Budapesti Hírlap, 1902. július (22. évfolyam, 178-208. szám)
1902-07-01 / 178. szám
Budapest 1902 Kedd, junius XXI. évfolyam 178. szám. Budapesti Hírlap Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetés J áraki Egész évre 28 kor„ félévre 14. kor« negyedévre 7 kor«, egy hónapra 3 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 Cl.* vidéken 10 ÜL Telefoni szerk. 64—63, kiadók. 65—95, igazg. 65—63. Főszerkesztő és lap tulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. fiiofizetés* és hirdetés-fölvétel: Igyane hál József-körut 5. n. a. oldalon. Apróhirdetések ára : Egy szó 4 ill., vastagabb betűvel 8 ül* Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. A hármas szövetség megújítása. Budapest, júl. 30. A régi szerződést Németország, Olaszország, Ausztria és Magyarország között változatlanul fönntartották, Berlinben múlt héten újra aláírták. Kétszer kötötték már meg, mindenkor tíz évre lejárt volna 1903 májusban, e szerint meghosszabbították 1913 tavaszáig. Kezdettől békeszövetségnek tervezték, annak be is vált s ha jövőre is megtartja ezt a jellegét, Magyarország számíthat rá, hogy egy évtizedig külső ellenség meg nem támadja. Hogy Krieghammer hadügyi miniszter mindazáltal oly nagy előkészületeket tesz, a hadsereget szaporítja, újjászervezi, a honvédséggel összefoglalja s minden módon fölfegyverezi és fölszereli, a nemzet vérbeli és anyagi erejének veszedelmes túlfeszítésével, ez bizonyára nagyon kevéssé illik azokhoz a békebiztosításokhoz, melyekkel a hármas szövetséget nekünk magyarázzák, dicsérik és ajálják. Mikor Bismarck és Andrássy huszonhárom évvel ezelőtt megszerződtek, akkor még csak kettős volt a szövetség, védelemre Oroszország és Franciaország ellen. Pár év múlva hozzácsatolta a nagy kancellár Olaszországot, mely Tunisz miatt Franciaországgal összeveszett, mint mi Oroszországgal a Balkánon, így lett belőle hármas-, nem támadó-, csak védelmi szövetség. A hamis Bismarck volt az első, ki megszegte, midőn titkon Oroszországgal is egyezségre lépett Ausztria és Magyarország rovására, s utóbb még kérkedett is vele, mondván, hogy ő oly okos volt, hogy két vasat tartott a tűzben. Azóta nagyot változott a helyzet, mert a francia-orosz ellenszövetség is létrejött s most azt mondják, hogy ez így nagyon jól van, hogy ezek a békeszövetségek tartják fönn a hatalmi egyensúlyt, mely Európának nyugalmát annyira biztosítja, hogy senki megtámadni nem merészeli. Ám legyen. Mindenki elismeri, hogy a hármas szövetség nem aggreszszív s az utolsó két évtized alatt minden veszélyt, mely Európát fenyegette, elhárított. De e mellett mégis nagyot változott a helyzet s a három hatalom viszonya, ha nem is egymáshoz, de annál inkább a külső államokhoz. Bismarck Angolországnak volt féltékeny ellenese, Bülow és Vilmos, császár jó barátai. Crispi veszekedett Franciaországgal. Prinetti kibékült s Afrikára és a Földközi-tengerre nézve külön egyezségre lépett. Andrássy féltékeny volt Oroszországra, különösen Bulgáriában, Csoluhovszki megszerződött a cárral a maga gyönyörködjék kincseiben, hanem tágas, magas, világos termet építtetett s ime, most megnyitja a közönség számára is. A kit Kisfaludy regéinek kedves varázsa Sümeg vidékére visz s a hajdani vár omladékán szétnézve, maga körül látja Csobánc, Tátika, Szigliget, Somló rommal koronázott ormait, a Darnay-muzeumban kiegészítőjét fogja találni annak a költészetnek, melyet e tájék lehel. A múzeumban külön szekrényben látható a kő- és bronzkorszak, az átmeneti hallstatti és La Taine-kor, a vaskor, a római kor és a diluviális állatvilág meg az őstenger állatvilágának maradványa. A kisapáti, sümeg-papföldi, csabrendeki, somlóvidéki, szigligeti kincshelyek és urnatemetők, valamint az őskori körüli csontleletek dúsan fölszerelték a múzeumot, melynek akárhány tárgya országos, sőt európai hírre tett szert. A csabrendeki urnatemető, mely Darnay múzeumában látható, európai hírű; abból a korból való, mikor a bronzkor átváltozott vaskorrá. Minden ornamentikus már. Az e korból való magyarországi lándzsahegyek közt, mint Pulszky Ferenc írta, legszebb a Darnay gyűjteménye és a külföldi múzeumok már galvano-plasztikai utánzatot kértek róla. Híres a La Taine-korbeli (újabb bronz-vaskor) somlói bronzüst és országra szólók a vaskorból való szkitba harci csörgők, melyeket a harcban hosszú rúdon vittek. Egyetlen hazánkban az a hallstatti korból való urna, melyben 889 bronz ékszert és jura gyöngyöt leltek. Éppen ilyen urnát ástak ki Hallstattban is. A római kor is gazdagon van képviselve. Pannónia egykori római asszonyainak, vitézeinek, földmíveseinek, mesterembereinek rég letűnt életébe tiszta világsugárt vetnek e tárgyak. Balkán-félsziget iránt s Bulgáriát átengedte az orosz befolyásnak. A hármasszövetség tehát eredeti értelmén lényegesen változtatott, noha szövege ugyanaz maradt. Ezt a szöveget soha hitelesen közzé nem tették; az alkotmányosság mind a négy államban gyöngébb, semhogy a diplomáciai szerződések bemutatását kikövetelnék. Képviselők és delegátusok interpellációkra és beszédekre vannak szorítva s most az országgyűlés királyi kézirattal lévén elnapolva, a legújabb berlini szerződésről csakis félhivatalos újságcikkekre vagyunk utalva. Ezekből nem tudjuk meg az okot, hogy miért újították meg a szerződést, amelyen oly sokáig alkudoztak? Nekünk úgy tetszik, hogy főleg azért, mert nem tudtak egyebet tenni, nem tudtak helyette semmi más kombinációt kitalálni s a legkényelmesebbnek s legokosabbnak tetszett a nemzetközi státuszkvót és az udvarok között való viszonyt úgy hagyni, a mint volt, nehogy változtatással a szövetséget fölbontsák. A régi lelkesedés a hármas-szövetségért ugyanis elpárolgott. Nem csoda, hiszen a hármas-szövetségen belül a társak, különösen Németország, valóságos gazdasági háborút folytatnak egymással. Nekünk nagy anyagi kárunk volt belőle. A német piacról kirekesztették termesztményeinket s az olasz borvám-klauzula, szőlőink jövedelmező-Látható itt egy fehér márványszobrocska: Bakhus szőlőfürtöt nyújt Vénásnak. A szerelem istenasszonya a maga piciségében oly tökéletes alkotás, valóságos bájos zsuzsa, mely hirdeti, hogy valamikor Somló szőlőiben görög művészettől megihletett férfiak és asszonyok vigadtak. Vétenénk az újságcikk könnyed természete ellen, ha részletesebben ismertetnék az arheológiai osztályt, ami a tudósok dolga. (Hiszen csak, legutóbb is átnézte a múzeumot Kraknói püspök, Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Hampel, Schönherr). A fal mentén van elhelyezve a hadtörténelmi osztály. A népvándorlás korának tagjai után egy tucat érdekes kollekció következik: nyílhegy-kollekció, mely feltünteti a nyíl ötezer éves átalakulását; ott látjuk a sarkantyú kétezer éves átalakulását, a kengyel, a zabla átalakulását, ott a buzogány, a lándzsa, a kard, a csatabárd, harci fejsze, fokos mindenféle formáját a honfoglalástól a Rákóczi-korig, a lópatkó átalakulását a legrégibb kortól. Sok az érdekes madarab is: Apaffi Mihály erdélyi fejedelem díszfegyverzete az ölnyi hosszú, lángos élű karddal, melyet a fejedelem előtt vittek; a költő Zrínyi Miklós tisza reneszánsz mivü, gyöngyházbetétes puskaportartója; két török üstdob, melyet a töröktől Ijlaki püspök, Sümegvára ura vett el; Ibrahim basa, Kőszeg ostromlója paripájának ezüstholdas, bogláros kantárja stb. Értékes az éremgyűjtemény, a bankógyűjtemény, de a laikust bizonyára a kézirat-gyűjtemény érdekli legjobban. Ebben is sok az értékes, de itt — valamint már a hadtörténelmi osztályban----a gyűjtő elkalandozott szerte a hazában. Ez már országos jellegű gyűjtemény. A középkori okmánytártól Darnay múzeuma. Irta: Sebők Zsigmond. Vasárnap érdekes múzeum nyílt meg a közönség számára vidéken, Sümegen. Kém országos, nem vármegyei, még csak nem is községi az a múzeum, hanem egyetlen magánember buzgalmának és áldozatkészségének eredménye. Ez a magánember a polgárság sorában foglal helyet, vaskereskedő Sümegen, már huszonöt éve foglalkozik arheológiával és e tudomány neves férfiai már rég maguk közé fogadták, sőt egyik munkáját a Tudományos Akadémia ki is adta. Darnay Kálmán e kitűnő polgár neve, melyet lapunk közönsége több tárcaközleményéről is ismer, mely gyakran szerepel a hazai és külföldi arheológiai művekben és a Nemzeti Múzeum könyvtárában egy tőle ajándékozott gazdag könyvgyűjtemény örökíti meg. A sümegi Damay-múzeum régóta kedves látogatóhelye a hazai arheológusoknak. Hampel évtizedek óta állandóan figyelemmel kíséri és nem múlik el nyár, hogy valamelyik régész ne tanulmányozná az összegyűjtött kincset. Mert az nem afféle dilettáns műkedvelő gyűjteménye, hanem tudomány színvonalán álló múzeum. És ami különösen érdekessé teszi, az, hogy az őskortól kezdve az egész arheológiai anyag Sümeg és vidéke földjéből került ki, annak volt titka, mígnem a sümegi vaskereskedő föl nem tárta, mindenfelé való rendszeres ásatással napvilágra nem hozta. Darnay Kálmán vagyont áldozott erre a múzeumra. De nem állapodott meg annál, hogy ~~ M. KIR. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL • KÖNYVTARA. Mai számunk 24 oldal