Budapesti Hírlap, 1903. március (23. évfolyam, 59-89. szám)
1903-03-01 / 59. szám
Budapest, 1903. XXIII. évfolyam 59. sz. Vasárnap, március 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fii Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadóh. 55—85, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előfiletés- és hirdetés-föltétel: Ugyane ház József-kort 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára : Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 fil. Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint. Felelet az osztrákoknak. Budapest, febr. 28. A raeg'csontosodott osztx^i'.^lfogás jutott kifejezésre azokban ÉsL^ -o’ okozatokban, melyeket az oszt-^V parlament mindkét házában tettek .Spleere-javaslat tárgyalása alkalmával. Az urak házában Schönborn gróf, az osztrák közigazgatási bíróság elnöke vezette a támadást, mely nyílt tagadása a magyar államiságjogainak. A támadást az osztrák landwehr miniszter felszólalása fedezte. A hagyományos osztrák szellem újult meg az osztrák urakháza testületében, a melyről egyáltalában alig tudjuk, hogy kit és mit képvisel. Hiszen a vezetőszónok, Schönborn gróf pártjának hajdani vezére és szellemi alapítója, Thun Leó gróf még 1867. évi márciusban beadványt intézett az urakházához, a melyben tagadta e parlamenti testület legalitását, létjogosultságát és nagyban s egészben kijelentette azt is, hogy tagsági jogait ott nem gyakorolhatja, mert nem tudja, hogy az urak háza tulajdonképpen miféle államnak a képviselete. Igaz, hogy egy március 18-án kelt császári leiratban foglalt meghagyásra másnap megint megjelent a házban. De ezzel is csak azt igazolta, hogy csak a fejedelem szolgájának és nem egy nemzeti vagy állami szervezet képviselőjének tekinthető. Ennek a tradíciónak s a rendi gondolatnak rendíthetetlen képviselője az a furcsa párt, a melyhez Schönborn gróf ma is tartozik és a melynek egyik jellemző specialitása, hogy egyik vezető egyénisége egy híres magyar grófi családnak egyik sarja. Hogy ez a párt és többé-kevésbbé a többi osztrák párt is ádáz gyűlölettel viseltetik Magyarország iránt, azt igen jól tudjuk. A már említett, ma már Istenben boldogult Thun Leó gróf a Janszky-esetet is fölhasználta volt arra, hogy elkövetőjét az urak házában dicséretekkel halmozza el és Welserschsimb gróf akkor is tüntetőleg gratulált a szónoknak. Akkor sem tudta megakadályozni a híres királyi kéziratnak a kibocsátását, most sem félünk, hogy az osztrák áskálódás bele tudjon nyúlni alkotmányos faktoraink törvényes működésébe. A magyar képviselőház ellenzéke, kivált az osztrák landweh -miniszternek részben hallgatására, részben pozitív nyilatkozatára való tekintettel jól cselekedett, hogy szóvá tette az ügyet. Vegyék legalább tudomásul odaát, hogy Magyarország nem felejtette el, hogy az 1867. évi XII. törvénycikket, úgy mint minden egyéb törvényt, saját maga alkotta meg és hogy e törvény magyarázata, fönntartása vagy megváltoztatása kizárólag ugyanazoktól a tényezőktől függ, akik megalkották. Nincs Magyarországon se párt, se párttöredék, amely erről még csak vitába is akarna bocsátkozni. A képviselőházban, miután az első izgalom lecsillapult, általános megnyugvást keltett, hogy Széll Kálmán az ügy kényes természete mellett is szilárdan állta meg a helyét és újólag is kötelezte magát ama nemzeti lávái ,imák teljesítésére, amelyek most már a szabadelvű párt programjának kiegészítő részét teszik. A mai nap ellenzéki szónokai közül különösen Ligron vált ki, aki ámbár gyöngélkedvén, csodálatos lendületével magával tudta ragadni a hallgatóságot. Rakovszky Istvánnak arra a magyarázatára, amelyet Welsersheimb osztrák miniszter beszédének adott, a miniszterelnök nyomban, általános helyeslés közepette kijelentette, hogy e miniszteri nyilatkozatot, ha ily értelme volna, rosszalja és visszautasítja. Megelégedéssel konstatálhatjuk tehát,hogy a képviselőház állásfoglalása, ha nem is történt szavazás, teljesen egyhangú volt. Ami magát azt a tényt illeti, hogy az osztrák parlament egyik házában akkor történik ilyen, senkitől vissza nem utasított, sőt a kormány padjairól inkább, helyeselt, támadás,amikor a magyar kormány nehéz küzdelmet vív a terhes és népszerűtlen katonai javaslatok érdekében — az csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy Ausztriában még mindig vannak igen befolyásos körök, amelyek Magyarország kárára és rovására igyekeznek zavart előidézni. Hiszen föl kell tennünk a volt osztrák igazságügyminiszterről politikai viszo Tavaszi séta az állatkertben. Irta: Sipalusz. . . Kém tagadom, ezt nyíltan bevallom, hogy rettentő kegyetlen apa vagyok. Ide hallgassanak: én szoktam szúrni a gyermekeim szemét. Hogy pedig azzal szoktam kiszúrni, hogy tavaszszal és őszszel kiviszem őket az állatkertire. Olcsó ,mulatság, olcsóbb, mint a színház, mely nem is foglalkoztatja őket oly sokáig, mint az, amit az állatkertben látnak. Valahányszor a gyerek rosszalkodik, nyűgösködik, magyarul szólva, sssekírozza a szüleit, én egész ártatlan arccal mesélni kezdem, hogy milyen újfajta zsiráfok érkeztek legutóbb az állatkertbe. Sokkal hosszabb a nyakuk és , sokkal foltosabbak, mint az eddigiek. Erre a legrosszabb kölyök is abbahagyja a sírást, ügyel, végül bátortalanul megkérdi, hogy ugye papa megnézzük az újfajtazsiráfokat. Természetesen megígérem, de csak úgy, ha jók lesznek. Az is, természetes, hogya gyerekek egy ily jelenet után pár napig"kitűnően viselik magukat. " Pár nap múlva azonban megint rájuk jön az a rendes gyerekbetegség, hogy nem akarnak húst enni. Ekkor következik a mese a fehér elefántról, mely éppen tegnap érkezett meg ma messze' Ázsiából'az állatkertbe. Két napig úgy fogy az asztalnál a hús, hogy a legöregebb vegetáriánusokat is a guta kerülgetné. Mikor a fehér elefánt varázsa halványul, 'fölvonultatok egy kengurut,' azután egy jegesmedvét, majd egy vízilovat s-igy lassanként a magam felelősségére benépesítem az állatkertet mindenféle vadállattal. Mikor pedig a Gyurkát a számtanból nagyobb szorgalomra akarom serkenteni , akkor jön a tromf, az afrikai fekete oroszlán,melyoly irtóztatón tud ordítani, hogy mindenki meg ir sikerülne, ha vattát, nem dugdosna a fülébe. Ettől kezdve a Gyurka bámulatos gyorsasággal ki tudja számítani, hogy a fűszeres hány méter mázsa datolyát ad el egy esztendőben, ha naponta nyolcvan dekát vesznek nála. Mert azelőtt úgy volt a dolog, hogy Gyurka órákig eltűnődött azon a gondolaton: milyen jó volna, ha a papa volna ez a fűszerkereskedő, mennyi ingyen datolyát lehetne akkor enni. Végre aztán ráigszóltam: — Kész már a feladat ? — Kincs. — Hát min töröd annyi ideig a fejedet ? — Papa kérem, nagyon nehéz. — Mutasd! Megnézem. Egy kicsit meghökkenek. A számtanban mindig gyönge voltam. — Jó, jó! — Megcsinálja, papa? — Dehogy. Ezt, fiam, magadnak kell megcsinálni. Akár jól, akár rosszul, de neked kell megcsinálni. — De hátha nem tudom ? — Akkor . . . akkor majd beszélek a fűszeressel.ismerem. Ezzel otthagyom a fiút. Gyurka újra álmodozásokba merült, ő valószínűleg úgy állította föl a tételt: Ha egy fűszeresnek három fia van, mennyit tudnak ezek egy év alatt megenni, föltéve, hogy mindennap nyolcvan dekát esznek meg? Kern is tagadható, hogy a téma igy sokkal rokonszenvesebben van fölállítva. Jó óra múlva benyitok a fiuk szobájába, várjon Gyurka hogy áll. Még ő fogad ezzel: — Papa, ugye azt mondta, hogy ismeri ezt a fűszerest ? • — Azt mondtam. — Szokott oda járni ? — Vagy ritkán. (Ekkor vettem észre, hogy Jenő és Palkó, a kisebbek, csoportosulnak és élénk kíváncsisággal tekintenek rám. Várjon mi készül itt?) Gyurka pedig folytatja a kihallgatást. — Mondja csak, papa, van annak a fűszeresnek fia? •— Van. — Igazán ? — kiáltották mind örömmel. — Igazán. — Hány ? — Kettő. De minek kérdezitek ? — Lássa, mi azokkal barátkozhatnánk. Az egyikkel én, a másikkal a Jenő. A Palkó meg eljön kihicelni. (Ezt jól beosztották.) — Aztán miért akartok ti velük barátkozni. Kincs nektek elég jóbarátotok? Itt már Palkó, a legártatlanabb, elárulta a dolgot. ■ — Igen, papa, de ennek a fűszeresnek sok datotája van. (Vagy úgy!) — Kern lehet, fiuk, mert az egyik a negyedik gimnáziumba jár, a nagy, hozzátok, a másik pedig ... a másik pedig kanyaróban fekszik... Mai számunk 38 oldal.