Budapesti Hírlap, 1905. február (25. évfolyam, 34-59. szám)

1905-02-03 / 34. szám

Budapest, 1905. XXV. évfolyam 34. szám. Péntek, február 3. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor egy hónapra 2 kor. 40 hl. Egyes szám ára helyben 8 iil., vidéken 10 fll. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 56—95, igazg. 55—63. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Bökk Szilárd-utca 4. sí Kiolzetés- és hirdetés-föltétel: Iglam Kál József-körút 5. u­. a. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. A kísértés napjai. Budapest, febr. 2. Az országra s azokra a férfiakra, a­kiknek elhatározása döntő befolyást gya­korolhat az országra, nehéz napok,­ sötét órák várakoznak. Bécsben, az első meg­döbbenés után, felülkerekedett egy ledé­­rebb felfogás, a­mely meg kívánja pró­bálni a nemzet ítéletét semmibe se venni. Egyelőre csak szemérmes félremagyará­zással, de utóbb nyilván e szemérem mel­lőzésével. Mikor a Str Steet, három-négy évig a nemzeti követelések jegyében folyt harc után, egy felülről hetykén provokált választásban relatív többségre juttatja a negyvennyolcas függetlenségi pártot, ak­kor Bécsből kiadják a jelszót, hogy ez nem jelent semmit, mert hiszen a külön pártállásokban elszórt hatvanhetesek egy­üttvéve mégis többen vannak. És ebből a helyzetből kiindulva. Tisza István hoz Bécsből egy csodatervet az utóda­ számára. Ő, a­ki erőszakkal nem tudta összetörni az országgyűlést, a­ki ellenben agitáció­ja mellett is a választáson összetörte a sa­ját pártját, ahelyett, hogy elbukván min­den próbáján, félreáltana végzetes esze­­járásával a nemzet útjából, inkább azt hirdeti, hogy­ az általa frakciókká változ­tatott pártokkal kormányozzon az­, a­ki utána jön. Ő viszi a szabadelvű pártot jóakaró ellenzékbe, a szélsőbaloldal is legyen jóakaró ellenzék, a többi töredék is legy­en jóakaró ellenzék, Andrássy Gyula legyen a­­ kormány, párt nélkül." Példát is tud erre a képtelenségre Tisza István, még­pedig az angol parlament történetéből. Kár neki ezért átmenni a kanálison. A legtalálóbb példa sokkal közelebb van: Ausztriában. Ellenben a tervezgetés tendenciája világos. Vagy kikaparja Andrássy Gyula gróf a gesztenyét a tűzből, vagy nem. l.Ha kikaparja, annál jobb, hanem kaparja, arról sem lehet tenni. Tisza István gróf minden esetekre itt van, hogy megmentse a monarkiát, a­ dinasztiát, a­ Hatvanhetet, a liberalizmust és a liberális pártot. Hogy hogyan, az mellékes. Ha lehet zsebkendő­­nélkü­l, ha nem lehet­, akkor zsebkendő­vel. Mert soha, senki még, magyar ember, se Deák a bölcseségével s a nagy An­drássy genialitásával, se az öreg Tisza pártszervező talentumával Bécsben úgy nem imponált, mint Tisza István gróf az­zal, a­mit eddig mert próbálni (mert még csak próbálta.) Magyarországon. Ez az a férfiú, a­kire szükségük van: ez a helyzet kifejezője és ebben áll minden nehézsége. A választáson való bukást nem fogadják el ott, csak pro forma. Nem is kiváncsiak egyelőre senki másnak a véleményére (minek is, mikor az egész nemzetét sem­mibe se veszik.) Andrássytól csak azt kér­dik, hajlandó-e a­ szerepet eljátszani, a­melyet neki szántak ebben a végzetes játékban. Mi azonban nem hihetjük, hogy a mostani helyzettel szemben Tisza István ítélete élesebb és biztosabb legyen, mint minőnek eddig bizonyult. Mostanáig megcsalatko­zott minden számításában, égig érő csoda lengő, ha mostani, legkép­­telenebb feltevéseiben eltalálná azt, a­minek történnie kell. Meg fog csalatkozni először Andrássy Gyulában, másodszor a szélső­baloldalban, harmadszor a saját pártjában — a­melyet pretoriánus sereg­nek szánt maga mellé — és meg fog csa­latkozni negyedszer Bécsben is. Csak a magyar nemzetben nem fog megcsalat­­ko­zni, mert arra­­ nem számít. fia pedig azt hiszi, hogy ez a helyes útja a Hatvanhét biztosításának, akkor ebben is meg fog csalatkozni, mert ez egyenes útja annak, hogy ez alap iránt az utolsó illúziók is megrendüljenek. A magyar népnek pedig nyugalmat, a pártoknak higgadtságot, bölcs és mér­téktartó, de elszánt szilárdságot ajánlunk a kísértés és próbatétel e nehéz napjaiban. A kor a TV-vállán, Budapest, febr. 2. Tisza István gróf ma délelőtt meglá­togatta Andrássy Gyula grófot s közölte vele a király meghívását. Andrássy Gyula gróf ennek folytán a délután öt órai vonattal Bécsbe utazott, a hol a király holnap délelőtt tizenegy órakor külön kihallgatáson fogadja. Tisza és Andrássy találkozásáról, a­mely kétségtelenül nagyon érdekes lehe­tett, hiányzik természetesen minden po­zitív értesülés. De kerülő után, bécsi for­rásból a következő tudósítást kapjuk azokról a követelésekről, a­melyeket Bécsben támasztanak Andrássy esetleges vállalkozásával szemben s a­melyeknek szószólója Tisza István. Andrássy kormányának feladatául teszik, hogy vigye keresztül az összes sür­gős javaslatokat, a­melyek múlhatatlan állami szükségletnek (Staatsnotivendig­­keit) felelnek meg, így nevezetesen ren­dezze el simán a német vám- és kereske­delmi szerződést, úgy a­hogy Tisza meg­kötötte s ne legyen baj abból, hogy ez a szerződés tíz évvel meghaladja az 1899. évi XXX. törvénycikkben megszabott törvényes határidőt. Továbbá véglege­sítse Andrássy az Ausztriával való ki­egyezést és természetesen szüntesse meg az exlex-et, szavaztassa meg az újoncot s intézzen el még egynéhány függő javas­latot. Mindezt pedig végezze el Andrássy minden koncesszió nélkül, a­mely a vá­lasztáson megnyilvánult­ nemzeti akarat­nak felelne meg. E szerint tehát nem lehet szó válto­zásról, sem a gazdasági helyzetben, sem pedig a katonai kérdésben, sem semmi­ben. A negyvennyolcas párt, a­mely a választáson győzött, mérsékelje magát követeléseiben s a­djon respik­umot An­­drássynak: ez a bécsi köröknek és Tisza Istvánnak is a felfogása. * Ez értesülés világánál igen különös színben tűnik fel Andrássy királyi meghí­vása. A függetlenségi párt nélkül, illetve a legnagyobb ellenzéki párt programjá­nak teendő koncessziók nélkül nincs ki­bontakozás. Ez világos. A függetlenségi párt minden kormánynyal szemben, a­mely nem számol az ő (a függetlenségi párt) meggyarapodott­­erőjével, kétségte­lenül a legélesebb oppozíciót fogja kifej­teni s az olyan törvénytelen és a mellett káros kötés, mint a német kereskedelmi szerződés, csak­ a legnagyobb áldozatok árán intézhető el a magyar törvényhozás­ban. Minthogy továbbá Tisza is kijelen­tette a minap, hogy a szabadelvű párt helye az ellenzék padjain van, ilyen kö­rülmények közt, kinek a támogatására számítson Andrássy Gyula gróf,­ a­ki ko­moly politikus lévén, csak szolid bázison vállalhat kormányt? Bécsben egyáltalán nem fogják fel tragikusan a helyzetet s nem veszik na­gyon komolyan a választás eredményét. Azt mondják: ezt elhibázta Tisza­, de úgy gondolkoznak, hogy az elkövetett hibát még jóvá lehet tenni. Tisza István gróf és az ő kormány­zati szelleme nem tekinthető elejtettnek a bécsi hatalmi, körök által. Ezt­ pozitív for­rásból tudjuk. Goluhovszki gróf közös külügymi­niszter a legutolsó udvari bálon a magyar­­országi ügyekről beszélgetvén, a követ­kező nyilatkozatot tette: — Húsz év óta keresünk Magyar­­országon olyan embert, mint Tisza István gróf s midőn végre találtunk, elejtsük azért, mert a v­álasztás eredményét előre kiszámítani nem tudta? Szó sincs róla! Ez a férfiú nekünk megbecsülhetetlen. Andrássy meghívása ilyenformán csak taktikából történik, főképp azért, hogy rá lehessen mutatni tehetetlensé­gére s­ minden körülmények között hama­rosan végezzenek vele. Andrássy szá­mára olyan keretet és olyan korlátokat szabnak, hogy vállalkozása, eleve lehetet­len legyen , hogy azután ennek nyomán, nagyhatalmi és birodalmi, gazdasági és nemzetközi, nagy és nevezetes érdekekre hivatkozva, lehessen demonstrálni, hogy Magyarországon ez idő szerint nem lehet más kormány, mint a­­ Tisza Istváné. A magyar nemzet akaratával keves Mai számunk 12 oldal.

Next