Budapesti Hírlap, 1903. január (23. évfolyam, 1-31. szám)
1903-01-01 / 1. szám
Budapest, 1903. XXIII. évfolyam 1. szám. ................... ■ ........................ .11 n .n. Csütörtök, január 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árait: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fik Egyes számára telyben 8 fil., vidékét 10 fll. Telefon: szerk. 54—63, kiadót. 55—95, igazg. 55—53. _____ Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Rökk Szilárd utca 4. s. Előfizetés- és hirdetés-fölvétel: l'gjue hás József-körut 5. sz. a. oldalán. Apróhirdetések ára: Egy szó 4 ill., vastagabb betűvel 8 fll Hirdetések nonparellre számítással, díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldése fönnakadást ne szenvedjen. Kész a kiegyezés. — Kiküldött tudósítónktól. — Bács, dec. Sí. Hosszú és kínos vajúdás után, melyben mindkét fél roppant szívósságot tanúsított, ma este féltíz órakor végre megszületett a kiegyezés. Folyton a lét és nem lét kérdése lebegett a kiegyezés fölött. A két kormány minduntalan befejezte, majd mégis újra kezdte a tárgyalást, ma végre-valahára többrendbeli közös konferencia után, miután a király újólag közös kihallgatáson fogadta a két miniszterelnököt, megtalálta a két államférfiu a megegyezés útját s jelenthetik hivatalosan a két ország népeinek, hogy a kiegyezés elkészült, a közös vámterület zavartalanul továbbra fönnmarad, uralkodó elvéül Magyaror*'oco gazdasági életének. A kiegyezés előkészítésének nagy munkája tehát be van fejezve. Nagy fáradság, nagy küzdelem, nagy munka eredménye ez. Az volt a feladata a magyar kormány elnökének, hogy Magyarország gazdasági fejlődésének föltételeit biztosítsa a közös vámterület keretében, melyben megmaradni tanácsos a mai európai gazdasági politika mellett. Az európai gazdasági politika ma az elzárkózást keresi. Magyarország kétségtelen érdeke kívánja, hogy termelése számára biztosítsa az osztrák piacot, ami természetesen csak úgy lehetséges, ha viszont Magyarország biztosítja a magyar piacot az osztrák termelés számára. Ha ekképpen az érdekek összeegyeztetése sikerül s e mellett szabadon marad Magyarország gazdasági fejlődésének útja, mind az iparfejlesztés, mind pedig a készpénzfizetés fölvétele, a hitelbiztosítás, általában minden gazdasági érdeke terén, akkor üdvözölnünk kell a kiegyezést, mely ekképpen fönntartja a vámszövetséget Ausztria és Magyarország között. Úgy értesülök alapos forrásból, hogy Széll Kálmán ebben az értelemben tökéletesen megóvta Magyarország érdekeit. Óriás munkát végzett Széll ■ miniszterelnök. Egyenesen bámulatos, miként bírta az utolsó napok fáradalmait, a kiegyezés a munka rop* "parti U^heg^t jelenti "a régi Bánffy- Badeni-kiegyezés biztosítását egyrészt, új vámtarifa alkotását másrészt. A régi kiegyezést tartalma szerint fönntartani, vagy amiben eltérés mutatkozik, megfelelő ellenértékkel ellensúlyozni, továbbá oly tarifát készíteni, amely mindkét állam érdekeinek megfelel, ez oly munka, van, amely bármilyen zubbonyba van is takarva, csak munkáskéz számba megy. Meg kell ám jegyeznem, hogy ha Baku gyártelepeit, naftaforrásait kívülről megnézi és azt a rengeteg gazdasági termelést, amely a Kaspi-tenger e kis szigetében virágzik, számokban fölbecsüli az ember, meglepetve tapasztalja, hogy ez a termelés mégis olyan aránylag csekély számú embert foglalkoztat. Hát az a természete a petróleumnak, hogy a föld magától adja, a hol van, ort nem kell érte aknákat ásni, s ha egyszer a kút le van fúrva, akkor akár magától bugyog föl a levezetett csöveken; a mikor megfinomitják, ott maga fűti a kazánokat, maga éleszti a tüzet a magut, a mely a finomításnál salaknak marad, de mint jó égő anyag csöveken át belefecskendeztetik a sütő kemencébe emberkéz segítségei nélkül. Baku a milliomosok városa. A város egyik leggazdagabb polgára egy közönséges analfabéta tatár, aki mészégtetéssel foglalkozott legénykorában, azután egynéhány szerencsés nafta-kútra akadt, s ma azt mondják, húsz millió rubel a vagyona. De ilyen ember nem egy van Bakuban. A Rothschildok milliárdokat hoztak ki a Kaukázus e talpalatnyi földjéről, a Nobel gazdagsága megmérhetetlen, s ezek mellett a kisebb milliomosok százai panaszkodnak most Bakuban úton-útfélen, hogy a petróleum-üzlet olyan rossz, hogy nem i ■tudnak megélni mellette. Baku, mint minden olyan város, amelyben gyorsan gazdagodtak meg az emberek, drága város is. Európai kényelme van, tiszta utcái, szép palotasora, de vízvezetéke nincs. Víz egyáltalán nincs ebben a városban; sem víz, sem növényzet. Az ember bort és sört iszik. A kinek a melyet kicsinyelni valóban nem lehet. Amint értesülésem szól, az érdekek összeegyeztetése teljes mértékbe sikerült; az új egyezség Magyarorszá egyetlen érdekét sem adja föl, a magyó érdekek mérlege kedvező. A küzdelem erős volt és szívó, mert az osztrák miniszterek is védték maguk érdekeit. Kapitulációról a kiegyezés kérdésében egyik fél részéről sem lehetett szó, tehát össze kellett egyezteti az érdekeket. Ez húzódott oly sokáig. Az évnek úgyszólván utolsó pillanatában csakugyan a tizenkettedik órában, amint Széll Kálmán tavalyi újévi beszédében hangoztatta, a végső határvona előtt, két órával az új esztendő beköszöntése előtt lett meg az egyezség. Reméljük, szerencsét hoz az új esztendőre és Magyarország javára. A mai események részletei a következők: A mai nap változatos események között s a végső eredménynek s a döntések várása közben telt el, kora reggétől késő estig. Reggel kilenc órakor Szé Kálmán jelentkezett audienciára a királynál, kinek jelentést tett Sterber dr. tegnap esti látogatásának eredményéről, illetve eredménytelenségéről. A délelő folyamán fogadta az uralkodó az osztrálminiszterelnököt is, ki ugyancsak a tegnap esti találkozásról tett jelentést. A refrén mindig ugyanaz maradt: a helyzet változatlan, a kormányelnökök megmeg arra nem jut, az sósvizet iszik. Mert még a kutakban is sósvíz van. Akad ugyan egy-egy gyár, amely tengervízből párolt vizet készít és ezt üvegekben juttatja a munkásainak, de ez a víz, miután levegőt nem préselnek belé, mint másfelé, ahol párolt vizen élnek az emberek, olyan ízetlen, hogy a tatár szívesebben iszsza a sósvizet, mert az legalább sós. Egyszer mozgalom indult Bakuban, hogy valahonnan vizet vezessenek a városba. A vízvezeték hét millió rubelbe került volna, de a sok milliomos nem akarta összeadni ezt a hét milliót, és, a terv abbamaradt. Teremni sem terem semmi a városban és környékén. Nobel, a világ legnagyobb petróleumfinomítójának tulajdonosa a maga hivatalnokainak egy kertet csináltatott. Nálunk a kertet ültetik, de itt csinálják, mert mielőtt a csemetéket elültetnék, előbb földet kell hozzá szerezni. A Nobel parkjához Lenkoránból hozták hajón a földet, hogy legyen mibe ültetni a csemetéket. Ilyenformán a kert, amely beillenék élhetetlen, csőre vész zöldségek múzeumának is, egy millió rubelbe került, s ami ennél talán még horribilisabb, a viz, amelyet a park öntözéséhez készítenek, naponta százötven rubelbe kerül. De a kert élettelen, mert földet lehet hozni Lenkoránból, vizet lehet csinálni tengervízből, de madár nem jár arra, ahol a föld petróleumot terem, s ahol a vizet gőzgéppel csinálják. A petróleum-források a városon kívül fekszenek. A várostól töenegy verszlnyire északra van a Balakhané házon. Ez a legnagyobb és tizenhat kilométer területen terül el. Ennél kisebb a Bibi-Eybat, amely Bakutól öt vezeztnyire esik délre. A két medence több mint hétszáz Anafta-városban. Irta: Bey. I. A kaukázusi gyorsvonat huszonöt kilométernyi gyorsasággal döcög a Kaspi-tenger partja felé. Tiflisz és Baku között beláthatatlan terméketlen lapályos pusztaság. A sárgás-szürke homoksivatagon csak egy-egy könnyű fehér felhő fekete árnyéka rajzolódik ki. Olyan a föld, mint egy kiszáradt tenger ágya, s csak a messze szemhatáron látni a Kaukázus végnyúlványait. A kaukázusi vonatok petróleumsűtésre vannak berendezve, s az égő marut karma és nehéz szaga rászáll az utas testére, lelkére, szinte leverten, szomorúan várja, az ember a petróleumváros megérkezését. ■Végre a sárga sivatagon, a messze távolságban fekete fapiramisok falkái tűnnek föl. Ezek a nafta-kutak. Egy-egy jókora folton sűrűn egymás mellett állanak. Hat-nyolc méter magas, kormos, fekete ormukkal olyan benyomást tesznek, mint egy megperzselt szálfaerdő. Majd a gyártelepek közé jut a robogó vonat. Száz meg száz petróleum-rezervoár és gyárkémény között haladunk el. Egész gyárváros. Az állomáson a rezervoárkocsik beláthatatlan tömege. Tatár munkások ásnak, építenek, fúrnak-faragnak a vonal mentén és az állomásokon. A Kaukázus ezer színes nemzetisége itt egyöntetűvé válik, mert ez nem Kaukázus, ez nem Oroszország, ez nem Európa vagy Ázsia, ez egy gyárváros munkásaival, jobban mondva munkaerejével, a gyárváros pedig bárhol is legyen, kivetkőzik nemzeti jellegéből, sajátosságából, ott csak munkáskéz Mai számunk 112 oldal.