Budapesti Hírlap, 1903. május (23. évfolyam, 119-148. szám)

1903-05-01 / 119. szám

Péntek, május 1. Budapest, 1903. XXIII. évfolyam 119. szám. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 dl. Egyes szám ára helyben 8 ill., vidéken 10 ill. Telefon: fszetk. 54—63, kiadók. 55­­ 95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-fölvétel: 1'gyue ház József-körut 5. sz. a oldalán. Apró hirdetések, áru­: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 fll* Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. E X -1 e X. Budapest, ápr. 30. Ma éjjeli tizenkét órától kezdve az ország úgynevezett, exlex-állapotban van, a­mi azt jelenti, hogy a kormány alkot­mányos joghatóságának ama része, a­melyhez külön törvényhozási felhatalma­zásra van szüksége, felfüggesztődik. Nem szabad törvényesen adót és katonát szed­nie és nem szabad fizetést teljesítenie. Viszont a polgár nem köteles adót fizetni és a sorozó­bizottság elé állani. Hogy a kormány, a­mely egyébként törvény szerint minden jogát gyakorolhatja és kötelességét teljesíteni tartozik, nem fog szigorúan megmaradni megcsonkí­tott jogkörében, az bizonyos. Hogy töb­bet ne mondjunk, az államadósság kamatait minden körülmények közt fizetni fogja s nem valószínű, hogy ne fizesse a hivatalnokokat is, a­kiktől szolgálatuk teljesítését követelnie kell. Nagyobb zavart tehát ebben az irány­ban csak az okozhatna, ha az exlex­­állapot hosszabb ideig tartana. Egyelőre a helyzetnek csak az erkölcsi kára súlyo­zódik az országra. Ez főleg a két irányú bizonytalanságban fejeződik ki. Egyfelől ingatagnak mutatja közállapotainkat, alkotmányosságunk alapjait Európa ha­talmasságai és népei előtt. Hitelünkben rombolhat, megbízhatóságunk, szövet­ségi értékünk megcsökkenhet, tekinté­lyünk hanyatlik, súlyunk egy része el­vész. Barátaink elbátortalanodnak, el­lenségeinknek ünnepe lesz, becsmérlő és­­ kisebbítő kritikát várhatunk az euró­pai közvélemény komoly orgánumaitól. A másik irányú bizonytalanság az itthon való. Alkotmányunk szilárdságá­nak megrendülésével megrendül állami­ságunk ereje. Maguk a­ törvényhozók ad­nak példát és buzdítást a polgárságnak arra, hogy a parlamentarizmust és al­kotmányosságunkat nem szükséges na­gyon komolyan­ vennünk. A törvény­tisz­telet bizonyára a szabadság egyik leg­nagyobb fegyvere és biztosítéka. A tör­vényes állapottal való ily könnyed já­ték bizonyos, hogy nem tanítja az élő nemzedéket felettébb nagy törvénytisz­­teletre. A képviselőház egy országos pártja, mely a törvények meghozatalá­ban részt vesz, megakadályozza magát a képviselőházat abban, hogy a törvé­nyes állapot teljes fönntartásáról gondos­­kodjék. Kívánható-e, hogy az, a­ki nem törvényhozó, hanem csak adófi­zető, polgári kötelességeit és jogait ko­molyabban fogja föl, mint a képviselők egy része a maga törvényhozói jogait és kötelességeit? A párt, a­mely az országra e­lég­zetes helyzetét rákényszeríti, mentsé­géül azt hozza föl, hogy a katonai ja­vaslatok megvalósításának megakadá­lyozásával nagy tehertől menti meg az országot és nemzeti szolgálatot teljesít. A közös hadseregért, úgy a­mint van, itt nálunk senki sem rajong; szel­lemének, szervezetének megváltozta­tása nemzeti, sőt dinasztikus szükség; a magyar hadsereg magyar jelvényei és magyar nyelve természetes jog, sőt katonai szükség, melyet már katonai szakértők is hangoztatnak. Ez az ország széles köreiben szimpátiát kelt az obstrukció javára s ha az obstrukció­­nak nem is lesz közvetetten eredménye, azt gondoljuk, az a nagyarányú rokon­­őrzés, a­melyet a katonai javaslatok ellen való harc kecll, illetékes körökre is komoly és nagy hatást fog tenni. De konstatálnunk kell, hogy a ka­tonai javaslatokhoz az exlexnek semmi köze. Az exlexet könnyelműen és meg­gondolás nélkül idézték az országra. Vakmerő játék az exlex. Mert a katonai javaslatok ellen való harc, akár az ob­strukció fegyvereivel is, szabadon foly­hatna exlex nélkül is, a törvényes állapot teljességében is. Ez iránt senkit elámí­­tani, félrevezetni nem szabad. A mos­tani exlexet jóhiszeműen semmivel sem lehet megokolni. Ki kell tehát jelentenünk, hogy e felettébb nagyon komoly helyzetet az­­országra nem eléggé komoly emberek idézték föl. Hogy mi lesz a következmé­nye, az egyelőre beláthatatlan. A histó­riában van, a napi politikában sincsen kö­vetkezetesség. Mindenre el kell készülve lennünk. De egyre kell figyelnünk: al­kotmányunk, szabadságunk, törvényeink kincseire, a­melyeknek ma biztosabb me­nedéke a polgári hajlék és a hazafi­ szí­vek, mint a törvényhozás terme, a­hon­nan a törvény­telen állapotra a példa­adás kiindul. A hatalom er­eje a hadsereg, a nem­zeté az alkotmány.­A hadsereg ellen való harca,hevében maga a nemzet üt csor­bát az alkotmányán. A hatalom valóban jobban gondját, viseli a maga erejének, mint­ a nemzet a maga hatalmának, az alkotmánynak. A szocialisták napja. Budapest, ápr. 30. Szent István napja a magyar király­ság, március 15-ike a szabadság, októ­ber 6-ika a nemzeti gyász, április­ 11-ike az állami hivatalok, május elseje a szo­cialista munkások ünnepe. Párásban július 14-én a forradalom győzelmét, Ber­linben szeptember 6-án a franciák leveré­sét és a császárság születését, Rómában szeptember 20-án Olaszország egységét dicsőítik örömmel. De kinek örömnap a szép május elseje, a­mikor Európaszerte a szegénység tart pihenőnapot s a pro­letárok beszélnek vörös zászlóik alatt a társadalom és állam intézményei ellen, osztályharcot üzenve a gazdagoknak és hatalmasoknak? Bérharc, sztrájk, föld­osztás, a termelésnek és fogyasztásnak új rendszere, a­ munkának új szervezése, a családjognak, vagyonjognak, örökösö­dési jognak, községi rendnek, országos alkotmánynak más alapokra fektetése, más nevelő rendszer, eltörlése a­ had­seregnek,­ minden egyházi rendnek s a nemzeti államoknak a szocialista­ elveken épülő gazdasági nemzetközi unió javára. — ezek azok az ideálok, a­melyeket má­jus elsején ezer pártgyűlésen hirdetnek Európaszerte az ünneplő szocialista mun­kások. ők maguk mondják, hogy szervezett m­unkáshadaik vörös jelvényeik alatt nemzetközi forradalmi szociáldemokrata pártot alkotnak. Beismerik ezzel, hogy ha nem is nyúlnak erőszakhoz, mint az anarkisták, s ha törvényes eszközökkel küzdenek is céljaik mellett, maguk e cé­lok forradalmiak. Igen, mert össze nem egyeztethetők azzal a jogrenddel, a­mely­­a fönnálló civilizációnak eredménye, s hogy ebben mennyire igazuk van, bebi­zonyítják mindenütt, a­hol hatalmasak, mindenekfölött Franciaországban, de Belgiumban, Hollandiában, Spanyol­­országban és Olaszországban is. A­mi ott történt és történik, azt utánozzák Ma­gy­a­rorszá­gon. Már éreztük a sokáig kicsinylett szo­ciáldemokrácia erejét több évvel ezelőtt, a­mikor az arató­sztrájkot csinálták. Most is tekintetbe kell vennünk e jól szer­vezett párt törekvéseit. Mert bár­ sem a törvényhozásban, sem a­ közkormányzat­ban, de sőt a­ városházán sem találko­zunk a szocialistákkal, egyesületeik út­ján és a­ sajtóperén jelentékeny erővel mű­ködnek. Húsvétkor hallottuk őket orszá­gos kongresszusaikon Budapesten és Nagyszalontán. A nemzetközi szociálde­mokrata párt, a­mely Budapesten tanács­kozott, a gyári munkásokat, kisiparoso­kat és bányamunkásokat foglalja magá­ban s ötvenkét munkásszervezettel száz­hatvanöt községben működik, hatvan­hatezer koronát költ pártcélokra, poli­tikai lapot és húsz szaklapot ad ki, tö­megesen terjeszti brosúráit s egyik lap­ját most már oláh nyelven is kiadja, nyilván azért, hogy a nemzetiségi elé­­gületlenséget is fölhasználja saját cél­jaira. Az újjászervez­ettek pedig hazai viszonyainknak megfelelően leginkább az agrárszocializmust terjesztik s híve­ket szereznek a Tiszántúl, a Bánságban és Erdélyben. Kétszázötven községből jöttek össze Szalontára, a­hol nagy test­­vériségi fogadalmat ültek az oláhokkal, s hogy ez a párt a jelentősebb, bizonyítja Mai számunk 28 oldal.

Next