Budapesti Hírlap, 1904. június(24. évfolyam, 151-180. szám)

1904-06-06 / 156. szám

­ BUDAPESTI HÍRLAP. (156. sz.) 1904. június 6. 4 tisztelt előfizetőinket, hogy új címüket ideje­ korán közöljék velünk. Minden erre vonatkozó bejelentéshez szüksége van a kiadóhivatalnak egyúttal arra a címszalagra is, a melylyel az előfizetett példány a legutolsó tartózkodás helyére ment. Külföldre való költözködés esetén kérjük a portókülönbözet meg­térítését is. fgis?“ Nyáron az egész fürdő­ évad alatt előfizetőink kívánságára a lapot bárhová utá­nuk küldjük, még akkor is, ha többször vál­toztatják tartózkodásuk helyét. ggis. A főváros környékén levő nyaralókba idején, pontosan vitetjük a lapot. , N A P S H I R E K. Budapest, jun. 5 Rózsaünnep a Margitszigeten. (Saját tudósítónktól.) A Margitszigeten ma rózsaü­nnep volt. Az ünnepet a József királyi herceg védősége alatt álló Szanatórium-Egyesület rendezte és megjelent, azt lehet mondani, részt vett benne egész Budapest. Hatalmas, szinte tékozlóan gazdag programot­ állított össze a rendezőség, de az ünnepség legnagyobb dísze, látnivalója mégis maga a közönség volt. Ekkora sokadalom egyszerre talán még soha sem volt szent Margit rózsás szigetén. Déltől kezdve egész este hat óra tájig gyalog, kocsin, hajón, villamoson csak úgy ömlött az ember a szigetre. A Margit-hídon órák hosszat valóságos emberfolyam hömpölygött, a jegykiadó állomásokon, a hídfőnél és könyöklőnél ak­kora volt a tolongás, hogy igazán szükség volt a rendőrökre. Azt lehetett hinni, hogy nem maradt ez­­zen a városban, mind itt van lenge és színes tavaszi ünneplőben, örülve magának, a tavaszi verőfénynek, e gyönyörű nagyváros egybeáradt vidám életének, érdekesség és szépség dolgában semmi más látnivaló é­l­hullámzó sokadalommal nem veresnyezhetett: az asszonyok, lányok viruló seregéből kitelt volna nem egy, de száz ragyogóan sikerült szépségverseny. Ennek magának a látására tömegben kellene tódulni Buda­pestre az idegennek. Az amúgy is bűvös tavaszi szépségben pompázó szigetet az ünnepségre dúsan földiszítették. A hídhaj­­lás két oldalát almpion-füzérrel és sűrű zászlósorral szegték be. A sziget csúcsán hatalmas diadalkaput emeltek, csillogó aranyos pajzsokkal és lombdiszitéssel. A nagy födött bejáró előcsarnokát aranyrojtos drapé­riával ékesítették, itt fogadta a rendezőség József és­­József Ágost királyi hercegeket, a­kik délután öt óra­kor érkeztek. Sok ezernyi tömeg riadó éljenzéssel kö­szöntötte őket. József királyi herceg Lukács György főispán, az egyesület elnökének üdvözlésére néhány barátságos, szíves szóval válaszolt és örömének adott kifejezést, hogy ilyen hatalmas, szép közönség jött el az ünnepre. A királyi hercegekkel egyidőben érkeztek Lobkovitz herceg, feleségestül, Hadik-Barkóczy Endre gróf és a felesége és Andrássy Géza gróf, a­ki auto­mobilon jött gyönyörű leányával. A sziget alsó részén egy hirtelen támadt, káprá­zatosan színes tündérváros hangos, vidám és elegáns élete pezsgett. Mindenfelől sátrak, fantasztikus for­májú kis tolókocsik, minden szép aszonyok, leányok árultak valamit: virágot, pezsgőt, édességet, vagy sze­rencsét, azaz, hogy a tombolajegyet. Az előkelő gyö­nyörű női seregben, a melyet ez alkalomra a jótékony­ság a merkantilis lobogó alá sorakoztatott, a következő hölgyek voltak: Almássy Györgyné grófné, Bayer Béláné, Csiky Kálmánná dr.-né, Deryké Kálmánná dr.-né, walterskircben Effenberger Ágost­onné, Eötvös Bálintné dr.-né, Radeczky Bernbach grófné, Forgách Jánosné, Faragó Gézáné, bogáti Hajdú Imréné, Havas Mórné, Henszelmann Kálmánné dr.-né, Heufel Sán­­dorné, Helebrandt Jánosné, Jónás Ödönné, Keglevich Arturne grófné, sámsoni Margittay Tihamérné, Ma­­leczky­­Viknosné, Medek Vincéné, Mátray Sándorné, Martos Ferencné, Mészáros Jánosné, Moór Mihály dr.-né, O’Donnel Hugóné, Pulszky Ferencné, Porcsin Elvira grófnő, özv. Pongrácz Auguszta, Ranck Re­­zsőné, Schwarcz Félixné, Ságody Gyuláné dr.-né, Szilva Gézáné, Szokolay Kornéln­é, Tollagi Adolfné, Vajda Zsigmondné, Vladár Józsefné dr.-né, Véber Ottóné, Vojnits Gábor­né, Vossits Károlyné, a­kiknek még egy csapat szép fiatal urileány segített az árusí­tás munkájában. A királyi hercegek és társaságuk először is a sporttelepen fölállított színpad elé mentek, a­melyen a Népszínház művészei és művésznői rendeztek ének, tánc és szavalati előadást. Komlósi Emma, Jlaskó Géza, Szirmai Imre, Dóri Margit, Rédey Szidi, Bár­sony Réné, Szécsi Rózsi énekeltek, Kápolnai Irén, Kovács Mihály, Pázmán Ferenc táncoltak, Petrás Sári szavalt. — Egy másik színpadon a kis Hajós Mariska utánzott nagy ügyességgel ismert művésznő­ket. A Magyar Színház személyzete Tarka Színpadot rögtönzött. Ennek is volt tengernyi közönsége. A bal­oldali Dunaágon ezalatt hat evezős-egyesület csónakos csapatai vonultak el gyönyörű rajban a csillogó víz hátán. Az alsószigeti vendéglő előtt gyermek-szépség­verseny volt, a sporttelep fölső részén pedig nagyon mulatságos, tréfás bikaviadal, kasírozott lovakkal és kasírozott bikával. Közönség, hála a rengeteg tömeg­nek, dúsan telt mindenfelé. A katonabandák se pi­hentek, a zene folyton szólt. A műsor utolsó száma a tűzijáték volt. Durrogtak a rakéták és színes sűrű csil­lagok, bombák kavarogtak a levegőben. Azután, kilenc órakor, megszólalt a takarodó hangja, de a közönség még tömegben hömpölygött később is az ünneplő szi­geten. Budapest közönsége pazar kézzel szórta ma a jó­tékonyság filléreit s bizonyára nagy összeg jutott az irgalmas­ egyesületnek.­­ (A király Budapesten.) A király ma kora reggel a várkertben sétált, azután nyolc órakor a Szent István-kápolnába ment és misét hallgatott. Délben a felsége Dietrichst­ein herceg szárnyse­géddel ellátogatott Benczúr Gyula festőművész mű­termébe, s megtekintette a mester legújabb képét, a­mely a Szent István-bazilika egyik mellékoltára szá­mára készült. A hatalmas kép azt a jelenetet örökíti meg, midőn Szent István király fölajánlja Szűz Máriának, Magyarország védőasszonyának a magyar koronát. A király hosszú ideig figyelmesen nézte a képet, s miután megdicsérte, megkérdezte a művész­től, hogy a másik oltár képét ki festi. — Stettka Gyula, felség, válaszolt Benczúr. — A­mint hallom, a templom belseje nagyon szép lesz, — szólt ismét a király. Azután átment a más­ik műterembe, hol Benczúr az állam által megrendelt nagy millenáris képen dol­gozik. Ebben a műteremben van a Nemzeti Kaszinó nagy király-arcképe, Wlassics Gyula volt kultusz­­miniszter képmása, és néhány más, a Műcsarnokból visszahozott festmény, köztük egy női arckép. A király ezt az arcképet megpillantva, megjegyezte, hogy már látta a kiállításon, majd megkérdezte Benczúrt, hogy az ő képén fog-e még valamit dolgozni? — Már átfestettem egy kissé az arcot — vála­szolt Benczúr. A király félóráiig tartózkodott a műteremben, elismerését fejezte ki Benczúr Gyulának, azután a várpalotába hajtatott. Ő felsége hétfőn délelőtt tíz órakor kihallgatást ad. Ez lesz az utolsóelőtti kihallgatás a király mostani ittléte alatt. . . (Uj főispáni titkár.) A belügyminiszter, mint a hivatalos lap mai száma közli, Perczel Miklós dr. belügyminisztériumi fizetéstelen segédfogalmazót kinevezte valóságos segédfogalmazóvá és kirendelte szolgálattételre főispáni titkári minőségben Győr vár­megye és Győr város főispánja mellé. •­ (Jókai emlékezete.) Komárom város, Jókai szülővárosa, ma nagy gyászünneppel hódolt nagynevű szülötte emlékének. Reggel a református templomban gyászistentisztelet volt, melyen az összes hatóságok és notabilitások megjelentek.­­Antal Gábor püspök szép beszédben vázolta Jókai fényes pályáját. Az is­tentisztelet után Gürfzözy főispán elnöklésével a város gyászközgyűlést tartott, melyen Jókainak Komárom­ban időző rokonsága is megjelent. Az emlékbeszédet Kiss Gyula dr. bizottsági tag mondta. A tanács ja­vaslatára egyhangúlag elhatározták, hogy Jókainak szobrot emelnek. A kivitel módozatainak megállapí­tásával a városi tanácsot bízták meg.­­ (Tisztelgés a honvédelmi miniszternél.) Nyíri Sándor honvédelmi minisztert valóságos belső titkos tanácsossá történt kineveztetése alkalmából a honvédelmi minisztérium személyzete Cromon Dezső államtitkár vezetésével m­a délelőtt testületileg üdvö­zölte.­­ (Ebéd a francia hadihajón.) Fiuméból jelentik, hogy a Dougnay Tronin nevű francia hadi­­iskolahajó parancsnoka, Berryer sorha­jó­ kapitány teg­nap ebédet adott a hajón, melyen Roszner Ervin báró kormányzó, Sachs Móric viceadmirális, a fiumei hadi­tengerészeti akadémia parancsnoka, Vió Ferenc pol­gármester, Bevelly francia alkonzul, Csanády vezér­őrnagy, Fest Kálmán, Gál Tibor miniszteri tanácso­sok és a fiumei helyőrség tisztikarának több tagja vett részt. A francia tisztek tiszteletére pedig Sacis Móric ellentengernagy adott ma ebédet a haditenge­részeti akadémia palotájában. Az ebédre ugyanazok voltak hivatalosak, a­kik a tegnapi ebéden résztvet­tek. A francia iskolahajó holnap reggel indul Biumé­­ból és több napi tartózkodásra Velencébe megy­. (A pörbefogott vasutasok) család­tagjainak segítésére alakult bizottság országos gyűjtés rendezése végett kérelemmel fordult a belügyminiszterhez, ki a gyűjtésre szóló engedel­­met megadta. A bizottságot kizárólag ember­­baráti célok vezetik, a segítés által is közrehatni óhajt a lelkek csillapítására és minden politikától távol áll, a­mint a bizottságnak pártkülönbség nélkül való összeállítása is mutatja. A bizottság ez után kéri a vidéki sajtót is a felhívás közlésére, mely Eötvös Károly tollából ered és szószerinti igy hangzik: Fölhívás a jólelkű közönséghez! "A vasutasok munkaszünete és az ezt követő hatósági és bírósági intézkedések következtében sok családi élet, sok ártat­lan nő és gyermek nyugalma és jóléte szenvedett súlyos zavart. A szenvedések enyhítésére a jó lelkek részvéte és szerény adománya szükséges. Erre hívjuk föl a nemesen érző közönséget. Bírák és kormányzók dolgába nem avatkozunk: férfiember viselje sorsát, de mentsük az ínségtől a nőt és gyermeket, a sújtott csa­ládot. A legkisebb adomány is emberséges cselekedet." Pusztán emberbaráti érzés vezet bennünket és épen ezért gondunk lesz rá, hogy a segítés csak oly mértékül legyen, hogy a munkaszüntetés utólagos jutalmazásá­­­nak színével ne bírjon. Az adományok esetleges fölös­legét a hatóság által helybenhagyandó más ember-, baráti célra fogjuk fordítani. Az adományokat kérjük „a vasutasok részére“ jelzéssel a hírlapok útján, vagy, közvetetlenül Burányi József bizottsági pénztároshoz (Budapest, VI., Andrássy­ út 27. I. em.) küldeni, a­hol délelőtt 9—12 és délután 3—6 óráig névtelenül is lehet befizetéseket eszközölni szelvényes nyugta ellené-­ ben. Bánffy Dezső báró s. k. elnök. Hetecs Antal dr. b. k. jegyző. Surányi József s. k. pénzáros. Eötvös Ká­roly, Olay Lajos, Vészi József, Hock János, Szatmári Mór e. k. országgyűlési képviselők. Puky József s. k. nyug. kir. táblai elnök; Légrády Imre dr., Fleisch-­­mann Sándor dr., Lóránt Dezső s. k. lapszerkesztő;; Rózsavölgyi Manó dr., Székács Antal dr., Feleld Béla dr., Ruszt József, Leitner Adolf dr. s. k. fővárosi bi­zottsági tagok.­­ (A reformátusok konventje.) Holnap, hét­főn délelőtt 10 órakor kezdődik az ev. reformátusok konventje a Lónyai­ utcai református főgimnázium dísztermében. A konventnek legfontosabb tárgya­ az, Őszkor tartandó zsinat előkészítése. A konventen, a­mely három napig fog tartani, Bánffy Dezső báró fő­, gondnok és Kun Bertalan püspök elnököl.­­ (Trefort-szobor a fővárosban.) Csak 3 minap gazdagodott a főváros két uj szoborral s ma délelőtt ismét lelepleztek egy emlékművet: Trefort Ágoston, néhai kultuszminiszternek szobrát. Az egye­temi és műegyetemi tanárok már évekkel ezelőtt­ mozgalmat indítottak a szobor ügyében. Az akkor, begyűlt pénzt a Természettudományi Társulat gon­dozta és növelte, míg végre most fölállították a szob­rot a múzeum-körúti egyetemi telepen. A leleplező­ ünnepen megjelentek: Berzeviczki­ Albert közoktatásügyi miniszter, Eötvös Lóránd báró,­ az Akadémia elnöke, Fraknói Vilmos püspök, a Tre­­fort-család részéről, özvegy Batthyány Ferencné grófné Trefort Edit, Szalay Imre, a Nemzeti Mú­zeum igazgatója, Trefort veje fiával és leányával­, továbbá Than Károly és Korányi Frigyes főrendi­házi tagok, Wartha Vince és Hőgyes Endre miniszteri­ tanácsosok, Heinrich Gusztáv miniszteri tanácsos, a­ tudomány­egyetem és Bauszmann Alajos, a műegye­tem rektora, a két egyetem, tanácsa, valamint az egyetemi telepen dolgozó egyetemi és műegyetemi tanárok. Az ünneplők az élettani intézetben gyűltek. Össze, melynek épülete előtt az emlékszobor állt Wartha, Vince műegyetemi tanár, a Természet­tudo-­ mányi Társulat elnöke magvas beszédben méltatta­ Trefort érdemeit s maradandó alkotásait. A szobrot átadta megőrzés végett a tudomány-egyetem rekto­rának. E közben lehullt a lepel a szoborról, a­mely­ az egykori kultuszminisztert álló helyzetben, kezében iratcsomóval ábrázolja. Az életnagyságú emlékmű: Strobl Alajos művészi alkotása; a talapzatot Czigler.. Győző műegyetemi tanár tervezte s a maga költségén készíttette. Az egyetemi tanács élén Heinrich Gusz­táv dr. rektor kijelentette, hogy az egyetem min­den időben kegyelettel fogja gondozni az emléket." Az ünnep ezzel véget ért. " (Házasság.) Streda Antal, a Magyar-Osz­trák Bank tisztviselője eljegyezte Füszér Margitot Szé­kesfejérváron. Okányi Ferenc magy. kir. posta- és távirótiszt eljegyezte Sír­estik Etudit Szászrégenben. Baranyay Gyula kir. műszaki tanácsos június 11-én délelőtt tizenegy órakor tartja esküvőjét a krisz­tinavárosi plébániatemplomban hercegszőllősi Szöllősy, Etelkával, hercegszőllősi Szőlősy Gyula leányával.­­ (Iskolatársak találkozása.) Kengyel Já­nos tanító fölkéri iskolatársai­t, a kikkel 1894-ben az eperjesi ág. ev. tanítóképző-intézetben együtt végezte

Next