Budapesti Hírlap, 1904. június(24. évfolyam, 151-180. szám)
1904-06-07 / 157. szám
1904. júmius 7. BUDAPESTI HÍRLAP. (157. sz.) Szepesi-ut 250.000, Wesselényi-utca 206.000, Orczy-ut 600.000, Ipar-utca 185.000, Lónyay-utca 176.000, Mikóutca 89.000, Donáti-utca 175.000, Alkotmány-utca255.000, Hold-utca 133.000, Szerecsen-utca 112.000, Rózsa-utca 105.500, Ludoviceum-utca 142.500, Hallerutca 566.000, Száva-utca 194.000 korona költséggel. Összesen tehát 13.589.300 koronát irányoz elő fix munkára. A kölcsönt öt részletben kívánja fölvenni, még pedig 1905-ben négy, 1906-ban ötödfél, 1907-ben négy, 1908-ban négy és 1909-ben negyedfél millió koronát. A kövezési járulék és föntartási megtakarítás levonásával a kölcsön fokozatos arányban terheli a főváros költségvetését. Az első hat évben, 1905—1910. években, amikor az új burkolat föntartása ingyenes, 60.000—67.000 korona új teher jut a büdzséibe, de azután jelentékenyen emelkedik a föntartási költség is és a költségvetés uj terhe évenkint átlag 1.300.000 korona. — A szegényt így. Hosszú és alapos tárgyalás után állapította meg a főváros az uj szegényügyi szabályzatot A belügyminisztériumban egy esztendeig tanulmányozták az új szabályzatot a melynek az lenne a rendeltetése, hogy Budapest szegényügyét általános megelégedésre oldja meg. Az új szabályzatot ma a belügyminiszter némi módosítással jóváhagyta. Azt kívánja a miniszter a többi között, hogy a koldulásra vonatkozó rendelkezéseket hozzák összhangba a kihágási törvény rendelkezéseivel. Valószínű, hogy a főváros a különben sem jelentékeny módosításokat elfogadja s a régen várt szabályzatot amely kétségkívül nagy mértékben fog javítani a fővárosnak nagyon is elhanyagolt szegény ügyén, mielőbb életbe lépteti. — A kéményseprő-ipar szabályozása. A közrendészeti bizottság Láng György tanácsos elnöldésével ma tartott ülésén tárgyalta a kéményseprő-ipar gyakorlásáról szóló szabályzatot. Reichfeld szor dr. azellen tett kifogást, hogy a háztulajdonost kötelezik,hogy a munkakerületben levő kéményseprővel dolgoztasson s ha mással dolgoztat, a dijakat az illetékes kéményseprőnek meg kell fizetnie. Rámutatott ennek a monopóliumnak a hibájára s azt a javaslatot tette, hogy ha a háztulajdonos más kéményseprővel akar dolgoztatni, az illetékes kéményseprő csak a díjak felétkapja. A bizottság a javaslatot elfogadta. — A tanuló-bérletjegyek. A közúti vasúttársaság tudvalevőleg a tanuló-bérletjegyekre rányomatta, hogy vasárnap és ünnepnap délután nem érvényes. A főváros tiltakozott ez ellen s azt vitatta, hogya vállalatnak ez az eljárása a szerződésbe ütközik. A társaság a kereskedelmi miniszter döntését kívánta a a miniszter ma a főváros álláspontja mellett döntött.!A tanuló-bérletjegyek tehát vasárnap és ünnepnapi délután is érvényesek. — A pálinkamérések. "A tanács jogügyi osztálya tudvalevőleg új szabályzatban állapította meg apálinkamérők jogait, hogy mit szabad a pálinkamérőnek árusítania. A közrendészeti bizottság mai ülésénkimondotta, hogy a szabályrendeletben már megállapított utcákon kívül az Esterházy-utcában, Muzeum, utcában, Rökk Szilárd-utcában, Rákóczi-téren s a József-utcának a Kálvin-tér és József-körút között levő részén nem szabad pálinkamérést nyitni. Grauer Vilmos dr. indítványára a bizottság kimondotta, hogy apálinkamérő nyersteát is árusíthat. — Jobb világítás. A mérnöki hivatal ma azt a javaslatot tette a tanácsnak, hogy 2820 utcai lámpát Auer-féle égővel szereljen föl. Eddig 7200 láng van fölszerelve. Ha a tanács a mérnöki hivatal javaslatát elfogadja, az utcákat világító 16.263 gázlángból 10.020 lesz Auer-égővel ellátva. A mérnöki hivatal a következő utcákba kér Auer-égőt: A Vár valamennyi utcájában, a Gellért-szobor környékén, az Attila-utcábban, a déli vasút és a Vöröskereszt-kórház körül levő utcákban, a Városmajor-utcában, Retek-utcában, Kékgolyó-utcában, a Halászbástyán, a Batthyány-utcában, Csalogány-utcában, Ilona-utcában, Donáthi-utcában, Toldi Ferenc-utcában. A nagykörúton belül lövő valamennyi utcában, a Teréz-körút, Erzsébetkörút, Csömöri-út, Aréna-út és Podmaniczky-utca által határolt terület valamennyi utcájában, a Váciútón az Aréna-útig, az Aréna-utón a zsidó-kórház előtt, a városligeti köröndön, a Csömöri-utón (az Aréna-úttól az államvasutasig), az István-uton, (az Aréna-úttól a Iungária-körútig), a Népszínház-utcában a Teleki-térrel, a Köztemető-uton a zsibárus-teleppel, a Kálvária-téren, a Baross-utca külső szakaszán a József-utcában, Mátyás-téren, Fráter-utcában, az Orczy-úton a Ferenc-körúttól a gróf Haller-utcáig. — Adókivetés. A kerületi adókivető-bizottságok e héten a következő helyrajzi számú házban lakóknak III. osztályú adóját fogják tárgyalni. A VI. kerületben az A) bizottság június 7-én a 4009—1026. hrszig, 8-án a 4027—4079. hrszig, 9-én a 4020—4186/3 hrszig, 10-én a 4186/4—4199. hrszig és 11-én a külön meghívottak adótételeit tárgyalja; a B) bizottság a hét minden napján a külön meghívottak javaslatait tárgyalja. A VII. kerületben az A) bizottság 7-én az 5252—5258. hrsz. lakók adótételeit, a B) bizottság pedig 7-én a 4470/6—4518—21—41/5. hrsz. lakók tételeit tárgyalja. A IX. kerületben 7-én a 9449—9474. hrsz., 8-án a 9471—9559. hrsz. és 9-én a 9559—9584. hrsz. lakók, valamint a külön meghívottak adótételeit fogja tárgyalni. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. A vasúti sztrájkvezérek pere. (Saját tudósítónktól.) Még egyetlen egy tanú sem akadt idáig, aki a vádlottak terhére vallott volna. Ellenkezőleg, a tanuk valamennyien, még azok is, akiket a vádhatóság idéztetett meg, azt vallották, hogy a tizenhármas bizottság mindent elkövetett a leszerelés érdekében. Készséggel fogadta el a Vörös László békepontjait, de mikor ezt a tömeg meghallotta, tombolt dühében s azt ordította: Ez árulás, gazság, inkább meghalunk, de követelésünkből nem engedünk! Sokat firtatta ma a törvényszék, hogy ki adta le április tizenkilencedikén este a hetes számú jelzést, ami azt jelenti, hogy minden vonatot fel kell tartóztatni. Ennek a táviratnak nem akadt gazdája, s a tanúk vallomása egy hajszálnyival sem járult hozzá a titok megoldásához. A tárgyalás különben fenomenális lassúsággal folyik, mert minden tanút tizenhárom védő ostromol megszámlálhatatlan kérdésekkel. Az ítélőtanács ma átköltözött a jóval tágasabb esküdtszéki terembe, melyet a szorongásig megtöltött a hallgatóság. A tárgyalás elején Geszti ügyész bemutatja az államvasutak igazgatóságának átiratát, melyben megengedi, hogy a tisztviselők a táviratokat illetőleg szabadon vallhassanak. Az ügyész indítványozza, hogy a büntető perrendtartás 12. szakasza értelmében keressék meg a posta- és táviróhivatal igazgatóságát, hogy a sztrájkra vonatkozó táviratokat bocsássa a törvényszék rendelkezésére. Végül bemutatja a Zágrábban április 17-én föladottúgynevezett köröző táviratot, s kéri annak a fölolvasását. Györffy Gyula dr. a nyilvánosság érdekében tesz előterjesztést. A folyosón egész tömege a közönségnek kér bebocsátást, akiket az igazgatóság azzal utasít el, hogy nincs hely a teremben. Úgy látja, hogy még van hely a teremben s azért kéri az elnököt, intézkedjék, hogy a közönség bebocsáttassék. Gál Jenő dr. kéri, hogy a törvényszék az ügyész által becsatolt táviratokat adja ki a védőknek s egyelőre ne határozzon a fölött, hogy azokat bizonyítékul fölhasználja-e a perben, mert a védelem csak akkor tud nyilatkozni, ha időt adnak neki a táviratok áttanulmányozására. A törvényszék az ügyész által bemutatott iratokat a fellüperhez csatolja s úgy a vád, mint a védelem által bejelentett újabb tanúk megidézését elrendelte. Elhatározta a törvényszék, hogy a posta- és táviróhivatal igazgatóságától a sztrájkra vonatkozó, összes táviratokat elkéri. Ezután folytatták a tanúkihallgatást. Kolossa Géza államrendőrségi felügyelőtől azt akarta megtudni az elnök, hogy Potinca Lajosnak milyen szerepe volt a sztrájkbizottságban. A tanú elmondta, hogy Potinca bejelentette neki, hogy lemond a bizottsági tagságról, de hogy milyen részt vett a tizenhármas bizottságban, arról nem tud semmit. Jolínca: Azt akarom bizonyítani a tanú úrral, hogy mikor én 23-án a személyvonattal ki akartam menni Rákosra, a felügyelő úr engem kiutasított a pályaudvarról, mondván, hogy hiszen én is sztrájkolok Kolossá. Arra emlékszem, hogy kiutasítottam, de hogy az mikor történt, azt nem tudom. A tanú elmondja még, hogy mikor Turchányi a felfüggesztésről értesült, azt mondta: Ennek még folytatása lesz. Az ügyész: Azt is tudta akkor, hogy a nagygyűlés megtartását nem vették tudomásul! A tanú: Tudta. Az elnök: Aki szolgálatba jelentkezett a sztrájk alatt, bebocsátották azt? A tanú: Igen. A portás mindenkit bebocsátott a kiskapun, akinek az igazgatóságtól igazolványa volt. Savlay: Tanú úr tudni fogja, hogy engem, aki kilenc esztendeig benlakó voltam a nyugati pályaudvaron, még a lakásomra sem bocsátottak be? A tanú: Igaz. Ki volt adva a rendelet, hogy ne bocsássuk be. Jurchányi: Izgatott hangon mondtam azt, hogy ennek folytatása lesz? A tanú: Kém. Györffy dr.: Ki adta meg az utasítást tanú úrnak arra, hogy a pályaudvart elzárja? A tanú: A főkapitány. — Azt méltóztatott mondani, hogy az igazolványokra vonatkozólag az igazgatóság is adott ki rendeletet. Honnét tudták, hogy a kiskapun kit lehet bebocsátani. — Minden vasutast bebocsáthattunk. — Miért tiltották ki a pályaudvarról Sarlayt? ■— Hogy ne érintkezhessék azokkal a tisztviselőkkel, akik dolgoztak. Kardos Antal vádlott: Én 19-én és 20-án szabadnapos voltam s 21-én be akartam menni a pályára, de visszautasítottak. Kacsó vádlott megjegyzi, hogy míg az igazgatóság igazolványait ki nem osztották, a gépvezetők közül senkit a pályára be nem bocsátottak. Bukov József, a rákosi pályaudvar főnöke a következő tanú. Az elnöki Minő részt vett Potinca a sztrájkban? A tanú: ő 19-én, a mikor a sztrájk kiütött, szolgálat tételre jelentkezett s át is vette a szolgálatot. — Potinca 21-én is teljesített szolgálatot? — Akkor már nem volt dolga nevű, mert a vonatok nem jártak, de azért kijött 22-en is és jelentkezett nálam. — Nem tanúsított renitenskedő magaviseletet? •— Nem volt kivel. — Jó hivatalnok volt Petinca? — Igen, kötelességtudó ember volt. — Hány napig volt tagja a tizenhányas bizottságnak? _ — Azt hiszem, egy fél napig. Vázsonyi dr.: Tud ön valamit arról, mintha’ Turchányi vádlott sztrájkra buzdította volna a vas- utasokat? — Sőt ellenkezőleg, ő összetett kézzel könyörgött, hogy hagyják abba a sztrájkot. Az. elnök: Ez nagyon fontos, mert Turchányi akkor már föl volt függesztve hivatalától. Tudja ön, mikor értesült Turchányi arról, hogy föl van függesztve? — Délután, öt és hat óra között. — Erősen kifakadt ekkor Turchányi? — Nem kissé izgatott volt ugyan, de azért tovább intézkedett a vonatok fogadásáról. — Este hét-nyolc órakor nem tett valami ellen-; szegülő nyilatkozatot? — Nem. A 165. számú vonattal be akart jönni a fővárosba, ahol, mint mondotta, egy bizottsági ülésen, kellett volna résztvennie. De ez a vonat csak másnap reggel ment be a fővárosba. Vázsonyi dr.: Igaz-e, hogy Turchányi fölállott a vonat lokomotivjára és azt mondotta, ha őt föl is függesztették, azért a tömeg maradjon nyugodtan? — Igen, ezt mondotta. — Tud-e arról, hogy Turchányi izgatott volna a kormány ellen? A tanú (csodálkozva): Hiszen úgy tudom, hogy Turchányi erős kormánypárti. (Derültség.) Lengyel Zoltán: Április 20-án reggel hét órakor senkit sem eresztettek be a pályaudvarra már? — Senkit. De később már igazolványnyal be le-hetett jutani. — Hogy tört ki a sztrájk? .• Este hat óra felé sok idegen vasutas jött baj a pályaudvarra, akik a 619. számú személyvonatot hirtelen leintették. (Derültség.) Turchányi: Tud-e tanú úr arról, hogy a 13-as bizottság tagjai voltak azok, kik a békét megakaddlyozták? — Nem. De én úgy láttam az újságokból, hogy mégis csak ők voltak azok, akik nem akartak békülni. _ Győrffy dr.: Miért állott meg a 165. számú vonat ? — Mert a vasutasok ,éktelen ordítással és jel-zésadással leintették a vonatot s kijelentették, hogy, mivel a vezető embereket felfüggesztették és gyülé- • süket nem engedték meg, ők nem dolgoznak tovább.] — A tisztviselők esetleg behozhatták volna új vonatot? — Nem, mert a gőzt kieresztették a gépből.Geszti dr. ügyész: Igaz az, hogy Turchányi azt telefonozta önnek, hogy az öt felfüggesztő rendeletet küldje el a tanú a demokrata körbe? — Az igaz, hogy telefonon megkértek erre, de nem Turchányi volt az, aki telefonozott, hanem egy is- í merettem hang. — Verebélyi vádlott jelentkezett szolgálatié-.. felre ? ■— Nem. — Ha akart volna, jelentkezhetett volna? _ ^ — Nem nagyon, mert a katonaság és a csend-őrség senkit sem bocsátott be a pályaudvarra. Az elnök: Itt a 7-es számú jelzésről is szó lesz. Mondja meg nekem, mi az a 7-es jelzés? — Minden vonatot föl kell tartóztatni. — Hivatalosan megállapított jel ez?— Igen. Ezzel a jellel nyílt pályán is minden vonatot meg lehet állítani. Az elnök: Milyen hosszú vonalon adhatják le ez a 7-es számú jelzést? A tanú: Két állomás közt. •>, — Hát akkor hogyan adhatták le mégis ezt a jelzést az egész vonalon? i— Azt még ma sem tudja senki. ■— Ki adta meg azt a jelzést? — Nem tudom. — Meg lehet állapítani, hogy azok a táviratok melyik állomásról jöttek? !' — Azt nem lehet megállapítani, mert nem volt feladó-állomás jelezve. Turchányi: Igaz-e az, hogy amikor a 7-es jelzés hallatszott, még én kérdeztem, mi az? — Igen, ez igaz, de nem tudom, hogy az volt-e a 7-es jelzés. Ezután a tanút megeskettetik. Messingen József helyettes állomásfőnök a következő tanú, hallotta, hogy Petrnca részt vett a mozgalomban, de közvetetten tudomása nincs semmiről. Arról sem tud, hogy Potinca bujtogatott, vagy valakit a munka abbahagyására rábírt volna. — Tud ön a 7-es jelzésről?— Igen, de én figyelmen kívül hagytam s leadóiról nem tudok semmit. A tanút megeskettetik. 11