Budapesti Hírlap, 1903. október(23. évfolyam, 269-299. szám)

1903-10-02 / 270. szám

10 BUDAPESTI HIRLAP. (270. sz.) 1903. október 2. pénzügyi helyzetével s azért a térnek az Akadémia­utca folytatását képező részét, a­hol nagy forgalom soha nem lesz, fejhővel akarta burkolni. A közmunka­­tanács tegnapi ülésén kijelentette, hogy ezt a megol­dást csak ideiglenesnek tekinti. Kifogást tesz a köz­munkatanács a park tervezett világítása ellen is. Több lámpát kíván azzal a megokolással, hogy a pénzbeli különbözet nem ok a jobb berendezés mellő­zésére. Természetesen, mert a pénzt nem a közmunka­tanács, hanem a főváros adja. — Három új park. Az Erzsébet-híd környé­kén három új park lesz. Az egyik az osztálysorsjáték épülete előtt, a másik a belvárosi templom épülete előtt, a harmadik a budai oldalon, a Döbrentei­ téren.­­A közmunka-tanács tegnapi üléséből átírt a főváros­hoz, hogy a három tér parkozásáról már a jövő évi költségvetésben gondoskodjék, hogy a híd környékét rendbe hozzák.­­ A hajójegy árát nem lehet végrehajtani. Az egyik kerületi elülj­áró elrendelte a végrehajtást egy atya ellen, mert a fia nem tudta megfizetni a tengeri hajóstársaságnak az utazása költségét. A fél felebbezett s a tanács az elüljáró határozatát meg­semmisítette azzal a megokolással, hogy a hajók sze­mélyszállítási költségét közigazgatási úton behajtani nem lehet. — A Szemlőhegy szabályozása. A főváros kidolgozta a Szemlőhegy szabályozó tervét. A köz­munkatanács tegnapi ülésében elismerte, hogy a terv helyesen alkalmazkodik a terepviszonyokhoz s azért kijelentette, ha a főváros az érdekelt tulajdonosokkal meg tud állapodni, a tervet beilleszti az általános sza­bályozótervbe.­­- Új építkezések. A magánépítő-bizottság tegnap a következő építő engedelmeket adta ki: Zuckermann Gyulának VII. ker. Dembimszky­ utca 4290.­ hrsz. háromemeletes házra, Leipziger Vilmosnak III. ker. Szt-Endrei­ út 560. hrsz. egyemeletes házra, Jankovits Gyulának I. ker. Mohár- és Sárbogárdi­utca sarkán 13.767. hrsz. egyemeletes műteremre és lakóházra, Fried Jeremiásnak X. ker. Állomás-utca 7339. hrsz. földszintes házra, Walter Józsefnének I. ker. Labanc­ utca 7960. hrsz. földszintes nyaralóra, Heim Jánosnak VII. ker. Csömöri-út 2395. hrsz. földszintes házra, Walter Ferencnek kér. Üteg­utca 1529. hrsz. földszintes házra, Herczeg Mihály­nak I. ker. Csurgói-út 13.722. hrsz. földszintes házra, Neuhard Jánosnak IX. ker. Üllői-út 9291. hrsz. há­romemeletes toldalékra, Szállás Józsefnek VI. ke­r. •Röppentyű-utca 1578. hrsz. földszintes házra, Sulyok Ferencnek X. ker. Heves-utca. 7599. hrsz. földszintes házra, Gross Árminnak III. ker. Föld-utca 1122. hrsz. földszintes házra, Stipanics Eleknek és társainak I. ker. Mártonhegy 10.252 hrsz. földszintes házra és istállóra, Földvári­­Jakabnak I. ker. Németvölgy 12761. hrsz. földszintes nyaralóra. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Dugonics András élete. Szegeden szobor és nevéről elnevezett irodalmi társaság tartja fönn emlékezetét a jó öreg piaristá­nak, a tudatosság királyi oktatójának a pesti min­­denségen. Az utóbbi, ma már nehezen érthető szólam azt teszi, hogy Dugonics András nyilvános rendes pro­fesszora volt a pesti egyetemnek. A Dugonics-Tár­­saság pályázat útján megiratta Szeged nagy és hű fiának életrajzát s a pálya­koszorút egy fiatal piarista­professzor , Prónai Antal kapta meg Dugonics An­drás életrajzá­val, a­mely, mint a Dugonics-Társaság kiadványa csak az­ imént jelent meg igen csinos, tet­szetős köntösben. Prónai teljes, jól folyó, okos és lel­kes életrajzát adta Etelka írójának; könyve gyarapo­dását jelenti jobb és nem éppen nagyszámú irodalom­­történeti monográfiáinknak. Tizenkét fejezetben raj­zolja meg a tudós, a professzor, a pap, a regény- és dráma­iró érdemes pálya­futását a bölcsőtől a kopor­sóig. Dugonics Szegeden született s élete alkonyán, fáradtan meghalni visszatért szülővárosába. A család dalmata eredetű s csak a XVIII. század elején telepe­dett meg Szegeden. A dalmaták a XVI. században néhány kiváló, kortársaiknál egész fejjel nagyobb em­bert adtak a magyar közéletnek. Dalmata volt Fráter György, a nagy politikus, a­kit bandita módon, orr­gyilkos tőrével tettek el a láb alól; dalmaták voltak: Statiler János és Brodorics István diplomata-püspö­kök; aztán Veráncsics Antal, a történetíró eszter­gomi prímás. Valószínűen Dugonics András nagy­apja volt a megtelepülő és s valószínű, hogy a hajlam mellett az asszonyok, Dugonics András anyja és nagy­anyja tették a családot magyarrá. Azt tudjuk, hogy Dugonics András anyja magyar, előkelő civil-leány volt s hogy Imre Katalinnak hívták. Apja szorgal­masan és eredményesen járta a piaristák szegedi gim­náziumát s bár gazdálkodást és kereskedést űzött, polgártásai közül, mint vir literatus et lingvarum gnatus, azaz mint tanult és nyelveket tudó ember tűnt ki. Mint Katona József apja a szomszédos Kecs­keméten, úgy az öreg Dugonics András is adminisz­trálta szülővárosát, volt tanácsos és volt rendtartó-ka­­pitány. 1740 október 18-án született a magyarság tüzes, fáradhatatlan élesztője, Etelká­nak, az első igazán olvasott, hatásában mai napig páratlanul álló magyar regénynek írója, Dugonics András. A költő vénát, úgy látszik, anyjától örökölte, a ki kedves­ségben, kötelességtudásban minta-asszony volt. Csak egy ízben hasonlott meg a fiú ezzel a ritka derék anyjával s akkor is csak rövid időre. A fiú, a család első szülötte, szemfénye megszerette a piarista­ életet és Isten szolgájának szánta magát. Az anya nem tu­dott belenyugodni, hogy kedves fia a rideg szerzetes életre kárhoztassa magát még olyan istenes,­­kegyes célból is, a minő cél a Dugonics András ifjú, lobogó szivét dagasztotta. Anyja akarata ellenére öltötte föl a­ piaristák egyszerű fekete ruháját. A jó asszony nem sokkal utóbb, fiával megbékélten meghalt s Du­gonics ravatalánál tette a következő fogadalmat: ,"­Mivel pedig engem különösen kértél, hogy imádkoz­zam érted, ha fölszentelt pap leszek; anyám, ha elfe­­lejtenélek, ha elfeledkezném ígéretemről, némuljon el a nyelvem . . Dugonics Privigyén töltötte a noviciátust, az­tán Nyitrán és Nagy-Károlyban tanult teológiát és filozófiát. Vácon és Nyitrán tanított, a­míg Nagy- Szombatra került egyetemi professzornak. Korán adta magát az irodalomra, gyűjtött népdalokat, fordított az antik irodalmakból, irt verseket Gyöngyösi Ist­ván modorában. A magyar írók, elődei közül­ Gyön­gyösi, a Murányi Vénusz költője volt bálványa. Sze­rette Hom­éroszt, a költők fejedelmét, Vergiliuszt, de mindenekfölötte Gyöngyösit szerette. Egyik mun­káját, a Charikliá-t az Aeneis­­szel állítja egy sorba, azt mondván róla, hogy: „pompásan megírta; benne nem messze áll Vergiliusz műveitől; ez (Vergiliusz tudniillik) legföljebb változatosságban és eastités­­ban múlja fölül.“ Kezdetben az antik mitológiából s a görögök történetéből vesz tárgyakat. Fantáziáját kivált Trója veszedelme tüzelte, a miről, antik és újabb minták szem előtt tartásával, alexandrinusokban époszt irt. Megfordult Erdélyben is és megismerke­dett Hadik gróffal, Erdély katona-kormányzójával, a ki literátus ember volt, s a ki nagyon megszerette a hozzá hasonló tipikus magyar és literátus barátot. Magyaros természete, lobogó fajszeretete meglátszott az antik tárgyak földolgozásán is. A trójaiak úgy adta-teremtettéznek, akár csak a szegedi gulyások s a trójai háború értelmi szerzőjének, a csodaszép He­lénának Trója veszedelmé­ben Ilona a neve. Orszá­gos hírnévre azonban csak akkor tett szert, a midőn az egyetemmel, a melyen matematikát tanított, előbb Budára, aztán Pestre költözött. Fajszeretetét még tüzelte a gárdista Báróczi Sándor, a­ki Kasszandra című fordításának bevezetésében azt írta, hogy „ha a görögök az Aj­zsókkal, Ulisszesekkel, Agamemno­­nokkal, Akhilesekkel, Leonidásokkal dicsekesznek, miért hallgatnánk mi az Árpádokról, Lajosokról, Hunyadiakról és Keneseiekről ?“ Dugonics e taní­tásra dogmává teszi s hozzá hű marad s azt lelkesen hirdeti teljes életében, hogy: „egy nemzet sem vala oly dicsőségű, oly szentségü és hires tétemények szép példáival tündöklő..., mint a magyar nemzet.“ Nagy-Szombatban ismerkedett a volt jezsuita, nagy historikus Katona Istvánnal s akkor kezdett ma­gyar történeti tanulmányokba. Azokon a helyeken, a hol Etelká­ját nagyrészben játszatta, a Katona István társaságában fordult meg. Matematikai mun­káját, a Tudákosság két könyvét, a mely először ta­nítja magyar nyelven, tudományos színvonalom az algebrát s a geometriát, annak bizonyítására írta, hogy „a német nyelv soha sem oly alkalmatos a ta­nulmányoknak kimagyarázásában, mint a magyar nyelv.“ A magyar irodalom mellett Dugonics fantáziá­ját, hogy románokban a magyar ősidőket rajzolja meg, kivált egy nyelvészeti munka, Sajnovics. Demonstrá­ció­ja tüzelte, a mely­­először tanított a magyar s a finn­ lapp atyafiságról. Mintának regényeihez a francia heroikus­ románt vette. Etelka 1788-ban, II. József uralkodásának vége felé, jelent meg, a­mikor a lelkek erősen áhították a magyarságot. Könyv ná­lunk sem azelőtt, sem azután nagyobb hatást nem tett az olvasóra. Etelka, az igen ritka magyar kis­asszony rövid időn két kiadásban fogyott el A leányokat országszerte­ Etelkának keresztelték; az asszonyok s a leányok Etelka-divatot teremtettek a köntösben; egy Bécsben lakó magyar Lantolat című, meglehetősen gyarló, de annál lelkesebb költeményben­ dicsőítette Dugonicsot. Péczeli azt írta róla Mindenes Gyűjteményé­ben, hogy: „Etelka, a még oly palléro­­­zott nemzetek könyvei közé is méltán beillik“, csak, Ráday Gedeont nem ragadta el a könyv, csak ő szo­­­morodott el, hogy illetlen galantéziát, alacsony popul­­aritást s a magyarság gyermekes affektációját találtam­ benne. A siker a különben is nagyon munkás Dugo­nicsot még szorgalmasabbá tette: egymásután követ­, keztek Az aranyperecek, A gyapjas vitézek, A szeren­csenek, Jolánka és Cserei cimü regényei. Magyar szín­játszó társaság támadván, Dugonics a drámairásral vette magát s részben regényeit dramati­zálta, részben uj tárgyakat dolgozott föl Az arany perecek-et Endrődi János piarista, Etelkát Sós Márton aktor (színész) írta át dialógusokba­n alkalmazta a színpadra. Dugonics négy új drámát­ irt; ezek: Toldi Miklós, Etelka Kartelben, Bá­tori Mária és Kun László s két kötetben. Jeles történetek címen jelentek meg. Időközben a mate­matikai katedráról szeretett volna átmenni az irodal­mira, de arra Révai Miklóst nevezték ki. Csak az egye­temen harmincnégy éven át tanított; nem csoda tehát, hogy hatvannyolc éves korában fáradtnak érezte magát, s nyugdíjával Szegedre vonult pihenni. Rendtársai és­ családja körében még tiz esztendőt élt abban a városban**, a melyet annyira szeretett s a melyről Hadik, szive* nagy fájdalmára azt mondta, hogy sártenger, szunyog- és béka­fészek. 1818 julius 25-én halt meg hetvennyolc éves korában. Halálakor már nem volt többé az ország első írója, de könyveit még mindig olvasták. Szülővá­rosa emlékét kegyelettel őrzi. Emlékének emelt érc­szobrot, nevére alakított irodalmi társaságot és­ most megiratta életrajzát. Annak a nagy szeretetnek, a­mely­­lyel Dugonics Szegeden csüngött, adóját az unokák ma is hálásan és hűségesen fizetik s fizessék is soká, mind­örökké ! * (Krecsányi Ignác jubileuma.) Holnap lesz harminc esztendeje, hogy Krecsányi Ignác szín­igazgató megkezdte direktori pályáját, a­mely alatt oly sokat tett a magyar­ színészet­ föllendüléséért. Az 'érdemes' igazgatót ez alkalomból holnap­ ovációban részesíti társulata. A Fővárosi Nyári Színházban a Szálka előadása után a színpadon gyülekezik össze a személyzet s ott fogja üdvözölni az igazgatót. * (A Cigányélet hauszonötödször.) A Nép­színházban ma este érte meg huszonötödik előadását Dankó Pista népszínműve, a Cigány élet. Jól megér­demelt egymásutánban érte el ezt a jubileumot s a közönség estéről-estére lankadatlan kedvvel tapsolt. Ma az előadás előtt a színház személyzete, illetőleg a darab szereplői ezüst koszorút adtak át Porzsolt Kálmán igazgatónak, annak az örömére, hogy egy magyar népszínmű megérte egymásután huszonötödik­ előadását. Az igazgatót a színészek nevében Szirmai Imre üdvözölte. Porzsolt válaszában köszönetet mon­dott az ezüst koszorúért, a­mely szerinte valószínű-■ leg az egyetlen érték lesz, a­mivel egyszer a Nép­színházból kivonul, egy másik értéket is kér azon-­ ban: a tagok szeretetét. Azután megkezdődött az előadás. Az első fölvonás után Sovánka Nándor nyitrai cigányprímás játszott Dankó-nótákat­. Minden nótáját viharos tapssal jutalmazta meg aj. közönség. A Cigány élet szép zenéjű prológusát és a­ szereplőket ma is lelkesen megtapsolták. Különösen hangos ovációban volt része Szentmiklóssi Irénnek, Balázs Olgának, Újvárinak, Kovácsnak és Soly­­­mosinak. * (A színházak fah­ói.) A Nemzeti Színház'* ban holnap, pénteken mutatják be Calderon de la Barca: Két szék közt a pad alatt című háromfelvonásos verses vígjátékot Huszár Vilmos dr. és Makai Emil fordításában. A főszerepeket Lánczi Ilka, Cs. Alszeghy Irma, Ligeti Juliska, T. Delli Emma, Császár, Dezső, Gábányi, Rózsahegyi és Horváth fogják játszani. A­ színház igazgatósága ez után is közhírré teszi, hogy­ az előadás megkezdésétől a fölvonás végéig a néző­térre vezető ajtók zárva maradnak, s a nézőtérre senki be nem mehet. Az Operaház­ban holnap, pénteken, Rossini Szevillai borbély-ki adják elő, Rosina Szerepében Stoyer Henkéval, ki a második fölvonás éneklecke jelenetében Arditi Farosetta-ját fogja énekelni. Az opera két fölvonása után szinre kerül A szerelmi kaland tréfás balettből a IV. kép. A Vígszínház­ban befejezték Dr. Nebántsvirág előkészületeit. Az igazgatóság mindent megtesz arra nézve, hogy a Dr. Nebántsvirág nálunk is elérje-

Next