Budapesti Hírlap, 1905. január (25. évfolyam, 1-31. szám)
1905-01-14 / 14. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP. (14. sz.) 1905. január járól. Ez a rend szól a tisztviselőknek is s meghagyja nekik, hogy illetéktelenül ne avatkozzanak a választásba. Csak a rendről, közbiztosságról és a választási szabadság biztosságáról gondoskodjanak. Mi Jeleztük tegnap, hogy Esterházy János gróf levelet intézett Tisza István grófhoz, a román komité föltámadása dolgában. A nagyértékű levelet mai számunkban egész terjedelmében közöljük. Esterházy gróf összefoglalja mindazt, a mi a nemzetiségek akciójának láttára mély aggodalmat keltett minden magyar ember szívében. Esterházy összefoglalja a nemzetiségi mozgolódás minden aggodalmas mozzanatát s interpellációt intéz a kormány elnökéhez: válaszoljon és nyugtassa meg a hazafias nyugtalanságot. S úgy látszik, a miniszterelnök mihamarább nyilatkozni fog a nemzetiségi kérdésről. Erre vall legalább a félhivatalos Magyar Nemzet következő közlése: „A kormány ezerféle gondja és idegölő munkája közepett is a nemzetiségi akcióra igen nagy figyelmet fordít s azt hisszük, hogy Tisza István gróf miniszterelnök már a legközelebbi jövőben meg fogja találni az alkalmat, hogy elmondja nézetét erről a mozgolódásról és arról már ma jót állhatunk, hogy a kormány elnökének álláspontja magyar érzés és erély tekintetében a várakozást ki fogja elégíteni.“ Jelentettük tegnap a Budapesti Hírlapban, hogy a hazai agráriusok vezére, Károlyi Sándor gróf, bárha betegen is, részt kíván venni az alkotmányos küzdelemben s elvállalja a jelöltséget ellenzéki programmal. Ismertettük röviden nyílt levelét is, a melyet a gönci kerület választóihoz intézett s a melyben a leghatározottabban elitéli a kormány erőszakos politikáját. Ma küldötték meg Károlyi gróf nyílt levelét a nagy nyilvánosság számára s mi közöljük részletes tartalmát. Károlyi Sándor gróf is azok közé sorakozik, a kik minden más programpontot félretéve, mindenekelőtt az erőszak visszaverésére vállalkoznak. Ezt tekinti ma az egyedül aktuális föladatnak Károlyi Sándor gróf is. De vádolható-e ,ő ezért azzal, hogy védelmére kel a technikai obstrukciónak s hogy hive a parlamenti anarkiának ? A mai napon két egyetemi tanár vállalt jelöltséget a függetlenségi program alapján. Ballagi Aladár a főváros IX—X. kerületében és Kmetty Károly Esztergomban. A szövetkezett ellenzék. A szövetkezett ellenzék vezérbizottságához napról-napra érkeznek jelentések a választókerületekből. A jelentések szerint az ellenzéki kedv nőttön nő az egész országban. Több régi kormánypárti kerületben meg sem hallgatják a kormánypárti jelölteket, zászlait széttépik, megégetik, sőt megtették egyik kerületben az ellenzéki választók, hogy a kormánypárti zászlókatátadták az asszonyoknak, akik garasával árulgatták a piacon. A dorogi kerületből küldöttség járt ma a függetlenségi pártban, hogy fölvilágosítást nyerjen Kossuth Ferenctől, váljon Zlinszky István, a dorogi kerület ellenzéki jelöltje, függetlenségi ember-e, vagy néppárti? Kossuth Ferenc meg Tisza István gróf körrendelete. Tisza István gróf miniszterelnök, mint belügyminiszter körrendeletet intézett a törvényhatóságokhoz a választásnál való rend, közbátorság és a választási szabadság fentartása és biztosítása érdekében. A körrendelet a következő: Valamennyi törvényhatóság közönségének. Az egész országban megindult választási mozgalom fontos feladatokat hárít a tisztviselői karra, melynek azon kettős szempontot kell szem előtt tartania, hogy míg egyfelől alkotmányos jogainak gyakorlásánál pontosan betartsa a törvény által vont korlátokat, másfelől a rend és közbátorság föntartását a választók izgalmai közepette is biztosítsa és a választópolgároknak úgy vagyon- és személybiztossága, mint választási szabadsága fölött őrködjék. Az 1899. évi XV. törvénycikk taxatíve sorolja föl azon tilalmakat, melyek a köztisztviselőnek a választási küzdelemben való részvételét korlátozzák. Őrködnöm kell e tilalmak lelkiismeretes betartása fölött és azon nem várt esetben, ha azok áthágása merülne föl, alkalmazni fognám a törvényben elrendelt megtorló eljárást. A törvény által megvont korlátok között ellenben a tisztviselői kar részvétele a választási küzdelemben megtiltva nincs. Nem volt és nem is lehetett célja a törvénynek a magyar társadalomnak ezen kiváló és a nemzeti politika szempontjából is oly becses elemét az alkotmányos életből kizárni. És amidőn a hivatalos hatalommal való bárminő visszaélés megtiltotta és e rendelkezést szigorú büntető szankció oltalma alá helyezte, egyáltalán nem kívánta közéletünket azon erkölcsi tőkétől megfosztani, amelyet a magyar intellicencia minden oly tagja, ki polgártársainak becsülését kiérdemelte, bocsáthat a közügy szolgálatába. Midőn tehát ismételve fölhívom, hogy a tisztviselői kart a törvényben fölsorolt tilalmak pontos betartására utasítsa, egyúttal biztosíthatom, hogy azt alkotmányos jogainak a törvény korlátai között való gyakorlatában meg fogom védeni. Ami pedig a közönség és a választók szabad akaratnyilvánításának védelmét illeti, ebben minden közhatósági közegnek oly elementáris kötelességét látom, amelynek minden körülmények között meg kell felelnie. Megszűnik minden állami rend, ahol a vagyon- és személybiztosság meg van ingatva, mert hamisíttatik a választások eredménye, ha a választók szabad elhatározási joga fenyegetve van. Ennélfogva a választókat véleményük szabad nyilvánításában és szavazatuk leadásában korlátozó veszélyes fenyegetést vagy erőszakot a közhatóságnak minden törvényes eszközzel meg kell akadályoznia. A választási mozgalmakat korlátozni nem kívánom, tiszteletben tartandó minden, pártnak azon joga, hogy gyűléseken és azokon kívül híveket szerezzen és hangulatot keltsen elvei mellett. De ahol veszélyes izgatássá fajulna el és a terrorizmus eszközeivel lépne föl e mozgalom, ott a hatóságnak kötelességét teljesítenie kell és a rá ruházott törvényes hatalmat a választások szabadságának biztosítására föl kell használnia. Budapest, 1905. évi január hó 9-én. Tisza, Károlyi Sándor gróf nyílt levele. Károlyi Sándor gróf nyílt leveléről, melyet gönci választóinak küldött, lapunk mai számában röviden már megemlékeztünk; ma előttünk van az egész levél, a melyből idézzük azt a részt, melyben Károlyi Sándor gróf Tisza politikájáról s a maga programjáról ifjy nyilatkozik: Az „erős kéz“ szentségtörő kézzé változott át, melynek munkáját támogatni még jó cél érdekében is tiltaná lelkiismeretem. A jó célt azonban nem látom, mert az előzmények után józanul gondolkodó ember nem is remélheti, hogy parlamentünkbe a rend és nyugalom visszatérjen. E helyett még szenvedelmesebb harcokra van kilátásunk, melyek minden hasznos munka feltételeit megsemmisítik, a Tisza-kormány pedig csak további erőszakoskodások árán tarthatja fenn a jogrend sérelmére és a nyers többségi elvre fektetett uralmát. E veszedelem elhárítására, bár testileg gyöngélkedem, kötelességemnek tartom eredeti szándékomtól eltérően én is síkra lépni, hogy az ellenzékkel együtt kivegyem illő részemet az ellenállás alkotmányos feladatából. Programom, melyet gazdasági, társadalmi és kulturális törekvéseimre nézve akkor jelöltem ki, mikor nagyrabecsült bizalmukkal első ízben ajándékoztak meg, mit sem változott". Meggyőződésem ma is, hogy nemzeti haladás egészséges gazdasági és kulurális haladás nélkül nincs. A nemzet erősödését és felvirágoztatását pedig nem egyes kiváltságok támogatásában, hanem az összes nemzeti rétegek, különösen a nép millióinak erősítésében és boldogításában kell keresnünk. A gazdasági politika csak eszköze a nemzeti politikának, melynek azon kell dolgoznia, hogy a nemzeti élet felvirágoztatására minél több független, értelmes és hasznos magyar embert állíthasson csatavonalba. Mert a közgazdasági- és kultúrmunka is olyan harc, melyet nem a tábornokok, hanem a közkatonák döntenek el. Célunk tehát csak egy lehet: az őszinte, demokratikus és szabadelvű szellembenvaló haladás megindítása és fokozása minden vonalon. Demokratikus alapon kell keresnünk a ma még kihasználatlan gazdasági és kultúrerőket, igyekezzünk ezeket megtalálni elsősorban a kisemberek milliói között. Ebben a nemzeti rétegben kell mélebb barázdát szántani az ekevasnak. Szebb és boldogabb nemzeti létünket, függetlenségünket és nagyságunkat az apró tűzhelyek százezreinek nyugalmán, megelégedettségén kell fölépítenünk. Ebben a munkában a társulás eszméjének kell elől járnia. Fokozni kell a gyöngék erejét egyesülés által, hogy részt vehessenek sorsuk kormányzásában. Adó- és hitelterheik súlyain könnyíteni igyekezzünk. Üldözzük különösen a kis exisztenciákra nehezedő jogtalan nyerészkedés minden nemét. Rajta legyünk, hogy a munka jutalmát a dolgos kéztől az egyoldalú érdekeket szolgáló spekuláció el ne vitathassa. Mindenütt, ahol a termelésben a legnagyobb nemzeti réteg munkája érvényesül, törekedjünk e munka értékét biztosítani egy helyes vám- és kereskedelmi politikával és az értékesítés hazai feltételeinek oly rendezésével, hogy a nagyban elárusítás és a nagyban fogyasztás előnyeit a kisebbek is élvezhessék. Közművelődési politikánk pedig vegye föl a harcot a szellemi elmaradottság tervén, hogy a nemzeti kultúra varázsereje minden lelket közénk olvaszszon, ami idegen, így válhat valóvá az a társadalmi újjászületés, mely a nagy Széchenyi szemei előtt lebegett, mikor fölkiáltott, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Aki ismer, egész múltamból tudhatja, hogy gazdasági, kulturális és nemzeti fejlődésünk föladatait ily szellemben fogtam föl eddig is, mert csak ily irányú haladás mellett teljesedhetik az.az eszményünk, hogy a magyar földön a magyar legyen az úr. Mielőtt azonban a mindennapi haladó munka elejtett fonalát ismét kézbe vehetnénk, vissza kell vernünk minden erőszakot, mely jogrendünket és alkotmányos életünk szentelt hagyományait megtörte és fenyegeti. Készülődés a fővárosban. Az I. kerületben Szebeny Antal dr., a szövetkezett ellenzék jelöltje, e hónap 15-én, vasárnapon délután négy órakor mondja el programbeszédét a krisztinavárosi színkörben. A pártvezetőségnek egy küldöttsége járt tegnap Hegedűs János dr. pártelnök vezetésével az ellenzéki klubokban és több neves politikust meghívott a vasárnapi nagygyűlésre, amelyen megjelennek és felszólalnak: Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf, Batthyány Tivadar gróf, Darányi Ignác, Rakovszky István és Hock János, tehát a szövetkezett ellenzék minden pártárnyalata képviselve lesz. Az első kerületi szövetkezeti ellenzék külön panaszfelvételi irodát szervezett, amely a visszaélésekre vonatkozó panaszokat veszi föl. Az iroda tagjai: Andreánszky Jenő dr. és Platthy György dr. első kerületi törvényhatósági bizottsági tagok és Stuhly Miksa dr. ügyvéd. Az iroda az összes tisztviselőkhöz körözvényt irt, amelyben fölszólítja őket, hogy minden visszaélésről értesítsék az iroda tagjait és hozzáteszik azt is, hogy a három említett uron kívül senkinek a panaszokról tudomása nem lesz, az iroda tagjai pedig becsületszavukkal kezeskednek azért, hogy a tudomásukra juttatott panaszokkal csak a panaszos beleegyezésével fognak élni, úgy, hogy abból a panaszttevőnek a legkényesebb állásban sem lehet baja. Ahol a büntető eljárás megindítását a panaszttevő ellenzi, ott is annyi haszna lesz e panaszokból az ellenzéknek, hogy az egyes viszszaéléseket és a felső nyomást majd idejekorán ellensúlyozhatják A II. kerületben Szabolcsi Izidor, a II. kerületi izraelita hitközség elnöke, tizes csoportokban hivatta magához a hitközség tagjait, és mint elnök érvényesítette befolyását Darányi régi választóinak az eltörlésére. A hitközség egyik tekintélyes tagja Ernyei Mór dr. körlevélben emelt óvást az ellen, hogy a választásnak felekezeti színezet adassék és intette hitsorsosait, hogy Darányival szemben, akinek a hitközség sokat köszönhet, állást ne foglaljanak. Szabolcsi Izidor most azt tervezi, hogy a jövő hétre az I. és II. kerületi kereskedőket hívja egybe azzal az ürügygyel, hogy nevezetes gazdasági kérdésekről fognak a két kérőlét érdekeinek szempontjából tanácskozni. A II. kerületi szabadelvű párt szervező bizottsága körlevelet adott ki, amely főképp a hivatalnokválasztóknak szól. A párt kéri benne őket, ne engedjék, hogy az ellenzéki pártpolitika őket saját igaz érdekei és a közrend érdeke ellenére, hamis jelszavakkal eszközül fölhasználja. Kéri a tisztviselőket, hogy mielőtt állást foglalnak arra nézve, miképp gyakorolják legszebb alkotmányos jogukat, minden külső befolyástól ment tárgyilagossággal ítéljék meg azt, hogy úgy az ő igaz érdekei, mint a haza igaz érdeke mit kíván. Jöjjenek tisztába azzal, hogy a közelgő választásnál miről van szó, mi a nemzet döntésének tárgya. Nem az önálló nemzeti hadsereg, nem az önálló vámterület, vagy más nemzeti követelmények meg, vagy meg nem adásáról döntenek most, hanem kizárólag arról, hogy helyreálljon-e az országban a parlamentáris rend és a többség intézze-e ezután az ország dolgait, vagy megengedtessék, hogy a kényuralmat magához ragadó kisebbség ezentúl is lehetetlenné tehesse, vagy tetszése szerint megakadályozhassa a törvényhozó hatalom gyakorlását. A körlevélben a párt reményének ad kifejezést, hogy a tisztviselők, akik a rendnek és munkának emberei, nem tolják szekerét azoknak, akik a parlament működési képességének,s a normális alkotmányos életnek helyreállítását akadályozzák A hivatalnokok érdekei nyilvánvalóan az, ami az ország érdeke: visszaállítani az állami rendet, hogy dolgozni, élni lehessen. Ha ebbőli meggyőződésüknek akképp adnak kifejezést, hogy a párt jelöltjére szavaznak, bizonyára nem vádolhatja őket senki szolgalelkűséggel, mert nem azért szavaznak a szabadelvű párt jelöltjére, mert az a kormánynak tagja, hanem azért, mert az ő meggyőződésük, hogy ebben az országban rendet kell teremteni, ha a szabadságot élvezni akarják. A Belvárosban az Andrássy-párt körében nagy izgalmat és fölháborodást keltett egy körlevél, amelyet a belvárosi szabadelvű párt nevében Kautz Gyula titkos tanácsos, pártelnök küldött szét a belvárosi választóknak. A körlevél így kezdődik: „Tudomásunkra jutott, hogy a belvárosi szövetkezeti ellenzék