Budapesti Hírlap, 1902. július (22. évfolyam, 178-208. szám)

1902-07-01 / 178. szám

Budapest 1902 Kedd, junius­­ XXI. évfolyam 178. szám. Budapesti Hírlap Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetés J áraki Egész évre 28 kor„ félévre 14. kor« negyedévre 7 kor«, egy hónapra 3 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 Cl.* vidéken 10 ÜL Telefoni szerk. 64—63, kiadók. 65—95, igazg. 65—63. Főszerkesztő és lap tulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. fiiofizetés* és hirdetés-fölvétel: I­gyane hál József-körut 5. n. a. oldalon. Apró­hirdetések ára : Egy szó 4 ill., vastagabb betűvel 8 ül* Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint.­ Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. A hármas­ szövetség megújítása. Budapest, júl. 30. A régi szerződést Németország, Olaszország, Ausztria és Magyarország között változatlanul fönntartották, Ber­linben múlt héten újra aláírták. Kétszer kötötték már meg, mindenkor tíz évre­ lejárt volna 1903 májusban, e szerint meghosszabbították 1913 tavaszáig. Kezdettől békeszövetségnek tervezték, annak be is vált s ha jövőre is megtartja ezt a jellegét, Magyarország számíthat rá, hogy egy évtizedig külső ellenség meg nem támadja. Hogy Krieghammer hadügyi miniszter mindazáltal oly nagy előkészületeket tesz, a hadsereget sza­porítja, újjászervezi, a honvédséggel összefoglalja s minden módon fölfegy­verezi és fölszereli, a nemzet vérbeli és anyagi erejének veszedelmes túlfeszíté­­sével, ez bizonyára nagyon kevéssé il­lik azokhoz a béke­biztosításokhoz, me­­ly­ekkel a hármas­ szövetséget nekünk ma­gyarázzák, dicsérik és ajálják. Mikor Bismarck és Andrássy hu­szonhárom évvel ezelőtt megszerződtek, akkor még csak kettős volt a szövetség, védelemre Oroszország és Franciaország ellen. Pár év múlva hozzácsatolta a nagy kancellár Olaszországot, mely Tunisz miatt Franciaországgal összeveszett, mint mi Oroszországgal a Balkánon, így lett belőle hármas-, nem támadó-, csak védelmi szövetség. A hamis Bismarck volt az első, ki megszegte, midőn tit­kon Oroszországgal is egyezségre lépett Ausztria és Magyarország rovására, s utóbb még kérkedett is vele, mondván, hogy ő oly okos volt, hogy két vasat tar­tott a tűzben. Azóta nagyot változott a helyzet, mert a francia-orosz ellenszö­vetség is létrejött s most azt mondják, hogy ez így nagyon jól van, hogy ezek a békeszövetségek tartják fönn a hatalmi egyensúlyt, mely Európának nyugalmát annyira biztosítja, hogy senki megtá­madni nem merészeli. Ám legyen. Mindenki elismeri, hogy a hármas­ szövetség nem aggresz­­szív s az utolsó két évtized alatt minden veszélyt, mely Európát fenye­gette, elhárított. De e mellett mégis na­gyot változott a helyzet s a három ha­talom viszonya, ha nem is egymáshoz, de annál inkább a külső államokhoz. Bis­marck Angolországnak volt féltékeny el­lenese, Bülow és Vilmos, császár jó bará­tai. Crispi veszekedett Franciaország­gal. Prinetti kibékült s Afrikára és a Földközi-tengerre nézve külön egyez­ségre lépett. Andrássy féltékeny volt Oroszországra, különösen Bulgáriában, Csoluhovszki megszerződött a cárral a maga gyönyörködjék kincseiben, hanem tágas, magas, világos termet építtetett s ime, most meg­nyitja a közönség számára is. A kit Kisfaludy regéinek kedves varázsa Sümeg vidékére visz s a hajdani vár omladékán szétnézve, maga körül látja Csobánc, Tátika, Szigliget, Somló rommal koronázott ormait, a Darnay-muzeumban kiegé­szítőjét fogja találni annak a költészetnek, melyet e tájék lehel. A múzeumban külön szekrényben látható a kő- és bronzkorszak, az átmeneti hallstatti és La Taine-kor, a vaskor, a római kor és a diluviális állatvilág meg az őstenger állatvilágának marad­ványa. A kisapáti, sümeg-papföldi, csabrendeki, somlóvidéki, szigligeti kincshelyek és urnateme­tők, valamint az őskori körüli csontleletek dúsan fölszerelték a múzeumot, melynek akárhány tárgya országos, sőt európai hírre tett szert. A csabrendeki urnatemető, mely Darnay múzeumá­ban látható, európai hírű; abból a korból való, mikor a bronzkor átváltozott vaskorrá. Minden ornamentikus már. Az e korból való magyar­­országi lándzsahegyek közt, mint Pulszky Fe­renc írta, legszebb a Darnay gyűjteménye és a külföldi múzeumok már galvano-plasztikai után­zatot kértek róla. Híres a La Taine-korbeli (újabb bronz-vaskor) somlói bronzüst és országra szólók a vaskorból való szkitba harci csörgők, melyeket a harcban hosszú rúdon vittek. Egyet­len hazánkban az a hallstatti korból való urna, melyben 889 bronz ékszert és jura­ gyöngyöt lel­tek. Éppen ilyen urnát ástak ki Hallstattban is. A római kor is gazdagon van képviselve. Pannónia egykori római asszonyainak, vitézei­nek, földmíveseinek, mesterembereinek rég le­tűnt életébe tiszta világsugárt vetnek e tárgyak. Balkán-félsziget iránt s Bulgáriát áten­gedte az orosz befolyásnak. A hármas­­szövetség tehát eredeti értelmén lénye­gesen változtatott, noha szövege ugyanaz maradt. Ezt a szöveget soha hitelesen közzé nem tették; az alkotmányosság mind a négy államban gyöngébb, semhogy a di­plomáciai szerződések bemutatását kikö­vetelnék. Képviselők és delegátusok in­terpellációkra és beszédekre vannak szo­rítva s most az országgyűlés királyi kéz­irattal lévén elnapolva, a legújabb ber­lini szerződésről csakis félhivatalos új­ságcikkekre vagyunk utalva. Ezekből nem tudjuk meg az okot, hogy miért újí­tották meg a szerződést, a­melyen oly sokáig alkudoztak? Nekünk úgy tet­szik, hogy főleg azért, mert nem tudtak egyebet tenni, nem tudtak helyette sem­mi más kombinációt kitalálni s a leg­kényelmesebbnek s legokosabbnak tet­szett a nemzetközi státuszkvót és az udvarok között való viszonyt úgy hagyni, a mint volt, nehogy változtatással a szö­vetséget fölbontsák. A régi lelkesedés a hármas-szövet­ségért ugyanis elpárolgott. Nem csoda, hiszen a hármas-szövetségen belül a tár­sak, különösen Németország, valósá­gos gazdasági háborút folytatnak egy­mással. Nekünk nagy anyagi kárunk volt belőle. A német piacról kirekesz­tették termesztményeinket s az olasz borvám-klauzula, szőlőink jövedelmező-Látható itt egy fehér márványszobrocska: Bakhus szőlőfürtöt nyújt Vénásnak. A szerelem isten­­asszonya a maga piciségében oly tökéletes alko­tás, valóságos bájos zsuzsa, mely hirdeti, hogy valamikor Somló szőlőiben görög művészettől megihletett férfiak és asszonyok vigadtak. Vétenénk az újságcikk könnyed természete ellen, ha részletesebben ismertetnék az arheoló­­giai osztályt, a­mi a tudósok dolga. (Hiszen csak, legutóbb is átnézte a múzeumot Kraknói püspök, Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Hampel, Schönherr). A fal mentén van elhe­lyezve a hadtörténelmi osztály. A népvándorlás korának tagjai után egy tucat érdekes kollekció következik: nyílhegy-kollekció, mely feltünteti a nyíl ötezer éves átalakulását; ott látjuk a sar­kantyú kétezer éves átalakulását, a kengyel, a zabla átalakulását, ott a buzogány, a lándzsa, a kard, a csatabárd, harci fejsze, fokos mindenféle formáját a honfoglalástól a Rákóczi-korig, a ló­­patkó átalakulását a legrégibb kortól. Sok az érde­kes madarab is: Apaffi Mihály erdélyi fejedelem­ díszfegyverzete az ölnyi hosszú, lángos élű kard­dal, melyet a fejedelem előtt vittek; a költő Zrí­nyi Miklós tisza reneszánsz mivü, gyöngyház­­betétes puskaportartója; két török üstdob, melyet a töröktől I­jlaki püspök, Sümegvára ura vett el; Ibrahim basa, Kőszeg ostromlója paripájának ezüstholdas, bogláros kantárja stb. Értékes az éremgyűjtemény, a bankógyűj­­temény, de a laikust bizonyára a kézirat-gyűjte­mény érdekli legjobban. Ebben is sok az értékes, de itt — valamint már a hadtörténelmi osztályban----a gyűjtő el­kalandozott szerte a hazában. Ez már országos jellegű gyűjtemény. A középkori okmánytártól Darnay múzeuma. Irta: Sebők Zsig­mond. Vasárnap érdekes múzeum nyílt meg a kö­zönség számára vidéken, Sümegen. Kém or­szágos, nem vármegyei, még csak nem is köz­ségi az a múzeum, hanem egyetlen magánem­ber buzgalmának és áldozatkészségének ered­ménye. Ez a magánember a polgárság sorá­ban foglal helyet, vaskereskedő Sümegen, már huszonöt éve foglalkozik arheoló­­giával és e tudomány neves férfiai már rég maguk közé fogadták, sőt egyik mun­káját a Tudományos Akadémia ki is adta. Da­r­­nay Kálmán e kitűnő polgár neve, melyet lapunk közönsége több tárcaközleményéről is ismer, mely gyakran szerepel a hazai és külföldi ar­­heológiai művekben és a Nemzeti Mú­zeum könyvtárában egy tőle ajándékozott gazdag könyvgyűjtemény örökíti meg. A sümegi Damay-múzeum régóta kedves látogatóhelye a hazai arheológusoknak. Hampel évtizedek óta állandóan figyelemmel kíséri és nem múlik el nyár, hogy valamelyik régész ne tanulmányozná az összegyűjtött kincset. Mert az nem afféle dilettáns műkedvelő gyűjteménye, hanem tudomány színvonalán álló múzeum. És a­mi különösen érdekessé teszi, az, hogy az őskor­tól kezdve az egész arheológiai anyag Sümeg és vidéke földjéből került ki, annak volt titka, míg­nem a sümegi vaskereskedő föl nem tárta, min­denfelé való rendszeres ásatással napvilágra nem hozta. Darnay Kálmán vagyont áldozott erre a múzeumra. De nem állapodott meg annál, hogy ~~ M. KIR. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL • KÖNYV­TARA. Mai számunk 24 oldal

Next