Budapesti Hírlap, 1902. október(22. évfolyam, 269-299. szám)
1902-10-01 / 269. szám
1902. október 1. BUDAPESTI HÍRLAP, (269. sz.) magát, hanem rusznáknak vagy ruszinnak. A mi rusznyák népünk a honfoglalás óta jóban, rosszban híven osztozik a magyarral, soha tőle el nem pártolt, szövetséget nem keresett az ország határán kívül és hűségesküjét egy évezred alatt vérével pecsételte meg. A magyar állam a mi hegyvidéki magyar rusznyákjainkkal már érezteti azt az anyagi segítséget és kultúrát, melyről Lembergben még csak most fognak tanácskozni az öreg és a gimnazista lengyel ruténok. A meghívók megérkeztek Magyarországba; nem hiszszük, hogy akad olyan hazánkfia, aki részt vesz a nagygyűlésen, de ha mégis akad, az ezzel a tüntetéssel vétkezik magyar hazája és saját népfaja ellen, mert hálátlan a gondos haza iránt és ilyen színben igyekszik föltüntetni fajabelieit is. A közigazgatás szervezése a megyékben és járásokban. Kicsiny, harminc oldalra terjedő, nagyon szerény külsejű füzetben rendkívül tetszetős tervet tesz közzé a közigazgatás reformja ügyében Hamvai Lajos doktor, huszti ügyvéd. A közigazgatás reformjának nagy irodalmában számottevő ez a kis füzet.A szerző szerint a közigazgatásnak az a legnagyobb baja, hogy túlságosan sok a hivatal, mely a közigazgatást ellátja. Hamvai azt ajánlja, hogy minden közigazgatási ágat egy, megyénként szervezendő középponti testületben egyesítsünk. Ez a testület hét főosztályra oszlanék a különféle közigazgatási ágak természete szerint; volna tehát: 1. általános közigazgatási osztály, 2. pénzügyi, 3. népoktatási, 4. műszaki, 5. jogi és árvaügyi, 6. közegészségügyi és 7. gazdasági főosztály. Ebben a rendszerben tömérdek hivatal válnék fölöslegessé: a pénzügyigazgatóságokat, kataszteri felügyelőségeket, pénzügyőri főbiztosságokat, tanfel- Ügyelőségeket, állam-építészeti hivatalt, kazánbiztosságokat, kulturmérnökségeket, kincstári uradalmi Ügyészségeket, erdőfelügyelőségeket, állami erdészeti hivatalokat, iparfelügyelőségeket, stbit egyszerűen meg lehetne szüntetni. Hamvai tervei megérdemlik, hogy komolyan foglalkozzanak vele azok, a kik a közigazgatás reformját előkészítik. A szászrégeni mandátum. Szászrégenből jelentik: Teleki Domokos gróf, a szászrégeni kerület szabadelvű párti választóinak jelöltje ma nagyszámú választó közönség előtt elmondotta programbeszédét. Általános helyeslés között kijelentette, hogy az önálló vámterületet csak abban az esetben óhajtja, ha Ausztriával nem sikerül a kiegyezés, továbbá, hogy híve a tisztviselői fizetések emelésének, hol nobilis és miles, mint Szent László dekrétumában, hol csak nobilis, mint Kálmán törvényeiben, hol meg serviens regis. Voltak aztán nem nemes szabadok: a várjobbágyok, várnépek, királyi udvarnokok és a telepesek, a kiket vendégeknek hívtak. A harmadik rend a rabszolgákból állott, utóbb jórészt ebből a rendből támadt a jobbágyság. Széles alapon, részletesen tárgyalja az Árpád-korszak jogintézményeit a magánjog, a büntetőjog és a perjog alapján. A harmadik korszakot alkotmányos fejlődésünkben, az 1308 és 1608 esztendők közé eső időt, amelyet a szent koronaállamszervezet korának nevez, négy fejezetben írja le. Beszél először a királyságról és a szent koronáról, mint intézményről; azután leírja a rendi szervezetet, tehát a társadalmat, amint az a vegyes házakból származott királyok alatt átalakult, vázolja a törvényhozó hatalmat, amely ekkor már az országgyűlések kezében van és végre a végrehajtó hatalom szervezetét, a kormányzást és a törvénykezést tárgyalja. Ebben a rövid vázlatban, amely jobbára fölsorolásokból áll, alig adhatunk valamelyes fogalmat Timon könyvének gazdag és tanulságos tartalmáról. Könyvét azonban nemcsak a gazdag tartalom ajánlja, hanem a plasztikus és módszeres előadás is. Végül egész szárazon, minden obligát dicsérettől menten, hadd emeljük ki a Magyar alkotmány és jogtörténetének legfölöttébb sajátságát, az egészben megnyilatkozó nemzeti szellemet. Alkotmányunk, jogi életünk fejlődésében neki az a legérdekesebb és a legfontosabb, a mi specifice magyar: alkotmányunk és jogi életünk fejlődésében a magyar fajpolitikai ösztöneit és talentumát rajzolta meg. Ez a vonás emeli ki jogi könyveink átlagából a Timon Ákos könyvét. És ez a tulajdonság ajánlja, hogy minél többen olvassák munkáját és minél többen az ő kalauzolása mellett ismerkedjenek meg államunk és fajunk politikai múltjával. A függetlenségi párt értekezlete. Az országos függetlenségi és 48-as Kossuth-párt Kossuth Ferenc pártelnök elnökletével október 7-én este hat órakor tartja e ciklusban első értekezletét. Kérvények a képviselőházhoz. A három hónapos nyári szünet alatt 143 kérvény érkezett a képviselőházhoz, sokkal több, mint eddig bármely esztendőben a nyári szünet idején. Kossuth Lajos érdemeinek törvénybe iktatását, s a Rákócziról és Bercsényiről szóló törvény eltörlését 23, az adóvégrehajtásnak a tavaszszal és nyáron való szünetelését 18, a harminc filléres tanítói nyugdíjjárulék eltörlését 12, a képviselőválasztási törvény módosítását 11, az elemi csapás okozta károk miatt való adótörlést 11, az önálló vámterület 10, a kóbor cigányok megrendszabályozását 9, az árva- és gyámpénztárak kezeléséről szóló törvény módosítását 6, a köztisztviselők vasárnapi munkaszünetét 6, a nemzetiségi törvény módosítását 5, a megyei tisztviselők fizetésének javítását 5, a pancsovai választókerület kettéosztását 4, a harmadévi katonák nyári szabadságolását 4 törvényhatóság kéri az országgyűléstől. Külföldi események. (Olaszország tripoliszi expedíciója. — Sipka és Plevna. — II. Vilmos császár Holdi Cikkelyei. — Csatorna a Fekete-, Fehér- és Keleti tenger között. — Tibet orosz protektorátus alatt. Budapest, szept. 30. Az olasz kormány kijelentette a szultánnak, hogy egyelőre nem gondol arra, hogy a szultán két afrikai tartományát, Tripoliszt és Bengázit megszállja. Ez a megnyugtatás nagy örömet szerzett a szultánnak, aki megengedte, talán Hálája jeléül, hogy az olaszok Tripoliszt és Bengázit társadalmi tekintetben úgy kiaknázzák, ahogyan csak bírják. Ehhez különben az olaszok már régen hozzáláttak, mert a szultán afrikai birtokán a megművelt földnek több mint negyedrésze olasz állampolgárok kezében van; egy Eloris nevű sokszoros milliomos a tavaszszal is több mint százezer hold nagyságú területet vásárolt, amelyet könnyű lesz termőfölddé változtatni. A szultán engedelmével még az öszszes tudományos és kereskedelmi expedíciót leüld az olasz kormány Tripoliszba; az expedíció régészeti kutatásokat végez, de azt is tanulmányozza, hogy kereskedelmi tekintetben az olaszok hogyan zsákmányolhatnák ki Tripolisz belsejét. A török kormányra nézve az egész Tripolisz parlagon heverő terület, amely többe kerül, mint amennyi jövedelmet hajt, s ha már maga nem láthat hozzá a gazdasági értékesítéshez, neki körülbelül mindegy, hogy ki vállalkozik erre a hasznos feladatra, s csak az a fő, hogy az olasz földbirtokosok, kereskedők és gyárosok, akik Tripoliszban letelepednek, a török kormánynak fizessék az adót. A szultán tehát nemcsak, hogy nem ellenzi az olaszok expedícióját, hanem el is rendelte, hogy egy század török katonaság mindenütt kísérje és védelmezze Tripoliszban az expedíciót. * Az orosz-török háború emlékét miért ünnepüik az oroszok és bulgárok a Sipka-szorosban, mikor sokkal több értelme volna annak, ha az oroszok és románok ünnepelnék ott, ahol a háború sorsa eldőlt: Plevnában? Erre a kérdésre egy angol újságban kapunk feleletet: a londoni Evening Standard azt írja, hogy Oroszország mindenképpen ki akarta rekeszteni Romániát a háború emlékének megünnepléséről. A kirekesztésnek pedig az az oka, hogy Oroszország Romániát a hármas szövetség titkos tagjának tekinti. Az angol újság még megtoldja hírét azzal, hogy Romániában nagy a felháborodás Oroszországnak e barátságtalan viselkedése miatt. * A porosz hadseregben I. Vilmos császár Hadi Cikkelyei szabják meg a katonai igazságszolgáltatás irányát. A cikkelyeket csak 1872 október 31-ikén adta ki a császár, s unokája, II. Vilmos már is elavultaknak tartja, őket, holott a mi közös hadseregünk legfrissebb ilynemű törvénye még Mária Terézia korából származik. A császár tehát, a minap, szeptember 22-ikén új Hadi Cikkelyeket adott ki, melyeket most tesznek közzé a hadsereg lapjában. A cikkelyek közül a XV.-et érdemesnek tartjuk közölni, íme, így szól: „A katona tiszteletreméltó hivatását nem szabad tiszteletlen bánásmóddal kicsinyíteni. Azt, a ki alárendeltjeivel nem úgy bánik, ahogyan a szolgálati szabályok parancsolják, a ki alárendeltjeit megsérti vagy éppen bántalmazza, vagy aki alárendeltjének kárára magának hasznot szerez, különös szigorúsággal kell megbüntetni." * A szibériai vasút tervével egy időben az orosz kormány azt is tervezte, hogy óriás csatornát épít, mely a Keleti-, Fekete- és Fehértengert egymással összekötné. Előbb a szibériai vasút építését kezdették meg, amelylyel már el is készültek. Most azonban, mikor az első nagy mű elkészült, második tervéről le kellett mondania az orosz kormánynak: a szibériai vasút oly sokba került, fönntartása annyi költséget okoz, s még oly keveset jövedelmez, hogy a csatornaépítésről lemondott az orosz kormány. Az orosz közönség azonban nem tud lemondani a nagyszerű tervről; az érdekelt városok, nagykereskedők és nagyiparosok elhatározták, hogy a csatorna építésére részvénytársaságot alapítanak. Mivel a kormány igen értékes támogatást ígér a merész vállalkozásnak, a csatornaépítő-társaság már a napokban meg fog alakulni. Az orosz pénzügyminiszter és a közlekedési miniszter már kinevezte képviselőjét az alakuló közgyűlésre.* Az orosz lapok azt írják, hogy Tibet, a dalai láma országa néhány hét óta orosz protektorátus alatt van. Oroszország szerződést kötött' Kínával, melynek Tibet hűbéres állama volt. Kína e tartományra való minden jogát átengedte' Oroszországnak, amely viszont igen sok kiváltságot biztosított a kínaiaknak Tibetben, (egyebek között vámmentességet) s megígérte azt is, hogy őrködik Kína területi épségén, s Kínát védelmezi nemcsak az idegen támadás, de szükség esetén a belső lázadás ellen is. E területszerzés Oroszországra nézve igen fontos, nem annyira gazdasági, mint inkább politikai tekintetben. Igaz ugyan, hogy Tibet ötször akkora, mint az osztrák-magyar monarkia, de terméketlen fensik, melynek még a völgyei is három-négyezer méter magasságban vannak a tenger színe fölött. A népesség nagyon csekély, talán két millió ember, s európai fogalmak szerint rendkívül szegény. Az idegengyűlölő, vad nép között az uralom fönntartása mindenesetre többe fog kerülni, mint amennyi hasznot Tibet akár zsarnok uralom alatt is hajthat. Fontos azonban Oroszországra nézve az, hogy nagyon meghosszabbította azt a határvonalat, melyen az angol-indiai birodalommal érintkezik; a két versengő nagyhatalmat Ázsiában most már csak a Himalája legmagasabb csúcsai választják el egymástól. Zola halála: Budapest, szept. 30. Zola holttestét ma ravatalra tették, amelyhez egész nap sűrű csoportokban zarándokoltak az elhunyt barátai és hívei. Ma már bizonyos, hogy Zola halálát a széngáz mérgezése okozta; ezt állapították meg a holttest felboncolásánál az orvosok. A párisi lapok részvéttel írnak Zoláról s méltatják nagy tehetségét. A szerencsétlenül járt író özvegye iránt, aki ma már jobban van, nagy részvét nyilvánul, nemcsak Franciarországban, hanem a külföldön is. Jókai Mór ma a következő részvéttáviratot küldötte az özvegynek: Asszonyom, fogadja ön legmélyebb részvétem nyilatkozatát s engedje meg, hogy osztozzam az ön fájdalmában a szerencsétlenség fölött, mely lángeszű férjét érte. Megmérhetetlen veszteség ez az egész irodalomra, s gyász az összes miveit világra nézve. Isten adjon önnek legmagasabb vigasztalást s teljes fölgyógyulást minden bajából. Hódolója Jókai Mór dr. A Lipótvárosi Kaszinó mai igazgatósági ülésén elhatározta, hogy Zola ravatalára megfelelő fölírással koszorút helyez. Zola haláláról ma a következő táviratokat kaptuk: Páris, szept. 30. Zola a jövő héten Olaszországba akart utazni a feleségével. Megtalálták az Íróasztalon azt a levelet, melyben Zoláné az útitervet háziorvosával tudatja s melyet nem küldött még el. Zola megérkezésekor kijelentette, hogy háló-, szobáját mindaddig nem fütteti, amíg a kályhás a kandallót ki nem javítja. Zoláné azonban azt gondolta magában, hogy egyetlen fűtés nem fog ártani, s annál kevésbbé, mert a kandalló nem füstölt. 3