Budapesti Hírlap, 1902. december (22. évfolyam, 330-358. szám)
1902-12-01 / 330. szám
Budapest, 1902 XXI. évfolyam 330. szám Hétfő, december 1 Megjelenik mindennap, hátfon és ünnep után való Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., egy hónapra 3 kor. 40 fil. Egyez szám ára helyben Telefon: szerk. 54—83, kiadók. 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. aap Előfizetés- is hirdetés-föltétel: Ilgyace kis József-körút 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó ifi., vastagabb betűvel S 111. Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint. Rákóczi-kiállítás, Budapest, nov. 30. Az utolsó, a legtovább tartó kurucforradalomnak, a melynek lobogóját Zrínyi Ilona fia, II. Rákóczi Ferenc emelte föl, közeledik a kétszázadik évfordulója. Az a láng, a melyet ő gyújtott, ő szított s nyolc éven át ő tartott izzásban, volt a kuruc lélek utolsó föllobbanása. Akik a katasztrófa beálltakor nem rakták le fegyverüket a majtényi síkon s nem hódoltak meg a dinasztiának, szanaszét hányódtak a világ mind a négy tájéka irányában. A forradalom lelke s a kuruc lélek reménysége, Rákóczi Ferenc, hosszabb bujdosás után a török császár vendégszeretetére szorult s a kis-ázsiai Rodostóban hunyta örök álomra szemét. Fiatalon, alig küszöbén a férfikornak vonta ki kardját a magyar szabadság védelmében s még nem jutott el a férfikor deléig, a mikor kezéből a szabadságot védő kardot kiütötték s ezzel üressé, sivárrá, céltalanná tették egész hátralévő életét. De bár ideálja a szabad, független Magyarország porba omlott, bár az a munka, a melyre föltette egész életét, meghiúsult: nem élt ficban s a magyar históriának és a magyar hazaszeretetnek hűségesebb, ragyogóbb emléke nincs ennél a derékon tört életnél. Rákóczi Ferenc igaz mivoltában nem volt forradalmi természet, éppen szelleme ideális röpte, erkölcsei makulátlan tisztasága miatt. A siker a legtöbbször, ha nem is éppen mindig koncessziókat, megalkuvást kívánt s ő nemzete ideális jogaiból nem tudott koncedálni semmit; ő a nemzet vérrel szerzett, vér árán megtartott jogaiból egy betűt sem tudott elalkudni. Nem volt szerencsés forradalmi vezér és politikus, de olyan tökéletes ember volt, akiben egybefoglalódott mindaz, ami a magyarban talentum, temperamentum, erkölcs szempontjából nemes és értékes. Rákóczi Ferencnél nemesebb veretű, tökéletesebb lovagja nincs a magyar históriának. És ez a mintalovag nagy, nemes, igaz ügyet védett nemes és tiszta fegyverekkel. Hogy Rákóczi Ferenc alakja annyira kitörölhetetlenül, örök időkre bevésődött nemzetének a lelkébe, mint még csak Mátyás királyé, annak magyarázatát egyénisége és a magára vállalt munka nemessége adja meg. Kassa város, ahol Rákóczi Ferenc, mint a szabadságért harcoló kuruc vitézek fejedelme, udvarát tartotta; a Kassán székelő Kazinczy-kör a jövő nyár folyamán Rákóczi forradalmának kétszázadik évfordulóján Kassán Rákóczi-kiállítást rendez. A mozgalom ma átterjedt a fővárosra is. Kassa püspöke, Bubics Zsigmond és Zichy Jenő gróf, mint a kiállítás egyik elnöke, ma délutánra az Akadémia egyik termébe tanácsozást hívtak össze. A tanácskozásban, melynek lefolyásáról alább bőven tudósítunk, a Rákóczi nemes, ideális lelke lobogott. A Rákóczi-kiállítás ügyében tartott tanácskozásra, amelyet Bubics Zsigmond püspök és ZichyJenő gróf hívtak össze ma délután négy órakor az Akadémia heti üléstermében megjelentek: Bubics Zsigmond, Zichy Jenő gróf,Takács Menyhért dr., a premontrei kanonok-rend prépost-melátusa, Benevicey Albert, Beöthy Zsolt, Szey Kálmán, Rákosi Jenő, Kammerer Ernő, Radisics Jenő, Thaly Kálmán, Gerlóczy Géza kassai tanár, a kiállítási bizottság főjegyzője. Az elnöki széket Bubics püspök és Zichy Jenő együttesen foglalták el. Bubics pár szóval megnyitván a tanácskozást, Zichy Jenőt kérte föl az elnöki megnyitó elmondására. Zichy Jenő a következő magyar lejektől duzzadó beszéddel nyitotta meg a tanácskozást. Esztendőre érjük meg kétszázados évfordulóját a Rákóczi-féle kuruc szabadságharcnak. Jelentőségét e szabadságmozgalomnak, mely alig másfél évtizeddel a török kitakarodása után tört ki és közel nyolc esztendeig tartott, talán fölösleges fejtegetnem. Buda visszafoglalása után úgy érezte magát a magyar nemzet, mint a rab, akit földalatti sötét zárkájából világosságba hoztak. A magyar léleknek szabadság felé törő vágyát a történetírók és a költők ma furor Rakoczianus-nak nevezik. Tehát furor Rakoczianus a kétszáz év előtt való magyar tö megértsét, mely nemcsak az akkori politikai magyar nemzetet, vagyis a nemességet hatotta át, hanem kiesik a kapu a magyar, a tót, a rutén és az oláh jobbágy kezéből és leborulnak imádkozni, amikor meghallják, hogy Rákóczi átlépte a Beszédeket. Rákóczy egyénisége úgy uralta akkor a magyar képzeletet, mint a legnagyobb hősök és hódítók, a legtökéletesebb fejedelmek a maguk korát. A Rákóczyérzés nemcsak harci tűz, hanem nemes idealizmus, a léleknek magasabb gerjedelme, szeplőtlenül tiszta lelkesedés; nemcsak ott tombol, ahol a seregek összeütköznek, hanem szilaj daccal és szomorú lemondással benne vibrál azokban a dalokban is, amelyek a kurucnóta révén a szenvedő magyar lélek indulatait a népek műélvezetének közös kincsévé tették. Fejedelemben, vagy államférfiúban, aki ennyire lefogja népe képzeletét, aki ilyen lelkesedést és rajongó, tiszteletet szuggerál nemzetének, minden magyar ember, tartartozzék bármely hitvalláshoz, politikai felekezetihez, vagy társadalmi osztályhoz, megtalálja a maga rokonérzését. Elfogadott lélekkel állunk meg két évszázad távlatán Rákóczi történelmi egyénisége előtt! Nemzete szabadságának zászlaja, pajzsa volt és itt hagyott rangot, fényt, pompát és a mai fogalmak szerint egy milliárd értékű vagyont, mindent a nemzetért! Hősiessége megihleti a mai nemzedéket, a mártír szenvedése szítja az önzetlen lelkesedést. Valami művészi kegyelet költözik lelkünkbe! Érezzük, hogy ilyen fejedelemnek tisztelete nem lehet pártos érzés. Érezzük, hogy a Rákóczi-kultusz a magyar lélek virtuális ereje, amelyet Istennek, királyunknak és hazánknak közös üdvére szítani és ápolni kell. Elkövetett nagy tettek emléke, és az újabb nagy tettekre való akarat: ez a nemzetek elpusztíthatatlan, összetartó ereje. Elkövetett nagy tettek emléke előtt állunk és mélyen érezzük szükségét annak, hogy újabb nagy tettekre akaratot merítsünk belőle, mert ma tespedt egész közéletünk és minden tevékenységünk. Ma nem az uralja képzeletünket, ami kétszáz évvel ezelőtt. Talán, ha furor Rákóczianus, az az átöröklött igaz magyar érzület, mely kétszáz év előtt a csatatéren hőstettekkel tündökölt, talán ha ez költöznék bele politikánkba, művészetünkbe, gazdasági és társadalmi életünkbe, az átalakult energia ma kulturális tevékenységben hőstettekre képesítene. A franciák néhány év előtt nagy fénynyel ünnepelték meg Napóleon dicsőségének százéves emlékezetét. Kiállítást is rendeztek és a szellemi megnyilvánulás minden eszközével a nagy császár kultuszának áldoztak. És mit láttunk? Örök értékű irodalmi és történelmi művek, a művészet minden ágában remek alkotások keletkeztek és a közérzület annyira felbuzdult, hogy hatása a polgári tevékenység minden terén nyilvánvalóvá lett. Nekünk, magyaroknak nincsen Napóleonunk, de állítom, hogy Rákóczi idealizmusa nekünk éppen olyan történelmi regeneráló forrás, mint a franciáknak Napóleon katonai dicsősége. A nemzetnek nagy impulzusok kellenek és azoktól, akik erre vállalkoznak, nagy áldozatokat kíván. De ha mi Rákóczy idealizmusát a mai nemzedékbe át tudjuk ültetni, olyan jótéteményt cselekszünk, amelyért király és nemzet egyformán hálás lesz. Amidőn örömmel üdvözlöm a mélyen tisztelt megjelenteket és az ülést megnyitottnak nyilvánítanám, fölkérem Gerlóczy Géza urat, mint a Kassán rendezendő Rákóczi-kiállítás előkészítő bizottságának elnökét, hogy indítványát terjeszsze elő. Gerlóczy Géza hosszabb történeti megokolással indítványt tesz, hogy a kétszázadik évforduló megünneplésére ne csak kiállítást rendezzenek a Rákóczi és kora relikviáiból, de egy fényes történeti menetet is, amelynek mintája a Rákóczi-forradalom egyik legragyogóbb epizódja, amely epizód, hogy Gerlóczy szavait idézzük, nemcsak „fontos politikai aktus volt, de fény és Shány dolgában európai szabású, nemzeti szempontból pedig lelkesítő, bensőséges és megható mozzanata a Rákóczi-forradalomnak. Az az epizód, amelyet Gerlóczy történeti menetben akarna életrekeltetii,főbb vonásaiban a következő: 1706 tavaszán alkudozás folyt Rákóczi s a bécsi udvar között. Wratizláv kancellár I. József királynak azt tanácsolta, hogy Rákóczi megpuhítására használják föl a kuruc oroszlán bécsi fogságban élő feleségét, Sarolta Amália hesszeni hercegnőt. A király elfogadta Wratizláv tanácsát: Rákóczinét I. Lipót özvegye s az uralkodó I. József király felesége kihallgatáson fogadták, a mikor tudtára adták, hogy szabad s hogy haza küldik urához. Az udvar nemcsak azt engedte meg, hogy Rákócziné rangjához illő kísérettel utazzék, de bizalmasan tudtára adták a bécsi és pozsonyi arisztokráciának, hogy jó néven veszik, ha a kuruc fejedelem hazautazó feleségét minél pompásabban fogadják. Így történt, hogy Rákócziné hazautazása urához 1706 áprilisában valóságos diadalút volt. Vratizláv kancellár bucsu-ebédet adott Rákócziné tiszteletére, amelyen megjelentek az osztrák s a magyar arisztokrácia tagjai, az ármádia tábornokai, főpapok és udvari méltóságok. A lakoma után Rákócziné hermelines fejedelmi pompában, a mai években százezer forintot érő, hintájára ült, amelynek mindkét oldalán tíz-tíz tábornok lovagolt, köztük a törökverő Stahremberg Guidó gróf, az ármádia legnagyobb büszkesége. Zajos harsona Szó, a nép ezreinek üdvrivalgása között érkezett a menet Pozsony alá, ahol a fejedelemasszonyt Rákóczi nyolcszáz daliája vette át, akiket Rákóczi villáma, a tűz fejedelme, Ocskay Iászló vezetett. Bazinig mindenütt élő, éljenző sorfal között haladt a menet. Ott Forgách Simon kuructábornok fogadta a fejedelemasszonyt. Bercsényi gróf, fővezér felesége a kuruc vitézek feleségeit és leányait szedte össze s azok élén ment a fejedelemasszony udvarlására. Bercsényi maga mámoros jelentést küld fejedelmének arról a szerencséjéről, hogy fejedelmi asszonyának megcsókolhatta a köntösét. Rákóczi Nyitra alatt várta feleségét, akit évek óta nem látott. Eléje küldte testvéreit s inkognitóban, mint farkaskacagányos kapitány, maga is eléje lovagolt. Felesége nem ismerte meg az inkognitóban. Amikor a fejedelemasszony a táborba ért, a fejedelem már ruhát cserélt, fejedelmi díszben, Delia nevű, harci lován, hadai élén fogadja hitvesét, aki előtt földig hajtják a nagy zászlót, az udvari bornétolt. Ezután Takács Menyhárt dr. prépost-prelátus adott rövid, lelkes, meleg jellemrajzot Rákócziról, attól kezdve, hogy, mint gyermek anyja oldalán, az ostromlott Munkács várában szenved hazájáért, egész addig, a mig Rodostóban örök álomra hunyta szemeit, hogy a hit Mikes Kelemen s vele az egész árva magyar nemzet elsírhassa: „Elhagyattattunk jó atyánktól és könnyhullatással, vigasztaljuk árvaságban való maradásunkat.“ Beszélt arról, hogy a fiatal, dúsgazdag magyar urat, a boldog férjet és apát mi állította a szegény, földönfutó kurucok élére, miért kellett útjára bocsátani nemzetéhez: „Megújulnak a nemes magyar nemzetnek régi sebei’-' kezdetű hires levelei. Kassának, a kurucok ősi városának Mai számunk 8 oldal.