Budapesti Hírlap, 1905. január (25. évfolyam, 1-31. szám)
1905-01-01 / 1. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) 1905. január 1. sőt több pártja van a parlamentben, mint a hány országból állanak ő felsége „többi országai és királyságai.“ Meggyőződésünk az, hogy bármi pártalakulás álljon is be — ha egyesülnek végleg, ha nem egyesülnek az ellen ellenzékek — csak egy a lehetőség Magyarországon: a meglévő alkotmány kereteiben fölvenni a harcot az aulikus többséggel és előkészíteni vágya, reménye, ábrándja, hazaszeretete szerint a nemzeti Magyarországot. Erre készítsen magának egyesítő programot : a magyar hadseregről, a gazdasági függetlenségről, a külképviseletnek paritásos rendezéséről — és ezzel menjen a harcba már a mostani választáson. Az egyesülés ilyen értelemben üdvös, hasznos, lelkesítő és korszakossá is tehetné a ránk ma köszöntő új esztendőt. Mert ennlek sokáig ma már ellent nem állhat se trón, se többség, se semmiféle hatalom. Az időket nem lehet visszafordítani s visszafolyatni épp oly kevéssé, mint nem lehet visszaszorítani a Dunát forrásai felé. A makacs erőszak, a fáraói gőg megpróbálhatja esztelenségében gátat rakni folyása elé, de őrült vállalkozásában nem gyönyörködhetnék sokáig. Mert a Duna mégsem folynék forrásaiba viszsza, hanem iszonyú vízözönnel árasztaná el az országot, halált és pusztulást hordva szét. Köszöntjük olvasóinkat az újév hajnalán : bort, búzát, békességet mindeneknek bőven e hazában. A 48-as Apponyi. — Levél a szerkesztőhöz. — Budapest, deo. Solsem vagyok hipokrita. Nem tartom Tisza grófot jobb hatvanhetesnek, mint Apponyit vagy Andrássyt. Nem vagyok Tisza-párti politikus, sőt régi és őszinte tisztelője Apponyi tudásának, politikai irányának és karakterének. Nem vagyok sziklaszilárd hatvanhetes sem. Mert ezt a politikai rendet sem tartom örökösnek és minden állapotokra illőnek. Olyan az is csak, mint a nemzeti élet többi alkotása. Ha a rendeltetését betölti, ha már nem tudja kielégíteni a szükségleteket, elmúlik és más jön a helyébe. És mind a mellett mégsem tudok olyan könnyen megbarátkozni Apponyi negyvennyolcasságával, mert nem tudom elfogadhatóan megokolni ezt a képzelt fordulatot azokból a körülményekből, amelyeket a Budapesti Hírlap pénteki cikke fölsorol. Úgy van a dolog, amint a cikk végzi, hogy a hatvanhetes alap eddigi kezelői Deák alkotását mindig a mi érdekeink, a mi államiságunk rovására használták. Igaz, hogy már majdnem beolvadtunk egy tágabb hazába, hogy közéletünkből ki kezdett veszni a nemzeti aspiráció, a szegénységből és szolgaságból kiemelő eszme és törekvés. Igaz, hogy több mint harminc éven át egy hatvanhetes kormány sem tudta ezt a processzust a maga hatalmi eszközeivel megakasztani, sőt inkább istápolta. Igaz, hogy minden kormány a maga politikai erejét nem radikális ellenfelei, hanem a hatvanhetes Apponyiék ellen használta föl. És én mégis azt látom s e nézetemben alkalmasint igen sokadmagammal vagyok az országban, hogy Deák alkotása senkinek sem köszönhet annyit, mint Apponyinak. Évek hosszú során át ő volt az a tűzoszlop, amely a bécsi politika rabságában tévelygő kormányzás és a dinasztiával merev öszetűzésekre utazó törekvések között a magyarságot eltűrhető ösvényen tartotta. Sneki köszönhetjük, hogy kétséges állapotok között mindég nemzeti törekvéseink javára billent a mérleg s államiságunkat, nemzeti kultúránkat és karakterünket, bár megnyirbálva, mégis forradalmak nélkül meg tudtuk máig menteni. Ezt a heroikus nagy munkát Apponyi a Deák alkotásának segítségével végezte. Erejét az írott, eleven és határozott jogból vette. Kormánypárti ellenfeleinek sikerült ezzel a joggal szánalmasan, a nemzetre nézve siralmasan bánni, de sem eltörölni, sem dúrkreditálni nem tudták. A Deák alkotása a nemzetnek ma is hatalmas fegyvere. Arra való,, hogy szerencsétlen politikai házasfelünkkel, Ausztriával és idegen szellemű udvarunkkal véres civódások nélkül meg tudjunk élni. A Deák alkotásánál jobb espedienst a negyvennyolcas alap nem tud megjelölni. A Deák alkotása még nem a lomtárba való. Nemrégiben láttuk és éreztük még mind— Lesz? A lesz-re nem ád az uj báró semmit. Vagy ha ád, Tisza Istvánnak ád. — Talán mégis adhatna valahová ajánlólevelet ? — Nem lehet. Az összes nagyurakkal hadilábon álok, úgy érzem magamat, mint egy sündisznó: mindenfelé a tüskéimet mutatom. — De Vojnics István bárót csak ismeri ? — Iloggue! A régi, jó időkben én is kaptam tőle cukrot és likőrt. — Hát adjon hozzá egy ajánlólevelet. — Mi az ördögnek ? — Tetszik tudni, Vojnics úr a vezetője a kormánypárti választási irodának, ahol három pengő napidíjjal egész csomó fiatalember dolgozik. Oda szeretnék bejutni. — Magának nagyon bizarr őrletei vannak. Csak nem gondolja, hogy Vojnics az én ajánlatomra fölveszi ? Azt hiszi, spiclinek küldöm oda a kormánypárti titkok kiszimatolására. Ravasz mosoly jelent meg az ifjú arcán. — Hát akkor egy kontralevél megírására kérem. — Mi az a kontralevél ? — Intézzen hozzám levelet, melyben feszül és tudtomra adja, hogy ezennel el vagyok csapva a Kossuth-párti választási irodából, mivel ott nem átallottam Tisza Istvánt dicsérni.— Minek magának ez a levél ? Még ravaszabb mosoly jelent meg az ifjú arcán.— Ezzel a levéllel aztán elmegyek Vojnicshoz . . . — És? — És megkérem, hogy mint a kormánypártiság vértanúját, alkalmazzon. Ránéztem, nyájan, hogy Apponyi és pártjának befolyása alatt tért lehet kapni a magas röptű nemzeti aspirációknak, anélkül, hogy csak egy szemernyit is eltérnénk a Deák alkotásában letett, elismert és élő jogunktól. Apponyinak köszönhetjük, hogy ezt végre valahára a kormányzó párt is elismerte, sőt akadt a kebelében férfiú, aki a királynak is megmagyarázta. Apponyitól várja a nemzet, hogy a természetes haladás során előálljon az a párt és az a férfi, a ki nem csonkított engedményekkel, hauem Deák alkotásának teljes megvalósításával vegye át az ország kormányzását. Hogy az országban a Deák alkotásának hívei megszaporodtak, hogy nemzeti önérzetünkről az alap hibás kezeléséből származott bilincsek lehulltak, Apponyinak köszönheti a nép és a dinasztia. Az Apponyi által követett út az egyetlen, amelyen az összeforrott sorsú, s csak beláthatatlan, esetleg mindkettőt összemorzsoló véres viszályok által elválasztható nép és dinasztia egymást igazán megértse. Apponyiban van a legtöbb kvalitás arra, hogy Deák alkotását valahára egészen érvényre emelje. Ha már most nekem valaki azt mondja, hogy Apponyi most, egy erőszakos kormányzási balfogás elkeserítő hatása alatt negyvennyolcas lesz, az engem és velem együtt százezreket egy szép reménységtől foszt meg s megrendíti hitemet a magyarság jövőjében. Miért lennénk megint arra kárhoztatva, hogy a magyar politika kereteit csak az udvarnak gráta perszónák, korrupcióval és erőszakkal kormányzó aulikusok, meg merev sérelmi politikusok töltsék ki ? Politikai életünk minden alapos ismerője tudja, hogy olyan tényező, aki a kormányzási posszibilitás elvi alapján áll, s bár kisebbség, de a nemzet nagy kérdéseiben a maga közéleti, politikai és erkölcsi súlyával mindig érvényesül fönt és lent egyaránt, a legvitálisabb nemzeti szükség. Ez volt nekünk Apponyi. Ebben a pozíciójában folyton erősödött. Továbbra is erősödnie kell. Ez a nemzet nagy érdeke, amely a maga kipróbált nagy emberét ma is jobban honorálja, mint a kormányzás kétes dicsősége. A képviselőház ülése. A képviselőház 1905 január 3-án, kedden, délelőtt 11 órakor ülést tart. Boldog újévet! írta Sipulusz. Az újévi virradat ködéből bizonytalanul bontakozik ki a jövő. Miféle kívánságok hangzottak el ma, Szilveszter-éjjel, amikor víg poharazás közt együtt várták az emberek, hogy az óramutató a tizenkettes számra forduljon. Tudom, hogy az italba fullasztott múlt fölött falunknak az a fatalisztikus, elkeseredett jelszava lebegett: Eh, több is veszett Mohácsnál — ami nem egyéb, mint a végzetbe, a csapásokba, a szenvedésekbe való tompa belenyugvás. De én, kezembe véve a puncsos poharat, mikor még kongja a tizenkettőt a vasnyelvű éjfél (ahogy Shakespeare mondja), magasra emelem az italt és azt mondom: Lesz még szőlő tág a kenyérrel. Ez legyen a mi uj jelszavunk, ez csillantja meg a reményt a ködön keresztül. ..-Tegnap délelőtt egy fiatalember jött hozzám s protekciómat kérte. — Hogy kérhet ön protekciót egy képviselőtől, aki csak három napig lesz még képviselő? Egy nagyságos úrtól, akiről csillagászati pontossággal ki lehet számítani, hogy január 3-ikán délelőtt tizenegy órakor megszűnik nagyságos ár terni és tekintetes ur lesz! — De kérem,, az összeköt Irtáséi csak megmaradnak. — Megmaradnak — .. magum számára. A más számára nem igen lehet érvényesíteni, ha az ember nem képviselő. — De a képviselő úr újra meg lesz választva. — Most már tudom, hogy miben levelet írok Vojnicshoz. — Hát megírja? — Meg. Még pedig a következőt: Tisztelt uram, in küldök egy perfid fickót, az jó pénzért minden gazságra hajlandó . . .Jó ksz? Az ifjú savanyú arcot vágott. — De hisz Vojnics kilök, ha ilyen levéllel megyek hozzá . . . — Az bizonyos. — Hát azt akarja, hogy kilökjön ? — Azt. — Ajánlom magamat. — Jó napot. Egy képviselő barátom jön hozzám és egy brostát mutat. — Ugye szép ? — Nagyon szép. —Száza harminc korona az arcképemmel. A kerületben nagy hatást tenne az asszonyok közt. Csináltatsz ? — Mindenesetre csináltass. — Miért ? — Mert ha te nem csinálsasz édes barátom, más ugyan nem csináltat bvetűiket a te arcképeddel. Az argumentum hatott és rendelt ötszáz darabot. ... Szeretném tudni, hogy híiv vasutas választó lehet az egész ország terülén ? Annyi helyen hozzák szántásba a vasutas szavazatokat, mintha a Máv legalább százezer szavazóval rendelkeznék. A VI. kerületben Ilyeronni biztos, mert a nyolcszáz vasutas döntő súlygal esik a mérlegbe. • • •