Budapesti Hírlap, 1904. szeptember (24. évfolyam, 241-270. szám)
1904-09-18 / 258. szám
n kihirdetik az ostromállapotot. Nagy rémületet keltett az a hír, hogy az összes olasz vasúti alkalmazottak az általános sztrájkot problelmálták. Róma, szept. 17. Milánóban és Génuában ma is tartott a Ruggeiróban történt események alkalmából kitört sztrájk. Génuában néhány erőszakos incidens történt. Bolognában általános és Forliban részleges sztrájk tört ki. Fabrianoban a tegnap megkezdődött sztrájk ma már véget ért. Turinban tegnap este az összes színházak nyitva voltak. A középületeket a trónörökös születése alkalmából kivilágították. Az általános sztrájk mellett is ma reggel a munkásoknak csak néhány kategóriája szüntette meg Turinban a munkát és épp úgy Rómában is csak a közúti vasúti személyzetre, a kocsisokra és még néhány munkáskategóriára szorítkozott a sztrájk, míg az összes üzletek nyitva vannak. Az összes katonai és polgári személyek, akik 15-én a Vestri Onentében történt események alkalmából megsebesültek, a javulás útján vannak. Génua, szept. 17. Tegnap este és múlt éjjel a sztrájkolók fölhasználták a teljes sötétséget, mely a városban uralkodott, csoportokban bejárták a várost és kierőszakolták az üzletek bezárását. Kihágásokat is követtek el, amennyiben az utcai lámpákat és a kirakatablakokat betörték és a rendőrséget kővel dobálták. Több letartóztatás történt. Éjjel egy órakor a nyugalom helyreállott. A sztrájk tovább tart és kiterjed különböző szomszédos községekre. Egy ma tartott népgyűlésen a sztrájk folytatását határozták el. A sztrájkolók azután bejárták a város főutcáit és kiáltozás közt szétzúzták az ablakokat és az üzletek s az utcák lámpáit. A Milánóból San-Pierre de Arénába vivő útón a sztrájkolók megakadályozták a forgalmat. A rendes vonatközlekedést azonban később helyreállították. Turin, szept. 17. A sztrájkmozgalom, mely az első reggeli órákig a vasúti műhelyi munkásokra szorítkozott, délután terjedt és rendzavarások fordultak elő. Különböző műhelyek munkásai a sztrájkolók felbujtására félbehagyták a munkát, bejárták a várost, miközben rendzavarások történtek, melyeket azonban csakhamar elnyomtak és a sztrájkolók csoportjait szétszórták. Berlin, szept. 17. (Saját tudósítónktól.) A Vorwärts a következőket írja: Olaszországot igen nehéz konfliktus veszedelme fenyegeti. A cenzúra nem engedi meg, hogy csak egyetlen táviratot is továbbítsanak és római tudósítónktól csupán ezt az egy lakonikus táviratot kaptuk: ,,A helyzet rendkívül komoly, de lehetetlen táviratoznom“. TÁVIRATOK. A krétai kérdés. Atén, szept. 17. (Saját tudósítónktól.) Az Emprosz bécsi tudósítója megintervievolta György herceg krétai kormányzót, aki utazásáról a következőket mondta: ■— A kabinetek tudomására kell hoznom, hogy mandátumom december 22-én lejár, aztán fel kell világosítani az udvarokat Kréta helyzetéről. A krétai kérdést csak úgy lehet megoldani, ha a szigetet Görögországgal egyesítik. Midőn ezelőtt három esztendővel látogattam meg a nagyhatalmak udvarait, nyíltan megmondtam, hogy a lakosságnak erre vonatkozó óhajtásait jogosultnak kell elismernem. A nagyhatalmak ezt elvben el is ismerték. A tibeti szerződés: London, szept. 17. A Times jelentése szerint a Tibettel kötött szerződés tervezete bevezetésből és tíz szakaszból áll. Tibet kötelezi magát, hogy három helyet az angol és tibeti kereskedők kereskedelme számára megnyit és az áruforgalmat a meglevő és építendő utakon India és Tibet között megengedi.. Tibet 500.000 fontnyi kárpótlást fizet három egyéves részletben. A határozatok keresztülvitelének biztosítására az angol csapatok megszállják a Csumbi-völgyet. Anglia engedelme nélkül nem szabad tibeti területet sem eladás, sem bérbeadás utján idegen hatalomnak átadni. Semmiféle idegen hatalomnak sem szabad tibeti ügyekbe avatkozni, utat, vasutat és távoíró vonalat, vagy bányaművet megnyitni. BUDAPESTI HÍRLAP, (258. sz.) 1904. szeptember 18. Kinai és olasz katonák verekedése. Peking, szept. 17. Tegnapelőtt délután itt kinai és olasz katonák komolyan összeverekedtek. A midőn az olasz követséghez tartozó téren olasz katonák gyakorlatoztak, két fegyvertelen kinai katona állott meg a közúton és nézte a gyarkorlókat. Az olaszok elutasították őket, de a kínaiak nem akartak elmenni. Verekedés keletkezett s az egyik kinai katonát megfogták és az olasz követségre vitték. A másik a kinai csapatok parancsnokának házába menekült. Több olasz utána futott és kétszer a házba lőtt. A kínai katonák vissza akartak lőni, de a parancsnok megakadályozta őket. Kinai részről rövidesen előterjesztés történt az olasz követségnél, de eddig nem érkezett felelet. Amerika arany- és ezüstkivitele, Newyork, szept. 17. A múlt héten 500.000 dollár aranyat vittek ki Venezuelába és 24.000 dollárt más államokba. Azonkívül 600.000 dollár ezüstöt vittek ki. Behoztak 32.000 dollár aranyat és 16.000 dollár ezüstöt. APIHIRE K. Budapest, szept. 17. Feszty Árpádné jegyzetei. A Bródy Sándor szerkesztette Jövendő legújabb száma közli Feszty Árpádné Jókai Rózának a Jókai-házról szóló jegyzeteit. Fesztyné eredetileg e jegyzeteket nem szánta a nyilvánosságnak, hanem el akarta, mondani a leányának, hogy tudja meg, ha már nem él, s szóval nem védheti magát, mint viselte gondját Jókai Mórnak. Most a Jövendő a Fesztycsalád beleegyezésével hamarabb közli a jegyzeteket, mint a nyilvánosságnak szánták. Tizenkét éves koromban kezdődik az öntudatos szereplésem a Jókai-házban, írja Besztyné. Addig csak éltem, mint más gyermek, csak sokkal szomorúbb kedély világgal, mert mindig éreztem, tapasztaltam, annak ellenére, hogy minden kényelmem megvolt — s voltak finom ruháim és játékaim — valami minálunk nem úgy van, mint másutt. Valamit nekem szégyellenem kellene — de én nem tudok és nem akarok szégyelleni. Akkor sem tudtam, ma sem tudok! Az én anyám áldozat volt és nekem szent. Tulajdonképpen itt kellett volna kezdenem, ha csak a Jókai körüli jó és rossz viselkedésemmel akartam beszámolni — de azt' is' akartam— ha hamarább meghalnék, ítéljenek igazságosan fölöttünk. Ezentúl csak annyit írok magamról, amennyit a Jókai Mórral való számlám Soll und Haben szerint megkövetel. Adtam szeretetet — kaptam szeretetet — tévedtem — szenvedtem. Soll —■■ Haben. Kesztynének ezek a jegyzetei a hetvenes évektől kezdődnek. Sorai fölötte őszinték. Jókai első feleségét, Laborfalvy Rózát olyannak rajzolja, amilyen volt, aki „rettenetesen érezhetővé tette a saját öregségét.“ Évek múltak és a Jókai-házban nem hangzott nevetés, aminek a vén asszonyok voltak okai, akik egész jól berendezett pletykahálózattal vették körül Laborfalvy Rózát. Egy jelenetet így ír le Besztyné: Egyszer, nem tudom a mellékkörülményeket, egy este Jókai azzal a szóval ugrott föl az asztaltól sírva: (azt hiszem, akkor is féltékenységi jelenet volt), igy tovább élni nem lehet s ő rögtön főbe lövi magát! S befutott a szobájába. A józsefvárosi házunkba az ebédlőtől papa szobájáig öt szobán kellett átmenni. Én a hetedik szobában, az ebédlő mellett ágyban feküdtem már. Kiugrottam, mint az őrült s egy ingben rohantam utána abban a félelemben, mire utolérem, már későn lesz. Útközben megkaptam nagyanyám karját, a félelem bátorrá tett, s azt is vonszoltam magammal, kiabálva: „Papa, papa, ne haragudjon! papa“ s dörömböltem az ajtón. Végre kinyitotta — nagyanyám bement — aztán valahogy kibékültek. Másnap papa behívott a szobájába. Titokban s még mindig halottsápadt arccal azt mondta: — Te már nagy és okos leány vagy, vigyázz, hogy a házunkban lehetőleg kevés veszekedés legyen. Én már ezt az életet sohá nem bírom. Olyan nyomorult vagyok, mint egy eltaposott féreg! — s mindig úgy érzem magam, mint egy ember, ki egy magas toronyból néz le s szédül — s nem lehet tudni, melyik percben esik le. — Egyszer nem birom tovább. •— vagy világgá megyek, vagy öngyilkos leszek, ha ilyen jelenetek sokszor ismétlődnek. Te vigyázz! anyád jókedvű legyen! mert ha mi hárman széjjel megyünk egyszer, —. minket az Isten sem hoz össze többet, még a túlvilágon sem Ebben a percben én megszűntem gyermek lenni és vidám. Megöregített, összeégetett bennem minden gyermekes gondatlanságot az a mondás, mit én természetellenes, koraérett intelligenciámmal fölfogtam. A magyarázatát ennek a sok szenvedélyes családi jelenetnek csak sokkal-sokkal később tudtam meg, Jókainak — tudtommal egyetlen komoly és regényes — szerelmi viszonyában lelte magyarázatát. Én attól a papával folytatott beszélgetéstől fogva, azt hiszem, idegbeteg lettem. Mindig azt hallottam, mint tölti papa a revolvert, — most — mindjárt fog lőni! Éjjel fölkeltem néha háromszor is s mentem lábujjhegyen az ajtóhoz hallgatózni, mit csinál? Ha tálaltak, hívták, s nem jött rögtön — szédültem s azt hittem, elájulok. Uz Isten! már biztosan megölte magát! S nem mertem szólni senkinek. Hisz olyan egyedül voltam. Elkezdtem gyermekészszel vigyázni Jókai nyugalmára, a mód bizony primitív volt — de hát más nem tellett tőlem. Ha azt láttam, mamában forr valami a papa ellen, s mindjárt kitör a vihar, hirtelen eltörtem valamit, vagy mondtam valami illetlenséget, hogy mama dühét magamra irányítsam. Én kaptam egy pofont, vagy kettőt, mama kidühöngte magát — néha erősebben is — de én boldog voltam! Azt hittem, elhárítottam egy vihart papa fejéről s bár ez nevetségesnek látszik, néha igazán elhárítottján, így lassan kint, — folytatja Keszty Róza, — mert szegény mama évről-évre betegebb s ingerlékenyebb lett, a házunk átalakult egy csuda tanyává, ahol a zongorán álltak az ecetes üvegek, a sárga selyem díványon érett a paradicsom, s a sok drága antik szekrény fiókjában csirkecsont, citromhéj, régi dolgok össze voltak keverve brüsszeli csipkével, selyemszövettel. S mikor egyszer három fiatal művész meglátogatta papát a Svábhegyen, én a nagyanyám kedvenc kis kutyája alól húztam ki titokban egy stückelt térítőt a szervírozó asztalta betakarni, mert más nem volt. Jókait így jellemzi Besztyné: Csuda édes kisfiú lehetett, gyönge, bájos testalkattal. Csupa szeretésből, féltésből áll első gyermekkora. Az iskolába, a szomszéd házba, mindig szerető, kéz vezeti s még a szobában is bottal járt, nehogy veszett kutya megharapja, vagy a zsidók vérét vegyék. Szelidebb, engedelmesebb lehetett egy leánynál, saját akarat nélkül. Milyet gyönyörűen nézhetett a nagy szemeivel. A szeretetteljes, de nagyon energikus anyai kézből így jutott Kecskemétre. A Petőfi ugyancsak szeretetteljes, de ugyancsak energikus, ha lehetséges még energikusabb kezeibe. Az is imádta, mint az édesanyja s nővére, s ez is parancsolt, s föltétlen engedelmességet követelt tőle. Annyira (nem tudom, megvan-e ez valahol írva), hogy Jókai mindaddig, míg Petőfivel össze nem veszett, nem hallott operát soha. Mert Petőfi nem szerette a zenét. Jókai imádta ugyan, de azért nem mert egyet sem meghallgatni. Petőfi csinált belőle forradalmárt, Petőfi edzette meg testét férfias sportokkal, a lelkét a saját vad, lángoló hazaszeretetével. Petőfi maga sem tudta, mennyi az ő munkája abban az alakban, akit imád. Ez magyarázza tán meg, hogy oly kegyetlenül kiábrándult belőle,amikor megtudta, hogy az ideálja mégis gyönge, hajlékony. A forradalom összehozta Jókait a Petőfi aszszonyi kiadásával, Laborfalvi Rózával. Az asszony volt a férfi, a férfi volt az asszony. A lelkük egymásnak teremtve, csakhogy megfordítva és az aszszony vagy tíz évvel öregebb. Petőfi e házasság alkalmából örökre összeveszett Jókaival. Ennek a leírása nem tartozik rám, ez a történetíró dolga. Én csak följegyzem, amit hallottam, mások számára. Én azt hiszem, Jókainak szüksége volt Petőfire és Laborfalvi Rózára! A sors Magyarországnak egy nagy embert teremtett, s mikor megvolt, látta, hogy az csak egy óriási genie — nem férfi, s az első hideg szél letört, mint egy gyönge szárú, finom virágot. Összehozta tehát egy másik óriással, barátul s egy hősnővel feleségül, kik a saját energiájukat bele lehelve, úgy mutassák a nemzetnek, mint azt az elnyomott nemzet megkívánta, Kesztyné folytatja jegyzeteit. — (Adakozás). Beküldettek hozzánk Szent Antal kápolnájára: Szabó Lászlóné Budapest 10 kor., G. Gy.-né Budapest 4 kor., özv. Simig Károlyné 4 kor., S. R. Budapest 5 kor. — S. R. jelzéssel Budapest még kaptunk 4 koronát az ingyentejre és 5 koronát a gyöngyösi tüzkárosultak, javára. Rendeltetésük helyére juttatjuk. (Udvari ebéd.) Bécsből jelentik: Ma este a királynál Schönbrunnban udvari ebéd volt, melyen résztvettek "Wedel gróf német nagykövet, Beddien meklenburg-strelitzi főistállómester, Caparede volt svájci követ és Kindberg svéd kapitány. — (Fülöp kóburgi herceg a királynál.) Bécsből jelentik, hogy a király tegnap délelőtt kihallgatáson fogadta Fülöp szász-kóburg-gótai herceget. — (Az olasz trónörökös születése.) A budapesti olasz főkonzulság vezetője az olasz trónörökös születése alkalmából holnap, vasárnap délelőtt 11 és 12 óra között fogadja hivatalában (Nagy János utca 1/a.) honfitársait. Rómából táviratoztak, hogy a főváros tegnap este rendkívül élénk volt. Minden ház föl van lobogózva. Nagy volt a tolongás a Colonna-téren. Az ott levő városi zenekarnak többször meg kellett ismételnie a tömeg zugó örömzaja között a királyhimnuszt. A montenegrói himnuszt és hazafias dalokat is játszottak. A hangverseny után mintegy háromszázan zászlókkal a Kapitóliumra mentek, hol egy polgár beszédet mondott az örvendetes eseményről. A város egyéb helyein is volt zene.