Budapesti Hírlap, 1904. június(24. évfolyam, 151-180. szám)
1904-06-02 / 152. szám
10 BUDAPESTI HÍRLAP. (152. ez.) 1904. juntas 2. — (Riadalom egy kaszárnyában.) Gyulai tudósítónk írja, hogy a József kir. herceg nevét viselő honvédkaszárnyában tegnap éjjel nagy riadalom támadt. A kaszárnyával szemben van a katonai ruharaktár, hol állandóan fegyveres őr vigyáz. Tegnap éjféltájt egy szürke felöltőben levő ember az őrre revolverrel lőtt, azután futásnak eredt. A lövés zajára a kaszárnyában riadót fuvattak s átkutatták az egész környéket, de a merénylőt nem tudták elfogni. A vizsgálat úgy a polgári, mint a katonai hatóság részéről folyik. (Apagyilkos katona.) Székesfejérvári tudósítónk jelenti: Gonosz mámor és föllobbant indulat rettenetes szerencsétlenségnek lett okozója. Lénárd János székesfehérvári baka tegnap hazament a tarabari búcsúra. Az apja, Lénárd Mihály ittas fővel belekötött a katonafiába és mámoros dühében késével homlokon szúrta. Azután revolvert kapott elő az öreg, de ezt már kicsavarta a kezéből a fia és kétszer rásütötte az édesapjára, aki holtan rogyott össze. Az apagyilkos katonát csendőrök kisérték be Fejérvárra a katonai hatósághoz. (A szárazság őrültje.) Gyulai tudósítónk írja: Tóth András gyulai gazdálkodó valamikor jobb napokat látott, de több elemi csapás után vagyonkája megcsappant. A tartós szárazság kétségbeejtette, hogy még meglevő kis vagyonát is elveszti s már napok óta búskomorságba esett. Tegnap aztán öngyilkos kísérletet követett el. Családja nagy küzdelemmel tudta megfékezni. Beszállították Békés vármegye gyulai elmegyógyító intézetébe. (Rendőri hírek.) Solti tolvaj. A rendőrség letartóztatta Vörös Alfonzné, született Kende Gizellát, aki a Károly-körut 9. számú selyemárta üzletből lopott. — Elgázolás. Ma délelőtt a Mátyástéren egy bérkocsi elgázolta Kolompár Ferenc cigány, hároméves Ferenc nevű fiát, akit a mentők a Trókuskórházba szállítottak. — Baleset. Olajos András napszámos ma délelőtt a Szépvölgy utca 18. számú házában földhányással foglalkozott. Közben egy földréteg leomlott és maga alá temette a munkást. Az irgalmasok kórházában ápolják. — Az összekötő vasúti hid budai oldalán egy kőszállitó hajó fölvonó hidjáról Vida János napszámos lezuhant. A mentők az István-kórházba vitték. — Tolvaj asszony. A rendőrség letartóztatta Tóth Józsefné, született Balázs Máriát, aki egy Tóth József munkás nevéreérkezett kétszáz koronás küldeményt illetéktelenül fölvette és a pénzt elköltötte. — Katolikus középiskolai fiúnevelő-intézet. Budapest, I. kerület, Mozdony utca 15. szám. Az intézet célja középiskolai tanulókat katolikus szellemű nevelésben részesíteni, egyúttal a házi tanítás által középiskolai tanulmányaik elvégzésében is elősegítvén őket. Az intézet élén a budai Mária-kongregáció egyik praesese, Esztergom főegyházmegyei áldozópap áll. Az intézet a főváros legegészségesebb helyén, a budai hegyek alján, nagy kertben van. Berendezését tanuló-, étkező-, háló-, fürdő- és betegszobák képezik. A növendékek egészségi állapotáról, viseletéről és a tanulásban való előmeneteléről a szülök rendes időközökben értesítést kapnak. Egészségi állapotukra az intézeti orvos felügyel. Az évi tartásdíj 800 korona. Ennek fejében a növendék teljes ellátást, élelmezést, mosást, gyógykezelést stb. és ismétlő oktatást (korrepetálás) nyer. Semmiféle mellékes díj nincs. Fölvételre lehetőleg június 30-ig kell jelentkezni, hogy a középiskolába való beiratás idejekorán, július első napjaiban, megtörténhessék. Későbbre halasztva, kérdéses, kap-e a növendék helyet az iskolában. A fölvétel alkalmával a tartásdíj 10 százalékát kell letenni biztosíték gyanánt, mi az I. negyedévi részletből leszámittatik. Az iskolai kiadások, tankönyvek stb. a szülőket terhelik. Részletesebb tájékoztatást kívánatra az intézet vezetősége ad. — A Yost-gép írása kifogástalan, mert a Yost nem szalagos írógép. Yostirógépr.-fc.Bpest,Newyork-palota. — Motoros kerékpárom a legtökéletesebb közlekedési eszköz. Gyors, egyszerű, olcsó. Bpest, Ülői-ut 11. — Weszely István, IV., Váci-utca 9., ajánlja eredeti angol férfi- és női felöltőit és vízhatlan köpenyeit. — Földes K. gyógyszerész Aradon oly kiváló toilett-cikkeket készit, melyek fölöslegessé teszik a sok külföldi szépítőszereket. Utánzatoktól óvakodjunk. — Aneroid légsulymérőket, Hygrometereket, Polymetereket, hőmérőket stb. ajánl Calderoni és Társa Budapest, Váci utca 1. — Iskiász, köszvény, reuma, csonttörés, valamint női bántalmak és azok utódajai ellen biztos gyógyulást nyújtanak Berkulesfürdő világhírű kondus és konyhasós természetes melegforrásai. A szerény jövedelemmel bíró közönség 50 százalék árkedvezményben részesül július és augusztus 26-ika után. A Kohitsch-Sauerbrunn fürdőhelyen az idén Sok nevezetes átalakítás njítás történt. A „Kaiserbadh“ új gyógyítóintézet nemsokára teljesen elkészül és még június hónapban átadják a használatnak. A fürdőhely látogatottsága az idén tetemesen élénkebb, mint az elmúlt években volt, ami a fürdőhely forrásainak kiváló hatását bizonyítja. Állandóan növekedik az átutazó vendégek száma is, mert Rohitsch-Sauerbrunnt most vasúton könnyen és olcsón el lehet érni. Az idő állandóan szép és száraz. — Harisnyák, fürdőruhák és trikók minden minőségben Rosier Józsefnél, Budapest, V., Harmincad-u. 2. József-tér sarok. Petőfi iskolatársa. Irta Rédei Ferenc. Kiskőrös határában birtokot parcelláztam. Ahányszor a vonat berobogott velem ebbe az alföldi városba, Petőfi Sándor képe jelent meg a lelkemben, a költőkirályé, akit itt született egy becsületes mészárosmester fiának, hogy azután dicsőségével meghódítsa a világot. Megnéztem a szülőházát: egyszerű kis ház az, megnéztem a szobrát, szerény kis szobor az; és a lelkemet, amely megtelt a nagy költő emlékével és mélységes megindulással, nagy erővel fogta meg egy vágy: nem találhatnék-e itt, a Petőfi szülővárosában embert, aki ismerte őt, mint gyermeket, talán együtt járt vele iskolába is és emlékszik Petőfi Sándorra abból az időből, mikor még csak Petrovits Sándor volt? Ezt az óhajtásomat elmondtam az én, a munkámban megbízott emberemnek, Kelemen Istvánnak. Ez a Kelemen István valóságos példája a hűséges lelkű, igaz szavú, becsületes alföldi magyar embernek. Az ő szaván bátran el lehet indulni. Kelemen István maga fiatal ember, ő személyesen nem ismerhette Petőfit, de azt mondta, hogy tud ilyen embert Kiskőrösön. Legéndy Györgynek hívják. Földműves ember, nagyon öreg ember, de még egyenesen lépked és nagyon jól emlékszik Petőfi Sándorra, akivel együtt járt iskolába. Az tudna beszélni róla. Nagyon megörültem a hírnek, ha nem lett volna már öreg este, azonnal fölkeresem Legéndy Györgyöt, de mert a pihenésében zavarni nem akartam, csak másnap, vasárnap mentem át hozzá. Nádfödedes, hófehérre meszelt faluházban lakik az öreg. Az udvar közepén hatalmas eperfa, az egész háztájékon mindenütt rend és tisztaság. A templomból jött haza öreg Legéndy György és a mikor beléptem, éppen a konyhában foglalatoskodott. Szép, tiszta öreg ember, gyolcsgunyája fehér, mint a patyolat, az arca simára borotválva, ősz bajusza rendre, becsületre szoktatva, hófehér haja gondosan fésülve. — Adjon isten jó napot, Legéndy György bátyám, köszöntöttem őt s annak rendje, módja szerint megmondottam, hogy ki vagyok. Az öreg kezét nyújtotta. — Hozta Isten, uram, viszonozta az üdvözlést s odalépett a tűzhöz és kavarta a bográcsban pirkadó rántást. — Egy kis ebédet főzök magamnak, mentegetőzött az öreg. — Ebédet? — Igen, levesnek rántok, sütök húst, hozzá néhány szem krumplit. - : fi — Nincs, aki megfőzze? — Kincs bizony. Három asszonyt temettem el, a két leányom meg régen férjnél van. — Azt hittem, hogy eladó lány van a háznál, olyan tisztára van söpörve az udvar, fehérre meszelve a ház. Hát azt ki csinálja? — Magam. Kézze meg csak a kertemet, milyen szépen nő ott minden! Magam ástam, vetettem, magam kapálgatom, pedig már elmúltam nyolcvan esztendős! Az öreggel kimentünk a kertbe. Csakugyan ezen is meglátszott a jó gazda gondos keze. — Kijárok én, uram, még a határba is dolgozni, folytatta az öreg. Tegnap egész nap gyomláltam. Kézzé, milyen a tenyerem. A nagy szárazság nagyon megrögzítette a gazt, alig lehetett kitépni. Az öreg ember keze csakugyan erősen föl volt hólyagozva. — De nézze csak, Legéndy György bátyám, hát miért nem megy valamelyik lányához, ott jobban gondját viselnék? — Rém megyek, uram. Mind a két rem igen jó gazda, az egyiknek hatvan hold földje, de csak szívesebben vagyok én a magaméban. — Csakhogy sok vesződséggel jár ez. — Uram, a munka az én életem. Ha már dolgozni nem tudok, akkor én már meg is haltam. Csakhogy munka és munka között is van ám különbség. Én csak az Istennek dolgozom és magamnak. Ez jóleső munka. Ez a munka a szabadság! A megfizetett munka, az rabkenyér, annak keserű az íze. Csodálkozva néztem az öregre. — Nem hiszi, uram? kérdé tőlem. Pedig ez így van. Az öreg most benyitott a kamrába. Hozott ki egyet-mást az ebédhez. Itt sorjában állottak a zsákok. Mindegyikben volt valami: liszt, rozs, bab, korpa. — Amit mondottam a szabadságról és a munkáról — kezdi újra a szót az öreg, mikor a kamarából kilépett, azt uram a Petőfi gyönyörűséges verseiből tudom. Mind igaz a’... — Úgy hallom, figyelmed, Legéndi György bátyám a nagy költőnknek, Petőfi Sándornak volt az oskolapajtása ? — De akkor még Petrovics Sándornak hitták, igazitá a nevet az orosz. Igaz, úgy van. Együtt jártunk, oskolába. — Tehát emlékszik még rá? — A Sándorra? Hogyne emlékezném? Aztán az öreg következetesen csak Sándornak mondotta Petőfit. Ezzel is jelezni akarta azt a benső barátságot, mely kettőjük között volt. — Hol jártak együtt iskolába? — Itt Kiskörösön. Akkor a Sándor apja már elhurcolkodott innen Szabadszállásra s ott volt korcs- maros, meg mészáros. A Sándor a keresztanyjánál lakott, özvegy Vidánnénál, a kinek ott volt a háza, ahol most a közjegyző lakik. Ő rendesen megvárt al házuk előtt, aztán együtt mentünk az oskolába. Karyon jó pajtások voltunk. — Jó fiú volt Petőfi Sándor? — Nagyon jó, mindenét megosztotta velem. Küll mindnyájunkhoz. — Hát a tanítója szerette-e? — Hogyne! Éleseszü gyerek volt a Sándor.— Könnyű a fölfogása. Az apja külön még német nyelvre is taníttatta. Két német könyve volt, nekem is ma,gyalázgatott belőlük, de rajtam bizony nem fogott. — Iskola után összejártak-e barátkozni és jifi- szani ?" — Jóformán mindennap együtt voltunk. Mintha, most is látnám a Sándort a karéj kenyérrel besompolyogni az udvarunkra. Itt volt a házunk a másik soron, a város végétől akkor az ötödik volt, most már a huszonötödik volna, annyira megnövekedett Kiskőrös. Mikor megettük az uzsonnakenyeret, akkor rendeben nekiállottunk birkózni. — Kém labdázni? — Azt is, de ritkábban. Inkább csak birkózttunk. Abban sokkal nagyobb öröme tellett a Sándornak. Kihoztuk az apám szűrét, leteritettük az udvarra?.. de azt csak azért tettük, hogy a Sándor ruhája ne legyen piszkos, mert arra a figyelme nagyon vigyázott. — Melyikük volt erősebb? — Hol én kerültem fölül, hol meg ő. Sándor ugyan tizenhat hónappal idősebb volt mint én, de azért nem igen birt velem. — Aztán csak ketten pajtáskodtak? — Néha összejöttünk sokan, de nagyon ritkái, és csakis akkor hívtuk a többit, mikor katonásdit játszottunk és háborúztunk. Ezt a játékot is nagyon szerette Sándor, különösen, ha nem volt nagyobb fiú s ő lehetett a vezér, amit egyébként sem engedett át, másnak. — Más valami csintalanságot nem követtek el?. Ném dézsmálták meg másnak a gyümölcsét, szőlőjét?. •— Ilyesmit uram, meg nem tett volna a Sándor, a világért. Gyermekkorában is nagyon büszke és rá-; tartós volt a becsületére. Csak egyetlen egyszer követtünk el olyat, a miért megróttak minket s engem, az apám irgalmatlanul el is vert. A Sándor nagyon szerette az irótollat s azt akarta, hogy neki mindig több irótolla és ceruzája legyen, mint másnak. Az irótollat akkor nem a boltosnál vettük, hanem hidtoll,ból magunk faragtuk. Künn voltunk a libalegelőn, Sándor megszállotta a vágy, hogy mennyi irótollnak valót lehetne most szerezni. Nekem is volt hozzá kedvem. Sándor azt mondotta, hogy ő majd zavarja a ludakat s beszorítja a sövény sarkába, én aztán fogdossam el őket s tépjek belőlük tollat. Egész sereg libát hajtott a Sándor s én sorba fogdostam őket és tépdestesm a tollakat. Egy vastag köteg toll lett a zsákmány s mi megelégedetten tértünk haza. De rajta vesztettünk, mert a libák gazdája csakhamar előkerült s ez az asszony sírva jött panaszra az apámhoz. A tollat ekkor már eldugtuk s mi ott ültünk a konyhában egy zsámolyon mind a ketten, mintha mit se tudnánk a dologról. Mikor az asszony, elment