Budapesti Hírlap, 1902. október(22. évfolyam, 269-299. szám)

1902-10-01 / 269. szám

1902. október 1. BUDAPESTI HÍRLAP, (269. sz.) magát, hanem rusznáknak vagy ruszinnak. A mi rusznyák népünk a honfoglalás óta jóban, rossz­ban híven osztozik a magyarral, soha tőle el nem pártolt, szövetséget nem keresett az ország ha­tárán kívül és hűségesküjét egy évezred alatt vé­rével pecsételte meg. A magyar állam a mi hegy­vidéki magyar rusznyákjainkkal már érezteti azt az anyagi segítséget és kultúrát, melyről Lemberg­­ben még csak most fognak tanácskozni az öreg és a gimnazista lengyel­ ruténok. A meghívók meg­érkeztek Magyarországba; nem hiszszük, hogy akad olyan hazánkfia, a­ki részt vesz a nagygyű­lésen, de ha mégis akad, az ezzel a tüntetéssel vétkezik magyar hazája és saját népfaja ellen, mert hálátlan a gondos haza iránt és ilyen szín­­ben igyekszik föltüntetni fajabelieit is. A közigazgatás szervezése a megyékben és járásokban. Kicsiny, harminc oldalra terjedő, nagyon szerény külsejű füzetben rendkívül tetsze­tős tervet tesz közzé a közigazgatás reformja ügyé­ben Hamvai Lajos doktor, huszti ügyvéd. A köz­­igazgatás reformjának nagy irodalmában számot­tevő ez a kis füzet.­­A­ szerző szerint a közigazgatás­nak az a legnagyobb baja, hogy túlságosan sok a h­ivatal, mely a közigazgatást ellátja. Hamvai azt ajánlja, hogy minden közigazgatási ágat egy, me­­gyénként szervezendő középponti testületben egye­sítsünk. Ez a testület hét főosztályra oszlanék a különféle közigazgatási ágak természete szerint; volna tehát: 1. általános közigazgatási osztály, 2. pénzügyi, 3. népoktatási, 4. műszaki, 5. jogi és árva­­ügyi, 6. közegészségügyi és 7. gazdasági főosztály. Ebben a rendszerben tömérdek hivatal válnék fölös­legessé: a pénzügyigazgatóságokat, kataszteri fel­ügyelőségeket, pénzügyőri főbiztosságokat, tanfel- Ügyelőségeket, állam-építészeti hivatalt, kazánbiztos­­ságokat, kultur­mérnökségeket, kincstári uradalmi Ügyészségeket, erdőfelügyelőségeket, állami erdészeti hivatalokat, iparfelügyelőségeket, stbit egyszerűen m­eg lehetne szüntetni. Hamvai tervei megérdemlik, hogy komolyan foglalkozzanak vele azok, a kik a közigazgatás reformját előkészítik. A szászrégeni mandátum. Szászrégenből je­lentik: Teleki Domokos gróf, a szászrégeni kerület szabadelvű párti választóinak jelöltje ma nagyszámú választó közönség előtt elmondotta programbeszédét. Általános helyeslés között kijelentette, hogy az önálló vámterületet csak abban az esetben óhajtja, ha Ausz­triával nem sikerül a kiegyezés, továbbá, hogy híve a tisztviselői fizetések emelésének, hol nobilis és miles, mint Szent László dekrétu­mában, hol csak nobilis, mint Kálmán törvényei­ben, hol meg serviens regis. Voltak az­tán nem nemes szabadok: a vár­jobbágyok, vár­népek, királyi udvarnokok és a telepesek, a ki­ket vendégeknek hívtak. A harmadik rend a rab­szolgákból állott, utóbb jórészt ebből a rendből támadt a jobbágyság. Széles alapon, részletesen tárgyalja az Árpád-korszak jogintézményeit a magánjog, a büntetőjog és a perjog alapján. A harmadik korszakot alkotmányos fejlődésünk­ben, az 1308 és 1608 esztendők közé eső időt, a­melyet a szent korona­­államszervezet korá­nak nevez, négy fejezetben írja le. Be­szél először a királyságról és a szent koroná­ról, mint intézményről; azután leírja a rendi szervezetet, tehát a társadalmat, a­mint az a vegyes­ házakból származott királyok alatt át­alakult, vázolja a törvényhozó hatalmat, a­mely ekkor már az országgyűlések kezében van és végre a végrehajtó hatalom szervezetét, a kor­mányzást és a törvénykezést tárgyalja. Ebben a rövid vázlatban, a­mely jobbára fölsorolásokból áll, alig adhatunk valamelyes fogalmat Timon könyvének gazdag és tanulságos tartalmáról. Könyvét azonban nemcsak a gazdag tartalom ajánlja, hanem a plasztikus és módszeres elő­adás is. Végül egész szárazon, minden obligát dicsérettől menten, hadd emeljük ki a Magyar alkotmány és jogtörténeté­nek legfölöttébb saját­ságát, az egészben megnyilatkozó nemzeti szel­lemet. Alkotmányunk, jogi életünk fejlődésé­ben neki az a legérdekesebb és a legfontosabb, a mi specifice magyar: alkotmányunk és jogi éle­tünk fejlődésében a magyar faj­­politikai ösztö­neit és talentumát rajzolta meg. Ez a vonás emeli ki jogi könyveink átlagából a Timon Ákos könyvét. És ez a tulajdonság ajánlja, hogy minél többen olvassák munkáját és minél többen az ő kalauzolása mellett ismerkedjenek meg ál­lamunk és fajunk politikai múltjával. A függetlenségi párt értekezlete. Az or­szágos függetlenségi és 48-as Kossuth-párt Kossuth Ferenc pártelnök elnökletével október 7-én este hat órakor tartja e ciklusban első értekezletét. Kérvények a képviselőházhoz. A három hónapos nyári szünet alatt 143 kérvény érkezett a képviselőházhoz, sokkal több, mint eddig bármely esztendőben a nyári szünet idején. Kossuth Lajos érdemeinek törvénybe iktatását, s a Rákócziról és Bercsényiről szóló törvény eltörlését 23, az adóvég­rehajtásnak a tavaszszal és nyáron való szünetelését 18, a harminc filléres tanítói nyugdíj­járulék eltörlé­sét 12, a képviselőválasztási törvény módosítását 11, az elemi csapás okozta károk miatt való adótörlést 11, az önálló vámterület 10, a kóbor cigányok meg­­rendszabályozását 9, az árva- és gyámpénztárak ke­zeléséről szóló törvény­­ módosítását 6, a köztisztvi­selők vasárnapi munkaszünetét 6, a nemzetiségi tör­vény módosítását 5,­ a megyei tisztviselők fizetésének javítását 5, a pancsovai választókerület kettéosztását 4, a harmadévi katonák nyári szabadságolását 4 tör­vényhatóság kéri az országgyűléstől. Külföldi események. (Olaszország tripoliszi expedíciója. — Sipka és Plevna. — II. Vilmos császár Holdi Cikkelyei. — Csatorna a Fekete-, Fehér- és Keleti tenger között. — Tibet orosz protektorátus alatt.­ Budapest, szept. 30. Az olasz kormány kijelentette a szultán­nak, hogy egyelőre nem gondol arra, hogy a szultán két afrikai tartományát, Tripoliszt és Bengázit megszállja. Ez a megnyugtatás nagy örömet szerzett a szultánnak, a­ki megengedte, talán Hálája jeléül, hogy az olaszok Tripoliszt és Bengázit társadalmi tekintetben úgy kiaknáz­zák, a­hogyan csak bírják. Ehhez különben az olaszok már régen hozzáláttak, mert a szultán afrikai birtokán a megművelt földnek több mint negyedrésze olasz állampolgárok kezében van; egy Eloris nevű sokszoros milliomos a ta­vaszszal is több mint százezer hold nagyságú területet vásárolt, a­melyet könnyű lesz termő­földdé változtatni. A szultán engedelmével még az öszszes tu­dományos és kereskedelmi expedíciót leüld az olasz kormány Tripoliszba; az expedíció régé­szeti kutatásokat végez, de azt is tanulmá­nyozza, hogy kereskedelmi tekintetben az ola­szok hogyan zsákmányolhatnák ki Tripolisz belsejét. A török kormányra nézve az egész Tri­polisz parlagon heverő terület, a­mely többe ke­rül, mint a­mennyi jövedelmet hajt, s ha már maga nem láthat hozzá a gazdasági értékesí­téshez, neki körülbelül mindegy, hogy ki vállal­kozik erre a hasznos feladatra, s csak az a fő, hogy az olasz földbirtokosok, kereskedők és gyá­rosok, a­kik Tripoliszban letelepednek, a tö­rök kormánynak fizessék az adót. A szultán tehát nemcsak, hogy nem ellenzi az olaszok expedíció­ját, hanem el is rendelte, hogy egy század török katonaság mindenütt kísérje és védel­mezze Tripoliszban az expedíciót. * Az orosz-török háború emlékét miért ün­nepüik az oroszok és bulgárok a Sipka-szorosban, mikor sokkal több értelme volna annak, ha az oroszok és románok ünnepelnék ott, a­hol a há­ború sorsa eldőlt: Plevnában? Erre a kérdésre egy angol újságban kapunk feleletet: a londoni Evening Standard azt írja, hogy Oroszország mindenképpen ki akarta rekeszteni Romániát a háború emlékének megünnepléséről. A kirekesz­tésnek pedig az az oka, hogy Oroszország Ro­mániát a hármas­ szövetség titkos tagjának te­kinti. Az angol újság még megtoldja hírét az­zal, hogy Romániában nagy a felháborodás Oroszországnak e barátságtalan viselkedése miatt. * A porosz hadseregben I. Vilmos császár Hadi Cikkelyei szabják meg a katonai igazság­szolgáltatás irányát. A cikkelyeket csak 1872 október 31-ikén adta ki a császár, s unokája, II. Vilmos már is elavultaknak tartja, őket, hol­ott a mi közös hadseregünk legfrissebb ilynemű törvénye még Mária Terézia korából származik. A császár tehát, a minap, szeptember 22-ikén új Hadi Cikkelyeket adott ki, melyeket most tesz­nek közzé a hadsereg lapjában. A cikkelyek kö­zül a XV.-et érdemesnek tartjuk közölni, íme, így szól: „A katona tiszteletreméltó hivatását nem sza­bad tiszteletlen bánásmóddal kicsinyíteni. Azt, a ki alárendeltjeivel nem úgy bánik, a­hogyan a szolgá­lati szabályok parancsolják, a ki alárendeltjeit meg­sérti vagy éppen bántalmazza, vagy a­ki alárendelt­jének kárára magának hasznot szerez, különös szi­­gorúsággal kell megbüntetni." * A szibériai vasút tervével egy időben az orosz kormány azt is tervezte, hogy óriás csa­tornát épít, mely a Keleti-, Fekete- és Fehér­­tengert egymással összekötné. Előbb a szibériai vasút építését kezdették meg, a­melylyel már el is készültek. Most azonban, mikor az első nagy mű­ elkészült, második tervéről le kellett mondania az orosz kormánynak: a szibériai vasút oly sokba került, fönntartása annyi költ­séget okoz, s még oly keveset jövedelmez, hogy a csatorna­építésről lemondott az orosz kormány. Az orosz közönség azonban nem tud lemondani a nagyszerű tervről; az érdekelt vá­rosok, na­gykereskedők és nagyiparosok elhatá­rozták, hogy a csatorna építésére részvénytársa­ságot alapítanak. Mivel a kormány igen értékes támogatást ígér a merész vállalkozásnak, a csa­­torna­építő-társaság már a napokban meg fog alakulni. Az orosz pénzügyminiszter és a közle­kedési miniszter már kinevezte képviselőjét az alakuló közgyűlésre.* Az orosz lapok azt írják, hogy Tibet, a dalai láma országa néhány hét óta orosz protek­torátus alatt van. Oroszország szerződést kötött' Kínával, melynek Tibet hűbéres állama volt. Kína e tartományra való minden jogát átengedte' Oroszországnak, a­mely viszont igen sok kivált­ságot biztosított a kínaiaknak Tibetben, (egyebek között vámmentességet) s megígérte azt is, hogy őrködik Kína területi épségén, s Kínát védel­mezi nemcsak az idegen támadás, de szükség ese­tén a belső lázadás ellen is. E területszerzés Oroszországra nézve igen­ fontos, nem annyira gazdasági, mint inkább politikai tekintetben. Igaz ugyan, hogy Tibet ötször akkora, mint az osztrák-magyar mon­­arkia, de terméketlen fensik, melynek még a völgyei is három-négyezer méter magasságban vannak a tenger színe fölött. A népesség nagyon csekély, talán két millió ember, s európai fo­galmak szerint rendkívül szegény. Az idegen­gyűlölő, vad nép között az uralom fönntartása mindenesetre többe fog kerülni, mint a­mennyi hasznot Tibet akár zsarnok uralom alatt is hajt­hat. Fontos azonban Oroszországra nézve az, hogy nagyon meghosszabbította azt a határvona­lat, melyen az angol-indiai birodalommal érint­kezik; a két versengő nagyhatalmat Ázsiában most már csak a Himalája legmagasabb csúcsai választják el egymástól. Zola halála: Budapest, szept. 30. Zola holttestét ma ravatalra tették, a­melyhez egész nap sűrű csoportokban zarándokoltak az el­hunyt barátai és hívei. Ma már bizonyos, hogy Zola halálát a széngáz mérgezése okozta; ezt állapították meg a holttest felboncolásánál az orvosok. A párisi lapok részvéttel írnak Zoláról s méltatják nagy tehet­ségét. A szerencsétlenül járt író özvegye iránt, a­ki ma már jobban van, nagy részvét nyilvánul, nemcsak Franciarországban, hanem a külföldön is. Jókai Mór ma a következő részvéttáviratot küldötte az özvegynek: Asszonyom, fogadja ön legmélyebb részvétem nyilatkozatát s engedje meg, hogy osztozzam az ön fájdalmában a szerencsétlenség fölött, mely lángeszű férjét érte. Megmérhetetlen veszteség ez az egész irodalomra, s gyász az összes miveit világra nézve. Isten adjon önnek legmagasabb vigasztalást s teljes fölgyógyulást minden bajából. Hódolója Jókai Mór dr. A Lipótvárosi Kaszinó mai igazgatósági ülésén elhatározta, hogy Zola ravatalára megfelelő fölírás­­sal koszorút helyez. Zola haláláról ma a következő táviratokat kaptuk: Páris, szept. 30. Zola a jövő héten Olaszországba akart utazni a feleségével. Megtalálták az Íróasztalon azt a levelet,­ melyben Zoláné az útitervet háziorvosával tudatja s melyet nem küldött még el.­­ Zola megérkezésekor kijelentette, hogy háló-, szobáját mindaddig nem fütteti, a­míg a kályhás a­ kandallót ki nem javítja. Zoláné azonban azt gon­­­dolta magában, hogy egyetlen fűtés nem fog ártani, s annál kevésbbé, mert a kandalló nem füstölt. 3

Next