Budapesti Hírlap, 1904. május (24. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-06 / 126. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP. (126. sz.) 1904. május 6. rés 107, kissé puha, változó, lélekzés 39. Nyolc órakor este a Korányi tanárral együtt végzett mellkasi vizsgálat a beteg lankadtsága miatt nehézségbe ütközött és a beállott rosszabbodás okául egy rohamosan fejlődött mellhártya-izzadmányt mutatott ki, ugyanazon, a jobboldalon, amelyen a tüdőgyuladás lefolyt volt. Ez az a komplikáció, amelytől az orvosok már délelőtt tartottak. A gyöngülés fokródrokra növekedett, dacára a nyújtott bornak és konyaknak. Szívbénulás tüneménye közt Jókai 9 óra 20 perckor elhunyt. Korányi dr., Stricker dr. Jókai pályafutása. Jókai Mór született 1825 február 19-én Rév- Komáromban. „Jómódú nemesi családból származtam — írja önéletrajzában. — Atyám neve volt Ásvai Jókay József. Az y grec a név végén nemesi privilégium volt, valamint hogy vármegyei hivatalt csak nemesek viselhettek. Atyám azonban nem maradt az apai háznál, a kis urak ősi gazdálkodását folytatni, hanem arra a szokatlan pályára lépett, melyen az egyéni tehetség szerzi meg az életmódot. Jogot végzett, ügyvéddé lett s e hivatása mellett városi hivatalt töltött be, amit úgy hívtak, hogy árvák atyja. Halála után a Számadása alatt levő pénztárak az utolsó fillérig rendben találtattak. Én büszkébb vagyok az apám tiszta kezére, mint az ősapám véres kezére, aki harci érdemeiért a nemesi címerünket szerezte.“ . A három gyermek közül Mórié volt a legkisebb, aki már gyermekkorában mutatott hajlamot a festészethez és költészethez. „Eléggé jól talált arcképeket rajzoltam és festettem — írja maga a költő — ismerősökről és városi kitűnőségekről, később nagy előszeretettel szép hölgyekről miniatűrben, saját gyermekkori arcképem(tükörből festve) most is megvan nálam.“" Kilenc éves korában két kis versikéje jelent meg a Regélő 1834. évi 70-ik számában. „De azért — írja továbbá — nem helyes adat az, mintha én előbb festői pályára készültem volna s később tértem volna át a költőbre. Az én ifjúkoromban sem a festést, sem a költést nem tekintették életpályának; mind a kettő nobel passió volt, ami az embernek nimbuszt ígért, de betevő falatot nem. Honoráriumot senki sem fizetett , kész munkát csak úgy adhatott ki a költő, ha mecénást kapott, aki dedikáció fejében fedezte a nyomtatás költségét. A könyvét azután kioszthatta az ismerőseinek. Ha pedig megtörtént az az eset, hogy a piktornak festményéért pénzt adtak, úgy az bizonyosan bolthímer volt.“ Jókai jogi pályára készült, mint minden jól tanuló zsentry-ifja. Mindig első eminens volt minden exakt tudományban s mielőtt egy irodalmi munkája megjelent volna, már ki volt hirdetve az ügyvédi diplomája a komáromi vármegyeházán. Az irodalmi foglalkozás akkor csak élvezetszámba ment nála. A legelső regény, a melyet olvasott, Scott Walter Ivanhoe-ja volt magyar fordításban. Németül már akkor tudott: Pozsonyban tanulta meg, mint cseregyerek. Tizenöt-tizenhat éves korában megtanult angolul és franciául gramatikából, nyelvmester nélkül, hogy Dickenst és Coopert eredetiben olvashassa. A franciák közül Hugó Viktort kedvelte. Akkor nálunk csak kevés regény volt kapható: Dickenstül a Pickwick-klub, Coopertől Az utolsó Mohikánok, Hugótól Bug Jargal és Kan D’Izland. Azután olvasta Sue Eugen exotikus regényeit, amelyek nagyon hatottak a fantáziájára. Legkésőbb ismerte meg Dumas három testévét. Mérhetetlen hatást tett rá Shakespeare olvasása. „Jogász voltam a kecskeméti kollégiumban — írja önéletrajzában — Petőfi pedig színész egy ott letelepült vándortársulatnál. Neki is jelent már meg két verse a lapokban. Együtt álmodoztunk elérhetetlen dicsőségről és a mellett tanultunk angolul, franciául. Megtettük azt, hogy lefordítottuk Lear királyt és aztán rábírtuk a kecskeméti közönséget, hogy Shakespeare darabján a színházat megtöltse és tapsoljon Lear királynak!“ Abban a mámorban, amit az angol „szellemóriás“ támasztott lelkében, fogta magát és irt egy drámát (Zsidó fia címmel) s beküldötte az Akadémia drámai pályázatára. És az Akadémia ezt az első művet dicsérettel tüntette ki, sőt a pályabirák kisebbsége (Vörösmarty, Bajza) a száz aranyos jutalomra ajánlotta. Ezzel meg volt jelölve Jókai útja s a költő az Akadémia dicséretét vallotta az írói pályája kezdetéül. Az első siker új ösztönt adott neki. A dráma után következett a regény. Tizennyolc-tizenkilenc éves korában írta meg első regényét, a Hétköznapokat, s ennek megjelenése után életpálya lett rá nézve az irodalom. „Voltak már kiadók, akik tisztességes honoráriumot fizettek a kezdő magyar írónak, akinek nyelvén nem is értettek. Hartleben és Heckenast németek voltak.“ Jókai huszonegy éves korában szerkesztője lett az Életképek című liberális irányzatú szépirodalmi lapnak. (A konzervatív szépirodalmi lap a Honderű volt, semleges a Pesti Divatlap.) Jókai lapjába dolgoztak a legkiválóbb költők, különösen az ifjú nemzedék, Petőfivel az élén, akihez éveken át a legbensőbb barátság fűzte Jókait. Közben elkövetkezett az 1948-ik év. Jókai és Petőfi a pesti ifjúság vezérei voltak s ezzel mind a két költő a politika terére lépett. Jókai olvasta föl március tizenötödikén a tizenkét pontot s ugyanakkor fölolvasta Petőfi a Talpra ihagyar-t. Jókai lemondott az y-ról, ezzel is demonstrálta, hogy a nemesi kiváltság megszűnt Magyarországon. A nagy események a költői pálya mellett a politikait is ki-ki jelölik párhuzamosan Jókai számára s a költő élete alkonyatáig nevezetes szerepet játszott a politikában is mindig. A szabadságharc évében, 1848-ban Jókai magánélete is határozott fordulathoz ért. A márciusi napok örömmámorában találkozott Laborfalvy Rózával, a drámai színésznővel. Megszerették egymást és egybekeltek. De nemsokára kitört a reakció s a fölszabadult népi kaszával és szuronynyal sietett megvédeni hazája szabadságát. A magyar honvédség diadalmaskodott. „Petőfi elesett a csatatéren — írja Jókai. — Én egész Világosig kísértem a szabadságharc vezéreit, minden viharokon keresztül.“ Debrecenben (ahová Kossuthtal menekült) politikai lapot szerkesztett Esti Lapok címmel, mely a magyar girondistiknak nevezhető országgyűlési pártnak volt az orgánuma. A szabadságharc leveretése után az osztrák vértörvényszék halálra kerestette Jókait, akinek bujdosnia és rejtőznie kellett. Megszabadulását a vesztőhelytől nejének köszönhette, aki a védelemnek azt a módját találta ki férje számára, hogy Komárom várának Klapka által történt fitadásakor az ő (Jókai) nevét isbeíratta a- iaictulát9 ,m-eg, .hadnagyai közé. De még azután is rejtőznie kellett egy égig s egy darabig a neve ki volt törölve az, irodalomból. Sajó álnévvel irta a Forradalmi és csataképeket. Pestre visszatérve, megkísérelte új szépirodalmi lap alapítását, de nem kapott rá engedelmet a maga firmája alatt; a nemzeti színház igazgatója, Festetics Leó gróf kölcsönözte oda a magáét, így jött létre a Délibáb című lap. De midőn Festetics megszűnt intendánsnak lenni, megszűnt a Délibáb is. Heckenast akkor indította meg az első magyar illusztrált lapot, a Vasárnapi Újságot, amelynek szerkesztőjéül Jókait kérte föl, de ez a név proskribálva volt s igy Pákh Albert lett a felelős szerkesztő, aki — mint Jókai irja — „még ezután is hosszú időkig a graefenbergi gyógyitóintézetben maradt.“ Pákh firmája alatt Jókai szerkesztette a lapot s maga Kakas Márton névvel irta a humorisztikus hetiszemlét. Ezekben az években alapította a Nagy Tükör címü humorisztikus képes vállalatot (1856.) s később megindította az első magyar illusztált előlapot, az Üstökös-t (1858.), a melyet az ő Kakas Márton-ja és Tallérossy Zébulon-ja tett nevezetessé. S ez időből valók az erdélyi fejedelmek és a török uralom idejében játszó regényei: Erdély aranykora, Török világ Magyarországon, A janicsárok végnapjai. Ezeket követték a rendi korszakból vett regények a Magyar Nabob, Kárpáthy Zoltán. Később hozzáfogott a Magyar dekám erőn tarka és fantasztikus novelláinak megírásához. Közben drámákat is írt, amelyek közül Dalma, Dózsa György és a Szigetvári vértanuk voltak hatással a közönségre. A politikában beállott fordulat, Schmerling kísérlete, nagy viszatetszést keltett az országban. A siklósi kerület követévé választotta Jókait, aki az országgyűlésen mondott beszédével annyira megnyerte a Tisza-párt bizalmát, hogy őt állította az új politikai lap, a Hon élére, a melyet megalapított. A lapnak nagy hatása volt, a melyet a kormány úgy akart ellensúlyozni, hogy Jókit és Zichy Nándor grófot haditörvényszék elé állította s elítéltette egy évi nehéz rabságra. A fogság nagyobb részét az uralkodó kegyelme elengedte s a Hon továbbra is a szabadelvű ellenzék közlönye maradt egészen Tisza Kálmán kormányrajutásáig. A Hon ekkor a Csernátony Ellenőrsével a kormánypárti Nemzetbe olvadt, amely utóbb Magyar Nemzet-té lett. Sokáig volt az országgyűlés tagja, a fúzió óta mindig a szabadelvűpárt programja alapján. A képviselőházban azonban csak ritkán szólalt föl, rendszerint válságos időben, ha valami nagy szolgálatot kellett tenni a kormánynak, különösen Tisza Kálmánnak. De nagy irodalmi munkássága soha sem szünetelt; az ő irodalmi termékenysége páratlanul áll a világ literaturájában. A Svábhegyen volt villája, ott szeretett kertészkedni nyáron és ott is dolgozott legszívesebben. Élete alkonyán is reggel öt órakor már íróasztalánál ült s délelőtt tiz órára már megirt egykét nyomtatott ívre valót. Mikor ötvenéves irói jubileumát ünnepelte a költő, akkor valaki kiszámította, hogy Jókai ötven esztendő alatt kiadott 324 kötetet, vagyis körülbelül 3500 nyomtatott ívet, 70,816.464 betűvel. Egész pályáján a szeretet éstisztelet övezte Jókait. Az Akadémiának, irodalmi társaságainknak tagja, a Petőfi-Társaságnak elnöke, számos társulatnak dísztagja volt. Számos jutalmat nyert és fejedelmi kitüntetésekben részesült. Műveit olvasta a királyné, Rudolf trónörökös fölkérésére szerkesztette az Osztrák-Magyar Monarkia című munkának magyar részét. A király kitüntette a Szent István-rend kis keresztjével és az, irói és művészi éremmel. Ötven éves irói jubileumán (1893) nagyszerű ovációval ünnepelte koszorús költőjét az egész nemzet. József királyi herceg állott az ünneprendező bizottság élén. Műveiből nemzeti kiadást szerveztek s Jókai- nak átadtak százezer forintot, mint nemzeti tiszteleti dijat. Budapest főváros és a többi magyar város mind dísztagjává választotta, az egyetem tiszteleti doktorrá avatta. A király elismerését és jókívánságait, a hivatalos lap közölte, miniszteri ellenjegyzéssel. És küldöttségek járultak hódolattal a költő elé,üdvözölni őt s elhalmozni babérral s értékes, ajándékokkal. Nagyszerű ünnep volt ez, amelyen Jókai már az életében megláthatta a maga halhatatlanságát. Néhány évvel ezelőtt az ünnepelt költő meglepte a világot azzal, hogy hetvennégy éves korában szerelemre gyűlt""árt szíve egy fiatal színésznő iránt, akit el is vett feleségül. Jókainé Nagy Bella mint drámai színésznő vonta magára a költő figyelmét. Házassága után Jókai megírta az Öreg ember, nem vén ember című regényét. Ötvenéves jubileuma óta mintegy húsz kötetet írt össze a fáradhatatlan költő,, aki a magyar irodalom aranykorából lépett át az új és legújabb korba és valameddig csak dolgozni birt, irt és folyton irt és mit sem veszített üde, színéből, frisseségéből, vonzó kedvességéből. Most átadjuk az anyaföldnek elporló tetemet, — a lelke örökké halhatatlan marad. Az Aranyember. Páratlan az a varázs, melyet Jókai az ifjú írói nemzedékre gyakorolt. Az a gondolat, hogy ott állt Petőfi mellett amaz emlékezetes március 15-ijén, átélte a szabadságharc viharait, érezte a zsarnokság, által ránk rakott rabláncokat, részt vett Magyarország újjáalkotásának nagy művében, s a múltak dicsőségét, szenvedéseit, forró vágyait, nagy álmait mintegy megszemélyesítette, leirhatatlan nimbussal vette körül alakját. Úgy tekintettük mindnyájan, mint aj magyar irodalomnak utolsó históriai alakját, mint a régi legendákban szerepelt utolsó apostolt, a kire csak áhitatos, csudálattal merhet föltekinteni a késő nemzedék. S ez a népszerűség, szeretet, csodálat glóriájába burkolt alak magánéletét a legpolgáribb egyszerűséggel rendezte be. Mintha sejtelme se volna a saját nagyságáról. Ételben, italban az igénytelenség, föllépésében a szerénység jellemezte. Balatonfüredi vil, fája és svábhegyi nyaralója teljesen kielégítették az öt fényűzési hajlamait. Mind a két helyen virágait ápolta, fáit nyesegette, szőlőjét gondozta, s elsőrendű kertész- nek tartotta magát. Külső megjelenése is maga volt a megtestesült szerénység és posztalanság. Legenda:rás hírű az a rosszul szabott fekete szalonkabát, melyben a Petőfi Társaság évi nagygyűlését meg szokta nyitni. Aki nem ismerte, azt hitte, hogy egy falusi rektor, aki eljött hazánk író gárdáját,közelről megtekinteni. Modora is példája volt a szerénységnek. Szolid kék szeme nyájasan nyugodott mindenkin. Arcának rózsás színét késő öregségéig megőrizte. Hangja érces, kellemesen csengő, rendkívül behízelgő volt, s a mé-