Budapesti Hírlap, 1903. április (23. évfolyam, 90-118. szám)

1903-04-01 / 90. szám

Budapest, 1903. XXIII. Szerda, április 1. 90. sz. 255_.^ . 'Harag gyuisssss^ Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—83, kiadók. 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till, ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-fölvétel: Ugyane ház József-körút 5. sz. a. oldalán. Apró­hirdetések ára: Egy exe 5 al., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy­­ az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldése fönnakadást ne szenvedjen. Az ügyvédek szava. Irta: Edvi Illés Károly dr. A budapesti ügyvédi kamara vasár­nap tartott közgyűlésén és az igazság­­ügyminiszterhez­ intézett jelentésében először hallatta szavát, mióta a múlt révi tisztújító közgyűlésen újra szervez­­­kedett. Ez a szó méltó arra, hogy sokan meghallják és mindnyájan megfigyeljék, a­kiket illet. Az ügyvédi kamara 170 oldalra ter­jedő jelentésében tüzetesen foglalkozik­­az általános igazságügyi állapotokkal is. Az ügyvédség helyzetének, erkölcsi és anyagi érdekeinek javítását is ebben a keretben, tehát a felsőbb igazság­ügyi érdekek szempontjából, teszi szóvá. E szempontból kívánja a bíróság és az ügyvédség viszonyának szorosabbá -tételét^^ a minek egyik hathatós eszköz­­ein asugyjlfcv. f vi*_u rói és az ügyvédi karnak minden év elee­jén tartandó ünnepi gyűlése kínálkozik. ,,Mily megkapó lenne­ — mondja a je­lentés, — a jog terén működők testvé­ries ünnepe, ha fölváltva a­ bíróság vagy az ügyvédi kamara épületének dísz­termében összesereglenének a bírák, ügyvédek és ügyészek, s az elnökséget fölváltva a legnagyobb rangú bíró, ügyész vagy a kamarai elnök vinné.“ E francia intézmény meghonosítása nagy mértékben hozzájárulna a bíróság és az ügyvédség között nálunk még ta­pasztalható idegenkedés megszüntetésé­hez. Ennek egy másik eszköze az volna, ha a bíró és az ügyvéd ma még külön­böző képesítése egységessé tétetnék. A kamara jelentése erre is kiterjed. Nem csatlakozik azonban a közoktatás­­ügyi miniszter által közzétett tervezet­hez, a­mely eltörölve a kötelező jogtu­dományi doktorátust, és ilyképp egysé­gesítve a bírói, ügyvédi és közigazgatási pályára lépők elméleti képesítését, le­szállítja azt az iskolai eredményt, a­mely a bírói és ügyvédi pályára lépőktől meg­kívánandó. Ezzel szemben az ügyvédi kamara határozottan követeli, hogy a bírói és ügyvédi pályákra lépők részére az egységes államvizsga és az igazság­ügyi gyakorlati vizsga közé még egy el­méleti vizsga : a kötelező doktorátus ekel­tessék be. E szellem hatja át az ügyvédek jelentésének azt a részét is, a­melyben az ügyvédi rendtartás újjáalkotását tár­gyalja. Az ügyvédi kar autonómiája, az ügyvédség tudományos színvonalának és erkölcsi tekintélyének emelése az irányadó elvek, a­melyek alapján a sza­bad ügyvédségre fektetett ügyvédi rend­tartásnak kell fölépülnie. Az ily szellem­ben készült modern ügyvédi rendtartás életbeléptetése, a kamara jelentése sze­rint, Magyarország igazságügyének és az ügyvédség regenerációjának kezdetét fogná jelenteni. Aránylag több tért szentel a jelen­tés a magyar igazságügy másik ténye­zőjének, a bíróságnak. Itt elsősorban a bírói kinevezés és előléptetés kérdései­vel találkozunk. A kamara joggal veszi rossz néven, hogy az utolsó évtized alatt aránylag ke­vés ügyvédet neveztek ki bíróvá. Nem az ügyvédi, hanem elsősorban a bírói kar, vagy,őis az igazságszolgáltatás ér­dekében teszi ezt. Mert­ az élet gyakor­lati tapasztalataival fölszerelt s a jog­tudományban is kiváló ügyvédekre ép­pen annak a testületnek van szüksége, a­melynek tagjai az élet üdítő levegőjé­től mintegy elzártan, szűk falak közé szorítva folytatják működésüket. Az­­ilyen testület fölfrissitésre szorul, hogy Luegóvassék a msped^ü ■'­% váljon föl* frissitésn*á. I* ':uulyj,jü’. :• d. Imgy például 1893-ban négy, 1­901-b­en * két, 1902-ben pedig négy ügyvéd neveztetett ki a bírósághoz, míg az 1900-dik évre egy ilyen kinevezés sem esik? Az igaz­ságügyi kormány részéről azt hallottuk, hogy e meddőség okai maguk az ügy­védek, a­kik közül az érdemesebbek nem szívesen vállalnak bírói hivatalt. Ez meglehet,­­ valamint az is bizonyos, hogy inkább egy ügyvéd se neveztessék ki, semhogy a selejtesek vizessenek a bírói pályára. De másfelől az is­­ igaz, hogy az érdemes, a kiváló ügyvédeket nem albírói vagy törvényszéki bírói állással kell megkínálni, hanem a k­irályi Kúria részére kell megnyerni. Ez az a bíróság, a­mely leginkább ki van téve a tespedés veszélyének, ha folyvást a rang szerint előlépő bírák kö­zül nevezik ki tagjait, másfelől pedig csak ez lehet az a bíróság, a­melynek tagja gyanánt működni méltó ambí­ciója lehet az olyan tanult jogásznak, a­ki férfikora java részét már az ügyvédség gyakorlatában töltötte el, s a­ki e téren polgártársai tiszteletét már kivívta, egy­szersmind pedig anyagi függetlenségét, is megalapította. Olaszországban éppen most tár­gyalják a bíróság szervezetének reform­ját, s e reform egyik sarktétele az, hogy míg az alsó- és középfokú bíróságok tag­jai bizonyos kautélák mellett a közelső­ség szerint, lépnek elő és így magukban elzárt bírói kart alkotnak, a­melybe ügy­véd alig juthat be, addig a Rómában alkotandó semmitőszék tagjait a bírói és az ügyvédi kar kitűnőségei közül fog­ják kinevezni. Ez intő példa arra, hogy miként lehet és kell a kiváló ügyvédeket a bíróság részére megnyerni, s miként lehet a bíróságot, különösen a legfelső fokon, életerős szervezetté fejleszteni. Hogy a mi Kúriánk nem ilyen élet­erős szervezet, ezt különösen a buda­pesti ügyvédi kar tagjainak van alkal­muk tapasztalni. Fölterjesztésükben ki is jelentik, hogy a királyi Kúria judi­­katúrája ingadozó és bizonytalan. En­nek pedig a már kiemelt körülményen kívül több oka van. A bírák előléptetése általában és így a királyi Kúriához is titkos informá­ciók alapján történik, a­melyeket az illető bíróság elnöke terjeszt, az igazságügy­­miniszter elé. ..A királyi táblák szétosz­tása után a felügyeleti jog a királyi táb­lák hatáskörébe utaltatott, arról azon­ban nem történt intézkedés, hogy a ki­­rá­yi táblai és törvényszéki elnök mint felelősség mellett teljesítse informáló jogát és kötelességét. E jog gyakorlása csak akkor lesz igazságos és mindenkit megnyugtató, ha, az illető hivatali főj­nökök a központban bizonyos ellenőd­zésnek lesznek alávetve.“­­-Ezt mondja ügyvédi kamara? A célnak azonban sokkal inkább megfe­lelne az előléptetés ama rendszere, me­lyet az olasz törvényhozás most készül életbe léptetni, s a­melynek lényege az, hogy a bírák előléptetése a kozelsőség alapján, s külön e célra alakított igaz­ságügyi hatóság ellenőrzése mellett és így a végrehajtó hatalomtól teljesen füg­getlenül történik. A titkos információk ellenőrzése a központból még mindig oly alárendeltségben tartja az előlépni szándékozó bírót a kormányhatalommal szemben, a­mely illuzóriussá teszi a bírói függetlenséget egész a legfelső fokig, — különösen, a­míg a királyi Kúriánál a ki­segítő bírák intézménye fönnáll. De van egy másik­­titkos információ is, a­mely szintén befolyásolja a judika­­túrát. És ez még veszélyesebb, mint az előbbi — mert mindannyiszor egy-egy konkrét ügy elintézésével függ össze. Arról az információról van szó, a­melyet bizonyos ügyvédek, különös összekötte­téseik és befolyásuk révén, foglalkozás­ként gyakorolnak. A kamara jelentése kiemeli, hogy nálunk —­­ úgy látszik — senki sem bí­zik az igazság diadalmaskodó erejében, hanem mindenki személyes összekötteté­sek és ismeretségek alapján akarja perét megnyerni. E társadalmi fölfogás utat tört magának az igazságszolgál­tatás szentélyébe is, mert a királyi Kúrián igen gyakran találkozunk úgyne­vezett informáló ügyvédekkel, a­kik a bí­róságnál nem különös, a perbeli ügyvédé­ fül­ai számunk 24 oldal.

Next