Budapesti Hírlap, 1904. május (24. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-07 / 127. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP- (127. sz.) -"■■■..m......... .................-h.----------....__1. •- h . -1904"." május 7. akik mind mély gyászba vannak öltözve, bement a halottasszobába és ráborult a koporsóra. Görcsös zokogásba tört ki, átölelte a koporsót és csókolta az üveglapot, a mely mögül Jókai arca kifehérlik. Az egész család ráborult a ravatalra s mindnyájan hangosan sírtak. A mikor a halottszállító emberek a szobában megjelentek, Jókai né könyörgött nekik, hogy ne vigyék még el drága halottját, hagyják még az éjszakára nála, hadd imádkozzék ravatalánál. Az öreg asszony, Jókai anyósa, meg a két ifjú sógornő is, a földre vetették magukat s úgy zokogtak. Azután kivitték a halottat a lakásból. Elöl két szolga vitte a koszorúkat, azután másik négy szolga ..vállára öntette a koporsót s leszállították a ház előtt várakozó csukott halottas hintóba. Óriási tömeg állott a ház előtt a körúton, úgy hogy a közlekedés már félórája teljesen megakadt. Amikor a koporsót a nép meglátta, mint a tenger mélyéről a morajlás, úgy tört ki a keblek sóhajtása s az ajkakról a zokogás. A kétfogatú halottszállító-kocsi elindult s a tömeg nyomában. Elül ment nagy ezüstbotjával a portás, utána két szolga vitte Jókainé bokrétáját és koszorúját. Azután következett a halottaskocsi, amelynek tetejében voltak fölhalmozva a koszorúk. Oldalt jobbról-balról négy-négy díszruhás temetkezési alkalmazottként. A kocsi lassú lépésben haladt. Az egész után megnyíltak a házak ablakai, megteltek emberekkel, akik, mintha már a temetés volna, kendőt lobogtattakbúcsúzóképen a távozó költő után. Amikor a menet a Kerepesi-útra bekanyarodott, újonanérkezett hintó csatlakozott hozzá, mindjárt a halottaskocsi után. Csukott kocsi volt, magános férfi ült benne és kendővel takarta el síró arcát: Hegedűs Sándor volt. Alig hogy ez a kocsi hozzászegődött a menethez, jött egy másik is , ez nyitott hintó volt s Jókainé képviseletében Révai Mór országgyűlési képviselő és Strider dr. háziorvos ültek benne. Kocsijuk másodiknak csatlakozott a menethez. A Muzeum kertjébe érve, kivették újra a koporsót a szállítókocsiból s a magas lépcsőzeten fölvitték a nagy kupolacsarnok egyikmellékhelyiségébe. Szalay Imre, a Nemzeti Muzeum igazgatója vette át a halottat Hegedűs Sándortól, akihez ezt a beszédet mondotta: - --*■* Kegyelmes uram! Szomorú kötelességet teljesítek, a midőn a nemzet koszorús költőjének földi maradványait itt a Nemzeti Múzeum falai közt átveszem. Híven fogom megőrizni mindaddig, amíg az örök nyugalomnak, az anyaföldnek ,át nem adatnak. Hegedűs Sándor e szálakkal adta át a halottat az igazgatónak: volt a szeretet is, melyet személye iránt tudott írásaival éleszteni. Hire neve messze túlterjedt a hazán; arcképét Berlinben tíz fillérért árulják olyan finom kivitelben, hogy ezrivel kell eladni, itt a boltos nyerni akar rajta. Jókai és,Tokaji: tréfásan így kapcsolja együvé az idegen e két magyar különlegességet, amelynek párja sehol a Világon nincsen. Ha az idegen ,megbecsülte, fiú nekünk épenséggel a lelkünk része lett Jókai. Emberöltőön át hány magyar ifjú, hány magyar leány gondolata tévedt el a nap minden szakában hozzá; hány kúrián szerte- ez országban ismétlődött meg évtizedeken keresztül a töprengés: várjon mit csinál, most Jókai, min gondolkozik, jókedve van-e? Ez a páratlan szeretet, amely körülfonta az ifjú, a férfi, az ősz költő alakját, nem lett volna igazán teljes és igazán • magyar,, ha nem fordult volna át haragos indulatba az ellen, a ki „vesztére tört a mi édes Jókainknak“, a ki le akarta rántani a porba, így képződött —• akárcsak régi népmondáink — egy sajátságoshit, naiv meggyőződés az apró ármányos emberről, ki nem nyughatik, mig a mesekirály dicsőségét meg nem bontja, így keletkezett a— Gyulai-legenda. Gyulai Pál, tegyük mindjárt hozzá, elég alkalmas is volt rá, hogy ilyen szereppel hatoljon a köztudatba. Az „apró ármányos ember“ ugyan jrgdghni életünk legegyenesebb karaktere, de egyben tüzes, határozott szellem, aki élvezettel szeret a népszerűtlenség hullámaiban úszkálni. Mikor a nemzet a fúriai remetének csüngött az ajkán s minden megnyilatkozását rajongó hódolattal fogadta: Gyulay Pál hozzáfogott Görgei Artúr rehabilitálásához. A ki megbírálta Kossuthot, nem maradhatott —, Jókainak sem adósa.— Köszönöm a megőrizést, vegye át a mi drága hamttunkat, az egész ország s a művelt világ nagy halottját. Legyen meggyőződve, hogy az ön igazgatása alatt álló nemzeti intézmény, e szomorú napokban nagyobb kötelességet nem teljesíthet, mint hogy megőrzi a dicső Jókai Mór tetemét." Azután fölálították a koporsót a mellékhelyiség ideiglenes ravatalára, egészen úgy, mint ahogy otthon a halottas szobában állott. A koszorúkat a ravatal lábához borították, föl a koporsóra csak egyet tettek, az özvegyét. Nyolc giaszgyertya ég a ravatal körül s teljesen feketébe van vonva a pár lépésyni nagyságú helyiség. A halott átvétele után bezárták a kis szobát és senkit sem bocsátanak oda, be se ma, se holnap, csak két feketeruhás szolga őrködik a halott mellett. . A nagy kupolacsarnokban, ahol a díszes ravatal fog állani, nagyban folyik az előkészítés munkája. Vagy húsz mesterember dolgozik, ácsolnak, fekete posztót teregetnek, s egész éjjel, holnap egész nap, sőt még vasárnapra virradó éjszakán is lesz dolguk. Az oldalfalakat, fölül a bolthajtást s a mellékfülkéket is fekete posztóval bevonják s gyászfátyol kerül az oldalt álló szoborművekre, az erdélyi fejedelmek sirtábláira is. A ravatalt a középre, Apafii fejedelem kőből való szarkofágjára fogják, állítani,, amelyen a Kossuth Lajos koporsója is nyugodott. Vasárnapra lesz csak készen a ravatalos csarnok s akkor reggel kilenc órakor eresztik be a közönséget, a mely azután este kilencig szakadatlanul látogathatja halottját. Hétfőn, a temetés napján délelőtt kilenc órától egyig szintén beengedik a közönséget Jókai ravatalához. A temetés: László színigazgatók, Révai Mór képviselő, Stróbl szobrász, Lechiner műépítész, Ábrányi Emil, Szana Tamás, Molnár Viktor és Lippich Elek miniszteri tanácsosok, Szász Károly osztálytanácsos, Violya Imre városi tanácsos, Szerencs főrendiházi főtitkár, több hirlapbó s végül a temetést rendező intézet képviselője. Berzeviczy Albert miniszter déli 12 órakor nyitotta meg az értekezletet, meghatottásfcsivákkal emlékezett meg a megrendítő csapásról, amely a magyar nemzetet, egyik legnagyobb dicsőségétől, fosztotta meg." A kormány, úgymond, az országgyűlés biztos hozzájárulásának reményében elhatározta, hogyJókait az ország költségén temeti el, mert Jókai,a nemzet halottja. A kormány őt bízta meg azzal, hogya végtisztesség részleteit megállapítsa s ezért hívta meg az ér-' tekezletre azokat, a kik Jókaihoz életében legközelebb állottak, ső, azoknak a testületeknek képviselőit, a melyek a temetés rendezésében részt venni óhajtanak. Kéri a fpecjelektek szives támogatását. Bejelenti, hogy a kormány részvétét, már kifejezte Jókai özvegye, valamint legközelebbi "rokonai, a Hegedűs-és a Besity-család előtt."A temetés helye és aravatalozás dolgában két terv merült föl: az Akadémia és a Nemzeti Múzeum. Kérdi, hogy az értekezlet melyiket tartja célszerűbbnél. Rudnay Béla főkapitány a gyászoló közönség nagy számára valós tekintettel a Múzeumot ajánlja. Szalay Imre szintén a Múzeumot tartja megfelelőbbnek és bemutatja a Múzeum tervrajzát. Márkus Miksa : az új parlamentet ajánlja, mert nagyobb , a térség. Berzeviczy Albert a parlament ellen van, már a di, szitás miatt is, mert nagyobb gyászpompát ott kifejteni nem lehet. Rudnay Béla és Mészi József a Múzeumot ajánlják, az utóbbi azért is, mert Jókai sze- replése éppen a Múzeum előtt kezdődött, ISIS már- cius 15-én. Az értekezlet többsége úgy határozott, hogy a jó ravatalozás és a gyászszertartás a Múzeum nagy csarnokában történjék. A holttestet holnap reggel fogják ravatalra tépni. ■Berzeviczy miniszter azt óhajtaná, hogy a ravatalon csarnok díszítése ne legyen sablonos és, hogy a gyászmenet művészi legyen. Az értekezlet meg is kérte a művészeket, hogy erről gondoskodjanak. Somló Sándor igazgató bejelentette, hogy az Operaház zene- és énekkara közre fog működni a gyászszertartáson. Hegedűs Sándor bejelentette, hogy az egyházi szertartás elvégzésére Antal Gábor püspöjöket kérte föl; mivel azonban a püspök most hivataloskörúton van Szlavóniában, nem bizonyos, hogy a te- metésre,, hazaé.is kérhetik; ebben az esetben Baksay ■ püspököt fogja fölkérni a temetésre. Asírnál Papp Károly lelkész fog imát mondani. Az első gyászbeszédet a ravatalnál a kormány nevében Berzeviczy Albert miniszter fogja mondani." Eötvös Lóránd báró indítványára az írók, újságírók és művészek nevében Beöthy Zsolt fog beszélni. A gyászmenet a Nemzeti Színház előtt meg fog állni, ahol a színészek nevében Somló Sándor igazgató búcsúztatja el a nagy halottat. A temetőben Herczeg Ferenc beszél még,a Petőfi-Társaság nevében'. bénítja munkásságukat a túlságos műgond, mikor d. gohdbdlti elvesz a gondolat, vagy könnyű és gyors dolgozásra sarkalja őket a könnyelmű elbizakodás, mikor aztán, a gondolatnak nincs ideje megérni. .Jókai ez, utóbbi betegségben szenved s nem is fog kigyógyulni. Miért is? A közönség így is mohón kapkodja műveit". Még egyet! Manapság, a klikkek, az irorodalmi céhecskék, a kölcsönösen dicsérő társaságtok korszakában kétszeresen tanulságos emlék , kezetünkbe vésni, milyeneszményi jóbarátságban volt a legnagyobb író és a legnagyobb kritikus. Világért se jutott volna jóba Jókainak eszébe, hogy bírálójának egy-egy erősebb cikkéért nehezteljen. Hat évvel ezelőtt, mikor először jelent meg a felsőházban, egyenest Gyulai mellé telepedett le: „Most már holtig egymás mellett hozzuk a törvényt!“ Amikor az őszszel utoljára ment el Jókaii főrendiházba,az asztalára szegezett névjegyen valami maliciózim megjegyzést talált. (Az illés teremnek egy fölötte jóizlésű, látogatója jegyezhette oda, mialatt az őr másfelé nézett.") A Gyulai Pál neve elé meg természetesen azt irta ugyanaz a két Vabcug. Jókai szó nélkül vette a ceruzát a le akarta törülni mind a két ízléstelenséget. — No bántsd, Móric. — ..ellenkezett vele Szelíden Gyulai. — Téged ugyan nem bírnak lehurrogni, én meg hozzá vagyok szokva. Hát hadd legyen, abeug Gyulai Pál! Nentes barátságukat csak a minapában állította lelkesítő például Szily Kálmán. Veszekedő tudósok, kik ügyükön tüstént—ad maiorem glóriam scientae — egymás hajába kapnak, ebben is tanulhatnak Jókai Mórtól s az Ő legnagyobb kritikusától. . .. A temetés hétfőn délután három órakor lesz, a Nemzeti Múzeum csarnokából. A kormány Jókait a nemzet halottjának tekinti, s az országgyűlés utólagos jóváhagyásával, intézkedett, hogy a temetés az ország költségén történjék. Az erre szükséges intézkedésekkel a kormány, Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi minisztert bízta meg. A temetés módozatainak megvitatása céljából Berzeviczy rpiniszter ma, délpe értekezletre hívta meg az irodalmi és művészi , egyesületek, a református egyház, a főváros és a rendőrség képviselőit." Az értet kezleteti a miniszteren kívül menjdent.Eötvös Lóránt báró, az Akadémia, elnöke,Zsilinsszky Mihály államtitkár, Halmos János polgármester, a család képviseletében, Hegedűs Sándor, Feszty Árpád és ifj. Hegedűs Sándor, továbbá Beöthy Zsolt, a Kisfaludy-társa,ság elnöke, Papp Károly eV. ref. lelkész, Rudnay Béla főkapitány, Szaby Imny a Nemzeti Múzeum igazgatója, Fálk .Miksa, Nerczeg Ferenc, Csajthay Ferenc, Vészi József, Gajáry Ödön, SMárkus Miksa, Cziklay Lajos szerkesztők, Somlé Sándor és Beöthy Gyulay Pálnak Jókairól írt cikkeit a legtöbben csak hitükből ismerik. A többit ki-ki elvégzi vérmérséklete szerint. Ha szóba kerül a tárgy, dulful, bószankodik vagy mosolyog. Pedig nem ártaná,mert sok balhiedelem eloszlana, ha ezeket az esszéket előkeresgélnék a könyvszekrények hátsó polcairól. Ezek a Jókaitanulmányok egy meg nem alkuvó nagy elme alkotásai. Dehogy is rántja le Gyulai Pál Jókait! Babona az! Hanem, megbírálja őt, aki a bírálattal csak nagyobb lehet. Jókaihoz inkább méltó e nagy elméjű férfi egy-egy gáncsa, mint száz törpének nagyhangú üres dicsérete. Harminc éve elmúlt, hogy Gyulai elsőbbenmegbírálta Jókait, mikor ez annyit jelentett, mint az irodalmi cselszövény gyanújába keveredni. „Eötvös meghalt, Kemény, úgy látszik, örökre elhallgatott. Csak Jókai él és uralkodik a magyar regényirodalomban versenytárs és korlát nélkül . . .“ Gyulai abban találta Jókai népszerűségének fő okát, hogy elbeszélő tehetsége elevenebb és magyarosabb minden addigi regényírónkénál. Ez oly tulajdonság, teszi hozzá, mely esztétikai szempontból valódi érdem s melylyel éppen azért sok más hiányt is eltakarhatni. Különösen kiemeli Gyulai, hogy Jókai hozta divatba az elbeszélés könnyed és egyszerű folyamatosságát, szemben azzal a hol szónokias, hol nehézkes értekező modorral s nem eléggé magyaros nyelvvel, mely régebbi beszélt- és regényíróinkat kisebb-nagyobb mértékben jellemzi. Mi a kifogása hát ellene? ...Jókai nem gondolja ki jól a regényeit, de jól elbeszéli, gondatlanul szövi a meséit, ha néhol jó leleményre bukkan, sikerült részleteket tár elénk. Szellemünket nem foglalkoztatja, de kiváncsiságunkat ébren tartja, szívünket ritkán hatja meg, demindig szórakoztat, almuhillat. Az írók rendesen két főbetegségben szoktak szenvedni: vagy meg-