Budapesti Hírlap, 1904. június(24. évfolyam, 151-180. szám)

1904-06-07 / 157. szám

1904. júmiu­s 7. BUDAPESTI HÍRLAP. (157. sz.) Szepesi-ut 250.000, Wesselényi-utca 206.000, Orczy-ut 600.000, Ipar-utca 185.000, Lónyay-utca 176.000, Mikó­­utca 89.000, Donáti-utca 175.000, Alkotmány-utca­­255.000, Hold-utca 133.000, Szerecsen-utca 112.000, Rózsa-utca 105.500, Ludoviceum-utca 142.500, Haller­­utca 566.000, Száva-utca 194.000 korona költséggel. Összesen tehát 13.589.300 koronát irányoz elő fix munkára. A kölcsönt öt részletben kívánja fölvenni, m­ég pedig 1905-ben négy, 1906-ban ötödfél, 1907-ben négy, 1908-ban­ négy és 1909-ben negyedfél millió ko­ronát. A kövezési járulék és föntartási megtakarítás levonásával a kölcsön fokozatos arányban terheli a fő­város költségvetését. Az első hat évben, 1905—1910. években, a­mikor az új burkolat föntartása ingyenes, 60.000—67.000 korona új teher jut a büdzséibe, de az­után jelentékenyen emelkedik a föntartási költség is és a költségvetés uj terhe évenkint átlag 1.300.000 korona. — A szegényt í­gy. Hosszú és alapos tárgyalás után állapította meg a főváros az uj szegényügyi sza­bályzatot A belügyminisztériumban egy esztendeig tanulmányozták az új szabályzatot a melynek az lenne a rendeltetése, hogy Budapest szegényügyét általános megelégedésre oldja meg. Az új szabályzatot ma a bel­ügyminiszter némi módosítással jóváhagyta. Azt kí­vánja a miniszter a többi között, hogy a koldulásra vo­natkozó rendelkezéseket hozzák összhangba a kihágási törvény rendelkezéseivel. Valószínű, hogy a főváros a különben sem jelentékeny módosításokat elfogadja s a régen várt szabályzatot a­mely kétségkívül nagy mértékben fog javítani a fővárosnak nagyon is elha­nyagolt szegény­ ügyén, mielőbb életbe lépteti. — A kéményseprő-ipar szabályozása. A köz­­rendészeti bizottság Láng György tanácsos elnöldésé­­vel ma tartott ülésén tárgyalta a kéményseprő-ipar gyakorlásáról szóló szabályzatot. Reichfeld szor dr. az­­ellen tett kifogást, hogy a háztulajdonost kötelezik,­­hogy a munkakerületben levő kéményseprővel dolgoz­­­tasson s ha mással dolgoztat, a dijakat az illetékes ké­ményseprőnek meg kell fizetnie. Rámutatott ennek a­­ monopóliumnak a hibájára s azt a javaslatot tette, hogy­ ha a háztulajdonos más kéményseprővel akar dolgoztatni, az illetékes kéményseprő csak a díjak felét­­kapja. A bizottság a javaslatot elfogadta. — A tanuló-bérletjegyek. A közúti vasút­társaság tudvalevőleg a tanuló-bérletjegyekre rányo­­­matta, hogy vasárnap és ünnepnap délután nem érvé­nyes. A főváros tiltakozott ez ellen s azt vitatta, hogy­­a vállalatnak ez az eljárása a szerződésbe ütközik. A társaság a kereskedelmi miniszter döntését kívánta a a miniszter ma a főváros álláspontja mellett döntött.­­!A tanuló-bérletjegyek tehát vasárnap és ünnepnap­­i délután is érvényesek. — A pálinkamérések. "A­ tanács jogügyi osz­­­tálya tudvalevőleg új szabályzatban állapította meg a­­pálinkamérők jogait, hogy mit szabad a pálinkamérő­nek árusítania. A közrendészeti bizottság mai ülésén­­kimondotta, hogy a szabályrendeletben már megálla­pított utcákon kívül az Esterházy-utcában, Muzeum­­­, utcában, Rökk Szilárd-utcában, Rákóczi-téren s a Jó­zsef-utcának a Kálvin-tér és József-körút között levő részén nem szabad pálinkamérést nyitni. Grauer Vil­mos dr. indítványára a bizottság kimondotta, hogy a­­pálinkamérő nyersteát is árusíthat. — Jobb világítás. A mérnöki hivatal ma azt a javaslatot tette a tanácsnak, hogy 2820 utcai lámpát Auer-féle égővel szereljen föl. Eddig 7200 láng van fölszerelve. Ha a tanács a mérnöki hivatal javaslatát elfogadja, az utcákat világító 16.263 gázlángból 10.020 lesz Auer-égővel ellátva. A mérnöki hivatal a következő utcákba kér Auer-égőt: A Vár valamennyi utcájában, a Gellért-szobor környékén, az Attila-utcá­­bban, a déli vasút és a Vöröskereszt-kórház körül levő utcákban, a Városmajor-utcában, Retek-utcában, Kék­golyó-utcában, a Halászbástyán, a Batthyány-utcá­­ban, Csalogány-utcában, Ilona-utcá­ban, Donáthi-ut­­cában, Toldi Ferenc-utcában. A nagykörúton belül lövő valamennyi utcában, a Teréz-körút, Erzsébet­­körút, Csömöri-út, Aréna-út és Podmaniczky-utca ál­tal határolt terület valamennyi utcájában, a Váci­­útón az Aréna-útig, az Aréna-utón a zsidó-kórház előtt, a városligeti köröndön, a Csömöri-utón (az Aréna-úttól az államvasutasig), az István-uton, (az Aréna-úttól a I­ungária-körútig), a Népszínház-utcá­ban a Teleki-térrel, a Köztemető-uton a zsibárus-te­­leppel, a Kálvária-téren, a Baross-utca külső szaka­szán­ a József-utcában, Mátyás-téren, Fráter-utcában, az Orczy-úton a Ferenc-körúttól a gróf Haller-utcáig. —­ Adókivetés. A kerületi adókivető-bizottságok e héten a következő helyrajzi számú házban lakóknak III. osztályú adóját fogják tárgyalni. A VI. kerület­ben az A) bizottság június 7-én a 4009—1026. hrszig, 8-án a 4027—4079. hrszig, 9-én a 4020—4186/3 hrszig, 10-én a 4186/4—4199. hrszig és 11-én a külön meghí­vottak adótételeit tárgyalj­a; a B) bizottság a hét min­den napján a külön meghívottak javaslatait tárgyalja. A VII. kerületben az A) bizottság 7-én az 5252—5258. hrsz. lakók adótételeit, a B) bizottság pedig 7-én a 4470/6—4518—21—41/5. hrsz. lakók tételeit tárgyalja. A IX. kerületben 7-én a 9449—9474. hrsz., 8-án a 947­1—9559. hrsz. és 9-én a­ 9559—9584. hrsz. lakók, va­lamint a külön meghívottak adótételeit fogja tárgyalni. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. A vasúti sztrájkvezérek pere. (Saját tudósítónktól.) Még egyetlen egy tanú sem akadt idáig, a­ki a vádlottak terhére vallott volna. Ellenkezőleg, a tanuk valamennyien, még azok is, a­kiket a vádhatóság idéztetett meg, azt vallották, hogy a tizenhármas bizottság mindent elkövetett a leszerelés érdekében. Készséggel fogadta el a Vörös László bé­kepontjait, de mikor ezt a tömeg meghallotta, tom­bolt dühében s azt ordította: Ez árulás, gazság, inkább meghalunk, de követelésünkből nem engedünk! Sokat firtatta ma a törvényszék, hogy ki adta le április ti­zenkilencedikén este a hetes számú jelzést, a­mi azt jelenti, hogy minden vonatot fel kell tartóztatni. En­nek a táviratnak nem akadt gazdája, s a tanúk vallo­mása egy hajszálnyival sem járult hozzá a titok meg­oldásához. A tárgyalás különben fenomenális lassú­sággal folyik, mert minden tanút tizenhárom védő ostromol megszámlálhatatlan kérdésekkel. Az ítélő­­tanács ma átköltözött a jóval tágasabb esküdtszéki te­rembe, melyet a szorongásig megtöltött a hallgatóság. A tárgyalás elején Geszti ügyész bemutatja az államvasutak igazgatóságának átiratát, melyben meg­engedi, hogy a tisztviselők a táviratokat illetőleg sza­badon vallhassanak. Az ügyész indítványozza, hogy a büntető perrendtartás 12. szakasza értelmében keressék meg a posta- és táviróhivatal igazgatóságát, hogy a sztrájkra vonatkozó táviratokat bocsássa a törvény­szék­­ rendelkezésére. Végül bemutatja a Zágrábban április 17-én föladott­­úgynevezett köröző táviratot, s kéri annak a fölolvasását. Györffy Gyula dr. a nyilvánosság érdekében tesz előterjesztést. A folyosón egész tömege a közön­ségnek kér bebocsátást, a­kiket az igazgatóság azzal utasít el, hogy nincs hely a teremben. Úgy látja, hogy még van hely a teremben s azért kéri az elnököt, intézkedjék, hogy a közönség bebocsáttassék. Gál Jenő dr. kéri, hogy a törvényszék az ügyész által becsatolt táviratokat adja ki a védőknek s egye­lőre ne határozzon a fölött, hogy azokat bizonyítékul fölhasználja-e a perben, mert a védelem csak akkor tud nyilatkozni, ha időt adnak neki a táviratok át­tanulmányozására. A törvényszék az ügyész által bemutatott irato­kat a fellüperhez csatolja s úgy a vád, mint a védelem által bejelentett újabb tanúk megidézését elrendelte. Elhatározta a törvényszék, hogy a posta- és táviróhi­vatal igazgatóságától a sztrájkra vonatkozó, összes táviratokat elkéri. Ezután folytatták a tanúkihallgatást. Kolossa Géza államrendőrségi felügyelőtől azt akarta megtudni az elnök, hogy Potinca Lajosnak milyen szerepe volt a sztrájkbizottságban. A tanú el­mondta, hogy Potinca bejelentette neki, hogy lemond a bizottsági tagságról, de hogy milyen részt vett a tizenhármas bizottságban, arról nem tud semmit. J­olínca: Azt akarom bizonyítani a tanú úrral, hogy mikor én 23-án a személyvonattal ki akartam menni Rákosra, a felügyelő úr engem kiutasított a pályaudvarról, mondván, hogy hiszen én is sztrájkolok Kolossá. Arra emlékszem, hogy kiutasítottam, de hogy az mikor történt, azt nem tudom. A tanú elmondja még, hogy mikor Turchányi a felfüggesztésről értesült, azt mondta: Ennek még foly­tatása lesz. Az ügyész: Azt is tudta akkor, hogy a nagygyű­lés megtartását nem vették tudomásul! A tanú: Tudta. Az elnök: A­ki szolgálatba jelentkezett a sztrájk alatt, bebocsátották azt? A tanú: Igen. A portás mindenkit bebocsátott a kis­kapun, a­kinek az igazgatóságtól igazolványa volt. Savlay: Tanú úr tudni fogja, hogy engem, a­ki kilenc esztendeig benlakó voltam a nyugati pályaudva­ron, még a lakásomra sem bocsátottak be? A tanú: Igaz. Ki volt adva a rendelet, hogy ne bocsássuk be. Jurchányi: Izgatott hangon mondtam azt, hogy ennek folytatása lesz? A tanú: Kém. Györffy dr.: Ki adta meg az utasítást tanú úr­nak arra, hogy a pályaudvart elzárja? A­ tanú: A főkapitány. — Azt méltóztatott mondani, hogy az igazolvá­nyokra vonatkozólag az igazgatóság is adott ki ren­deletet. Honnét tudták, hogy a kis­kapun kit lehet be­­bocsátani. — Minden vasutast bebocsáthattunk. — Miért tiltották ki a pályaudvarról Sarlayt? ■— Hogy ne érintkezhess­ék azokkal a tisztviselők­kel, a­kik dolgoztak. Kardos Antal vádlott: Én 19-én és 20-án szabad­napos voltam s 21-én be akartam menni a pályára, de visszautasítottak. Kacsó vádlott megjegyzi, hogy míg az igazgató­ság igazolványait ki nem osztották, a gépvezetők közül senkit a pályára be nem bocsátottak. Bukov József, a rákosi pályaudvar főnöke a kö­vetkező tanú. Az elnöki Minő részt vett Potinca a sztrájkban? A tanú: ő 19-én, a mikor a sztrájk kiütött, szol­­gálat tételre jelentkezett s át is vette a szolgálatot. — Potinca 21-én is teljesített szolgálatot? — Akkor már nem volt dolga nevű, mert a vo­natok nem jártak, de azért kijött 22-en is és jelent­kezett nálam. — Nem tanúsított renitenskedő magaviseletet? •— Nem volt kivel. — Jó hivatalnok volt Petinca? — Igen, kötelességtudó ember volt. — Hány napig volt tagja a tizenhányas bizott­ságnak? _­­ — Azt hiszem, egy fél napig. Vázsonyi dr.: Tud ön valamit arról, mintha’ Turchányi vádlott sztrájkra buzdította volna a vas-­ utasokat? — Sőt ellenkezőleg, ő összetett kézzel könyör­­gött, hogy hagyják abba a sztrájkot. Az. elnök: Ez nagyon fontos, mert Turchányi­ akkor már föl volt függesztve hivatalától. Tudja ön, mikor értesült Turchányi arról, hogy föl van füg­gesztve? — Délután, öt és hat óra között. — Erősen kifakadt ekkor Turchányi? — Nem kissé izgatott volt ugyan, de azért to­vább intézkedett a vonatok fogadásáról. — Este hét-nyolc órakor ne­m tett valami ellen-; szegülő nyilatkozatot? — Nem. A 165. számú vonattal be akart jönni a fővárosba, a­hol, mint mondotta, egy bizottsági ülésen, kellett volna résztvennie. De ez a vonat csak másnap reggel ment be a fővárosba. Vázsonyi dr.: Igaz-e, hogy Turchányi fölállott a vonat lokomotivjára és azt mondotta, ha őt föl is füg­­­gesztették, azért a tömeg maradjon nyugodtan? — Igen, ezt mondotta. — Tud-e arról, hogy Turchányi izgatott volna a kormány ellen? A tanú (csodálkozva): Hiszen úgy tudom, hogy Turchányi erős kormánypárti. (Derültség.) Lengyel Zoltán: Április 20-án reggel hét órakor senkit sem eresztettek be a pályaudvarra már? — Senkit. De később már igazolványnyal be le-­­hetett jutani. — Hogy tört ki a sztrájk? .•­ Este hat óra felé sok idegen vasutas jött baj a pályaudvarra, a­kik a 619. számú személyvonatot hirtelen leintették. (Derültség.) Turchányi: Tud-e tanú úr arról, hogy a 13-as­ bizottság tagjai voltak azok, kik a békét megakadd­­­lyozták? — Nem. De én úgy láttam az újságokból, hogy mégis csak ők voltak azok, a­kik nem akartak bé­­külni. _­­ Győrffy dr.­: Miért állott meg a 165. számú vonat ? — Mert a vasutasok ,éktelen ordítással és jel-­­zésadással leintették a vonatot s kijelentették, hogy, mivel a vezető embereket felfüggesztették és gyülé- • süket nem engedték meg, ők nem dolgoznak tovább.] — A tisztviselők esetleg behozhatták volna új vonatot? — Nem, mert a gőzt kieresztették a gépből.­­Geszti dr. ügyész: Igaz az, hogy Turchányi­­ azt telefonozta önnek, hogy az öt felfüggesztő ren­deletet küldje el a tanú a demokrata körbe? — Az igaz, hogy telefonon megkértek erre, de­ nem Turchányi volt az, a­ki telefonozott, hanem egy is- í merettem hang. — Verebélyi vádlott jelentkezett szolgálatié-.. felre ? ■— Nem. — Ha akart volna, jelentkezhetett volna? _ ^ — Nem nagyon, mert a katonaság és a csend-­­­őrség senkit sem bocsátott be a pályaudvarra. Az elnök: Itt a 7-es számú jelzésről is szó­ lesz. Mondja meg nekem, mi az a 7-es jelzés? — Minden vonatot föl kell tartóztatni. — Hivatalosan megállapított jel ez?­­— Igen. Ezzel a jellel nyílt pályán is minden vonatot meg lehet állítani.­­ Az elnök: Milyen hosszú vonalon adhatják le ez a 7-es számú jelzést? A tanú: Két állomás közt. •>, — Hát akkor hogyan adhatták le mégis ezt a jelzést az egész vonalon? i— Azt még ma sem tudja senki. ■— Ki adta meg azt a jelzést? — Nem tudom. — Meg lehet állapítani, hogy azok a távira­tok melyik állomásról jöttek? !' — Azt nem lehet megállapítani, mert nem volt feladó-állomás jelezve. Turchányi: Igaz-e az, hogy a­mikor a 7-es­ jelzés hallatszott, még én kérdeztem, mi az? —­ Igen, ez igaz, de nem tudom, hogy az volt-e a 7-es jelzés. Ezután a tanút megeskettetik. Messingen József helyettes­ állomásfőnök a kö­­­vetkező tanú, hallotta, hogy Petrnca részt vett a­ mozgalomban, de közvetetten tudomása nincs sem­­­miről. Arról sem tud, hogy Potinca bujtogatott, vagy valakit a munka abbahagyására rábírt volna. — Tud ön a 7-es jelzésről?­­— Igen, de én figyelmen kívül hagytam s le­­adóiról nem tudok semmit. A tanút megeskettetik. 11

Next