Budapesti Hírlap, 1904. február (24. évfolyam, 32-60. szám)
1904-02-01 / 32. szám
Budapest 1984. XXIV. évfolyam 32. szám. Hétfő, február 1. Megjelenik mindennap, házfon és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 23 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 3 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 1 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 84—63, kiadók. Só—93, igazg. 35—53. Főszerkesztő és lap tulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Elitjelés- és füirdetés-föltétel: Cyjane ház József-körut 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára : Egy szó 3 ill., vastagabb betűvel 10 fll. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. 7árgyalásunk Németországgal. Budapest, jan. 31. A német kormány zavarba hozott bennünket is, Ausztriát is azzal, hogy fölszólította a külügyi hivatalt tárgyalásra lépni a jövő kereskedelmi szerződések kérdésében. Ennek a fölszólításnak helyt kell adni, úgy követeli a nemzetközi udvariasság részünkről. Mint már jelentettük, a magyar kormány törvényjavaslatot fog a képviselőház elé terjeszteni, mely külön fölhatalmazza a tárgyalás megindítására- Németországgal épp úgy, a mint külön fölhatalmazást kért ideiglenes megállapodásra Olaszországgal. A megállapodás Németországgal is csak rövid időre szólhat, mert hiszen az 1899. évi XXX. törvénycikk értelmében csak arra az időre köthetünk kereskedelmi szerződést a külfölddel, ameddig gazdasági közösségünk fönnáll Ausztriával, vagyis 1907 végéig. Az említett törvénycikknek csak azt a pontját akarják a speciális fölhatalmazási törvényjavaslattal módosítani, amely a kereskedelmi tárgyalások megindítását a külfölddel attól teszi függővé, hogy legyen a monarkiának törvényes után létrejött autonóm vámtarifája. De arról, eddig legalább, nem volt szó, hogy az említett törvénycikknek az a pontja is módosíttassák, mely kimondja, hogy a külfölddel csak 1907-ig köthetünk szerződést, hogyha a kiegyezés Ausztriával nem jön létre. Márpedig a kiegyezés Ausztriával nincsen megkötve, "tehát csak ideiglenes szerződést köthetünk Németországgal. Kormányunk a külön meghatalmazási törvényjavaslatot valószínűleg csak a delegáció ülésszaka után fogja beterjeszteni, mert előbb még meg kell állapítani az osztrák kormánynyal azokat az utasításokat, amelyeket a megindítandó tárgyalásra nézve kell - hogy mi is, Ausztria is külön-külön adjunk meghatalmazottainknak. Ez iránt a tárgyalás az osztrák kormánynyal még folyik, de valószínűleg nem fog sokáig húzódni, mert hiszen a vámtarifára nézve a két kormány között nincsenek ellentétek, arra nézve pedig, hogy a parlament nálunk is, Ausztriában is mikor fogja megszavazni a vámtarifát s hogy fogja-e egyáltalán megszavazni, nincs mit tárgyalni, mert erre a kérdésre nincs az az emberfia, aki felelhetne. Hogy Bülovot mi indította most arra, hogy a tárgyalás megindítását nálunk olyannyira sürgesse, erre nézve két körülmény adhat magyarázatot. Az egyik a nemzetközi udvariasság. Miután a tárgyalást Oroszországgal már megindította,igaz ugyan, hogy az orosz meghatalmazottak a tárgyalást nyomban megszakították, mihelyt elejbük tették a német vámtarifa minimális gabonavámját és a tárgyalást többé meg sem újították), a diplomáciai ildomosság megkívánta, hogy hozzánk is forduljon abbéli megkeresésével, hogy üljünk mi is a zöld asztalhoz, nehogy az a ránk nézve elég sértő látszat kerekedjék fölül, hogy Németország a magyar-osztrák szövetségesét annak belső zavarai folytán gyámoltalannak és képtelennek tartja nemzetközi feladatainak teljesítésére. Az ilyesmi ellenkezik a diplomáciai udvariassággal. A másik ok meg abban rejlik, hogy a német agráriusok folyvást arra unszolják Bülowot, hogy léptesse már életbe egyszer a német vámtarifát, mert már-már kifogynak türelmükből. Bülow most azzal csillapítja őket, hogy sietteti a külfölddel a tárgyalást a kereskedelmi szerződésekről, a vámtarifával tehát nem tehet semmit, míg a tárgyalás a külfölddel vagy be nem fejeződik, vagy meg nem hiúsul. Addig tehát a türelmetlen agráriusoknak várni kell. Hogy Magyarország az obstrukció, folytán roppant sokat veszít súlyban és tekintélyben Németországgal szemben, az tagadhatatlan. Aki azonban tudja, hogy az efféle tárgyalás a külfölddel mily lassú tempóban szokott haladni, az némi vigasztalást találhat abban a reményben, hogy a magyar obstrukció talán csak mégis előbb fog bevégződni, mint tárgyalásunk Németországgal, mely bizonyára jó sokáig el fog húzódni. Nincsen tehát okunk valami nagyot kétségbeesni azon, hogy most roppant készületlenek vagyunk a tárgyalás megindításakor. A kérdés még mindig bonyodalmasabb Ausztriára nézve, mert nálunk az obstrukció, bármennyire károssítja is az országot pénzügyileg és gazdaságilag, mégis csak múló és csak időleges tünet, Ausztriában ellenben gyógyíthatatlan szervi betegsége az államnak. A baj tehát végre mégis csak Ausztriában lesz, mert ott belátható idő alatt nem lesz munkaképes parlament, amely megszavazhatja a kiegyezést, a vámtarifát és a kereskedelmi szerződéseket a külfölddel. És így a most meginduló tárgyalás Németországgal úgyszólván — csak akadémikus jelleggel bírá latba érkezett, hogy beszámoló beszédet mondjon. Lengyel kijelentette, hogy kötelességének tartja, hogy ez idő szerint a helyzetet ismertesse. Vázolta azután a függetlenségi párt magatartását s az ő állásfoglalását. A választók egyhangúlag bizalmat szavaztak képviselőjüknek. A helyzet Szerbiában, Belgorádból jelenti tudósítónk. Még néhány nap kérdése és Szerbiában új minisztérium alakul Pasics elnökletével. Pasics vállalkozott arra, hogy rendet csinál az összeesküvőkkel és lehetővé teszi a külföldi képviselők visszatértéét. Ebben az esetben a külföldi államok valószínűleg más követeket küldenek, akik ez előbbi dinasztiával nem érintkeztek. Lengyel Zoltán beszámolója: Lengyel Zoltán, a zilahi kerület országgyűlési képviselője, akit a képviselőház jegyzőkönyvi megrovásban részesített, s erről a választókat plakátokon értesítették, szombaton Zi- Kai számunk 8 oldal. A miniszterelnök estéje. Budapest, jan. 31. Tisza István gróf abban a szép házban, melyet a Sándor-palota név alatt ismertek régen, s melynek verandájáról tán a legszebb kilátás kínálkozik egész Európában: a miniszterelnöki palotában, melyhez ifjúkori emlékek is fűzik, s melyből ő maga most látszik apja karrierjére indulni, néhai való Tisza Kálmán hagyományaitól eltérve, ma a budapesti társaság felsőbb ezerét fogadta. Úgy halljuk, ezerötszáz meghívót bocsátott ki mai estéjére , vendégeinek száma megüthette az ezret. A házigazda nejével, aki fekete atlaszruhát viselt, az ajtóban fogadta vendégeit, akik óriás kocsisorban féltíztől tizenegyig szakadatlanul érkeztek. Az urak a nagy fogadótermet foglalták el, míg a hölgyek a tükrös teremtől jobbra eső szép nagy szobákba vonultak, ahol külön terített asztal várta őket. Az urak számára a minisztertanácsi teremben és a szomszédos nagy szobában volt terítve s a gazdagon megrakott asztalokat a jókedvű vendégsereg tizenegy óra után foglalta el. A társaság vegyes volt, oly értelemben, hogy a szorosabban vett obstrukciós párt kivételével minden politikai árnyéklat gazdagon volt képviselve. Tisza István gróf, mikor a vendégek érkezése megszűnt, szobáról-szobára, csoportról-csoportra járt s fáradhatatlanul csinálta a honöröket. Hogy kik voltak ott: politika, dignitás, professzor, hivatalnok, kereskedelem, művész, iró, újságíró és akikről szokás szerint elsősorban kellett volna szólani, klérus és katona, arról a lehetőség szerint beszámol névsorunk. Az ellátás fényességének megítélésére mértékül szolgálhat az, hogy a büffé, nyolcszáz vendéget véve, fejenkint huszonkét koronára volt számítva. Annyi bizonyos, hogy a vendégeik itélete szerint kitűnő volt étel, ital és frissítő egyaránt. Érdekes látvány volt a maga nemében a Szent- György-tér óriás kocsitábora, melynek fekete tömegei erősen kiemelkedtek a gyengén behavazott térről és házak közül. Éjfél volt már, amikor a miniszterelnök vendégei oszladozni kezdtek. Tökéletes névsort lehetetlen lévén adni az összes megjelentekről, sebtiben ideiktatjuk azok nevét, akiket megláttunk: Odesealchi Géza hercegnő, Edelsheim-Gyula Lipót bárónő, Teleky Gyula gróf neje és leánya, Lobkowitz Rudolf hercegné, Kemény Kálmán báróné, Haller György grófnő, özv. Almássy Györgyné és özvegy Almássy Kálmánná, nemeskéri Kiss Pálné, Vrenckheim Frigyes grófné és leányai, Rakovszky István országos képviselő neje és leányai, Haas Ivor bárónő 63 leánya, özv. Korniss Miklós grófné, Semsey Lászlóné, Beh Ervin neje és leányai, Batthyány Lajos grófné és leánya, Dániel Ernőné báróné, özv. Bánay György bárónő, Gencsy Béláné, Karátsonyi Jenő grófné, Karátsonyi Aladár neje és leányai, Wlassics Gyuláné, Keglevich Béla gróf és leánya, Prónay Gábor báróné és Pejacsevich Dóra grófnő, a horvát bán leánya, Apponyi Lajos grófné és leányai, Pejacsevich Katinka és Jolán grófnők, Zichy József gróf leánya, Tefeld Sándor grófné, özv. Károlyi Viktor grófné, Zselénszky Róbert grófné, Podmaniczky Gyula báróné, Révay Simon báróné, özv. Hunyady Imre grófné, Piret de Bihain báróné, Pallavicini Ede őrgróf neje és leányai, Jósika Lajos báróné, Zichy János grófné, Návay Lajos grófné, Szépáry Pál grófné, a Hadik grófnők, Tefeld Gyula grófné és leánya, LatinovicsPálné és leányai stb. stb. Ott voltak azután Lukács László pénzügyim-