Budapesti Hírlap, 1905. február (25. évfolyam, 34-59. szám)

1905-02-19 / 50. szám

18 BUDAPESTI HIRILAP, (50. sz.) 1905. február 19. osztott iskolát állítanak. A középiskolák csak a nép­iskola hat osztályát végzett növendékeket veszik fel, es esetben a középiskolák osztályai leszállítandók.­­Majd vázolta a középiskola korai kezdésének társa­dalmi, pedagógiai, gazdasági és politikai hátrányait. Meghatározván a nemzeti iskola körvonalait, idézte a párisi világ­kongresszuson közelebb a tanköteles kor utáni intézmények tárgyában, közelebb (1000 aug. 3—6) elfogadott határozatokat. A kialakítandó nép­iskolát az egyévi katonai szolgálat kedvezményével, s a választói jognak a népiskola végzéséhez és a magyar nyelv tudásához k-5’pr«Ait]ív.,] k­ell biztosí­tani. A Szakszerű, érdekes előadást megtapsolta a kö­zönség. A felolvasó azután átvette tagsági oklevelét. A dalolvasó-filés után a rendes tagok zárt ülése követ­kezett, ■" (Hangversenyek.) A kilencedik filharmó­­niai hangverseny március 1-jén lesz. Ezen a hang­versenyen Buday Jernő tanár előadja legújabb hege­dű versenyét. Beregi Oszkár, a Nemzeti Színház tagja, elszavalja Wildenbruck Ernő A boszorkány dala című­ költeményét, Ábrányi Emil fordításában. A vershez Schillings írt zenekari kíséretet . Major Gyula ze­neszerző pénteken, február 24-ikén hangversenyt ren­dez a Royal termében. A hangversenyen kizárólag Major kompozíciói kerülnek előadásra. ~ Dobr­ányi Ernő zongoraművész hangversenye pénteken, márc­ájus 3-án tesz a Royal termében. -v- Sarasaié Pablo hétfőn, február 27-ikén rendezi, hangversenyét a Royal termében. Elő fogja adni többek közt a Kreutzer-szonátát, Orosz dalátiratait és új Don Juan-fantáziáját. — Gu­tbert Tvette február 23-ikán és 33-én rendezi két történelmi dalestéjét. Dalainak kíséretét a XVII. század hangszereiből összeállított kis zenekar szolgáltatja. Ezek a hangszerek a követ­kezők: Viola di gamba, viola d’ amore, quintono, klavicembalo, ■*' („Itália.“) Valamikor való igazságot hir­detett a latin szálló ige: inter arma silen­t nivisae; ma ezt is megdöntötte az idők rohanó árja. A harcok zaja közben is megjelennek és megszólalnak a muzsik s harc lévén általán az élet a létért való küzdelem for­gatagában : a­ szelíd és gyöngéd muzsik is alkalmaz­kodnak immár a változott idők viszonyaihoz és vajmi ritk­a a procid negotu­s boldog állapota, a melyben valaki elvonulva várhatja a múzsa csókját s szentel­­heti még*­3 életét a halhatatlanság örökbecsű és örök­szép eszméinek. Íme, Bercediczy Albert, a Tisza-ka­­bínai Imb­uszminisztere ez évnek változatig zavarai,­­­agy politikai háborúságai és sokoldalú hivatalos gondjai között ,előkészítette és sajtó alá rendezte Dá­liáról szóló gyönyörű könyvének második kiadásit. (Júlia­, úri rajzok és tanulmányok. Irta Berseviczy Albert. Száztizenhárom képpel. Második, bővített ki­adás. Budapest, Frartk­in-társulat, 1903.) Külsőre is ritka jelenség ez a könyv: pazar fénynyel van kiál­lítva, a könyvnyomdának iparművészeti remekéül. Papír, kötés és illusztráció egyaránt mintaszerű s finoman és stílszerűen alkalmazkodik a könyv tartal­mához, a­mely érdemileg az olasz reneszánsz mű­vészi alkotásaival foglalkozik. A könyv címlapján a költészet pompás allegóriája látható: Rafael egyik vatikáni stanza-jának szép másokra. A költészet: ez Berzevjczy művének képes jeligéje s valóban a költészet iránt való rajongó szeretet szól beszédes alakkal a könyvnek minden lapjáról, mondhatnám: minden sétából. Szerelmes ifjú nem gyöngédebb ide­álja iránt, mint e könyv írója a napsugaras olasz föld ragyogó bája, költészete és kultúrája iránt. Föl­kutatta minden szépségét s elragadtatással és gyö­nyörrel írja le — annyi tudással, hogy nemcsak írói, hanem ismeretben ■ kvalitásaival, alaposságával, vilá­gosságával és sokoldalúságával is imponál. Berzed­viczy ebben a könyvben az olasz reneszánsznak nem* csak szépírója, hanem elsőrendű tudósa is. Ha egy épületet leír, nemcsak a szépségeit taglalja, hanem a struktúráját is, a szakszerű tudásnak teljes fegy­verzetével. S a festészet és szobrászat műveinek is­mertetésében is egészen egyéni, széleskörű és avatott műértő nyilatkozik meg. .. az a hév és az a szeretet, » melylyel «­ a könyv írva van, olyan közvetetlenné teszi hatását, hogy úgy érezzük, mintha nem is ol­vasnák, hanem valósággal átélnék azokat a szépsé­geket, a­melyeket elibénk tár. Berzeviczy stílusa fino­man és roppant gonddal cizellált ötvös­munka, mintha ez is a reneszánsz korában termett volna. Nyelve ritmikus­­és gazdag; mondatainak szerkezete olyan tőkéjét­­, mint a velencei Márk-templom, vagy a vicenzai bazilika bolthajtásai. Nincs bennük fölös­­leges vonás, egy fölösleges betű sem. Az ilyen munka, mint ez az Itália, gyönyörűségére vall az olvasónak, de örömére és Vigasztalására szolgálhat az írójának is. Mert elvégre a­ miniszter megbukhat!*­­ polifikai áramlatok hallatermi között, de íó pas­szió, a mely ilyen szép könyvben megnyilatkozik­, passzió a tárgyához és passzió az irá­hoz — nem bukhatik meg soha. Ide mindig vissza lehet térni s itt mindig meg lehet vonulni a közélet viharai elöl — azzal a tiszta és boldog öntudattal, hogy az em­beri műveltségnek örök ideáljait, a tudományt és a művészetet s ezekben a nemzeti haladás eszméjét és a — halhatatlanságot szolgálja. —zik. * (Természet és Társadalom.) A Társadalom­­tudományi Társaság ma esti ülésén, melyen Pikter Gyula dr. egyetemi tanár elnökölt, ezzel a címmel tartott szabad előadást Löw L­oránd dr. Kiindulva abból, hogy a szociológia az emberi társadalom jelen­ségeit természettudományi módszerrel kívánja földol­gozni, fölveti mindenekelőtt azt a kérdést, alkalmas-e a­­természetmlemányi módszer arra, hogy segítségével a társadalomtudományi problémák megoldassanak. A természet­tudom­á­ny a történés jelenségeiben az egy­mást állandóan kísérő eseményeket mint szükségképp összefüggőket mutatja be. Ez a módszer alkalmazható­­ a társasélet jelenségeire és alkalmazzák­­ rájuk mindama diszciplínákban, melyeknek tárgya az ember.. Maga a társadalom, mint társas lények kapcsolata más elbírálás alá esik. A természettudományok problé­mája, a létező fölismerése, a társadalomtudományok problémája, a létesítendő fölismerése. A kérdés az, mily módszerrel lehet fölismerni, mi a társadalmilag helyes­ cselekvés. Minden ilyen cselekvés akkor igazol­ható, ám mint valamely cél szükséges eszköze mutat­ható ki. Maga a cél megint mint egy további cél eszköze mutatandó ki. A végső célnak önmagában kell megtalálnia arcát, ezért nem lehet konkréten, csak formailag meghatározva, azaz csak irányt jelöl ki. A társadalomtudományoknak feladata e végső célt , fokozatosan konkrétté tenni, megvalósítani. ’Segítsé­gével minden egyes pártprogramról, reformról tudo­mányos szabatossággal megállapítható, hogy a végső célnak szolgálatában ill-e? A JS’olvasást a­ nagyszámú közönség, melynek soraiban számos hölgy is jelen volt, zajosan megtapsolta. * (Egyetemi zenekar.) Az Egyetemi Zenekar Lengyel Dezső karnagy vezetésével február 21-én, kedden este nyolc órakor a Katolikus Kör nagyterme­tei (Molnár­ utca 11) hangversenyt rendez, melyen közrem­űködnek :Mágay Panni, a Király Színház tagja, Koltay Ilonka, Körmöcsy Ilonka cimbalommű­­vésznő, Somogyi Mór zongorattvüvész, Csorba István és­ Sztojanovits Jenő.­­ * (Uj Idők.) A hét nevezetes eseményei kö­zül Kossuth Ferenc bécsi utazását és a Botz-kiállítást mutatja be az Uj Idők rapstahl száma., A szövegrész*, bén vidám monológ, egyiptomi útirajz, novella, cikk, számos apróság és költemény, érdekes illusztráció tart­hatja a számot.­­ (Hungary.) A Srd­onya Jenő szerkesztésében megjelenő Hungary című folyóirat legutóbbi száma érdekes cikkelyt közöl Magyarországról és a roma-­­ nőkről, folytatólag ismerteti Vajdahunyad várát s ötletes választási képeket mutat be. Érdekes kisebb rovatok egészítik ki a füzet tartalmát. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — A Szemere Bertalan Nándori Királyi Táblája. Egy esmecsés véletlen nagybecsű ereklyét juttatott a minap a sárospataki jogakadémia birto­kába: a szemere Bertalan, mint sárospataki „turista” által láts—1882-ban alakított­ Nándori Királyi Tábla sajátkezű jegyzőkönyveit. Ez a Nándori Királyi Tábla tulajdonképpen a mai jogi szemináriumok elődje volt. Sárospatakon Kövi Sándor, az országos hírű jog­tanár alakított a XIX. század első éveiben a hazai jog ismeretébe bevezető praktikus iskola gyanánt egy vármegyét, melyet Sárospatak egyik kis hegyéről, Páncél vármegyének neveztek. Ez a vármegye,melynek főispánja maga Kövi volt, mindenben utánozta a vármegyei életet. Tisztújító Székeket, közgyűléseket tartott, a­hol képzelt és valóságos országos kérdések felett vitatkoztak. A Páncél vármegye a múlt század huszas éveinek elején­­ szűnt meg, illetőleg a hely­tartó­tanács által betiltatott, miután a megyei gyű­lések olyan liberális eszméket kezdtek feszegetni, hogy a kormány jónak látta a reddis fészek meg­­rendszabályozását. Szemere Bertalan, mint az akkori turista-ifjuság vezére, 1832-ben kieszközölte az iskolai vármegye más név alatt való felállításának engedélyezését. Megalakították a Nándor vármegyét és a Nándori Királyi Tábla-t. Ennek a Nándori Ki­rályi Táblá­ ttok most előkerült jegyzőkönyveit ismer­teti a Jogtudományi Közlöny hasábjain Finkey Fe­renc dr. sárospataki jogtanár Szemére többször ki­emeli a jegyzőkönyvekben, hogy az­ intézmény célja a törvény és beszédbeli prakszis, de prakszison kívül más fő cél itt még az erkölcs, a magaviseletben és mindennemű a!3 mulatozásokban, teendő nemes és fedhíl'-ter­mád. A jegyzőkönyv térréaárca szerint s vármegyén vitát tartottak, üzenetet váltottak és pero­két tárgyaltak. A­ tábla megkövetelte­ az ügyvédi kényszert és e végből ügyvédi cenzúrát, tartott,, az erre jelentkezőket az ifjúság köréből választott sze­mélynek és az általa kinevezett vizsgáló-biztosok egraminálták. Mikor­­Szemere Bertalan megvált az akadémiától és ezzel együtt a vármegyé­tő­s akkor a Királyi Tábla Szemere érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítette. — Papp Ferenc itthon. Tavaly októberben történt, hogy Kapatics Mihály levélhordó táskájából elveszett egy tizenkétezer koronás briliáns ékszer. A rendőrség napokon át hasztalan kereste a tolvajt, végre egy jelentéktelennek látszó öngyilkosság révén kiderült az ékszerlopás minden titokzatossága. A Lu­kács-fürdőben agyonlőtte magát Kapatits Anna, a kár­vallott levélhordó tizenhét esztendős leánya s hátraha­gyott levelében megvallotta, hogy az ékszert ő lopta el az édesapja táskájából. A boldogtalan teremtést a szerelem vitte a bűnre. Egy elzüllött gavallér, Papp Ferenc házasságigéretével rávette a lopásra s a mikor az ékszer a felbujtó kezében volt, megszökött a régi szeretőjével, Imrédy Kálmánnéval A szökevények sze­rencsésen eljutottal­ Amerikába, a­hol várta őket a budapesti büntetőtörvényszék elfogató parancsa. Azon­ban Papp Ferencnek sikerült az amerikai hatóságot megtévesztenie. Kijelentette, hogy­­ nem a keresett tolvaj s az amerikaiak fölültek neki. De a múlt hónap­ban bujdosása közben mégis rajtavesztett. A newyorki detek­tivek fölkutatták Clevelandban s magukkal vit­ték a kikötővárosba, a­hol kétségtelenül megállapítot­ták a személyazonosságát. A kiadatási eljárást a múlt hónapban befejezték, s Papp Ferencet vissz­akísérték Magyarországba, a­­­hová e hónap elején érkezett meg Clevelandból Hamburgig, a­hová a magyar-osztrák nagykövetség két embere kísérte, Hamburgból az osz­trák határig német csendőrök kíséretében utazott, Marchegyben pedig a budapesti fogház hat börtönére vette pártfogásába az elzüllött embert. A szeretője, Imrédy Kálmánné Amerikában maradt, mivel az ő kiadását nem is kérték. Papp Ferencet, a­ki a vizsgáló­bírónál töredelmesen vallott, lopás bűntettére való rá­bírásért helyezték vád alá s ügyében március másodi­kára tűzték ki a tárgyalást. Az ítélőtanácsban Sárkány, Lajos fog elnökölni, védő Lednicsky Jenő dr. lesz. *— Korrupció a horváti bíróságoknál. 3­ Zaszlava egyik legutóbbi száma érdekes leleplezéseket közöl a zimonyi és az ó-páznai bíróságoknál uralkodó korrupcióról. Az ó-páznai járásbíróságnál, írja az idézett új­ság, az irodaszemélyzet botrányos módon sarcolja az ügyfeleket. Panasznapokon csak az a fél jut a bíró elé, ki a folyosókon őrt álló vámpírok falánkszát át tudja törni,­­ természetesen busás borravaló fegy­verével Egyik fél egy írnokot föl is jelentett fölebb­­valójánál, ez azonban megtagadta a panaszfölvételt s a fél akkor a zimonyi adóhivatalnál adta jegyző­könyvbe a panaszt. Ilyen körülmények mellett termé­szetes vigan folyik az ügyfelekkel való üzérkedés, seftelés. Az ó-páznai telekikönyvnél szabály szerint díj-­­ és bályogmentesen kiadandó telekkönyvi kivo­na­tokért hatvan korona díjat sajtoltak ki egy zalán­­keméni paraszttól Sőt az illető nyugtát is adott az összegről. A telekkönyvi bekebelezésnek gyorsabb fo­ganatosításáért pedig ugyanennek.­ az embernek 170 koronát kellett fizetnie és ezenfelül még három hordó bort és egy sertést kellett adnia a jeles férfiú előzé­kenységének jutalmazására. — Idilikus állapotok vannak, úgy látszik, Zimonyban is. Ott röviddel ezelőtt egy Bugaro­vics nevű kereskedő jutott csődbe. Tömeg­­gondnoka, Dézsma, (Deitelbaum) Jakab ügyvédet ne­vezték ki. Mint a Zasztava írja, a csődtömeget ala­posan megdézsmázták nagyrészt széthurcolt­ák. A tö­meggondnok írnokánál mázsaszámra voltak áruk föl­halmozva, melyeiket egyesek potom árban megvettek. A hitelezőknek alig jutott valami. Dézsma tömeg­­gondnok ellen fegyelmit indítottak, de fölmentettel­, enért nem­ volt bebizonyítható, hogy ez a dézsmálás az ő tudtával történt. Nemsoká Dézsma ismét tömeg­­gondnok lett A Krsztits-féle csődtömeg leltározásánál Paulovics kir. közjegyző működött közre, de a tömeg javainak biztosítása az előbbi eset tapasztalatai elle­nére mégis csak igen gyönge volt Ismétlődött hát a dézsmálás játéka. A járásbíróság följelentés folytán vizsgálatot indított ugyan, de az elharácsolt áruknak csak egy csekoly része került meg és csak hónapok múlva. Hol? Csodálatosképp ismét Dézsma tömeg­gondnok írnokánál, az egyik becsüsnél, az egyik a lel­tározásnál alkalmazott segédnél s még másoknál.. Ha a Zaszlavá­nek e vádjai valók, bizony nem sok öröme lehet a jogkereső közönségnek. — Panasz egy ügyvéd ellen. Megírtuk an­nál? idején, hogy Karátsonyi Aladár gróf uzsorával vádolta. R­ozgonyi Jakab dr. fővárosi ügyvédjét.. Az ügyészi vádirat ellett Rozgonyi védője, Csa­kz Sándor

Next