Budapesti Hírlap, 1903. november (23. évfolyam, 300-329. szám)

1903-11-16 / 315. szám

1903. november 16. BUDAPESTI HÍRLAP. (315. sz.) sorában első­sorban általánosan tisztelt és szeretett barátunkat, Fáik Zsigmondot köszöntsem, a ki körünk­ben annak kezelésére vállalkozott, a mi rendszerint nincsen, tudniillik a pénzre, ő igen kedves, igen lelkes és legrégibb barátunk. A legtöbbnek közülünk születésekor ő már érdemes tagja volt céhünknek, igaz, hogy az anyagiak intézésében, de senki az anya­got a szellemmel, a testet a lélekkel úgy összekötni, mint ő, nem tudta. Korunkban megvan az erkölcs, hogy a valódi, igaz érdemet fölkeresi, ő sem maradt fölkeresetlenül és földiszittetett érdeme szerint és mindnyájunk örömére. Első­sorban is tehát őt ünnepli köszöntöm. (Lelkes éljenzés.) A második ünnepeltünk Rothauser Miksa bará­tunk, a­kinek ünneplése aktuálissá lett, mert a Nem­zeti Színházban, az ország első színpadán, abban a házban, a­melyben a nemzeti művészet kultuszának oltára van, a­hol még a bukás is dicsőség, sikert ara­tott, a­mi oly ragyogás, a mi mindnyájunk irigységét kelthetné fel, ha nem volnának szerető barátai, a­kik örülnek a sikernek. Rolhauser a Nemzeti Színháznak eredeti társadalmi repertoár-darabot adott, a­mely ér­dekel nemcsak mint művészeti termék, hanem mint társadalmi probléma is. Ünneplem a régi írót e sike­res és dicsősége fölemelkedésében és kívánjuk sikerének megismétlődését. (Lelkes éljenzés és taps.) Az ünneplés virágos kertjében folytatom ván­dorlásomat és találkozom egy fiatalemberrel, a­kinek szarkasztikus, mondhatnám démonikus vonásai a teremnek minden sarkából felém intenek. Ez a te­rem az ő fejlődésének egyik stádiuma, ő is az alko­tás más terére lépett s a­mit csinált az bohém ter­mészetéhez képest mondhatnám egy zseniális rögtön­zés. A színházépítésnek is vannak sablonjai. Meg­szoktuk, hogy a színházépítés törvénye a színpadhoz mennél közelebb, mennél több embert elhelyezni. De ha, beleviszszük az embert egy helyre, a­hol körös­körül tűzfalak és belül ormótlan gerendák vannak és azt mondjuk, hogy ide bele­­építsen színházat, erre a föladatra alig fog valaki vállalkozni. De vállalkozott egy fiatal művész, a­ki a maga széles eredetiségével, ha beleviszik egy kelepcébe, csak inspirációt és erőt nyer. Fölalálta mondhatnék a maga puskaporát s ú­i, eredeti művet alkotott, a­mely mégis teljesen megfelel a színház céljainak. Ebben oly találékony­ság, merészség és zsenialitás nyilvánul, mely nagyra van hivatva. Meggyőződésem, hogy Márkus Géza vagyont sohasem fog gyűjteni, de eredeti alkotásai­­val még sokszor fog meglepni. A legérdekesebb tehet­­­­ségek egyike ő, a­kik itt alkalmatlankodnak a töb­bieknek. (Hosszas éljenzés.) Áttérek végül Beöthy Lászlóra. Egy előkelő úr­ral beszélgettem a minap, a­ki Beöthy Lászlóban kifogásolta, hogy a színészeket szerződésszegésre csá­bítja és a szerzőket a Nemzeti Színháztól elvonja. Az én meggyőződésem, hogy a­kiben ilyen, kvalitások­­ vannak, éppen annak kellene színházat alapítani. (Lelkes éljenzés.) Ennek a fölfogásomnak, úgy látszik,­­ a közönség is igazat ad­ Fővárosunkban, a­mely egy évtized óta nem előre, hanem hátra megy, akad egy fiatalember, a­ki oly vállalatot alapít, a­mely na­ponként 200—300 embernek ad mindennapi kenyeret. A­ki ezt a mostani keserves időkben, a­mikor a vál­lalatok alig tudnak boldogulni, sikerrel megteszi, az ■ támogatást, dicsőséget és ünneplést érdemel. (Hosszas­­ éljenzés és taps.) Végül, a­mit talán beszédem elején kellett volna tennem, üdvözlöm illusztris vendégünket Lukács György főispán urat. (Éljenzés.) Önző cél hozta kö­rünkbe s ezt a célt alkalma lesz majd kifejteni. De ez a cél, a­mint hallani fogják, maga az önzetlenség. A lelkes éljenzés csillapultával meghatottan állott szólásra Falk Zsigmond lovag. Megköszönte a szíves ünneplést, majd érdekes, visszapillantást vetett saját pályafutására és elmond­­hotta, hogy Petőfi Talpra magyar­yknak nyomdászai közül ő a legutolsó. (Viharos taps és éljenzés.) Az­után áttért a negyvennyolcas nagy napok emlékeze­­­­tére, elmondta Petőfivel és Kossut­h­ tal való ismeret­ségét s lelkes érdeklődés közt vázolta pályája emelke­dését, hogy mint lett szedőinasból udvari tanácsossá. Kérte azután, hogy a kör tagjai, a kiknek tizenkét év óta pénztárosuk, tartsák meg továbbra is barátságos szeretetükben s végül Rákosi Jenőre, a kör elnökére köszöntött. Lukács György főispán sajnálja, hogy az öröm ünnepén méla akkordot kénytelen megszólaltatni. Szívhez kivan szólani egy jó ügyről. De a jó jobbá, a szép szebbé, az igazságos még igazságosabbá válik, ha a sajtó fölkarolja. A népszanatóriumokról van­­ szó, a­melyek hivatva vannak egy millió tüdőbajos szegény ember gyógyulását előmozdítani. Kéri a sajtó­­ embereit, hogy támogassák lelkesedéssel a nemes moz­galmat, különösen pedig a népszanatóriumok alapja javára szolgáló népipari kiállítást, a­mely a régi kép­viselőházban­ legközelebb megnyílik. (Lelkes éljenzés!) Azután Ruttkai-Rothauser Miksa köszönte meg az ünneplést rövid beszéddel. Elmondotta, hogy meny­nyire felejthetetlen neki barátainak, kollégáinak el­ismerése és lelkesedése, melyet darabja szinrehozatala­­kor tapasztalt. Éljenzés követte a beszédet, a mely után Márkus Miksa a gyöngélkedő Rákosi Viktor négy táviratát olvasta fel, melyeket a négy ünnepekhez intézett. A táviratok a következők: Méltóságos lovag Fáik Zsigmond udvari taná­csos urnak. A mai napon kívánom, hogy az Úristen méltóságodat oly sokáig éltesse, a mig az Otthon­ban minden tagdijhátralék le nem fizetődik s kívánom, hogy testi szemeivel adassák látnia azt, a mint az agg Kun vári Decske hosszú fehér szakállal és reszkető ke­zekkel tiltakozik a hátralékok túlságosan szigorú be­hajtása ellen. Éljen! Sipulusz. Nagyságos Ruttkai György urnak. A Poing ró­­zsájá­nak fordítója üdvözli a Sötétség szerzőjét. Több világosságot! — kiáltott Göthe. De én azt mondom: Több Sötétséget! — a Nemzeti Színház repertoárján. Hive: Sipulusz. Nagyságos Beöthy László tömeges színigazgató urnák. Laci! Ez legyen az utolsó, azt mondom! Ki ne jöjjön még egy színház! Hived: Sipulusz. Nagyságos Márkus Géza urnák. Bemondom a három építőmestert. Az egyik Rechner, a másik Al­­pár, a harmadik ön. Ha az építészet megfagyott zene, ön egy jéggé vált karmester. Ah, ha az ön épületei egy­szer fölolvadnak, tele lesz melódiával az ország. Hiús, Sipulusz. A táviratok mindegyike viharos derültségre ra­gadta a társaságot. A jókedvű koccintás között föl­­állott Faragó Jenő és jóizű humorral megírt verset olvasott föl. Kacagást keltő ötletességgel sorban fel­­köszöntötte az ünnepeiteket, de egynek-egynek jel­lemző tulajdonságait fölcserélte a másikéival. Fálk Zsigmond lovagról így verselt: ... Kezdjük a színházzal! — Óh, te boldog óra! Köszöntőt mondok egy színigazgatóra, . A kinek sikerét mindegyikünk várja, Kinek a színpadon alig akad párja, A ki jól ismeri a festett világot, Ki előadatja az Arany virág­ ot — A ki mindig snájdig, sohse tesz bolondot — Uraim! — Köszöntöm lovag Ealk Zsigmondot! Taps és derültség kísérte a verset. Márkus Géza megköszönte azután a kitüntető ünneplést és barátai ragaszkodását és ígérte, hogy jövő munkálkodásával érdemesnek fogja mutatni magát az elismerő ün­neplésre. Beöthy László, a főváros új színházának igazgatója elmés pohárköszöntőben megköszönte, hogy őt is fölvették az ünnepeltek sorába. Újságírónak ne­velkedett és újságíró maradt testében és lelkében most is s ezért köszöni újságíró kollégáinak, hogy vál­lalkozását és őt magát ilyen szeretettel ünnepül. Több felköszöntő hangzott el azután s a tár­saság soraiban tanyát ütött a jókedv, a mely a késő éjjeli órákig együtt tartotta az ünneplőket. — (Személyi hírek.) Vilmos német császár Latinovits Pál főispánnak a legutóbbi magyarországi vadászatai, alkalmából a II. osztályú vörös-sas-rendet adományozta. — Hartel osztrák közoktatásügyi mi­niszter állapotában, mint Bécsből jelentik, nem ál­lott be változás. — (A krály vadászata.) Eisen­er­zb­ől távira­toztak . A király vasárnap reggel nyolc órakor csöndes misét hallgatott, azután Seeauba indult cserkészni. A vadászatnak szép idő kedvezett. — (Vilmos császár betegsége.) Potsdamból táviratozzák. Vilmos császár egészségi állapotáról ma reggel a következő orvosi jelentést adták ki: A seb már majdnem teljesen behegedt. A császár tegnap óta susogva beszélhet. A legközelebbi orvosi jelentést ked­den fogják közzétenni. — (Kitüntetés.) A király, mint a hivatalos lap m­ai száma jelenti, Ilönsch Ede nyugalmazott bánya­igazgatónak a bányatanácsosi címet, Itregov András nyugalmazott bányapénztárosnak pedig a koronás arany érdemkeresztet adományozta. — (Az olasz királyi pár angolországi útja.) Fixából táviratozzák. A király vasárnap délelőtt a királynéval és Tittoni külügyminiszterrel Angolor­szágba utazott.­­ (A külügyminiszter rendjele.) A hivata­los lap jelentése szerint a király megengedte, hogy Goluhovszki Agenor külügyminiszter az­ orosz Szent András-rendhez a gyémántokat elfogadhassa és visel­hesse.­ (Az egyház köréből.) A hivatalos lap mai száma közli: A király Engels János dr. Csanádi kano­noknak és egyházmegyei tanfelügyelőnek a Szent Pé­ter és Pál apostolokról nevezett ó­budai címzetes pré­­postságot, Wittenberger Antal Csanádi kanonoknak pe­dig a Szent Benedekről nevezett Esztergom melletti címzetes apátságot, továbbá Valihora Ágoston dr. ka­locsai kanonoknak és papnevelő-intézeti igazgatónak a Szent Mária Magdolnáról nevezett címzetes prépost­­ságot adományozta. — (Sub auspiciis regis.) A király megen­gedte, mint a hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a kolozsvári tudomány-egyetemen Kiss Gézát sub aus­piciis regis avassák föl jogi doktorrá. A fölavatáson Zsilinszky Mihály dr. kultuszminiszteri államtitkár fogja képviselni a királyt.­­ (Rákóczi-ünnep.) Komáromból táviratoz­tak. Vasárnap a város közönsége díszes ünnepet ren­dezett II. Rákóczi Ferenc emlékezetére. Reggel hála­adó istentisztelet volt a Szent András-tőtmplomban. Azután a város díszközgyűlést tartott, melyen Gaál Gyula dr. mondott ünnepi beszédet, vázolva Rákóczi szabadságharcát, Komárom város szereplését a kuruc fölkelés alatt. Tuba János országos képviselő indítvá­nyára Gaál dr. főjegyző beszédét kinyomatják és az összes törvényhatóságoknak megküldik. Elhatározták, hogy a közgyűlés fölér az országgyűléshez a Rákóczi emlékét sértő törvény eltörlése és Rákóczi hamvainak hazaszállítása érdekében, továbbá, hogy egy utcát Rá­­kóczi-utcának neveznek el. Az ünnep egy része a vár­megyeház nagytermében folyt le, hol többen szavaltak és kuruc­ dalokat adtak elő. Az ünnepen ott voltak a hatóságok fejei és a nagybirtokosok is diszmagyarban. Este lampionos fölvonulás volt a Klapka-szoborhoz.­­ (Házasság.) Dirner Géza pénzügyminisz­teri számellenőr november 14-én délután négy órakor tartotta esküvőjét a zsarnói ev. ref. templomban Arday J. Gizella urhölgygyel, Arday J. Dániel zsar­nói ref. lelkész leányával. Nagyfalusi Bajza Kálmán nagybirtokos, Baja I. Józsefnek, a költőnek unokaöcscse, szombaton tar­totta esküvőjét Körösnadányi Nadányi Erzsébet úr­asszony biharmegyei nagybirtokosnővel. — (Az országgyűlési néppárt) hétfőn este fél hat órakor értekezletet tart.­­ (Egy magyar gróf öngyilkossága Pa­risban.) A Magyar Távirati Irodá­nak egy párisi táv­irata tragikus hírt hoz egy Korniss grófról, a ki hu­szonöt éves, magyarországi származású és most Páris­­ban a mérnöki iskola hallgatója. A távirati jelentés szerint Korniss gróf vasárnap délelőtt hirtelen meg­örült s revolverrel rálőtt egy diá­kra, majd egy cse­lédleányra, aztán a portásra, végül pedig agyonlőtte magát. A lövöldözés a St. Michele­ utca 35. számú há­zában történt. A diák kisebb sebet kapott, a cseléd­leány a csípőjén sebesült meg súlyosan s a portás sebe is súlyos.­­— Értesülésünk szerint Párisban cak egy Kornis gróf lakik: Kornis Oszkár gróf, a ki 1874 augusztus 24-én született Alsó-Mislyén s igy most harmincadik életévében van. — (Bobula János meghalt.) Idősb Bobula János műépítő ma délben hirtelen meghalt az új or­szág házában lévő lakásán. Szívszélütés ölte meg az ötvenkilenc éves embert, a­ki a főváros társadalmának általánosan ismert, szereplő tagja volt. Idősb Bobula­ János régi lengyel nemes család­ból származott, melynek egyik ága Rákóczi Ferenc idejében telepedett meg a Felvidéken. Idősb Bobula János 1844-ben, Liptó-Ujvárott született, a­hol atyja kisbirtokos volt és a forradalomban mint nemzetőr vett részt. Bobula korán érzett hajlandóságot a teknikai pályára és Budára jött, a­hol a ponteknikumot végezte. Csakhamar a politikai életben is élénk részt vett. A pánszlávok ellensúlyozására Beák és Andrássy támo­gatásával lapot alapított, melyet Kossuth is erkölcsi támogatásban részesített. A fejlődésnek induló főváros életében csakhamar vezető szerepet játszott és a tör­vényhatóság bizottságába került. A Horn és Jókai követválasztásait a Terézvárosban ő vezette, majd maga is föllépett, de Busbachhal szemben kisebbség­ben maradt. 1882-ben azonban a Jubló kerület országos képviselőjévé választotta szabadelvű programmal. A nyolcvanas évek hatalmas föllendülésének Bobula ne­vezetes faktora volt. Mint építő az olasz reneszánsz követője volt, ízlését és ügyességét az épületeknek és terveknek egész sora bizonyítja a fővárosban. Ő ter­vezte és építette az 1885-iki országos kiállítás épületeit, melyért a­ Ferenc József-renddel tüntették ki. Ő épí­tette a tisztviselő telepet, a mintagimnáziumot, a Barcsay-utcai gimnáziumot, a Szerb-házat, és az An­­drássy-úton számos hatalmas palotát. Az építkezésben beállott válság idején nagy vagyont veszített, és ekkor érdemeinek elismeréséül a kormány az új országháza építészeti felügyelőjévé nevezte ki, ez évben pedig Csáky Albin, a főrendiház elnöke a főrendiház palota­gondnokává nevezte ki s azóta Bobula az országházá­ban lakott. Ma délben, mikor rosszul lett, azonnal elhívták hozzá a mentőket, a­kiktől Kovács Aladár dr. igazgató és Aczél Károly dr. főparancsnok siettek a beteg segít­ségére — de hiába. Bobula másfél órai szenvedés után meghalt. Halálát özvegye és fia, ifjabb Bobula János műépitő gyászolja. — (Gyászrovat.) Mailáth­­István, Bars vár­megye nyugalmazott főispánja, mint Aranyos-Maróth­­ról táviratozzák, vasárnap Kiskereskényben meghalt. D’Ursel herceg, a belga szenátus elnöke, mint Brüsszelből jelentik, vasárnap meghalt. D’Ursel her­ceget még e hónap 8-án szívszélütés érte. Bakonyi Ambró Lajos jászóviri premontrei ka­nonok, áldozópap, a rozsnyói katolikus főgimnázium volt tanára, konventi tag, november 12-én huszonki­lenc éves korában, rendi pályájának kilencedik évé­ben meghalt Jászóváron. Mayer József magánzó, vármegyei bizottsági tag, a vasvármegyei takarékpénztár részvénytársaság igazgatósági tagja november 12-én hatvanhat éves korában Szombathelyen elhunyt. Csinosan György Beda, a váci irgalmas rend­ház főnöke és főgyógyszerésze november 12-én negy­venkét, éves korában Egerben meghalt. Holttestét Vácra vitték, a­hol vasárnap helyezték örök nyuga­lomra a családi sírboltban. Hölscher Ferenc, a hárságyi uradalom tiszttar­tója november 14-én hetvenéves korában Szigetváron meghalt. Özvegy Bognár Istvánná, született Szilágyi Ilma november 11-én hatvanhat éves korában Vaál község­ben elhunyt.­ ­

Next