Budapesti Hírlap, 1903. december (23. évfolyam, 330-359. szám)

1903-12-27 / 355. szám

8 OTILTTÉR.*) | KK­UlSHnitz por] ffölülmulhatatlan háziszer mindama g­yomorba­joknál, me­lyekből a rossz emésztés es­ székrekedés szokott keletkezni. A­ gyógyszertárakban Moll készítménye kérendő, eredeti g__________________dobozok 2. koronáért. _____________ a vézna és beteges gyermekek legjobb erősítő itala. Súlyuk hamar megnő, arcuk piros-pozsgás lesz tőle. ám­­agyobb vidéki gépgyár és vasöntöde műszakilag képzett gyárvezetőt (műhelyvezetőt) keres előnyös feltételek mellett.­­ Csakis általános gyakorlati tapasztalattal bíró urak ajánlkozzanak „W. C. 3000“ cím alatt Goldberger A. V. hirdetési irodájában Budapest, Váci­ utca 20. szám. JLjecsjofcssci pezselő „DIADAL-SECH­E“.f“ gyárából, Promontor,1­77522 Br. Szegő Kálmán szanatóriuma és vizgyógyintézete mekek számára. ABBÁZIÁBAN, közvetlen a tengerparton, saját szabadfürdővel. Családoknak, a tanuló ifjúságnak és gyermekeknek legalkalmasabb nyári üdülő­helye. Gyermekek 6 éven felül kíséret nélkül is fölvétetnek. 76718 LITTRE „CoSIMO“ pezsgő. Külön töltés. Budapesti főraktár, IV., Szép­ u. 3. csász. és kir. udvari illatszertár. Karácsonyi fényes és dús tartalmú illatszerek angol, francia remek szép kazettákban és teknős elefántcsontfésű­ garnitur-kazettákban, köröm­­toiletek (Elank­ure), gyönyörű tükrök toilethez. : Müller J. L.-féle 1----­Perico­rlo l/info+toe 11 l­k­es ibolyaillatszer fölülmúl Di ISG Ut, ViUlClU/Ö minden bel. és külföldi illatot. Ára: 8 frt, 4.50 frt, 4 frt, 2.50 frt, 2 frt, 1.50 frt 7260* Kapható: &toronabercei|«Dtca 23* W Figyeljünk ilyELE? PEZSGŐ 77091 valódiságára. Óvakodjunk az utánzatoktól. a „Vasárnapi Újság“ a legnagyobb terjedelmű és legrégibb magyar szép­irodalmi és ismeretterjesztő képes­lap, mely a jövő évvel 51-ik évfolyamába lép, évenkint több mint 130 iven, több mint ezer képpel s rendkívüli mellék­letekkel, legjelesebb íróink és művészeink közreműkö­désével jelen meg. Kitűnő írónk, Mikszáth Kálmán, mint főmunkatárs, új szépirodalmi műveit ki­­ssárósan a „Vasárnapi Újság“-ba írja. A „Vasárnapi Újság11 régi és újonnan belépő előfizetőinek rendkívül díszes kiállítású, hat nagy ívre terjedő ilume­n­ albumot ad ingyen. E szín- és aranynyomatn borítékkal el­látóik diszalbum művészi kivitelű három színes széplisellákleten s a szövegbe nyomtatott nagy­számú eredeti illusztráción kívül legjelesebb íróinktól közöl elbeszéléseket, költeményeket s tör­téneti cikkeket. Ez ünnepi album fele része a Rákóczi-kép emlékének van szentelve, melyről kiváló becsű cikkeket s nagy­­részt­en kiadatlan, eredeti képeket közöl. Ez ünnepi album összesen 31 eredeti képet tartalmaz; haiti ára 3 korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Ujs ■■gu kiadóhivatalánan. A „Vasárnapi Újság 11 előfizetési ára negyedévre 4 korona, félévre S korona. Az előfizetések a ,,Vasárnapi Újság 1* kiadóhivatalába, Budapest, IV., Egyetem­­utca 4. szám, küldendők: 77513 *) E rovatban foglaltakért nem vállal felelőssé­get a szerkesztőség. Csúzt (reumát) é­s isosswent t «frywtjryfi« GODINA R. és G. gyógyszerészek TÜZEST (San. Giacomo) 770» GODINA-LIKŐRJE. A .A Egy üveg ára 2 korona. Eregyencelő­telénel TRIEST-bő­ legalább három iivet átveendő 7 kor. 20 fill. összeg előzetes beküldése eben v. utánvéttel. Főraktár Budapest és egész Magyarország részére Török József gyógyszertára VI., Király 9S* utca 12. Téli fürdőkuca a Szt.-sí­kácéfürdőben. ... Természetes forró-meleg­e­k,netts források. Iszap­- víz: fürdők, iszapborogatások, mindennemű thermális fürdők, hidrotherapia, masszázs. Olcsó és gondos ellátás. Csúz, köszvény, ideg- és bőrbajok és a téli fürdőkura felől kimerítő prospektust küld ingyen a Szt.-Lukácsfürdő igazgatósága Budapest—Buda, ELBECK & Co. ■*­Reimsi pezsgőbor­gyár főlerakata — 75337 Brázay Kálmán­nál, fűszer- és csemegekeresk. Budapest, Huzeom-Körút 23-Vásároljon fekete selymet! Szolid minőségiért jótállás. Kérjen mintát selyemszöveteinkből, méterje 1 korona 15 fillértől 18 koronáig. Különlegesség: legalább selyemszövetek, menyasszonyi­, estélyi- és utcai torlettekre, szies s fehér. Magyarországba közvetlenül magánosoknak adunk el és a kiválasztott selyem­­szöveteket vám- és bérmentesen szállítjuk házhoz. Schweizer & Co., Luzern (Svájc) selyem­szö­vet-k­i­v­itel, 73398 T­eljesen pótolják a francia copacot P­­­REGLEVSCH ISTVÁN utódai hírneves promontori cognac-gyár (alapítva 1822.) mindenütt kapható gyártmányai. Központi iroda és gyártelep­­ Budafok. KÖZGAZDASÁG. Gazdaságunk fejlődése. Irta: Serényi László. Abban a nagy küzdelemben, melyet a nemzetek gazdaságuk fejlődése és megvédése érdekében folytat­nak, mindinkább homloktérbe nyomul a mezőgazdaság érdeke, mint az egész közgazdasági életnek alapja. Innen indul ki, ezen emelkedik föl az egész közgazda­ság hatalmas épülete. A mezőgazdaságból fejlődik az ipar, a kereskedelem. A fejlődés tana, melyet Darwin a bizonyító tények halmazával és a minap elhunyt Herbert Spencer a megdönthetetlen logika erejével rendszerbe foglalt, épp úgy szól a közgazdaságnak, mint minden más tudománynak. A­hogy nincsen ugrás a természetben, úgy nincsen ugrás más téren, a köz­gazdaság terén sem. Ebből azonban koránt sem az kö­vetkezik, hogy a mezőgazdaság minden, ez nem jelenti a­sztokraták tanának merev alkalmazását, hanem csak azt, hogy minden fejlődés csak akkor helyes és áldá­sos, ha helyes alapból indul és a fejlődés folyamán megvédi ezt az alapot. Íme Svájcban, mely természeti viszonyainál jova már századok óta erős iparállammá küzdötte föl magát, a­mely még folyton fejleszti és hatalmassá teszi iparát, még mindig a lakosságnak több mint egyharmad része foglalkozik mezőgazdasággal. Magában az észak-amerikai Unióban, melynek ipari versenyétől már megijedt a vén Európa, még mindig a mezőgazdaság óriás gazdagságának külforrása. Franciaországban, Németországban, még Ausztriában is az újabb időben ismét nagyobb mértékben foglal­koznak a mezőgazdaság fejlesztésével, érdekeinek meg­védésével. Nem az agrárizmust értem ez alatt, mint politikai jelszót, a­mely mint ilyen nem egyéb, mint küzdelem a politikai hatalomért, a­melyért különféle táborban, különféle jelszó mellett küzdenek mások is. Ez nézetem szerint inkább kárára van a mezőgazda­sági érdekeknek, mint hasznára, mert az ilyen küzde­lemben rendesen eltévesztik a célt, mivel elhagyják a helyes alapot. A jó mezőgazdasági politikának célja nem lehet más, mint a meglevő természeti kincseknek minél jobb és okosabb kihasználása, érdekeinek meg­védése és előkészítése a továbbfejlesztésnek, a­mit ma­napság a mezőgazdaság indusztrializálásának neveznek. Magyarországon ma még a lakosságnak 75-14 százaléka, sőt Horvátország hozzászámításával 76-41 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal. Ez nem azt jelenti, hogy a­hol annyi ember foglalkozik a mező­­gazdasággal, ott az bizonyosan virágzik, hanem je­lenti azt, hogy a gazdaság elmaradott és még csak nagyon keveset fejlődött, mert ime a lakosságnak nem is negyedrésze az, mely iparral, kereskedelem­mel foglalkozik, mert ahhoz a töredékhez számítan­dók még a hivatalnokok, orvosok, ügyvédek, bírák stb. A­hol tehát az őstermeléssel foglalkozók oly óriás száma mellett csak oly kevesen állanak az ipar és kereskedelem szolgálatában, ott a gazdaság nagy fejlődéséről komolyan szólni nem lehet. Ez a tény ellenmondani látszik a fejlődés tanának, megdönt­hetetlen törvényeinek, mert különösnek tetszik, hogy egy nép, mely több mint ezer éve államot alkotott, korábban teremtett kultúrát, igazságszolgáltatást, mint mai a kultúra és gazdaság előkelő fokán álló nyu­gati szomszédai, éppen a közgazdaság terén messze elmaradt ezek mögött. Erre csak azt felelhetem, hogy a fejlődés törvénye mindazáltal örök igazság, mert a fejlődést erőszakkal, mesterségesen meg lehet akasz­tani rövidebb-hosszabb időre, de azért az mégis ke­resztül töri a gátat és végre is érvényre jut. Sajátságos politikai szervezeténél fogva az első századokban Magyarországon nem fejlődhetett úgy a gazdaság, mint más viszonyok között fejlődhetett volna. Mégis mit látunk? Azt, hogy a fejlődés már akkor megindult, mert meg kellett indulnia. A mező­­gazdaság kezdetleges volt ugyan, de a szükség megte­remtette az ipart és a kereskedelmet, sőt az Árpádház kihalta után az Anjou királyok és Hunyadi Mátyás korában virágzott is. Ezután azonban gyors hanyatlás­nak indult minden. A magyar nemzet a törökkel való százados harcában szüntelen sebből vérezve egyik kar­jával védte a török elen a haza földjét, a másikkal pe­dig Bécs ellen alkotmányát, szabadságát. És fegyver­zörgés között nemcsak a múzsák hallgatnak, hanem az ekevas, az üllő meg a pöröly, a rokka meg a szövő­szék is. Egyedül a Királyhágón túl volt még akkor ipar és kereskedelem. Ifikor aztán elmúlt a török ve­szedelem, Bécs, mely soha sem szűnt meg Magyaror­szág alkotmánya és szabadsága ellen tömni, a fegyver­nél is veszedelmesebb módon iparkodott rabigába haj­tani a magyart, szegénynyé akarta tenni, mert tudta, hogy a­ki szegény, az gyönge is. Nemcsak, hogy segít­séget nem nyújtott, de egyenesen megakadályozta a százados háborúk okozta romok eltakarítását, nehogy új élet, gazdasági élet sarjadzon helyükön, hanem minden úton-módon fejlesztette, fölvirágoztatta a maga népeinek mezőgazdaságát, iparát és kereskedel­mét, hogy annak segedelmével kiszipolyozhassa Ma­gyarországot. És ezt megcsinálta azzal, hogy vám­vonalat állított Magyarország és Ausztria közé. Ezen a vámsorompón bátran hozhatta be az osztrák ipar­cikkeit, míg a mi terményeinkre nagy vámot vetett. Természetes, hogy ily körülmények között a mi bú­zánknak nem volt ára, míg az osztrák iparcikkeket drágán megfizettük. Az akkori közlekedés mellett ter­ményeinket nem vihettük másfelé, az iparcikkeket sem hozhattuk máshonnan. Hogy kereskedelmi mérle­günk milyen lehetett akkor, az elképzelhető és valóban joggal mondhatta a költő: Isten csodája, hogy még áll hazánk. A magyar fajban lakozó csodálatos őserő, a pá­ratlan intelligencia és szívósság azonban legyűrte ezt a veszedelmet is és a­mióta Deák Ferenc 1867-ben visszaszerezte az alkotmányt és a szabadságot, megin­dult a munkálkodás a gazdasági téren is, hogy egyen­gesse a fejlődés útját. És ha ma még mindig ott va­gyunk, hogy Magyarország jóformán tisztán agrár­­állam, ez nem azt jelenti, hogy semmit sem fejlőd­tünk, hanem csak azt, hogy nekünk előbb pótolni BUDAPESTI HÍRLAP. (355. sz.) 1903. december 27.

Next