Budapesti Hírlap, 1905. január (25. évfolyam, 1-31. szám)

1905-01-14 / 14. szám

4 BUDAPESTI HÍRLAP. (14. sz.) 1905. január­ járól. Ez a rend szól a tisztviselőknek is s meg­hagyja nekik, hogy illetéktelenül ne avatkozza­nak a választásba. Csak a rendről, közbiztosságról és a vá­lasztási szabadság biztosságáról gondoskodjanak. Mi Jeleztük tegnap, hogy Esterházy János gróf levelet intézett Tisza István grófhoz, a ro­mán komité föltámadása dolgában. A nagyér­­tékű levelet mai számunkban egész terjedelmé­ben közöljük. Esterházy gróf összefoglalja mindazt, a mi a nemzetiségek akciójának láttára mély ag­godalmat keltett minden magyar ember szívé­ben. Esterházy összefoglalja a nemzetiségi moz­golódás minden aggodalmas mozzanatát s inter­pellációt intéz a kormány elnökéhez: válaszoljon és nyugtassa meg a hazafias nyugtalanságot. S úgy látszik, a miniszterelnök mihama­rább nyilatkozni fog a nemzetiségi kérdésről. Erre vall legalább a félhivatalos Magyar Nem­zet következő közlése: „A kormány ezerféle gondja és idegölő munkája közepett is a nemzetiségi akcióra igen nagy figyelmet fordít s azt hisszük, hogy Tisza István gróf miniszterelnök már a legközelebbi jövőben meg fogja találni az alkalmat, hogy el­mondja nézetét erről a mozgolódásról és arról már ma jót állhatunk, hogy a kormány elnöké­nek álláspontja magyar érzés és erély tekinteté­ben a várakozást ki fogja elégíteni.“ Jelentettük tegnap a Budapesti Hírlap­ban, hogy a hazai agráriusok vezére, Károlyi Sándor gróf, bárha betegen is, részt kíván venni az alkotmányos küzdelemben s elvállalja a je­löltséget ellenzéki programmal. Ismertettük rö­viden nyílt levelét is, a melyet a gönci kerület választóihoz intézett s a melyben a leghatározot­tabban elitéli a kormány erőszakos politikáját. Ma küldötték meg Károlyi gróf nyílt leve­lét a nagy nyilvánosság számára s mi közöljük részletes tartalmát. Károlyi Sándor gróf is azok közé sorako­zik, a kik minden más programpontot félretéve, mindenekelőtt az erőszak visszaverésére vállal­koznak. Ezt tekinti ma az egyedül aktuális föl­adatnak Károlyi Sándor gróf is. De vádolható-e ,ő ezért azzal, hogy védelmére kel a technikai ob­­strukciónak s hogy hive a parlamenti anar­­kiának ? A mai napon két egyetemi tanár vállalt jelöltséget a függetlenségi program alapján. Ballagi Aladár a főváros IX—X. kerületében és Kmetty Károly Esztergomban. A szövetkezett ellenzék. A szövetkezett ellenzék vezérbizottságá­hoz napról-napra érkeznek jelentések a választó­kerületekből. A jelentések szerint az ellenzéki kedv nőttön nő az egész országban. Több régi kormánypárti kerületben meg sem hallgatják a kormánypárti jelölteket, zászlait széttépik, meg­­égetik, sőt megtették egyik kerületben az ellen­zéki választók, hogy a kormánypárti zászlókat­­átadták az asszonyoknak, a­kik garasával árul­­gatták a piacon. A dorogi kerületből küldöttség járt ma a függetlenségi pártban, hogy fölvilágosítást nyer­jen Kossuth Ferenctől, váljon Zlinszky István, a dorogi kerület ellenzéki jelöltje, függetlenségi ember-e, vagy néppárti? Kossuth Ferenc meg­ Tisza István gróf körrendelete. Tisza István gróf miniszterelnök, mint belügy­miniszter körrendeletet intézett a törvényhatóságok­hoz a választásnál való rend, közbátorság és a válasz­tási szabadság fentartása és biztosítása érdekében. A körrendelet a következő:­­­­ Valamennyi törvényhatóság közönségének. Az egész országban megindult választási mozgalom­ fon­tos feladatokat hárít a tisztviselői karra, melynek azon kettős szempontot kell szem előtt tartania, hogy míg egyfelől alkotmányos jogainak gyakorlásánál pontosan betartsa a törvény által vont korlátokat, másfelől a rend és közbátorság föntartását a válasz­tók izgalmai közepette is biztosítsa és a választópol­gároknak úgy vagyon- és személybiztossága, mint választási szabadsága fölött őrködjék. Az 1899. évi XV. törvénycikk taxatíve sorolja föl azon tilalmakat, melyek a köztisztviselőnek a vá­lasztási küzdelemben való részvételét korlátozzák. Őrködnöm kell e tilalmak lelkiismeretes betartása fö­lött és azon nem várt esetben, ha azok áthágása me­rülne föl, alkalmazni fognám a törvényben elrendelt megtorló eljárást. A törvény által megvont korlátok között ellenben a tisztviselői kar részvétele a válasz­tási küzdelemben megtiltva nincs. Nem volt és nem is lehetett célja a törvénynek a magyar társadalom­nak ezen kiváló és a nemzeti politika szempontjából is oly becses elemét az alkotmányos életből kizárni. És a­midőn a hivatalos hatalommal való bárminő visszaélés megtiltotta és e rendelkezést szigorú bün­tető szankció oltalma alá helyezte, egyáltalán nem kívánta közéletünket azon erkölcsi tőkétől megfosz­tani, a­melyet a magyar in­tel­licencia minden oly tagja, ki polgártársainak becsülését kiérdemelte, bocsáthat a közügy szolgálatába. Midőn tehát ismételve fölhívom, hogy a tiszt­viselői kart a törvényben fölsorolt tilalmak pontos betartására utasítsa, egyúttal biztosíthatom, hogy azt alkotmányos jogainak a törvény korlátai között való gyakorlatában meg fogom védeni. A­mi pedig a közönség és a választók szabad akaratnyilvánításának védelmét illeti, ebben minden közhatósági közegnek oly elementáris kötelességét lá­tom, a­melynek minden körülmények között meg kell felelnie. Megszűnik minden állam­i rend, a­hol a va­gyon- és személy­biztosság meg van ingatva, mert ha­­misíttatik a választások eredménye, ha a választók szabad elhatározási joga fenyegetve van. Ennélfogva a választókat véleményük szabad nyilvánításában és szavazatuk leadásában korlátozó veszélyes fenyegetést vagy erőszakot a közhatóságnak minden törvényes eszközzel meg kell akadályoznia. A választási mozgalmakat korlátozni nem kívá­nom, tiszteletben tartandó minden, pártnak azon joga, hogy gyűléseken és azokon kívül híveket szerezzen és hangulatot keltsen elvei mellett. De a­hol veszélyes izgatássá fajulna el és a terrorizmus eszközeivel lépne föl e mozgalom, ott a hatóságnak kötelességét teljesí­tenie kell és a rá ruházott törvényes hatalmat a vá­lasztások szabadságának biztosítására föl kell hasz­nálnia. Budapest, 1905. évi január hó 9-én. Tisza, Károlyi Sándor gróf nyílt levele. Károlyi Sándor gróf nyílt leveléről, melyet gönci választóinak küldött, lapunk mai számában röviden már megemlékeztünk; ma előttünk van az egész levél, a melyből idézzük azt a részt, melyben Károlyi Sán­dor gróf Tisza politikájáról s a maga programjáról ifjy nyilatkozik: Az „erős kéz“ szentségtörő kézzé változott át, melynek munkáját támogatni még jó cél érdekében is tiltaná lelkiismeretem. A jó célt azonban nem lá­tom, mert az előzmények után józanul gondolkodó ember nem is remélheti, hogy parlamentünkbe a rend és nyugalom visszatérjen. E helyett még szen­­vedelmesebb harcokra van kilátásunk, melyek min­den hasznos munka feltételeit megsemmisítik, a Tisza-kormány pedig csak további erőszakoskodások árán tarthatja fenn a jogrend sérelmére és a nyers többségi elvre fektetett uralmát. E veszedelem elhárítására, bár testileg gyöngél­kedem, kötelességemnek tartom eredeti szándékom­tól eltérően én is síkra lépni, hogy az ellenzékkel együtt kivegyem illő részemet az ellenállás alkotmá­nyos feladatából. Programom, melyet gazdasági, társadalmi és kulturális törekvéseimre nézve akkor jelöltem ki, mi­kor nagyrabecsült bizalmukkal első ízben ajándékoz­tak meg, mit sem változott". Meggyőződésem ma is, hogy nemzeti haladás egészséges gazdasági és kulu­­rális haladás nélkül nincs. A nemzet erősödését és felvirágoztatását pedig nem egyes kiváltságok támoga­tásában, hanem az összes nemzeti rétegek, különösen a nép millióinak erősítésében és boldogításában kell keresnünk. A gazdasági politika csak eszköze a nem­zeti politikának, melynek azon kell dolgoznia, hogy a nemzeti­ élet felvirágoztatására minél több függet­len, értelmes és hasznos magyar embert állíthasson csatavonalba. Mert a közgazdasági- és kultúrmunka is olyan harc, melyet nem a tábornokok, hanem a közkatonák döntenek el. Célunk tehát csak egy lehet: az őszinte, demo­kratikus és szabadelvű szellemben­­való haladás meg­indítása és fokozása minden vonalon. Demokratikus alapon kell keresnünk a m­a még kihasználatlan gaz­dasági és kultúrerőket, igyekezzünk ezeket megta­lálni elsősorban a kisemberek milliói között. Ebben a nemzeti rétegben kell mél­ebb barázdát szántani az ekevasnak. Szebb és boldogabb nemzeti létünket, füg­getlenségünket és nagyságunkat az apró tűzhelyek százezreinek nyugalmán, megelégedettségén kell föl­építenünk. Ebben a munkában a társulás eszméjének kell elől járnia. Fokozni kell a gyöngék erejét egye­sülés által, hogy részt vehessenek sorsuk kormányzásá­ban. Adó- és hitel­terheik súlyain könnyíteni igyekez­zünk. Üldözzük különösen a kis exisztenciákra ne­hezedő jogtalan nyerészkedés minden nemét. Rajta legyünk, hogy a munka jutalmát a dolgos kéztől az egyoldalú érdekeket szolgáló spekuláció el ne vitat­hassa. Mindenütt, a­hol a termelésben a legnagyobb nemzeti réteg munkája érvényesül, törekedjünk e munka értékét biztosítani egy helyes vám- és kereske­delmi politikával és az értékesítés hazai feltételeinek oly rendezésével, hogy a nagyban elárusítás és a nagyban fogyasztás előnyeit a kisebbek is élvezhessék. Közművelődési politikánk pedig vegye föl a harcot a szellemi elmaradottság tervén, hogy a nemzeti kul­túra varázsereje minden lelket közénk olvaszszon, a­mi idegen, így válhat valóvá az a társadalmi újjászületés, mely a nagy Széchenyi szemei előtt lebegett, mikor fölkiáltott, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. A­ki ismer, egész múltamból tudhatja, hogy gazdasági, kulturális és nemzeti fejlődésünk föladatait ily szel­lemben fogtam föl eddig is, mert csak ily irányú haladás mellett teljesedhetik a­z.az eszményünk, hogy a magyar földön a magyar legyen az úr. Mielőtt azonban a mindennapi haladó munka elejtett fona­lát ismét kézbe vehetnénk, vissza kell vernünk minden erőszakot, mely jogrendünket és alkotmányos életünk szentelt hagyományait megtörte és fenyegeti. Készülődés a fővárosban. Az I. kerületben Szebeny Antal dr., a szövet­kezett ellenzék jelöltje, e hónap 15-én, vasárnapon dél­után négy órakor mondja el programbeszédét a krisz­tinavárosi színkörben. A pártvezetőségnek egy kül­döttsége járt tegnap Hegedűs János dr. pártelnök ve­zetésével az ellenzéki klubokban és több neves politi­kust meghívott a vasárnapi nagygyűlésre, a­melyen megjelennek és felszólalnak: Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf, Batthyány Tivadar gróf, Darányi Ignác, Rakovszky István és Hock János, tehát a szövetkezett ellenzék minden pártárnyalata képviselve lesz. Az első kerületi szövetkezeti ellenzék külön panaszfelvételi irodát szervezett, a­mely a visszaélésekre vonatkozó panaszokat veszi föl. Az iroda tagjai: Andreánszky Jenő dr. és Platthy György dr. első kerületi törvény­­hatósági bizottsági tagok és Stuh­ly Miksa dr. ügy­véd. Az iroda az összes tisztviselőkhöz körözvényt irt, a­melyben fölszólítja őket, hogy minden visszaélésről értesítsék az iroda tagjait és hozzáteszik azt is, hogy a három említett uron kívül senkinek a panaszokról tudomása nem lesz, az iroda tagjai pedig becsületsza­vukkal kezeskednek azért, hogy a tudomásukra jutta­­tott panaszokkal csak a panaszos beleegyezésével fog­nak élni, úgy, hogy abból a panaszttevőnek a legkénye­sebb állásban sem lehet baja. A­hol a büntető eljárás megindítását a panaszttevő ellenzi, ott is annyi haszna lesz e panaszokból az ellenzéknek, hogy az egyes visz­­szaéléseket és a felső nyomást majd idejekorán ellen­súlyozhatják A II. kerületben Szabolcsi Izidor, a II. kerü­leti izraelita hitközség elnöke, tizes csoportokban hi­vatta magához a hitközség tagjait, és mint elnök érvé­nyesítette befolyását Darányi régi választóinak az el­­törlésére. A hitközség egyik tekintélyes tagja Ernyei Mór dr. körlevélben emelt óvást az ellen, hogy a vá­lasztásnak felekezeti színezet adassék és intette hit­­sorsosait, hogy Darányival szemben, a­kinek a hitköz­ség sokat köszönhet, állást ne foglaljanak. Szabolcsi Izidor most azt tervezi, hogy a jövő hétre az I. és II. kerületi kereskedőket hívja egybe azzal az ürügygyel, hogy nevezetes gazdasági kérdésekről fognak a két ké­rőlét érdekeinek szempontjából tanácskozni. A II. kerületi szabadelvű párt szervező bizott­sága körlevelet adott ki, a­mely főképp a hivatalnok­választóknak szól. A párt kéri benne őket, ne enged­jék, hogy az ellenzéki pártpolitika őket saját igaz ér­dekei és a közrend érdeke ellené­re, hamis jelszavakkal eszközül fölhasználja. Kéri a tisztviselőket, hogy mi­előtt állást foglalnak arra nézve, miképp gyakorolják legszebb alkotmányos jogukat, minden külső befolyás­tól ment tárgyilagossággal ítéljék­ meg azt, hogy úgy az ő igaz érdekei, mint a haza igaz érdeke mit kíván. Jöjjenek tisztába azzal, hogy a közelgő választásnál miről van szó, mi a nemzet döntésének tárgya. Nem az önálló nemzeti hadsereg, nem az önálló vám­terület, vagy más nemzeti követelmények meg, vagy meg nem adásáról döntenek most, hanem kizárólag arról, hogy helyreálljon-e az országban a parlamentáris rend és a többség intézze-e ezután az ország dolgait, vagy megengedtessék, hogy a kényuralmat magához ragadó kisebbség ezentúl is lehetetlenné tehesse, vagy tetszése szerint megakadályozhassa a törvényhozó ha­talom gyakorlását. A körlevélben a párt reményének ad kifejezést, hogy a tisztviselők, a­kik a rendnek és munkának emberei, nem tolják szekerét azoknak, a­kik a parlament működési képességének,­s a normális alkotmányos életnek helyreállítását akadályozzák A hivatalnokok érdekei nyilvánvalóan az, a­mi az ország érdeke: visszaállítani az állami rendet, hogy dolgozni, élni lehessen. Ha ebbőli meggyőződésüknek akképp adnak kifejezést, hogy a párt jelöltjére szavaznak, bi­zonyára nem vádolhatja őket senki szolgalelkűséggel, mert nem azért szavaznak a szabadelvű párt jelöltjére, mert az a kormánynak tagja, hanem azért, mert az ő meggyőződésük, hogy ebben az országban rendet kell teremteni, ha a szabadságot élvezni akarják. A Belvárosban az Andrássy-párt körében nagy izgalmat és fölháborodást keltett egy körlevél, a­me­lyet a belvárosi szabadelvű párt nevében Kautz Gyula titkos tanácsos, pártelnök küldött szét a belvá­rosi választóknak. A körlevél így kezdődik: „Tudomá­sunkra jutott, hogy a belvárosi szövetkezeti ellenzék

Next