Budapesti Hírlap, 1904. május (24. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-08 / 128. szám

6 BUDAPESTI HIXILAP. (123. sz.) 1904. május 8. és nyomdai részvény-társaság, Országos nőképző-egye­­sület, Könyv-utazók országos egyesülete 13 tag, Fil­harmóniai társaság 0 tag, Generáli életbiztosító-társa­ság, A budapesti református közművelődési és beteg­­segítő-egyesület 100 tag, Aurora irodalmi- és művészi kör 45 tag, Magyarországi tanítók országos bizott­sága, Országos magyar iskola-egyesület, Hirsch Mór báró egyesület 150 tag, Közszolga-egyesület 100 tag, I. magyar középponti mozdonyvezető-egyesület 40 tag, Dugonics-társaság Szeged 4 tag (koszorú), Dél­vidéki közművelődési egyesület 3 tag (koszorú), Vi­déki hírlapírók nyugdíjintézete 3 tag (koszorú), Bu­dapesti pincér­egyesület 50 tag (koszom), Adria ten­gerhaj­ós-részvénytársaság 30 tag, Adria tengerhaj­óó­­részvény­társaság tengerésztisztjei díszegyenruhában a koporsót kisérni 12 tag, Magántisztviselők otthona 50 tag, Szegénygyemekkert-egyesület 20 tag, Magyar néprajzi társaság 12 tag, Budapesti fuvarosok egye­sülete 25 tag, Zion-egyesület 15 tag, Vasvármegyei kulturegyesület, Szombathelyi nemzeti szövetség, Az olasz drámai színtársulat 20 tag, A budapesti fiumei otthon 7 tag, Fehérneműtisztító-ipartestület 15 tag, Magyar vasúti és hajózási klub 30 tag, Katolikus írók és hírlapírók országos Pázmán-egyesülete 15 tag, Nagypénteki református társaság női és férfi választ­mánya, Budapesti lengyel­ egyesület 16 tag, Trieszti általános biztosító­ társulat 200 tag, Magyar általános takarékpénztár részvénytársaság 50 tag, Berlini magyar egyesület. ■ Jókai halottaskocsija. Jókai Mór holttestét nyolcfoga­tú, ezüsttel gazdagon díszített, fekete gyászhintón viszik ki a temetőbe. Ugyanaz a gyászhintó ez, a­melyen Kossuth Lajost temették. A képviselőház ülése. A képviselőház mai ülését Jókai emlékének Szentelte. Az ülés elején fölolvasták az új ülésszakot­ meg­nyitó királyi kéziratot s elhatározták, hogy a hétfői ülésen megválasztják a Ház tisztikarát. E formai dol­gok elintézése után az elnök bejelentette a Háznak Jókai elhunytak Perczel Dezső elnök: Azalatt, míg a Ház ülése­ket nem tartott, e hónap 5-én az esti órákban elra­gadta a halál az ország koszorúsköltőjét, Jókai Mórt. Megrendítő eset ez az egész országra, megrendítő eset minden magyar emberre és én azt hiszem, hogy ha nem is állna fenn évtizedek óta az a benső kapocs, a­mely a törvényhozást és utóbbi időben annak mind­két Házát Jókaihoz kötötte, még az esetben is köteles­ségem lenre e helyről megemlékezni az elhunyt nagy hazafiról. Mert Jókai Mór az ő hasznos és a magyar névre csak dicsőséget árasztó működésében több mint négy évtizeden át a törvényhozásnak is tagja volt. 1861-ben választatott először képviselővé és 1896-ig tagja volt az országgyűlés képviselőházának, 1896 óta pedig a törvényhozás másik Házában, a főrendiház­ban működött mint törvényhozó, így tehát ez a gyász nemcsak országos jellegénél fogva, hanem úgyis, mint a Háznak saját gyásza, érinti a kép­viselőházat. Jó­kainak mint írónak, mint költőnek méltatása teljes valójában, nem e helyre tartozik. Meg fog az történni kétségtelenül. Sokkal inkább is átérzi azt mindenki, hogy sem erre itt e percben kitérni kellene. Két dole® van azonban, melyet hallgatással nem mellőzhetek és a­melyet különösen kiemelni kívánok. Ez a két do­log az, hogy mi Jókai Mórban a leglánglelkűbb, legtör­­hetetlenebb hazafiak egyikét, az ország leg­kiválóbb fiainak egyikét gyászoljuk, a­ki a leg­melegebb szeretettel csüggött a hazán, mindnyájunk közös édesanyján; a másik az, hogy Jókai mindvégig megtartotta ezt a tősgyökeres magyarságát, a­mely őt a külföld előtt is ismertté, kedveltté és rokonszenvessé tette. (Igaz! ügy van!) Ezúttal for­mai indítványt nem kívánok tenni, t. Ház, mivel mai ülésünkben még határozatot nem hozhatunk. De a Háznak a beleegyezésével máris intézkedtem, hogy a Ház külső gyászának kifejezéséül és a Ház összes tag­jai mélyen érzett részvétének nyilvánításául díszes koszorú helyeztessék az elhalt hazafi ravatalára. (Ál­talános helyeslés.) Felkérem azonkívül összes képvise­lőtársaimat, hogy a hétfőn délután három órakor a Nemzeti Múzeum csarnokában megtartandó végtisz­tességen megjelenni és őt utolsó útjára elkísérni haza­­fiúi kötelességüknek tartják, természetesen az elnökség vezetésével. (Helyeslés.) A­mi most már a külön in­dítványokat illeti, azokat, miután a hétfői ülésen nem lesznek elkésettek, a hétfői ülésre tartom fenn és ak­kor fogok azok iránt a Háznak javaslatot tenni. Berseviczy Albert vallás- és közoktatásügyi mi­niszter: Tisztelt Ház! Én a kormány nevében is hozzájárulok a mélyen tisztelt elnök úr előterjesz­téséhez, annak minden részéhez. Nem kételkedhetem benne, hogy a magyar képviselőház méltó és h­ű kife­jezője lesz a nemzeti közérzületnek, a mely megille­­tődéssel borult a nagy költő ravatalára és kívánja őt a nemzet halottjaként gyászolni. (Helyeslés.) Jókai írói munkásságával Magyarországnak any­­a­yi és oly maradandó dicsőséget szerzett, hogy a magyar nemzet önönmagát kisebbítené, ha a kegye­letnek méltó kifejezését nem találná annak a köl­tőnek az elhunyta alkalmából, a ki a magyar névnek, a magyar költészetnek a világ minden műveit nem­zete körében számtalan barátot szerzett, (Élénk he­lyeslés), a ki pazar gazdagságú képzeletével világokat fedözött föl nemzete­ks a többi művelt nemzetek szá­mára, a­kinek működése elválaszthatatlanul össze­forr nemzetünk egész újabbkori történetével. (T­gy van! Úgy van!) A nemzet újjászületésének nagy napjaiban Pe­tőfi oldalán mint az új szabadság és az új nemzeti élet lángszava előhírnöke szólalt meg. (Úgy van! Úgy van!) A nemzet tetszhalálának gyászos éveiben humorának ragyogásával, pátoszának tü­zével, nyel­vének csodás varázserejével élesztgette-ébresztgette ól­atéti nemzetét és az újabb alkotmányos korszakban a király és a nemzet egyező elismerésétől környezve, soha le nem téve lantját, fáradhatatlanul, kifogyha­tatlan képzelettel és soha nem lankadó munka- és alkotási kedvvel érte el, mint a nemzet valódi poéta laureatusa a pátriárkák korát, s ő most, nekünk még mindig korán, egész nemzetének hálájától, sze­­retete­től, kegyeletétől kisérve, száll a tavasz virágai­tól behintett sírjába. Tisztelt képviselőházi A költő halála olyan idő­ben következett be, a­midőn az országgyűlés szünetelt és ezért a kormány kötelességének tartotta a tör­vényhozás jóváhagyásának reményében saját felelős­ségére tenni meg a legszükségesebb intézkedéseket arra nézve, hogy Jókai, mint a nemzet halottja, az ő nagy nevéhez és a magyar nemzethez méltó vég­­tisztességben részesüljön. (Általános, élénk helyeslés.) Annak idejében bátor leszek a kormány részéről tett intézkedésekről és az azok során fölmerült kiadások­ról a tisztelt Háznak tüzetes előterjesztést tenni. Most a Ház megalakulása előtt, tudtommal forma­­szerű határozatot nem hozhatván, csupán arra szorít­kozom, hogy a kormány ezen megtett intézkedései­ről a tisztelt képviselőháznak rövid, előzetes jelentést tegyek és az elnök úrnak a Ház nevében tett kije­lentéseihez és intézkedéseihez hozzájáruljak. (Álta­lános, élénk helyeslés.) Thaly Kálmán: Azon országos gyásztól, a mely nemzetünket sújtotta, s a melyben az egész világ, nyelvkülönbség nélkül osztozik, a legmélyebben meg­hatva, egészen lekötve és érzelmeimnek szavakat alig találva állok itt. Költőről és pedig a költők egyik leg­nagyobbikáról, a képzelőtehetségnek valójában csodá­kat művelő mesteréről, egy szellemóriásról lévén szó, nem követhetem szerény tehetségemmel az ő kápráz­tató fantáziáját, bár illenék, hogy róla szólva, ipar­kodjam költői szárnyalású szavakban hozzá méltó módon fejezni ki magamat. Ha öt, nemzetünknek elhalt büszkeségét tekin­tem és hasonlítani akarom valamihez, először is a magyar Parnasszus egének legragyogóbb csillagjai jutnak eszembe. A mi nagy emberünknek, a mi nagy halottunk­nak pedig, mint költőnek is, mint embernek is, egyik megbecsülhetetlen szép és nemes tulajdonsága volt az, hogy a­míg egyrészt az a csodálandó képzeletével és mesteri tollával lebűvölte és ámulatba ejtette az emberiséget, addig másrészt az ő hatása, az ő fénye melegítő is volt. (Úgy van! Úgy van!) Éppen az adja meg az ő teljes nagyságát, hogy az ész, a képzelem csodás hatásán kívül a szív hatását Jókaiban nem nélkülöztük soha. (Igaz! Úgy van!) Az isteni Gondviselés a nagy, 40-es években pazarul gondoskodott a magyar nemzetről szellem­­óriásoknak, vezértehetségeknek dolgában. Hogy csak háromról, a legnagyobbakról szóljak, ott van az első: Kossuth Lajos, a­kinek mint az újkor Demosthenesé­­nek és Cicerójának szónoki nagysága előtt az ó- és újvilág egyaránt leborul. Ott volt a második: Petőfi Sándor, minden idők egyik legnagyobb lírikusa, Jókainak benső barátja és végre a harmadik: Jókai Mór. Az egyiket az idők vihara külföldre sodorta, csak holtan jöhetett haza imádott édes nemzetéhez. A másik a csatatéren esett el, vérével pecsételve meg honfiúi hűségét. A harmadikat most fogjuk eltemetni. Kétségtelen, hogy a mi volt Petőfi a líla terén, ugyanaz volt Jókai a regényírás terén: minden időknek egyik legnagyobb regényírója. Bámulatos az a munkásság, a­melyet hanyatló korában is élte végéig nemzetünk dicsőségére végzett. Hiszen úgyszólván a halál vette ki a tollat munkás kezéből. Áldott az ő emlékezete, a­mely mindenkoron dicsőséget fog hozni a magyar irodalomra és költé­szetre, mert költői, irodalmi érdemei elévülhetetlenek és a honszeretet ápolásában szerzett érdemei is azok. Legmélyebben meghatva hajtom meg zászlómat és a párt zászlaját is. (Élénk helyeslés a szélsőbalolda­lon), a­melynek nevében szerencsém van beszélni, a nagy halott emlékezete előtt. Tisztelettel, kegyelettel, honfiúi hálával adózunk emlékének és mindazokat az előterjesztéseket, a­melyeket részint a t. elnök úr, részint a t. közoktatásügyi miniszter úr méltóztatott megtenni, helyeseljük és részünkről teljes tisztelettel, kegyelettel és gyás­szal járulunk hozzájuk. (Élénk helyeslés.) Ezzel az ülés véget ért. A főrendiház ülése. A főrendiház ma délután öt órakor ülést tartott, melyen fölolvasták az uj ülésszakot megnyitó királyi kéziratot s megválasztották a főrendiház jegyzőjéül Al­pásy Lire grófot, Degenfeld-Sch­omburg Pál gró­fot, Esterházy János grófot, Gáli Józsefet, Latinonts Jánost, Rudnyánszky József bárót, Széchenyi Berta­lan grófot és Vigyázó Ferenc grófot, háznagynak pe­dig Nyáry Jenő bárót. A főrendiház megalakulása után Csáky Albin gróf elnök a következő beszédet mondotta: Méltóságos főrendek! Jókai Mór, a nagy költő és író, a nemes lelkületű ember, a kiváló hazafi, a magyar közéletnek és a főrendiháznak is egyik tün­döklő dísze, tegnapelőtt befejezte babérkoszorúzott életet. Mély bánat fogja el keblünket e haláleset foly­tán, a­mely nagy gyászt terjeszt nemcsak a mi ha­zánkban, de hazánk határain messze túl is, a­meddig a boldogult irodalmi dicsőségének hite eljutott. Fáj­dalmunknak és részvétünknek illő kifejezést adhatunk mai jegyzőkönyvünkben, de ezenkívül bizonyára ke­gyelettel meg fogjuk őrizni az ő emlékét a mi szívünk­ben is. Indítványozom, hogy a méltóságos főrendek legmélyebb részvétüknek a mai jegyzőkönyvben ad­janak kifejezést s egyúttal határozzák el, hogy a bol­­dogultnak ravatalára a méltóságos főrendek nevében­ koszorút helyeztessünk. (Helyeslés.) Jelentem to­vábbá, hogy az eddigi megállapodások szerint a teme­tés hétfőn délután három órakor lesz a Nemzeti Mú­zeumból. Felkérem a méltóságos főrendeket, hogy fáj­dalmuknak és részvétüknek kifejezése céljából a vég­tisztesség megadása alkalmával minél számosabban megjelenni méltóztassanak. (Helyeslés.) Az ülés a bizottságok megalakulásával véget ért A részvét. A költő holtteteme a Nemzeti Múzeum csarno­kában fek­szik, elborítva virággal és babérral. S feléje száll az egész országból a legékesebb virág, a szív vi­rága, a részvét, a nemzet könye és fájdalma legna­gyobb fia elhunytén. Részvét iratok. Jókai özvegyét ma is nagyon sok részvétirattal és látogatással keresték föl. Ott voltak a halottas­házban : Csetei Herzog Péter báró, Székely Ferenc, a belvárosi takarékpénztár igazgatója, Debrecen város közönsége nevében Thaly Kálmán dr. és Bakonyi Samu országgyűlési képviselők, Ardó Alfréd dr. és még számosan. Táviratban vagy levélben fejezték ki részvétüket: Dániel Ernőné báróné, Beksics Gusz­táv, Thallóczy Lajos közös pénzügyminiszteri osz­tályfőnök, a Vígszínház igazgatósága, Pálmai Rezső Szabadkáról, Moson vármegye közönsége nevében Cs-­­hegyi József alispán, a pancsovai magyar nyelvter­jesztő egyesület, Nagykároly város nevében Debre­­czeni István polgármester, Lévai Imre, Wodiáner Artur, a Lipótvárosi Kaszinó nevében Bánffy Dezső báró elnök és Fried Vilmos titkár, Goldmark Ká­roly zeneszerző (Abbáziából), az ungvári katolikus főgimnázium ifjúsága, Paulay Géza (Komárom). Temesvár városa a következő táviratot küldte az özvegynek: Hazánk nagy fiának halála mélyen megrendí­tette Temesvár szabad királyi város közönségét, a­melynek a dicső emlékű költőkirály halhatatlan nevű díszpolgára volt. Hazafias, mély fájdalomtól lesújtva, méltóságodnak legbensőbb részvétünket fejezzük ki. A városi tanács. Táviratokat küldtek még a marosvásárhelyi írók és hírlapírók köré, a nagypénteki református társaság, Szabolcs vármegye közönsége nevében Szikszay Ferenc alispán, Zombor szabad ki­rályi város közönségének nevében Hanke Line polgármester, a komáromi református egy­ház közönsége, Rippl-Rónai József, a nagykőrösi főgimnázium nyolcadik osztálya, a budapesti cseh Beseda-egyesület nevében Lukács Antal elnök és a nagybecskereki református egyház. A vidéki hírlapírók szövetségének nevében Kulinyi Zsigmond elnök és Palóc László titkár a következő táviratot küldték: Mély fájdalommal veszünk részt az egész ma­gyar nemzetet átfogó kegyeletben, siratva a legna­­­gyobbat, a ki csodás szívének végtelen szeretetébe és jóságába tudta fogadni az irodalom legkisebb napszámosát is. Mérhetetlen részvétünket küldjük méltóságos asszonynak. Késő estig részvéttáviratot küldött: Schwab Ká­roly főrendiházi tag, Szécsi Ferenc, Zempléni Árpád, Vértesi Arnold, a magyar általános takarékpénztár r.-t., a trieszti általános biztosító­társaság, Emmer Kornél a magyar békeegyesület nevében, a budapesti unitárius­ egyesület nevében Józan Miklós esperes, Fa­­ludi Gábor vígszínházi igazgató, Simonyi Artur dr. és neje, Dán Leó és Viktor, Szegő-család (Abbázia), Karfunkel Miksa (Berlin), Horn Emil és nővérei (Pa­rks), Várady Antal zongoraművész (Prága), Branko­­vics szerb pátriárka, a­ki Karlócáról ezt a táviratot , küldte. Az isteni gondviselésben való megnyugvás eny­hítse nagy veszteség fölötti fájdalmát. Továbbá: Sternberg Ármin (Lipcséből),, Torda város nevében Csongray Domokos polgármester és Ja­kab János főjegyző, Fodor Géza dr. (Abbázia), Hege­dűs Aladár dr. polgármester (Baja), Domahidy István (Szatmár-Németi), Vágó Pál (Jászapáti), Tamássy (Gyulafehérvár), az aradi felsőbb leányiskola 6. osz­tálya, Újvidék, Szatmár, Zenta városok, a zalaegerszegi irodalmi és művészeti kör nevében Kuzsicska Kálmán

Next