Budapesti Hírlap, 1903. február (23. évfolyam, 32-58. szám)
1903-02-01 / 32. szám
- ben mutatkozott aggodalmakat, mert a szükség sok lehetetlennek látszó kérdést vitt már megoldásra. A második fontos dolog a szállításban és hitelviszonyokban rejlő drágasága a termelésnek. A csatornák, a tengeri szállítás nemzeti irányú fejlődése, termelési és hitelszövetkezetek, a középbirtokosok igényeinek megfelelő hitelszervezet megalkotása útján a termelés szükségelt olcsóbbodását elérjük. Mindezek már túl vannak az alapozás stádiumán, csak gyorsan tető alá kell őket juttatni. A mi azután mezőgazdasági produkciónkmegszaporodott termékeinek értékesítését illeti, mindenekelőtt azt vehetjükszámba, hogy az osztrák szomszéd erősebben fizető vásárlónk lesz. Azután arra is bízvást támaszkodhatunk, hogy az a német sörfőző, mészáros, hentes, húsiparos, aki eddig a mi termékeinkből látta el vásárlóit, több évig nem hagyhat ott bennünket s nem vásárolhat a német gazdától, abból az egyszerű okból, mert nem lesz neki elegendő. Több év kell annak, míg a német mezőgazda túlesik a nagyobb termelés előfeltételeit tevő berendezkedések költségein és munkáján; a német fogyasztó addig sem halhat éhen. Finom lisztünk, baromfink, vajunk, tojásunk, gyümölcs- és zöldség-konzervjeink, vadunk, halunk oly cikkek, amelyekre a vámpolitikai intézkedések csak nagyon nehezen hatnak, mert fundált, nagyobb jövedelmű és igényű társadalmi osztályok szükségleteit fedezik. Amint a francia fényűzési ipar dacol minden védővámmal, mert vásárlói a drágább árakat is megadják, úgy a mi mezőgazdasági termelésünk finomabb, produktumai is képesek erre. Csodálatos, de úgy van, hogy míg az elsőrendű élet szükségletek fogyasztása nagyon ingadozik, mert a szegény embernek sokszor a mindennapba valója sincs, meg,, az inkább luxusra való cik- Szzanziviz~". • - 1 -i-A-líkek fogyasztása állandóan emelkedik, mert vásárlóik a szilárdabb és jobb fizetőképességű társadalmi rétegek. Mindezekből eléggé világos az a helyzet, amelyet termelésünkkel a világforgalomban elfoglalhatunk. Tömegáruink egyelőre továbbra is az osztrák és német piacokra fognak gravitálni, finomabb élelmi cikkeink előtt pedig nyitva marad az egész világ. De ha ezt a helyzetet a kellő gyorsasággal és erélylyel ki nem használjuk, akkor az életviszonyok drágulása csak újabb, adósságokba ránt be bennünket. Hogy azután belfogyasztásunk érnél,kedése s iparunk gyarapodása minő kilátásokkal biztat az új viszonyok közepette, más alkalommal beszélhetjük meg.__________________________. ság a 95. §. részleteire vonatkozólag beadott nagyszámú indítványt és azok közül elvilegelfogadta a következőket: 1. hogy ki kell zárni új szöveggel olyan értelmezés lehetőségét, mely szerint az ingatlan kezelője alatt házmestert, vincellért és általában olyanokat lehessen érteni, akik cselédi vagy szolgai viszonyban állanak; 2. hogy a gazdatisztek mellett a bányatisztnek és az erdőtisztnek is legyen képviseleti joga; 3. hogy ne csak a kereskedőnek, hanem az iparosnak üzletében, állandóan alkalmazott meghatalmazottja is lehessen pörbeli meghatalmazott; 4. hogy a gazdatisztnek, bányatisztnek, erdőtisztnek és az ingatlan kezelőjének csak az e viszonyból fölmerült pörökben, úgyszintén a kereskedő és az iparos meghatalmazottjának az üzleti viszonyból származó pörben legyen képviseleti joga; 5. hogy a gazda a háztartásában alkalmazott cselédnek is lehessen képviselője; végre 6. hogy a meghatalmazottak bizonyos csoportjában csak magyarul tudó férfit lehessen meghatalmazni. Felkérte a bizottság az igazságügyminisztert, hogy a szakasznak e megállapodásoknak megfelelő új szövegezéséről gondoskodjék. A tárgyalást kedden délután folytatják. A trónörökös és Grégorig. Nemrég bejárta a sajtót az a hír, hogy Ferenc Ferdinánd kir. herceg Bécs város bálján Grégorig ismert magyarfaló képvi- selővel szemben helybenhagyott és megerősített egy, Magyarországot leszóló megjegyzést. Mi mindjárt kétkedéssel fogadtuk a hírt s ennek kifejezést is adtunk; azóta már közöltük a hivatalos cáfolatot. A Magyar Szó mai számában seltétlen hiteles helyről a következőképp írja le a trónörökös és Gregorig szóváltását, Bécs városának bálján, ahol Ferenc Ferdinand, Mr.herceg Ő cs. és kir. fensége a király képviseletében jelent meg, a fenséges ur a többi között Grégorig városi tanácsost és fehérneműgyárost is kitüntette megszólításával. A fenséges ur e kérdésére: -r- Jól megy most az ön üzlete? Grégorig igenlő választ adott e a nélkül, hogy 5. fenségétől bármiképpen biztatást kapott volna, azonnal politikai térre akarta terelni a beszédet és a Duna-, szabályozásról kezdett beszélni. 5 . ő fensége e tapintatlan magaviseletét látva, szó nélkül biccentett egyet fejével s faképnél hagyta Grégorigot. — Gregorigék e fejbiccentést úgy értelmezték, mintha a trónörökös Grégorig szavait helyeselte volna, pedig tulajdonképpen rendreutasítás volt. Ez az igazság, minden más erre vonatkozó híresztelés rosszakaratú ferdítés. Az útlevélügy. A Bud. Tud.-nak írják Zágrábból: Az a férfias, alkotmányios magatartás, amelyet az útlevélügyről szóló törvényjavaslat kérdésében a kormánynyal együtt a képviselőház, valamint a főrendiház többsége is követett, egész Horvát- és Szlavonországban rendkívül jó és mély hatást keltett, a melynek bizonyára meglesz a jó gyümölcse. Az irányadó körök alighanem megragadják a legközelebbi alkalmat, hogy azt az energikus föllépést, a melylyel a mai napig nem kaptak. Ezt a dolgot szellőztette Löwinger s e miatt golyózták ki a kaszinóból. Ezért kapaszkodott azonnal önbe, azt hívén, hogy ezzel a maga pozícióját emeli, holott csak az önét rontja. — Azért jött, hogy ezt nekem megmondja? — Kein. Szeretném tudni, hogy kért-e öntől valamit Löwinger a lapja számára. — Kért egy vezércikket. — Csak nem fog nekiírni? — De igenis írok, még pedig a háromféle rendről, melyről az imént beszéltünk s megtámadom a kaszinót. — Ez jó lesz. — Gondolja? — Nagyon jó, lesz, mert Löwingert úgy elverik érte, mint a kétfenekü dobot. — Akkor nem írom meg. — De csak írja meg, Löwinger a verést reklámnak tekinti. — És a kék foltokat ? — Azok a reklám költségei. Minden reklámot meg kell fizetni. Gyönge sebláz kezdett bennem borzongani, s azért fölszólítottam Kovácsot, hogy szabja rövidre látogatását. — Csak most akarom előadni a kérésemet. — De gyorsan. — Hány napig marad itt még uraságod? — Az a körülményektől függ. — Mondjuk, három napig. — Mondjuk. — Ennyi nekem elég. Ugye A rezervisták című énekes bohózatot ön írta ? — Csak átmagyarosítottam a franciából. — Miért kérdi ? — Mit szólna hozzá, ha a darabot a helybeli Löwinger úr folytatása. Irta: Sipanisz. A minap megírtam, hogy vadászaton a gyáva nyúl helyett engem söréteztek meg, s egy kis város fogadójában feküdni kényszerültem. . Megírtam azt is, hogy Löwinger ur, bankhivatalnok és hírlapíró meglátogatott s a város összes emlékkönyveit teleiratta vélem. • A buzgó ifjú A srép jogg című lapot szerkesztette's alig húzta ki szobámból a lábát, megjelent nálam Kovács, A nép joga és vidéke, tehát a konkurrens lap szerkesztője. " A bokám roppantul égett,ezért bizonyosan morózus képet vághattam, mert ez volt az első szava: *— Igyo, ez a Löwinger-gyerek nagyon fölboszantotta ? — Az is, de még a bokám is fáj. — Hát, atiért eresztette be ? — Kein kérdezett meg. Bejött szó nélkül. — Sajnálom, hogy megelőzött. Uraságodra nem fog valami előkelő fényt vetni a vele való érintkezés. S mondhatom, hogy Löwinger látogatása következtében már is veszített nimbusából. — Kem baj. Majd egy pár könyvet írok s ezzel helyre ütöm. " Kovács meglehetős kicsinyyléssel mosolygott.— A nagyvilág, az irodalomtörténet és az utókor előtt lehet, de a mi városunkban nem. Nem tudja, hogy Löwingert a kaszinóból kigolyózták ? — Ezt valóban nem tudtam. És miért? — Mert lapjában megtámadta a főispánt. — És igaza volt ? — Persze. Hisz épp ezért golyózták ki. Vannak igazságok, melyeket úriember elnyel, de A 95. §. A képviselőház igazságügyi bizottsági Hodossy Imre elnöklésével pénteken folytatta a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A bizottság eldöntötte az ügyvédi kényszernek a járásbírósági eljárásban való alkalmazásának kérdését. A döntést érdekes események előzték meg. A javaslat szerint a váltóper ezerkoronáig tartozik a járásbírósághoz, ahol a fél személyesen is pörölhet. Akik az ügyvédi kényszer hívei, azok, hogy az ügyvédek érdekeit megvédjék, az igazságügy-miniszter hozzájárulásával azt indítványozták, hogy száz koronán felul levő összegnél legalább a felperesre mondják ki az ügyvédi kényszert. E javaslatról a bizottság szavazott. Heten szavaztak mellette, heten ellene, mire az elnök szavazati döntött az ügyvédi kényszer ellen. Bodossy elnöknek, aki elnöke volt az ügyvédi kamarának, e döntésére Szivák Imre azzal a kijelentéssel, hogy ilyen elfogultság mellett nem lehet tovább tárgyalni, távozott a teremből. Mohai Sándor, Mandel Pál és mások utána siettek, hogy visszatérésre bírják, de fáradozásuk kárba veszett. A Bizottság ezután arról szavazott, hogy kétszáz koronán fölül levő összegnél mondják ki az ügyvédi kényszert. Az eredmény ismét hét szavazat volt hét ellen. Az elnök most már nem akarta eldönteni a kérdést és kérésére új szavazásba került a dolog. Az új szavazás eredménye az lett, hogy kilenc szavazattal öt alleve elfogadták azt a javaslatot, hogy azokban a váltópörökben, amelyek tárgyának értéke meghaladja a kétszáz koronát, az ügyvédi képviselet a felperesre kötelező. Tárgyalás alá vette azután a bizottágy elnyel, hogy ha négyfelé vágják se tudják benne megtalálni. Löwinger egy ilyen titkot eresztett a pletyka szárnyára s ezért bűnhődnie kellett.. Mondja csak őszintén, uram, hányféle rendet ismer? Bámulva néztem rá. —Mit akar ebből kisütni ? — Csak feleljen, majd meglátja, hogy milyen érdekes lesz a folytatása. — Hát én ismerek erkölcsi világrendet. — Helyes. Aki ebbe beleütközik, az tragikus hőslesz, és el kell buknia. így tanultuk az iskolában. Hát még ? . — Aztán van még a törvények és intézmények által biztosított társadalmi rend. — úgy van. Aki ebbe ütközik, arra rendőr és tömlőc vár. S aztán ? • — Több nincs. — Dehogy nincs. A harmadik a legfontosabb. Ez az úri rend, melynek igen erős törvényei vannak, ha nincsenek is könyvbe foglalva. Ennek a fő elve: ne szólj szám, nem fáj fejem. Aki ilyesmi ellen vét, azt aztán vagy lepárbajozzák, vagy kigolyózzák, mint Löwingert. Mi volt specialitér az ő esete?"- Az ő esete a következő: A képviselőválasztások alkalmával a főispán államköltségen hidat ígért a bánfalvi parasztoknak, ha a kormányával tartanak. A parasztok azt kívánták, hogy adja írásba, a mire a főispán patetikusan igy kiáltott: — Hát a magyar ember szava maguknak már nem ér semmit? A mire visszavágott egy öreg magyar: — Igen a paraszté ! Denikre, írást nem kaptak, a kormánypárttal tartottak, de aztán hidat se kaptak, mind BUDAPESTI HÍRLAP. (32. sz.) 1903. február 1.