Budapesti Hírlap, 1904. december (24. évfolyam, 332-361. szám)
1904-12-23 / 354. szám
s zunk rajta. A szociális fejlődésnek már nem igen van ellensége. Mindannyian vágyakozunk, egy jobb, igazságosabb világ után. De a szociális fejlődésért nem vagyunk hajlandók odadobni az intellektuális fejlődést. A népszónoki karrierek kedvéért s a szociálisra szabadgondolkozók kis játékaiért nem lehet föláldozni a gondolkozást, az igazi szabadgondolkozást. Kellenek a népjóléti intézmények is, de talán a kultúrára is van még egy kicsi szüksége az emberiségnek. — (Személyi hírek.) A pápa, mint Rómából jelentik, ma fogadta a Csanádi és a skutarii püspököt. — Sághy Gyula, a nemzeti párt alelnöke, mint részvéttel értesülünk, influenzában megbetegedett. — (A szerb király az olasz királynak.) Rómából táviratozzák. Viktor Emánuel király ma kihallgatáson fogadta Milovamovics szerb követet, a ki átadta a szerb király által adományozott Kara Györgyrend nagykersztjét. Viktor Emánuel a követnek az olasz koronarend nagykersztjét adományozta. (A rodostói bujdosók hamvainak exhumálása.) Konstantinápolyból írja levelezőnk: Thallóczy Lajos, a közös pénzügyminisztérium osztályfőnöke, aki tudvalevőleg a magyar miniszterelnök képviseletében időzik itt, hogy Rákóczi és társainak hazaszállítása dolgában intézkedjék, az Eutherpe Lloyd-hajón elutazott a minap Rodostóba. Később követték őt a Daphne hajón a magyar-osztrák nagykövetség kiküldöttjei: Kvassay, a konzuláris bíróság elnöke, Bukovics báró, a Llyod főfelügyelője, Giessel báró katonai attasé és Bilinszky második dragomán. Thallóczy Lajos s a többiek december 21-én tértek vissza Konstantinápolyba s magukkal hozták Bercsényi Miklós gróf„ Sibrik Miklós és Esterházy Antal gróf eddig Rodostóban nyugvó tetemeit. A hamvakat a magyar-osztrák nagykövetségre vitték s ott őrzik hazaszállításukig. A hamvak exhumálása Rodostóban fényes egyházi ünnepséggel ment végbe. A bujdosók földi maradványait három sárga kiparriszsziai fából készült ládába helyezték és lepecsételték. Márvány síremlékeik csak holnap érkeznek meg Rodostóból. (A budapesti királyi tábla elnöke.) A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király CsathóFerenc kúriai tanácselnököt a budapesti királyi Ítélőtábla elnökévé nevezte ki. Ez a kinevezés jogász körökben általános megelégedést fog kelteni, mert Csathó Ferenc, aki közel négy évtizede buzgó munkája az igazságszolgáltatásnak, alapos tudásával, emberszeretetével és kiváló adminisztratív képességével teljesen rátermett arra az előkelő állásra, melyre most kinevezték. Az új elnök Nagyváradon született 1845 julius 29-én. Jogi tanulmányait elvégezvén, a közigazgatás szolgálatába lépett, s Bihar vármegyének előbb aljegyzője, majd jegyzője lett, 1870-ben pedig Nagyvárad városi tanácsossá választotta meg. A rá következő esztendőben már a bíróságnál találjuk. Bírói pályáját mint albiró kezdte meg a nagyváradi járásbíróságnál, később az odavaló törvényszékhez nevezték ki bíróvá. Ebben az állásában annyira kitüntette magát, hogy 1881-ben a budapesti Ítélőtáblához kisegítő bírónak rendelték be. A következő esztendőben már rendes táblai bírónak nevezték ki. A királyi tábla decentralizációja alkalmával a debreceni ítélőtábla tanácselnöke, két esztendővel rá kúriai bíró lett. Elnöke volt a marosvásárhelyi, majd a szegedi királyi táblának, s innét került 1901-ben tanácselnöknek a budapesti királyi táblához, ahol a kereskedelmi és váltótanácsot vezette, lévén különösen ezekben az ügyekben kiváló szakember. (Bessenyey Ferenc meghalt.) A Sándorutcai képviselőház egyik ismert embere dőlt ki ma az élők sorából: Bessenyey Ferenc. Már régóta beteg volt és családja körében ma délben váltotta meg a halál szenvedéseitől. A kormánypártnak volt tagja, valamikor az öreg Tisza gárdájához tartozott, azután az egyházpolitikai harcok idején Szilágyi Dezső szférájába került, hogy később a radikális demokrata eszméknek hódoljon meg és mint budapesti kültelki demokrata pártférfiú fejezze be életét. Hosszú parlamenti pályafutása alatt gyakran fölszólalt és beszédében sajátságosan összekeveredett a pátosz és a humor. Humora sokkal hatásosabb volt, mint pátosza. Csípős és találó tréfákkal verte vissza az ellenzék támadását s e hasznos szolgálataiért pártja sokáig megbecsülte. Évtizedeken át az akkori füstös, szerény folyosónak egyik kedvelt alakja volt s a tréfa és elmésség terén ,gyakran sikeresen versenyzett néhai Beöthy Aldzsival. A folyosón mindent az élő szemüvegén látott, kifigurázott és megtréfált mindenkit pártkülönbség nélkül, ami végre is nyakát szegte. Egyszer nagyon is vastagon eresztette meg a tréfát. Azt állította a folyosón, hogy Hegedűs Sándor, az akkori kereskedelmi miniszter az Adria-társaság szubvenciója fejében anyagi hasznot élvez. Rakovszky István a vitában, anélkül, hogy Bessenyeyt megnevezné, megemlékezett erről a kormánypárti oldalról jövő vádról és Hegedűs fölháborodva követelte a gyanúsító megnevezését. Bessenyey Ferenc jelentkezett. Barátai igyekeztek tréfa színében feltüntetni a dolgot (hiszen Bessenyeytől ki vesz föl komolyan valamit!), de Hegedűs úgy találta, hogy annak, amit mondott, fele sem tréfa és Bessenyeynek vezekelnie kellett. Kilépett a pártból és kimaradt a mandátumból. Azóta keveset lehetett hallani róla. A fővárosi demokrata párthoz szegődött s olykor feltűnt egyik-másik kerületi demokrata párt ülésén az elnöki székben, vagy szónoklat révén. Rokonszenves külsejű, daliás férfiú volt, a legszebb magyar tipusok egyike. Műveit, tartalmas ember, a magánérintkezésben szimpatikus és kedves s halála számos ismerőse körében kelt részvétet. Bessenyey Ferenc 1840 június 14-én született Kiskunhalason. Tanulmányait Halason, Kecskeméten, Nagykőrösön és Budapesten végezte. 1866-ban, mint gyakornok Temesmegye szolgálatába lépett; 1867-ben Temesmegye első aljegyzőjévé választották; 1871 májusban tiszteleti, majd az általános tisztujítás alkalmával 1871 december hónapjában valóságos főjegyzővé választották. Ebben a minőségben szolgált 1875 május hónapjáig, amikor leköszönt állásáról és az ügyvédi pályára lépett. A temesvári ügyvédi kamarának titkára, majd elnökhelyettese lett s 1883 decemberében újra megyei szolgálatba lépett, a mikor Temesmegye középponti főszolgabírójává választották. Ebből az állásából 1891 november 10-én Rácz Atanáz halála után a kisbecskereki kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Ezt a kerületet a legutóbbi választásig képviselte. Felesége, született Králik Irma és fia, Ferenc, továbbá előkelő rokonsága gyászolja. (A földművelésügyi minisztériumból.) Tary Gusztáv földművelésügyi miniszteri tanácsosi címmel fölruházott főerdőtanácsos, mint félhivatalosan jelentik, a miniszteri tanácsosi jelleget kapta. (A vétó-jog a pápaválasztáson.) Rómából írják, hogy A. Pius pápa körlevelet irt a bíborosoknak a vétó-jog ügyében. X. Pius tudvalevőleg csak úgy jutott a pápai trónra, hogy az osztrák császár és magyar király Puzyna lembergi érsek útján vétójogával élt Rampolla bíboros ellen, akit a szent kollégium nagy többsége pápává akart választani. X. Pius, bár ő trónját köszönheti a vétójognak,többre becsült egyháza függetlenségének érdekeit a maga érdekeinél, s most íirt a bíborosnak, s a római kúria nevében a legszigorúbb kánoni büntetést hirdeti ama bíborosokkal szemben, akik a jövőben a pápaválasztás alkalmával arra vállalkoznak, hogy valamely uralkodó nevében a vétójogot gyakorolják. E körlevelet már megkapta Puzyna bísborosi érsek is. — Egy római táviratunk jelenti: Megerősítik azt a hírt, hogy a pápa apostoli konstituciót adott ki a pápaválasztásnál gyakorolt vétójog ellen. Ez a konstitució, amelynek közzétételét ez idő szerint nem tartják alkalmasnak, világi hatalmaknak a pápaválasztásba való beavatkozását jogosulatlannak mondja és kánoni büntetéseket szab ki azok ellen a kardinálisok ellen, akik a konklávéban e konstitúció ellen cselekszenek. • (Elmaradt kihallgatás.) Tallián Béla földművelésügyi miniszter kedden, e hónap 27-én, az ünnepekre való tekintettel, nem ad kihallgatást. (Címadományozás.) A király, mint a hivatalos lap mai száma közli, Török Gyula belügyminiszteri irodatisztnek saját kérelmére történt nyugalmazása alkalmából a segédhivatali igazgatói címet adományozta. (Syveton halála.) Parisból táviratozzék nekünk. A nacionalisták tegnap este összegyűltek Syvetonné lakásán; ott voltak a többi közt Francois Coppée és Jules Lemaitre is. Syvetonné kijelentette, hogy férje megvallotta neki erkölcstelen viselkedését, mivel nem tudta megnyerni az ő bocsánatát, öngyilkosságot követett el. Syvetonne ezután bebizonyította az összegyűlteknek, hogy férje halála következtében anyagi helyzete megrosszabbodott, mert férje, mint képviselő és mint Castellan gróf titkára, jelentékeny fizetést kapott, ami most elesik és a biztosító társaság által fizetett összeg kamatai sokkal jelentéktelenebbek ennél az összegnél. Rochefort és Drumond, akik szintén hivatalosak voltak, nem jelentek meg. Mind a ketten ragaszkodnak ahhoz a verzióhoz, hogy Syvetont meggyilkolták. Syveton atyja ma terjesztette be följelentését fia meggyilkolása miatt. A följelentés így szól: A szerencsétlen fiam tragikus haláláról közzétett összes hitek megegyeznek abban, hogy fiam nem lett szerencsétlenség áldozata és öngyilkosságot sem követett el. Kötelességem önt arra kérni, hogy világosságot hozzon a dologba s erre csak egy mód van, ha ugyanis kézrekerítik a gyilkost, vagy a gyilkosokat, akik ellen ezennel vádatt teszek. A vizsgálóbíró Ménárdnét tegnap lakásán kihallgatta. Ménárdné beteg, de más verzió szerint, azért vonakodott a vizsgálóbíró hivatalába elmenni, mert félt a tömeg kíváncsiságától. — (Uj kamarások.) A király mérki Pillér András huszárfőhadnagynak, továbbá sárvári és felsővidéki Széchényi Pál gróf testőrhadnagynak a kamarási méltóságot adományozta. — (A bécsi sakkverseny.) Bécsből jelentik nekünk: Ma játszott Maróczy Perics ellen. A játék mindvégig izgatóan érdekes volt, a magyar mester kitűnő állásban volt és győzelme egészen biztosnak látszott, de ekkor hibás húzást tett, amelynek következtében elvesztett egy tornyot és a huszadik húzásnál föladta a játékot. A verseny mai állása: Maróczy 7, Schlechter 6, Perlcs 5, Neumann, Wolf, Lőwy 3, Albin 2V2, Marco 2, Müller 1Vz. (Kitüntetés.) A király Jákóy Géza uradalom jószágigazgatónak a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, Herkenrath Klementinának, a Szent Vincéről nevezett irgalmas testvérek főnöknőjének, a budapesti országos első gyermekmenedékhely-egyesület központi intézeténél, sok évi buzgó tevékenysége elismeréséül az arany érdemkeresztet adományozta. — (Izraelita kerületi gyűlés.) Ma délután tartotta évi közgyűlését a hetedik izraelita községi kerület. A gyűlésen követelték a zsidó felekezet jogainak elismerését az 1848. XX. törvénycikk alapján. A kerület új elnöke, Mezei Mór dr. beszédet mondott, amelyben hangoztatta, hogy a két részre osztott zsidóságot egyesíteni kell. A gyűlés lefolyása a következő: Schiveiger Márton, aki harmincöt éve elnöke a kerületnek, agg korára hivatkozva, lemondott állásáról. Erre megválasztották érdemeiért díszelnöknek. Ezután a választás következett. Elnök lett Mezei Mór dr., elnökhelyettes Slatvani-Deutsch József; elöljárók: Bródy Zsigmond, Kecskeméti Lipót dr. (Kecskemét), Kohner Zsigmond, Mezei Ferenc dr., Sváb Károly, Tenczer Pál, Weisz Bertold és Weisz Simon dr. (Kalocsa). Az új elnök rögtön elmondta programbeszédét. Hangoztatta, hogy nincs zsidó felekezeti autonómia. Abból, amit a harmincöt évvel ezelőtt tartott kongresszus megalkotott, nem maradt fönn egyéb, mint a községkerület. Állandó igyekezete lesz a jövőben, hgy az egész magyar zsidóságot összeforrasztó, országos kapcsok létesüljön. Addig is, míg ez lehetséges lesz, arra fog törekedni, hogy a kerületi egység az eddiginél közvetetlenebb életet fejtsen ki. A kerületi ügyek vezetésében gyakoribb érintkezést akar teremteni a kerületek és az egyes egyházak között. Meg kell teremteni az autonómia iránt való érdekeltséget. Rátér ezután az évi jelentések ama pontjára, amely az elszakadt testvérekkel való béke helyreállítását hangoztatja. Az 1868-iki kongresszuson két alpvető kérdés volt, amelyek miatt a szecesszió létrejött. Az egyik az izraelita szeminárium kérdése, amelyről az ortodoxok hallani sem akartak. Ha ebben a kérdésben a zsidóság engedett volna, abéke túléia helyreállott volna. Ámde azt hiszi, hogy a gyülekezetben egy zsidó sincsen, aki ezt az intézményt föl akarná áldozni. A másik kérdés az ősi szertartás dolga volt. Ebbe szintén nem mehettek bel, mert a kongresszus vallási kérdésekkel nem foglalkozhatik . Ha ennek a két dolognak fönntartásával helyre lehet állítani a békét, ő el fog menni az engedékenység legvégső határáig. A programbeszédet éljenzés követte. Ezután Hatvani- Deutsch József elnökhelyettes mondott köszönetet a bizalomért, amelyben részesítették. Ezután sorra került az évi jelentés. Elsőnek Visontai Soma dr szólt a jelentéshez. A zsidók rosszabb helyzetben vannak, mint bármely más felekezet az országban. Míg a protestánsok az 1848: XX. törvénycikk alapján ma már követelőleg lépnek föl az állammal szemben, addig a zsidóság tétlenül teszi össze a kezét. Komoly kísérletet kell tenni a zsidóság egyesítésére. Indítványozza, hogy küldjenek ki bizottságot, amelynek föladata, hogy az elszakadt testvérekkel érintkezésbe lépjen. Hatvani-Deutsch József kéri a közgyűlést, vegye tudomásul a jelentést és hatalmazza föl az elnökséget, hogy a szükséges bizottságot a feladatok megjelölése mellett kiküldje. A közgyűlés ezt elfogadta. A közgyűlés végül a kongresszus választókerületeinek beosztását előkészítő bizottságot választotta meg. Az autonómiai bizottság tagjai lettek a kerületi elöljáróság tagjain kívül: Adler Illés dr. (Ó-Buda), Ehrlich Sámuel (Ó-Buda), Beldmann József dr. (Cegléd), Kohn Sámuel dr., Kiss Arnold dr., megyeri Krausz Lajos, Mandel Pál dr., Neumann Ármin dr., Sámuel Lázár dr., Simon József dr., Steinthal Adolf, Szabolcsi Izidor dr. (Buda), Szabolcsi Miksa, Vészi József, Visontai Soma dr. és Wolfner Tivadar. *— (A Kotze-eset epilógusa.) Berlinből táviratozzék : Kotze Detre Őrnagy, Kotze udvari főszertartásmester unokaöcscse, a kinek a hírhedt Kotzeügyben főszerepe volt, az őrültek házába került. Való- BUDAPESTI HÍRLAP, (354. sz.) 1904. december 23.