusson s utat fog találni a segítésre és támogatásra. A város maga nem segíthet. A kormánynak s a polgárságnak együttes erővel kell közreműködnie a válság megoldásán. Ezután a tegnapi fölszólalásokra válaszolt. A felsőbb iskolák megszüntetését nem he­lyesli, különben a kultuszminiszter megígérte, hogy a jövő évre már ad szubvenciót. A múltak hibáiért felelősséget a tanácsnak és közgyűlésnek együttesen kell állania. . , A bizottság nagy helyesléssel fogadta a polgár­­mester expozéját s azután megkezdték a költségvetés részletes tárgyalását. , A személyzeti kiadásoknál Rózsavölgyi Manó fölhívta a polgármester figyelmét, hogy a főváros tisztviselői nagyon el vannak adósodva. Kéri, hogy ez ellen tegyenek valamit. A polgármester meg is ígérte, hogy meg fogja vizsgálni a dolgot. Tizen­­háromezer koronát irányoztak elő az adóban lefoglalt ingóságok transzferálására. Feleki Béla nagyon helye­sen bebizonyította, hogy a transzferálásból sem a kincs­tárnak, sem a fővárosnak nincsen haszna, de számos egzisztenciát tönkre tesz. Azt indítványozta, írjanak föl a pénzügyminiszterhez, hogy a transzferálást szüntesse meg. A bizottság azonban 13 szóval 15 ellen az indítványt nem fogadta el.­­ A nyugdíjak tételénél Sigray Pál és Ludvigh János kifogást tettek az ellen, hogy a közgyűlés olyanoknak szavaz meg kegydíjat, a­kiket a­­nyugdíj nem illet meg, más esetekben a szabályszerű nyug­­díjnál többet szavaz meg. Heltai Ferenc és Halmos János polgármester felvilágosításai után azonban a bizottság egyhangúlag elfogadta a­ tételt. A tárgyalást hétfőn folytatják. .. A pénztári tisztviselők. A Kecskeméthy­­sikkasztás után most kezdenek törődni a pénztári tisztviselők sorsával és a pénzkezelésre vonatkozó sza­bályzattal. Maguk a pénztári tisztviselők is foglal­koznak a sorsukkal s ma hosszabb nyilatkozatot küld­tek be hozzánk. Nyilatkozatukban azt mondják, hogy mindenütt a pénzt kezelő tisztviselőket fizetik a leg­jobban, csak a fővárosban van megfordítva. A főváros legmostohábban a pénztárosait fizeti, sokkal­­rosszab­bul, mint az állam. A III. osztályú pénztári tiszt fize­tése hétszáz forint s a pénztári tiszt helyettesíti a pénztárost vagy ellenőrt. A pénztári tisztviselők leg­nagyobb fizetése 1400 forint, mit azonban 20­26 évi szolgálat után érhetnek el. Nincsen olyan ügyes kezű pénztáros, a­ki ne tévedne. A most felfüggesztett pénztárosnak egy napon 800 forintot kellett pótolnia. Kisebb ráfizetések azonban mindennap előfordulnak. Miből fizesse ezeket a pénztáros és azután miből­ éljen meg. Ha nincsen magánvagyona, kénytelen adósság­­csinálással megtoldani a fizetését. Nem akarják men­teni a sikkasztó eljárását, de helytelenítik, hogy­­ a sikkasztó hiányában most bűnbakot keresnek. Több gyakornok volt már számadó s Kecskeméthy csak azért nem volt az, mert nem tette le a 700 forint kauciót. A szabályutasítás pedig kivihetetlen. Ha pon­tosan s betű szerint meg akarnák tartani, akkor a pénz­tárosnak ugyanabban az időben egyszerre két helyen kellene lennie. Ha előléptetésről van szó, csak a pro­tekció dönt. Annak idején is az adófőpénztáros más tisztviselőnek a megválasztását javasolta, de a tanács mellőzte az érdemes tisztviselőt s megválasztotta Kecskeméthy Győzőt, mert annak volt protekciója. — A fővárosi tanítók ipari kurzusa. A fővárosi mesterinasiskolák tanítóinak kurzust szerve­zett a főváros, hogy az iskolák a fejlődő ipar fokozot­tabb követeléseinek is megfelelhessenek. A kurzust ma délután a fővárosi iparrajziskolában Bárczy István ta­nácsos nyitotta meg. A tanítóság nevében Ágotai La­jos, az iparrajziskola igazgatója üdvözölte a tanácsost. Elmondta, hogy minden ország fokozottabb mérték­ben hoz áldozatot iparának emeléséért. A főváros is ezért állított iskolát tízezer mesterinasa számára. Eb­ből az okból állították föl a tanítók kurzusát, a­melyen kilencven tanítót képeznek ki szaktanítóvá. Bárczy Ist­ván tanácsos azért nyitja meg személyesen a kurzust, hogy ezzel is dokumentálja az intézet fontosságát. Örömmel látja, hogy a tanítók szívesen vesznek részt a rajzoktatás fejlesztésében. IRODALOM és MŰVÉSZET. * (Paderevszky hangversenye.) A híres amerikai milliomos és zongoratitán ma este rendezte a Vigadó nagytermében budapesti hangversenyét. A te­remnek a dobogó felé eső részében misztikus sötétség uralkodott, a két nagy csillár helyett csak a kis terem mellett levő ontotta fényét a közönségre. Úgy halljuk, hogy ez a szokatlan fényhatás Paderevszky művészeté­nek kiegészítője és egyik fontos tényezője. A művész bizonyára nem tudta, hogy a budapesti Vigadó csil­lárai egyszersmind a terem fűtésére hivatvák, s a publikumnak a rembrandti félhomályt farkasordító hideggel kellett megfizetnie. Talán innen van, hogy nem tudtak az emberek Paderevszky művészete iránt sem fölmelegedni: jó másfél óráig játszott már a zongora dollárkirálya s még mindig nem hangzott föl valamirevaló tapsvihar. Bach fugája, Beethoven és Schumann egy-egy szonátája szürke egyformaság­ban pergett le. Paderevszky föl nem kelt a zongora mellől, s kísérteties nyugalommal játszott tovább, egyik darabot a másik után, fönnakadás, pauza nél­kül, alakját alig vettük ki a sötétben, csak a végtelen zongorázást hallottuk. Mikor a Chopin-darabokat kezdte játszani, kis mozgolódás futott végig a töme­gen. Az ismertebb noktürnöket, etűdöket és keringőket zajosan megtapsolták. Az egyik etűdöt Paderevszky megismételte. A taps sem keltett benne semmiféle emó­ciót. Ez a borzalmasan flegmatikus úr nagyon meg­szokhatta az ovációt. Egyre csak zongorázott tovább, sietve, szakadatlanul, mintha tartott volna attól, hogy lekésik az expressz vonatról. Hűen lehet a virtuo­zitás a pacifik­ vasút mentén . . . Sok ezer kilométeres distanciák . . . Ma Filadelfia, holnap Csikágó ... A műsort a Great northern flying menetrendjéhez kell alkalmazni . . . Európában kicsit furcsának tűnik az ilyen gépművészet. Itt-ott igen érdekes, néha megint úgy tűnik, mintha némi humbug hallatszanék ki belőle, hangos, keresett hatásokkal teli, sőt helyen­ként még a poétikus is, elvégre a poézis sem utolsó effektus. Örültünk, hogy Paderevszkyt megismertük, de igazán sajnálnék a művészt, ha újabb budapesti koncertek kedvéért le kellene mondania egy időre lon­doni vagy newyorki palotáinak mesés­ kényelméről (h. n.) * (Hírek a Nemzeti Színházból.) A jövő hét folyamán, a hétfőre fenntartott klasszikus elő­adások során Stuart Mária kerül színre a címsze­repben Jászai Marival. A hét többi napjait a Vörös talár, A bor, a Becsület és Hannele előadásai fog­lalják le. A vörös talár kedden, Hannele szerdán, A bor most vasárnap és pénteken van a műsoron. Csütörtökön Herczeg Ferenc rég nem adott szín­műve, A dolovai nábob lánya kerül színre, a délutáni előadások pedig holnap III. Rikárd, jövő vasárnap pedig Essex gróf. Mindkét előadásban a fő női sze­repet Jászai Mari fogja játszani. Sudermann Her­mann legértékesebb és legigazibb színműve, A becsü­let lesz a Nemzeti Színház legközelebbi újdonsága. A bemutató előadást szombaton, november 23-ára tűzte ki az igazgatóság. * (A Tarka Színpad megnyitása.) Ma este megszületett az első valódi és magyar varieté. Egyelőre csak vendég gyanánt jelent meg a Fővárosi Orfeum színpadán, de a bemutató biztató sikere már­is reményt ad, hogy egykor a háziúr szerepét is át­veszi. A Tarka Színpad vidám világa éjjeli tizenegy órakor, az orfeumi mutatványok után ütötte föl sát­rát a bohóságok deszkáin. Erre a bemutatóra, mely­nek színlapja egész csapat talentumos író és zene­szerző művét ígérte, óriás közönség jelent meg, a fő­városi író- és művészvilág sok elsőrangú tagjával. Heltai Jenő elmés prológusa után Gyárfás Dezső az úri szalonná átalakított színpadon, melyben zsa­­rozó társaság hallgatja a poémákat, előadta A trafikos leány című apróságot, melynek szövegét Nagy Endre írta, zenéjét pedig Kern Aurél szerzette. A Kern Aurél finom, bájos zenéje szinte félénken lopódzott azokra a deszkákra, melyeken eddig a nagy dob, réztányér és a banális muzsika uralkodott, hogy csakhamar otthono­san és győztesen csengjen föl. A fülbemászó zene na­gyon tetszett a közönségnek. Másodikul egy tempera­mentumos fiatal színésznő, Komár Berta adta elő Pász­tor Árpád meglehetősen pikáns, de az Ízlést nem bántó tréfáját, Van-e tehetségem címen, melynek zenéjét Máder Rezső szerzette. Kornai Berta éneke is, játéka is kellemesen érintette a nézőket. Szemér­mesen rejtőzködő pikantéria Heltai Jenő Tűzoltó­­története is, mely Faragó Ödönben ügyes elő­adóra talált, míg a Róka és a holló című jelenetben, melyet Molnár Ferenc írt, ze­néjét Konti József szerzette, a kedves emlékű Csatai Zsófi leányával, Csatai Jankával ismerkedtünk meg. A karcsú, mozgékony alakban édesanyjának sok voná­sát fedeztük föl: temperamentumában, szilaj, mégis graciózus táncában, ügyes beszédeiben; ehhez csinos ének is járul. Iványi Antal jó partnere volt. Viharos taps jutalmazta A vén kocsis dalá-t, Heltai Jenő el­més költeményét, melyhez Tárnai Alajos megkapó ze­nét szerzett. Szentmiklósy Béla művészettel énekelte a vén kocsisnak és kedves Madár lovának elégikus tör­ténetét, melyet a dörgő tapsra meg kellett ismételnie. Befejezte az estét Herczeg Ferenc Előadási főpróba című tréfája, mely a főpróba jeleneteivel, az ideges direktorral, a kétségbeesett rendezővel, a szenvedő primadonnával és egyéb figurájával mulattatta a kö­zönséget. Az előadók: Faragó Ödön, Baumann Károly (a­kit az orfeumtól hódított el a Tarka Színpad a magyar nyelvnek), Iványi Antal, Vásárhelyi Vilma.

Next