Budapesti Hírlap, 1905. január (25. évfolyam, 1-31. szám)

1905-01-09 / 9. szám

10 BUDAPESTI HÍRLAP. (9. sz.) 1905. január 9. cég nőnek, a ki a legrégibb japán főrangú családból származik,, mind a három gyermeke fiú.­­ (Megerősített nemesi előnév.) A hiva­talos lap mai száma közli, hogy a király Jókuthy Albert kúriai bírónak és törvényes utódainak, régi magyar nemességük épségben tartása mellett, jó­­kat­zomorfalvi előnevüket megerősítette.­­ (Két uj egyetemi tanár.) A budapesti egyetemen a magyar irodalom kettős katedrát kapott a kultuszminiszter fölterjesztésére, a király ő felsége hozzájárulásával. Gyulai Pál nyugalomba vonulása óta éveken keresztül Beöthy Zsolt helyettesi minőség­ben adta elő a magyar irodalmat, de a kitűnő esztéti­­kkus maga sürgette leginkább, hogy e tanszék ügyét végleg rendezzék s az ő kezdésére találták azt a meg­oldást, mely Széchy Károly és Riedl Ferenc királyi kinevezésével, uj korszakot jelent irodalomtörténetünk tanításának históriájában. Bréchy Károly feladata lesz, hogy a régi magyar irodalom történetét adja elő. Riedl Frigyes az utolsó század klasszikus tökéletessé­­gégre emelkedett magyar literatúrájának lesz tolmácsa. Mind a két tudós avatott és lelkes mivelője szakmájá­nak s kezesség nevük, múltjuk és egyéniségük arra, hogy a legfontosabb diszciplínát széles szemkörrel, mélyreható alapossággal és lángoló nemzeti érzéssel fogják beleplántálni első egyetemünk fiatalságába. Széchy Károly, a kolozsvári egyetemen a magyar irodalom tanára, ötvenkét esztendős. Tizenöt eszten­deje tanítja a Ferenc József-főiskola hallgatóit a ma­gyar irodalomra és esztétikára és több mint harminc éves termékeny és értékes irodalmi múltra tekinthet vissza. Vizsgálódásainak körébe különösen a régibb magyar irodalmat vonta és e területen szorgalmas, buzgó és lelkiismeretes munkásságának kitűnő gyü­mölcsei vannak. Gvadányiról, Vajda Péterről, a Pan­nónia megvételéről szóló históriás énekről jeles esszé­ket irt; legnagyobb műve Zrínyi Miklós gróf három kötetes életrajza, ez a hatalmas monográfia, mely a történeti kritika óvatos alkalmazásában épp oly kiváló, mint esztétikai fejtegetéseiben. Tőle főként oly ter­mészetű műveket várhatunk új állásában, melyek a történet és filozófia határterületein feküsznek. Riedl Frigyes, az Akadémia és Kisfaludy­ Társa­­ság tagja, a legfinomabb és legművészibb lelkek közé tartozik. Íróink és tudósunk körében egészen speciá­lis hely illeti meg ezt az érzékeny és fogékony talen­tumot, melyre az­ egész világirodalom legjava hatás­sal volt s mégis mindig első­sorban magyar maradt. Riedl nemcsak nagy tudós, hanem a stílnek is mes­tere; tanulmányai és nagyobb dolgozatai az elemző, boncoló, erős itéletű elmének és a válogatott és válo­gatós színérzőknek remekei. Beöthy Zsolton kívül e részben alig akad vakki irodalmunkban vele egybe­vethető. Arany Jánosról írt könyve, mely csak most jelent meg harmadik kiadásban, az esztétikai irodalom klasszikus alkotásai közé tartozik. A magyar iroda­lom főirányai című könyve nemcsak biztos tájékozott­ságról tanúskodik a magyar szellem múltjában, hanem a szellem fejlődésének, elágazásainak, útjainak intui­tív megérzéséről is. A magyarok Rómában Riedlnek Olaszország iránt érzett szeretetéből, mindig kiújuló nosztalgiájából fakadt. Gyönyörű emléket állított tra­gikusan elhunyt és vele kongeniális barátjának, a sze­rencsétlen Péterfy Jenőnek egy mélyen átérzett, meg­ható, melankóliától átrezgett tanulmánynyal. A Bu­dapesti Szemle elmés, finom, néha maliciózus bírála­tai is jórészt az ő tollából fakadtak. Riedl kitűnő is­merője nemcsak a világirodalomnak, hanem a képző­művészet történetének is; jeles készültséggel fölsze­relve indult számos európai útjára és a miről előzete­sen tanult, azt mind látta is. A javakorbeli tudóst — Riedl alig múlt negyvennyolc éves — őszinte öröm köszönti azon a széken, melyet az ő személyéért te­remtettek, abban a biztos tudatban, hogy ifjúságunk, irodalmunk, tudományunk gazdag és áldásos munkát k­ap tőle új állásában.­­ (A szerb miniszterelnök a szerb pa­rasztról.) Zágrábból jelentik, hogy egy ottani újság­író beszélgetést folytatott Posics Nikola szerb mi­niszterelnökkel. Az újságíró egy kérdésrére a minisz­­szterelnök a következőket mondta a szerb parasztról és a paraszt képviselőkről: — A mi parasztjainknak meglepően érett poli­tikai felfogásait van s e tekintetben messze túl­szár­nyalják a bolgár parasztot. Az utóbbi még nem tud beleilleszkedni a politikai szabadságba, mert Bulgáriában az átmenet hirtelen történt, holott a mi intézményeink a török járom alól való fölszabadu­lás óta organikusan fejlődőtek. Ennek következtében a mi parasztunk megszokta minden politikai kérdés­­ben az önálló gondolkodást. Megtörténik ugyan, hogy egyik-másik parasztképviselőnk hamis álláspontot­­ foglal el, azonban látható, hogy e szónok a maga eszme­­köréből meríti beszédeihez az anyagot. A felületes hall­gatónak elkerüli figyelmét ama népünkre jellemző dolog, hogy milyen nyugodtan folynak le nálunk a szkupsztviaai ülések. Ennek pedig főképpen az az oka, hogy a szónokot rendesen nem zavarják beszédében. A legegyszerűbb paraszt is sértésnek venné, — még ba­ráti körben is — ha nem engednék háborítatlanul barnáim­. Ez I. szokás természetesen a szkupsztiána is kiterjed és csak az Utóbbi időben kezdődik nálunk is meghonosodni az úgynevezett nyugati parlamenti modor. De ezt sem a parasztok kezdik, hanem az intel­ligensebb elem.­­ (Lengyel Zoltán sajtópere.) A budapesti esküdtbíróság holnapra tűzte ki a főtárgyalást Len­gyel Zoltán dr. volt országgyűlési képviselő sajtó­­perében, a­kit egy hírlapi cikke révén az ügyészség királysértéssel vádol. Időközben föloszlatták az ország­gyűlést, s Lengyel a választói meghívására ma a ke­rületébe, Zilahra utazott, hogy elmondja a program­­beszédét. Minthogy ilyen körülmények közt lehetet­len, hogy a holnapi tárgyaláson megjelenjék. S mint­hogy a védője, Eötvös Károly is éppen most a kerü­letében jár, egy folyamodásban arra kérte Lengyel az esküdtbíróság elnökét, hogy két napra halaszsza el a tárgyalást. Zsitvay elnök azonban, mint értesülünk, a kérését megtagadta.­­ (Új egyetemi magántanár.) A vallás-és közoktatásügyi magyar királyi miniszter Lers Vilmos dr. kereskedelemügyi magyar királyi osz­tálytanácsosnak a budapesti tudomány­egyetem jog- és államtudományi karán a nemzetközi jogból egye­temi magántanárrá történt képesítését jóváhagyólag tudomásul vette és a nevezettet e minőségében meg­erősítette.­­ (A műegyetem köréből.) A király, mint a hivatalos lap mai száma közli, Schafarzik Ferenc dr. műegyetemi magántanárt, főgeológust és bánya­­taná­csost kinevezte a budapesti József-műegyetemen üresedésben levő ásvány- és földtani tanszék nyilvá­nos rendes tanárává. Schafarzik Ferenc 185­1 március 20-án szüle­tett Debrecenben. 1877-ben kapta meg középiskolai tanári diplomáját, 1881-ben pedig bölcsészeti doktori oklevelet szerzett. 1876-tól 1882-ig Szabó Józsefnek volt az asszisztense. Ekkor meghívták a magyar királyi földtani intézetbe, a­melyben mostanig mint főgeológus működött. 1878-ban vitézül küzdött Bosznia okkupálásában. 1891 óta a műegyetemen a tekruikai geológia magántanára volt. 1886-ban a földmivelési miniszter támogatásával Déchy Mórral bejárta a Kaukázus középső hegyláncait, Dagesztánt, a bakui petróleum-területet és orosz Örményország egy részét. 1889-ben Nápoly vidékét tanulmányozta. 1891-ben a földmivelési miniszter tanulmányútra küldte Svédországba és Norvégiába, 1893-ban pedig Görögországba. Elkészítette 1896-ban a Retyezát­­hegységnek geológiai térképét. Jelentékeny irodalmi tevékenységet fejtett ki a geológia terén. Művei né­met nyelven is bejelentek.­­ (Budapesti bankfőtisztviselő öngyilkos­sága Bécsben.) Bécsből jelenti tudósítónk: Egy itteni szállóban tegnap egy Budapestről érkezett, kö­rülbelül ötven éves úriember agyonlőtte magát. Az öngyilkos egy nagy budapesti bank főtisztviselője; a nevét a rendőrség eltitkolja, csak annyit árult el, hogy a keresztneve Móric. Bécsben rokonai vannak, a­ki­ket előre értesített megérkezéséről, de mire a rokonok a szállóba értek, a banktisztviselő már halott volt. Az öngyilkos, a­ki nős ember s három gyermek atyja volt, a rokonok szerint szívbaja miatt lett ön­gyilkossá.­­ (Címadományozás.) A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király Biróy Béla szekszárdi törvényszéki bírónak, a gyön­ki járásbirósághoz já­­rásbiróvá történt áthelyezése mellett, az Ítélőtáblái címet és jelleget, továbbá Horváth Ferenc és Szi­getiiy Elek föld­mű­­velésű rég­i miniszteri számtanácso­soknak,, a számvevőségi főnöki, Ger­gő Károly és Tor­­dony Gusztáv erdőszámvizsgálóknak, pedig a szám­tanácsosi címet és jelleget adományozta.­­ (Hegedűs Béla letartóztatása.) Hegedűs Béla volt országgyűlési képviselőt és ügyvédet, a­kit különböző csalás miatt a rendőrség tegnap letartóz­tatott, ma délben a főkapitányságról átkísérték az ügyészségre. Hegedűst nagyon megtörte a letartózta­tása , az elmúlt éjjelt a rendőrség börtönében végig álmatlanul töltötte. A letartóztatott ember családi életére vonatkozó egyes részleteket tévesen írtuk meg mai tudósításunkban, a­melyeket a következőkben igazítunk helyre: Hegedűs Béla a vagyonát nem a szüleitől örökölte, mert apja, a­ki jásakun főkapitány volt, nem volt gazdag ember. Eördögh Vilma, Hege­dűs első felesége, a­kitől elvált, most is gazdag asz­­szony. Ebből a házasságból származó Béla fia felesé­gül vette egy Deutsch nevű bécsi mészáros leányát, s e miatt a fiút az anyja kitagadta. Később Béla el­vált a feleségétől, a­mire az anyja kibékült vele és rendszeres pénzsegítségben részesítette. Hegedűs Béla ügyvéd belevonta fiát váltóüzelmeibe. Ezzel tette tönkre a fiát, a­ki elkeseredésében öngyilkossá lett, szublimátot ivott tavaly nyáron s három heti kínlódás után meghalt. Az ügyvéd második felesége, Komlóssy Ilona, Firczák püspök unokahuga. Az asszony első férje G­arg­er Viktor katonatiszt volt, a ki meghalt s a kivel való házasságából Elza leánya született. Gan­ger Elza most Ujfalussy Miklós földbirtokos felesége. Özvegy Garger Viktornéval való házasságából Hege­dűs Bélának is született leánya, a­ki 16 éves g kit vidéki rokonok nevelnek. Hegedűs Bélának ez a máso­dik felesége, mint mai tudósításunkban már említet­tük, elhagyta Hegedűst, s megszökött Rigó cigány­prímással, a kivel most Moszkvában időzik.­­ (Házasság.) Ditrói Puskás József magyar államvasuti ellenőr, Bánhida állomás főnöke, fele­ségül vette ontopai Petheő Irént Bánhidán. Márton Miksa dr. fővárosi ügyvéd ma eskü­dött örök hűséget Harmath Hedvignek, a Vígszín­ház volt művésznőjének. A fiatal pár a Riviérára ment nászútra. Mentes Ödön, az Adria tengerhajós-társaság fiumei titkára ma vezette oltárhoz Márkus Ada kis­asszonyt, Márkus Samu fővárosi nyomdatulajdonos leányát. Simon Miksa dr. bankigazgató eljegyezte Ja­kobi Frida kisasszonyt, Jareobi József szarvaskendi földbirtokos leányát Kolozsvárit.­­ (A külföld sajtó egyesület Bécsben) mi­nap tartott évi közgyűlésén a vezető bizottság tagjaivá ismét Horovitz János dr.-t, a Daily Chronicle levele­zőjét és Greiner Hermant, a Hamburger Nachrich­ten levelezőjét válaszolta meg. Harmadik tagnak a lemondott Szczepanszki Alfréd helyébe Klein Hugót, a Berliner Tagblatt bécsi képviseljét választották meg. A múlt évben 66 európai és amerikai lap volt képvi­selve az egyesületben.­­ (Kifosztott posta.) A krassószörénymegyei Pojána-Mörulról írják nekünk, hogy az ottani postát ismeretlen betörők teljesen kifosztották s még a nehéz vasszekrényt is elvitté­k. A betörőknek még neon akad­tak a nyomára. Már a múlt év tavaszán fényes nappal kísérlet történt a posta kirablására. A postakezelőnő azonban elszántan védekezett s a támadt zajra a tettesek a hegyek közé menekültek. A mostani betörés január 5-én éjjel 12 és 3 óra közt történhetett. Fölfeszí­tették az ablak vasrácsát, egy ember beugrott a szobába s a vaspánttal elzárt ajtót kinyitván, beeresztette cinkostársait, a­kik hatan lehettek. Négy végezhette a rablást, kettő pedig künn őrködött. A nehéz kasszát elvitték. Mindez zajtalanul történt, mert sem a posta­mesternő, sem a szomszédok nem hallottak semmi neszt. A kaszával nem az utcára mentek, hanem a kerten keresztül, az erdő felé­ pedig a kert kerítéséből néhány deszkát kellett kiszedniök. A nehéz teherrel kétszer is megpihentek. Egy közeli kunyhóban a kassza ajtaját fúróval és feszi­tővassal föl­törték s a pénzt kiszedték. Az érté­knapirosokat, bélyegeket szétszórtan otthagyták, valamint az üres pénzszekrényt is. E kunyhó a postától 300 lépésnyire van. Innen egy má­sik kunyhóba mentek. Ott történhetett az osztozkodás. Még tüzet is raktak és úgy osztozkodtak. Ottani nyomukat néhány tízfilléres és több bélyeg mutatja. Azután a Bisztra folyó jegén átkeltek s egy rájuk várakozó szánra szállva, Mórus község felé elhajtottak. A kasszában 4000 és néhány korona volt és egy­éb értékcikk. A betörést csak reggel vették észre. A be­törők valószínűleg ama rablóbanda tagjai, mely rövid idő óta Oravicán, Bozovicson, Ruszkabányán, Ohába- Bisztrán, Nándorhegyen, Istvánhegyen, Karánsebe­­sen s a megye egyéb helyein vakmerő betöréseket kö­vetett el. E banda múlt évben Ruszkica és Ruszka­­bánya közt kirabolta a postakocsit, a mely harminc­ezer koronát vitt.­­ (A vándorló mocsár.) Londonból írják: Nem éppen ritka, de borzalmas katasztrófa fenyegeti Írország lakosait Castlerea környékén. Körülbelül egy héttel ezelőtt azt a rettenetes megfigyelést tették, hogy a cloopshieldsi mocsár, a­mely egyike Írország legnagyobb mocsarainak, megindult­­­ bár lassan, de állandóan tovább megy. Minden na­p újabb nyomát vették észre vándorlásának és minden nap újabb házak és emberek lettek a rettenetes veszedelem áldo­zatai. Még élénk emlékezetében van a lakosságnak a nyolc évvel ezelőtt történt Countykerry-i katasztrófa, a­melyet szintén egy vándorló mocsár okozott és mivel a Castlerea környékbeli falvak lakói ismerik e vesze­delem borzalmait, az egész lakosságot szinte pánik­szerű rettegés szállta meg. A mocsár eredetileg három mértföldnyire volt Castlerea-tól, de most már csak egy mértföldnyi távolság választja el a megrémült falusi emberektől. Rövid idővel ezelőtt még a falu és a mocsár között nagyszámú majorság és kisebb lakó­ház volt elszórtan, de ezek lakóinak alig maradt annyi idejük, hogy csekély vagyonukat biztosságba helyez­zék, mikor a sűrü barna mocsár lavina módjára omlott a házakra és mindent eltemetett. A házak, pajták, legelők és mezőségek nyolc-tíz lábnyi sűrü ingo­­ványnyal van befödve és a mocsár még folyton omlik föltartózhatatlanul a megkezdett irányban. Castlerea egész vidéke vigasztalan képet mutat. Mindenféle tárgy

Next