Budapesti Hírlap, 1902. október(22. évfolyam, 269-299. szám)

1902-10-08 / 276. szám

1902. október 8. BUDAPESTI HÍRLAP. (276. sz.) hivatalbalépése alkalmával kifejtettünk, még nem haladt ugyan messzire, de kellő erőt fogunk kifej­teni, hogy be is fejezzük. Erről biztosítom önöket az egész minisztérium nevében, mert a­míg a parla­ment bízik bennünk, a küzdelmet folytatni és köte­lességeinket teljesíteni fogjuk. Ne mondja senki, hogy az egyesületi törvény a minisztérium tehetet­­lenségeinket teljesíteni fogjuk. Ne mondja senki, csak folytathatják az erkölcsi leigázás munkáját, hogy állami hivatalnokok visszaélnek állásukkal és hogy a helytelen adórendszert nem reformáljuk. Ne mondják azt sem, hogy a munkásoknak le kell mon­­daniuk arról a reményről, hogy öreg napjaikra el­látást kapnak. Mindezekben a törekvésekben a mi­nisztérium az összes republikánus pártok támogatá­sára számít. A­midőn a kormány az ipar és keres­kedelem érdekeit védeni akarja, kötelessége, hogy az ország belső nyugalmát és a külső békét fönn­tartsa. Ezt a kijelentést a miniszterelnök időszerű­nek tartja ebben a pillanatban, a­mikor a reakció még a takarékpénztárak hitelét is aláássa és a bá­nyamunkások általános sztrájkkal fenyegetőznek. A­­miniszterelnök annak a reménynek ad kifejezést, hogy a két párt közreműködésével a kormány képes lesz a munkások helyzetén javítani. A­mi a külső helyzetet illeti, mondotta a mi­niszterelnök, Franciaország 1870 óta mindig ragasz­kodott a békéhez. Egyetlen más hatalmasság sem tett többet a békéért és a nemzetközi egyetértésért. A nacionalizmus megkísérelte, hogy Franciaországot a háború és a hódítás csalóka képeivel más ösvé­nyekre terelje. Franciaország azonban megvetéssel utasította vissza a háborút és a reakciót. Ámde nem a gyöngeség érzete az, a­mi Franciaországot békére készteti, mert Franciaországnak olyan hadserege van, a­mely akár vitézség, akár erő dolgában bármely más hadsereggel fölér. A republikánus Franciaországot azonban főleg a polgárosodás eszméi vezetik. A há­borútól elforduló Franciaországban látni, hogy a közjó és az egyén jóléte a békében találja alapját. Élvezzük ezt a békéit, a­melyet Franciaországnak az összes hatalmasságokkal való kitűnő viszonya ál­landóbbá tett, mint a­milyen valaha volt. Az egész világ elismeri külügyi politikánk lojalitását: Fran­ciaország hatalmas szövetségre támaszkodik és érté­kes barátságokkal dicsekedhetik. A köztársaság köz­­tisztelettel környékezve nyugodtan szállhat szembe a monarkisták fenyegetéseivel és a nacionalisták dü­hös ordítozásával. A miniszterelnök beszédét nagy tetszéssel fogadták. Páris, okt. 7. (Saját­ tudósítónktól.) Politikai körökben so­kat beszélnek Méline és Ribot pártjának arról az igyekezetéről, hogy a mérsékelt radikálisokhoz kö­zeledjenek. Ribot progresszista pártja hajlandó a radikálisok demokrata reformjainak egy részét el­fogadni, hogy azután a mostani kormány bukása után újra részük legyen a hatalomban és Rouvier vagy Delca­ssé elnökségével minisztériumot alakít­hassanak. Ezt az akciót megelőzte az, hogy a pro­gresszista párt megvette a Matin-t, a­mely heteken keresztül várakozó állást foglalt el és egyetlen po­litikai kérdéshez sem szólt hozzá. Paris, okt. 7. (Saját tudósítónktól.) Combes miniszterelnök tegnapi beszéde azt jelenti, hogy a kormány meg­kezdi a parlamenti harcot a jobboldali pártok ellen. A minisztérium átmegy az offenzivába s mindenek­előtt folytatni fogja harcát a kongregációk ellen. Uj néprajzi muzeum Kolozsvárit. Irta: Gyalui Farkas. Kolozsvár, okt. 6. Nyomban a Mátyás-szobor leleplezése után átad­ják a nyilvánosságnak az Erdélyrészi Kárpát-Egyesü­let által létesített néprajzi (etnográfiai) múzeumot. Az egyesület 1898-ban elhatározta, hogy etno­gráfiai múzeumot létesít. Nem akart csupán turiszti­kai gyűjteményt csinálni, hanem lehetőleg jelenté­keny néprajzi gyűjteményt, mely egyúttal arra is na­gyon alkalmas, hogy a turisták érdeklődését fölkeltse az erdélyi részek iránt. Az egyesület néprajzi bizott­ságot alakított Kuun Géza gróf elnöklésével. Meg­kezdték mindjárt a gyűjtést. A tárgyak ajándékozás és vásárlás által gyűltek össze. Sokat vásároltak és jól. Az etnográfiai múzeumnak kincseket érő ősi szer­számok, eszközök, edények, nem aranyból, ezüstből való marhák, melyeket rabló török, labanc csordák el­hurcoltak volna, vagy a nyomorúság fö lehetett vala. Csakis így magyarázható meg az a hihetetlen siker, melylyel a múzeumot megteremtették. Itt mindjárt igazsággal meg kell jegyezni, hogy az egyesület el­nöke , Feilitzsch báró sok fáradozással, lankadatlan munkával vitte a gyűjtemény ügyét is. Az egyesület, éppen elnöke irányításával, nem riad vissza jelentős áldozatoktól sem és arra a fontos elhatározásra jutott idejekorán, hogy e múzeumát teljesen tudományos módszerrel gyűjti és ilyen színvonalon állítja össze. Fölkérte és megbízta Jankó János drt, a Nemzeti Múzeum etnográfiai osztályának őrét, hogy a begyűlt tárgyakat szakszerűen osztályozza, állítsa föl , hogy irányítsa, vezesse a gyűjtést is tovább. Tudvalevő, hogy Jankó a nyáron éppen akkor halt meg Borszéken, mikor ott gyűjtött e múzeum részére. Ekkor azonban már nagyjában elrendezte az egész múzeumot s utána Seemayer Vilibáld befejezte a munkát, melyben köz­reműködött az egyesület által saját költségén hónapo­kon át kiképzett egyesületi szakértő tisztviselő és (kivált a balneológiai múzeumban és sok mellékes fárasztó munkában) Radnóthy Dezső, az egyesület tevékeny titkára. Mátyás király születési háza egyemeletes épület, melyet a város teljesen restauráltatok, miután előbb ő felsége kezdésére, érc-emléktáblával jelölt meg. Ez épületet egészen elfoglalja a múzeum. Hét szobában a tulajdonképpen való etnográfiai múzeum van, ket­tőben fürdőügyi (balneográfiai)múzeum: az egyesület az összes erdélyi fürdőkre vonatkozó nagybecsű gyűj­teményt, a maga nemében páratlan specialitást állí­tott össze. A kapualja mindjárt etnográfiai tárgyakat mutat. A bejárattól jobbra (a földszinten) etnográfiai könyvtár áll rendelkezésre, mellette következik egy szoba, melyben háziipari termékeket árusíttat az egye­sület. A kapualjának boltozatán halászhálók és szer­számok láthatók. A földön fatörzsből vájt lélekvesz­­tők. Érdekes egy székely kapubálvány, fölirattal, mely igy figyelmeztet magára: Olvasni való! A fölirat az erényt dicsőíti s a becsületes életet. A kapu mellett Magyarország fajnépeit fel­tüntető etnográfiai térkép. Balogh Pál hatalmas és becses könyvének egyetlen eredeti térképei a múzeum falát ékesítik. A földszinten, az iroda és egyúttal néprajzi könyvtár szobájával szemben két szobába jutunk. Az első előszoba-féle­ ruhatár, a második (a bejárattól balra), melybe e kis szobából jutunk, a legneveze­tesebb hely­­ekben született Mátyás király. E szobá­ban elhelyezték a Mátyás-szobor pályázat mintáit, továbbá néhány történelmi nevezetességű régiség van benne: Apafi fejedelemnek és feleségének, Bornem­issza Annának két selyempárnás templomi széke, Béldi Pál nagy futárcsizmája, Brandenburgi Katalin­nak, Bethlen Gábor fejedelem feleségének hímzett díszszoknyája. Itt tartják az Erzsébet-lobogót is, me­lyet most szenteltek föl. Ebbe a szobába fogják el­helyezni a szoborra küldött koszorúk szalagjait. Két következő szoba az erdélyi fürdőké: a balneológiai múzeum. Tudományos gonddal végzett elemzések könnyen szemlélhető és érthető formában mutatják a vizek tartalmát. A sós­ fürdők sótartalmát, például, egymás mellé állított üvegtartókba helyezett só mu­tatja, abban az arányban, a melyben­ a vizek egymás­sal sótartalomra vannak. Üveg­kockák mutatják a légneműek tartalmának arányát. A falon mindenütt egész sereg kép s a viz mind üvegekben kiállítva, úgy a mint árusítják. Külön a nagyobb forgalmú vizek. Minden adat és tudnivaló együtt csoportosítva a fürdőkre vonatkozólag. Igen becses gyűjtemény. Hankó, az ismert tudós sokat és sikerrel dolgozott benne. Érdekes a kiállított vizek közül egy Kolozsvár határán fölfedezett olyan forrás, melynek — így mondják — tartalma ugyanaz, mint a karlszkádi vízé, úgy hogy e forrásnak óriási fontosságot és szerepet tulajdonítanak. Van a balneológiai múzeumban egy hatalmas térkép, mely az erdélyi összes fürdőkről minden adatot feltüntet, a­mit egyáltalán lehetséges mappán. Az emeletre jutunk: a lépcsőház bejárata egy kedves székely­ kapu. Maga az egész lépcsőház tele az erdélyi népfajok fényképeivel, egész sereg szép akvarell tájképpel. Itt látható a kedei unitárius tem­plom régi festett fakarzata és érdekes motívumokkal tele szószéke. A karzat és famennyezet többi darabja a többi szobában szétszórva látható, nagy terjedelme miatt egy helyen nem fért el. Becses a kalotaszegi típusnak szoborképben kifejezett formája. Egy kalo­taszegi férfi és nő színes mellszobrát látjuk, a nép­rajzi s antropológiai felvételek eseteinek 60 százaléka alapján megformált típussal a fejben, arcban, stb. A zárt folyosón töméntelen érdekes kép után régi őrlő-malmot látunk, kézi hajtásra, odább gazdasági eszközöket s egy primitív régi méhest, melynek kap­tárai csupa fatörzsek. Az első terembe, melybe most jutunk, már meg­kap és meglep a kiállított tárgyak nagy száma, vál­tozatossága. A nép mesterségeinek eszközei láthatók itt, csoportok szerint. Gazdasági eszköz, lószerszám, kulacs, havasi pásztorbot, ostor. Igen kedves a sok gyermek­játék. Érdekeseit a régi torockai bányász­eszközök. A terem közepén régi ekék állanak, egész sereg, odahordott földbe helyezve. Hol porlad a sok kéz, mely velük szántott? Következik egy szoba a pásztorélet szerszámai­val, vadászat, halászat eszközeivel. Pompás puskapor­tartó gyűjteményt látunk, 1690-től származó darab a legrégibb benne, közte sok szép diszitett puska­por-tülök. Itt egy ékszergyűjtemény, szász, oláh, szé­kely ékszerből, továbbá mogyorótörők, diótörő, el­més fazár, furfangos egérfogó, miket mind a nép talált föl és csinált. A sarokban remek befaragott pásztorbotok, egyik, a­milyen nagy, akkora furulya is egyúttal. Az agyagipar szobájába léptünk, paraszt­ma­jolika, fabokály, cserép­tányér, fokozatosan gazda­godó diszitéssel, kincseket érő régi parasztmajolika­­díszedények, székely és szász diszitéssel bokályok, elkápráztatják a szemet, annyi s oly szép van belőlük. Gyertyaöntőket és egy ritka díszes székely asztalt jegyeztünk meg e szobában, mint érdekest a sok közt is. -á-. ............­A fonóka birodalmába kerülünk a szomszéd­szobában. Orsó, guzsaly, rokka, osztováták szint­úgy kínálkoznak a látogató hölgyeknek. Ha megint divatba jöhetnének! Érdekes gyűjtemény orsónehe­­zékből, az orsója alól rakott sulyokból, melyek vidék szerint különbözők és másként vannak diszitve. A falon díszsulyokok. Szerelmes legény a szeretőjét cif­rán kidiszitett sulyokkal ajándékozza meg egy-egy vidéken. Kedves látnivaló, a­mi most ránk vár: egy teljesen berendezett kalotaszegi konyha. Minden tu­dományos pontossággal és hűséggel az eredetihez hi­­ven föltüntetve. A tűzhely előtt életnagyságu alak: egy asszony lisztet szitál. Itt egész sereg konyha­eszköz, minek nevét se halljuk ma, odább mérlegek, vagy, a mint itt is a nép mondja: komponált, a XVII-ik századtól kezdve, lámpák, függő karosgyer­­tyatartók fából. Remeke a múzeumnak a konyha után következő kalotaszegi szoba. Három életnagyságú, híven öltö­zött alak, egy menyecske, egy pártás lány és egy déli legény áll ott. A szobában minden a legtelje­sebb és részletesebb gonddal a helyszínen vett ada­tok nyomán és persze odavaló tárgyakból látható. Az ablakok mérete, üvege, minden berendezési tárgy, így a bölcső is, a pontosan járó fali óra is megfe­lelő. Nagyon érdekes a szoba előtt oldalt, Betlehe­­mesek díszleteiből, fölszereléseiből egy gyűjtemény. Micsoda kincstár tárja elénk a következő szo­bában, színekben ragyogó tartalmát! Régi, csoda­szép hímzések gyűjteménye, mindenféle erdélyi vidék külön varrottasa, szőttese. Patyolatfehérnemű mellett ízléssel, a szép iránt bámulatos érzékkel és roppant szorgalommal készült női munkák. Meg ne feledkezzünk arról a nagybecsű gyűj­teményről, mely az oláh vidékek színezett fametszeteit mutatja be. Ötszáz év előtt csináltak már Tirolban hasonló, de nem ily primitív metszeteket. Mindegy, jól kifestve kedvesebbek ők a falusi jámbor oláh előtt, mint akármily rézmetszetű műremek, melyen a szent­nek még csak ultramarin szinü szakálla sincs. Nagy a gyanúm, hogy ezeket a képeket, akár századok előtt az első fametszeteket, a bucsujáró helyeken oszto­gatott szentképeket, akkor a szerzetesek, most a pópák gyártják. Ezek mellett rikító szinte, festett rá­más képet is láthatunk. A folyosón van egy sereg színesre festett és rajzolt húsvéti piros tojás, továbbá tulipános ládák, a­milyeneket ma már nálunk hiába keresünk vásáron, az, a­mit ide hoznak, silány por­téka: ezek a régi szép darabok. Nincs több szoba hétnél, már visszajutottunk a folyosóra, de a­ 1. múzeumnak annyi tárgya van tar­talékban, hogy akár még négy-öt termet rögtön meg­tölthetne. A sok közt érdekes egy havasi régi ke­mence, melyért nagy árt fizetne akármelyik hasonló jellegű múzeum. Ott hever egy szárnyékban az udva­ron. El kellene helyezni sok mással együtt, hová, ha nincs hely rá ? De nem féltem a múzeumot. Mátyás király szülőháza udvarán jut még építkezésre hely s épülete is megbővül, ha meglátja Wlassics miniszter és többi kollégája, meg az ide érkező képviselők, hogy micsoda nagy értékű és szép intézmény ez az új múzeum. Valóságos meglepetés a nemzetnek s a ma­gyar tudománynak. Átnézve ezerekre menő darabját, a nép ötletes­sége, ízlése és okossága csodálja ezt. Itt naivsága örvendeztet, ott megható nélkülözése nyilas szívünkbe. Összeségében pedig megnevezhetetlen vágyakozást kelt bennünk azok kunyhói felé, a­kiknek keze és esze­müvét csodáltuk. TÁVIRATOK. A búr tábornokok. Brüsszel, okt. 7. (Saját tudósítónktól.) A búr tábornokokat a Monarque-szálló előtt és mindenütt, a­hol mutat­koztál­, éjfélig rendkívül zajos ovációban részesítet­ték. Este kilenc órakor volt az üdvözlés a Grande Harmonie nagytermében. De Watt körülbelül ezt felelte az üdvözlő beszédre: — Letettük ugyan a fegyvert, de oly békefelté­teleket kaptunk, a­melyeknek lojális megtartásától függ a jövő. Nem azért jöttünk Európába, hogy tün­tetést rendezzünk, hanem azért, hogy adományt gyűjtsünk özvegyeinknek és árváinknak. Az angol újságok azt állítják, hogy Dél-Afrikában igen ter­jedelmes legelők vannak, de én becsületszavamra biztosítom önöket, hogy minden, de minden el­pusztult. De Wett azzal fejezte be beszédét, hogy előre köszönetet mondott az adományokért. Delarey és Botha leírták a háború borzalmait s Botha azt mondta a többi közt, hogy azért tették le a fegyvert, mert a búr fajt a teljes kiirtástól meg akarták menteni. A tábornokok ötvenezer burbarát szakadatlan ovációja mellett mentek vissza szállójukba, a­hol Reinhart, a bur-bizottság elnöke, átadta nekik az összegyűlt adományokat és műtárgyakat. A bemutatás éjfélig 5

Next