Budapesti Hírlap, 1903. október(23. évfolyam, 269-299. szám)

1903-10-02 / 270. szám

8 BUDAPESTI HÍRLAP. (270. sz.) 1903. október 2. — (Maréchal tengernagy és Héron had­nagy.) Nagy föltünést keltett a minap Franciaor­szágban Maréchal tengernagy nyugdíjazása. Hivata­losan azzal okolták meg ezt az intézkedést, hogy Maréchal goromba levelet irt a tengerészeti miniszter­nek. A párisi lapok most leleplezik az eset előzményét. Néhány hónappal ezelőtt történt, hogy Héron hadnagy a Bengali nevű hadihajón egy francia gyarmatba, Turánba érkezett, a hol megismerkedett egy francia családdal. Ebben a családban volt egy fiatal leány, Katalin, a kinek a hadnagy hevesen udvarolt. Az ifjú pár folyton együtt volt, együtt sétált, együtt zongorá­zott és, az anya vallomása szerint, nem egyszer együtt is Csókolózott. Egyszer aztán kiderült, hogy Héron had­nagy már nős ember, mire a szép Katalin megmér­­gezte magát és meghalt. Maréchal tengernagy tudo­mást szerzett a dologról, s mivel Héron hadnagy ő szerinte becstelenséget követett el, mikor nőtlenséget tetetve, egy előkelő család fiatal leányát elbolondi­­totta, — haditörvényszék elé állította Héron hadna­gyot. Tudomást szerzett a dologról Pclletan tengeré­szeti miniszter is, a ki, mivel egész múltjában szinte az anarkiáig túlozta a liberálizmust erkölcsi dolgok­ban is, — Héron hadnagynak fogta pártját, és Maré­­chalt azzal az ürügygyei, hogy csak üldözni akarta tulszigoruságával a hadnagyot, — egyszerűen nyug­­dijazta. Az eset hőse, Héron hadnagy azzal mentege­tőzik a Matin-ban, hogy az ő viszonya a szerencsétlen leánynyal nem fejlődött odáig, hogy a leánynak már okvetetlenül meg kellett magát mérgeznie. — (Megyés püspökök hazaérkezése.) Des­­scwffy Sándor csanádegyházmegyei püspök több hónapi távoliét után, mely alatt Abbáziában, majd Reichenhallban üdült, tegnap hazaérkezett a székhe­lyére, Temesvárra. Mint tudósítónk jelenti, az egy­házfő harangzúgás közt vonult be palotájába, melynek előcsarnokában a székeskáptalan és a központi papság élén Németh József fölszentelt püspök üdvözölte.' — Kassáról jelentik: Buhics Zsigmond kassai megyés­püspök nyári üdüléséből ma rezidenciájába érkezett. Kassa társadalma, valamint káptalanja örömmel üd­vözölte körében az illusztris egyházfejedelmet. — (A magyargyalázó főhadnagy.) For ma­rt ek przemisli főhadnagyot, a ki a magyar nemzetet gyalázó beszédben tudátta a katonáival, hogy október elsején nem mehetnek haza, tudvalévőén Zolnay Vik­tor nyílttéri nyilatkozatban erősen megtámadta. A főhadnagy ezért1 provokálta Zolnayt, Eormanek teg­nap Budapestre érkezett és segédei, Schneider és Kuun főhadnagyok ma délelőtt találkoztak Zolnay segédéi­vel, Barta Ferenc és Lengyel Zoltán országgyűlési képviselőkkel. A párbaj holnap délelőtt tizenegy óra­kor lesz a - fővárosban; nehéz lovassági karddal vív­ják a végső kimerülésig. Mint értesülünk, Formane­­ket is, miként Struchly századost, büntetésből át­helyezik ezredétől. Az áthelyezésről szóló rendelkezés a hadsereg rendeleti lapjának legközelebbi számában jelenik meg. — (Házasság.) Mihályfi József dr. enyingi ügyvéd október 3-án tartja esküvőjét Padi Annus úr­­hölgygyel, Padi József jószágfölügyelő leányával Dom­bóváron. Roll M. Oszkár eljegyezte Kovácsics-Kovács Annuskát Budapesten. — (Wagner RikárcI szobra.) Berlinből táv­iratozzék: Délben volt a Thiergartenben a Wagner Rikárd-emlék ünnépies leleplezése. A kormány képvi­selői közül jelenvoltak: Studt közoktatásügyi minisz­ter, Richthofen báró külügyi államtitkár, Stengel bir rodalmi kincstári titkár, ezeken kívül a weimari nagy­herceg képviseletében megjelent Wigneau udvari szín­házi intendáns, a királyi szinházak intendánsai, Hof­­berg gróf és Hülsen, a berlini rendőrfőnök, azután olasz, angol és francia zeneszerzők. A császár képvise­letében röviddel .12 óra előtt megjelent Eitel Frigyes herceg, a szobor-bizottság diszelnökével, Frigyes Hen­rik herceggel. A berlini testőrezredek egyesitett zene­karai a császár-indulót játszották. A berlini énekes­­szövetség A mesterdalnokok utolsó karát énekelte. Az­után az emlekszobor-bizottság elnöke, Leichner keres­kedelmi tanácsos szónokolt és Wagnert méltatta, ki­nek bűvös ereje előtt mindenki meghajolt és a kinek a német nemzet abban a városban, mely a mestert egy­kor fitymálta, szobrot emelt. Köszönetét mondva a császárnak védőségéért, átadta a szobrot és beszédét az urálii odó éltetésével fejezte be. A zene a nemzeti himnuszt játszotta és a lepel lehullott. A küldöttségek azután letették koszorúikat a szoborra. — (Ünnep Mária-Remetén.) Vasárnap, októ­ber 4-én ünnepük meg Mária-Remete bucsujáró helyen 'a templom felszentelésének évfordulóját. Éz alkalom­ból Varadi Árpád dr. püspök mond misét.. Október 11-én Bundala Mihály papnevelőintézeti lelkiigaz­gató, október 18-án pedig Ványa Ferenc tábori püs­pök mond misét a mária-remetei templomban. —- (Maróczy Amerikában.) Newyorkból je­lentik, hogy az 1904. év áprilisában Cambridgc- Springs-bcn nagy nemzetközi sakkversenyt rendeznek, a mely iránt maga Roosevelt elnök is nagyon érdeklő­dik. Az elnök, ki a győztes számára külön dijat ado­mányozott, kijelentette, hogy különös örömére szol­gálna, ha a sakkmestereket megismerhetné. Mivel azonban aligha lesz rá ideje, hogy Cambridge- Springs-be ellátogasson, azért a rendező-bizottságot cs a mestereket külön fogja fogadni a Fehér Házban. A versenyen cáak tizenhat mester vehet részt és pedig nyolc európai és nyolc amerikai. A rendező-bizottság a következő európai mestereknek küld meghívót: Maróczy Gézának Budapestre, Lasker Emánuel dr.­­nak, a mostani világbajnoknak, Tarrasch Szigbert dr.­­nak Nürnbergbe, Jaiíovszki dr.-nak Parisba, Schlech­­temek Bécsbe, Csigórin Mihálynak Pétervárra és Burn Amosznak Mancseszterbe vagy Teichmann-nak Londonba. Az amerikai mesterek közül a következők vesznek részt a versenyben: Pillsbury, Marschall, Harry, Shovalter, Lipschütz, Hodges és Napier. Az első dij ötezer korona, a második dij háromezer ko­rona. Azonkívül tizenötezer koronát osztanak ki a -'többi mester között. Az összes résztvevők hajóra és vasútra szabadjegyet, a verseny idejére pedig teljes el­látást kapnak. A legutóbbi amerikai sakktorna 1889- ben volt Newyorkban. — (Rákóczi-Unnep.) A nagykikindai társas­kör II. Rákóczi Ferenc emlékezetére szeptember 27-én ünnepséget rendezett. Az egész város ünnepi díszt-öl­tött. Az ünnep délután két órakor impozáns fölvonu­lással kezdődött a társaskör feldiszitett helyiségében. A nagytermet a hazafias közönség, zsúfolásig megtöl­tötte s elénekelték a daloskörrel együtt a Himnuszt. Szabó Kázmér főgimnáziumi tanár ünnepi beszédet mondott. Az ünnepség után a tömeg a Ferenc József ­­térre vonult, a hol térzene volt, este pedig a Nemzeti szállóban sikerült táncmulatságra gyűltek egybe. A Bákóczi-szobor javára tekintélyes összeg gyűlt össze. — (A szegények temetése.) Héderváry Ká­roly gróf miniszterelnöksége utolsó napjain fontos miniszteri határozatot irt alá. E szerint a felekezeti lelkészek' a köz-segitésre szorult szegények eltemeíése­­ért nem követelhetnek dijat a községtől. — (A Ferenc József-hadihajó Spanyolor­szágban.) Barcelonából táviratozzék: A tegnap oda­érkezett Ferenc József magyar-osztrák hadihajó tiszt­jeinek tiszteletére ma este a hatóságok lakomát ren­deztek, a melyen számos előkelőség jelent meg. A pre­fektus és a polgármester felköszöntőket mondtak Fe­renc József királyra és a Magyarország-Ausztria- -és Spanyolország közötti szives viszonyra. A hadihajó parancsnoka Alfonz spanyol királyra mondott fel­köszöntőt. — (Rostás Pá.l közhuszár.) Egy vitéz magyar huszár emlékezetét ünneplik Ausztriában. Rostás Pálnak hívják, a napóleoni időkben az 5. huszár­ezredben szolgált. 1813 október 3-án történt Wip­­pach és Haidensohaft között Maria-Au mellett, hogy Rostás Pál közvitéz négy társával hosszú ideig föl­tartóztatott egy erős francia csapatot, mig végre a hős magyar huszár több golyótól találva, holtan ro­gyott össze. Az 5. huszárezred később emléket állít­tatott . é helyre. A maria-aui templom keleti sarkán, a'melyet öreg. jegenyefák árnyékolnak és csinos vas­rács vesz körül, egy toszkánai oszlop talapzatán egy huszár alakja látható leeresztett karddal, ama kor históriai egyenruhájában. Az oszlopnak az utca felé fordított oldalán magyar nyelven, a másik oldalon pedig német nyelven a következő fölirás van: Rostás Pál, a császári és királyi 5. huszárezred közlegénye, a ki 1813 október 3-án négy bajtársával a hátráló ellenség állását kikémlelve, nemes elhatá­rozással egyedül támadta meg az előőrsöket és hat­van gyalogostól és hét lovastól körülvéve, Leonidászként negyed óra hosszáig harcolt az ellenség bámulatára, a mig végre harminc golyó véget vetett az uralkodóért és a hazáért lelkesülő hősi életének. Méltó emlékezetű bátor fegyvertársának a császári és királyi 5. huszár­ezred. Midőn 1859 májusban a Deutschmeister-ezred Olaszországba vonult, elment e szobor mellett is. Az ezredes arcélbe állíttatta az ezredet, kibontátta a zászlót, azután rövid beszédet mondott, a melyben megmagyarázta a derék buszár hőstettét és azt a meggyőződését fejezte ki, hogy az ezred, ha kell, ha­sonló föláldozást fog tanúsítani. Aztán imára vezé­nyelte az ezredet, a mely az ima után egy induló hangjai, mellett ellépett a szobor előtt. A fölemelő fegyvertény emléknapja most október 3-án kilencve­nedszer tér vissza s ez alkalommal az egykori 5-ik,J most Radetzky-ezred koszorút küld Rostás Pál szob­rára. — (Hadkötelesek jelentkezése.) Pécsről je­lentik: A pécsi 52. gyalogezred hadkiegészítő-pa­rancsnokságánál két hete napról-napra önként jelent­keznek hadkötelesek a sorozásra, kik között a mai, napig mintegy 130 legényt mint alkalmasat be is so­roztak. Ezek október 6-án vonulnak be. Az önként: jelentkezők túlnyomóan Baranya vármegye német és; sokáé községeiből valók. — (Gyászrovat.) Kriegncr György gyógysze­rész, székesfővárosi bizottsági tag, szeptember 30-án; hosszú szenvedés után életének ötvenedik, boldog há­zasságának huszonötödik évében meghalt Budapesten. I Temetése október 2-án délután három órakor lesz a Muzéum-körut 18. számú házából. Elhunytét özvegye, született Sztupa Eugenia, testvérei és kiterjedt ro­­kOnsága gyászolja. Rajkai Keömley Pál joghallgató, Keömley Pál királyi törvényszéki biró fia, szeptember 30-án hu­szonegy éves korában meghalt Budapesten. Sebők Viktor, a Vadász és Versenylap munka­társa, szeptember 30-án negyvenkét éves korában meg-: halt. Az elhunyt egyike volt a sportirodalom hivatott művelőinek. Halálát özvegyén és rokonain kívül kól-; légéi is gyászolják. Temetése október 2-án délután1 harmadfél órakor lesz a Mária-utcai klinikáról. Niczki Miskey Géza, Komárom vármegye nyu­galmazott levéltárosa és tiszteleti főjegyzője, szeptem-, bér 30-án életének hetvenkilencedik, boldog házassá-; gának ötvenötödik évében, Komáromban elhunyt. Szántó János, Bikity község aljegyzője, szép-, tember 28-án huszonnyolc éves korában meghalt Bikityen. Özvegy Dlauchy Károlyné, született Hirsch­­müller Teréz, szeptember 30-án nyolcvannégy éves; korában elhunyt Budapesten. Temetése ma volt. Stolmár Lászlóné, született Dubasievicz Zsófia, Stolmár László iskolaigazgató felesége, szeptember 30-án negyvennyolc éves korában meghalt Budapes­ten. Temetése október 2-án délután bárom órakoö; lesz az Aréna-ut 27. számú házából. — (Hők a bajor egyetemeken.) Münkhenbőt táviratozzák: A kormány megengedte, hogy a bajon' egyetemekén női hallgatókat immatrikuláljanak, a kik; érettségi bizonyítványt kaptak valamely német gim-í náziumban vagy reáliskolában. i! — (Cápa a Kvarneróban.) 'Cirkvenicáról je­lentik nekünk, hogy ott tegnap egy öt méter hosszú cápát fogtak. A hatalmas tengeri szörnyeteget a Dráva gőzös Fiúméba szállította, a hol a cápa elfogói meg­kapták a tengeri hatóságtól a kitűzött jutalmat, a mely minden elfogott cápáért kijár. — (Nagy idők tanúi.) Polyákovfch Alajos' negyvennyolcas honvédfőhadnagy, nyugalmazott fő-' gimnáziumi tanár, az állami tanítóképző igazgatósá­gának tagja, gazdasági tudósitó, szeptember 29-én het­venhét éves korában meghalt Plalicson. Temetése, ma volt. ; Széllé István nyugalmazott kir. aljárásbiró4 negyvennyolcas honvédfőhadnagy, szeptember 29-én hetvenhat éves korában elhunyt Csallóköz-Nagy­­abonyban. — (Egy nevelőnö tragédiája.) Iglóról je­lenti tudósítónk az alábbi szomorú történetet: Faludy Erzsiké, egy győri szegény özvegy asszony egyetlen leánya, mint nevelőnö élt Kuttlik István istván-hutai állomásfőnök házában. Nehéz nélkülözések között vé­gezte el tanulmányait s ö kereste szegény anyjának is a mindennapi kenyeret. A nevelőnőt igén szerették nemcsak a családban, de a városka társaságában is s a háznál nemcsak a gyermekeknek viselte gondját, de ^ háztartás dolgát is ő intézte. Tegnapelőtt a nagymo­sásra ügyelt föl, midőn a katlan tüzétöl lángot fogott; a ruhája. Kifutott az udvarra, a hol a nagy szélben egyszerre elborította a láng. Mire el tudták oltani a' tüzet, már annyira összeégett, hogy néhány óra múlva meghalt. Nagy részvét mellett temették el a szeren­csétlen leányt s temetésén ott volt támasz nélkül ma­radt édesanyja is. — (Harc a vadorzókkal.) Kaposvárról je­lenti tudósitónk, hogy azon a vidéken évek óta-vak­merő vadorzó-banda garázdálkodik. Legtöbbjét sze­mélyesen ismerik az erdőőrök, de furfangos voltuk miatt eddig soha sem lehetett ellenük föllépni. A! banda tagjai közül ketten, Sipos József kőműves és eddig még ismeretlen társa néhány nap óta a kapos­­vár-füredi határban őzre lestek. A füredi uradalom erdőőre tegnapelőtt hajnalban rájuk akadt. Az erdőőr torkon ragadta az egyiket és fegyverét iparkodott el­venni. A segítségre siető Sipos József rászólt cim­borájára: — Lökd el magadtól, hadd lövöm le. Az erdőőr kétségbeesetten szorította magához az ismeretlent, kinek teste paizsként fedte Sipos lövése elől. Roppont erőfeszítéssel sikerült az erdőőrnek jobb kezével a vadorzó vállán függő fegyvert le­emelni s azt félkézzel a közvetetlen közelben álló Sí­posra sütötte. Az egész töltés Sipos gyomrába fúró­dott 6 rögtön megölte a vadorzót. Cimborájának sike-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék