Budapesti Hírlap, 1901. december (21. évfolyam, 331-360. szám)
1901-12-01 / 331. szám
Budapest, 1901. XXL évfolyam 331. sz. Vasárnap, december 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadóh. 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till, ker., Bükk Szilárd utca 4. sz. Előfizetés- ts linitlés-Ricdeli Igvane bút Jossef-kíirut 5. n. a. oldala. Apró hirdetések ára: Igy szó 4 ill., vastagabb betűvel 8 fll. Hirdetéseit nonpareille számítással, díjszabás szerint Vállalkozzunk! Budapest, nov. 30. Paikert Alajos úr, a magyar földművelési minisztérium amerikai attaséja Washingtonból küldi nekünk az alább olvasható cikkelyt, melyben Amerika példáin föllelkesülve, biztató szavakat küld a gazdasági válsággal küzködő Magyarországba. A lelkes és tanulságos szózat a következő: A világ dicsősége ma azé, a ki mer, a ki dolgozik, a ki megragadja a kínálkozó alkalmat, mert győzni akar. Tiszteljük őseinket, ünnepeljük győzelmeinket, de elsősorban dolgozzunk, a magunk és nemzetünk jövőjén. Hazánk fekvése, éghajlata, természeti kincsei oly páratlanok, oly gazdagok, hogy nemcsak a mostani népesség, hanem kétszerese, háromszorosa is még boldog otthont találhat itt. Ne essünk kétségbe soha, ha valami nem sikerül most, sikerülni fog holnap, és ha tízszer nem sikerül, sikerül tizenegyedszer. Ne hirdessük gyöngéinket, hanem csak azt, amire tényleg büszkék lehetünk, és mennyi van ebből! Ismerjük meg magunkat, ismerjük meg erőnket és gazdagságunkat. Mert erősek vagyunk és gazdagok. De használjuk föl ez erőnket és gazdagságunkat. Vállalkozzunk! Keressünk és találjunk új működési tereket, keressünk és találjunk új és jobb piacokat terményeinknek. Búzánkra, borunkra, gyümölcsünkre, lovainkra, villamos gépeinkre és ezer más terményünkre mindig szüksége lesz a külföldnek. Termeljünk, többet és jobbat, s a mi fő, értékesítsük jobban. Nem elég jól termelnünk, arra kell néznünk, hogy vevőink tényleg jól legyenek kiszolgálva, akkor jövedelmünk nagyobb is, biztosabb is lesz. Semmi sem ronthatja jobban valamely eladó hírnevét, akár egyes legyen az, akár egy ország, mint ha viszszaélne vevője bizalmával. Vállalkozzunk, de legyünk konzervatívek vállalatainkban. Amerika legbátrabb, legmodernebb és legsikeresebb vállalkozói, mint Morgan, Carnegie, Rockefeller, semmibe sem fognak, csak abba, aminek biztos sikerét előbb konzervatív nyugalommal kiszámították. Ne gondolja senki, hogy humbuggal célt érhetni, a legóriásabb vagyonok nem ilyen módon, hanem a legegyszerűbb, legbiztosabb alapon épültek föl. Sikerük abban állott, hogy azt látták és azt hasznosították, amit mások elhanyagoltak. Kis nemzet vagyunk, de ez nem akadály, mi volt Hellasz, mi volt Róma, mi volt Anglia? — Újabb idő óta rohamosan haladunk előre. Nézzük kivitelünket. Magyarország kivitt : 1807-ben egyezer és 51 millió korona, 1898- ban egyezer és 103 millió korona, 1899- ben egyezer és 200 millió korona, 1900- ban egyezer és 327 millió korona értékű árut a külföldre. Tehát a külföld az utóbbi években minden évben közel száz millió koronával többet fizetett nekünk áruinkért. Kivitelünk eme fölötte örvendetes gyarapodása tehát azt is mutatja, hogy évről-évre több és több pénz jön országunkba.. Magyarország tehát ez után is gazdagszik. De ne elégedjünk meg a statisztika eme biztató számaival, nézzünk széjjel az országban, boldog-e mindenki. És ott, ahol szegénységet látunk, iparkodjunk a termelést helyesebb irányokba terelni. Vállalkozzunk, virágoztassuk föl az ország ama részeit is, ahol eddig húsra nem telt. Csak keresni kell az új jövedelmi forrásokat és egy jónak talált eszme mellett bátran kitartani. Termelésünk és kivitelünk még sokszorta fokozható. Csak most kezdettük jobban megismerni külföldi piacainkat, azokat folyton fejleszthetjük és így kivitelünket minden irányban jövedelmezőbbé tehetjük. Ki hitte volna, hogy vasércet, babot, CD - cirkot, lucernamagot, vagy éppen burgonyát haszonnal lehessen Magyarországból Amerikába kivinni, mert ez mind otat is terem. Pedig a példa mutatja, hogy lehet. Csak meg kell ragadni a jó alkalmat. Forgalmunk Amerikával a legutóbbi években szemmel láthatólag emelkedett. Magyarország kivitele az Egyesült Államokba volt: 1898-ban 2 millió éa 105.000 korona, 1899-ben 5 millió és 155.000 korona, 1900-ban 10 millió és 291.000 korona. Tehát két év alatt megötszörösödött! Cukorból három év előtt csak 108.000 koronát vittünk ki az Egyesült Államokba, két év előtt már három millió koronát és az elmúlt esztendőben már hat millió és 816.000 korona értékűt. Baliból három év előtt semmit sem vittünk Amerikába, két év előtt már248.000 koronát és a múlt évben egy millió és 803.000 korona értékűt. Fabotokat kivittünk oda három év előtt 24 ezer koronát, két év előtt 67 ezer koronát és a múlt évben már 229 ezer korona értékűt. I is így tovább. Ha így folytatjuk, három év múlva harminc millió koronát hoz nekünk egy esztendei kivitelünk az Egyesült Államokba. De ne elégedjünk meg a nyerstermények eladásával. Amerika arra tanít bennünket, hogy mindent föl lehet használni, mindenből lehet hasznot előteremteni. Amerika óriási packing industy-ja, vagyis húsfeldolgozó ipara, amely ma több ezer millió értéket képvisel, ennek az elvnek hasznosításán alapszik. Hogy mily haszonnal, mutatják az Armourok, Swiftek, Cudahyek és egy hosszú serege a hús-milliomonoknak, fölhalmozott milliárdjaikkal. Fia nem is ebben az óriási mértékben, de viszonyítva termelőképességünkhöz, — csak kérdezzük meg gazdáinkat, mennyit tudnának termelni, ha mindent jól lehetne eladni, — százszorta jobb eredményűvel, mint eddig, ezt a packing industry-t nálunk is meghonosíthatjuk. De ne gondoljuk, hogy ez a földolgozó ipar csak a húsra terjed ki. Úgyszólván mindenre! Amerika mesés gyümölcstermelése el sem volna képzelhető, ha nem volna a candied fruit, vagyis a konzerv-gyümölcs. Vállalkozzunk, nyissuk meg Kárpátaink és erdélyi havasaink érckapuit, rendezzünk be az eddig vad helyeken modern bányákat, acélgyárakat, fűrésztelepeket, faárugyárakat, villamos erőtelepeket , minden bánya vagy gyártelep, a mellett, hogy produkál, fogyaszt is és így új piacok keletkeznek saját határainkon belül. Vállalkozzunk! Ne panaszkodjunk, hogy nincs pénz, termeljünk olyant, mi pénzt hoz; száz- és ezerféle olyan cikk van, miért itt az országban és azon kivil szívesen fizetnek jó árt. Nézzük csak, mennyit költünk mi állítólagos pénztelenek minden esztendőben olyan cikkekért, amit igen könnyen magunk épp oly jól idehaza előállíthatunk. Évenkint több száz milliót. Amerika értéktelen gyarmat volt, amelynek első, aranyat kereső telepesei sorban tönkrementek, míg először dohányt kezdtek termelni, azután búzát, tengerit, gyapotot, mire egyszerre pénz áramlott az eddig pénztelen országba. Ma Amerika a leggazdagabb ország. Termeljünk sokat és jót, és védjük meg okos vámtarifával termelésünket. Ne várjunk arra, míg mások rajtunk gazdagodnak. Legyünk jó gazdák, jó gyárosok, jó kereskedők, jó vállalkozók. Fejleszszük vasúti hálózatunkat, ássuk meg új csatornáinkat, építsünk új villamos vonalakat, jó utakat, és ami fontosabb, mint gondolni szoktuk, fejleszszük hajóvonalainkat a tengereken, hogy magyar zászlónk, versenyezve a külfölddel, dicsőséggel lobogjon és kivehesse a maga részét a világforgalomból. Küldjük ki fiainkat a külföldre, különösen ide Amerikába, ahol úgy a gyakorlati életben, mint a rendkívül jó irányban kifejlett egyetemeken valóban jót és hasznosat tanulhatnak. Itt praktikus észjáráson és erőteljes, egészséges üzleti törekvésen kívül, még lángoló hazafiságot és a puritán erkölcsök nagyrabecsülését is meg fogják tanulni. Nézzük az erős, ifjú és vállalkozó amerikai nemzetet, amint a világuralomra törekszik, figyeljük meg érdeklődéssel, nagyon is rólunk van a szó, és tanuljunk tőle. Ilt más nemzetek sok vér és pénz Mai számunk 44 oldal.