Budapesti Hírlap, 1904. október(24. évfolyam, 271-301. szám)
1904-10-01 / 271. szám
saságokat, mert ezek a magyar és osztrák monarkia összes országai között Magyarországból alimentálják magukat legerősebben. És hogy végül még egy jellemző képet mutassak be, utalok a magyar királyi középponti statisztikai hivatalnak utolsó évkönyvére, mely szerint 1902. évben nálunk a hazai biztosítótársaságok életüzlete a következő számokat tünteti föl: Biztosított öszszeg 376.354.000 korona, új biztosítások: 84.517.000 korona, kifizetett károk 8.017.000 korona. A külföldi biztosítótársaságok magyar életüzlete ugyanabban az időszakban: Biztosított összeg: 634.005.000 korona, új biztosítások: 95.278.000 korona, kifizetett károk: 13.292.000 korona. Ezek a számok azt a szomorú képet tüntetik föl, hogy a külföldi társaságoknak nálunk biztosított és kifizetett kárösszege majdnem kétszer akkora, mint a magyar társaságoké. Egyszersmind azonban azt az örvendetes tényt'' is konstatálják, hogy az új üzletszerzések terén a magyar biztosítótársaságok nagyon közelednek a külföldiek által elért eredményekhez, úgy, hogy ha az előbbi évek arányait figyelembe veszszük, logikai kényszerűséggel megállapítható, hogy a magyar biztosító-társaságok, fia. ,a megkezdett után akadálytalanul tovább haladnak, mindinkább elhódítják a külföldi biztosító-társaságok által elfoglalt tért. Milyen hatással lehet már most a magyar törvénytervezet a magyar biztosító-társaságok boldogulására? Ez a törvénytervezet azokkal a túlzott követelményekkel, melyeket a biztosító-társaságok vagyoni erejével és hitelképességével szemben támaszt, éppen a megfordítottját fogja annak eredményezni, mint amit a külföldi minták célba vettek és el is értek, vagyis a fokozottabb tőkeerővel és hitelképességgel bíró külföldi társaságoknak Magyarországon való maradását és boldogulását meg fogja könnyíteni, ellenben a legtöbb, nevezetesen a kisebb magyar biztosítótársaságoknak megkeserítené, sőt egyeseknek lehetetlenné tenné a létezését; operációt fogna végezni egyes magyar biztosítótársaságokon, amely után az vagy egészséges lesz, vagy meghal, de valószínűleg inkább meghal, mint egészséges lesz, ahelyett, hogy belgyógyászati kezelés által születésüknél fogva vézna, vagy gyöngélkedő, de semmi esetre sem halálosan beteg magyar biztosítótársaságoknak lehetővé tenné, hogy a születés, vagy bánásmód fogyatékait a jó magyar levegőben —s mert a magyar biztosítási üzlettér joggal nevezhető annak— helyrepótolják. Mindezek sarkigazságok, melyek a biztosító-társaságok beléletének ismeretéből vannak merítve. Márpedig annak nem szabad megtörténni, hogy egy törvény által kitűzött cél a gyakorlatban nem várt eltérő eredményeket létesítsen. Nekünk nem a külföldi mintákat kell tanulmányozni, hanem a biztosítótéren nálunk rafc.tauj.hi amrmuawhiFpniaCTtá^ '■rriiiwigiiaiig.tan. .vc.i .mtiKrumnmam tapasztalható bajokat és okaikat kell kikutatnunk. Ha az érdekelt két tényezőt megkérdezzük, a biztosított közönséget és a biztosító-társaságokat, akkor a biztosított közönség körében a legtöbb panasz az erőszakolt és inszolid üzletkötések és a lassú és ki nem elégítő kárlikvidáció miatt merül föl. Ezen a két téren a legnagyobb az elégedetlenség, aminek nyomát találjuk a biztosítótársaságok által a bíróságok előtt országszerte folyamatba tett disperek özönében, melyek által a biztosított közönséget akarata ellen akarják a biztosítási ügylet fentartására kényszeríteni. Ezekkel szemben állanak a paszszív perek, melyek által a biztosítottak akarják a biztosítótársaságokat a megtagadott, vagy ki nem elégítő módon likvidált kártérítésre kényszeríteni. E mellett nagyon sok passzív per elmarad a károsult fél anyagi gyöngesége folytán, mely őt olcsó egyezségre kényszeríti. A biztosítótársaságok viszont és vallják be, hogy nem ok nélkül panaszkodnak a bíróságoknak velük szemben tanúsított mostoha bánásmódja miatt, mely nekik végtelen, sok bajt és kárt okoz. A tervezet részben tudomást vesz ezekről a panaszos állapotokról, amennyiben intézkedései körébe utólag fölvette az ügynöki kérdés szabályozását is. Ámde ezzel a bajokat gyökerében nem fogná megszüntetni, mert a bajok gyökere sokkal mélyebben fekszik. Ha a biztosítótársaságok vezetőségei az inszolid, vagy erőltetett üzletkötéseket el nem tűrnék, akkor inszolid ügynökök sem léteznének, vagy legalább oly nagy mértékben nem léteznének. És ha a biztosítási feltételekből a sok egérfogó klauzula kiküszöböltetnék, akkora bíróságok nem jutnának oly sűrűen abba a kényszerhelyzetbe, hogy az igazságot néha olyan jogi érvelésekkel állítsák helyre, amelyeknek helyességét csak a pernyertes fél ismeri el. Ez ádáz küzdelmet az üzleti fortély és a hatalom közt, vagyis a biztosítók és a bíróságok közt csak őszinte egyezséggel lehetne megszüntetni. A biztosítótársaságoknak meg kellene jelölni azokat a pontokat, amelyeket ők a bíróságoknak velük szemben követett eljárásában sérelmeseknek tartanak, viszont a bíróságoknak és a biztosított közönség képviselőinek meg kellene jelölni a biztosítótársaságokberendezéseiben és eljárásában ama kifogás alá eső pontokat, melyek a biztosított közönség érdekeit sértik. Csakis egy ilyen irányú ankézben lehetne a helyzetnek tiszta képet nyerni és csakis, így jutna a kormány abba a helyzetbe, hogy az érdekellentéteket helyes és igazságos és ami a fődolog, a hazai viszonyok alapul vétele mellett a valódi szükségletnek megfelelő intézkedésekkel kiegyenlítse; míg egy külföldi minták után induló törvénytervezet idegenszerű helyzetet teremt, melyet azonban, mint tett, de semmiféle pozitív megoldást nem adott és ezt a hiányt a vita sem pótolta, melyben főleg Halépy Ede, párisi tanár, vált ki. A szociológia egyáltalán nem keltett nagy... érdeklődést a kongresszuson. A szekciókban is a szociológiának jutott a legkisebb hely, inkább politikai és etikai témákat tárgyaltak, holott, azt vártuk volna, hogy e fiatal tudomány nagy elvi kérdései, módszerei kerülnek tárgyalásra. . Talán véletlen körülmények is közbejátszottak, talán a kongresszus vezetői el akarták kerülni, hogy a francia Svájc vulkanikus talaján a politikával érintkező, nagy társadalmi problémák fölött törjön ki a tudományos háború. De a tudomány állapotát is jellemzi ez a körülmény. A filozófusok gyanúval és kételkedéssel nézik ezt a feltörekvő, új tudományt, a szociológusok pedig a filozófiától különválva és ellenére akarják kivívni jogaikat. Mikor a filozófusok kissé sarokba szorították Paretót kérdéseikkel, ő némi cinizmussal azt felelte, hogy ő nem akart semmit sem bizonyítani, vagy állítani, csak azt, hogy ezeket a kifejezéseket homályos, zavaros értelemben használjuk. Az organikus élet kérdését Reinke tárgyalta az utolsó napon, csattanó gyanánt és tényleg érdekes volt, hogy a botanikus Reinke fordult a természettudósok ellen és szegődött a filozófusokhoz, de csak azt érte el, hogy a természettudósok megtámadták és a filozófusok be nem fogadták. Reinke, ki szinte fanatikus hévvel hirdeti meggyőződését, ezt ,a címet adta előadásának: Az új vitalizmus és a célszerűség (finalitás) szerepe a biológiában. Reinke nem itt kezdte eszméipropagálását. Munkája: Die Welt pass That(1899) 1903-ban már harmadik kiadásban,jelent meg, biológiájában (1901) is fejtegette nézeteit és, a Deutsche Rundschau csaka minap közölte a kormány által már elfoglalt álláspontot akkér leküzdeni, hogy a kölcsönös érdekek által kijelölt mederbe tereltessék, alig lehet. Ezek után álláspontomat, félreértések kikerülése végett, következőkben foglalom össze: A biztosítótársaságok hatásos állami ellenőrzését megfelelő szakszerű, kiegészítő intézkedések mellett, a jelen törvény keretében is megvalósíthatóknak tartom. Új biztosítási törvény megalkotása esetén a magyar biztosítótársaságok a dolog természetének megfelelő, kivételes szempont alá essenek. Ez idő szerint a szerződéses jog szabályozása sokkal sürgősebb szükség, mint a közrendészeti jog szabályozása. Rapaics államtitkár. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király ruhmwerthi Rapaics Radó miniszteri tanácsost földművelésügyi államtitkárrá nevezte ki. — Szegedről jelentik: Szeged város tanácsa Rapaics Radót, a város szülöttét, földművelésügyi államtitkárrá való kinevezése alkalmából meleghangú táviratban üdvözölte. Az olasz kereskedelmi provizórium. Rómából táviratozzák, hogy az olasz hivatalos lap ma esti száma közzétesz egy miniszteri rendeletet, amelylyel a Magyarországgal és Ausztriával fennálló kereskedelmi provizórium október 15-éig meghosszabbíttatik. Bécsből jelentik, hogy a ma közzétett rendelet alapján, melylyel a kormány felhatalmazást kapott az Olaszországgal való kereskedelmi és forgalmi viszony rendezésére, utasították a vámhivatalokat, hogy az Olaszországgal való forgalmat október 1-től október 15-ig bezárólag a státusz kvó alapján kezeljék. Az Itáliával az október 15-ike után következő időre nézve történt egyezmény végrehajtására legközelebb megjelennek a külön rendeletek. E rendeletek tartalmáról a cs. királyi kereskedelemügyi minisztérium már értesítette a kereskedelmi és iparkamarákat. Román tisztek a magyar-osztrák hadseregben. A román, kormány, mint Bécsből táviratoztak, tizenkét tisztet küldött tanulmányának folytatására a magyar-osztrák hadseregbe. A prágai, brünni, troppaui, szaleburgi, laibaki, bécsújhelyi, ol. máci, klosterneuburgi helyőrségekben osztották fe ■ őket. a " Filozófusok kongresszusa Genfben. " Irta Alfani. Genf, szeptember hónapban. A kongresszusnak öt egyetemes ülése volt, melyben nagy elvi kérdésekről tárgyaltak. Háromról már szóltam és említettem, hogy a fődolgokra nézve nézeteltérések alig voltak. Csak az a baj, hogy ez az egyetértés inkább a célokra, mint egyebekre vonatkozott. De még ennyire sem jutottak a negyedik és ötödik ülésen. A negyedik a szociológiának volt szentelve, az ötödik az organikus élet nagy kérdésének. A szociológiai, előadást Pareto tartotta, lausanne-i egyetemi tanár, olasz származású, de aki gyönyörűen beszél franciául, egyébként is elmés, ügyes, eleven szónok. De előadásának tartalma mégis csalódást okozott. Címe volt L’individuel et la social, ami nem annyit jelent: az egyén és a társadalom, hanem egyéni és társadalmi. De az előadás még kevesebbet adott, mint a cím ígért. Csak kritizálta az említett kifejezések használatát. Kimutatta, hogy ha érdekellentét van egy közösség tagjai közt, akkor mindegyik fél hajlandó a másikat egyéneknek nevezni, maga magát,pedig társadalomnak és szinte dogmává lett, hogy a többség az igazi társadalom, a kisebbség pedig egyéniségek halmaza, akiknekalá kell rendelni magukat a többségnek. A királyok isteni jogának helyébe lépett a tömegek isteni joga... Az obstruálok,szívesen fogadhatják Pareto fejtegetéseit és nem tagadjuk, hogy Pareto egy nagy szociológiai kérdés közelébe juBeszámoló körút. Rakovszky István, a csornai kerület országos képviselője, az országos néppárt alelnöke, október 10-én választókerületébe beszámolótanulmányát: Kant, Erkenntnisslehre und die moderne Biologie. A kongresszuson tartott előadását a Biologische Centralblatt legközelebbi száma közli. Ennek csak kivonatát olvasta föl és midőn az egy Bard-on, genfi orvostanáron kívül, mind a fölszólalók ellene fordultak, csak röviden és némileg ingerülten válaszolt. Pedig Reinke filozófiailag művelt fő, aki nagy ügyességgel be akarja vinni a maga falovát Trója várába. De föltéve, hogy a trójaiak idejekorán fölfedezik, mi rejlik :a falóban és szerencsésen megszabadulnak tőle, várjon ha azután a csalfa Odysseus újra ugyanezzel a csellel akar élni, mit tettek volna a trójaiak ? Az életerő elméletének (vitatizmus) gyászos emléke él az élet tudományában. Ez volt e téren a tudatlanság aziluma egészen a tizenkilencedik század közepéig. Amely életjelenséget mindaddig nem tudtak tudományosan magyarázni, azt mind az életerő csinálta. Az organikus test célszerű alkata honnét van ? Az életerőtől. Az ösztön? Az életerőtől. Mindent az életerő csinál. Ez az az istenség, mely a szerves testben lakik és annak minden nyilvánulását igazgatja. A fizikai és kémiai erők is működnek az élő testben, de csak mint az életerő engedelmes szolgál. Az organikus élet tervét az életerő koncepiálja, e terv végrehajtására szolgálnak a fizikai és kémiai erők, de a végrehajtás közben is mindig rászorulnak az életerő igazgató, beavatkozó, helyreigazító közreműködésére. Az életerő fogalmát, modern tudományos gondolkodással, nem a természettudósok, hanem egy filozófus, Lotze, döntötte meg, az ötvenes években, Wagner nagy fiziológiai lexikonjának bevezető, programcikkelyében. Az organikus élet tudománya azóta száműzte az életerő fogalmát ésaz organikus életet is ugyanazon BUDAPESTI HÍRLAP. (271. sz.) 1904. október 1.