Budapesti Hírlap, 1904. július (24. évfolyam, 181-211. szám)

1904-07-01 / 181. szám

­ körülmények közt való vámszövetség ér­dekében? Mi más ez, mint az osztrák­­cseh obstrukciónak a gazdasági térről­­való elűzése ? Lehet, hogy ez sikerre fog vezetni­ ,valószínű, hogy sem az ausztriai, sem a magyar törvényhozási konszolidációt el nem érik általa, de a politikai morál szempontjából föltétlenül bizonyos, hogy az a parlament, a­melynek minden pártja arra a közös megállapodásra ju­tott, hogy a garanciális, 1899. évi XXX. törvénycikk a külön vámterületre vezes­sen s a vámszövetség dolgában a 14. sza­kasz nem alkalmazható, az a parlament önmagának halálos erkölcsi megsebzése nélkül a garanciális törvényt nem teheti félre és a 14. szakasz alkalmazását el nem fogadhatja. E lelkiismereti és erkölcsi kényszert a Tisza gróf pártja is mélyen érzi s e lelkiismereti és erkölcsi kényszer ellenére irányult kiegyezési politikát csak egy másik, egy új parlamenttel csinálhat­­hetetlen dolog, úgymond,-­a tömeg­ előtt beavatkozást tűrni a rendőrség eljárásába. -Mikor- -hosszasabban - tartott a vitatkozás Schmidt és­­Lengyel között, föl­hívta Schmidtet hogy­ miért tűri­ ezt a beavatkozást. Nem tudta,­ hogy a beavatkozó Lengyel képviselő, ezt csak később tudta meg. 'Lengyel viselkedése a hatósági eljárás meghiúsításának szándékát­­ mutatta, mert rápolgálta a rendőröket,' fölhívta, hogy bocsássák sza­badon. Len­gyel lekisérése egyenesen az.'6. rendeletére történt, miután saját­­szemével­­a­ hatóság elleni erőszakot látta. Schmidt­­Ede rendőrfelügyelő, tanú ismétli az április 27-iki jelentésben előadottakat. Figyelmeztette Lengyelt, hogy ne avatkozzék a rendőrség eljárásába, ez azon­ban azt felelte, hogy joga van, mert törvényhozó- Figyelmeztetés után is megfogta a rendőröket karjuk­nál, félni lehetett, hogy Lengyel fellépése folytán a nagyszámú közönségnél rendetlenségek keletkeznek, mert nagy volt az izgalom. Thuróczy ,rendőrfogalmazó tanú nem hallotta, hogy a rendőrségnél gorombáskod­­tak volna Lengyellel. Bán Balázs rendőr, tanú azt mondta, hogy Lengyel megfogta a vállát és azt han­goztatta, hogy minő jogtalanság­a bekísérte. A tanú azt felelte, hogy nincs joga a hivatalos eljárásba be­avatkozók Lengyel szavára a nagyszámú közönség a rendőrök ellen föllázadt és félni lehetett, hogy nagy rendetlenség lesz, mert nagy volt az izgalom. Damas­­kovics János rendőr, tanú: Lengyel kiabált, hogy majd megtanítja a rendőröket, a haszontalanokat. Megfogta a rendőröket karjuknál fogva és ki akarta szabadítani a letartóztatott jogot. Bertalan István rendőr, tanú látta, mikor Lengyel fogta a rendőrt és a rendőröket szidalmazta. Weigler Károly rendőr, tanú látta, hogy Lengyel megfogta a rendőrt, kiabált s meg akarta akadályozni a bekisérést. Ezután a bizottság a további eljárásról tanács­kozván, egyhangúlag elhatározta,­hogy a Lengyel Zol­tán által megnevezett tanúkat július 6-án, szerdán délután öt órakor fogja kihallgatni. Ezzel az ülés nyolc órakor véget ért.­­ Lengyel Zoltán felkéri mindazokat, a­kik április 24-én tanúi­ voltak elfo­­gásának, jelentkezzenek nála (József­ körút 42.) sze­mélyesen, vagy levélben. . A függetlenségi párt értekezlete. A füg­getlenségi és­­ 48-as Kossuth-párt pénteken, július elsején délután hat órakor a pártkör helyiségeiben értekezletet tart. Bánffy­ Dezső báró, mint parlamenti körök­ben hire jár, a képviselőház szombati ülésén fog először fölszólalni. Bánffy Dezső bárki ki csak az őszi ülésszakban akarta megkezdeni parlamenti sze­replését, azért kíván má­­r-most fölszólalni,­­mert Polonyi Géza mi­napi beszédében szóba hozta - mi­niszterelnöksége idején történt némely dolgát,­- külö­nösen pedig Héderváry gróf,­ akkori horvát bánhoz való viszonyát. Minthogy­ Bánffy nézete szerint Hlé­derváry gróf fölszólaláséban nem tisztázta eléggé a­­­dolgot, "ő"­akarja­­ezt­ az ügyet megvilágítani. Bizalom Szentiványi Árpádnak. Rimaszámb­latból" Írják a Magyar Távirati Irodá­nak. A kövi választókerület szabadelvű pártjának ma tartott gyű­lése Szentiválnyi Árpádnak, a­­ kerület országgyűlési képviselőjének a­ szabadelvű ..pártba­­történt belépését tárgyalta. A pártgyűl­s ezt, nagy­ örömmé, te bizalmai kifejezésével vette tudomásul, elhatározva, hogy a ke­rület képviselőjének jegyzőkönyvileg fejezik ki hozzá­való törhetetlen ragaszkodását és szeretet. 2 1 . ■ ■ ..............­­■■■—Ill» I. ...».........■■■....................... BUDAPESTI HÍRLAP. (181. sz.) 1904. julius £ . Az uj kínai követ a királynál. Ő felsége ma délután külön kihallgatáson fogadta Jongcsangotiien új kínai követet és átvette megbízólevelét. Tisza István gróf ünneplése. A szabadelvű pártkörben ma este igen nagy számmal jelentek meg a képviselők, a­kik lelkesedéssel üdvözölték Tisza István gróf miniszterelnököt mai beszéde alkalmából. A mentelmi bizottság ülése. "A képviselőhöz Mentelmi "bizottsága ma délután Szivárc Imre elnökle­tével ülést tartott. "Valasek János képviselő kérvényét, melyben ügyének elhalasztását kérte, a bizottság elutasította, miután az ügy el van intézve. Szederkényi Nándor által mentelmi jogának megsértése ügyében tett beje­lentés tárgyalására Szivet Imre kéri a bizottságot, hogy elnököt válasszon, miután az állítólagos men­­­telmi jogsértés éppen az ő képviselőházi felszóla­­­lása folytán történt. A bizottság ez ügyre elnökké Klobusitzky Jánost választotta meg. Következett Lengyel Zoltán mentelmi ügyének tárgyalása. Miután fölolvasták a főkapitány június 1-én kelt jelentését, továbbá Schmidt rendőrfelügyelő április 27-iki jelentését, a bizottság­­megkezdte a ta­núkihallgatást. Rudnay főkapitány hivatkozik a tényállás tekintetében junius elseji jelentésére. Le­ / George Sand. Irta Junius. George Sand századik ezüsésempját, a­ki 1804 július 2-án született, lelkesen, hálás kegye­lettel ünnepük a franciák. Nagy és nemes láng­ész volt ez a férfi nevet viselő asszony, ráadásul igazi művész, a­ki lelki szükségből írt, a­kinek válságos, zaklatott életében az alkotás gyönyörű­sége és vigasz volt. A­mikor, ezelőtt majdnem há­rom évtizeddel, 1876 június 8-án, hetvenkét éves korában, unokái között George Sand meghalt, Taine nekrológjában azt írta, hogy az összeg iro­dalmakban nincs egyetlen alak sem, a­kiről rész­letesebb, hitelesebb életrajzot lehetne írni, mint George Sandról s szó sem igen van, a­ki a részle­tes életrajzra jobban rászolgált volna. Leszárma­zását négy ivadék életén át aprajára, igen részle­tessen ismerjük, a maga viszontagságos, fizikai szenvedésekben, lelki válságokban páratlanul gaz­dag életét pedig száz kötetnél több regény, no­vella, elbeszélés, egy terjedelmes ön­életrajz s egész idő könyvtárnyi levelezés kommentálja. Származása nem ugyan törvényes, de természetes vonalon a trónig megy föl s mert George Sand, Du de van­­ márki asszony, életének egyik­ jelen­tős szakában demokrata, szocialista, sőt kommu­nista is volt: ellenségei sokat gúnyolódtak azzal a naiv dicsekvésével, hogy nem törvényes, de annál­­ természetesebb kapocs révén közel atyafiságban­­volt XVIII. Lajossal és X. Károlylyal, a leguillo­­tinózott XVI. Lajos öc­cseivel, Franciaország egymást, fölváltó két királyával. Dédapja, Erős Ágost szász választó, lengyel király korában a leghíresebb Don Juan, a­ki egy személyben Her­kules és Jupiter, olyan legény, hogy puszta kéz­zel patkókat tördelt, öklével leütötte az ökröt s meghódította, beírta korának minden szép asszo­nyát, a kit végzete közelébe vitt, vagy a kihez ő közel férkőzhetett. Ősanyja, a híres Königsmarck Auróra, a kit korában­ Dianának és Vénusznak­­tartottak, a­ki svéd földre szakadt brandenburgi ősnemes családnak volt a sarja. Apátnője volt a quedlinburgi apácáknak, de azért előbb a hanno­veri, aztán a drezdai udvarnál vidám és kalandos életet élt. Erős Ágost és Königsmarck Auróra szerelmének gyümölcse: Szász Móric, a kurlandi herceg, a francia marsal, Lecouvreur Adrienne híres szeretője, George Sandnak szépapja. Nagy­anyja Szász Móricnak és egy színésznőnek volt a leánya. Nem érthetetlen, ha George. .Sand, mi­után nyakig volt a maga visszás, boldogtalan, lealázó házaséletével,s nem lelkesedik a házasság­ért s ha első regényeiben a szabad szerelem mel­lett kardoskodott. Az ő származása­ az ivadékok többségében nem­ dicsekedhetett, törvényességgel. Szépapja királyi család törvénytelen, sarja, nagy­anyja ennek a herceggé emelt törvénytelen ki­rályi sarjnak a természetes leánya s maga is csak egy hónappal­ született..utóbb,­, hogy apja, Dupin Móric, tiszt a Napoleon­ hadseregében, feleségül­­vette Delabox­ de Viktóriát,... a­­­kit egy francia tábornoktól hódított el s a kinek már volt egy gyermeke, mielőtt George Sand, igaz nevén Dupin Auróra apjával megismerkedett volna. Természetes, ha George Sand, mikor ösz­­szes elődei közül egész Erős Ágost lengyel­ ki­rályig, csak apja, Dupin Móric­u­s­ nagyapja, Dupin de Francueil, származtak törvényes vi­szonyból, a­kinek családjában a házasság alig, de a szerelem annál nagyobb és döntőbb szerepet játszott: nem hevült a házasságért,­­de annál in­kább istenítette a szerelmet.­ Már szépapja, Szász Móric, a vitéz katona s a' vakmerő 'szerencse­­vadász e sajátságos vegyülete, hitte és hirdette, hogy a dogmának valamikor engednie kell a há­zasság dolgában; törvényesen meg kell állapítani, hogy a házasság csak öt évre köthető s ha mag­talan, nem újítható meg;­nincs olyan teológus, a­ki a­­ rendszer­­ istentelenségét­ bebizonyíthatnátj­­mivelhogy a‘ házasság egyetlen célja a fajfönn-' tartás. George Sand első regényeiben, a midőn is még frissek boldogtalan törvényes házasságának­ emlékei,- a midőn szabadulni- iparkodik attól a" méltatlan' embertől, a kihez törvényes feleségül­ ment, a ki két gyermekének apja, sokszor lelke­sen, nagy hévvel fejtegeti szépapja ideáját az­ házasságról. Szerinte is csak egy faja van a há­­­zasságnak s az szivben kötés.­*,Nincs kétségem»! -írja egyik regényében, hogy a hál ág megszű­nik, mihelyt az ember igazabb és va­­sabb lesz a* hogy kicserélődik emberségesebb* de azért nem­ kevésbbé szent kötéssel, a melyben,a férfi és a női­­viszonyából támadó gyermekek­­ nem fogják azt szülőket szabadságukban korlátozni.“ '' Abban az időben, a­­mikor sűrü egymásutánban-' kötötte az­ ' szivben frigyeket a regényíró Jules Sahdeau­ ve Li •a poéta Alfred de Musselevel, Pagerlo-val, a ve-­­­encei orvosdoktorral, a­ki Mussetnek­­-volt köz-­ fétetlen utóda, aztán Chopin-nel, a nagy muzsi-i ■kussál, hogy­ csupán leghíresebb viszonyait említ-­­sük: lemondott volna még az anyaságról is, pedig­ nagyon jó anya volt saját és leányát szerető gond­dal-nevelte föl. Ivópályája-­ kezdetén, a mikor el­hagyta Nehautot, azt a falusi kastélyt­, a hol­ gyermekkorát töltötte, a hol szülte gyermekeit s csupán annyi vagyonnal, hogy épen nema éhezett,­ Parisba ment,­ hogy Dudevante márkival, a gyű­­­löit férjjel, a ki szintén csak természetes fia volt­ egy francia tábornoknak, ne kelljen egy fedél alatt­ élnie, bár épen a szerelemben csalódott a legkeservesebben, mégis csupán a szerelemben tudott még bízni. Az életnek a válságos forduló-­­ján, túl volt már az első ifjúságon, közeledett a harmincadik esztendőhöz, ahhoz a határhoz, a midőn a temperamentumos asszonyok, kivált ha: temperamentumukat olyan buja és gazdag fan-­ tázia is hevíti, a milyen volt a George Sand fan-­ ■táziája, a legszenvedélyesebbek. — * •­ ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jun. 30. j .­­ A Házban ma mindenki Tisza István­­gróf felszólalását várta, a­mely várakozásnak a mi­niszterelnök aztán meg is felelt. Az ülés elején Tisza gróf bejelentette a ki­rálynak a kvóta ügyében­­való döntését, a m­i némi vitára adott okot, mert Fenu­zsely báró al­­nök tévesen tudomásul vettnek hirdette ki a mi­niszterelnök jelentését, holott azt­­ előbb ki kell nyomatni és napirendre tűzni, így is korrigálták az ügyet. " A költségvetéshez Pintér Sándor nemzetif­zpárti­ mondott nagy beszédet, melyben­ a katonai­ engedményekkel való elégületlenségét hangoz­tatta, aztán sorra vette a miniszteri tárcákat és hosszan bírálta a költségvetést és a miniszterek tevékenységét. Joszvén elhumorizált sok­ min­denféléről, s többek közt kifogást tett a miniszter-­­elnök ama gyászos mondása ellen, hogy egyik gondolat fedi a másikat; ez nem magyar beszéd — fakadt ki Pintér — mert ak­kor majd nem­sokára Budapesten a házakat is gondolatokkal fedik. A­ költségvetést nem fogadj­a el. ”­­ Pintér után fölszólalt Tisza gróf minisz­terelnök. A mostani költségvetési­­ vitát üdítői oázisnak mondotta a múlt néhány év vitáihoz ké­pest, mert gyakorlati kérdéseket vetettek föl. Az­után letette elismerése babérját Horánszky La­jos előtt, mondván, hogy ez a beszéd mindenki­ gondolatait és érzelmeit visszaviszi Horánszky Nándorhoz. *- j ’ “ ' — A kit ön mindig bántalmazott — kiáll­tották közbe. Tisza gróf visszautasította ezt a vádat .S bü­szkélkedve eltüntette, hogy Horánszky Nándor őt mindig barátságában részesítette, a máért­­örökké hálás emléke iránt.­­Horánszky I­lvafi apja eszméi méltó letéteményesének­ jelentette ki* noha a kisbirtokosok­­helyzetét* ő maga nem­ látja oly sötétnek, mint Sfor­áni­szky. Segítem!

Next