Budapesti Hírlap, 1904. június(24. évfolyam, 151-180. szám)

1904-06-01 / 151. szám

12 BUDAPESTI HÍRLAP. (151. sz.) 1904. júmi­us 1.­­----------------------------------------------------------------------­ : divatos ruhát kifogástalanul állítson össze, azt csak­­ az tudja, a kinek jó és rossz varrónője volt már egy- 1 óránk Hisz csak figyelemmel kell szemügyre venni egy­­ divatos ruha ujját, merem állítani, hogy egy gázruhát­­ meg lehetett ezelőtt pár évvel varrni annyi idő alatt,­­ mialatt ma egy ruha ujjának felső ráncolását, könyök­­­puffját, csipkés kézelőjét és a kéz kisebbítésére szánt­­ csipkés fodrait el lehet rendezni. A csipkének, hímzésnek sokféle alkalmazásában,­­ a ruháról áttérünk a napernyő és kalapokra is, a­­­melyek többnyire kerek formájúak. Színük, akár­­szalma, akár selyem, akár krepp legyen az anyaguk, ha fehéren és feketén kívül, fakó rózsaszín (eperszin ■ forma), mohazöld és búzavirágszín. Természetesen en­­nek a három színnek minden árnyalatában. Az aranyszállal áthímzett csipke-pasztillák, a suprikált szegessel díszített fodrok, selyemszállal át­­­­szőtt kenderfonál, csipke és szalaggal szegett gumrk­o­­jzott fodrok képezik a kalap és napernyő díszét egy­aránt. Szorgalmas kis tündérujjak kevés költséggel igen sok szép holmit készíthetnek maguknak, ha, te­szem azt, úgy zsúrozás helyett naponta két-három órát kézimunkának szentelnénk. A­mi az új és ráncos szoknyákat illeti, csak arra akarom az olvasót figyelmeztetni, hogy nagyon figyel­jenek a hozzávaló kelme megválasztásánál. Mindig­­csak olyan kelmét húzzanak ráncba, a­melynek a­­szövete szálhosszában szépen omlik alá. Néha a leg­puhább poplin is makacsul felfúvódik és akármilyen ípuha is, vastagit. Semmiféle vászon, semmiféle eta­­min, sem lüszter, sem semmiféle mintázott kelme nem­­alkalmas egy ráncos szoknya elkészítésére. Nagyon jó a puha selyem, a grenadin (de csak vékony szálú), a krepp, a muszlin és batiszt. Természetes, hogy sem utazó, sem rendes u. n. strapa-ruhát nem fog senki sem ráncosra csináltatni, mert nem győzné a portól, koromtól tisztán tartani. Inkább csak díszesebb, csino­sabb ruháinkra való ez a fazon. Ne feledjük, hogy a szoknya lassan bár, de biztosan halad egy kis ész­szerű rövidség felé. Ida. * A Divat Újság minden hónapban kétezer jele­nik meg. Előfizetési ára nagyon olcsó: negyedévre, postán való szétküldéssel, két korona húsz fillér. Elő­fizetni legcélszerűbben a kiadóhivatalba intézett posta­­utalványon lehet. A Divat Újság kiadóhivatala Buda­pesten, VIII., Rökk Szilárd­ utca 4. számú házá­ban van. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A Kossuth-szobor helye. A Magyar mér­nök- és építőegyesület tudvalevőleg pályázatot hirde­tett a Kossuth-szobor elhelyezésére. Tizenegy pálya­tervet adtak be. Az egyesület az első díjjal Lechner Jenő, a második díjjal Rainer Károly tervét jutal­mazta. Lechner terve a parlament főhomlokzata előtti térre, Kossuth szobrán kívül, Batthyányi Lajos gróf szobrát is elhelyezi. A teret domináló Kossuth-szobrot a Szabadságharc-emlék tengelyébe állítja. Lechner Jenő tervleírásában azt vitatja, hogy az ország áldo­zatkészségével épített parlament előtti teret úgy kell kiképezni, hogy benne alkotmányos életünk kifeje­zésre jusson. Kosuth szobrát csak a parlament előtt le­het fölállítani s alkotmányos életünk sokkal jobban kidomborodik, ha Kossuth mellett ott lesz az első fe­lelős magyar miniszterelnök szobra is. ■— Táncsics Mihály sírja. Táncsics Mihály hamvai fölé a kerepesi temetőben a nemzeti kegyelet díszes síremléket állított. A temető igazgatója jelentést tett a tanácsnak, hogy a sirt az utolsó évkben senki sem gondozza, a síremléket annyira megviselte az idő, hogyha hamarosan nem restarálják, az emlék eldől. A temetőkre felügyelő bizottság mai ülésén tárgyalta az igazgató előterjesztését s azt a javaslatot tette a ta­nácsnak, hogy a főváros vállalkozzék a sír gondozására s a síremlék helyreállítására. Az emlék restaurálása a mérnöki hivatal számítása szerint 1600 koronába­­kerül. — A­ki a luxenburgi nagyhercegtől kér segítséget. A luxenburgi nagyherceg kabinetirodája egy szegény magyar asszony levelét küldte meg a fő­város tanácsának. A levélben Hettyey Lajosné, a­ki állítólag luxenburgi születésű, boldog húsvéti ünne­peket kiván a nagyhercegnek s azután elmondva az ő nagy nyomorúságát, egy kis segitséget kér. Úgy látszik, a nagyherceget is meghatotta a nagy nyomorú­ságnak egyszerű, őszinte hangja. Megérezte, hogy ez nem zsaroló levél, s nem dobta a papirkosárba, hanem elküldötte a fővárosi tanácsnak, hogy, vizsgálja meg a szegény asszony panaszát s tudassa, hogy mi igaz be­lőle. Almády Géza tanácsos, a közjótékonysági ügy­osztály vezetője meghívta az asszonyt a hivatalba. A szegény, töpörödött öreg asszony magával vitte az urát is, egy hetvenöt éves süket aggastyánt. A süket ember egy régen megkopott, elsárgult munkakönyvvel iga­zolta magát. Még a céhmester igazolja benne, hogy Hettyey Lajos lovag de Samson becsületes, derék mázolólegény. Több okirat azt igazolja, hogy Hettyey lovag ősei valamikor nagybirtokosok voltak Baranyá­ban. A szegény asszony elsírta a nagy nyomorúságu­kat. Esztendők óta a szomszédok jószivű­ségéből élnek, de a szomszédok is szegény emberek s bizony nagyon gyakran napokon át kénytelenek koplalni. A tavasz­­szal egy német borbély dolgozott a Lipótváros kül­telkén, a­hol az agg házaspár lakik s annyira megsaj­nálta őket, hogy az asszony nevében levelet irt a luxenburgi nagyhercegnek. Hogy mi volt a levélben, azt nem tudja. A tanács hűen fog referálni a nagy­hercegnek, a kinek a jószívűsége egy agg házaspárt mentett meg a további éhezéstől, mert a házaspár addig is, a­míg illetőségét megállapítják, segítséget fog kapni a fővárostól s a hatóság gondoskodni fog arról, hogy legalább naponkint egyszer a népkonyhában kap­jon meleg ételt. — Villamos vasút sínek nélkül. Két buda­pesti polgár koncessziót kért a kereskedelmi minisz­tertől, hogy a Zugligettől Budakeszig villamos vasutat építhessenek. A villamos vasút felső vezetékről kapná a hajtó­erőt, de nem síneken járna, hanem az ország­úton. A miniszter elküldötte a kérelmet a fővároshoz. — Adókivetés. A fővárosi adókivető bizottsá­gok holnap, szerdán, a következő helyrajzi számú há­zakban lakóknak III. osztályú keresetadó javaslatait fogják tárgyalni: Az V. kerületben az A. bizottság 855—875. hrszámig, a külön meghívottakét, a VI. ke­rületben az A.­ bizottság 3884—3916 hrszámig, a kü­lön meghívottakét, a B.) bizottság a külön meghívot­takét; a VI. kerületben az A.) bizottság 5015/a—• 5060. hrszámig, a külön meghívottakét; a B.) bizottság 4340—13/1—b. — 4347—52/4—b—e—b/5. hrszámig a külön meghívottakét; a VIII. kerületben az A.) bi­zottság a külön meghívottakét; a XI. kerületben 9329/47—9329/47. hrszámig és a külön meghívottakét. — Ingatlan-forgalom a fővárosban. A fővá­ros területén a lefolyt héten a következő ingatlan került átírás alá: A pesti oldalon: Kammerer Károly VI. Üteg­ utca 4. számú háza 13.200 koronáért Magyar Imre és Frick Ádámra. Prokopp Endréné IV. Sarkantyus­ utca 12. szám­i házának része 24.400 koronáért Badegruber Józsefnére. Schiff Mártonná X. Kőbányai Újhegyen fekvő 7864. sír.­­számu telkének kéttizennegyed része Eiesz János és ne­jére. Redlich Sámuel V. Alkotmány-utca 10. Számu házá­nak része özv. Redlich Samuné és gyermekeire (örökség). Özv. Kollisch Ignácné báróné Kmetty­ utca 1. számú háza 137.000 koronáért a pesti hazai első takarékpénztár egye­sületre. Schallenger Bernét VI. Lázár­ utca 9. számú há­zának fele része 2000 koronáért Schreiber Hannira. Ma­gyar jelzálog hitelbank VII. Peterdy-utca 12. számú háza 82.000 koronáért Farkas Erzsire. Aich Ferenc VI. Andrássy-ut 11. számú házának része ifj. Aich Ferenc és Györgyre. Rátz Károlyné VII. Csömöri-út 26. számú háza 105.000 koronáért Szűcs István és nejére és Bergl József és nejére. Kasztner Antalné VI. Kerekes­ utca 32. számú háza Heves József és nejére. Pietro Szinnetta és Figli­ cég X. Indóház-utca II. számú háza 88.000 koronáért Bo­goban Károly és Artur cégre. Priozer Irén és Lipót Sán­dor VI. Lehel­ tér 4. számú háza 84.000 koronáért Kleindl János és Beckmann Máriára. Péchy Paula IV. Régi posta­utca 2. számú házának egyhar­ad része Kertész Róbertné és testvéreire (örökség). Fürst József és neje VII. Király­utca 39. számú háza 140.000 koronáért Handel Albert­­nére. Böhm János X. Kőbányai Óhegyen fekvő 8019/2. hrszámu telke 15.100 koronáért Hatolkay Gyula és ne­jére. Kammer Ernő IV. Aranykéz-utca 8. számú házának részei Kammer testvérekre (örökség). Kammer Ernő IV. Mária Valéria-utca 5. számú házának kétharmad része Herich Karaimra, egyharmad része Jármay Irmára (örök­ség). Lantos Nép. János és neje X. Indóház­ utca 18. számú háza 71.310 koronáért Pietro Simetta és Figli Castel­­veeliio cégre. A budai oldalon: Gutwillig József I. Alkotás-utca 21. számú háza 185.920 koronáért Ernszt Mór és nejére. Id. Emmerling Vilmosné I. Kuruclesi dűlőben fekvő 7995 —96. hrszámu telke 34.000 koronáért Blau Artúrra. Hier­­holz György I. Pösingeri-majorban fekvő 11.018 hrszámu telke 250 koronáért Hierholz Mátyás és nejére. Zách Má­tyás és­ neje I. Kör-utca 18. számú háza SCott koronáért Budapest székesfőváros közönségére. Schindler Johanna I. Városmajor-utca 17—19. számú házának részei 200 ko­ronáért Abaffy Gyulára. Wesztermayer Lipót és Mihály III. Csatárka-dülőben fekvő 5583. hrszámu telkének ré­szei 400 koronáért Pamkó Alajosra. Fleischmann Ádámné I. Madárhegyen fekvő 11512/1—3. hrszámu telkének fele része 190 koronáért Fleischman Istvánra. Bicskey István II. Lövőház­ utca 13. számú házának fele része kisk. Bicskey testvérekre (örökség). Klein Bernét I. Kelenföldön fekvő 13743/12. hrszámu telkének fele része kisk. Klein testvé­rekre (örökség). Winkhardt Teréz II. Törökvész-dűlőben fekvő 6909. hrszámu telke 3800 koronáért Oláh Dezsőre. Szappanyos Gerő dr. III. Csatárka-dülőben fekvő 5557. hrszámu telke Eisele Ferencnére (csere). Haszmann Jó­zsef III. Csúcshegyen fekvő 3367. hrszámu telkének részei kisk. Haszmann Károly és Máriára (örökség). Weber An­tal III. Csúcshegyen fekvő 1718/1., 1716. és 3493/1—3492. hrszámu telkének fele része Weber János, Anna és Ró­zára (örökség). Szoka János III. Remetehegyen fekvő 2123. hrszámu telke 2050 koronáért Bohojcsov Péterre. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (Operaház.) A Nibelung-ciklus során ma beste a Walk­ür került színre, ismét zsúfolt nézőtér, előtt. Az ismert együttesben több változás történt. Brünbilde szerepét Ney Hermin énekelte, figyelemre­­ méltó törekvéssel és derekas tudással. Plasztikussá­­ az idő fogja tenni ezt az alakítását. Énekével és­ játékával mindenesetre rászolgált a közönség kitün­tető elismerésére. Frika szerepében Szántó Lili he­lyes akcentusait, szabatos, eleven deklamációját di­csérhetjük. A többi szerepet Vasquezné, Bohnicsek, Szendrőy és Ney Dávid énekelte. Ragyogó szépségé­ben bontakozott ki Kerner István vezetésével a mű zenekari része. * (A színházak­ hírei.) A Nemzeti­­Színház­­ban holnap mutatják be Lenk­ei Henrik Csetepaté című egyfelvonásos vígjátékát. Az újdonsággal egy estén Miss Hobbs, Jerome vígjátéka kerül színre a bemutató előadás szereposztásával. A Népszínház személyzete most a Szalmaözvegy című francia énekes vígjátékra készül. Holnap, szer­dán Hegyi Aranka énekli Szerpolett szerepét a Kornevilli harangok-ban. * (A Népszínházban) ma este került előadásra Martos Ferenc, Bakonyi Károly és Huszka Jenő diadalmas operettje, a Bob herceg százhuszonötödször. A jubiláris este fényét Cserey Irma föllépte növelte. A vendégművésznőt szép énekéért, kellemes táncáért sokszor a lámpák elé tapsolta a színház nagy közön­­sége. Osztoztak sikerében Ledovszky Gizella és Dóri Margit. * (A zongoratanár vizsgáló-bizottság.) A kultuszminiszter ez év május elsejétől kezdve három­­évi időtartamra az országos zongoratanárvizsgáló­­bizottság elnökévé Mihalovich Ödön zeneakadémiai igazgatót, beltagjaivá Chován Kálmán, Thomán István, Szendy Árpád, Moravcsik Géza és Riedl Fri­gyes zeneakadémiai tanárokat, kültagjaivá Kerner István operai karnagyot, Aggházy Károly és Thomka, István, a Nemzeti konzervatórium tanárait nevezte ki. * (A kéj vonat.) Hennequin, Mortier és Saint- Albin, három francia ember írta a Magyar Színház ma esti új darabját. A francia származás meg is látszik a bohóság ötletein, melyek javarészben eredeti, francia bohózatokból vannak áttelepítve az újdon­­­ságba. A mese egy kétvonat utasai körül bogozódik össze, a­kik a hófúvás miatt Monakóban rekedtek.. Ez a kis vasúti baleset azután furcsa helyzetekbe keveri a társaságot. Beszerződnek egy vendéglőshöz cselédeknek, elfogják őket mint betörőket, megza­ ’ varják egy szerelmes pár légyottját, dutyiba kerül-­­ nek, míg végül egy agyafúrt kis szobalány találó- ,­konysága békében vezeti vissza őket a kéjvonatba, a­­­mely elől időközben jóltevő munkás kezek elkotorták­­ a havat. A darab fordulatait, ötleteit, zökkenőit, apró­­ ürességeit egyaránt kiaknázta, vagy elsimította az­ eleven előadás. Maróthy Margit elmés jókedvvel ját­szott egy házasságtörésnek induló asszonyt, s Hor­váth Paula, a színház ízléses, gondos, talentumos­­ művésznője előkelő színvonalra emelte a darab mi-­­ sik, kevésbbé hálás főszerepét. Komár Berta ügyes,­­ kellemes énekével, apró vidám tréfáival aratott si­­­­kert. A férfiak közül pedig a mindig kellemes és el­més Ráthonyi, továbbá Tollagi, B. Szabó, Gömöri,­­ Heltai tetszettek. A fordítást Mérei Adolf végezte, helyenkint ügyesen. Tapsban, kihívásban nem volt­­ hiány. * (A Magyar Iparművészeti Társulat) va­sárnap rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egye-­­­düli tárgya" volt Gellért Mórnak a választmányi ta­­­gok szaporításáról benyújtott indítványa. A közgyű­­­­lés, a­melyen Szalay Imre elnökölt, egyhangúlag el­fogadta az indítványt, a­melynek értelmében mind-­­járt választottak is tíz új választmányi tagot. Az 1905-iki és 1906-iki közgyűléseken további tíz-tíz tag­gal fogják a választmányt kiegészíteni. Az új vá­­­lasztmány tagok névsora a következő: Bánffy György­­ gróf, Bárczy István dr., tóvárosi Fischer Ignác, For­­­reider József, Gerster Kálmán, Huszka József, Lyka­­ Károly, Simay Lajos, Teleki Sándor gróf, Vaszary János. * (Német ügyesség.) Ezzel a címmel mai la­punkban megírtuk, hogy Jókai halála óta a könyv- , árusok kirakatai tele vannak a nagy költő műveinek a német fordításával s többek közt az ismert Reklám­cég ládaszámra küldte Magyarországra a gyászszala­gos olcsó Jókai-f­üzeteket. Mig az élelmes német ki­adók azonnal fölhasználták a költő halálának hírét a J­ókai-regények terjesztésére, addig Jókai műveinek magyar kiadása jóformán nem is kapható, az egyes­­ regények külön kiadásából alig találni már egy-egy­­

Next