Budapesti Hírlap, 1902. december (22. évfolyam, 330-358. szám)

1902-12-06 / 335. szám

s Lajos, Novák Aladár, Szép Géza, Schlachta Jenő,­­Várady Gábor, Várady Mihály, Breznay Lajos, ifj. Gavallér Lajos, Petruska Leó dr., Moys Pál, Bényey Gyula, Gabona Lajos dr., Benda Bertalan, Lázár Sán­dor dr., Novák Kálmán, Balás Lajos, Zimányi Miklós dr., Kohn Henrik, Veréczy Gyula, Szakmáry J., Uj­­falussy Dezső dr., Darvay Gábor, Múzsay János, Fejes Ernő, Bahanek Elemér, Czébel Gusztáv, Darvay Sán­dor, Heller Jakab dr., Somossy Mihály, Szász Lajosné, Jakab Péter, Pavletits Béla, Szilágyi Antal dr., Sze­­gedy Gyula, Guttmann Jakab dr., Mihályi Flórent dr., Szigeti Dezső, Pavletits Béláné, Klein Artur dr., Junger Lázár dr., Kubek Elek 1—1 kor., Majorosa Mihály, Vértes Samu, Várady Mariska, Balla Mi­hály, Kertész Béla, N. N. 10—40 fill., Grumann Ká­roly 80 fill., Kálmánczhelyi Kálmán, Brenner Mihály 110—60 fill., Vizner és Dávid, Harmat Jenő 50—50 fill., Szarka János 30 fill., Zombory Jenő, Preinesz­­berger Jenő, Káringecz Juliska, Szász Elluska, Mar­­czelly Béla, N. N. 20—20 fill.; 2. sz. gyű­jtőivón: Lippován György, Cziple Mihály, Mihálka György, Varga György 1—1 kor., Fü­zi Kálmán 50 fill, Puza Jenő 30 fill., Medveczky Sándor, Perlaky József, Szé­kely Mihály, Herner József, Demján Jakab, Halm­y Gyula, Jakobinyi István, Mózes István 20—20 fill.; 4. számú gyűjtői vén: Halmi-i népbank-részvénytársa­ság, Halmi-i kereskedelmi bank-részvénytársaság, Nagy József, Zoltáni Károly 1—1 kor., Merza József 40 fill., összesen 70 korona 46 fillér. A magyar királyi államvasutak visszkereseti és szállítmányozási szakosztályának tisztviselői: Kő­halmi József, K. Halassy Károly 2—2 kor., Kucsera Mihály, Magyar Sándor, Andrássy Géza, Czettler R. lovag, Zettler István dr., Zsoldos Ödön, Scheiber Antal, Nemes János, Dod­orics Milliós, Varga János, Winter József, Ja­mbik József, Tervei Kálmán, Zsabka Ferenc, Nyitrai Ferenc, Toegel József, Kremer Rezső, Kiinda Béla, Sándor Szilárd 1—1 kor., Hatos Sándor, Mogyoróssy István, Janik Lajos, Pajer Jó­zsef, Kovács Pál, Kótz Ernő, Schindler Jenő, Balla Mihály, Sztankóczy László, Gyurcsovics Mihály, Jajczay János, Papp Mihály, Hilf Kálmán, Dausek Gyula, Lévay József, Grósz Bernát, Bednarik Jenő, Liedemann Lipót, Fidy József, Krascsenics Lajos, Blazsek Adolf, Vaskó József, Gazdy Gyula 50—50 fill., Főcze Sándor 40 fill., Góth Emil, Romeiser Dezső, Bogyó János, Braisz Rezső, Szemere Jenő, Bogyó Pál, Radimetzky Géza, Székely Zoltán, Nagely Gyula,­ Seymann Emil, Bedő Ferenc, Trebitsch Jakab, Vogelhut Ármin, Honheiser N., Andrássy Lajos, Fodor Miksa, Thomayr István 30—30 fill., Fischer Adorján, Szedlacsek Rikárd 20—20 fill., összesen 40 korona 40 fillér. — (Bubics Zsigmond Madonna-képe.) Az Esti Újság írja: A hetvenes évek elején történt, hogy Bubics Zsigmond komárom-monostori apát Rómába utazván, kedves ajándékot v­itt Krisztus földi helytar­tójának, IX. Pius pápának. Az ajándék gyönyörű, rózsakeretes Madonna-kép volt, művészi mása híres eredetijének, a győri székesegyházban őrzött Mária­­képnek. A szép képet maga festette a nemes apát és IX. Pius nagyon megbecsülte a magyar pap ajándékát. Dolgozószobájában íróasztala fölé akasztatta a képet. Elhalván Pius pápa, a képet egy kedves emberének hagyta. A ki festette,­­ nem tudott róla többé semmit, a­mig a minap Bubics Zsigmond komárom-monostori apát címére levél nem jött Komáromba. A Komárom fölötti monostor már rom, de a címzettet azért, hála Istennek, megtalálta a posta a kassai püspök palotá­jában. Azóta az apátból püspök lett, de a széphez és jóhoz hű maradt. A levelet egy olasz ember írta, a Madonna-kép mostani gazdája. Azt kérdezte: óhajtja-e a képet az alkotója, mert egy angol, a­kinek nagyon megtetszett, csinos összeget kínál érte. A válasz azon­nal elment és a komárom-monostori apát rózsakeretes Madonna-képe már ott van a kassai püspök budapesti palotájának tömérdek műkincse között.­­ (Mártonffy Márton ünneplése.) A fővá­rosi és vidéki tanárok meg fogják ünnepelni Már­tonffy Márton miniszteri osztálytanácsos, országos iparoktatási igazgató jubileumát. Az ünnep december 8-ikán, hétfőn délelőtt lesz az új városház közgyűlési termében, a­hol Matlekovics Sándor, az ünnepi ülés elnöke mondja az üdvözlő beszédet. Ágotai Lajos fő­városi igazgató átnyújtja az emlékalbumot, a­melyet Horti Pál tervezett és Hibján Samu tanárral együtt készített. Ezután következik a hatóságok és testületek üdvözlése. Este diszlakoma lesz a jubiláns tisz­teletére. — (Képviselők lovagjai Ügye.) A képviselő­­ház mai ülésén heves szóváltás támadt Kubik Béla függetlenségi és Korodi Lajos szász nemzetiségű kép­viselő között. Kubik Korodi szavára azt kiáltotta, hogy hazudik, mire Korodi azt felelte, hogy Kubikot nem veszi komolyan. Kubik erre megvetését nyilvánította Korodival szemben. Korodi Lajos még az ülés folya­mán Schmidt Károly és Melczer Vilmos szász nemzeti­ségű képviselőkkel provokáltatta Kubikot, a­ki a maga részéről Sebess Dénes és Gál Sándor függetlenségi képviselőket kérte föl segédekül. Délután és este ta­nácskozásra jöttek össze a segédek és abban állapod­tak meg, hogy holnap délre becsületbiróságot hívnak egybe.­­ (Gyászrovat.) f­öldvárit István báró nyu­galmazott altábornagyot tegnap délelőtt temették el Zichy-Ujfalun katonai pompával. A temetésen két század gyalogos s egy szakasz lovasság jelent meg, Matics Henrik ulánusezredes vezetésével. Az elhunyt sógora volt Lónyay Gábor grófnak, Lónyay Elemér gróf bátyjának. Várpalotai Hajas Simon, nyugalmazott primási uradalmi központi intéző, hatvanhét éves korában, meg­halt Esztergomban. Fereö-boldogasszonyfalvai Benedek Albert már. hivatalnok, december 5-én ötvenhat éves korában meghalt Budapesten. Temetése december 7-én lesz az új Szent János-kórház halottas kápolnájából. Molnár Lacika, Molnár Károly dr.-nak, az an­gyalföldi tébolyda főorvosának és feleségének, Kutro­­vich Gabriellának ötéves fiacskája tegnap, december 3-án meghalt. A kis halottat ma temették el, temeté­sén nagyszámú és előkelő közönség osztozott a kétség­­beesett szülők szomorúságában. Özvegy Komjáthy Györgyné, született Selten­­reich Amália hetvennyolc éves korában december 4-én meghalt Budapesten.Temetése ma volt a kerepesi­ úti temetőben. Seltenreich Kornél, a Budapesti általános villamossági részvénytársaság vezértitkára nagynénjét gyászolja az elhunytban.­­ (Rácz János meghalt.) Egy nagyszebeni távirat jelenti, hogy a feloszlatott román nemzeti párt volt elnöke, Rácz (Ratiu) János dr. meghalt tegnap élete hetvenötödik évében Nagy-Szebenben. Néhány év előtt a román mozgalmaknak nem volt jelentékenyebb és többet emlegetett alakja, mint ő. Idebenn a hazában és külföldön is úgy tekintet­ték, mint az összes román nemzetiségi mozgalmak vezérét, pedig csak térleg volt az. Igazában mások intéztek mindent, mert hiszen arra, hogy politikai vezér legyen, sem szónoki tehetsége nem volt, sem elég széles politikai szemhatára. Voltak azonban bizo­nyos tulajdonságai mégis, a­melyek m­iatt névleg neki kellett a vezérletet kezébe venni. A román nemzeti­ségi túlzók között higgadtságban s az erdélyi viszo­nyok ismeretében senki sem múlta felül. 1861 óta részt vet­t minden román politikai mozgalomban, ha nem is annyira, mint kezdő, de mint buzgó és kitartó munkás. Annyiban különbözött a többi román túlzó politikustól, hogy önmagához és álláspontjához min­dig hajthatatlanul következetes volt. A­mikor 1894- ben a memorandum-perben a kolozsvári esküdtszék társaival együtt elitélte, Sturdza és barátai azt a tanácsot adták az elítélteknek, hogy szökjenek át Ro­mániába s ott, mint román emigráció igyekezzenek olyasforma nemzetközi politikai szerepet játszani, mint a minőt a magyar emigráció játszott 1849 után. Társai közül nagyon sokan voltak abban a nézetben, hogy Sturdza tanácsát meg kell fogadni. Rácz azon­ban ezt mondotta: Sturdza nem ismeri a mi ellen­feleinket, a magyarokat. A magyarok férfiak és ha mi most megszökünk bármiféle cifra ürügy alatt is, el­járásunkat férfiatlan gyávaságnak fogják tartani és szemükben egyszerűen nevetséges alakok leszünk, de azok leszünk saját népünk szemében is, a­mely nem olyan buta, hogy köztünk és a magyarok mártírjai kö­zött ez esetben ránk nézve kompromittáló párhuza­mot ne vonjon. E nyilatkozat után szökésről többé szó sem volt. 1896-ban kiszabadulván a fogságból, nagyon csöndes emberré lett. Anyagi helyzetének és egészségi állapotának megrendülése visszatartotta minden politikai akciótól. Bánffy bukása után szóba került a román túlzók többségének óhajtásaképpen, hogy az eddigi passzivitással fel kell hagyni és az aktivitás terére kell lépni. Rácz ellene volt ez áram­latnak, mert következetlennek s a megalkuvás útja felé való terelődésnek tartotta. Nem is lett semmi be­lőle. Valószínű­, hogy halála után az aktivitás kérdése több sikerrel fog járni, mert nem lesz a román nem­zetiségi politikusok sorában Ráczhoz hasonló tekin­télyű ellenfele az új áramlatnak.­­ (A jövő háborúja.) A magyar béke­egyesü­let kérésére Feldhaus Rikárd svájci színész, a­ki a béke eszméjét hirdetve beutazza egész Európát, ma felolvasást tartott a budapesti pénzintézeti tisztviselők egyesületében a jövő háborújáról. A felolvasást nagy­számú előkelő közönség hallgatta végig. A felolvasó rámutatott arra, hogy az új eszmék eleinte soha sem tetszenek a tömegnek, így van ez a béke eszméjével is, pedig csak gondolkozni kell, hogy milyen lesz a jövő háborúja s lehetetlen a világbéke zászlaja alá nem sorakozni. 1870 óta több történt az öldöklő szerek tökéletesebbé tételére, mint a puskapor föltalálása óta 1870-ig. A gyorstüzelők egy lövése százakat terít le a nemzet legerősebb fiai közül. Két­ségtelen, hogy a jövő háborúja elképzelhetetlenül bor­zalmas lesz. Nem kisebb csatározásból fog állani, hanem évekig tartó kegyetlen öldöklésből, a­melynek csak mindkét fél végkimerülése vethet véget. A gaz­dasági romlás pedig, a­mely követni fogja, pótolhatat­lan lesz. Hozzávetőleg kiszámítja, hogy abban az eset­ben, ha a hármas szövetség háborúba keverednék a francia-orosz szövetségesekkel, egy katonára 10 fran­kot számítva, egy-egy hadviselő félnek körülbelül 42 millió frankjába kerülne a háború naponta. Egy napon tehát mintegy 84 millió frank vesznék el a hadako­zásban. Előadása második felében érintette a párbaj­­ellenes mozgalmat, a­mely most a magyar béke­egye­sületet is foglalkoztatja. Ismertette az európai álla­mok ily irányú akcióit. Az ő hazájában, Svájcban együtadin nincs párbaj; kiküszöbölték­ az angol had­seregből, s pusztulófélben van Németországban is. Hiszi, hogy Magyarországon is sikere lesz a mozgalom­nak. Fölolvasását érdekes vetített képekkel kísérte.­­ (Elpusztult magyar hajó.) Fiuméból je­lentik, hogy a magyar-horvát hajóstársaság Zvir nevű gőzöse tegnapelőtt éjszaka elsülyedt Jávából Adelaidba való útjában Point Cloates (Nyugat-Ausztrália) köze­lében. A hajó nagy mennyiségű cukor­rakománynyal volt megterhelve. Az utasok és a hajó személyzete meg­menekült. A Zvir, a­melyet két esztendővel ezelőtt építettek a szunderlandi hajógyárban, a magyar-horvát hajóstársaság egyik legnagyobb gőzöse volt és egy millió koronába került. Összesen 460 ezer koronára volt biztosítva. A hajó 3333 regiszter tonnája volt és 5600 tonna áru fért el benne. Parancsnoka Rán­dich fiumei tengerészkapitány volt.­­ (Tolna vármegye a népért.) Szegzárdról írják: Ott, a­hol Bezerédj István a jobbágyság föl­szabadítására a történelmi nevezetességű kijelentést tette: a megyeházán népes gyűlés folyt le Széchényi Sándor gróf főispán hívására, a ki azzal kezdte, hogy Tolna vármegyének, mely a kis egszisztenciák jóvol­táért mindenha annyira buzgott, tenni kell, különösen a cselédek bére javítására; tudatta, hogy Apponyi Sándor nyugdíjra minden egyes cselédjét beiratta a munkássegítő-pénztárba. Kerbolt István regélyi jegyző szerint vajha a munkássegítő-pénztárt 50 év előtt fel­állították volna, de sok áldást fakasztott, de sok könyet letörölt volna. Jeszenszky Andor, a gazdasági egyesület elnöke szerint az intézmény csakhamar népszerű lesz, bizonyítják ezt a szocialista lapoknak dühös kifakadásai. A jegyzőkhöz fordul, a­kik teljes számban jelen vannak, hogy ne rideg eljárással, ha­nem szeretettel vegyék kezükbe ezt az ügyet. Hatást keltett Fördős Dezső, a­ki szerint jó példával kell előljárni. Röviden kijelenti, hogy összes cselédjét a kis emberek áldott intézményénél biztosítja. Az értekezlet tagjai birtokosok, lelkészek, bérlők, jegyzők, tanítók kijelentették, hogy teljes odaadással támogatják a nemes ügyet s azon lesznek, hogy Tolna vármegye járjon elől az országban, hol a falu népe öregségére, munkaképtelenségére általában biztosítva van.­­ (Házasság-szédelgő báró.) Tegnap letar­tóztatta a rendőrség Korzinek Tivadart, a­ki több leánytól házassági ígéret révén pénzt csalt ki. Most kiderült, hogy Korzinek báró és utászkapitány volt. Bárói és­ tiszti rangjától 1871-ben fosztották meg, a­mikor okirathamisításért tizenegy évre elítélték. A szédelgő első felesége igen előkelő horvát családból származott, második felesége pedig egy gazdag szövő­­gyáros leánya.­­ (Téli ruha.) A fővárosi szegénygyermekkert­­egyesület december 7-én, vasárnap délelőtt­­­enegy órakor tartja ez évi fölruházó­ ünnepét az Akácfa­utca 32. számú intézetének dísztermében. A jótékony ünnepen, a­melyen háromszáz szegény gyermek­védőnő­ kap teljes téli ruházatot, Ti­szezeg Ferenc mond ünnepi beszédet, Varsányi Irén, a Vígszínház művésznője pedig elszavalja Ábrányi Emilnek ez alkalomra írt költeményét. Az ünnepre, a­mely rend­kívül látogatottnak ígérkezik, számos notabilitással együtt Széll Kálmán miniszterelnök is megígérte megjelenését.­­ (Puzyna hercegné.) Néhány hónappal ez­előtt nagy feltűnést keltett Lembergben Puzyna her­cegné esete. Előkelő kereskedőktől több százezer ko­ronát csalt ki, aztán Oroszországba szökött. A szép asszony azt a rengeteg összeget eltékozolta. Rokona, Puzyna érsek kifizette az asszony adósságait s be­váltotta a forgalomban lévő hamis váltókat. A szö­kevény férje válópert indított, a mely, mint Lem­­bergből táviratozzék, ma ért véget. A biróság ki­mondta a válást. A szép aszony már megbánta bűnét s most egy londoni kolostorban él, a honnan Indiába fog menni s a bélpoklosok ápolására szenteli életét.­­ (Nyoma veszett.) Nyitráról írják: Az itteni ügyészségi fogház egyik őre, Janega Ferenc a múlt vasárnap eltűnt s azóta nem tudnak nyomára akadni. Janega vasárnap délelőtt szolgálatot teljesített, dél­után is be kellett volna mennie, de hiába várták, sőt másnap sem jelentkezett. A fogházfelügyelő ekkor tudakozódni kezdett s azt az értesítést kapta, hogy Janega vasárnap­ délben elment rokonai látogatására Szilibe s onnan este eltávozott azzal, hogy hazamegy, mert hétfőn szolgálata van. Azóta senki sem látta. Attól tartanak, hogy a fogházért valami szerencsét­lenség érte.­­ (Fonográf.) Lindh Marcella asszony, a hí­res koloratur énekesnő ma fölvetette műsorának re­mekeit Fonográfon Sternberg Ármin­ és testvére cs. és kir. udvari hangszergyáros-cég Fonográf-osztá­lyában, a f­onográf birtokosok nem csekély örömére. BUDAPESTI HÍRLAP (335. sz.) 1902. december 6.

Next