Budapesti Hírlap, 1903. november (23. évfolyam, 300-329. szám)
1903-11-01 / 300. szám
Budapest, 1903. XXIII. évfolyam 300. szám. Vasárnap, november 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor. egy hónapra 2 kor. 40 fiL Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fiL Telefon: szerk. 54—63, kiadók. 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Kieesetésti hirdetés-fölvétel. Ugyane hát Jósselkör at m. n. k. oldalán. Apró hirdetések ára : Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 VL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. ■ '■ ■■■n,n ....... i ..........—n. ..... A magyarság a hadseregben. — Méltai Ferenc dr. orsz. képviselő könyve. — Budapest, ott. 31. Rákóczi Ferenc hadjárata után, mikor a levert nemzet a szatmári békét megkötni kényszerült, a győztes király kormánya elérkezettnek látta az időt, hogy állandó hadsereget létesítsen Magyarországon saját hatalmának rendelkezésére a nemesi felkelés és a vármegyék bandériumai mellett. Ettől kezdve nyilatkozik meg a törekvés, hogy a Bécsben székelő német császárok seregeihez hasonlóan és velük közösségben a magyar ezredek az uralkodó fegyveres erejét alkossák, nem az ország és a nemzet szolgálatára, hanem többnyire ezek ellenére. Kétszáz év óta a bécsi udvarnak és a katonai köröknek ez a politikája nagy haladást tett a nemzeti jogok csorbításában. A mohó vágygyal szemben, mely mindig több újoncot és áldozatot követelt az országtól, ennek törvénythozó gyűlései nehezen védekeztek, de soha egy alkalmat el nem mulasztottak, hogy a nemzet, sérelmeit el ne panaszolják, orvoslásukat ne sürgessék, alkotmányos jogait ne védjék, s a mennyire a mostoha viszonyok megengedték, ezeket ne érvényesítsék. Az eredmény lesújtó. Két század legnemesebb honfiainak küszködése máig célját nem érte, sőt körültekintve e hazában idegenek által elfoglalt tartománynak vélnéd, látván, hogy idegen tisztek német nyelven parancsolnak és uralkodnak rajtunk-Éppen most rendkívül érdekes és fontos Heltai Ferenc dr. országgyűlési képviselőnek érdemes munkája, mely magyarázatokkal ismerteti a tárgyalások történetét, melyek a magyar nyelv és a magyar tisztikar érdekében a különböző országgyűléseken folytak. Nem terjed ki e könyv a legújabb időkre, se negyvennyolcra, se hatvanhétre, se az 1889-diki védőerő vitára és törvényre, az újkor alakulásait mellőzi. Mégis mintha jelen viszonyokról szólna, mikor a József császár, a Ferenc király és V. Ferdinánd korszakát állítja szemeink elé. Négy törvénycikk anyagát, azok keletkezését és vitáját újítja föl emlékezetünkben, foglalkozván az 1791., 1807., 1830. és 1840. években hozott katonai törvények históriájával. Komoly olvasmánynak érdekes, politikusoknak fontos, törvénythozóknak nélkülözhetetlen gyűjteménye ez a katonai kérdés forrásainak. Az első magyar ezredet, mely mint rendes katonaság, fejedelmi zsoldos sereg volt, még a kuruc háborúkban. 1688-ban állította föl Czobor Ádám gróf és veje, Pálffy János. Ezek a mostani Nádasdy-huszárok. Ugyanabból a korból való a Baranyai-huszárezred, mely 1696-ban keletkezett. Egymásután állíttattak föl III. Károly király és Mária Terézia alatt tizennégy huszárezred és kilenc gyalogos ezred. Ezek mind magyarok voltak, tisztikarban és legénységben, jelvényeikben és viseletükben, s a parancsadás is magyar volt. Elvétve akadt a tisztikarban egy-két német. Hiszen a tiszteket akkor az ezredparancsnokok nevezték ki, kik a magyar ezredekben magyarok villának. Yorkunkkal szedték a katonát, s az országgyűlés, mely 1715-ben megengedte, hogy ,,úgy bennszülöttekből, mint külföldiekből álló rendes katonaságot kell tartani“, csak a költségekről gondoskodott. Ha tudta volna, hogy a külföldiek befogadásával mekkora bajt hárít nemzetünkre, talán ehhez beleegyezését nem adta volna meg az az országgyűlés sem, mely a számkivetésbe menekült Rákóczi Ferencet hazaárulónak bélyegezte szégyenletes, lojalitással. Amint megvolt az első törvény, hogy a király állandó hadsereget tarthat, következett belőle a másik, hogy az egymásután fölállított ezredekhez katonák kellettek, s Mária Terézia trónjának védelmére a rendek 1841-ben megajánlották az első újoncokat 21.622 gyalogost, kiket a porták szórhat kivetettek a vármegyékre, s az erről'szóló*' törvény úgy szól, hogy a hat új gyalogezred zsoldját az országos adó alapjából fizetik, a király gondoskodik a fölszerelésről, ő nevezi ki a törzstiszteket, a századostól lefelé pedig az ezredesekkel egyetértőleg maguk a vármegyék. De az ellen ugyanabban a törvényben az országgyűlés még tiltakozott, hogy ezen a háborúra, szervezett ezredek számára később ,újoncok állítására a karok és rendek semmi szín alatt ne kötelezhessenek és sohase legyenek kötelezhetők“. Ez azt bizonyítja, hogy a királynak akkori magyar hadserege eredetileg önkéntesekből álló fejedelmi zsoldos sereg volt, melynek eltartásához az országgyűlés és a vármegyék csak hozzájárultak, pótolván a királyi jövedelmek elégtelenségét. De a nemesi inszurrekció lévén a nemzet valódi hadereje, mégpedig általános védőkötelezettséggel a nemesekre nézve, az ország nem tartotta magát kötelezettnek arra, hogy a királyi állandó seregnek újoncot adjon kivetéssel és kényszerszolgálattal. Az újoncállítás joga, valamint a költségekhez való hozzájárulás tehát kezdettől fogva az országgyűlésnél volt, sőt, már a legelső törvényünk az 1715-iki, midőn megengedte, hogy a király ,,rendes katonaságot“ tartson és beleegyezését adta, hogy ennél külföldiek is szolgáljanak és Magyarországtól zsoldot húzzanak, e ténynyel bebizonyította, hogy beleszólása van a király zsoldos hadseregének a magyar ezredeknek ilyen vagy amolyan szervezésébe. VT A bajok nemzeti szempontból II. József uralkodása alatt kezdődnek. Gyakran hiatkoznak később a karok és rendek arra, hogy a 7 éves háborúban a magyar ezredek még magyar tisztikarral és magyar kommandóval bírtak. Először József császár egyesítette és germanizálta a magyar ezredeket az ő német csapataival. Ezért tört ki a panasz halála után, s követelte az országgyűlés utódjától, II. Lipóttól, koronázása előtt, hogy hitlevélben biztosítsa a nemzetet, hogy ,,a német ezredekben szolgáló összes magyar Icaioknák a magyar ezredekhez tétessenek és viszont az idegen katonaság az országból eltávolitandó és behozatala semmi cím alatt nem engedtetik meg; a katonaság jövőre a királynak és az országnak leteendő hisségi esküre kötelezi etit; az országból csak az országgyűlés beleegyezésével lehet kivinni; közvetlenül a magyar föhad■parancsnokságnak lesz alárendelve, mely az udvari haditanácstól teljesen független lesz és mindaz, mit az országgyűlés a katonaság állomásozására, számára, fegyelmezésére, összealkotására, vezéreire és tisztjeire nézve megállapította, a hitlevélbe bele foglaltassák. Erre pedig okot szolgáltattak a gyulai ezred folyamodványa az országgyűléshez, melyet négy más gyalogezred és két más huszárezred folyamodványa követett. Ezek fölpanaszolták, hogy „számkivetésbe esett a magyar hadirend kedves hazájától“ és hogy „a németnek, más gyülevész nefüzetnek a magyarokkal összekevertetése" elidegeníti hazájától a hadseregben szolgáló véreinket, az idegen tisztek pedig „ezen gyülevész emberek szinte annyi őrtálló kémjei valának hazánk szabadságának, s nem fogunk az igazság ellen véteni, ha ezeket ama kígyóknak mondjuk lenni, melyek önnön kebleinkben jól éledtek, s ugyan veszedelmére nemzetünknek, rágalmazására s majd csaknem végromlására tartatnak11. Fölpanaszolták, hogy minden idegen generálisok szabális és főtisztek, akik nagy száma miatt a hazabelieké csaknem láthatatlan és a közkatonának sorsa tűrhetetlen, maguk nyájai közé halasztás nélkül küldettessenek. Csatlakozott ezekhez a Graeven-huszárezred folyamodványa, mely a nyelvre nézve elmondja, hogy „mily terhes a szolgálat, midőn a tiszt a közemberrel nem tud szólani, vagy ha valamennyire a magyar nyelvre kapván, azt ütve-vetve töri és beszéli is, de azért mégis magának elég buzgalmat nem szerezhet, a honnan is az olyan, ha színzésképpen magát magyarnak mondja, mégis közönségesen a nemzetnek természet szerint való gyülölsége és a magyarnak titkos üldözése szive alatt fedezve fekszik“'. Ezért, követelik, hogy ..a közönséges szolgálat rendje és a parancsolás magyar nyelven folytattatok. A német nyelvnek értelme, tanulása és megfogása a magyaroknál nehezen megy végbe. Ebből származik, hogy a legénység a fegyvergyakorlásnál elkövetett legkisebb hibáért nemcsak keményenbüntethetik, hanem sokszor még azon felül az idegen tisztek által ártatlanul illetlen nevekkel is szidalmaztatok és elannyira üldöztetik, hogy számosak szivbeli bánatjukban a regementtől elszökve, hazájukat örökre elhagyták“. •36 • • '' • így írtak a magyar tisztek száztizenhárom esztendővel ezelőtt és segítséget kértek és vártak az országgyűléstől. Ez pedig akkor meghallotta falkiáltásukat s II. Lipótnak koronázása előtt megírták, hogy megkoronázása föltételéül szabják. Mai számunk 50 oldal.