Budapesti Hírlap, 1905. február (25. évfolyam, 34-59. szám)
1905-02-03 / 34. szám
1905. február 3. BUDAPESTI HÍRLAP. (34. sz.) ihallgatása, kizárólag a bán hivatalos ügyeivel áll összefüggésben és semmi vonatkozásban sincs a magyar válsággal. Most csak ismételhetjük ezt és hozzátehetjük még, hogy Beck báró táborszernagy, a vezérkar főnökének ugyancsak tegnapi legfelsőbb kihallgatása sincsen a magyar eseményekkel összefüggésben, hiszen ismeretes, hogy a vezérkar főnöke minden szerdán magánkihallgatáson jelenik meg a felségért... Kossuth Ferenc üdvözlése. A szövetkezett ellenzék győzelme alkalmából ■."Kossuth Ferenc, a szövetkezett ellenzék vezére napnap után kap üdvözlő iratokat. Ma a többi közt akövetkező üdvözletek érkeztek: Besztercebánya. A magyar alkotmánys szabadság diadala alkalmából, bár a dicsőség kivívásában nekünk részünk nincs, együttérző szívvel üdvözöljük a szövetkezett ellenzéket, de különösen. Nagyságodat, mint annak lánglelkű vezérét. A besztercebányai polgárok megbízásából: Tillés Béla dr. Máramarossziget. Ama leirhatatlan öröm listája alatt, hogy nemzetünk napja fölvirradt, törvényszékünk és járásbíróságunk jegyzői kara és a jelenlévő ügyvédjelöltek társasvacsorát rendeztek, mely alkalomból fogadja Nagyságod, mint a nemzeti közöröm megteremtésének legelőkelőbb részese, hazafias üdvözletünket. Jegerndorf, Kossuth apánk méltó fia, üdvözölt benneteket a jegerndorfi magyarság. Kardos és Rozenberg. Újpest. Ujjongunk drága hazánk függetlensége "reggelén. Lengváry Béla adótiszt, Vértezei Béla rendőrtisztviselő, Remény Géza postatiszt, Baráth Ferenc. A vinkovcei vasutasok a következő táviratotküldték Kossuth Ferenc pártelnökhöz. Hódoló üdvözlettel köszöntjük nagyságodat a magyar eszme körül kifejtett küzdelme s váratlan győzelme alkalmával. Nagyságod tántoríthatatlan hívei a vinkovcei vasutasok. Távirati üdvözlést küldött még a kassai jogakaémia polgársága is. Károlyi István gróf beszéde. # "Szatmár város új képviselője, Kelemen Samu ■ebédet adott választóinak tiszteletére. Ezen az ebéden, amelyen 800 szatmári polgár volt jelen, Károlyi Istvván gróf igen érdekes pohárköszöntöt mondott Apponyi Albert grófra. Beszédéből idézzük a következőrészletet: ■ Thököly nagy hazánkfia azt mondotta, hogy egy kalap alá kell egyesülnie a magyar nemzetnek a veszély idején. Thököly mondását követtük mi, nemcsak Szatmár vármegye, hanem az egész ország, amikor egyesültünk azon célból, hogy azt a veszélyt elhárítsuk az országról, amely fenyegetett. A mi győzelmünk óriási nagy. Sose hitte volna az ember, hogy ilyen győzelmet tudunk fölmutatni. 1867 óta soha ilyen többsége az ellenzéknek az országban nem volt, mint ma. (Lelken éljenzés.) Magyarország miniszterelnöke azt kívánta a királytól, hogy szólitsa föl a nemzetet, kérdezze meg tőle akaratát. Nahát, polgártársak, a nemzet megadta a választ. (Lelkes éljenzés és helyeslés.) Láthatja ebből a magyar király, hogy mennyire tévútra vezette őt az a híres, CTttkezűnek hirdetett miniszterelnök. Tiszának Körberre mondott szavait használja föl a szónok, de magyarul: a „disztingvált honpolgár“ megmutatta, hogy mit tud, mi az ő szava, meddig terjed az ügyessége, mi az ő nagy tapintatossága. (Élénk derültség, tetszés és éljenzés.) Én azt hiszem, hogy a miniszterelnök a hattyúdalát nem fogja elmondhatni az országgyűlésen. (Le vele!) Hanem úgy suttyomberki Dániel-módjára (Élénk derültség), a darabontjai kíséretében meg fog ugrani és igy fog hazamenni Gesztre. (Derültség és a jenzés.) Mert ha bejépne a képviselői házba, mint miniszterelnök, könnyen úgy járhatna, amint szegény boldogult Beöthy Ákos mondta: kiakolibolittatnék. (Élénk derültség, tetszés és éljenzés.) Behagyjuk abba, jó lesz, ha vele nem is foglalkozunk. (.(Derültség.) Áttért itt a szónok arra, hogy vájjon mik lehetnek, az ő véleménye szerint, a negyvennyolcas párt teendői. Az első az volna, — amibe begyakoroltuk a magunkat, fájdalom, hosszú időn át — hogy egy darabig türelmesen várjon, amíg rendbe jönnek a dolgok, amíg az új kormány megalakul, amely bizonyára más képet fog nyújtani, mint az eddigiek, s amelynek velünk beszélni, velünk számolnia kell. A tolakodó, élősdi alakok szövetkezetét, konzorciumát, mint a német mondja, teljesen szét kell sprengelni. ''(Derültség, tetszés és helyeslés.) Az új kormány egyik legfontosabb kötelessége legyen, hogy az ország vagyonosodására, gazdagodására a munkát azonnalmegkezdje. (Lelkes éljenzés.) A nemzet törvényes jogaiból egy tapodtat sem szabad engedni. A négyszáz milliós katonai követelések megszavázásáról soha szó sem lehet. Ami a gazdasági különválást illeti, minden erőnkkel az önálló vámterület mellett leszünk s azt meg is fogjuk tudni kapni. Asajtó az elért siker főérdemét a disszidenseknek tulajdonítja. Szóló nem kisebbíti senki érdemét, de az igazság szempontjából elmondja, hogy a Szemere- lakoma alkalmával, amikor Holló is elköszöntötte Apponyit, ti. — szóló — Apponyit fölhívta, hogy : A vidék fölfogása. Hogy az ország legtávolabb részeiben, a szabadelvű pártnak eddig biztos fészkeiben is, hogyan gondolkoznak az emberek a választások eredményéről, erre nézve nagyon jellemzőek a következő sorok, melyeket egy előkelő köztisztviselő Máramátokból ír nekünk: A magyar nemzeti akarat dicsőséges megnyilvánulása boldog mámorral tölti el a lelkeket, de nemeseik azokét, akik eddig is kifejezést mertek adni annak a megdöbbenésnek, amit a szabadelvű párt uralma a közállapotokban köz- és társadalmi életben okozott nagy sülyedéssel keltett, hanem azokét is, akikben a hivatali függőség és bátortalanság eddig hóhéba vert minden szabad véleménynyilvánítást és elfojtott minden önállóságot. Midőn itt a vidéken a klubbenban, társaságokban, a bizalmás beszélgetésben halljuk az eddig megcsontosodott szabadelvűeknek vélt lelkek kitörését, itt Máramarosban, ahol kizárólag szabadelvű választók vitték győzelemre a zászlót, akkor látjuk csak igazán, hogy az ellenzék diadala lényegében nem is az ellenzéké, hanem az egész nemzeté, amely megmutatta a szabadelvű pártnak, hogy az ország kormányzata egy sülyedt pártra nem bízható. A diadalmámor mellett, forrongás van az elmékben. Az egész közélet újjáalakulása iránti vágy és remény tölt el mindenkit s nem támasztható kétség az iránt, hogy egy újabb választás, amire a bukottak a kétségbeesésükben, gondolnak, elsöpörné a szabadelvű pártot. Osztrák képviselők nyilatkozata. Tudósítónk ismét két osztrák politikusnak a magyar választás következményeiről való véleményét küldte meg nekünk. A Fort dr. képviselő, az új esedék vezérbizottságának tagja így nyilatkozott: Arról, hogy Magyarországban a legközelebbi időben mi fog kitngecesedni a mostani káoszból, nem kockáztatok véleményt. Hogy a mostani fordulat, akármilyen úton fog haladni, mélyreható következménynyel fog járni Ausztriára nézve is, da kétségtelen. Mi e fejlődést annál nyugodtabbak nézzük, mert azt már régóta előre láttuk. A Deák-féle kiegyezés nem megkövült vakra, nem végső eredménye az adott történeti előföltételeknek, hanem «szervi hiány” folytán pusztán átmeneti stádium. A Deák-féle dualizmus azon alapszik, hogy a monarci álam titbtanetcég , a magyarság közt oszoljék meg a hegemónia. Ez alap oszlopait azonban az események mind a két oldalon részint megrendítették, részint aláásták. Ausztriában eközben az alkotmányosságot kiforgatták sarkaiból, Magyarországon pedig oly mértékben megérlelődtek a szabadsági törekvések, hogy kérdésessé vált Deák művének fönnállása. Az egész monarkia ezzel elért egy új létfolyamot küszöbéhez, melyet a legutóbbi választások emóciója tisztán föltüntetett és melynek konkrét alakulását senki sem láthatja előre. De téved sava ki azt hiszi, hogy ez a folyamat gyors tempóban fog haladni. Ellenkezőleg. A kitartásnak, az az ereje, mely minden állami intézményben megvan és még inkább a hozzáfűződ kérdés, bizonyára itt is éreztetni fogja hátráltató hatását. Ezt szem előtt tartva, a pernfiál unió és a gazdasági elválás jelszavának nem tulajdonítanék a legközelebbi évek folyamán különös jelentőséget. Taktikailag ugyan mind a két jelszavat megfelelően értékesíteni fogják, végül azonban kitűnik, hogy nem az érzület és az álmodozás, hanem a reális érdek fog dönteni. Ami a perszonáluniót illeti, Magyarország bizonyára megemlékezik arról, hogy a mostani helyzetben nagyhatalmat játszik, melynek költségét jórészt Ausztria viseli és az Ausztriától elvált Magyarország, ha ugyanezt az állást meg akarja tartani, rövidebb, vagy hosszabb idő alatt pénzügyileg összeomlanak. Ugyanilyen az eset az önálló vámterülettel, melynek megvalósításáért az osztrák mezőgazdaság valósággal áhítozik, melynek létrejövetele azonban a magyar mezőgazdaságra, nézve katasztrófát jelentene. Ezért nem gondolom, hogy a válság megoldását a két jelszó értelmében lehessen intézni. Minthogy másrészt azonban a mostani állapotnak az 1907-ik éven túl való nyújtása szinte lehetetlennek lázik, a görcsös rángatózás periódusa előtt állunk, melynek folyamán a dolgok ereje fogja megmutatni a kivezető utat a dilemmából és szüli meg a közjogi és gazdasági együttélés új formuláját. Hogy azután a további jövő mit rejt méhében, az nem egyedül Arisztida Magyarországtól, hanem az erőknek Közép-Európában való alakulásától függ. Basra dr., a cseh radikális párt elnöke, ezt mondotta: — Minden párt, mely Ausztria és Magyarország föderatív kialakulására törekszik, rokonszenves minekünk. Azt hiszem, hogy az egészséges, józan politika azt követeli tőlünk, csehektől, hogy kihasználjuk ezt a kedvező helyzetet, melyet egy oly magyar párt nagymértékű megerősödése teremtett, mint a függetlenségi párt. Hogy mit tegyünk, csináljunk-e párhuzamos akciót, az a körülmények későbbi alakulásától függ. — Ha bebizonyosodik, hogy ez a kiegyezés az utolsó, ehhez mily 'álláspontot foglal el pártja*- kérdezte tudósítónk. — A mi közjogi álláspontunk elvileg ellenzi a magyar-osztrák kiegyezést, ígytehát mi soha sem leszünk a magyar korona országai különállásának akadályozói. Mi magunk,a cseh korona önállósítását követeljük és igyekezni fogunk e törekvés számára támogató szövetségeselvet keresni, így tehát, ha ma itt Bécsben azt mondják, hogy Magyarország követelései Ausztria számára veszedelmesek, és ezzel szemben az, összes ausztriai pártok tömörülése szükséges, mi utalunk közjogi álláspontunkra, mely nekünk mindennél fontosabb. Különben is Csehország gyzdaságilag oly kimagaslóan fejlett, hogy a különválás nem veszélyeztetheti közgazdasági létét, mint a többi osztrák örökös tartományoknál. — A hadseregre vonatkozólag mi az álláspontja? — kérdezte tudósítónk. — A légi időben a Habsburgok külön cseh, külön magyar, külön ausztriai sereget vezették harcba. Ez a rendszer diadalmas hadjáratokban bevált, mert a nemzeti önérzet a nemzeti zászló alatt kitűnő hadierényekkel tündöklött. Mi akadályát sem látom tehát annak, hogy a magyar hadsereg tényleg ismét visszaállíttassak magyar vezénylet és magyar zászló alatt, lépjen a negyvennyolcas alapra. Apponyi, bár el volt erre határozva, s ezt a véghatározását öt nappal az országgyűlés bezárása előtt tette kilátásba, ha tudniillik csakugyan föloszlatják a Házat törvénytelenül, csak a Ház tényleg megtörtént feloszlatása után nyilatkozott s a tiz-es alapot otthagyva, a 48-as elvek és perszonál unió alapjára állott. (Lelkes éljenzés.) Ez bátorította föl aztán a többi urakat is. Ez az igazság. A képviselőválasztás. — Utolsó nap. — Budapest, febr. 1. Függetlenségi képviselő egyhangú választásával Hajdúböszörmény városa zárta be a választások sorát. Minda 413 választókerületben megtörtént tehát a választás és most még a 14 pótválasztás és 5 új választás van hátra. Ma lezárhatjuk a lefolytválasztás mérlegét, amely így alakul: TDI Szabadelvű, IBO függetlenségi, 27 disszidens, 12,öt néppárti, 10 pártonkívüli, 13 új párti és 9 nemzetiségi. (Vagyis 151 szabadelvűvel szemben álló,ét ellenzéki és 0 nemzetiségi. A választásról szóló híreink a következők : A hajdúböszörményi választás. Hajdúböszörményből táviratozzék nekünk, hogy Benedek János függetlenségit ma egyhangúlag újra megválasztották képviselőnek. A nép lelkesedése oly nagy volt, hogy ezer meg ezer ember zászlókkal és zeneszóval járta végig az utca utat. A ferencvárosi választás. ... A Balagi-párt ma délután öt órakor tartotta, nagy értekezletét a Ferencvárosi Polgári Kör Bakácstéri helyiségében. A függetlenségi és 48-as választók oly nagy számban jelentek meg ezen az értekezleten, hogy a kör helyiségében már nem is fértek el s nagy részük kin szorongott a kör bejáró ajtaja előtt, a lépcsőház folyosóján. Megjelentek az értekezleten: Lukács Gyula, Rock János, Lázár Pál, Sümegi Vilmos képviselők, akiket szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtak. Az értekezletet Kacziány Géza tanár, a Ballagi-párt alelnöke nyitotta meg, beszámolva a párt működéséről, a lefolyt első választás eredményéről. Beszéde végén kitartásra buzdította a párthiveket. Utána Lukács Gyula beszélt s a függetlenségi eszmék diadalra juttatására hívta föl a választókat. Lázár Pál képviselő a 48-as eszmék diadalmas hódításával és az ország közgazdasági helyzetének ismertetésével foglalkozott beszédében. Sümegi Vilmos ,a függetlenségi és 48-as párt országos győzelmérőlbeszélt, Minke Béla igazgató és Glatz nagybirtokos beszédei után Hock János mondott beszédet. Végül Tompa Antal ügyvéd, helyettes választási elnök szólalt föl, megmagyarázva a lelkes hangulatban lévő választóknak, hogy a törvény értelmében új jelölt föl nem léptethető erre az új választásra a IX—X. kerületben. Délután öt óra tájban ért véget az értekezlet a megjelent képviselők és Ballagi Aladár éltetésével. ( Növelte a lelkes hangulatot az a hír is, amely az értekezlet közben terjedt el, hogy Hindy Kálmán, az első választás elnöke, akit a középponti választmány, az új választás elnökéül ismét kinevezett, lemondott elnöki tisztéről. Az értekezlet után a választók a kör helyisége előtt az utcán gyülekeztek a zászlóikkal, Ballagit éltetve, bejárták a Ferencváros több utcáját. A fülöpszállási pótválasztás: Február 10-én lesz a pótválasztás a fülöpszálasi kerületben. A jelöltek Szeless Ödön és Herman Ferenc. Mindkettő függetlenségi. Szekss Ödön ma 3